Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-26 / 48. szám

MAGAZIN Szombat, 1983. február 26. Cs. Nagy István Fülkeutas A Föld heliocentrikusán kering a legújabb kopernikuszi fordulat szerint: nepes mübolygocsaládját hátán viszi. Az expressz ls rendre üldözi célját, menetrendre, kivéve, ha nemzetközi. Földön-égen mindig csak a közvetlen fülkeutas, A a ludas az cgyüttélhetetlen.segben. Hadonászva handzsarral, panganéttel. párbajtőrrel, fringiával folyvást.. bicskamaxi.böllérkéssel, szablyával szeli a nemzeti kolbászt. Panelka BARCZANFALVl FERENC VÁZLATKÖNYVÉBŐL A falu változásai S ok ága-boga van annak az egyetlen mondatnak is hogv növekszik az érdek­lődés a falu változásai iránt. Be­le kell értenünk 'az ott lakók, a távozni készülök, az onnan el­költözöttek érdeklődését, és természetesen a városlakó­két ts. Mind lényeges, de nagyobb a súlya a guzdaság­iranvitasban és településfejlesz­tésben érdekelt szervek érdeklő­désének. Kötődésünk vagy szel­lemi fölkészültségünk árnyalhat­ja a képet, fölhívhatja a figyel­münket lényeges szempontokra, de ösztönözhet bennünket arra is. hogy lényegtelenebbeket he­lyezzünk a lényegesek elé. A megalapozott döntéseket isme­reteink kormányozzák, de nem várható el egyetlen döntésre 1o­gosult, vagv döntésre kötelezett embertől sem. hogy körzete min­den településének minden kis es nagy tényezőiét első kézből ismerje. Könnyebb eligazodnia a bonyolult szövevényekben is. ha támaszkodik a morzsákat is cisz­szegyüjtő, a változásokat rend­szerbe foglaló, tendenciákat ke­reső tudomány vizsgálódásaira és kutatási eredményeire. Egyre több alapos munka segii a táié­kozódásban. jó lenne, ha hihet­nénk a falu változásait tárgyaló tudományos munkák iránti ér­deklődés fokozódásában is. Az Akadémiai Kiadó most ie­lentette meg Mészáros Rezső ta­nulmányát. címe: A falusi át­alakulás alapvető térfolvamatai a DéLAlfőldön. Bács-Kiskun; Békés és Csongrád megve képe­zi vizsgálati területét, feltétele­zései és következtetései azonban másutt is figyelmet érdemelnek. Évszázadokon át a falu a me­zőgazdaságot jelentette, lakója a paraszt volt Vaskos ítélet volt ez a maga idejében is. napjaink­ban azonban a fölületes szemlé­lő is cáfolni tudja. A falu lakói közül egyre többen nem közvet­lenül kötődnek a mezőgazdaság­, hoz. Fölhívja azonban a szerző a figyelmünket könyvének elején, hogy a mezőgazdaságra alkalmas területeken a mezőgazdaság le­lentősége ténylegesen nem vál­tozott. inkább növekedett, és föltételezhetően tovább növek­szik. Kiigazításra szorulnak azok a nézetek, amelyek szerint a fa­lu fejlődése az iparosítás kizáró­lagos függvénye, noha az ipar megtelepedése valóban fontos tényező. A mezőgazdasághoz szervezetileg ls kötődő ipar sú­lya lett a legnagvobb. amelv sokszor egy-egy jelentős városi üzemhez is kötődő melléküzem­ága a szövetkezetnek. Megítélése szerint szolgáltató jellegük erő­sítése fontos követelmény lesz. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése igen nagv változáso­kat hozott, ez szinte közhelynek számít sok év óta. A területi koncentrációt, a szövetkezetek egyesülését természeti és köz­gazdasági adottságok, gépesítési lehetőségek és termelési eljárá­sok egyaránt sürgették, de ezek­től független tényezők néha fö­löslegesen is erőltették. Tanúi voltunk — és vagyunk — köz­igazgatási határokat is átlépő egyesülési-egyesítési folyama­toknak is. Várható, hogy az új helyzet a közigazgatásban is érezteti majd hatását. Ha ennyi­re fontos maradt a mezőgazdá­ság. talán jobban kell figyel­nünk annak változásaira is. Ar­ra például, hogv nőtt a parlag — a termőfölddel való pazarlás egyik formája ez —, vagy arra. hogv a szakszövetkezetek — gazdasági létjogosultságuk nem vonható kétségbe! — az élő­munka pazarlói maradtak. Ada­tokkal bizonyítja a szerző, hogv a gazdaságok jelentős részében még mindig nem teremtődtek meg a folyamatos intenzív fej­lődés lehetőségei. és szintén adatokkal bizonyítja, hogy naev kiterjedésű, dinamikusan feilődő agrártérségek is kialakultak. A változások társadalmi vonat­kozásai mellett se megv el szó nélkül a kutató, bár előre bo­csátja, más tudományágak föl­adata a részletet földerítése. Utalásai figyelemre méltók a demográfiai változások fő voná­sait és a foglalkozási átrétegző­déseket illetően is. Anélkül, hogy meglevő ará­nyokat tolnánk el. néhány mon­dattal tovább időzünk az életkö­rülmények változásainál. Köz­ponti és helyi területfejlesztési célkitűzések eovaránt natru fontosságot tulajdonítanak an­nak, hogv az életkörülmények területi különbségei csökkenje­nek. Nem csupán a város és fa­lu közötti különbségre utal. ha­nem arra is. hogy a falvak igen eltérő mértékben tudják moder­nizálni lakóik életkörülményeit. Nemcsak a település mérete, gazdasági és adminisztratív sze­repköre játszik itt szerepet, erő­teljesen beleszólnak a fálu sor­sáról vallott nézetek, és evvel összefüggésben a területfejleszté­si elképzelések is. A lépten­nyomon tapasztalható arányta­lanságok, sőt torzulások egvre erősebb vitákat kavarnak — ezt már mi tesszük hozzá. Elsősorban az eddigi változáso­kat összegzi Mészáros Rezső körültekintő alapossággal. al­kalmanként a kritikától se riad­va vissza, de nem feledkezik meg a tendenciák fölvázolásáról sem. Néhány mondatot raga­dunk csak ki ebből a fejezetből: A falufejlődés egyik fő irányitó­ját a dinamikus mezőgazdaság jellemzi. A dél-alföldi falusi ipar... csak szűk területen tölt be meghatározó gazdasági funkciót, más oldalról viszont az ipar falusi jelenléte döntő fon­tosságú a lokális foglalkoztatási átrétegezödésé ben. Lényegesnek tartjuk azt a fölismerést, hogv az államigazgatás területi szer­vezete lényegében a falu koráb­bi. mozdulatlan hierarchikus vi­szonyait tükrözi A feszültség feloldása —szerinte— az állam­igazgatás területi szervezetének funkcionális differenciálásával érhető el. Volt alkalma még figyelnie a Minisztertanács országos telepü­léshálózat-fejlesztési koncepciót módosító határozatára (1B81.) is A módosításokat indokoltnak tartja, de nézete szerint azok csak átmeneti megoldásnak te­kinthetők. Ügy véli. ..néhány év múlva szükségessé válik a falusi térségeket is átfogó, gazdasági­társadalmi lehetőségeinkkel és céljainkkal összhangban álló új településhálózat-fejlesztési stra­tégia kidolgozása." H. D. T örtént, hogy a szegedi or­vosegyetem pénzt kapott arra, hogy „növelje a kol­légiumi férőhelyek számát". An­nál kevesebbet, hogy új házat emeltethessen. ahhoz azonban eleget, hogy bővítse a meglevőt. Azt, amely történetesen a Dóm téri együttes nyugati szárnyában helyezkedik el; szűköske udvar­rel, amit a Kelemen utca felől tömör téglakerítés határol. Az udvarra gyorsan kimonda­tott az ítélet: kell az új kollé­giumi szárny számára. Most már csak azt kellett eldönteni: mi­lyen legyen az az új ház, amit a Rerrich Bél a tervezte patinás régihez fog csatlakozni. No ez sem volt nehéz. Épített akkori­ban a DÉLÉP valahol egy diák­szállót házgyárból való panelek­ből. Ha ez megteszi ott, megteszi itt is! Ha nem? Forduljanak a doktor urak a Kőntíves Kele­menhez. r A dolgokat igy elrendezvén tervező után lehetett nézni. Ám ez a gond már a nagy gyakorla­tú beruházó vállalat, az EÜBEIi nyakába szakadt. Gond bizony! A szegedi építészeknek így nem fűlt a foga a feladathoz. Nem való ide afféle tucatház, neve­sincsen panelskatulya! De hát kellett a kollégium! Igy azután fölvállalta a tervezést az egyik legrangosabb budapesti tervező vállalat, a KÖZTI Neki is veselkedett derekasan, hogy a paneltervét keresztül hajszolja a tű fokán. Hanem a fránya ház megmakacsolta magát és — ahogy ez előre látható volt — sehogyan sem akart Rerrich mes­ter művéhez szelídülni. Baj van, segítsen aki tud! Nem is volt hiány jó szándékú segítőkben. Istápolta a tervet az illetékes Építészeti és Városren­dezési Tervtanács, gyógyítgatták al- és főépítészek. Javaslatokat adott az Országos Műemléki Fel­ügyelőség. Végül is a DÉLÉP tervező részlege vette át a gyógy­kezelést. Elkészült hát a terv. Igaz, hogy e közben eltelt három-négy esz­tendő. De — mint tudjuk — nagy tettekhez sok gondolat szükségel­tetik. 1982 tavaszán hozzáláttak a DÉLÉP szakemberei a kivitele­Reszelek A butaságot, mert létezik, tudomásul kell vennünk. * A butaság legtöbbször za­vartalanul képes beilleszked­ni. * A jóindulatú butaságot w«g szeretni js lehet. * A minden lében kanál, minden értekezleten szót ké­rő butaság nehezen viselhető el. * Az agresszív butaság veszé­lyes! * A rosszindulatú butaság az egyen és a társadalom eisö számú ellensége. * Az élet nem tükörsima át, melyen diadallal vonul <aját kis életünk fáklyás menete. * Egy ismerősöm. vállalata visszásságait bírálva igy fa­kadt ki: — Ez már valósagos Szo­doma és gonorrhoea! * — Mesélj! Hallom, izgal­mas volt az ei'tekezlet. .. — Nem emlekszem semmi­re. csak szódabikarbonat kí­vántam. annyira égett a gyomrom! • Műveletlen ember! összeté­veszti az EKG-t az EGK-val; az MTK-t a TMK-val; a vizt­gótot a vízipókkal; a közüle­ti nyugtát a közéleti nyuga­lommal; a hajszás életet a szajha életével; a közlekedést a közlökdösődéssel... * Nem mind arany, ami fény­lik. Ne vásároljunk hát ka­pu alatt aranygyűrűt. Ki mint véti ágyát, úgy alussza álmát. Mindig az a nagy kapkodás ... inkább al­latot szedünk. * Vak vezet világtalant — egyenlő: meteorológus es fu­turológus sétál karonfogva. * Szemesnek áll a világ, v»k­nak az alamizsna. Milyen igaz! Még a vak is látja... * Másról beszel, mint Bodó­né. ha a bor árát kérdik. Bá­mulatos, hogy riportereink mennyi Bodonéval talalkoz­nak! * Minden cigány a magi lo­vát dicséri. Fordítva már nem igaz: kevés ló dicséri a maga „cigányát". * Dobbal nem lehet verebet fogni. De egész zenekarral sem ... * Veri, mint kocsis a lovát. Lassan eltűnnek a lovak es a kocsisok; a verés egyelőre marad. * Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Kár. hogy az élet erről mit .em tud! e Ki korán kel, aranyat lel. Igy aztán vissza is fekhet. * Aki nem dolgozik, ne ls egyék. Aki tehát nem dolgo­zik — éhenhal. Szép, bölcs, okos, csak nem igaz! Mert ha igaz lenne... új temetőket kéne nyitni. * Aki másnak vermet ás. ma­ga esik bele. Nem hiszem ... a fél ország mankón vánszo­rogna ! BANKI MIHÁLY zéshez és talán 1983-ban a me­dikusok megkapják a rég várt tetőt a fejük fölé. Majd! Ám, hogy a Dóm tér, a Tisza-parti város mit kapott: már látszik. Szerencsére nem mindenhonnan ... A Kelemen utcán sétálók szeme elől — leg­alábbis nyáron — a megkímélt fák lombja valamelyest takarja az új épületet. Rejti valamelyest a régi épületlel egy időben emelt téglakerítés ts, ami — ez már bizton elmondható — az új épü­let építészeti szempontból legér­tékesebb részletének ígérkezik. A többi? Nos, a tervezők, sú­gók, konzulensek egyként jeles­kedtek ahnak érdekében, hogy a ház mást mutasson, mint ami. A házgyári panelokat barnára festették. Ettől ugyan a ház még nem barátkozik a Dód tér klin­kertégla-architektúrájával. de kétségtelenül nem közúzalék vi­csorog ránk. A típusablakok sűrű osztóbor­dás változata a Dóm téri ablakok rossz paródiája ugyan, viszont — úgylehet — erősíteni fogja a fej­lődő országokból hozzánk érkező és a világot ezen keresztül szem­lélő medikusok szabadságvágyat. A legeredetibb részlet azonban — már ami a „másságra" való törekvést illeti — az a pléhböl készült istentudja micsoda, ami a magas tetőt (pártafalat, pár­kányt?) volna hivatott idézni (pótolni, feledtetni?). Ha a lakótelepi tucatházak te­kintete bamba, az új kollégium arculata — nyilván a túl erős drogok hatására — inkább vala­mi eszelősséget tükröz: „Főorvos úr! En vagyok Rerrich Béla . . s" Mondják — alighanem igaz is —, hogv a pokolba vivő út csupa jó szándékkal van kitiaszterozva. Jóllehet az is való, hogy ennyi tervezői jó szándék, lelemény — és feltehetően harc — nélkül az új ház — környezetében — ka­tasztrofális ltmne.' Í&V Hsak siral­mas! Ám az' sem kérdése hogy ennyi szellemi energia akár re­mekművet is létrehozhatott vol­na. ha bárgyú rejtvények meg­fejtése helyett arra hasznosítják, amire való: alkotó munkára! Kérdezhetné valaki: ha kezdet­től fogva nyilvánvaló volt. hogy a Rerrich-féle épület házgyári panelokból épített szárnnyal tör­ténő bővítése építészéti képtelen­ség. miért vállalta mégis az épít­tető es miért a beruházó? Nyil­ván, mert fceíl a kollégium és csak ez van! Es miért vcCn cswk ez? Nyilván azért, mert, ha mas is lenne, akkor nemcsak ec vál­na. Az építtetők elkezdenenek válogatni. A végén netán az épí­tészek is? Miklós Pál a Társadalmi, Szem­le 1982 októberi számaban az „üj építészet, új társadalom (Major Máté, Ocskó Judit, Corvina) et­mű könyvről írott kritikájában — visszatekintve — kiábrándul­tan állapítja meg: ha ilyen termékellen vitákkal, ha efféle még oly okos érvek és még oly bölcs gondolatok által döntetlen­re játszott teoretikus bajvivások­kal telt el ez a negyedféd évti­zed, akkor nem lehet csodálkozni azon. hogy épitészetúnk olyan, amilyen . .." Csakhogy ez fordítva igaz! Ha a jo építészét iránti társadalmi igény ilyen erőtlen, ha az építé­szeti alkotómunka feltételei eny­nyire hiányoznak, s ha ezért olyan építészetünk, mint amilyen — ugyan miféle vitakra számí­tott? Az építészek persze éz eset­ben is megvitathatják — persze azután, ha majd a szalagot át­vágták —, hogy mi lett volna ha a panelokat a magyar népi hagyományokkal összhangban fehérre.' tulipánosra vagy — a város hagyományaira való uta­lással — sárgára festik. (Igen al­kalmas. kockázatmentes téma...) Az új ház talán, ha kétszáz lé­pésre emelkedik attól az átjáró­tól. amit a városépítés terén elért eredmények elismerését jel­ző érem átvételének emlékezeté­re néhány éve Hild-kapunak ke­reszteltek el. Igaz, hogy a Dóm teret ma emlékezetessé tevő sza­badtéri nézőtéri tákolmányának — az új épülettől mért fizikai távolsága ennék a távolságnak kevesebb, mint a fele. Szellemi tavolsága pedig még ennyi sin­csen ... _ BORVENDÉG BÉLA

Next

/
Thumbnails
Contents