Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-23 / 45. szám

Szerda, 1983. február 23. 1 3 Napirenden: az élelmiszer-ellátás Ülést tartott a Fogyasztók Országos lanácsa Élelmiszerekből és élvezeti cikkekből az áruellátás ösz­szességében színvonalas, fo­lyamatos és egyenletes volt az elmúlt évben. Tavaly új, korszerű egységekkel gya­rapodott a bolthálózat. Ugyanakkor évek óta visz­szatérő gond. hogy a keres­kedelem. a vásárlási lehető­ségek, körülmények- színvo­nala — amely napjainkban fontos meghatározója a la­kosság közérzetének, hangu­latának — egves üzletekben nem felel meg a kívánal­maknak — állapították meg a Fogyasztók Országos Ta­nácsának keddi ülésén. amelyet a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának székházában tartottak. A testület az Országos Keres­kedelmi Főfelügyelőség be­számolója alapján vitatta meg az élelmiszer-ellátás helyzetét. Az élelmiszer-kereskedel­met átfogóan, nem csupán az eladó—vevő kapcsolata alapján kell szemügyre ven­ni — hangoztatta Giltner László, az OKF vezetője. A fogyasztói érdekvédelem nem korlátozódhat csak az ellenőrzésekre. érvényesül­nie kell az élelmiszer­termelés és -kereskedelem egész láncolatában. Az elmúlt évek kereske­delmi ellenőrzéseinek ta­pasztalatai nem mutatnak túlságosan kedvező képet. Tavaly a próbavásárlások csaknem 40 százalékánál ta­láltak kifogásolni valót a szakemberek. Az eltérések, tévedések legtöbbször a vá­sárlókat sújtották. Sok eset­ben az élelmiszerek minősé­ge sem felelt meg az előírá­soknak. Kedvezők viszont a tapasztalatok a boltok ru­galmasabb. a vásárlói szo­kásokhoz igazodó nyitvatar­tási ideiét dlctően. s kétség­telen előreléoes i.z is, hogy többé-kevésbé sikerült meg­oldani az üvegvisszaváltás rendjét. Az elmúlt évhen 7 száza­lékkal növekedett a vásárlói panaszok aránya, s ezek jelentós része jogosnak bi­zonyult. A visszaélőkkel szemben szigorúbb szankció­kat alkalmaztak az illetéke­sek: 1982-ben több mint 2 millió forint pénzbírságot szabtak ki a vétkesekre. Sokszor meg akkor is az­zal a gondolattal megy el a vevő a boltból. hogy be­csapták, am:kor pedig erre semmi oka nem lenne — hangoztatták többen a vitá­ban felszólalók közül, utal­va arra. hogy még mindig előítéletek, rossz beidegző­dések teszik feszültté a ve­vők és eladók kapcsolatát. Pedig a kereskedelmi dol­gozók többsége becsülettel látja el feladatát. ám ez sok esetben nem kap meg­felelő nyilvánosságot. elis­merést. A Fogyaszt ik Országos Tanácsa elhatáiozta, hogy az idén rendszeresen foglalko­zik az élelmiszer-kereskede­lemmel. Ezen belül is foko­zott figyelmet fordítanak majd a boltok áruellátására, a termékek minőségére, az árfegyelemre, az üzletek hi­giéniájára. valamint az el­adók magatartására A vizs­gálatokba bekapcsolódnak a fogyasztók magvei tanácsai is. s várhatóan az év végén már az átfogó ismeretek birtokában Ja vaslatot ter­jesztenek az illetékesek elé. (MTI) Vasutazgatunk 1. MÁV minálunk babám... ... az jött a szokásba —, hogy szidjuk a vasutat. Két­szeresére emelték a vonat­jegy árát. sőt, akinek a köz szolgálatát honoráló féláru igazolványa volt, annak most nem száz. hanem száz­tizenhét százalékkai lett drágább az utazási költsége, lévén, hogy az ötven szá­zalékos kedvezménye csak harminchármat ér.- - S mit kapunk érte?<Semmit. Vagyis sempiivei sem többet, mint annakelőtte. Gyengélkedő forintunknak mindig lesz annyi értéke, hogy ne le­gyen mindegy. menpyit adunk ki belőle, s ha már valami a korábbi érték dup­lájába kerül, legalább más­félszerese legyen a fizetség ellenértéke. Hogy mit lehet­ne kétszer — vagy, na jó, másfélszer, vagy egyáltalán, egy kicsivel — jobban el­várni a „vasutazgatástól"? Mondjuk ilyeneket: akkor érkezzünk meg a kívánt ál­lomásra. amikor szeretnénk, mármint a MÁV menetrend­ben hivatalosan igért vonat­érkezési idő szerint; kilás­sunk az ablakon, ha a fül­kében ülünk (elég lesz más­félszer jobban is); fűtött kupéban unatkozhassuk vé­gig az utat, ha odakint hull a hó. kezet tudjunk mosni azután, miután ...; ja. és a „miután" helyiségeiben le­gyen papír, ne kétszeranhyi, csak ..annyi", mielőtt még. . . A lajstrom nem teljes, té­telesen nem is igen. lehet elősorolni, ki mindenki vár valamivel jobbat a pénzé­ért. amelyet — sajnál, nem sajnál, teljesen mindegy — a korábbinál vastagabban kel] költenie a vasútra. A pontos-tisztes tájékoztatás, az udvarias eligazítás, a se­gítőkész bánásmód sem kö­vetelményként, sem teljesí­tés szerint nem mérhető gazdasági paraméterekkel. Elvárjuk — de nemcsak fi­zetett egyenruhásoktól! — egymástól is. Tegyük szí­vünkre a kezünket, vajon „elvárásainknak megfele­lünk". polgártársak? Ha öt forint egy kiló krumpli, tízért kettőt kanok. Kár, hogy ezt a zseniális matematikai összefüggést nem tudom alkalmazni a MÁV-személyszállításra. Ott ugyanis az „eladó" a tíz­forintosomnak továbbra is csak a felét kapja;" öt fo­rintért meg csak öt forint értékűt adhat. A vonatjegy árát lényegében nem a MÁV emelte, hogy több legyen a bevétele. Az állam csökken­tette az ártámogatást —, hogy kevesebb legyen a ki­adása. Hatvan százalék még mindig maradt, innen nézve akár hálásak is lehetünk saját magunknak — elvégre az állam mi vagyunk! — hogy ennyit még őrzünk szociális vívmányainkból. Még egyszer: a vasúti pénz­tárba fizetett felemelt jegy­vételár nem „felemelten" marad a vasútnál, nem .», is tesz hát neki több arra, hogy „fefemelten" gondos­kodjék az utasokról. Róhink, akik viszont igényeiket nem „felemelten" nyújtják be, hanem csak úgy, egyszerűen, a kulturált utazás óhajával. Igények és kötelességek: sajátos társadalmi tudatha­sadásunk játékszabályai sze­rint többnyire a palánk két oldalán álló ellentétes fo­galmak s aki igényeit nyújt­ja be „amoda", természetes­nek veszi, hogy teljesítése a „másik oldal" kötelessége, és a megnyugtató elintézést kizárólag a „követel" rovat­ban lehet elkönyvelni. Le­fordítva vasútira, világos, hogy kutya kötelessége a MÁV-nak mindent megten­nie a kultúrált utazás érde­kében. ám véletlenül sem mindegy hogy ezt én. mint kiszolgált utas, a magatar­tásommal, utazási szokása­immal hogyan segítem, vagy akadályozom. No jó, nem kötelezhető senki MÁV­pártoló tagnak. önkéntes vasutasnak, utazónép-neve­lönek, úgy különösen nem, hogy ezzel a szolgáltatók menlevelét állítsuk ki. azon­ban mindnyájunktól elvár­ható. hogy becsüljük mások munkáját — önmagunkat is vele. Döcög ez a vonat alig tu­dom olvashatóra körmölni világforgató magvas gondo-" lataimat, fogytán .is (ü­rélmem. mert esik a hó. Vagy mi is esik? Idebent r.incs hó, de hát akkor mi ez a fehér a lábaim előtt. Meg aialt. Meg a nadrágo­mon? Ahá! Pattogatott ku­korica. A nagymama ölében, az öregasszony tiltakozása ellenére, kiszakított zacskó­ból beleszórt magok a visí­tozó kisgyerek keze nyomán repülnek szanaszét. „Bübü­ke" játszik, anyuka ellá­gyulva nézi. Eredeti gyerek. (Kár is lenne sokszorosíta­ni!) Lesöpröm magam, s hírtelen mozdulattal leha­jolok. Összesöpröm a kuko­ricát egy papírlapra, bele­szórom a szeméttartóba, s keményen rászólok a gye­rekre: „picikém, ez ide va­ló". A fülkére zavart néma­ság telepszik: mindnyájan tudjuk, hogy „ez nem Szo­kás". A sűrű-nehéz csendnél csak apuka cigarettafüstje a fojtogatóbb. Alig látni tőle a nem dohányzó táblát. Igriczi Zsigmond Következik: Begyűjtések Takarmány­keverő üzemek küllőidre Már úton vannak az első gépszállítmányok Algériába, az Élelmiszeripari Gépgyár egyik legnagyobb idei ex­portvállalkozásának színhe­lyére. Egyelőre csak az épí­tőgépeket viszik a leendő takarmánykeverő üzemek építéséhez, de rövidesen megkezdik a technológiai egységek szállítását is. Az ÉLGÉP a Komplex Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével, négy ta­karmánykeverő telep felsze­relésére vállalkozott, közü­lük kettőt még az idén át­adnak, a másik két üzemet jövőre. Az ez évi algériai szállítások 16 millió dollár­ral növelik majd a gépgyár árbevételét. Az Élelmiszeripari Gép­gyár ezen kívül további 4— S millió dollár értékben ex­portál különféle egydi gépe­ket. elsősorban a fejlődő or­szágokba. A vállalat mindinkább fő­vállalkozóként bonyolítja le exportját; Kínába három takarmánykeverő telep fel­állítására szerződtek. egy másik piacukra pedig állvá­nyos malmokat készítenek. A vállalat rubel elszámo­lású kivitele az idén eléri a 850 millió forintot. Cseh­szlovákiába kenyérgyári, a I Szovjetunióba és az NDK-' ba sajtgyári gépsorokat kül­denek ebben az évben. A hazai élelmiszeriparnak is folytatják szállításaikat. elsősorban a budapesti ke­nyérgyárak és malmok re­konstrukciójához. A tejipa­ri vállalatoknak újfajta gé­peket és alkatrészeket gyár­tanak. Á szovjet hadsereg rapián világbéke védelmében Szeméiből energia Biogázmezővé alakítják Székesfehérvár régi szemét­telepét, és az évente képző­dő 780 ezer köbméter gáz­zal a székesfehérvári tégla­gyár szárítóját, valamint a városgazdálkodási vállalat aszfaltkeverő telepét látják el. A tizenegy hektár terü­letű volt szeméttelepet föld­del borítják be; a fedőréteg alatt keletkező olcsó bom­lástermékkel fűtőolajat és földgázt helyettesít a két vállalat, s így. évi megta­karításuk várhatóan meg­haladja majd a négymillió forintot. A gázkivételi mű­vet a székesfehérvári város­gazdálkodási vállalat az idén 2.5 millió forint beruházás­sal hozza létre, és a befek­tetés nyolc hónap alatt meg­térül az energia megtakarí­tásából. A székesfehérvári biogáztelep 1984-től lép üzembe. Kedvezmények, új szolgáltatások Utasellátó napok kezdőd­tek kedden Budapesten. a Nyugati, a Keleti és a Dé­li pályaudvaron, valamint az ország több nagyvárosá­nak vasútállomásán. A rész­letes programról, s az Utas­ellátó Vállalat idei terveiről Sebes Miklós, a vállalat ve­zérigazgatója tájékoztatta az újságírókat. Mint mondotta, a négy­napos programsorozat célja, hogy megismertesse a kö­zönséget az Utasellátó szé­les körű szolgáltatásaival. Egyebek között bemutatják a különböző tájak ételeit, cukrászati és hidegkonyhai termékekből pedig vásárt rendeznek. A felszolgált éte­lek árából az utasellátó na­pokon 20—25 százalékos en­gedményt adnak. A vállalat 280 településen összesen több mint ezer vendéglátó és kiskereskedel­mi eladóhelyen kínálja szol­gáltatásait. évente több mint 2.5 milliárd forint ér­tékben. Az Utasellátó az idén hatékonyabb üzletpoli­tikával igyekszik eredmé­nyeit fokozni: javítja a ven­déglátás színvonalát s bő­víti tevékenységének körét. mindenekelőtt abból a cél­ból, hogy az utazók ellátása mellett a lakosság egyre szélesebb rétegei is igénybe vehessék szolgáltatásait. En­nek érdekében több lehető­séget biztosítanak az Utasel­látó-éttermekben és biszt­rókban a csoportos és egyé­ni étkeztetésre a szabad­szombati és a vasárnapi ebédelésre. Mindehhez a csoportoknak kedvezményt is nyújtanak. Ezentúl a vál­lalat intenzívebben kapcso­lódik be az idegenforgalom­ba is. Terveik szerint a cso­portosan utazók részére le­hetővé teszik, hogy úticso­magot rendelhessenek, akár egy-egy, akár a teljes napi étkezésük megoldására. A háló- és fekvőhelyes kocsik­ban bevezetik a menetjegy­gyei együtt megvásárolható reggeliutalványokat. Az ide­genforgalmi főszezonban több napos országjáró utazá­sokat szerveznek különvo­nattal. télen pedig hét végi sítúrákra viszik a téli spor­tok kedvelőit. A külföldre indított hajó­és vonatjáratokon az Utas­ellátó ez év márciusában bevezeti a készpénzt helyet­tesítő forintcsekket. Ez az új intézkedés fizetési könv­nyítést jelent a külföldre utazóknak (főként az onnan hazatérőiknek), hiszen a te­lenlegi jogszabályok szerint 200 forintnál többet senki sem vihet magával. A szol­gáltatások körét tágítja az is, hogy a kijelölt éttermek­ben és kiskereskedelmi pa­vilonokban 5000 forint ér­tékhatárig elfogadják az OTP-takarékcsekkeket. Gyakorlat a csendes-óceáni flotta egyik egységénél A nnak a történelmi jelentőségű eseménynek az em­lékét idézve, hogy az újonnan szervezett munkás­paraszt Vörös Hadsereg 1918. február 23-án a pszkov—narvai csatában győzelmet aratott a német csá­szári hadak felett, minden évnek ezen a napján a világ­béke jegíöbb védelmezőjét, a szovjet hadsereget köszönt­jük. Könyvtárakat lehetne megtölteni azzal az irodalom­mal, amely az elmúlt hat és fél évtized alatt — a pol­gárháborútól a külföldi intervencióig és a Nagy Honvédő Háborúig, majd egész napjainkig — végigkísérte a szovjet fegyveres erők fejlődését. Azt is leírták számtalanszor, hogy a Szovjetuniónak nincsenek és soha nem volt­tak támadó szándékai, következésképpen nem létezett, s ma sem létezik semmiféle „szovjet katonai fenyegetés", amire hivatkozva, az Egyesült Államokban és a NATO­ban igyekeznek „elkerülhetetlennek" feltüntetni a fegy­verkezés állandó fokozását. „Nekünk nincs, nem volt és nem lesz a védelmin kívül egyéb hadászati doktrínánk" — szögezi le igen határozottan a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1980. május 15-én aláírt nyilat­kozata. A „Honnan fenyegetik a békét?" című, 1982-ben magyar nyelven is megjelent szovjet tanulmánykötetben olvashatjuk: „A szovjet katona; doktrína mindig a vá­laszcsapás, illetve a védelmi tevékenység elveiből indult és indul ki. A Szovjetunió az atomtámadást az emberi­ség ellen elkövetett legsúlyosabb merényletnek tekinti." Azzal a hivatalos amerikai tétellel szemben, hogy egy nukleáris háború állítólag megvívható és „megnyerhető", a szovjet kormány'úgy véli, egy ilyen összecsapásban győ­zelemre számítani veszélyes őrültség, s egyenlő az ön­gyilkossággal. Egy olyan fegyveres konfliktus után, amely­ben tömegesen alkalmaznának nukleáris harceszközöket, nemigen lehetne megkülönböztetni a győztest a legyőzöt­től. A szinte elképzelhetetlen pusztulással számolva, fele­lősségét mélységesen átérezve, a Szovjetunió egyoldalúan lemondott az "atomfegyver elsőkénti felhasználásáról. Az USA azonban nem követte példáját, vagyis továbbra sem hajlandó feladni az „első csapás'' jogát. A Reagan-kor­mánynak a „korlátozott" és „elhúzódó" atomháborúról vallott nézetei jelentik tehát a legnagyobb fenyegetést a világ békéjére nézve. Érthető, ha ilyen körülmények között a védelmi doktrú nát valló szovjet állam is kénytelen olyan nagyságú fegy. veres eröt fenntartani, amely kellő mértékben ellensúlyoz­za a másik fél agresszív törekvéseit. A szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta — nem kis áldozatok árán — ma már rendelkezik a mégbízható önvédelemhez nélkü­lözhetetlen eszközökkel, s mindenkor készen áll arra, hogy a földön, a légtérben, az óceánokon megsemmisítő válasz­csapást mérjen bármilyen támadásra. A szovjet fegyveres erők — az egyetemes békét, a szocializmust oltalmazva —• ennek a célnak szolgálatába állnak harci posztjukon. Serfőző László alezredes * Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi minisz, i ter üdvözlő táviratot küldött Dmitrij Usztyinov marsall, nak a Szovjetunió honvédelmi miniszterének, a szovjet hads,ereg és haditengerészeti flotta születésének 65. évfor­dulója alkalmából. •• Ünnepi megemlékezés Budapesten A szovjet hadsereg és ha­ditengerészeti flotta szüle­tésének 65. évfordulója al­kalmából kedden ünnepi megemlékezést tartottak a Magyar Néphadsereg Mű­velődési Házában. Az ün­nepségen jelen volt Korom Mihály, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja a Központi Bizottság titkára. Borbándi János, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Rácz Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője. Horváth István belügyminiszter, és Borbély Sándor, a munkás­őrség országos parancsnoka. Megjelent Vlagyimir Ba­zovszkij, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete, Nyi­kolaj Szilcsenko vezérezre­des, a Varsói Szerződés tag­országai egyesített fegyve­res erői főparancsnokának magyarországi képviselője. Konsztantyin Kocsetov ve­zérezredes. a szovjet déli hadseregcsoport parancsno­ka, valamint a közélet és a fegyveres erők számos kép­viselője. Az ünnepségen Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter mél­tatta a szovjet fegyveres erők kiemelkedő történelmi szerepét a szovjethatalom megvédésében a fasizmus elleni győzelem kivívásában, a magyar nép felszabadítá­sában, a szocialista vívmá­nyok és a béke megőrzésé­ben. Az ünnepség a Magvar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Művészegyüttesének műso­rával ért véget. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents