Délmagyarország, 1983. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

Sorozatok szabálykönyve L

assan valamennyien sorozatszakértőkké válunk. Természetesen televízióssorozatok szakértőivé. Már az sem okoz komoly gondot: honnan vegvük a jó és rossz példákat. Egyszerű a dolog: jó példát a külföldi tévésorozatok között taláiunk, rosszat meg ugyanilyen könnyen a saját termésű, hazai produkciók között. Valóban, ha az Onedin családra — különösen az első szériára — vagy a Kórház a városszélén című csehszlovák sorozatra emlékezünk, többnyire elfogadhatók, vagv éppen kellemesek az emlékeink. Aztán ha eszünkbe ötlik a 78-as körzet, még inkább a Dániel. jobbára bosszankodasainkat idézhetjük csak fel. S ha a Liszt éleién nem is bosszankodunk, úgy tetszik, igazi örömökkel sem tudott szolgálni. A talán túl sommás megállapítások után illő egyszer a végére járni: mitől nem jók ezek a magyar sorozatok? Azt is tisztázni kellene: van-e egyáltalán különbség a sorozatban látott tévéjátékok. tévéfilmek és az egyedi műalkotások között? Meggyőződésem szerint van különbség, és ezt a néző öntudatlanul érzékeli is. az alkotóművészeknek meg tudatosan számolni kellene ezekkel a különbségekkel. Először azonban azt kell tisztázni, hogy sorozatból is legalább kétféle alaptípus létezik. Az egyik teljesen önálló epizódokból all egyetlen darabjának ismerete sem követeli meg egy előző, másik ismeretét Sorozattá az azonos központi hős és az azonos dramal urgiai szerkezet teszi ezeket a filmeket. (Ilyen volt például a Kojak. a Colombo, a Petrocelli általában a legtöbb krimi, amelynek azonos a detektív, üg.vvéu. ügyész sib. hőse.) Az ilyen son zatra az jellemző, hogy ez a központi hős mindig pontosan azonos tulajdonságokkal rendeltJcSüjfÓta nvvlió'iilHofSsv*o j zsa,+ lótás- stb. után hozzá, elé kerüi > ez ügy, kideríti, s a bűnöst leleplezi.) A vitatott magyar produkciók azonban nem ebbe a sorozattípusba tartoznak. Erre a másikra ugyanis az jellemző, hogy egy központi- hős mellett nagyon népes tarsasággal találkozunk, akik yeie majdnem egyenrangúak, helyenkent a cselekmény szempontjából még a központi hős elé is kerülhetnek. Ám ami még lényegesebb: e sorozatfajta egyes darabjai között bizonyos időrendi összefüggések vannak, valamiféle fejlődésen, átalakuláson kell íiercsztülmenniük a hősöknek. (Példaként gondoljunk a Kórház a város szélén fiatal sebésznőjére, eb a körzeti orvosként nyugdíjba vonuló főorvosra.) A fejlődés, a változás akár meg js állhat időlegesen, visszájára is fordulhat egy-egy epizódban, bizonytalanságban is lehet larlanj a nézőt, de valaminek történnie kell. Ezért a központi szereplőket. lehetőleg minden epizódban, valami új helyzetbe keli hozni, olyanba, amilyenben még nem láttuk. Éppen ezért kel] új, meg új helyzetbe hozni ősét. hogy eddig ismeretlen tulajdonságaikra is fény derüljön. (Maradjunk megint a kórházi sorozat fiatal orvosnőjénél: egyszer beilleszkedési gondjait éljük át, másszor félresikerült kapcsolatát egv férfival, harmadszor születő, később kiteljesedő, majd hamvadni látszó szeremlét, végül orvosbarátnőjéhez való viszonyának változásait.) Ez a módszer azzal az előnnyel is jár, hogy hitelesiti a figurát Szinte körbejárható jelleme lesz tőle. Még akkor is, ha a valósághoz való viszonyában nem is olyan hiteles ez a figura. Ha úgy tetszik: az irodalmi megfogalmazás bizonyos hiányait is eltakarja ez a módszer. ha iól alkalmazzák. Es fordítva: az irodalmilag jól megformált figura is hihetetlen — vagv érdektelen — lehet, ha a sorozat a „hidegbe-melegbe mártott főhős" dramaturgiai módszerével nem él. (Jól példázta . ezt. az .igazában. nem sÜjerüH;i wáihoiueedMiHinííc adaptáció! rüert' végiil'.ls. K9to4pernyőn tóflú-flftlf c "tsfizp- "éWŐ&lvflftkké a * Buddenbrook ház. jóllehet igazán nem lehet kétségünk az irodalmi megformáltság színvonalát illetően.) Másrészt az új. meg új helyzetek, amelyek közül egy-egy epizódban az egyiknek be kell fejeződnie, és egy másiknak el kell kezdődnie, igen alkalmasak arra, hogy figyelmünket, érdeklődésünket ébren tartsák, várjuk a folytatást a következő epizódig. Mindehhez persze a sorozatnak nagyon szigorú időszabályait is be kell tartank függetlenül attól, hogy milyen hosszú egy-egy epizód: 25—30 vagy éppen 50 perc. Akármilyen is egy egység hoszsza, valahol az elején elengedhetetlen egy cselekményben fordulat, amit aztán hosszabb „lazítás" követhet. Valahol az időegység kétharmadában az eseményeknek le kell érni a csúcspontra, majd rövid, újabb lazítás után egy lezáratlan fordulattal kell befejezni az epizódot. De hiszen mindez olyan, mint valami receptkönyv. Hol marad a művészet kiszámíthatatlan egyedisége? Igen. ez valóban receptkönyv, méghozzá szigorú; ha nem a megfelelő időben kerül az egészbe, a só és a paprika, akkor még jó nyersanvagból is csak nehezen fogyasztható sorozatétel készülhet. Mert a sorozat valójában nem művészet, abban az értelemben legalábbis, ahogy ThomasMann regénye. Eizenstein filmje, Shakespeare drámája, vagy akár olyan „egyedi" tévéremekmű, mint Fehér György 111. Richárdja. A sorozat olyan, mint az alkalmazott művészetek. Felhasználja a klasszikus művészetek eszközeit, de hasznossági funkciója, konkrét célja van — ha jó. Vagy ismeretet terjeszt, vagy hatásosan kikapcsol a hétköznapi élet gondjaiból, és ebben az értelemben szórakoztat, a legjobb esetben pedig mind a kettőt teszi egyszerre. Nem csekélység ez, egyáltalában nem szabad a sorozatok ilyen funkcióját lebecsülni. Jól kel] csinálni a maga szabályai szerint. Éppen ebben különbözik az egyedi műalkotásoktól. amelyek, ha igazán azok: öntörvenyüek, ezért megismételhetetlenek. ! Wrn á-íüna. W a magyar Sorozatok is ügyesebben használnák a sorozatoknak ezt a „szabálykönyvét". BERNÁTH LASZLÖ Takács Tibor Anyanyelv szegedi nyelv, akár a szölö, axar a körte, mint a méz, éaesanyám szava parázsló, úgy kell mint földnek a vetés csillagok a gyerekkoromból azok a pólyázó szavak, amelyek fogtak, átöleltek, hogy meg ne üssem magamat hogv hiányoztok, de hiába, a csöndben mintha hallanám ..éöos gyerököm hová möntél?" de többé nem szólít anyám Beauvoir hetvenöt éves „A termecske túlsó falának tövében, a pamlag közepén, mint holmi anyacsászárnői helyen, régi szépsége teljes fegyverzetében ... De Beauvoir Simonka ül, és veti a betűt szorgos odaadással" — írta Illyés 1947-es Franciaországi változatok című pompás útikönyvében a nálunk akkor még ismeretlen, de hazájában már fölkapott és a szellemi életben jelentős szerepet játszó egyik legnagyobb élő francia írónőről. Az Üj Magyar Lexikon 1959-es kötete ugyan még csupán két és fél sort szentelt neki, de a következő évben már megjelent az első magyarra fordított könyve (Amerikai útinapló), amelyet öt év leforgása alatt emlékiratainak három nagv sikerű kötete követett, úgyhogy a hatvanas évek végén az írónő már az egyik legnépszerűbb nyugati szerző lett hazánkban, és e sikert jelentősen megszilárdította az 1966-ban megjelent Goncoürt-díjas Mandarinok című regénye. önéletrajzi trilógiája érdekesen, tanulságosan és főleg őszin, tén számol be életútjáról, erkölcsi és szellemi fejlődéséről. LeI

nímár harmadszor adunk közre olyan összeállítást, I melyben vázlatosan összefoglaljuk az elköszönő év történetét. A mondatok végén zárójelben levő szám az események napját jelzi. JANUÁR. Elhunyt Suki Béla kandidátus, filozófiatörténész (2.). Meghalt Berezeli A. Károly szegedi születésű író, költő, műfordító (4.). Az Északi városrészben megnyílt a Somogyi-könyvtár 14 000 kötetes fiókkönyvtára (5 ). Prinz Gyula-emlékülést tartottak az egyetemen, és a tudósról nevezték el a természeti-földrajzi tanszék előadótermét (11.). Dürer metszeteiből nyílt kiállítás a múzeumban (16.). Vörös Csillag Érdemrendet kapott a Gera Sándor iminkásöregvség (16,). Elhunyt Geréb György főiskolai tanár, a pszichológiai tudományok doktora (28.). Verdi Johanna című operájával nyugatnémet és holland turnéra utazott az opera (29.). FEBRUÁR. Vajdasági történészküldöttség érkezett Szegedre (2.). A Tisza-szállóban háromnapos tanácskozás kezdődött a szomszédos szocialista országok mai irodalmáról (4.). Megkezdődött — és május derekáig tartott — a József Attila sugárút, Rózsa és Retek utcai csomópont átépítése (15.). MÁRCIUS. A rókusi városrészben 264 négyzetméteres ideiglenes (barakk) ABC nyílt (1.). Átadták a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét a 90 éves Koltay-Kastner Jenő egyetemi tanárnak (3.). A színház bemutatTavalyi naptár Szeged 1982-ben ta Urbán Ernő Uborkafa című szatíráját (5.). Elhunyt Bernáth Aurél festőművész, rövid ideig szegedi diák (13.). önálló esttel búcsúzott közönségétől a Vígszínházhoz szerződött Kovács János színművész (22.). A színház bemutatta a Nabuccót (28.). ÁPRILIS. Fölavatták a 624. számú szakmunkásképző intézet Tolbuhin sugárúti új épületét (t.). Vinkler László-emlékkiállítás nyílt a Képtárban (3.). Kétévi átépítés után újra megkezdte munkáját a Petőfi művelődési ház (6 ). Állandó Buday Györgykiállítás nyílt a múzeumban (8.). Megkezdődött a televízió szegedi stúdiójának román nyelvű adása (29.). Fölavatták a XI. számú Autójavító Vág utcai új szervizét (29.). A hónap végén Juhász Gyula Tisza-parti szobrát arccal a folyó felé fordították. MÁJUS. Megkezdődött a 22. csongrádi műszaki hónap (3.). Négyévi munka után befejeződött az OTP Széchenyi téri épületének a fölújítása (4.). Az Akadémia rendes tagja lett Grassely Gyula, Leindler László és Petri Gábor, levelező tag lett Alföldi Lajos, Keszthelyi Lajos és Solymosi Frigyes (7.). Szegeden volt Szőnyi Erzsébet Adáshiba című operájának az ősbemutatója (7.). MÁV-háziünnepséggel fejeződött be a Budapest—Szeged vasútvonal villamosítása (20.). A JATE díszdoktora lett Viktor Vasziljevics Szerdjuk, Greguss Pál, Koch Sándor és Szabó Zoltán (27.). JŰNIUS. Az orvostudományi egyetem díszdoktora lett Harold L. Sheehan liverpooli professzor (9.) Magyar—finn barátsági hét kezdődött (11.). Vinkler Lászlóemlékkiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában (15.). Elkészült az MHSZ Etelka sori autós tanpályája (30.). JÜLIUS. Megnyílt Anna Margit képkiállitása (7.). Megkezdődött a 19. pedagógiai (13..) és a 11. művelődéselméleti nyári egyetem (22.). Ezermester bolt nyílt az Arany János utcában (13.). Szegedet bekapcsolták a nemzetközi telefontávhívó hálózatba (16.). A hónap derekán befejeződött az Anna-kút környékének a rendezése; a Klauzál térről ide helyezték Csáky Táncoló leányka című szobrát (19.). A kempingben fölavatták a 40 szobás Napfény-szállót (19.). A szabadtéri színpada alatti folyosón fölavatták Hont Ferenc portréját és emléktábláját (23.). AUGUSZTUS. Megnyílt a Tisza-parti Diszkont Áruház '11.). Az új igazgató. Nagy László beszédével kezdődött a színház évadnyitó társulati ülése (23.). Átadták a forgalomnak a harmadik körút egy 360 méteres szakaszát (26.). SZEPTEMBER. Megkezdődött a Magyar Radiológusok Társaságának 11. kongresszusa (2.). Átadták a kicsinyeknek a hattyastelepi új óvodát (13.). A Takácskvartett és Kocsis Zoltán játszott a Tisza-szálló hangversenytermében (22.). Kongói pártmunkásküldöttség érkezett Szegedre (23.). A műjégpálya építésére ajánlották föl a szegediek a kommunista szombaton végzett munkájuk ellenértékét (25.). OKTÓBER. Szegeden volt a műszaki és közgazdasági könyvnapok országos megnyitója (5.). Kiss Ferenc-emléktáblát avattak a Lenin körút 56. számú házon (15.). Megnyílt az 5. országos reklámkonferencia (16.). Szegeden vendégszerepelt a szabadkai népszínház (20.). Szerb nap volt a múzeumban (24 ). NOVEMBER. Fölavatták Rókus új iskoláját; az úttörőcsapat Czibula Antal nevét vette föl (3.). Megindult a forgalom a 6-os Irolivonalon a Vidra utca és az öthalmi út között (5.). Gulácsy-est volt a Bartók művelődési központban a 100 éve született festő tiszteletére (27.). DECEMBER. Egy kiérdemesült gőzmozdonyt helyeztek el a MÁV-igazgatóság kertjében (4.). Átadták az orvosegyetem 220 milliós költséggel épült új kazánházát és mosodáját (13.). Az első félszáz dorozsmai lakásban megkezdődött a gázfűtés. (15.). Szegeden vendégszerepelt az újvidéki balett (16., 17.). Fölavatták a vasutas sportpálya új létesítményeit. élükön a tornacsarnokkal (17.). A. F. nyűgöző egyéniség, okos és érző ember vonzó képe bontakozik ki e kötetekből, amelyek megmutatják, hogy „Simonka" nem valamilyen „mellékfigura" a nagy Sartre oldalán, hanem vele egyenrangú, szuverén alkotó, a filozófus eszme- és küzdőtársa, tehát nem utánzásról, hanem találkozásról, az irodalomban roppant szerencsés egymásralelésről van szó. Van persze, amiben Sartre ragyogóbb, amit ő tud jobban, de vannak olyan területek — főleg a művészet vagy a lélekismeret terén — ahol Beauvoir múlja felül élettársát. Írásai jobban szerkesztett, elevenebb, népszerűbb olvasmányok: nála az egzisztencialista gondolati elemek oldottabban és árnvalatosabban jelentkeznek, az ő esetében kevesebb a számítás, több az érzés és a szív. Míg Sartre némely műve — minden kiválósága ellenére — bölcseletének tehetséges illusztrációja, Beauvoir írásait általában a közvetlen élményszerűség jellemzi. Vonatkozik ez természetesen mindmáig legjelentősebb regényére, az említett, 1954-es Mandarinok-ra. mely távolról sem csak kulcsregény, 'hiirtt ahogyan annak idején fogadták, mohón csemegézvecsámcsogva a szereplők kicsodamicsodaságán. Sőt még csak nem is dokumentum és korrajz, s nem is csupán az ellenállási mozgalomban összekovácsolódott, a felszabadulás után azonban széthulló, többé-kevésbé a munkásosztállyal, a társadalmi forradalommal rokonszenvező," de sok tekintetben habozó és ingatag „mandarinok", azaz a néptől bizonyos mértékig elszakadt, ám a tömegek gondjaitól szabadulni nem tudó, a hatalom természetének nagy kérdésén kérődző „tulkok" (ahogyan a magyar munkásmozgalomban valaha az értelmiségieket nevezték . ..) vívódásainak színes krónikája, hanem magasrendű művészi alkotás, amely mindig a magánélet érzékenységének, a személyiség árnyaltan egyéni problémáinak tükrében tárgyalja a társadalom és az ember égető kérdéseit. Vajon megöregedett-e Az öregség nálunk idestova tíz éve megjelent és nagy sikert aratott szerzője? öreg-e a hetvenöt éves „öregségi szakértő?" Hát bizony, valljuk m^g. már nem az a szépség, amelynek „tökéletes kicsiszoltságáról" beszélt Illyés 1947ben, hanem fáradt arcú nagyasszony. Sartre 1980-ban bekövetkezett halála roppant csapásként sújtott le rá (bele is betegedett ...). Am az az asszony, akiről egy francia kritikus Simoné de Beauvoir avagy Az élet vállalása címmel írt 1966-ban könyvet, méghozzá olyant, amely ezzel a mondattal kezdődik: „Először is itt van az ő rendkívüli, könyörtelen vitalitása ...", mondom, ez az önnön és az egész emberiség boldogságát kitartó odaadással kereső Írónő nem lehet igazán elaggott. S hogy valóban nem az, bizonyítja legújabb, 1981-ben megjelent vaskos kötete (A búcsúszertartás), amely Sartre életének (és vele együtt természetesen a szerző életének) utolsó tíz évét mondja el a híven szerető és okosan bíráló élettárs .igézetes megjelenítő erejével. B. L. E.