Délmagyarország, 1983. január (73. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-08 / 6. szám

Zelk Zoltán A fű. alatt A légben lenge vé alak. úgy vélnéd, vándor vadludak — de nézd: szárnyuk mily ingatag és nézd: olvkor megállanak s nem is rikoltnak, nem libák: a sűrű, alvadt csenden át csak pelyhes felhők szállanak — majd ők is csenddé mállanak. Mert ág se moccan, szél se jár, mozdulatlan piheg a táj. De a tenyérnyi fű alatt népekkel dús országutak: munkába indul, harcba száll hangya, cincer, szarvasbogár. S még mélyebben, a föld húsát ezer csatorna sebzi át: rejtett utcák, terek között vakondok és hörcsögök s fürge mezei egerek — mit tudsz róluk, mondd, ismered e bújó s örök életet, nmely harcol, szorong, remeg ott. hol már szemednek: a túl » hol a szemednek már: alul? S amit te már paránynak látsz, tudhatod milyen óriás, ha egy hangya útjába áll, a páncélos szarvasbogár? S ti füvek, lombok, levelek, ha érthetném a nyelvetek, a zizegést, a lombsúgást, n lengő nádat és a sást — bókol az erdő, vagy perel, ha ezer levél kerepel? Gózölg az alkonv. Merülök Megszólal fennen egy tücsök. Cérnányi hangja* mint patak futkos még a lombok alatt De egyre, egyre szélesebb K hogy már kútmélyű este lett: csattog s szétömlik, mint az ár — tücsökzenévé vált a táj! öt zengik rétek, fák. hegyek, holdként ő száll a föld felett hold-szemmel nézi: mily parány, ki én vagyok most, a magány... s úgy tűnik immár, fű alatt fekszem ... fölöttem pók szalad. Győri László Katáng Virággal égig rakva e kéklő karácsonyfa, szobája az útszél. Karácsonyest i gúzsba kötözve nyári gazra gondoltat az éjfél. Virágai zörögve sziszegnek szára görbe drótján: rátekerték őket, már csak azért nem tudnak )eesni szélben a földre, de mind kék. Virággal égig rakva e kéklő karácsonyfa, s hullik rá a porhö. TIó vagy por? Ki tudja ma? Vasban álldogál a fa. kóró. csillagszóró. Vasba szorítva forog, lábujjhegyen toporog, sziszeg tűcipóben. Rovátkolt, homlokomat, mint ujjlenyomatomat, ablakra tűnődtem. Apáti Miklós Vasárnapi versek OnneDes napokra készülődvén jártam fenyvesben, patakmorajban, vízesés páráló függönyében. az egyetlen kézbe kapaszkodva, ^ „ h járkálást valahogy abbahagytam s most szobánkban ülök, közel az „élemedett" korhoz, merengek: v ezt akartam? ez az az ünnep? • Tankcsapda — mondom •"> szívemre gondolok, mindent befogad: csak ömlik belé a tankseregnyi had, tévedhetetlen ártalom ital, kávé, dohány, nők — szelíd vigasz, hogy még mindig megvagyok, tankcsapdaként, egy legutolsó békés évtizedben, Budapestemben. • Reggel álmosabb vagyok, mint késő éjben, a poharak között. Jobban szeretnek komáim, ha nem én vagyok az üldözött, egyszerűbb nekem is. ha ők sem panasszal zsúfolnak önfeledten, » csak bolyongunk a kietlen őszben, másra hagyván a lehetetlent. Tisztelet a szülőföldnek Külföldön élő magyar művészek seregszemléje A több mint félezer mű között van kettő, amelynek a címe meaeave/ik a tárlatéval. Az 1947-ben született és Los Angelesben élő Faragó Miklós bravúros technikájú festményein az amerikai felhőkarcolók mögött feltűnik a szabolcsi szülőföld tanvakéoe és a búzakoszorús lánv nosztalgikus mosollyal tart kezében egv sebzett galambot. A másik alkotás Ameriao Tot munkáia. Prések között régi. korhadó koniatak szorulnak — ielek a hazai földből, a folyamatosság emlékei, melyeknek szikkadt, évszázadok - hazai szelétől, viharaitól repedezett emlékoszlopaiból igyekszik kisaitolni az idekölődés. az anyaföld, a bölcsöhelv. a nyelv, a magvarságtudat érzelmi nedveit. Vaíon melvik alapállás. melvik mű a hi.telesebb. a tartalmasabb? Vaion a Műcsarnok összes termében immár második alkalommal megrendezett seregszemle miiven üzenetDalackokat. emléknyomokat. kötödéscsomókat. köldökzsinórokat sorakoztat föl? Vaion a közel háromszáz művész mintegy félezer alkotása miként jelezheti az elmúlt hatvan esztendőben a legkülönbözőbb okok miatt a hazát elhagyni kényszerült képzőművészek kötődéseit, művészi eredménveit. produkcióik esztéti ai minőségét? % / • 1970-ben, amikor a Magyarok Világszövetségének kezdeményezésére első ízben rendezték mtg a külföldön élő magyar származású képzőművészek nagy visszhangot kiváltó kiállítását, mindössze 85-en szerepeltek. Az %elmúlt tíz esztendő nemzetközi méretű változásait, s mindenekelőtt a magyar szocialista társadalom nyitását is jelzi, hogy a mostani hívásra, a második nemzetközi tárlatra 287-en küldték el munkáikat. A közel ötszáz alkotás 24 országból érkezett, legtöbb természetesen onnan, ahová a magyarság „vigyázó szemeit" évszázadok óta vetette — Franciaországból, valamint az USA-ból. az NSZK-ból, Angliából és Svájcból. A tárlat egyik legnagyobb erénye, hogy a magyarságtudatot, az identitást nem köti országhatárokhoz. Fontosabbnak ítéli a határoknál a fölvállalt örökséget, a nyelvet, a származást. Így olyanok is elküldték munkáikat, akik nem az óhazában születtek, hanem vagy második generációs emigránsok lévén külföldön, vagy szomszédos országokban: a csehszlovákiai TeplitzSchönauban, Kassán, Pozsonyban, a Szovjetunióhoz tartoeó Órmezön, Ungváron, a romániai Nagyváradon, Kolozsvárott, Bukarestben, Nagyszöllősön vagy a jugoszláviai Zomborban. Valamennyien úgy érezték, hogy bár elsodorta őket az élet, más-más körülmények között, különböző képi nyelven szólnak, szeretetteljes üzenetükkel itt kell lenoiük a mai Magyarország e jeles rendezvényén. Érdekes kép alakul ki. ha a résztvevők generációs térképét rajzoljuk meg, vagy ha azt próbáljuk összegvűjteni. mely évek, milyen társadalmi földlökések körül sűrűsödlek a kivándorlások. A legidősebb részt vevő PZ Ausztráliában élő 98 éves Orbán Dezső a Nyolcak alapító tagja. Ehhez a generációhoz tartozik az Amerikában élő Gellért Hugó vagy a néhány évvel fiatalabbak közül az itthon már jól ismert, második önálló múzeumát készítő Vfctor Vasarely; a hazai gyűjteménnyel rendelkező és több köztéri szobrot készítő Amerigo Tot; a Svédországban élő, s éppen most önállóan is bemutatkozó Nemes Endre; a világhíres d iszlettervező- festő Trauner Alexandre; a nemzetközi hírű építés'. Vágó Picrre; az Amerikában élő fotós, Aiqner Lucien; a szobrász Beck András; a Dél-Afrikában dolgozó konstruktivista Borbereki Kovács Zoltán; a Londonban élő, Szegedhez oly sok szállal kölödő grafikusművész, Buday György; Dómján József, aki Amerikában is magyar népballadákat kelt életre; a Venezuelában indián témákat festő Fircsa László; az angol építész, Goldfinger Ernő; az amerikai szobrász Jakovits József; a vizuális kultúra egyik legjelentősebb mai teoretikusa, Képes György; a nemzetközi fotóéletet hosszú ideig meghatározó Kertész André vagy az egy generációval fiatalabb Ata Kandó; a nagyszerű grafikus. Szalag Lajos; a nemrég szülővárosát, Kalocsát hatalmas mobillal megajándékozó kinetikus szobrász. Schöffer Nicolas stb. Mi akasztotta nyakukba a tarisznyát? A fehérterror, a gazdasági válság, a zsidóüldözés, a háború? A középgeneráció elsősorban a 44-es zűrzavarban és az azt követő bizonytalanságok idején választott új hazát, sokan az ellenforradalom idején, mások az elmúlt években távoztak. Izgalmas vállalkozás e hatalmas anvasban azokat a műveket tetten érni. amelvek sokféleképpen kapcsolódnak ehhez a tájhoz, a magvar motívumokhoz, kultúránk. művészetünk alakjaihoz, legendáinkhoz. Legnvi Iván valóbban a naiv szemléletű alkotók vásznain van jelen a magvar néDélet meeannvi eseménve (Bán Magdolna — Sváic. Dallos Marinka — Olaszország. Győri Eszter — USA), de ide sorolom az amerikai házaspár. Bodó (Fábián) Ilona és Bodó Sándor historizáló naiv huszáriait. A sváici Angván Ildikó tanváia hamisítatlan alföldi summázat. Dománv József színes fametszetein íolklórmotívumok soriáznak. Fonyódi (Pilgermayer) Kálmán Belgiumban is magyar táiakat lat. Aianer Lucien fotóián Kórolvi Mihálv. Gycnes Jüan kéoén Bartók és Kodály. Ludik László mintha a mikrokozmoszból éoítené Bartók arcmását, de Bartókot mintáz fekete márványból Belgiumban Fekete Josefina. s az ó arcvonásait keresi Amerikában Gellért Hugo. Kassák művészete ihlette Kadar Joseph emlékmüvét. Juhász Ferenc került modellkét Szinetár Vasco fényképére. Az Attila-leeendát fogalmazza meg és Pannónia eevkorí töredc-ett határait keresi gobelinlein , Rflvaich Richárd. Dobay Susan Nosztalgia című festményén eev lányarc tünékenvséaében a Lánchíd és budaDesti motívumok szerepelnek. De rátalálhatunk Sinka István fába metszett vonásaira és azokra az idős szü'őkre is. akik a kiskapuk néavszöaéból búcsúznak (várakoznak?!) az úi haSCIIÖFFER MIKLÓS: MOBIL zát választó gyerekeiktől (Michel Cathy). A mintegy félezer mű között legtöbb a festmény, maid a .grafika és a szobor, de a Műcsarnok egvik szárnyában fotók is helvet kaptak, s a külföldön élő építészek is bemutatkoznak fényképeken. rajzokon. A kéozőművészeti anvag rendkívül színes össze'ett. tematikáidban. színvonalában, technikai megoldásaiban igen egyenetlen. Még élénken éihet sokak emlékezetében az ugvanitt megrendezett tavaszi ors áeos képzőművészeti kiállítás. melvlvel az összevetés — bár külön tanulmányt érdemelne — aíínvit , megállapíítat: nincs mit szégyenkeznie hazánk alkotóinak. A legfőbb törekvések, melvek ma a világ képzőművészetét iellemzik. nyomaiban fölfedezhetők. Igazán kiemelkedő, a reveláció ereiével ható mű ugvan nincs a tárlaton, de a konstruktivista törekvéseknek olvan emlékezetes alkotásaival találkozhatunk, mint Konok Tamás (Franciaország) Éódjilv emlékének szentelt vásznai. Ki>vács Attila (NSZK) geometrikus lapjai vagv Megyik János (Ausztria) kristálytiszta fakonstrukciói. A szürrealizmus elsősorban grafikákon teljesedik ki legmagasabb szinten: Kolosvay Eva és Paul Amerikából küldött lapjain. Nádasdy János (NSZK) szitanvomalain. Karakas András (NSZK) rézkarcain. Dámosu Géza (NSZK) tusrajzain. A hiperrealizmus is él és virágzik, mindenekelőtt az indián tematikát választó amerikai Juharos Istvánnál és a francia Szabó Ákosnál. Balla Péter (Svájc) kalligrafikus, az aneol Bíró Vali mesés, a Nvugat-Berlinben élő Lakner László indulatosan expresszív. S végül két vallomás, melv talán meavilégítia ezeknek a művészeknek. a világpolgároknak legbensőbb emberi konfliktusait. Az erdélyi születésű. Bécsben élő Csuta Magdolna mée csak átuta- / zóban volt Magyarországon. s azt mondia: ..Magyar vagyok, s mégsem tartozom sehová, sem a magyar képzőművészekhez sem a franciákhoz, bár a párizsi Maauar Műhely taaia vagyok." Lakner László pedig (av vallott: ..A művészetemet befogadta a világ, engem talán sohasem fog." Mi. akik ezt a kiállítást megnézhettük. ürömmel köszöntiü.t a hazatérő művészeket, s igyekszünk el- és bero"pdni n-t i-kos üzeneteiket. TAXDI LAJOS NEMES LNüKL. KOMPOZÍCIÓ JAKOVITS JÓZSEF: MÓZES