Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

1982. december 11. 46 Szombat, Emléke Galántán G alánta nevét Kodály Zol­tán tette világhíressé. A Csallóköz hatarán, a Vág és a Kis-Duna szögében meghú­zódó városka neve a Galántai táncok révén öt földrész vala­mennyi sarkába eljutott, ahol muzsikát szerető emberek élnek. Vajon mit tesznek viszonzásul az itt élő emberek; hogyan él kö­zöttük a nagy magyar zeneköltő emléke. A mintegy tízezer lakosú kis­város kilencven évvel ezelőtt is jelentős település volt Vasúti csomopont Az állomásépület emeleti lakásába 1885-ben költö­zött be a Kodály család. A ké­sőbbi zeneszerző itt kezdett is­kolába járni, itt töltötte gyer­mekkora felejthetetlen „hét bol­dog esztendejét" mezítlábas paj­tásaival. Nem véletlen, hogy el­ső szlovákiai népdalgyűjtő útját is ezen a tájon kezdte eL Ma mér csak az egykori paj­tások leszármazottai élnek. Szí­vesen, készséggel szólnak, öröm­mel emlékeznek mindarra, ami Kodály nevével kapcsolatos. Kodály emlékének őrzésében nem elsősorban a külsőségek, a készülő emlékmű, a tervezett háromnapos centenáriumi ün­nepség, inkább az évente tömé­Vallomások Kodály Zoltánról i „Zenéből zenébe tért" Valamikor harcoltam a népies elten: egy túlélt és epigon ne­páesség volt az, a Szabolcsitoké cs Pósáké. Ma fiatal költők mint­ha friss forrásokat nyitottak vol­na ugyanabból a régi, a népi ta­lajból ... Különös ritmusa a ma­gyar lélek életének, hogy ez ösz­szeesik Kodályék gyönyörű föl­fedezéseivel. (...) Hiszek egy kultúrában, mely mélyebb és ré­gibb az irodalminál, mely élrü, nőni és halmozódni tud írás nél­kül is, mely előbb volt az iro­dalomnál, s ma is él még, noha bujkálva, s kiveszőben. Mély hála a 'nagyszerű gyűj­tfikmek, akik — mint Kodály Zoltán — átmentik az irodalom többé-kevésbé biztos éléstárába egy süllyedő világ halhatatlan gyümölcseit Babits Mihály (1033) Nem aaért becsülöm Kodályt, it a legjobb magyar zenészt, barátom, hanem azért lett egyetlen barátommá, mert (nagy­rawü emberi kvalitásaitól elte­kintve) a legjobb magyar zenész. Hogy e barátság hasznának leg­javát én láttam, és nem Kodály, ez újból csak az ő nagyszerű képességeit és félreálló önzetlen­ségét bizonyítja. Küzdelmeket nem éppen nélkülöző pályámon mindenkor bátran és nyíltan mellém állott, soha fáradságot Twm kímélt, ha érvényesülésem­ről volt szó. Bámulatos biztos és gyors ítélőképességének köszön­hetem akárhány művemnek vég­leges. az eredetinél tökéletesebb ld/>lakulását Bartók Béla Mily óriási örökséget hagyott ránk. Páratlan szépségű kórus­müveket, a Psalmus Hungaricust, színpadi alkotásokat, amelyek ma is állandóan műsoron szere­pelnek. Számomra azonban ta­lán gyermekkarainak gyűjtemé­nye a legkedvesebb. Mindnyájan tanulhatunk belőle, hangzásuk szépségéből, friss elevenségük­ből. Eredetiek, gazdagok, neme­sen egyszerűek. A hallgató ön­kéntelenül is Kodály szavaira gondol: Senki se túlságosan nagy ama. hogy a kicsinyeknek írjon — sőt igyekeznie kell, hogy elég •agy legyen hozzá. Benjámin Brltten Kodály több a nemzetművelő­néL, a honalapító emberi rangja illeti meg. A két világháború között Kodály a nemzeti egység egyik alapvető feltételét kezdte megteremteni: az éneklő Ma­gyarországot. A XVI. század fé­lelmetes válságában egyszerre énekelni kezdett az ország, még a végvárak éhező, rongyos vité­zei is énekmondókat tartottak. Tinódi csupán kiemelkedő nagy példa volt a sokból. Ez az ének tartotta össze a csaknem szét­hulló társadalmat. (. ..) Kodály ez 1 az éneklő Magyarorszagot akarta feltámasztani a lelkekre rakódott por és hamu alól: hon­alapító hevülete sohasem apadt U-i Kodály nem halt meg. Más történt vele: zenéből zenébe tért. Féja Géza (1975) Én az ő nagyságát, távolról nézve, abban láttam, hogy mi­lyen munkát vállalt egy ugyan­csak nehéz helyzetbe került nem­zet életében. Az, hogy ó Bar­tókkal együtt lenyúlt a népzené­hez, nemcsak azt eredményezte, amit Európában Stravineky és a ' többiek csináltak, vagyis hogy az ősforrásból merítettek értéket. Sokkal többet adott 6: egy nép lelkületét hozta felszínre; ez ab­bati az időben "már; azt • lehet'1 mondani, a zenében volt konzer­válva. Kodály munkája ezért óriási, öntudatra ébresztett egy nemzetet, megmutatva, hogy őnéki is van sajátos értéke; hogy büszke lehet arra, amit az ősei véghezvittek. S megtanítva ezt a nemzetet arra is, hogy még tá­gabb értelemben foglalkozzék saját magával. Az a nevelőmun­ka, amit 6 itt helyben tán még Bartóknál is szívósabban vég­zett, nemcsák énekelni tanította meg százezerszámra a gyereke­ket. Százezreket ébresztett közös­ségi öntudatra; arra. hogy hívek legyenek a közösséghez, amely­ben születtek. Illyés Gyula ;.. érzem szikrázó hiányát en­nek a szikár és nagyszerű em­bernek, mint a tiszta télnek, csupa-pára és csupa-vegetáciő életünkben, érezzük dermesztő hiányát ennek a tűzszárnyú kül­döttnek, létünk deres magányá­ban, mert szerénytelenségünkben ós könnyelműségünkben oly ter­mészetesnek, egyszerűnek és tör­vényszerűnek vettük, hogy van, hogy él, hogy a miénk, hogy ma­gyar: szinte azt hittük, fizikai­lag nő át a halhatatlanságba, testében is megbonthatatlan, mint a legendabeli királyok és szentek, hogy ő maga a testileg is létező halhatatlanság, mint hitte magáról Goethe, élete ősz tornyán, isteneket virágzó sze­relmében, mámoros kései pilla­nataiban. És nem véletlenül mondom Goethét: műve is goe­thei méretű, nemcsak arányai­ban, jelentéseiben is monumen­tális. Az a fölbecsüihetetlen tisz­taságú, tisztességű és szeretel ű program, amit nagybozont-sza­kállú. kristályrózsaként világító szemű ifjúságukban fogalmaztak meg és kezdtek megvalósítani a zseniális Bartók Bélával, s amit gyötrelmes, küzdelmes és magá­nyos életükkel meg is valósítot­tak, csak Petőfi Sándor és Arany János gyönyörű szellemi prog­ramjához hasonlítható történel­münkben. (...) ö nemcsak a maga forradalmát, de a nép for­radalmát is megvívta hatalmas és modern zenéjében, nem hagy­ta magára a népet, sorsára bízva és bánatára, de a népet, fölemel­ve maga emelkedett föl arany­iegyezö-szárnyvitorlákkal a nép tiszta énekéig. Juhász Ferenc Kodály Zoltán jóvoltából a katlan peremhegyeit áttörte a zene, s ami tegnap még helyi különösség, provincializmus volt; Oltón, Dunán megindult a ten­ger felé. Németh László (1932) Kodály Zoltán (...) öntudatot lehelt ebbe a népbe. Nemzeti öntudatot, a népnek önbizalmat, a nép múltjának értéket, fényt; nemzeti egyéniséget teremtő mű­vész volt Kétezer év sivatagjain összegyűjtötte egy népnek ván­dorlása nyomán elszórt kirlcáeít' tón A, — és ezekből rekonstruált égy' rendkívüli, önálló, á nép tétem-" tette szellemi világot és a művi kultúrával egyenrangú kultúrát (...) Kodály fél évszázados mun­kásaága a Volga és az Amazonas energiájával és mindent magába gyűjtő sodrával mosta ki az idegen kultúrák, a szegénység és a múlt rétegei alól, és gyűjtötte össze a magyar nép sajátos szel­lemi birodalmának nyomait, do­kumentumait (...) Azt a har­cot amelyet függetlenségi hábo­rúink nem vittek diadalra, azt az állmot mit múlt forradal­maink nem valósítottak meg, nem vívtak ki, Kodály — Bar­tókkal együtt — megvívta, az országot felfedezte, meghódította és megvédte. (...) Kodályéhoz hasonló életművek nélkül (...) nem lennének a szocializmusnak konkrét, nemze­ti, népi és osztályérved, érzelmi elemei. Ilyen értelemben Ko­dály életműve forradalmi tett, és felmérhetetlen társadalmi ha­tású. Váci Mihály (1967) geket mozgató dalos találkozók dominálnak. A Tavaszi szél vizet áraszt (a szlovákiai magyarság évente megrendezett népdalének­lő versenye), a háramévenkénti Kodály-napok (a szlovákiai ma­gyar kórusok találkozója és ver­senye Galántán) és a szlovákiai magyar folklóregyüttesek orszá­gos népművészeti fesztiválja minden év nyarán, a Garam menti Zselizben — voltaképp mind egy tőről, a kodályi gon­dolatból fakadnak. Galántán 1956-ban alakult új­já a Kodály Zoltán Daloskör. Nevének viseléséhez még a mes­ter adta személyes hozzájárulá­sát, szigorúan meghagyva: „ne­hogy a daloskör munkája min­den estéli borozgatássá vál­jék !..." A figyelmeztetést meg­szívlelték. Ez az énekkar a há­zigazdája a háramévenkénti Ko­dály-napok dalosünnepének és a kórusversenynek, amelyeket a CSEMADOK, a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szö­vetségének járási titkársága, il­letve pozsonyi központja szer­vez. Néhány éve a galántai kó­rus nyerte a III. díjat. A Tavaszi szél... ugyancsak országos vonzáskörű népdalének­lő versenyét immár nyolcadszor hirdette meg a CSEMADOK. Eb­ben a Szlovák Szocialista Köz­társaság területén működő ma­gyar foJiklórcsoportok, énekka­rok, hangszeres szólisták, nép­dalénekesek és hagyományőrző együttesek vehetnek részt Ha figyelembe vesszük, hogy ez a mozgalom évente ezreket állit a pódiumra népdalokat dalolni, s hogy például csak a galántai járásból legutóbb 32 énekes és 10 muzsikus, 12 énekkar és két néptáncegyüttes vett részt ak­kor bizony rá kell jönnünk: mennyire megkopott, elszürkült ehhez képest a mi valaha töme­geket mozgósító Páva-mozgal­munk-! A galántai j ári "idei evbén 12 ajkú énekkar, 5 cdterazenekar (m két hagyományőrző falusi együt­tes működik. A harmadik az országos nép­művészeti fesztivál a Garam menti Zseliz városkában (elő­zsűrizés után) meghívott 10—10 együttes fesztiválja minden év júniusában. Az idén Diószeg, Samorja, Komárom, Fülekpüspö­ki, Szi na. Nagyida, Nagykapos, Királyhelmec, Dunaszerdahely és a galántai magyar gimnázium néptánccsoportjai ós kórusai vettek részt A galántai járás hagyományőrző csoportjai, népi énekesei és hangszeresed Csak tiszta forrásból címmel eredeti folklórműsort tolmácsoltak. Az idősebb korosztályból so­kan meghatottan emlékeznek Kodály Zoltán Legutolsó látoga­tására Galántán, amikor ezreik gyűltek össze tiszteletére az Es­terházy-kastély parkiéban. 1943 májusában, hogy hallhassák sza­vát A programban a galántai járás 15 népiskolájának kórusai adtak műsort, az összkar pedig — 1000 gyerek! — az egykori „mezítlábas pajtások" unokái külön népdal csokrot énekeltek. Ekkor mondta ünnepi beszédé­ben Kodály: „...Rozi, Ágnes! És ti, töb­biek: vágai, vízkeleti, taksonyi derék, daloskedvű lányok, apá­mék tovatűnt drága cselédei, el­ső igazi, felejthetetlen zenetanó­raim!... Ti tőletek tanulhattam vmeg magyarul dalolni ... Lehet­tem volna zeneszerző klasszikus mesterektől tanulva is, s talán európai hírű akkor is, ha soha­sem találkoztam volna Gálántá­val. De magyar zeneszerző, ma­gyar zene szerzője nem lehettem volna soha a házunkban megfor­duló s élő szolgálólányok nélkül, akiknek danája először döbben­tett rá: amit ők dalolnak, az a ml ismeretlen, történelmünk so­rán tőlünk elidegenedett, de most újra megtalált sajáit zenei anya­nyelvünk. az igazi klasszikus magyar zene világa ..." Erre emlékeznek talán a szfvesétíben'Tftí'íls1 WALUJTOE* ES 10? Kiállítás a Bartók-emlékházban B artók vendégül látja Ko­dályt — úgy, ahogy az életben Is oly sokszor ta­lálkoztak, mint ahogy barátok, szellemi társak voltak. A Ko­dály-centenárium alkalmából bensőseges kiállítást rendeztek az alig egy éve megnyílt Bar­tók-emlékházban, Budán, a II. kerületben. „Vonzzák egymást, mint a ki­egészítő ellentétek" — írta a két zeneszerző óriásrcj Molnár Au­rél. S a kiállításon is Bartók és Kodály barátsága, hasonló és ellentétes nézeteik kaonak han­got. Dokumentumok fényképek, iratok, levelek sorakoznak a fa­lakon ét a tárlókban. A mostani kiállításon Kodály személye, te­vékenysége a központ. De oly Mátyás Ferenc Kodály Meghalhat-e. kit a zene szelleme szült, meahalhat-e ajkunkon anyánk éneke, jövőnk remény-lehelete. — s elapadhat-e. nyelvünk édes tele? Mint páva szállsz házfödelünk fölé. el sose földelünk csak veled szálliuk be az űrt. magunkból kiűzve a bűnt. — teremtő zene. létünk gyógyító teie. Fájdalmad lelkünkbe szorult, sírod lezárta koszorúd, csak a tested az mely kimúlt, porhüvelyedből lángra gyúlsz. — emberségünk eleie. szívünk éltető teie. Félrevert harang vagv ha bai fenveget. mennydörgés robai csap szét ajkadról — s biztató ha te tehetsz a mennv-nvitó. — nyugtató zene. telkünk édes teie. gyakran találkozik fellépés®, megnyilatkozása Bartókéval. Itt a Psalmus kéziratos kottá­ja. Fotók a fiatal Kodályról. Együtt Bartókkal. Népdalfeldol­gozások, eltérő és hasonló mód­szereik. De nézetük igen egyezik a népdal szerepéről, helyéről az új magyar zenében. Leveleik egymáshoz. Véleményük egymás munkásságáról. Hangversenyplakátok. A Háry színlapja 1926-ból az október 18-1 ősbemutatóról — Nagy Iza­bella és Körmendi János ven­dégfeL'épésével. Lemezborítók. Felvételek Kodályról és Kodály fényképéi népdalgyűjtő útjáról. A Székelyfonó milánói bemu­tatója a Scalában, Failoni ve­zényletével. A Budavári Te Deum meg­születésének körülményei. A mű kottája, szövegrészlete, bemuta­tója. Kodály vezényel — hang­versenyen és lemezfelvételen. Kodály zeneelméleti munkás­ságának dokumentufnai. Köny­vei, tanulmányai. A magyar nép­dal strófaszerkezetéről írott könyvének kiadása. Közéleti szereplései. Tevékeny­sége az új alapokon történő ének-, zeneoktatás megteremté­séért. A zeneszerzőről elnevezett debreceni iskola felavatásán, 1957-ben. Tanítványaival gyere­kek között. Dijak, kitüntetések; 1948-as Kossuth-díja. 1960: az oxfordi egyelem díszdoktorává avatja, 1965: Herder-díjjal tüntetik ki. S 80 éves, amikor az Elnöki Ta­nács a Magyar Népköztársaság érdemrendjét adományozza neki. FolOk — Kodály barátokkal, a családja körében, Pablo Casals­sal, kortárs világnagyságokkal, zenészekkel, karmesterekkel, fe­leségével. Néhány személyes tárgy, emlék, levelei, s a hoz­za írott levelek. Kodály Zoltánnak még nincs önálló múzeuma. Ez a kiállítás, s a Budapesti Történeti Múze­umban rendezett bemutató anya­ga a számos családi dokumen­tum jó alapja lehetne egy Ko­dály-emlékház gyűjtemé" vének. K. M.

Next

/
Thumbnails
Contents