Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-11 / 291. szám

47 Szombat, 1982. december 11 Simogasd a harcsát! Pajzán lelkek, gondolom, sajtóhibára gyanakszanak, és Marcsát simogatnának inkább. Nem járhatck kedvükben, a lény öregasszony és Mamóca nevet kapott, noha meglehetősen fiatftl. Súlya a tíz kilót közelíti kádjában kinyújtózkodni csak akkor tud ha átlósan fekszik benne. C a sztár, a reklámbaba. és valóságos harcsa. Ha belenyúlt az ember — először csak óvatosan, mintha oroszlánketrecbe cugná a kezét — azonnal odavégódik mellé, és dörgölődzik hozzá. Még oldalára is fordul, hogy a hasa alját is simogassák. Lehet, hogy dorombol is közben csak a mi fülünk nem hallja. Ha megvakarják, még jámborabb. Tok és kecsege Szarvason járunk, a Haltenyésztési Kutató Intézetben, és egyik ámulatból a másikba esünk. Tessék elképzelni egy akkora alkotmányt, mint háromnégy gyerekfürösztő kád egybetoldva, és nyüzsög benne az apró harcsa. Csikótelepen láttam csak akkora érdeklődést mint amekkora itt kíséri mozdulataimat. Minden szem engem néz, minden fej egyszerre billen, mini a díszszázad, ha parancsszót hall. Se támadni, se menekülni nem akarnak. Mit csinálnak itt? Háziasítják a halakat? Kísérletek folynak, hogyan lehetne kis helyen sokat tartani. Ennex a sok kedvességnek, amit eddig láttam az a célja, hogy akár harcsa, akár ponty, megegyük. De mi a jó abban, hogy kádban tartjuk, aminek a szabad víz az otthona? Annyira romlanának már folyóink és tavaink, hogy elmenekül belőlük az élet? Ne szépítsük a dolgot, ilyenek is előfordulnak de az itteni kísérleteket,,, más rpeggopcjolások hajtják. Ba kivesszük a hal;,; természetes közegéből, és mesterséges körülmények között neveljük, elvonjuk tőle azokat a táplálékokat is, amelyeket a természet szinte ingyen kínál. Az már kiderült például, hogy pontyot nevelni így nem érdemes. A hatcsát mér igen, mert neki mindenképpen kész fehérjére van szüksége. A tóban nem tenyészthetik programozva, és az a néhány amelyik ott előfordul, végeredményben előlünk eszi el a halat Betették a kádba, és adnak neki olyan eledelt, amit másra már nem nagyon tudnánk használni. A húsa drága, remény van rá tehát, hogy így is megéri. Van azonban más szemnont is. A világ java halainak egv része nálunk nem él meg természetes körülmények között. Itt van például a szálka nélküli, porcos léna: tok. Akár 20 kilósra is. megnő. Szeretnék elszaporítani, ha állja a kísérleteket. Egyelőre úgy látszik jól érzi magát. A foltos harcsa Amerika vizeiből való. szintén reményekre jogosítja föl a kutatókat. Az egyik kádban annyi a kecsege, szinte a víz nem is látszik. Ezért is többet fizetnek,, mint a pontyért. Üjabb szempont. Drága a játék, ha melegíteni kell télen a fizet. Termálkutak és hűtőtornyok környékén azonban, úgynevezett hőcserélős módszerrel a csurgalékvíz is hasznosítható. Szarvason például egyetlen gyönge hozamú kút látja el meleg vízzel a? egész csarnokot. A meleget inkább langyosnak értsük, olvan lehet, amilyen Szegeden a csapból folyik, csak klór nincsen benne. Rémüldöztem, amikor a számokat hallottam. Egy 2x2 méteres kádban állítólag kétezer ivadék is fölnevelhető. Pontyból kél mázsán fölül is volt már benne, pedig a mélysége legföljebb harmincöt centi. Borjúitatónak használják a gazdaságok azt, amit az előbb gyerekfürösztőhöz hasonlítottam, egy ilyenben 15 kiló pontyot is tartottak már. Akaratlanul is arra gondol ,az ember mennyi férne el otthon a fürdőkádban. Ketrec a tóban Ketrecben neveljük a baromfit, a nyulat, a malacot, miért éppen a halat ne lehetne. Engedjünk le a vízbe egy nagy hálót, keretekre feszítve úgy, hogy a feneke is zárt legyen, tegyük bele a halat és kész az újítás. A jámbor elme azonban rögtön kérdez: de mi a jó benne? Számolunk megint. Egyetlen ketrecben, amelynek hossza hat, szélessége négy méter, mélysége pedig két és fél, annyi hal megterem, mint egyhektáros tóban. Elámulunk tisztelettel a sűrítési tudomány újabb bukfencén, és tovább kérdezünk: miért jó ez nekünk? Az is jó ha egy hektárról szedik össze betévő falatunkat. Bonyolult história ez, a végére kell járnunk. Rémségesen drága egy tó megépítése, a hálós ketrec jóval olcsóbb. Igenigen, a tóban viszont a takarmány olcsóbb, mert egy részét maga a tó termi meg. Maradjon csak a ponty a tóban. Teljes az egyetértés közöttünk, ezt a nézetet vallják a kutatók is. Előhozzák azonban ismét, hogy más hal is van a világon, és jó lenne válogatni a jobbak közötr. Ami a tóban nem él meg, mesterséges körülmények között jól élhet, ha sikerül minden kívánságát kielégíteni. Más szempontok ls vannak. Tavainkban-folyóinkban a hal úgy vészeli át a telet, hogy közben inkább fogy, de semmiképpen nem gyarapodik. A kádakban sikerült a harcsát 16 hónap alatt akkorára nevelni, amekkora kint legföljebb 3—4 év alatt lehet. Aki időt nyer, sokat nyerhet! Elkezdik nevelni az ivadékot télen a kádban április közepén beleteszik a ketrecbe, és szeptember közepén már süthető-főzlietö méretűként veszik ki belőle. Számomra az a rejtély, hogyan etetik ezt a sok halat. Vannak önetetők. sőt automata etetők is — sok mindent képes kitalálni, aki enr.i szeret. Ennyi élethez levegő is kell bőségesen, azt is bele tudja gépezet is juttatni a ketrec vizébe. És a Tisza? PAPP GYÖRGY LINÓMETSZET-SOROZATA; HARY JÁNOS Összegubancolódnak a kérdések a fejemben. Itt van az áldott folyónk, a Tisza állítólag még jó a vize. Telepíthetnének bele halat, de halászoktól hallottam. nem érdemes: más fogja ki belőle. Meg nem állhatom, megkérdezem kísérőmet, Váradi Itószlót, lehetne-e ilyen ketreceket a Tiszába bocsátani? Ott még levegőztetni se kellene a vizet hiszen folyik, összeállna tízhúsz ember, vagy egy-két szövetkezet, megvenné a hozzávalót, és árulná a belőlevalót. Hallgassuk csak a választ: — Ázsiában kezdték először a ketreces nevelést, trópusi vízfolyásokat hasznosítottak, de tovább ment a módszer a tengerrel rendelkező országokba. Ott terjedt el legjobban, ahol víz bőven van kirakni is könnyű az ivadékot, de visszafogni nehéz. Japán, Norvégia, az USA most is vezet. Később vették át ezt a megoldást azok az országok, amelyeknek csak folyóik, tavaik, bányatavaik és víztározóik vannak. — Tehát lehetne a Tiszán is? — Hogyne! — Akkor miért nincsen? — Tíz éve bizonyítanak a kísérletek nálunk is de csak most alakult egy társaság a szigetszentmiklósi termelőszövetkezet összefogásával az iparszerű haltenyésztés meghonosítására. Ebbe beietartozik a medencés és a ketreces módszer is. sőt a tavi tenyésztés intenzívebb változata is. Most jövök Szentesről, ott már erről tárgyaltunk. A berendezéseket gyártják, kaphatók is, az etetés és gondozás módszereit szakemberek adják, bízunk benne, lesznek követőink. Addig aki teheti, .simogassa meg Szarvason Mamócát, a harcsát. HORVÁTH DEZSŐ A

szóba homályában a bútorok, a szőnyegek, a szétdobált holmik szelíd nyugalomban várták a reggel fényeit, melyben majd életre kapnak egy újabb napra. Nagyapa a rácsos ágy mellett ült, mélyén nyitott szemmel feküdt unokája. Őriznie kellett néhány órára. Az ötkilónyi emberforma kicsiny testet sárga frottírzsák rejtette, csupán feje és hadonászó apró karjai maradtak szabadon két piciny ököl, hernyócska ujjak. A haragoskék szemek csillanása megvilágította a magas homlokot, a pisze orrot, a dacos szájat, az elnagyolt állat. Nyögdécselt, hadonászott, arca eltorzult, sírása bömbölésig fokozódott. A hirtelen nyugalom néhány perce nagyapa feszültségét is oldotta. A sírásban csúf kis arc most egy középkori festmény puttójának modellje lehetne. Aztán egy lezzenés egy rándulás; kezdődött ismét a dühös oázás, és a karok cséphadarása. A következő pillanatban már aludt, ökölbe szorított kezei feje két oldalára hanyatlottak. A sokadik felriadás és óbégató s után nagyapa rájött, hogy a bőgés és a zajok szorosan összefüggtek. Valahol felettük kinyitottak egy vízcsapot, mire feldübörögtek a falak, csattogott, nyüszített voeyított a vezeték, míg végHajnalban re elzárták a zaj szörnyű for. rását. A félig még alvó utcán egyetlen motoros húzott végig, de kipufogójának iszonyú kereplése felverte az egész városrész nyugalmát, hiszen még hajnal van. Nagyapa edzett. vén idegeiben is kínzó áram vibrált míg elhalt végre a veszekedett géppuskázás, hogy távolabb riasszon fel, gyötörjön másokat. Városban élünk, ez igaz — gondolta nagyapa —, a zajhoz hozjá kell szokni. Persze ez csak részigazság. Utcáink zaja a jelenlegi mértékben nem szükségszerű, nem törvényszerű. Nálunk a járművek hangosak! Technikai fogyatékosság, megoldása egyszerű. Arra is gondolt nagyapa, hogy a rendőrség apró szabálysértéseket is megtorol: helyszíni bírsággal sújtja a gyalogost, ha pirosban megy át a másik oldalra, holott még a láthatáron sincs jármű. Igaza van! De miért nézi el a mellette eldurrogó zajártalmat? Nem csupán járművekre emlékezett nagyapa. Strandjainkon, melyeknek jótékony, pihentető homokján elterül az ember. rekedten-torzultan üvölt a hangszóró nyitástól zárásig. Ezer embert megkérdezve, ezer zajforrást ismernénk meg. Nem lehet és nem is kell félrevonulni a város elevenen lüktető, sokszor hangos jelenségei elől. Ezekkel együtt kell élnünk. De a viselkedés kultúrája, egymás megbecsülése sürgeti: ne lépjük túl az ésszerű határokat a zaikeltésben magunk és mások érdekében. A tudomány bizonyította: a túlzott zaj, lárme betegségeket okoz! Nagyothallás, gyomorfekély, magas vérnyomás, idegbetegségek stb. nem ritkán a zajra vezethetők vissza. Nagyapát most egy emberpalánta későbbi sorsa aggasztotta. Némi joggal, mert olvasta, hogy a magzat egy bizonyos fejlődési fokon már az anya méhében hallja a külvilág hangjait. Ezek a benyomások tudatának mélyében rögzülnek. Az élet első idejében is kénes érzékelésre és ezek is raktározódnak. A túl heves ingerek károsíthatják az idegrendszert. Nagvapa tudta, hogv az idő gyorsabban száguld a legmodernebb járgánynál is; hogy akik ma füleket hasogatva repesztenek a sugárutakon és könnyed vállvonogatással ve=zik tudomásul, hogv ténik mások idegeit. hamarosan apák. nagvapák lesznek. Mélyen elítélik majd és hábortgnak az újabb nemzedékek lármája miatt. BÁNKI MIHÁLY 4