Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

111 Szombat, 1982, december 4. Tandori Dezső rp r p/f Taposofu Van ez a fű, látni a járdaszélen, gyepágy-szegélyen, néha madarak ktseob raia csap föl belőle éonen — belebújtak, hogy falatozzanak —: virágszeme kisebb, mint a verébszem. Éf akkor nő, olvastam, ha tapossák; főleg akkor, meg hát egyáltalán: ahogy annyi minden, kétféle sorsát mutatja így ez is. s nem mondanám, nem ismertetném, ha valami okság nem fűzne össze vele. Tévedés azt hinni most, hogy hason'at e fű, ellenkezőleg: valóság — egész szatyorral hordom, természetszerű házi kiképzéshez: kalitkarész kalitkarészre zöldül általa, örvendezésére madarainknak, járdaszélen hajlongok, hogy haza minél szebrét vigyek, és meg nem ingat átlépkedő lények kis csapata: turistáké, akik rendeltetésem nem tudják, s — futva nézők — nem kutatják, afféle múló furcsaságnak érzem Van ez a fű, látni a járdaszélen, gyepágy-szegélyen, néha madarak ktseob raia csap föl belőle éonen — belebújtak, hogy falatozzanak —: virágszeme kisebb, mint a verébszem. Éf akkor nő, olvastam, ha tapossák; főleg akkor, meg hát egyáltalán: ahogy annyi minden, kétféle sorsát mutatja így ez is. s nem mondanám, nem ismertetném, ha valami okság nem fűzne össze vele. Tévedés azt hinni most, hogy hason'at e fű, ellenkezőleg: valóság — egész alacsonyságom mennek, odahagyják így magukat is, kitaposva, félben. A fellebbezés A Fapadosban ültek, a kis­kocsmában. Régi embe­rek, régi történetek fo­rogtak elő a gyerekkorból. Kész legendák, ahogy mondani szo­kás. — Nagybátyám a legnagyobb rabsic volt messze vidéken — kezdte Nagyalásonyi. — So6e tudták rajtakapni a vadorzáson, pedig több hurkot rakott ki az erdőben, mint az egész falu. Az efféle tekergős örömöket semmi másra nem cserélte volna. Pél­dául a tiltott pálinkafőzést Föl­jelentették. Kijönnek a finán­cok, bűzlik a ház, rotyog a szil­valé, csurog a rézalja. A legsi­mább tettenérés. Fölveszik «a jegyzőkönyvet A pálinkafőző — a legjobb rézből, a legjobb mes­ter kezéből — megsemmisítésre ítéltetik. — Most pedig üstöstül betolja a községházára, Nagyalá­sonyi úr! — mondja neki a fi­nánc. — Megtenném én, persze, hogy megtenném, tudom, hpg^ vétettem a .törvény ellen, de meg se tudom mozdítani a dere­kam. A doktor eltiltott az eme­léstől — nyöszörög neki a nagy­bátyám. Végül a fináncok tolták be talicskán a rezet a községhá­zára „rokkantnyugdíjas" nagybá­tyám díszkíséretében. — Megérkezett a papír a bün­tetésről. ötszáz forintra ítélték — rengeteg pénz volt az ötvenes évek elején. — Nagybátyám ter­mészetesen nem hagyta annyi­ban. Szerényen megfellebbezte: „Én, Nagyalásonyi Márton, a tiltott pálinkafőzést valóban el­követtem. Konokul nem tagad­tam, sőt a tényálladék megfogal­mazásában erőmből tellően ma­gam is közreműködtem, ezen túl a felszerelést a községházán vo­nakodás nélkül beszolgáltattam. Vétettem a törvény ellen, igaz, de a szükség vitt rá. Rokkant­nyugdíjból élek, egyéb jövedel­mem nincs, ezzel akartam ma­gamon lendíteni. A fentiekre hi­vatkozva kérem a tisztelt ható­ságot, hogy a kiszabott egyszeri 500 forint erejű büntetést akkép­pen megváltoztatni szíveskedjék, hogy 1,— azaz egyforintos rész­letekben való törlesztése enged­tessék." — Már az új rézalját szür­csölgette, amikor az 1,— azaz egyforintos részletekben való törlesztésről is lemondott az ál­lam — fejezte be Nagyalásonyi, aztán kiment a vécébe, előre­hátra billegve nézegette a kagyló fölötti rézcsövecskét, s alája csurgatott. Pálinkaszagot érzett. Ekkor még nem tudta, hogy két esztendeje lejárt a szemé­lyije. Igazoltatták és följelentet­ték. Két hétre rá megérkezett a hatósági papír: szabálysérté­sért ötszáz forintra büntették. Leült, hogy megfellebbezze: „Az­zal a kéréssel fordulok a lösz­telt Hivatalhoz, hogy személyi igazolványom lejárta miatt ho­zott szabálysértési határozatát megváltoztatni szíveskedjék. Ké­résem indoklásául a következő­ket tudom előadni: személyi igazolványom adataiban az el­múlt öt esztendőben semminemű változás nem történt, emiatt a határidő elkerülte a figyelme­met ..." — s így folytatta egé­szen az utolsó mondatig: „A fentiekre hivatkozva kérem a Tisztelt Igazgatási Hivatalt, hogy a szabálysértésre kirótt egyszeri 500,— forintos büntetést 1,— az­az egyforintos havi részletekben történő kifizetésre változtatni szíveskedjék." Elolvasta, aztán kihúzta a vé­gét. Űjrakezdte: „ ... a szabály­sértésként kirótt egyszeri 500,— forintos büntetést, 10,— azaz tíz­forintos részletekben történő..." Áthúzta a tízforintos tétet, meg­emelte, fölvitte százig. Túl sok­nak találta, erre elölről kezdte a méri csk élést Végül elhagyta a pénzösszeget, havi részletet se csak fellebbezett Felieb­ét nem fogadták el. Az öt­száz forintot nyolc napon belül* kellett befizetnie. A harmadik napon éppen ráért, hát föladta. Alig maradt pénze egy jó hideg nagyfröccs re. Nemsokára elfelejtette az egé­szet de nagybátyjáról még sok­szor elmondta a híres történetet. GYŐRI LÁSZLÓ A házasságközvetítő tragédiája S zegény Kapusi — mondta a barátom, amikor egy magába roskadt révedező tekintetű férfi elment mellet­tünk. — Ez is alaposan meg­járta a házasságközvetítéssel. — Mi történt vele? — kérdez­tem, visszalesve a mámoros ál­lapotban botorkáló emberre. — Képzeld el. egyszer meglá­togatta őket a felesége unoka­húga. A harcias tekintetű Fanni már túl volt a harmincon, de még mindig pártában parádé­zott. A férfiak, amikor megis­merték makacs, akaratos, kato­nás természetét, úgy elmenekül­tek tőle, hogy vissza se néztek. Egy este azt mondja Kapusi csinos, bájos felesége: — Szívecském, nézz körül az üzemben, és hozd össze ezt a Fannit egy rendes emberrel. Ép­oen ideje, hogy férjhez menjen, me-t még valami butaságot csi­nál. És Kapusi természetesen kö­rül is né'ett. Talált is egv sza­bad férfit, igaz nem volt valami ió híre az üzemben, de gondolto maid Fanni megneveli. Meghív­ta vacso-ára Kellemesen tül'öt­'ók az csfét néffve-ben egv első­ang'j helyen Kapus! fíze'eft. A alíikc-zöt úíabb találkozó kö­rettó. Kaousi ismét fizetett. Se­baj. gondol'a csak Fanni men­ien férihez. A férfi kedves volt, de nem nyilatkozott. Kapusiné mérges lett. — Vagy nyilatkozik, vagy lát­ni sem akarom többé. Beszélj vele. — Na de, drágám, ez nem olyan egyszerű. — Jó, akkor majd beszélek vele én. Ha kettesben maradok vele, egyszerűen megmondom neki; eszik, iszik a mi pénzün­kön, és hallgat, mint a csuka. Majd én szóra bírom! Nagyon jó, gondolta Kapusi, és örült, hogy megmenekült a kellemetlen beszélgetéstől. A vőlegényjelölt, amikor egye­dül maradt a szép Kapusinéval, szenvedélyesen kirobbant — Na végre, ez a vércse meg a kedves férje, az a buta birka — ezer bocs' — magunkra ha­gyott bennünket. Találkozni aka­rok magával. Szeretem. Holnap várom a Rezeda presszóban. Ugve ott lesz? Jöjjön el, nagyon kérem. Megragadta az ámulattól szót­lan asszony kezét, és csókolgatta. — Mikor jön? ötre? Várom. — Na de a Fanni... — Jai szerelmem, hagvia már azt a vérerét Nekem csak ma­ga kell. senki más. Az asszony alig tudta zavarát legvűrrii. — Nos vallott? — kérdezte Kaousi. amikor egyedül maradi a feleségével. — Iiigen. De részleteket sze­retne tudni... lakás. Fanni ke­resete, meg minden ... Holnap találkozom vele, hogy megbe­széljük. Fannira ezt nem bízha­tom. — Igazad van, drágám. Fanni könnyen kiadná az útját. Pedig ebben a korban a férfi már ér­deklődik, ez érthető... Ebben maradtak, és másnap Kapusiné elment a randevúra. Harmadnap, sőt negyednap is. És valahányszor hazament, bol­dogan közölte: — Minden szépen halad. Csak türelem. Kapusi kölcsönt vett fel, hogy az újabb vacsorákat és a fele­sége rendkívüli kiadásait fizetni tudja. A hivatalos lánykérést szom­bat estére tervezték, mert Fan­ninak lejárt a szabadsága, és vasárnap haza kellett utaznia. Kapusi azon a szombaton rohant haza. hogy feleségének segítsen az előkészületekben. Csinos fe­lesége helyett azonban egy le­vél várta: „Drágám! Ne haragudj, de Jenő addig ostromolt, hogy nem tudtam neki nemet mondani. Hozzá költöztem. A válóper Költségeit természetesen mi fi zetjtik. Fanninak add át üdvöz letemet. Vigasztald meg. Sok-sok puszi." ( Kapusival megfordult a föld Tört zúzott, ami a keze ügyébe került Fannit azonnal elzavarta, es részegre itta magát. — Azóta ilven — folvtatta a barátom. — S-eeény. Megiárta a házasrégközvetítéssel. Alaposan megiárta. Akinek csinos felesé­ge van. ne kezdjen ilyen vállal­kozásba. BABA MIHÁLY Gérard Philipe A z egyik nagy francia kri­tikus miközben arról írt, nogy vannak színészek, akik mindent el tudnak játsza­ni, szinte magától értetődően, meggyőző példaként éppen Gé­rard Philipe-et említi. Azt az örök komédiást, aki — csak mi­nimális sminkkel, apróbb gesz­tusokkal, takarékos mimikával — olyan feladatokat oldott meg, mint Corneille Cid-je, vagy a Stendhal: Fabrizzio del Donao. Jean Vilar annak idején hosz­szabb tanulmányban igyekezett megfejteni a zseniális ifjú kol­léga titkát, de lényegében csak addigi jutott, hogy szinte nincs is titok, Gérard Philipe olyany­nyira sajátosan bújik hősei bő­rébe. Minden alkalommal újként „ ájlt a közönség, Ql<é, .úgy alakult azonban ;IelKile& „fizikailag sze­repről szerepre, hogy közben mindvégig önmaga maradt. Vagy­is Philipe az a filmszínész, akit képtelenség bármiféle skatulyá­ba begyömöszölni, aki maga al­kotja a törvényeket, amelyek alól egyszersmind ő maga a ki­vétel is. A színháztól jött a filmhez — Musset, Corneille. Camus. Lorca, Giraudoux darabjaiban alakított sikerekkel a háta mögött —, de úgy, hogy semmit sem hozott magával a mesterkélt dikció ak­koriban majdnem kötelező emel­kedettségéből, a túlkomplikált gesztusokból. Huszonöt évesen már teljesen kiforrt művészként hódította meg nemcsak a nagy­közönséget, de a kritikát is. A színpadhoz mindvégig ragaszko­dott, nemcsak a megtisztelő meghívások miatt, de azért is, mert szerinte a színész — min­denes, minden műfajban ki kell szolgálja a művészetkedvelőket Ez a soha igazán fel nem nőtt kamasz a tragikus férfiszenve­dély, a nemes pátosz, vagy ép­pen a bűbájos esetlenség maszk­jában mégis a filmben mentette át tehetségét az örökkévalóság­nak. Szerencsés indulása is volt az egyik legjobb Dosztojevszkif­filmben, A félkegyeiműben iga­zán neki való feladatot kapott, s ez a törékeny, kapkodó Miskin herceg egyszerre világhíressé tette. A következő évben forga­tott, botrányárnyékolta A test ördöge csak fokozta Gépszerűsé­gét. Egycsapásra sztár lett. A gtnrhazistit <tö Mréi-eirrt drámá­ját A pármai kolostor követte, majd Az ördög szépsége, s 1952­ben a ma is friss Királylány a feleségem, amely egy nálunk ak­koriban feltűnő, szénreményű színésznő, Gina Lollobrigida mennybemenetele is volt. Könyvet írtak róla, s még azt is megbocsátották neki. hogy mindenkinek hátat fordított, amint feliebb és feljebb lépdelt a siker létrafokain. Több mint hú-sz éve nincs kö­zöttünk. Pedig még csak most­lenne hatvanesztendős. N. GY. AMOS IMRE GRAFIKÁJA T

Next

/
Thumbnails
Contents