Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

111 Szombat, 1982, december 4. Tandori Dezső rp r p/f Taposofu Van ez a fű, látni a járdaszélen, gyepágy-szegélyen, néha madarak ktseob raia csap föl belőle éonen — belebújtak, hogy falatozzanak —: virágszeme kisebb, mint a verébszem. Éf akkor nő, olvastam, ha tapossák; főleg akkor, meg hát egyáltalán: ahogy annyi minden, kétféle sorsát mutatja így ez is. s nem mondanám, nem ismertetném, ha valami okság nem fűzne össze vele. Tévedés azt hinni most, hogy hason'at e fű, ellenkezőleg: valóság — egész szatyorral hordom, természetszerű házi kiképzéshez: kalitkarész kalitkarészre zöldül általa, örvendezésére madarainknak, járdaszélen hajlongok, hogy haza minél szebrét vigyek, és meg nem ingat átlépkedő lények kis csapata: turistáké, akik rendeltetésem nem tudják, s — futva nézők — nem kutatják, afféle múló furcsaságnak érzem Van ez a fű, látni a járdaszélen, gyepágy-szegélyen, néha madarak ktseob raia csap föl belőle éonen — belebújtak, hogy falatozzanak —: virágszeme kisebb, mint a verébszem. Éf akkor nő, olvastam, ha tapossák; főleg akkor, meg hát egyáltalán: ahogy annyi minden, kétféle sorsát mutatja így ez is. s nem mondanám, nem ismertetném, ha valami okság nem fűzne össze vele. Tévedés azt hinni most, hogy hason'at e fű, ellenkezőleg: valóság — egész alacsonyságom mennek, odahagyják így magukat is, kitaposva, félben. A fellebbezés A

Fapadosban ültek, a kiskocsmában. Régi emberek, régi történetek forogtak elő a gyerekkorból. Kész legendák, ahogy mondani szokás. — Nagybátyám a legnagyobb rabsic volt messze vidéken — kezdte Nagyalásonyi. — So6e tudták rajtakapni a vadorzáson, pedig több hurkot rakott ki az erdőben, mint az egész falu. Az efféle tekergős örömöket semmi másra nem cserélte volna. Például a tiltott pálinkafőzést Följelentették. Kijönnek a fináncok, bűzlik a ház, rotyog a szilvalé, csurog a rézalja. A legsimább tettenérés. Fölveszik «a jegyzőkönyvet A pálinkafőző — a legjobb rézből, a legjobb mester kezéből — megsemmisítésre ítéltetik. — Most pedig üstöstül betolja a községházára, Nagyalásonyi úr! — mondja neki a finánc. — Megtenném én, persze, hogy megtenném, tudom, hpg^ vétettem a .törvény ellen, de meg se tudom mozdítani a derekam. A doktor eltiltott az emeléstől — nyöszörög neki a nagybátyám. Végül a fináncok tolták be talicskán a rezet a községházára „rokkantnyugdíjas" nagybátyám díszkíséretében. — Megérkezett a papír a büntetésről. ötszáz forintra ítélték — rengeteg pénz volt az ötvenes évek elején. — Nagybátyám természetesen nem hagyta annyiban. Szerényen megfellebbezte: „Én, Nagyalásonyi Márton, a tiltott pálinkafőzést valóban elkövettem. Konokul nem tagadtam, sőt a tényálladék megfogalmazásában erőmből tellően magam is közreműködtem, ezen túl a felszerelést a községházán vonakodás nélkül beszolgáltattam. Vétettem a törvény ellen, igaz, de a szükség vitt rá. Rokkantnyugdíjból élek, egyéb jövedelmem nincs, ezzel akartam magamon lendíteni. A fentiekre hivatkozva kérem a tisztelt hatóságot, hogy a kiszabott egyszeri 500 forint erejű büntetést akképpen megváltoztatni szíveskedjék, hogy 1,— azaz egyforintos részletekben való törlesztése engedtessék." — Már az új rézalját szürcsölgette, amikor az 1,— azaz egyforintos részletekben való törlesztésről is lemondott az állam — fejezte be Nagyalásonyi, aztán kiment a vécébe, előrehátra billegve nézegette a kagyló fölötti rézcsövecskét, s alája csurgatott. Pálinkaszagot érzett. Ekkor még nem tudta, hogy két esztendeje lejárt a személyije. Igazoltatták és följelentették. Két hétre rá megérkezett a hatósági papír: szabálysértésért ötszáz forintra büntették. Leült, hogy megfellebbezze: „Azzal a kéréssel fordulok a lösztelt Hivatalhoz, hogy személyi igazolványom lejárta miatt hozott szabálysértési határozatát megváltoztatni szíveskedjék. Kérésem indoklásául a következőket tudom előadni: személyi igazolványom adataiban az elmúlt öt esztendőben semminemű változás nem történt, emiatt a határidő elkerülte a figyelmemet ..." — s így folytatta egészen az utolsó mondatig: „A fentiekre hivatkozva kérem a Tisztelt Igazgatási Hivatalt, hogy a szabálysértésre kirótt egyszeri 500,— forintos büntetést 1,— azaz egyforintos havi részletekben történő kifizetésre változtatni szíveskedjék." Elolvasta, aztán kihúzta a végét. Űjrakezdte: „ ... a szabálysértésként kirótt egyszeri 500,— forintos büntetést, 10,— azaz tízforintos részletekben történő..." Áthúzta a tízforintos tétet, megemelte, fölvitte százig. Túl soknak találta, erre elölről kezdte a méri csk élést Végül elhagyta a pénzösszeget, havi részletet se csak fellebbezett Feliebét nem fogadták el. Az ötszáz forintot nyolc napon belül* kellett befizetnie. A harmadik napon éppen ráért, hát föladta. Alig maradt pénze egy jó hideg nagyfröccs re. Nemsokára elfelejtette az egészet de nagybátyjáról még sokszor elmondta a híres történetet. GYŐRI LÁSZLÓ A házasságközvetítő tragédiája S

zegény Kapusi — mondta a barátom, amikor egy magába roskadt révedező tekintetű férfi elment mellettünk. — Ez is alaposan megjárta a házasságközvetítéssel. — Mi történt vele? — kérdeztem, visszalesve a mámoros állapotban botorkáló emberre. — Képzeld el. egyszer meglátogatta őket a felesége unokahúga. A harcias tekintetű Fanni már túl volt a harmincon, de még mindig pártában parádézott. A férfiak, amikor megismerték makacs, akaratos, katonás természetét, úgy elmenekültek tőle, hogy vissza se néztek. Egy este azt mondja Kapusi csinos, bájos felesége: — Szívecském, nézz körül az üzemben, és hozd össze ezt a Fannit egy rendes emberrel. Époen ideje, hogy férjhez menjen, me-t még valami butaságot csinál. És Kapusi természetesen körül is né'ett. Talált is egv szabad férfit, igaz nem volt valami ió híre az üzemben, de gondolto maid Fanni megneveli. Meghívta vacso-ára Kellemesen tül'öt'ók az csfét néffve-ben egv elsőang'j helyen Kapus! fíze'eft. A alíikc-zöt úíabb találkozó körettó. Kaousi ismét fizetett. Sebaj. gondol'a csak Fanni menien férihez. A férfi kedves volt, de nem nyilatkozott. Kapusiné mérges lett. — Vagy nyilatkozik, vagy látni sem akarom többé. Beszélj vele. — Na de, drágám, ez nem olyan egyszerű. — Jó, akkor majd beszélek vele én. Ha kettesben maradok vele, egyszerűen megmondom neki; eszik, iszik a mi pénzünkön, és hallgat, mint a csuka. Majd én szóra bírom! Nagyon jó, gondolta Kapusi, és örült, hogy megmenekült a kellemetlen beszélgetéstől. A vőlegényjelölt, amikor egyedül maradt a szép Kapusinéval, szenvedélyesen kirobbant — Na végre, ez a vércse meg a kedves férje, az a buta birka — ezer bocs' — magunkra hagyott bennünket. Találkozni akarok magával. Szeretem. Holnap várom a Rezeda presszóban. Ugve ott lesz? Jöjjön el, nagyon kérem. Megragadta az ámulattól szótlan asszony kezét, és csókolgatta. — Mikor jön? ötre? Várom. — Na de a Fanni... — Jai szerelmem, hagvia már azt a vérerét Nekem csak maga kell. senki más. Az asszony alig tudta zavarát legvűrrii. — Nos vallott? — kérdezte Kaousi. amikor egyedül maradi a feleségével. — Iiigen. De részleteket szeretne tudni... lakás. Fanni keresete, meg minden ... Holnap találkozom vele, hogy megbeszéljük. Fannira ezt nem bízhatom. — Igazad van, drágám. Fanni könnyen kiadná az útját. Pedig ebben a korban a férfi már érdeklődik, ez érthető... Ebben maradtak, és másnap Kapusiné elment a randevúra. Harmadnap, sőt negyednap is. És valahányszor hazament, boldogan közölte: — Minden szépen halad. Csak türelem. Kapusi kölcsönt vett fel, hogy az újabb vacsorákat és a felesége rendkívüli kiadásait fizetni tudja. A hivatalos lánykérést szombat estére tervezték, mert Fanninak lejárt a szabadsága, és vasárnap haza kellett utaznia. Kapusi azon a szombaton rohant haza. hogy feleségének segítsen az előkészületekben. Csinos felesége helyett azonban egy levél várta: „Drágám! Ne haragudj, de Jenő addig ostromolt, hogy nem tudtam neki nemet mondani. Hozzá költöztem. A válóper Költségeit természetesen mi fi zetjtik. Fanninak add át üdvöz letemet. Vigasztald meg. Sok-sok puszi." ( Kapusival megfordult a föld Tört zúzott, ami a keze ügyébe került Fannit azonnal elzavarta, es részegre itta magát. — Azóta ilven — folvtatta a barátom. — S-eeény. Megiárta a házasrégközvetítéssel. Alaposan megiárta. Akinek csinos felesége van. ne kezdjen ilyen vállalkozásba. BABA MIHÁLY Gérard Philipe A

z egyik nagy francia kritikus miközben arról írt, nogy vannak színészek, akik mindent el tudnak játszani, szinte magától értetődően, meggyőző példaként éppen Gérard Philipe-et említi. Azt az örök komédiást, aki — csak minimális sminkkel, apróbb gesztusokkal, takarékos mimikával — olyan feladatokat oldott meg, mint Corneille Cid-je, vagy a Stendhal: Fabrizzio del Donao. Jean Vilar annak idején hoszszabb tanulmányban igyekezett megfejteni a zseniális ifjú kolléga titkát, de lényegében csak addigi jutott, hogy szinte nincs is titok, Gérard Philipe olyanynyira sajátosan bújik hősei bőrébe. Minden alkalommal újként „ ájlt a közönség, Ql<é, .úgy alakult azonban ;IelKile& „fizikailag szerepről szerepre, hogy közben mindvégig önmaga maradt. Vagyis Philipe az a filmszínész, akit képtelenség bármiféle skatulyába begyömöszölni, aki maga alkotja a törvényeket, amelyek alól egyszersmind ő maga a kivétel is. A színháztól jött a filmhez — Musset, Corneille. Camus. Lorca, Giraudoux darabjaiban alakított sikerekkel a háta mögött —, de úgy, hogy semmit sem hozott magával a mesterkélt dikció akkoriban majdnem kötelező emelkedettségéből, a túlkomplikált gesztusokból. Huszonöt évesen már teljesen kiforrt művészként hódította meg nemcsak a nagyközönséget, de a kritikát is. A színpadhoz mindvégig ragaszkodott, nemcsak a megtisztelő meghívások miatt, de azért is, mert szerinte a színész — mindenes, minden műfajban ki kell szolgálja a művészetkedvelőket Ez a soha igazán fel nem nőtt kamasz a tragikus férfiszenvedély, a nemes pátosz, vagy éppen a bűbájos esetlenség maszkjában mégis a filmben mentette át tehetségét az örökkévalóságnak. Szerencsés indulása is volt az egyik legjobb Dosztojevszkiffilmben, A félkegyeiműben igazán neki való feladatot kapott, s ez a törékeny, kapkodó Miskin herceg egyszerre világhíressé tette. A következő évben forgatott, botrányárnyékolta A test ördöge csak fokozta Gépszerűségét. Egycsapásra sztár lett. A gtnrhazistit <tö Mréi-eirrt drámáját A pármai kolostor követte, majd Az ördög szépsége, s 1952ben a ma is friss Királylány a feleségem, amely egy nálunk akkoriban feltűnő, szénreményű színésznő, Gina Lollobrigida mennybemenetele is volt. Könyvet írtak róla, s még azt is megbocsátották neki. hogy mindenkinek hátat fordított, amint feliebb és feljebb lépdelt a siker létrafokain. Több mint hú-sz éve nincs közöttünk. Pedig még csak mostlenne hatvanesztendős. N. GY. AMOS IMRE GRAFIKÁJA T