Délmagyarország, 1982. december (72. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-04 / 285. szám

Szombat, 1982. december 3; Kodály Zoltán arcképéhez A zeneszerző Századunk zenéjében, de alkalmasint a zenetörténet múltjában sem találunk — az egy Bartók Béla kivételével — példát arra, hogy alkotó művész oly sokoldalú tevékenységet fejtett volna ki, mint Kodály Zoltán. Róla te — miként a zenetörténet oly sok nagy alakjáról — elmondható, tehetsége már gyermek- és ifjúkorában megnyilvánult Zenével volt átitatva a •Bülői ház, a nagyszombati gimnázium diákja pedig már komponált is, amellett, hogy kórusban énekelt zenekarban, kamaraegyüttesekben muzsikált több hangszeren, a megismerkedett a aenelrodalom számtalan nagy alkotású vaL 1900-ban Budapestre kerülvén Kodály egyidejűleg lett egyetemi hallgató — bölcsész az Eötvös-kollégiumban — és zeneszerzés-növendék a Zeneakadémián. Tanára a kiasé konzervatívnak: számító Koessler János volt Brahms irányzatának híve, kit még Liszt Ferenc hívott meg aeneszetzéstanámak Bajorországból. „Nem lehet mindig tájszólásban beszélni" — ezzel a gondolattal tolta félre Koessler növendékeinek magyaros hangvételű műveit Kodály Zoltán már elsó nyilvánosságra került műveiben, például vizsgadarabjában, az 1906ban bemutatott Nyári este című zenekari művében sem „magyaros", hanem új magyar hangot üt meg, hisz a népzene, amelyet 1903-tól hangfelvételről tanulmányozott 1905-tól serényen gyűjtött, valósággal vérévé vált Nem idézi a népdalt hanem művelnek saját maga teremtette hangaó anyagába asszimilálja Későbbi években gyakran hangsúlyozta Kodály az ének, az emberi hang tisztelete iránti született hajlamát 1923-ban lezárult első nagy alkotókorszakának három jellemző művonulata közül kettő mégis hangszeres ihletésű. Műhelyében egy sorozatnyi kamarazened alkotás született: két vonósnégyes, egy Gordonka—zongora szonáta, egy Duó hegedűre és gordonkára, egy Szólószonáta gordonkára, s a két hegedűre és brácsára írott Szerenád: kétfüzetnyl pompás zongoradarab (Zongoramuzsika, Hét zongoradarab). Igaz, ebből a korszakból való 36 zangorakíséretes dal is. Dalköltészetében nem kevesebbet vitt véghez Kodály, mint a magyar vers, a költői szó lejtéséhez pontosan illő dallamlejtés megteremtését Jóllehet jellegzetes, később klasszicizálónak tartott stílusa korán kialakult, s hangvételét döntően a magyar népzene és az új francia zene (Debussy) hatása határozta meg, mintegy az A tudós A tudósra emlékezve elsősorban a népzenegyűjtő és -rendszerező Kodály alakja tűnik elő. Zenésznek-tudósnak egyszerre tanult Budapesten 1900-tól, vállalva a kettős tanulmányok roppant terhét. Anyagot gyűjtvén doktori diszeeertációjához, A magyar népdal strófaszerkezete című dolgozathoz (1906), nem érte be a kevés és többnyire romlott formájú ' népdalt tartalmazó múlt századi kiadványede tanulmányozásával. 1903-tól rendszeresen bejárt a Nemzeti Múzeumba, hol Vikár Bóla népzenei fonográfgyűjteményét (vagyis hangfelvételeit) őrizték. 1905-től pedig maga is elindult falvakat Járni, népdalt, gyűjteni jegyzetfüzettel, vagy a s k kilót nvomó súlyos fonogeá'fal. A termferetért. a hegvp' ért ra.ie gó fiatal muzsikus vá'lalta a nérda'.gvűltéssel Járó vándorlást, a sok törödéstférad'ágot (a természet élménye később Kodály-művek egész sorában jelenik meg majd). A Bartókkal s néhány lelkes fiatalabb muzsikussal közösen Végzett gyűjtőmunka igen eluralkodó németes zened ízlés elleni lázadásként, ezek a kompozíciók a maguk idején az avantgárdé szerves részét alkották, a magyar művészet század eleji forradalmának fő áramába tartoztak. Életművének fordulópontja a Psalmus Hungaricus (1923), ez hozta meg számára hazájában az első nagy sikert, s ezzel hódította meg 1926-tól a világ nagy hangversenytermeit. A magyar forradalmak bukásának tragédiáját komponálta varázslatosan szép kantátává, s benne személyes meghurcoltatásának keserű élményét. A kórus iránti vonzalma már középiskolás évedtől nyomon követhető. Áttörés következett be azonban 1925-ben, amikor Kodály első gyermekkarai — a VII16 és a Túrót eszik a cigány — a Wesselényi utcai polgári iskola fiúkarának előadásában elhangoztak. Majd másfél száz kórusművével forradalmasította az addig csekély értékű művecskéket — elsősorban német Liedertaíel-darabokat — terjesztő énekkari mozgalmat. A Kodály teremtette kórusrepertoár gazdagsága példátlan századunk zenetörténetében. 1926-ban, a Háry János bemutatásával, a szegény, elnyomott parasztság dalai bevonultak az Operaház fényes palotájába. A zenekari tételekből összeállított szvit pedig 1927-től kezdve futótűzként terjedt el a világon. Zenekari kompozícióit, a népzenéből újraalkotott Marosszéki táncokat, a verbunk oshagyományt feltámasztó Galántai táncokat, a Fölszállott a páva zenekari variációkat, a Concertót a korszak legnagyobb karmestered tűzték műsorukra. A kísérletet 1932ben a Székely fonóval folytatta, ebben beszélt szó már nem hangzik el, anyaga csupa népdal, a legszebbekből való. A Psalmus Hungaricus lázadóforradalmi hangja nem enyészik el Kodály művészetében. A Háry „szegény magyar nép"-himnusza, a Lengyel László „koldus magyar nép"-ről éneklő gyermekhangjai, a Jézus és a kufárok bibliai szövegű motetta döbbenetes látomása a Felszállott a páva férfikarának. Ady-népdal párositású szabadsághangja, A magyarokhoz című Berzsenyikánon (..szabad nép tesz csuda dolgokat") — mindezek ugyanarról szólnak bizalommal és reménykedéssel. De a Budavári Te Deum is, amely Buda-vár töröktől való felszabadításának 250. évfordulójára született, a nép szabadságának, a nemzet függetlenségének 1936-ban nagyon ls időszerű s a zene sajátos eszközeivel szuggesztíven kifejezett szószólója. kutató ményes volt. 1913-ban Kodály szövegezte meg s Bartókkal közösen jelentette meg Az új egyetemes népdalgyűjtemény tervezetét. A vállalkozás részletes ismertetése előtt a lényeget így foglalta össze Kodály: „Tervünk: a magyar népdalok és népzeneművek lehetőségig teljes, szigorúan kritikai, po.ntos kiadása, egy monumentális, magyar »Corpu« Musicae Populáris- (Népzene Tára) szerkesztése." A terv megvalósítására nem volt pénz akkor, jóllehet „csupán" körülbelül 3500 dallam várt kiadásra (mára az anyag mintegy 100 000re gyarapodott). A Magyar Népzene Tára első kötete Bartók posztumusz és Kodály aktív főszerkesztői irányításával 1951ben jelenhetett meg. Kodály felismerte, hogy a népdal nem önmagában, hanem teljes életévei-funkcióival egyetemben tanulmányozandó, s e stúdiummal végeredményben évekkel-évtizedekkel előtte járt a 30-as évek falukutató népi íróinak. Felismerte, hogy a népzene a magyar zenetörténet elsüllyedt évszázadainak dokumentáld sta őrizője. Néprajz és zenetörténet összefüggéseit ezért kutatta fáradhatatlanul, s. vált népzenegyűjtőből zenetörténészszé és folytatva az Eötvös-kollégiumtói kapott indíttatást, irodalomtörténésszé is. S mind e tudományos tapasztalat Kodály zeneműveiben is lecsapódott, tehát egyrészt a zeneszerző vezette a kutatót, másrészt a tudós hatalmas ismeretanyaga a zeneszerzőt. Népzenénk titkait, múltját kutatva jutott el Kodály ahhoz a felismeréshez, hogy a Szovjetunióban élő nyelvi rokonaink, az Urai-táji kicsiny népek dalai szerkezetükben rokonok a magyar népzene Ősi rétegével. Igén nagy szolgálatokat tett ezzel az Összehasonlító népzeneludómánynak. Tudományos munkássága hivatalos megbecsülést, támogatást csupán 1945 után kapott. „Hangok nagy tanára" Vörösmarty Mihály Liszt Ferencet tüntette ki ódájában a „hangok nagy tanárja" címmel. Mennyire illik Kodályra a költő szava! Voltaképp pedagógusnak is készült 1900-tól, hiszen a párizsi École Normálé Supérieure mintájára létesített Eötvös-kollégium — évekre Kodály otthona — eredeti célját tekintve tanárképző intézmény volt. Amikor két diplomával (zeneszerzés és magyar—német szakos tanári oklevéllel) a zsebében 1906 őszén világot látni indult, Berlinben, majd Párizsban alaposan szemügyre vette Kodály a főiskolák felsőfokú muzsikusképzését. Zeneakadémiánknak 1907 fezétől tanára — mindössze 25 éves akkor —, s némi megszakításokkal lényegében 74 éves koráig tanította a muzsikusokat, előbb zeneelméletre, maid évtizedekig zeneszerzésre, az 50-es években pedig a zenetudományi tanszak hallgatóit szolfézsre és népzenére. A pedagógus Kodályról többnyire a szolmizáJás jut eszünkbe, jóllehet tanítása sokkalta szélesebb körű. Sok száz muzsikust nevelt a Zeneakadémián legendás zeneszerzőosztályában — maximális követelményeket támasztva — a szakma alapos Ismeretére. Kodály szerepe a muzsikusképzésben messze túlnőtt a saját tantermén, osztályán. Arra törekedett ugyanis. hogy mihden zenész hallja a kottát, amelyet néz-tanul-gyakorol, és mintegy „lássa" is azt a muzsikát, amelyet hall. „A jó zenész kellékeit négy ponlban foglalhatjuk össze: 1.' kiművelt hallás. 2. kiművelt értelem, 3. kiművelt szív, 4. kiművelt kéz" — mondotta 1954-ben. A hivatásos muzsikusokat nevelő professzor, látván a magyar zenekultúra sivár helyzetét, hamar felismerte, bármennyi világrangú művészt bocsát is ki a Zeneakadémia, az ország művelődésének ebből kevés a haszna, mert tömegbázisa a muzsikának nincs. Ezért fordult Kodály figyelme a 20-as években az iskola és a kórusmozgalom felé. Ma is gyakran megfeledkezünk Kodály Zoltán talán legfontosabb, 1929-ben megfogalmazott gondolatáról: „Mit kellene tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket és zenét, hogy nn gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak, s egész életére béleoltsa a nemesebb zene szomját" Pontosan Ismerte Kodály a zene hatását az ember érzelmi világára, s e hatás növekvő jelentőségét oly korban, amikor a természettudományos-műszaki képzés előtérbe került. Távol állt tőle azonban bárminemű egyoldalúság. hisz szeme előtt az ókori görögség sokoldalúan képzett emberi deálja lebegett A közéleti ember .v 1904-ben, amikor Bánőczi László, Hevesi Sándor és Lukács György új színházat alapított a Tháliát, hogy megreformálja a poros magyar színjátszást, és a munkásságnak hozzáférhetővé tegye a nagy drámairodalmat, zenei tanácsadónak Kodály Zoltánt hívta meg. A Nyugat folyóirat 1908-ban történt megalapításától kezdve mély rokonszenvvel figyelte a zeneszerző Kodály tevékenységét s 1917-tól cikkírójának ls meghívta. A Nyolcak progresszív festőcsoportja azzal, hogy 1911-ben rendezett nagy kiállításán Kodályt adott elő, éppúgy elismerte szellemi rokonságát a zeneszerzővel, akár a forradalmi eszméket éltető Galilei-kör, amelynek egyik 191 l-es hangversenyén szintén hallható volt Kodály zenéje. A kulturális politikai haladásnak ebbe a vonulatába tartozott a Bartók vezetésével 1911 őszén megalakult Üj Magyar Zene Egyesület, melynek irányításában Kodály fontos szerepet vállalt. 1917 tavaszán alapította meg Balázs Béla. Kodály ifjúságának barátja, a Szellemi Tudományok Szabad Iskoláját, amelyen előadóként szerepelt a Tanácsköztársaság szinte teljes szellemikulturális vezető gárdája (Fogarasi Béla, Lukács György stb.). Kodály itt négy foglalkozásból álló szemináriumot tartott a magyar népzertéről. A magyar polgári forradalom győzelme után Kodály is aláírta azt a Jászi Oszkár eszméit öszszefoglaló felhívást, amely a magyarországi nemzetiségek szabadságáért és önrendelkezéséért szállt síkra. 1918 végén nevezték ki a Zeneakadémia aligazgatójául, a Tanácsköztársaság 133 napja idején pedig Bartók, Dohnányi társaságában tagja lett a zenei direktóriumnak, a zenekultúra forrada'mi átalakítását irányító társadalmi testületnek. Ekkor születtek meg a zenei élet demokratikus reformjának azok az átfogó tervei, amelyek megvalósítására idő híján akkor nem, csupán a felszabadulás után kerülhetett sor. A direktórium tagjai közül akkor még Kodály volt. nemzetközileg a legkevésbé ismert. A fehérterror ezért az 6 megh urcolásával akart példát statuálni. Fegyelmi bizottság elé citálták, hogy örök időkre eltiltsák a zeneakadémiai tanítástól. Nem sikerült a tervük. Ezek után bontakozott ki Kodály programja a kórusmozgalom és az iskolai énektanítás megújítására. A program sokat növekedett erejében 1935 után, amikor a növekvő fasiszta veszéllyel szembeforduló Népfronteszme Magyarországon is életre kelt Ekkortól terjedtek el Kodály művei a munkáskórusokban, alkotásai a II. világháború idején, több antifasiszta béketüntetésen elhangzottak. Antifasizmusa közismert tény volt. Közéleti tevékenysége a felszabadulás után bontakozott ld a legteljesebben. Tűi a 60. évén hatalmas részt vállalt az újjáépítésből a Magyar Tudományos Akadémia, a Művészeti Tanács, a Magvar Zeneművészek Szabad Szervezete, a Zenem űmésze ti Főiskola elnökeként. 1945 tavaszán tagja volt annak a szűk körű előkészítő bizottságnak, amely a Magyar—Szovjet Művelődési Társaságot — a mai MSZBT-t — megszervezte. Ettől fogva rendkívül eleven és tartalmas kapcsolata volt a Szovjetunióval s annak muzsikusaival. Számtalanszor hívta fel a figyelmet, mennyit tanulhatunk abból, ahogyan a szovjet állam tudósait, művészeit a legjobb munkafeltételek megteremtésével megbecsüli. A személyi kultusz éveiben volt vitája is, hatalmas tekintélyével sok mindent kimondhatott mások helyett is. 75. évén túl ismét tevékenyen részt vett a demokratikus társadalmi folyamatokban, többek között » Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagjaként. Példát mutatott mint zeneszerző. népzenekutató és pedagógus, de példát a közéleti szerep vállalásában is a magyar muzsikusoknak. Egész életműve a társadalmi haladást szolgálta. Kodály Zoltán születésének közp'gő 106. évfordulóján hosszú élete hatalmas alkotásából talán ez a legfontosabb tanulság. BREUER JÁNOS