Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

Szombat, 1982. november 13. 6 Pécsi Gabriella Parafrázis a láz én vagyok ép én vagyok a lázé a lázé vagyok és én vagyok a láz nem tudiátok. ti szentek, fai okosak, ti iók. hogv nemrég megüzenték nékem a nádirigók legyek csak madárijesztő Ők úgysem félnek engem LESZTEK MADÁR-RÉM ALOM tüggtök madár-kereszten. VÁRADI GÁBOR RA.TZA Tanulmányok Csongrád megye történetéből (V.) Egy tudással butábban A

szinkronmotor lényege tehát nem más, mint... -!- magyarázza a műszaki kérdésekben otthonos barátom, és én lelkiismeretesen hallgatom. „Több dolgok vannak földön és egen ..." — mormolhatnám közben Hamletet, ha nem lenne erőltetett a citátum, mert bölcselmem azt legalábbis felfogni volt és lesz is talán még jó ideig képes. hogy egy tudással ismét butább lettem. A szinkronmotor jóvoltából, Hogy mondja — ha mondta egyáltalán — Sophoklesz? Valahogy így: Sok van, mi csodálatos, de az embernél semmi sincs csodálatosabb. Minden bizonnyal igaza van, Csakhogy akkor én nem vagyok ember. De csodálatos ember az semmiképpen sem. Ahogyan telnek az évek és mind újabb és újabb tudásra teszek szert, úgy leszek egyre butább. Lehet, hogy széles e hazában, sőt széles e világon én vagyok csak az egyetlen olyan ember, aki a tudástól butul, de az is lehet, hogy csak én vagyok az egyetlen olyan, aki tzt be is vallja. Beláthatatlan távolságok és lenézhetetlen, sőt bemérhetetlen mélységek nyílnak meg előttem egyre-másra a tudomány újabb sikereinek hallatán, olvastán. Sőt, gyakran a tudomány mások számára minden bizonnyal közhelyszerűen egyszerű, ám nékem szájtátian csodálatra késztető már régen fel- és kihasznált, alkalmazott, bevezetett vagy éppen már el is dobott vívmányai hallatán is. Avagyláttán. Minél többet tudok arról, amiről eddig nem tudtam, minél szélesebbre feszegetem vagy feszítik nékem az egzakt tudományok kapuit. annál lobban érzem butaságom. Meghőkölök és nekikeseredem: minek nékem mindig él egyre többről tudni, hogy nem tudok róla, hogy nem érteim vagy ha értem, hát csak most értem meg. pedie már évtizede fölényes biztonsággal tudnom kellett volna a dolog lényegét? Itt van ez a szinkronmotor is. Nyugodtan ültem eladdig a kis presszóasztalná'l. hörpölvéo kedvenc italomat. Hanyag eleganciával fejtegettem a világpolitika szerintem várható jövőbeli fejlődését, ejtettem már néhány szót, természetesen csak úgy mellékesen, beavatottan. otthonosan a szán ház, az irodalom aktuális kérdéseiről, és akkor valahogyan felvetődött a szinkronmotor fogalma — és én megint butább lettem egy tudással. Oda lett az iménti magabiztosságom, minden valós vagy csinált fölényem. szembekerültem ismét és Újra azzal a ténnyel, hogy félszellemű vagyok A világnak csak egyik szellemi felére készítettek fel annak idején, az úgynevezett humán műveltségre, amely mindig előkelő arisztokratizmussal utasította el az egzakt tudományokat. Az élet e spektrumába nem fért bele az „ibolyántúli" szellemi sugárzás. A latin auktorokon, a görög klasszikusokon, az angol drámaírókon túl és mellett még Stephenson és gőzgépe is legfeljebb egy vasárnapi magazin kuriózuma volt csupán. A művelt ember és a technikai, a műszaki tudományok között nem volt egyenlőségi jel. Hiába volt egy mérnök akár még oly sikeres feltaláló is. • szakbarbár maradt, mert nem ismerte Miltont és az Elveszett paradicsomot — például. Ezzel a csodálatos — mert valóban csodálatos is — teherrel a hátamon ülök most itt szemben azzal az átkozott szinkronmotorral, amelynek értem én, hogyne érteném a működési elvét. a hasznosságát is, ám mégis... Aki húszéves korában tanul meg úszni, annak soha nem lesz igazi vízbiztonsága. Állok a Ferihegyi repülőtéren, várok, vagy vendéget, vagy arra, hogy magam utazzak. Értem, tökéletesen értem, milyen fizikai törvények között és miatt emelkedik a magasba a több tonnás szárnyas test. De megérteni, hát azt nem tudom. Annyi vicik-vacak kisebb, nagyobb rádió van körülöttem, hogy talán még ott is szó] egy, ahol a király is maga kapcsolja ki vagy be... Értem, hogyne érteném. a rádióhullámok „törvényét", azt azért tanultam, pótoltam is. amit egykor nem tanultam meg belőle, a dolog tehát teljesen világos. Ha megérteném, hogy az a bizonyos hullám miért pont az én elemes kis zsebrádiómat találta meg itt lenn a garázsban? Mert bár mindent értek, ezt meg nem értem. És miközben minél messzebbre és mélyebbre hatolok éveim múlásával egy eladdig számomra terra incognitán, az egzakt tudományok és tudományos praktikumok — elnézést e magam gyártotta fogalomért — világában, mind jobban érzem: mindent értek, de sajnos keveset értek meg. S itt az igekötő szerepe nem holmi írói vagy újságírói pyelvénckedés, hanem a belső azonosulás, az otthonosság, a teljes szellemi abszorpció gondja és problémája, léte és hiánya. Egyszerűbben: annak a kifejezése és kifejtése, hogy jómagam is szakbarbár vagyok. De legalábbis voltam. Félszellemű. Akinek óriási erőfeszítéseket jelent, hogy pótolja, ahol és ahogyan tudja, a világ és a szelleme szükségletének a másik felét. Hogy teljes szellemű, azazhogy értékű ember legyek. Arra a kis hátralevő időre még. A világot — sajnos — politikailag fel lehet osztani, földrajzilag is, a fent és lent földi fogalmai szerint is. Ám az emberi szellem, amely maga is része a világ egységének, az anyagi világ valóságának, nos az ember e léptéke és értéke szerint is a világ egy és oszthatatlan. Való igaz: senki sem lehet egyszerre mérnök és csillagász egyben képzőművész, drámaíró és zeneszerző is. Ráadásul mind — együttvévetéve ezt alkotó módon és magas szinten. A Leonardók és a Hermán Ottók korszaka régen lejárt. De az univerzálisan fogékony, a szellemileg sokoldalúan felkészített emberek korszaka csak most jött el. Teljesen ostoba dolog szétválasztani, akár még kérdésfeltevés formájában is: humán műveltséget-e vagy műszaki, technikai kultúrát? Műveltséget! Alapot ahhoz, hogy fogékony legyen az emberi szellem minden irányban, hogy módja és lehetősége nyíljék ezekből az „iránvokból" kiválasztani a maga számára a megfelelőt. Vagy hogy éppen fordítva: ezek az „irányok'' találjanak rá a megfelelő készségű és fogékonyságú elmére. Aki megtanult kellő időben úszni, az lehet jő vízilabdás vagy gyenge időt elérő gyorsúszó, de vízbefúló semmiképpen sem. — ... a szinkronmotor lényege tehát nem más. mint az, hogy... — magyarázza a barátom, és én megértően bólintok. Mert eljutottam azért már odáig, hogy értem, mit nem értek. GYURKÖ GÉZA Pákolitz István Kislányok A park végében kopott kőszent, feién. vállán gerlék, galambok: napszúrástól védik a lombok — viszonzásképp ő a park csősze. Avittas padon csücsül három csicsirtélő kamaszpacsirta, ki álmait egekre írta: csámpazik a sok ákombákom Feledve lázas kamaszságom fölényesen mosolygok, várva hogv a kőszent feiét c só válla a szakaitónvi bolondságon. E

z már az ötödik kötet ezzel a címmel. Akik még az előzőekre is emlékeznek, — a történészek elnézését kérem a könnyed fogalmazásért, de hiszen munkájukról éppen a legszé'esebb olvasóközönségnek szólunk —, nos akik érdeklődőként közelítettek e sorozathoz, szintén megjegyezhették: e cím alatt a Csongrád mesvei Le-éitár tudományos műhelyében dolgozó, annak anyagában kutató történészek legúiabb tanulmányai kapnak helyet. Csongrád megvei témájú kutatások tehát, amelyek iránt a szülőföld lakosságának érdeklődése is igen' élénk, nemcsak a szakmabelieké. Az ilyen tanulmányok ugyanis — az e kötetben megielentek különösképpen — minden tudományosság ellenére is valósággal élvezetes olvasmányai lehetnek a szülőföld múltjában jártasságra törekvő embereknek. Két történelmi korszak köré csoportosulnak a mostani tanulmányok: 1848—49 helyi vonzatai képezik az egyik kört. s a nagy gazdasági világválság évei a másikat. Szántó Imre: .Szeged 1848 nvarán című munkája mellett Varsányi Péter István közöl ilyen témájú tanulmányokat. (Honvédegvlet Hódmezővásárhelyen 1848 —49-ben és Az 1848-as nemzetiségi mozgalmak ismeretlen dokumentumai.) A másik témában pedig Sípos József és Földváriné Kocsis Luca ás dokumentumok mélyére (Az építőipari munkások helyzete és mozgalmai Szeseden a világgazdasági válság idején illetve Az 1929—1933-as világgazdasági válság kibontakozása Szeged gazdasági életében). Az eltérő tematikájú tanulmányok (Barta László: Az 1828 évi országos összeírás Csongrád megyében és Gaál Endre: A szegedi nyomdai munkások segél vzőegvletének megalakulása) egyrészt helyi érdekességeivel, másrészt a nemzetközi és a hazai összefüggések alapos és sokoldalú megvpágításával tűnnek ki. Ide sorolom Herczeq Mihály: Cselédek Hódmezővásárhelyen a kapitalizmus 1914-ig terjedő szakaszában című dolgozatát is. Mindez összességében az lgénves és rendszerező, de ugyanakkor a változatosságra is fogékony szerkesztés (Blazovich László munkáia) dicsérete, de tudománvos munkáról lévén szó. a továbbiakban inkább szívesen ..elcsemegézek'' a jó ké'száz oldalas munka részleteiből. Barta Dászló tanulmányát olvasva önkéntelenül is Csongrád megye mai térkénére nézek. Keresem. ami már 1828-ban itt volt — s hasonlítgatom a maihoz. Az a jó százötven évvel ezelőtti Csongrád megve összesen 35 helységből állt. (Szeged nem tartozott a megyéhez, a mai megye egy része pedig akkor Csanád volt.) Három mezőváros (Csongrád. Hódmezővásárhely, Szentes), hat község (Algyő, Horgos. Kistelek. Mindszent, Szegvár, Tápé) és 26 puszta vétetett számba, 10 256 házzal. 13 247 családdal, 82 410 lakossal. Tisztviselő, értelmiségi 51 került a listára, iparos 835. paraszt 3124. zsellér 11 021. Foglalkozási és birtokviszonyok, termésátlagok, népességszerkezet, mezőgazdasági kultúrák üzennek ilyen történelmi messzeségből. Megragadó érdekességek, érdeklődés szerint megiegyezhető kuriózumok. Én például a felfedezés örömével szedegettem ki az adatokból, hogy végig a Tiszán mennyi vízimalom volt akkoriban ! Csongrád mezővárosban például 51. Mindszenten 17 Már másik tanulmányból esészftPrn ki' Szegeden húsz évvel később 87 Sok volt? Kevés? Ezek a szegedi malmok azzal biztatták a 48-as honvédsereget, hogv egy buszonnégy órában 7 véka búzát tudnak megőrölni. Nem kis meglepetés a mai visszanézőnek. hogy Szentesen a múlt század első harmadában dolgozott egy serfőző mester is; Szegvár — amely lalamikor megyeszékhely is volt — megyei börtönt tartott fenn; Tápén áradások, vízállások idején az emberek csónakkal jártak a templomba; a dohánykertészkedés megyénkben abban az időben igen elterjedt volt, sok kertész bérelt földet az uradalmakból erre a célra. Mintegy ötven évvel későbbi esemény a nyomdász segélyegylet szegedi megalakulása. Gaál Endre azonban a múlt századi szegedi nyomdatörténetet is ismerteti témájához dióhéjban. 1844-ben Szegeden egy nyomda működött. 7 segéddel és két tanulóval, s 1870-ig nem is szerveztek másikat. Burger Zsigmond és Bába Imre nyomdája lett a második, majd 1873-ban a Traub és Sátory-nvomda gazdagította a város iparát. A cselédvilág... Herczeg Mihály munkája egy letűnt kategória körülményeit tárja fel. Ismét érdekességeit keresgélem. A cselédség korosztály és „rang" szerinti létráia: kanász (10-4-14 éves), mindenes (14—18 éves). Bérüket 1860-ban így mérték: 10 osztrák értékű forint, 2 véka búza. 2 véka árpa, 1 pár csizma, 1 tavasz! malac, 1 kocsi gané, 1 darab szappan. Nagyobb gazdáknál a csordás volt a következő „fokozat". A béres definíciója egy akkori rendőrkapitány megfogalmazásában: „Béres az a cseléd, aki előre meghatározott bérért egész éven át jószággal bánik, szánt, vet, kapál, kaszál, egyszóval mindenféle munkát végez." A női cselédfokozatok: pásztor (5—6 évestől), pesztra (12-—14 éves), szolgáló (16 éves kortól) Ö már főz, mos. takarít, fej. kenyeret süt, káposztát savanyít, meszel, állatokat gondoz, alkalmasint' a mezőgazdasági munkákba is besegít. F,gvl880-ás vásárbelvi adat: a legfiatalabb kiseseléd 7 éves volt — a legidősebb 70! Szeged 1848—49-es hagyományainak ragyogása közismert. Egv-egv úi sugárral még tovább ékesedik Szántó Imre szép tanulmányával. Adatai igen megkapóak a mai olvasó számára is. sir-íarTgfS népességéhez a második legtöbb nemzetőrt .állította. Felszerelésüket a lakosság adta össze. Puskára nem futotta mindcniripafr. ezer darab kaszát egyenesítettek ki felfegyverzésükre 5600 szegedi állt a nemzetőrségbe. A honvédseregnek is erős hátországot képezett a város: 900 sebesültet ánolt. 140 halójával állt a szállítás szolgálatába; Hódmezővásárhely pedig hon védegyletének radikális céltudatosságával vívta ki az utókor elismerését, ahogyan Varsányi Péter István bemutatja. A nagy világgazdasági válság (1929—1933) hazai és szegedi adatrendszerével ismerkedünk meg Földváriné Kocsis Luca írásából. Magából a bűza árváltozásából is érzékelhető a sokk: az 19?4—?8-as átlagár 35 százalékára süllyedt 1933-rat Az ipari árak 25 százalékkal csökkentek. Felére esett vissza a termelőeszközök gyártása, 23 százalékkal az élelmezési és egyéb foevasztásra dolgozó innrávak teljesítménye Azt már Sipos József tanulmánva említi, hogv a szegedi munkanélküliek száma meghaladta a hatezret. Ebben az írásban kibontakozik az olvasó számára egy nagyszerű munkásforradalmár: Ladvánszkv József portréja is. A gyakorlati osztályharcosé — ebben a nehéz időben. taktikai érzékével, osztálytud a tossá gával. A tanulmánykötet történészmunka. ám számíthat a széle- • sebb közönség figyelmére is, mert tematikája gazdag és változatos, előadásmódja vonzó, s a szülőföld múltjára vág ablakokat. SZ. S. L