Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

Szombat, 1982. november 13. 3 Nagy László felvétele A tavaszi kabátot tavasszal viselik, de ősszel varrják. Á Szegedi Ruházati Szövetkezetben 30 ezer tavaszi kabát készül svájci exportra. Képünk is.ezt st munkát mutatia: szalagon az exportra kerülő tavaszi kabátok Zöldség, gyümölcs és kérdőjelek (3.) •j Összefércelt érdekek Legutóbb az árakról szóló pontokat is mérlegelik, s ak- retek kőzött nincs mód. Pefejtegetéssel fejeztük be tív piaci politikát is folytat- dig ezt ma már termelő, kegondolatmenetünket. Pon- nak (például Rúzsán vagy reskedő, feldolgozó egyaránt tosabban a termelési költsé- Forráskúton), onnan nem bánja hiszen a földolgozó is gek és a konzervipari fölvá- igen szaladgálnak pártbizott" a piacról él, s szinte létérdesági segítséget kérni értéke- ke lenne az egyre nehezebb megoldása piaci körülmények között megoldást anyagiakkal is úgy befolyásárlási árak viszonyáról meditáltunk, mondván, hogy a sítési gondjaik termelők által (hiszen ők érdekében. A költségeikhez viszonyítanak) megtalálják maguk is. alacsonynak tartott hazai És természetesen az sem zös produkciójuk a lehető fölvásárlási árak mégsem, ártana, ha a kereskedelem legjobb áron. a legnagyobb túl alacsonyak. Érzi ezt a konzervipar is. amely a malyásolni a termelőt, hogy köis jobban szervezné meg dol- haszonnal keljen el, vagy gait. Igaz, a ZÖLDÉRT-nek egyáltalán kelendő legyen, gas hazai fölvásárlási árak magasak a költségei, hiszen Szóval már ma is lehető— a magas mezőgazdasági országos hálózatot tart fönn, ség nyílna ilyen társulások termelési költségek — ered- mégis tény, hogy jelentős ár- létrehozására. Am az is értményeként csak nehezen áll- különbségek alakulnak ki or- hető, hogy ilyen még nem ja a versenyt a világpiacon, szágrészek között. S amíg az igen' jött létre, mivel többAz árakról szólva termé- ország egyes részein eladha- ]et adminisztrációval, szerveel tatlanul sok a termés sok- zéssel, azaz teherrel járna, Mert mindenből, másutt hiány amitől mindenki fél. Á szamegy, alakul ki, magas piaci árak- had piaci kapcsolatokat kelhogy nálunk nagyon is ke- kai. Ilyen magas költségek- lene inkább valóban szabadveset kap a termelő azért az kel pedig azért jobb terítést dá • tenni, amelyben valóban is e]várhatna az ember, akár kifejeződhetne (a haszon letermelő, akár vásárló. csapódásaiban is) a közös . .. Természetesen az áfész- érdekeltség, az „együtt síbóltban. így igaz. Magasak a föl vásárlótelepek munkáján runk, együtt nevetünk" elve. kereskedelmi árrések. De az is akadna bőségesen javítani Rugalmasabb is biztos, hogy valóhan ma" való. Például szervezésben szetesen az árréseken is kell gondolkodnunk, az is közhelyszámba áruért, amiért másnap a vevő csillagászatinak tűnő ösz szegeit kénytelen fizetni a gasak a kereskedelmi háló- Mert aligha lenne különözat költségei. (íme, ismét sebb akadálya (legalábbis piaci viszonyok, a valódi többcsatornás értékesítés kifejlődése közepette — úgy hihetnénk — rossz világ jönne a mammucsak a magas költségek!) És józan városi ésszel mérleennek ellenére is rossz a te- gelve a dolgot) annak, hogy ^a,"Aidául" az"0)7^ rítes. Sok vidékről 10-20 a felvásárlók pontosan és szidott zöLDÉRT-ekre Makiló őszibarackért utaznak naponta egyeztessék a teraz emberek, hogy jót és tisz- melőkkel aktuális kapacitákaphassanak, saikat, hogy a gazda ne leszek véleményem — de tán jó néhány, a ZÖLDÉRT-eknél dolgozó szakember véleményével is találkozik tességes áron olyan időszakokban is, ami- gyen kénytelen órákat, esetkor másutt át sem hajlan- leg több napot is eredmény- J^^^SSTta^-S dok venni a telítettségre hl- telenul várakozni. Hogy tud- , „ „„ _ 7t\y n7fRT vatkozva az őszibarackot. — —— gond lenne a ZOLDERT-ek Jó, rendben van, miná-leszednie, mit adhat el éplunk a zöldségértékesítésre pen akkor és helyben, mit mammut szervezetek alakul- később, s esetleg csak másutt. Jó, az embereket és a szerítJSSf kerh^ ragaln^b ^ tak ki, a nagyranőttség minden gondjával, bajával jellemzőjével. Ennek ellené- vezeteket az érdekek mezre alig akad termelő, ame- gatják elsősorban. Ezen a telyik maga i6 (vagy többen rületen viszont gyakran egvösszefogva) megpróbálná mással szemben állnak a közvetlenül értékesíteni ter" partnerek, mert mások az ményeinek egy részét, pél- érdekeik. Legalábbis a közdául fokozottabban és köz- vétlen érdekeik, amelyek vetlenül bekapcsolódva a miatt (mint fától az erdőt)" Árakról lévén szó, azt sem városellátásba. Ezzel pedig lassanként nem látják, vagy szabad elhallgatni: gyakran ő is magasabb árakat érhet- nem hajlandók látni távlati tapasztaltam, hogy ugyanaz ne el, sőt, alacsonyabb költ- és nagyon is közös érdekes- a minőségű áru (paradicsom, mában valóban arra használnánk őket (azaz nem varrnánk sokmindent a nyakukba), amire valóban alkalmasak szervezeti fölépítésük, eszközeik, szakértelmük, földolgozó kapacitásaik jóvoltából. Azaz az országos méretű terítés jobb szervezézésére, vertikumok kiépítésére stb. ségei (a termények rövidebb útja) révén lenyomhatná a kereskedelmi árait, jó években növelhetné a forgalmat, az eladási lehetőségeket is. (A szegedi városi pes összegért adna — mondotta Prágai Tibor általános ket. (Vagy az adott helyzet- paörika. uborka stb.) ben és gazdasági szabályo- ZÖLDÉRT-pavilohban olkonkurrens kereskedő szer- zottságban nem js engedhe- esőbb, mint a szomszédos vezetem magas eladási, kis- tik meg maguknak azt a tsz-standon, ahol pedig igaEzáltal „luxust", hogy távolabbra is zán rövid az áru útja. Nos. nézzenek?) Ennek a helyzet- ez is az abszurdumok soránek pedig — rövid vagy ba tartozik. S egyúttal jelzi hosszú távon — mindenki — mint sokminden más is tanács — és alighanem más kárát látja, legyen termelő, —, hogy változásokra volna városok is — például jelké- kereskedő, feldolgozó, vagy szükség a zöldség-gyümölcs vásárló. termesztésében, földolgozásáAlighanem változnia kel- ban, kereskedelmében. Észelnökhelyettes — területet lene hát a szabályozók rend- szerű, a piac szabályozó szestandoknak, pavilonok elhe- szerének is, hogy valóban repét minden tekintetben de igazi piaci kapcsolatok ala- érvényesülni hagyó, s a kö" szervezet- zös érdekeltségeket megte— a zöld- remtő változásokra. lyezésére, sűrűn lakott, viszonylag gyöngén ellátott kulhassanak ki területeken.) Mindehhez csak ten és korrekten némi üzleti szelem, vállalko- ség-gyümölcs vonalon. A zókedv, némi szervezés és mostani összefércelt érdeknéhány nyugdíjas vagy fiatal viszonyok (vagy inkább érSzávay István Szigor és figyelmesség A

munkaerő is ember? A kérdés egv áruházi dolgozó panasza nvomán iutott eszembe, miszerint az egyébként tapasztalt, szakmailag kiváló vezetőjük a legkisebb mulasztás esetén is durván. gorombán beszél beosztotti aival. de jó szava azokhoz sincs, akik lelkiismeretesen dolgoznak. S ha ezt szemére vetik azonnal kész a válasszal: ..A dicséret is. a figyelmesség is kinek-kinek benne van a borítékiában. Azért, mert valaki eleget tesz a kötelességének miért iárna köszönet?" Való igaz: elképesztő káosz, rendetlenség származna abból, ha a fizetés, a munkaviszony önmagában nem kötelezne tisztességes, sőt tudásunk, képességünk szerint ellátott munkára. Ha mondiuk egv esztergályos vagy akár középiskolai tanár a teljesítménye feltételeként — a mindennapi dicséretadagot — a vezetők szivélves mosolyát is kiköthetné magának. E kétségtelenül groteszk példán túlmenően azonban inkább maradiunk a kötelességeknél. Hányszor hallunk ugvanis arról, hogv az általános munkaerőhelyzetre hivatkozva, egyes vezetők szemet hunynak a lazaságok. 3 fegyelmezetlenségek lólött. ..Ha lelkiismeretes munkát követelnék — mondiák —. mind továbbállnának az emberek." Nyilvánvaló, hogv aki belép egv munkahelyre. aki felveszi a fizetését, annax a jogai mellett számolnia kell a kötelességeivel. a munkával szükségképpen egvüttjáró figyelemmel is. S mint a iogok. a kötelességek sem lehetnek függvényei a .főnök". avagy- a beosztott személyes természetű hangulatának. Ez azonban csak a kérdés egvik oldala... A vezetők, az irányítók és a beosztottak viszonya attól vált igazán bonyolulttá, hogy szocialista-kommunista társadalmat építünk, ennek mielőbbi megvalósításán fáradozunk, vállalva és teljesítve a velejáró összes konzekvenciát Azokat is. amelyek a vezetők és a beosztottak viszonyára vonatkoznak. Nemcsak más. de lényegesen egyszerűbb is a helyzet a kapitalizmusban. A tőkésországok állama, a monopóliumok, a kis és nagy részvényesek, a hivatalnokok, a milliós példányszámú újságok, a tulajdonosok szolgálatában álló hatalmas hivatali apparátusok, a pénzért elkötelezett vagv jóhiszemű, de félrevezetett értelmiségiek, tudósok, művészek próbálják leplezni, humánusnak álcázott bölcselkedésekkel elhomályosítani az osztályellentéteket. A kizsákmányolók és a kizsákmányoltak valóságos viszonyít A helyzet ennek ellenére sem változik: az egvik oldalon áll a tőkés tulajdon és tulajdonos, a másikon azok. akiket kizsákmányolnak, akik ennek a tulajdonnak a szolgálatában állnak — akár kényeszerűségből. akár lelkesen, őszintén, vagy bármilyen módon. Ott. alapvetően ez határozza meg a vezető ás a beosztott viszonyát még akkor is. ha bizonyos szinteken a vezető szintén a kizsákmányoltak sorába tartozik. A munkaerő fogalma itt egyértelmű: valaki, illetve valakik eladják a munkaerejüket valakinek vagy valakiknek. Túlzott leegyszerűsítés? Inkább a lényeg kiemelése a viszonyok szövevényéből. Más kérdés persze, hogv a kizsákmányoló társadalmaknek ez a ..lényege" ma olyan körülmények között érvényesül, amikor létezik és egyre erősödik a szocialista világrendszer és a tőkésországok munkásmozgalma: amikor a tömegek kommunista, szocialista képviselőket ils beválasztanak több kapitalista ország kormányába. a parlamentbe. Amikor a haladó, antiimperialista erők — némely gyarmati 'országban még a nemzeti burzsoázia is — mindinkább a baloldalban, a kommunista pártokban látják a maguk érdekképviselőit. Ezek a tények — enyhén szólva — alaposan megnehezítik a kizsákmányoló osztályok helyzetét, azt a törekvését, hogv csakis a ..lényegre" szorítkozva bánianak a dolgozókkal, a kizsákmányoltak millióival. De kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz. Nálunk is elsősorban a tulaidonés osztályviszonyok megváltozásával kapott úi tartalmat a vezetők és a beosztottak viszonva.1 s vált egyszersmind bonyolulttá. Mert itt is szükségszerű az alá- és fölérendeltség: a szocialista állam sem mondhat le a szervezettségről, a feladatok teljesítésének, az utasítások, a rendeletek számonkérésétől, sőt esetenként a büntetésről sem. A hatalom gyakorlásában mindenütt szükség van a munkát a közéleti tevékenységet. a társadalmi együttélést szabályozó mechanizmusokra. Mégis: aki csak ezt látia aki csak ezt az oldalt veszi figyelembe, az akarva-akaratlanul a mi társadalmunk lényegét és egyben a szervezett munka legfontosabb céliát téveszti szem elöl. Nevezetesen például azt. hogy a dolgozók — beosztásuktól, munkakörüktől függetlenül — az állami, a szövetkezeti tulajdon birtokosai. 3 ilyen minőségükben: valamennyiünk ioga. sőt sek tekintetben kötelessége is a beleszólás, az állampolgári és egvéb iogok gyakorlása, a szocialista tulajdon védelme, gyarapítása, a munkahelyi és társadalmi viszonyok formálása. Ebben az összefüggésben már távolról sem tekinthető személyes ügvnek a vezetők világnézete, nolitikai-e-kölcsi magatartása. vagy akár figyelmessége. érzékenysége a dolgozók mindennapi. akár személyes gondiai iránt. S az ilven vezetői megnyilvánulás éppen úgv nem nélkülözhető. mint például a szakmai hozzáértés. a feladatok ellenőrzésének következetessége és szigora. Ilven összefüggésben lehet szerepe — és kell is. hogv legyen! — a jó szónak, a figyelmességnek, a dicséretnek. Alaposan téved tehát az a vezető, aki mindezt alábecsülve, csupán ,.boríték"-ügynek tekinti az erkölcsi-emberi elismerést. S

a vezetés tevékenységének leszűkítése gazdasági folyamatra, különféle gazdaságossági meggondolásokra előbb-utóbb minden szempontból károssá válhat. A vállalatok gyakran szóvá teszik, hogy munkaerő híián nem képesek kihasználni termelőberendezéseiket. Kétségtelen: a munkaerő-ellátás jelenlegi helyzetének javításáért, a belső tartalékok hasznosításáért. a tudatosan iránvított munkaerőmozgásért sokat tehetnének szervezeti változtatásokkal, az érdekeltségi rendszerek javításával, a munkaerőképzés meggyorsításával. a munka szerinti elosztás elvének következetesebb érvényesítésével — tehát gazdasági jellegű intézkedésekkel. Csakhogy ez és ennyi elegendő-e? Adatokkal bizonyítható, hogy sok vállalattól elsősorban azért mennek el a dolgozók. mert rossz a munkahelyi légkör a vezetők, csalhatatlannak tartván magukat, elhanyagolják az üzemi demokráciát, a dolgozók véleményét, javaslataikat. Pedig az egyéni, sőt » vállalati-közösségi gondok is iobban elviselhetők ott. ahoi a vezetők tájékoztatják, mi több. beavatják a dolgozókat: ahol a beosztottaknak nemcsak a munkaerejére, de az eszére szívére is számítanak. Ahol a munkaerőn nem statisztikai fogalmat. hanem gondolkodó, az országért, az üzemért felelős embert értenek. a Földesi József Építőipari export Sokan még ma is megkér- nézeteket is cáfolta Ábradőjelezik a magyar építő- harn Kálmán építésügyi és ipari exporttevékenység jo- ^l^jL^^ minisztei- az ,, . . ' , országgyűlés epitesi és koz , gosultsagat, mondván: amíg jekedési bizottságának pána belföldi építés sem áll mindig feladata magaslatán, felesleges külföldön — úgymond —. elfecsérelni kapacitásainkat, energiánkat. E alkalmazása kellene. dekellentétek) helyett a köSajnos, minálunk annak zös haszon, vagy akár a köellenére, hogy például a sze" zös ráfizetés jegyében, gedi városi és a szegedi já- Igaz, már a mai körülmérási pártbizottság végrehajtó nyek között is mód és lehebizottsága együttesen is föl —"• - 4 hívta erre a termelők figyel tőség nyílna együtt sír-nevet alapon megszervezni a zöldmét, kevés olyan szövetke- ség- és gyümölcskereskedelzet akad, amelyik nemcsak met. Társulásokat lehetne termelő, hanem kereskedő létrehozni, amelyek például fejjel is gondolkodni hajlan- a teljes láncolatban honoráldó. Pedig — ahogyan a járá- ni tudnák, hogy egy áru si pártbizottságon mondják mennyire keresett, hogy mi— ahol a téeszek eleve fi- lyen minőségű, vagyis hogy gyelerntxe veszik e gondokat, mit lehet érte kapni a piacoahoi a kereskedelmi szem- kon. Erre a hagyományos keFagazdállcodás A fagazdálkodás, amely- tárgyaltak az országos erdőnek fejlesztéséhez egyre bő- szeti egyesület pénteki közvülő lehetőségeket kínál az gyűlésén. Varga Béla, az ereiméit három évtizedben dóművelési szakosztály vekétszeresére növekedett élő- zetője egyebek közt elmondfakészlet, mind több meg- ta, hogy a nyereségérdekeltrendelést kap a hazai ipar- ségi rendszer néhány tói és a kereskedelemtől. A hiányossága miatt esetennövekvő igények felszínre ként ütköznek az erdőgazdahozták a termelés néhány sági vállalatok rövid- és elentmondását, — ezekről hosszú távú érdekei. teken, a Parlamentben tartott ülésén. A miniszter elmondotta: gazdasági életünk jelenlegi helyzetében, . az egyensúlyi helyzet javításáért az építőiparnak elemi kötelessége, hogy exporttevékenységet is vállaljon. A szereplés a külföldi piacokon ugyanakkor építőiparunk belső helyzetét is javíthatja, hiszen megismerve a más országokbeli, igen magas követelményeket. a hazai színvonalat is közelíthetjük azokhoz. Az Ábrahám Kálmán expozéját követő vitában többen felszólaltak, s mondtak véleményt. Rába-autók Szíriában Új piacra sikerült betörni á győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárnak: az év utolsó negyedében 24 millió dollár értékben 595 nagyteljesítményű, billenőteknős tehergépkocsit szállítanak Szíriába. Az előzetes tárgyalások már az elmúlt év végén megkezdődtek, az üzlet azonban csak most vált véglegessé. Közben a gyár saját kockázatára már az év közepén megkezdte a gyártás előkészítését. Az első 35 kocsiból álló szállítmányt már el is küldték, és december végéig valamennyi szíriai megrendelésre készülő jármű elhagyja a Győrben levő szerelőcsarnokot. A kocsik az út jórészét — egy görögországi kikötőig — szárazföldön teszik meg, majd hajón jutnak rendeltetési helyükre.