Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-20 / 273. szám
12 Szombat, 1982. november 29. A baleset A z öregasszony felkapaszkodott a kád szélére. ImbolvCRVa kinyitotta a kisablakot Lenézett a kétméteres mélységbe és egv pillanatra viszpzahőkölt. A könvöke lehorzsolódott de szerencsésen sikerült' a földre huppannia. Hátrabicegett a kert végébe. A sufniból riadtan rebbentek szét a kismacskák. Az anyjuk felborzolt szőrrel és megvetett lábakkal nyávogott. Az öregasszony ügvet. sem véve a macskákra, sebtiben bezárta az aitót. leporolta a ruháiát és elindult Az úton úgv bukdácsolt lefelé, mint egv elgurított fekete gvöngv. — Hová igyekszik annyira. Mária néni? — lassított le mellette egy gépkocsi. — Az orvoshoz — szuszogta alig hallhatóan mert a nvaka egyre lobban fáit — Szálljon be. majd elviszem! — Az isten áldia meg. fiam! A férfi kiszállt a kocsiból, és besegítette az öregasszonyt — Mi történt magával? Az öregasszony csak suttogni tudott — Baleset — Hogvan? — Nem érdekes — legyintett Mária néni. de legszívesebben sírni szeretett volna, összefonnvadt. eres kezei meg-megrándultak. Hiába. Miért van az. hogv nyolcvan felé már a könnye is elapad az embernek? A férfi gázt adott és az útra összpontosított. Eszébe lutott az anyósa, aki azzal gvötri hogv őt meg akarják ölni. Minden héten legalább egvszer. Ilyenkor felhívja az irodáiában. hogv iöHön és csinálja meg az ajtón a zárat, mert be akarnak törni hozzá. Nyitva felejti az aitót. és amikor észre veszi, pánikba esik. hogy a betörő nála iárt. Az orvos megmondta. Nem lehet segíteni, sajnos szenilis. Érdekes. Mária néni is lehet vagv nyolcvanéves. Egyedül lakik, de 6 biztos nem képzelődik. Igaz. nincs rá ideie. annyit dolgozik. — Mindiárt ott leszünk — vetett egv biztató pillantást a sápadt asszonyra. Az visszabiccentett és lehunyta a szemét. Nem tudom, hogvan sikerült kiszabadulnom. Most mit csináliak? Remélem. ha visszamegyek, kialuszsza magából ezt a dühöt. Az öregasszony kinyitotta a szemét, de forgott vele az egész kocsi. Űgv érezte, hogv az országút. mint egy szőnyeg, felgöngvölődik a szivére. és nincs tovább. Amikor a kocsi hirtelen fékerett. előrebukott, maidnem beverte a fejét a szélvődébe. — Megérkeztünk. Mária néni! — kászálódott ki a kocsiból a vezető. Az öregasszony nem mozdult Rémülten vette a karjába. Csodálkozott, hogv miiven könvnvű. Mint egv szárnyaszegett' madár. Vitte egyenesen a rendelőbe. A várakozók döbbenten néztek utána. Az orvos a vérnyomásmérőt babrálta. — Tegye az ágyra. Mi történt? — Rosszul lett. Pontosan nem tudom, hogy mi történhetett. Az úton vettem fel magához sietett — tördelte a kezét a vezető, maid elköszönt és kiment — Nővérke, legven szíves, nézze meg a nénit amíg végzek a beteggel 1 Az asszisztens megsimogatta az öregasszony márvánvarcát megnézte a pulzusát, és kigombolta a ruha nvakát — Mária néni! — szólongatta. Hát persze! A haiát akartam elsimítani a szeméből. Akkor kapott a kezem után. magához rántott és ... Nem tudok nvelni. Mintha kiszakadt volna a nyelvem! — Most hol vagvok? — döccentek halkan a szavai. — Itt. a rendelőben. Már iön a doktor úr és megvizsgálja. — Mi történt magával? — tapogatta az asszonv véraláfutásos nvakát. — Semmi csak egv kis baleset. x — A karián. az. igen. Nővérke. legven szíves lemosni és bekötözni! Ki fojtogatta magát? Az öregasszony előtt egv zilált fei ielent meg. — Eressz el fiam! — suttogta és vékonv teste megrándult. Nyöszörgött még valamit, de az orvos nem értette pontosan. — Nővérke! Kérem, hívia fel a rendőrséget, és kérien mentőt! Azonnal be kell vinni a kórházba! Adunk neki egv nvugtatóiniekciót. mert teliesen kimerült. Az öregasszonyt tíz perc múlva elvitte a mentő. A rendőr ott téblábolt körülöttünk maid a nővértől kérdezte, hogy* mi történt. — Azt hiszem, betörtek a nénihez. Ott lakik fent a Fenvves utcában. Micsoda lélekjelenléte van! — Egyedül lakik ott? — kérdezte a rendőr, és felírta az adatokat. — Igen. Jól ismerem. Mióta az a fiatal házaspár elköltözött tőle. maidnem mindennap beugrók hozzá. — A nevüket meg tudná mondani? — Azt tudom, hogv a fiatalasszonyt Katinak híviák. — Kár. Mert értesíteni kellene valakit, hogv a kórházba vitték. Az asszisztens tanácstalanul tárta szét a kariait. — Még alszik a néni. Esetleg később iöiienek — hallotta az öregasszony. — Nem lehet. Azonnal ki kell hallgatnom. A főorvossal már beszéltem ő beleegyezett Az öregasszonyban esv Pillanatra összekuszálódott minden. Nem merte kinyitni a-., szemét Jézusom! A rendőrség? Ki akarta őt hallgatni? Hát mit mondhatna? Baleset. Nem. az nem 16. Ezek nagyon ügyesek. Inkább félreértés. Igen. hát persze' A Kati címét elfeleitettem. ő meg mérges lett hirtelen haragú amúgy is ... hogy ez eddig nem jutott eszembe! Szomjúság gyötörte, kénytelen volt kinyitni a szemét. Egv negyven körüli, civil ruhás férfi állt az ágvánál. — Kézit csókolom! Vértes százados vagyok. Hogv tetszik lenni? — Szomias vagvok. A nyomozó üggvel-baiial megitatta a begipszelt nvakú öregasszonyt. — Kénvtelen voltam fölkeresni Mária nénit, mert... — Gondolom. — Betörtek a házába. — Nem törtek be. Ki mondta ezt magának ? — Szondv doktor úr a körzeti orvos. — ö meg honnan vette, amikor én ezt egv szóval sem mondtam neki? A nvomozó megvakarta a fejét. és sehoevse értette ezt a kis öregasszonyt. — Mennvi megtakarított pénze volt? — ötszáz forintom VAN. Azért spóroltam össze, hogv ha történne velem valami... — Most történt. — Ezt hegy' érti? — Elvitték a pénzét. És az egész lakást felforgatták. Az öregasszony lehunyta a szemét. Istenem! Bait bajra tetőz ez a gyerek! — Ki iárt tegnap magánál? — Senki. — Miért nem akar nekünk segíteni? Miért, titkolódzik? — Nem titkolódzok én. Csak fáradt vagvok. — Mária néni! Értse már meg! Rablás történt magánál. meg akarták ölni! Mesélien el szénen mindent, ahogv történt! — Baleset volt. — Elfogtuk a tettest. A kocsmában randalírozott. Nem is tagadott semmit. — Mit mondott? — A maga pénze kellett neki. — ötszáz forint? — Gondolom, többre számított. Kérem, mesélien el mindent! Rablógyilkossá a történt. ne mentse azt az embert! NejjjflgaJpe^ ,ÍE,V.;. , , •rt: Kérem !»• v-.ü-jöQte unökáWíat né'-MíefftsMú?! — suttogta az öregasszonv. — Szóval, az unokáia — vett elő papírt és tollat a nvomozó. Felhajtotta az ágv szélén a takarót, és leült. Várta, hogv az öregasszonv folvtassa. Az csak feküdt összeszorított szájjal és a kezét morzsolgatta. Nagv sokára megszólalt. — Tudja, hogv én hánv éves vagvok? — Igen. Nyolcvanegy. — Na látia! Az unokám pedig huszonhét. Neki még szüksége lehet a mentségre. Nekem már nem. Ezért mondom: baleset volt. SZŰCS MARIANN Életszínvonal és gazdaságpolitika N apjaink egvik legfontosabb gazdasági és politika! célkitűzése az elért életszínvonal megőrzése. Gazdasági helyzetünk elemzésekor mindenkéDpen számolni kell az adott gazdasági körülményekkel, s azzal a gazdasá: po'itikávaL amelvnek középpontjában a külső egvensúlv helyreállításával kapcsolatos törekvések állnak. Másfelől azonban — remélve, hogv ez a kormányzati program nem válhat hosszabb távú gazdaságfeilesztési stratégiává — vizsgálat tárgyává kell tenni az életszínvonal-stagnálás máris előrelátható következményeit. Erre vállalkozott a népgazdasági tervezés fejlesztésével foglalkozó — a közelmúltban lezajlott — szakmai konferencia eevik. nagy feltűnést keltett előadása. (Kovács Ilona: .Életszínvonal-politika a gazdaságpolitika szolgalatában két ötéves tervidőszakban.") Az előadó első lénveges megállapítása. hogv a reálkeresetek növekedésének esetleges túlzott visszafogása automatikusan viszszafogia a munkahelyi teljesítményeket. Ugyanakkor egvre többen kényszerülnek arra. hogv különböző úton-módon iovedelemkiegészítés után nézzenek. (Ebből a szempontból csakis pozitív hatású lehet, hogv a kisvállalkozások társadalmilag szervezett keretek között működhetnek.) Nyitott kérdés viszont, hogy miként. lehet stagnáló reálbér-színvonal mellett differenciált anyagi ösztönzést megvalósítani? A nominálbérek emelésével ugvanis csak akkor lehetséges az anvagi ösztönzés, ha egyesektől még akkor is elveszünk valamicskét, ha ők a korábbiakhoz képest többet »teljesítenek. Ez voltaképpen megfelelne annak a kormányzati álláspontnak. miszerint a reálkeresetek szinten tartásához is több és jobb teljesítményre van szükség. Ami a reálkeresetek, illetve a jövedelmek hosszabb tavon való stagnálása — párosulva az áruellátás esetleges romlásával — eleve kizárja a keresetek ösztönző hatásának javulását. Külön probléma a munkából származó jövedelmek — jövedelemszerkezeten belüli — csökkenő tendenciája. Ez az arány jelenleg 66,4 százalék (az 1979-es 68.5 százalékkal szemben). A természetbeni társadalmi futtatások aránya 1979 óta változatlanul 13 százalék, a pénzbeni juttatások „Ki kérdezte magát?!" A nyelvtan ezt a címül írt mondatot úgy minősiti, hogy kérdő formájú felkiáltó mondat. Formája szerint valóban kérdés, de abban a helyzetben, amelyben elhangzott, a durva és ellenséges megnyilatkozás eszköze volt. Tanúja voltam annak a jelenetnek. amelyben ez a mondat felcsattant. A helyszín egv húsbolt volt, a szereplők: az eladó és egy háziasszony. A húskészlet igen szegényes volt ebben az órában, a háziaszszony némi fanyalgással tekintett a pultra, s amikor sorra került, megjegyzést tett a szűkös árukínálatra. Az eladó gúnyosan jegyezte meg: „Persze, a karajt ugye megvásárolná?!" Volt ennek a mondatnak a dallamában némi. megvetés, sőt kárörvendés. Olvan mondat. amelvnek formája kérdés volt, tartalma azonban leckéztetés. Mintha azt fejezte volna ki, hogv .'.mit válogat, jó lesz magának a hitványabb minőségű hús is". Az asszony felfortyant a váratlan hangnemre, s ekkor hangzott el keményen a „Ki kérdezte magát?!!" (A kettős felkiáltójel érzékelteti a mondatba szorított rendreutasítást.) Hatása megdöbbentő volt a körülállókra, de légin-' kább az elárusítóra. Szinte megfagyott ereiben a vér, elhallgatott és szótlanul folytatta munkáját. A jelenet az érintkezés nyelvi formájának kiábrándító példája volt. Azt mondhatnánk ugyan, hogy amilyen volt a kérdés, olyan lett a1 válasz — ugyancsak kérdő formában, de kíméletlen hangnemben, ráduplázva a szemtelennek is minősíthető megjegyzésre. „Hát ez megkapta a magáét!" — gondolták bizonyára többen a pult előtt. Lehet, hogy volt közöttünk olyan, aki a replikát nagyon is jogosnak tartotta, méltó válasznak a kellemetlen tűszúrásra. A különös párbeszéd bántó sérelmet okozott a társas érintkezés kötelező udvariasságán. A baj azzal kezdődött, hogy az eladó nem értette meg a háziasszony csalódottságát. a háziasszony pedig — aki bosszús volt — túlságosan érzékennyé vált. hántásnak minősítette az eladó szavait, s beszédpartnerének torkára forrasztotta a szót. Lélektani szempontból megvan a jelenet magyarázata az indulat hirtelenségében. A háziasszony dühbe gurult, s ekkor már nem volt ura a szavának. aminek az lett a következménye, hogy bizony, nem rágta meg a szót, azaz elvesztette uralmát saját magán, s megtörtént a baj. Pedig a beszéd állandó önellenőrzést kíván mindenkitől, mindenkor. Biztosra vehetjük, hogy a „szóváltás" mindkettőjükben igencsak kellemetlen utóhatással járt, akár el is ronthatta az eladó délelőttiét, miként az asszonyban is dúlhatott a goromba szóval történt sérelem. Mert mint közmondásaink egyike mondja: néha egy szó egész háború. Hát ha nem is háború, de csata. amelyben mindkét fél csak vesztes lehet. Száz szónak is egy a vége: bizony szó fér a két szereplő viselkedéséhez. Szó, ami szó: nem mindent jó kimondani, ami nyelvünk hegyén van. bármilyen hegyes is a nyelvünk. nehogy úgv iáriunk. mint sokan azok közül, akiknek gvorsabban jár a nyelvük. mint az eszük. Vigyázzunk hát a nyelvünkre. s inkább harapjuk el. semhogy belemarjunk embertársunkba ' SZENDE ALADÁR aránya — nagyobbrészt a nyugdíjkiadások növekedése miat' — 17.8 százalékról 18.9 százalékra emelkedett. A természetbeni társadalmi iövedelmek növekedésének mérséklése még feltűnőbbé tette azt a korábban sem. elhanvaeo'ható differenciálódást, ami például a falusi és a városi lakosság egészségügyi. kulturális és oktatási ellátását. vagv a nvugdíiasoknak például a munkássághoz viszonyított helyzetét jellemzi. Mindez egvre súlyosabb gond. annak ellenére, hogv például a jelenlegi ötéves terv megkülönböztetett fievelemmel kezeli az egészségügyet: az Infrastruktúra általános fejlesztése azonban háttérbe szorul.- Ez persze megint csak a gazdasági kénvszerhelvzetre visszavezethető állapot, ettől függetlenül egvre sürgősebbek azok a vizsgálódások, amelyek az elmaradó infrastrukturális fejlesztések és beruházások. valamint a hosszabb távú gazdasági növekedés közötti összefüggésrendszert elemzik. Már csak azért is. mert bizonyított ténv a fejlett infrastruktúra eavensúlvformáló szerepe, hatása. S ha mindemellett még arra az alapvető közgazdasági összefüggésre is figyelünk, hogv a iövedelem és a fogyasztás döntő tényezője a nemzeti iövedelem növekedésének. akkor ugyancsak nem ártana elemző vizsgálatokat végezni a szűkebb értelemben vett fogyasztás alakulásával kapcsolatban is. Az élelmiszerek részaránya — az összes fogyasztáson belül — már nem relatíve lassúbb növekedést. hanem abszolút visszaesést mutat 1979 és 1931 között. Az élvezeit cikkek részaránya hasonlóképpen. Változatlanul csökkenő tendenciájú a ruházkodással kapcsolatos kiadások aránva. de némileg más a helvzcl a tartós fogyasztási cikkek esetében: az 1980. évi mintegy 0.6 százalékos csökkenéstől eltekintve, e cikkek fogyasztási részaránya növekvő ugyan, de 1981-ben 1978-hoz képest alacsonyabb hányadú. Egyértelmű részarány-növekedés csak a fűtésnél, a háztartási energiánál és a szolgáltatásoknál figyelhető meg. Nem igaz tehát, hogy a lakosság nem mutat különösebb hajlandóságot kiadási — következésképpen: fogyasztási — szerkezetének módosítására. S e ponton vissza kell kanyarodni az infrastruktúrához. Feltételezhető hogv az emberek könnyebben békülnek mea a termékfogvasztás viszonylag lassúbb növekedésével, vagv énoen stagnálásával. ha az infrastruktúrában határozottan érezhető javulást tapasztalnak. Nemcsak az egészségügyben, az oktatásban és a közművelődésben, hanem az infrastruktúra anvagi ágazataiban is: például: hírközlés (telefon!), lakásépítés, közlekedés stb. „Közgazdaságilag el kell fogadnunk — mondta Kovács Ilona, a réDgazdasági tervezés feilesztésével foglalkozó konferencián —. hogv a nemzeti iövedelem belső felhasználásának visszafogásával egyideiűleg a lakossági fogvasztást is vissza kell fogni De ez csakis akkor hozhat eredményt, ha közben a gazdaság működési feltételei radikális módon iavulnak. megteremtve ezzel a gazdaság. az életszínvonal későbbiekben várható növekedésének biztosítékait." VÉRTES CSABA f t