Délmagyarország, 1982. november (72. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-20 / 273. szám

12 Szombat, 1982. november 29. Művészet, tömegszórakoztatás? Beszélgetés a cirkuszról Tisza-parti hajóácsok Művészek-e az artisták, varr csupán tömegszórakoztató iparo­sok? Tanulmányok, vitairatok hosszú sora foglalkozott már ez­zel a kérdéssel, szélsőséges néze­tek csaotak össze. Pedig a válasz roppant egyszerű: Is-ls. Több szempontból is. Egyrészt: a legkiválóbb artisták valóban művészek, de a középszerűek, az egyes műsorok ..töltelékei" csupán .iparosok". Másrészt: a világ leg­nagyobb artistaművészei is a ne­mes értelemben vett szórakozta­tás elkötelezettlei. Erről beszélgettünk egv minden szempontból illetékessel: Vitáris Istvánnak a Fővárosi Nagycirkusz újonnan kinevezett igazgatójával, aki maga is artista volt s húsz évet töltött hazai és külföldi cir­kuszok porondjain. — A cirkusz az egyik legősibb művészeti — mondja. — A fel­jegyzések szerint már az egyipto­mi fáraók udvarában is ..dolgoz­tak" bohócok, sőt ió néhánynak a nevét is megőrizték a feliratok, papiruszok. Athénben időszámítá. N-unk kezdetén nemcsak tragédiá­kat és komédiákat adtak elő. ha­nem cirkuszi látványosságokat is. 2000 évvel ezelőtt itt született meg a mai vízi cirkuszok őse. A görög amfiteátrumban, a mai cir­kuszépületek ősében, közéoen volt a porond, amelyet háromnegyed körben épített- lcpcsőzet és néző­tér vett körül. A cirkuszi produk­ciók és a színházi előadások csak később különültek el egymástól, s váltak önálló műfajjá. A leghíre­sebb artistákat épp olvan elisme­rés vette körül, mint a legna­gyobb aktorokat. — És napiainkban? -p Salnálatos. hoev mind keve. sebb az igazi' művész a világ cir­kuszaiban I Hogv miért? Nehéz erre egyértelmű választ adni. De ténv: a inal fiatalok többsége nem szívesen vállalia ennek a pályának a nehézségeit, a rend­szeres edzéseket úi mutatványok kiötlését. a lemondásokkal teli életmódot az olvkor bizonv ön­kínzó. sót életveszélyes produk­ciókat. az állandó továbbkéozést. melyek nélkül nincs artistamű­vészet! Talán kevesen tudiák: egv produkció létrejöttéhez hosz­szú időre, nem ritkán két-három évi próbasorozatra van szükség! Van olvan mutatvánv. amclven a cirkuszművész 4—5 évig is dolgo­zik míg bemutatásra éretté válik a produkció. Azok közül, akik nvule évig tanultak az artistais­golában. nem kevesen csakhamar pályát változtatnak. Búcsút mon­danak választott hivatásuknak, mert képtelenek vállalni az ez­zel Iáró megpróbáltatásokat — Eddig csak a oálva árnyol­dalairól beszéltünk.,; Mégis: ml ad erőt azoknak, akik hűségesek maradnak hivatásukhoz? — Mindenekelőtt: az estéről es­tére tapsokban mérhető sikerél­mény. Az a semmi máshoz sem hasonlítható érzés: ezen az estén is képesek voltak leküzdeni a IWálíélelmet. a nehézségi erőt. az Izmok, idegek ellenállását. Má­sodszor: van-e még olvan hiva­tás. foglalkozás, melvnek műve­lői viszonvlag rövid pályafutásuk alatt belárhatiák az egész vilá­got? Nem megvetendő az a pénz sem. amelyet egv nemzetközileg „jegyzett" artista oálvafutása alatt megkeres, és amiből — ha okosan, takarékosan él — félre­tehet öreg nanl&ira. — Köztudott, hogv egv artista a negyedik X után már öregnek számít. — Valóban! A porond az Hiú­ságé! Az izmok 40—45 éven túl már nem olvan rugalmasak, r.em engedelmeskednek az akaratnak, s egv eltévesztett mozdulat bi­zony végzetes lehet! Hazánkban ió a helyzet: a nők 40 éves a férfiak 50 éves korukban szakmai nvugdíiba vonulhatnak. De nem kell azért megválniuk a cirkusz világától: mint oktatók. edzők instruktorok, technikai, illetve ad­minisztratív dolgozók továbbra is ott lehetnek egykori sikereik színhelyén Vannak persze kivé­telek is: ió néhánv egvkori kol­légám. nvugdíiba vonulása után. nagy ívben elkerülte a cirkuszt, bizonvára nem akart lámpa lenni ott ahol egvkor csillagként ra­gyogott. Az ellenkezője sem rit­ka: Donnert János, aki ielenleg is a Fővárosi Nagycirkusz műsorá­nak egvik szenzációja, már el­múlt 60 esztendős de még nem is gondol arra. hogv nvugdíiba vonuljon. Sőt! Hajnalban már ott van az istállóban, hogv ellenőriz­ze: lovai megkapták-e a reggelit, ápolójuk foglalkozott-e velük előírásszerűen. Délelőtt próbál, pedig .álmában is tud már min­dent. s lovai is kitűnően idomí­tottak. este pedig az elsők között érkezik öltözőiébe. — Az artisták művészete ta­lán még Illanóbb, mint a színé­szeké ... — Igen. ez fáió pontunk..: A •rfnészek alakítását, ha nem is tökéletesen, de megőrzi a film­szalag. a magnetofon a hangle­mez. Az artistákét csak kivételes esetben. — A norondművészek közül többen kaptak az elmúlt évek­ben Jászai-díjat és egvéb hivata­los kitüntetést. Én megemlíteném még azt a vonzalmat, melvet leg­nevesebb színészeink tanúsítanak a cirkusz és az artistatársadalom iránt. — Én se tartom véletlennek, hogv a legnagyobb hazai mulat­tatók — ígv a Latabárok. Fele­ki Kamill. Alfonzó Bilicsi Tiva­dar. sőt a régebbiek közül Csór toe Gyula. Kiss Manvi. Dajka Margit Németh Marika. Jávor Pál és sokan mások — éoo úsv otthon voltak a cirkusz porond­ián. mint a színpadon. Ruttkai Éva. Psota Irén ma is boldogan ölt bohóclelmezt magára! Az sem véletlen, hogv legkiválóbb szín­házi rendezőink. Malőr Tamással az élen. gyakran cirkuszi porond­dá alakítják a színpadot, veretes drámákat rendeznek cirkuszi kör­nyezetben. Mindezek ugyancsak azt bizonvítiák: a 'mi hivatásunk is művészet s ugyanakkor száz­ezrek számára ielent igényes, gondfeledtető szórakozást. G. T. Nézelődöm a tápéi hajójavító sólyaterén. Mindenütt terjedel­mes vasalkatrészek. Fölöttem da­rupálya. Átlépek a síneken. Fi­gyelmeztet egv fiatalember, hogy ne menjek tovább. 7 — Röntgenezünk. veszélyes a terület. Viszalépeik. figyelem a hegesz­tőket. Szikraesőt szórnak a leve­gőbe. Mellettük egy ezer tonnás uszály várakozik sorsára a „mű­tőasztalon". Régi ismerősömet, Kalapács István hajóácsot kérdem: — Mit csinálnak az ácsok ezen a vasból készült uszályon? — A hajóban semmit, mert a vaspadozatot készítik benne, de volt az ácsoknak is éppen elég munkájuk evvel az .uszállyal, s még lesz is. amikor vízre ereszt­jük. * Lapozgatom Kalapács Istvánék brigádnaplóját. Alig különbözik a megszokott átlagtól. Sorozat­gyártmány. Kiesik belőle egy cetli. Rajta följegyzések: fölál­lítottak egy fülkét a Hősök terén, hogy tető legyen a buszra vá­rók feje fölött. Festettek, beto­noztak, padokat szereltek Részt vettek a nemzetközi Tisza-túrán, hajót vezettek, kajakokat szállí­tottak. Miklós János hulladék anyagból képkereteket készített Varga József brigódtársának a festményeihez (!). A napló lap­jain beragasztott mozijegyek, színházi belépők, képes levelező­lapok, köszönő levelek. Följegy­zések arról, hogy ki milyen könyvet olvasott. Összejövetel fe­hérasztal mellett Adatok a terv teljesítéséről, megjegyzések a munkát zavaró gondokról, anyaghiányról és egvéb késedel­mekről. A napló áttekinthető, szépen tervezett. A kis kollektí­va krónikáskönyvét Vincze Sán­dorné írja. Lehet hogy ma ér­dektelen, később érdekes lehet, ötven év múlva, száz év múlva? Kalapács Plstáék unokáinak, dédunokáinak. A piros födelű napló első ol­dalain adatok, listák. Két évvel ezelőtt alakult a Sallai Imre ne­vét viselő brigád. Valójában nem is új a brigád, mivel az arany­jelvényes Móra Ferenc brigád­ból váltak ki, s lettek önállóak. Korábban együtt voltak az ácsok és az asztalosok, most külön cso­portban vannak A brigádvezető azonnal megjegyzi: — A jó kapcsolat és együtt­működés továbbra is megma­radt. Kölcsönös támogatás nélkül nem is létezhetnénk. Velünk tart a beszélgetés so­rán Vincze Sándorné, Miklós Já­ros és Bodó Károly, aki a leg­tapasztaltabb a társaságban és egyben a hajóácsok csoportveze­tője is. Bodó Károly ott folytat­ja, ahol Kalapács mester abba­hagyta. — Az Igaz, hogy az uszályok vasból vannak, de a vasasok csak akkor kezdhetik el a mun­kát. ha az ácsok már befejezték a magukét Valamikor persze másképpen volt. -- Hogyan? — Ügy. hogy minden fából ké­szült, csak a szög. a bordavasa-, lás és az iszkába vplt vasból. Persze kisebbek voltak az uszá­lyok. húsz- legföljebb ötven­vagonosak. A Lőfler. a Barna ós a Balogh testvérek voltak a leg­híresebb hajósgazdák a környé­ken. Homokot, gabonát szállítot­tak. Lovak vontatták a? uszályo­kat. Még arra is emlékszem, amikor egy szőregi szerb gaz­dának négy lova zuhant bele a szakadékba a Maros partjáról — meséli a régi történeteket Bodó Károly — Mi az az iszkába? — Tudtam, hogy megkérdezi. A hajó bordázata, ha készen van, akkor deszkákat szorosan egymás mellé rakjuk. Bizonv az ember beleizzad ebbe a munká­ba. Hátán a deszka, s úgv emeli a bordához, a társa pedig fölerő­síti gyorsan „Jézus lábába való szöggel". A deszkák- közötti kis réséket mohával kell kitömni, hogy a víz be ne menien. A mo­ha olyan, ha vizet kap. önmagát eltömíti A két deszka illeszke­désénél húzzuk a vascsíkot, ez lenne az iszkába. * Tovább lapozgatjuk a naplót Észreveszik. hogy nézegetem a belépőjegyeket Miért kell be­ragasztani? — Azért hogy elhiggyék, ott voltunk a színházban — Elegendő az ottlét? Magyarázzák, hogy mindenki így csinálta, de lassan abbahagy­ják ők is. Vinczéné mondja: — Fölösleges együtt járkálni. Menjen mindenki oda és akkor amikor kedve, érdeklődése úgy kívánja. A kilencfős brigád többsége szakképzett hajóács, illetve be­tanított munkás. — Hogyan lesz valakiből ha­jóács? — Most van egv jó társaság, de mi lesz később, nem is tu­dom — mondja Kalapács István, ö még tanintézetben sajátította el a mesterséget Szegeden Igaz, együtt startolt a tetőácsokkal, az elméleti képzést együttesen kap­ták, a gyakorlatot viszont a ha­jójavító jól képzett szakemberei­től tanulta. — Most nincs már helyben ilyen képzés, Budapesten ta­lán akad hajóácstanuló — mond­ja Bodó Károly. Panaszkodnak, hogy a fiatalok nem is érdeklődnek szakmájuk iránt. — Miért? — Talán azért, mert a hajó­ácsok igen mostoha körülmények között dolgoznak — mondja Miklós János. — Sárban, fagy­ban. esőben, áradásban, vagy forróságban. * A hajóács dk- legnehezebb mun­kája -valójában nem is ácsmun­ka. hanem a javításra váró ha­jók fölvontatása a sólyatérre, az elkészülteket pedig vízre kell ereszteni. — Mi elkészítjük az úgyneve­zett hajóasztalt vagv munkaasz. talt Végeredményben a hajó­ácsok készítik el a hajó formá­ját, aztán jöhetnek a vasasok. Sorolják a munka mozzanatait, szakmai kifejezések röpködnek: fenékidom, tőkézés. fölékelés, bordázás. Majd megjegyzik, hogy csinálnak ők kész hajókat is. Tíz-tizennégy méter hosszú de­reglyéket. Ezekben ötven-hatvan ember elfér, s főként akkor hasz­nálják, amikor áradás van, ahcgy mondják, két töltés között úszkálnak a dereglyék. A nagy uszályok kötelező tartozéka a mantőcsónak. Azokat is a hajó­ácsok készítik. — Most éppen mivel foglal­koznak a hajóácsok? — A napokban húztuk partra az 1059-es uszályt, amelynek a belső padozatát kell kicserélni. Sólyatérre került a szolnokiak jégtörője, a Jégvirág—VIII. Föl­cinkeltük. alátőkéztük. Mostoha és nehéz munkának minősitik a haióácsokét, mégis kiérződszavaikbók hogv na­gyon szeretik mesterségüket a tápéi hajójavító ácsai. Szinte ün­nepnapnak számít a hajók víz­reeresztése. — Még vendégek is jönnek az ilyen eseményre — mondják lel­kesedve. — Az uszályok vízre­eresztése vagy kihúzása össze­hangolt munkát igényel a brigád tagjaitól. Ember és anyag törhet, ha nem mozdulunk pontosan. Szavak nélkül értjük egymást. * Becsukjuk a brigádnaplót Megjegyzik még. hogv aranyjel­vényes brigádból váltak ki és lettek önállóak, de már maguk is megszerezték az aranyat. Nem­csak a munkában, munka után is jói megértik egymást a Sallai Imre nevét viselő kollektíva tag­jai. A betonhaión néha össze­jönnek egy kis bográcsos be­szélgetésre családtagjaikkal együtt. „Kell egy kis kikapcso­lódás." S amint mondják, kellene egy kis utánpótlás is nehéz, de szép szakmájukban GAZDAGH ISTVÁN nj x \ [•'•' MOHÁCSI REGÖS FERENC RAJZA

Next

/
Thumbnails
Contents