Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-09 / 237. szám

N. 79 Szombat, 1982. október 9. \ BANGA FERENC GRAFIKÁJA Suhai Pál Angyalai a tiszta égnek Angyalai a tiszta égnek, belőlem élnek, emberek. Szárnyukat hallom, hogy zenélnek agyam, szívem ragadni meg Az étkük lettem mindenestül: belémzabálnak. mint kutyák — míg elmém elmélázik restül — az Ötletek, az Ideák. így lesz az életem kevés — * mutass, bár fordítottat, édent. te bátor ész. amíg remélsz ecv almafánvl szén kivételt. Hol vad vidék mímel hazát, s panaszra vált az enyhe óhai. maradion élni legalább egy fa: angyali landolóhelv. Tartalmaim e tiszta formák, ha másként nem lehet, maid kierőszakolják s bár nincs bevégzetlenebb két külön lénv. mint: Angyal. Ember. Duszta Szavak, merő Igék hibátlanul röptetik. fennen létünk konok üzenetét. Valkó Antal Légmentes Kulturált sorokat kulturált környezetben mert minek nevezhető ez a lebeaőn-ruganyos szoba ahol biztosítva van a csend és a zavartalanság érdekében minden kijárat el van zárva? gombnyomásra beárad a tenger s jólesően harmonizál a falra festett pálmafákkal „A szépség beteg Gulácsy Lajos emlékezete Száz évvel ezelőtt, 1882. október 12-én született Gulácsy Lajos (1882—1932), a modern magyar festészet egyik legeredetibb alakja. Olyan mély barátság, rrtinl amilyen közte és Juhász Gyula között volt, talán nem is említhető több. Kettejük „lelki tesívér"-Jellegű viszonyára számosan hivatkoztak. A festő különös egyéniségének felidézésekor ezéil választottam Gulácsy Lajos társául nagy költőnket, Juhász Gyulát. * Gulácsy neve juhász előtt már pesti egyetemi hallgató korában sem volt ismeretlen. Ugyanis a század eleji egyik fővárosi tárlaton látctt tőle egy reá nagy hatást gyakorló képet, mely a festőt, mint Don Quijotét ábrázolta. A költő és a festő személyes találkozása a híres francia piktor, Gauguin budapesti kiállításán. a Nemzeti Szalonban, 1907. május 17-én történt, amikor juhasz Gyula Máramarosszigetről Pestre utazott, hogy tanári szakvizsgáját letegye. » A Gauguin-tárlat megtekintésénei: napién még egy közös élménye volt Gulácsyval, melyről a költő 1933 novemberében Magyc.r Lászlónak így vallott: Sohasem felejtem el azt a színházi estét, amit együtt töltettünk. Nevezetes este volt. Wedekind darabját, a Tavasz ébredését játszották a Vígszínházban ... Ott szorongtunk, lelkesedtünk a karzaton Gulácsyval, Kosztolányival, Babitsosai és tüntettünk azok ellen, akik a rosszul értelmezett erkölcs neveben tüntettek a darab és az irodalom ellen... Felejthetetlen este volt. Akkor forrt össze a szívem Gulácsy szívével." Ezt követően — az 1908—1911 közötti — nagyváradi együttlétük alatt mélyül el barátságuk. Juhásznak nemcsak egyre több Gulfcsy-képben lesz alkalma gyönyörködni, de igyekszik a festő Iránti megbecsülését azzal ls kifejezni, hogy művészetéről előadást tart, és tárlatkritikáiban Gulácsy alkotásait nagyra értékeli. Továbbá a Szüzek kertje (korábban Az áloévirág, 1906) című versét „Gulácsy Lajosnak" ajánlva, 1909. június 10én. a Nagyvárad első oldalán és a Független Magyarország szintén ez év júniusi hasábjain újra megjelenteti. Egymásra való hatásukra utal juhász Opiumszívó (1914) című költeménye ls, melynek elme és gondolatisága is összecseng Gulácsv-képével, az — 1913—191R között festett — Opiumszívó álmá-val. * Bölöni György remek írásában. a Juhász—Ady—Gulácsy (1958) című emlékezésében. az 1909 nvarán Váradon összetalálkozó három barát epizódjairól szólva, többek között megemlíti, hogy „... Juhász méltányolta Gulácsy álomvízióit, finom művészetét, de még inkább az igazán ritka bájjal megáldott embert. Tetszett neki ez a művészi játék és nem volt aztán Gulácsynak megértőbb, ragaszkodóbb és hódolóbb értékelője, mint 6. A nagyváradi nyári éjszakákban két árnyként imbolygó romantikus rótta a Hársfasor alatt az utat vagy valósággal andalgott a Bunyita-ligetben, egymás szellemétől megigézve. Kora legigézetesebb piktor-lírikusa, Gulácsy Lajos és az akkor már költészetében a csillagok felé szálló Juhász Gyula. Bizonyára e szép hetek áhítatos pillanataira gondolva írta Juhász Gyula két évtized múlva a Lipótmezőre került, magátvesztett festőnek": ... Lajos, emlékszel, Váradon, (tavasszal A kis csapszékben, hol [Watteau lakott, Lerajzoltál, vén márkit, [vaskalappal S tegnapnak láttad már a [holnapot. A Köröst néztük és láttuk [Velencét, A kávéházban Goethe ült [velünk, Esengtünk Grandét Eugénia [szerelméért, A csillagot kerestük, amely [letűnt * Juhász fent idézett versrészlete sorok voltak abból a Gulácsy Lajosnak című költeményből, mely először a Magyarság Ijasábjaln 1922. augusztus 20-án Jelent meg. Egy hónappal később, 1922 szeptemberében Gulácsy képeiből az Ernst Múzeumban kiállítás nyílt, s a tárlat rendezői Juhász Gyulának e versremekét a bemutató katalógusában leközölték. Ezt követő két év múlva, a Medievo (1924) című költeményét ajánlotta Juhász a beteg festőbarátjának. E cikkünk címéül vett A szépség betege 1925. február 1-én szintén a Magyarságban kapott helyet először. Juhász Gvulának e mélyen átérzett emlékezése, nemcsak kettejük egykori szoros kapcsolatára világít rá. de Gulácsy nehezen megragadható emberi-művészi portréiát is hitelesen ábrázolja. Ebből a visszatekintő írásából idézünk az alábbiakban. Gulácsy Lajos 1909 őszén, Nagyváradon, „...a színes és hangos nagyvárosban, ahol a Holnap született, kollektív kiállítást rendezett régi és új műveiből, és akkor kerültünk közelebb egymáshoz. Bevezető előadást tartottam róla az ünnepélyes megnyitáson, amelyre 6 a dán királyfi kosztümében és karddal az oldalán akart megjeKONYVESBOLTBAN Gulácsy Lajos: Juhász Gyula, mint francia márki lenni, én mint a korai reneszánsz és a kései barokk köztünk járó szellemét üdvözöltem, ö mosolygott, kedveskedett, és egy hosszú elbeszélést olvasott fel a Na ,'Conxypan-ról, amelyet a közönség nagy része ámulva és bámulva hallgatott... Mikor evek múltán a pesti klinikán újra találkoztam» vele; nem akart megismerni. Egy új világot teremtett magának, meséből, költészetből, múltból és képzeletből ... És a téboly lárvája mögött épen maradt fiatalsága, a szent gyermeksége. Mint a vak Milton, a látóknál jobban látta a Fényt, ö az őrület ellziumi mezőin kószálva, Jobban őrizte a Szépet." Gulácsy Lajos 1932. február 21-én bekövetkezett halála nagy csapást jelentett az akkor már súlyos beteg Juhász Gyula számára. Felejthetetlen emlékű barátjától, az egykor hozzá írt — általa ls a legkedvesebbek közé tartozó — versével a Délmagyarország hasábjain búcsúzott: ... Szent, tiszta művész, [Giotto jó utóda. Alázatos, hű, tőled nem kíván Már e plánéta semmit és a [holdba Na 'Conxypan vár már, [Na 'Conxypan! * Gulácsy Lajos és Szeged kapcsolata hetven éve, 1912 júniusában teremtődött meg, amikor a festő — művésztársával, Erdei Viktorral — több mint félszáz képből álló kiállítást rendezett. A korabeli helyi újságok elismeréssel írtak bemutatójukról, s többek között az akkori Gulácsy-képek közül, a paprikapiroi ember, Szerelem és halál, Rózsatő és más festményeit emelték ki. Ezekből — az 1912 körülire datált — Rózsatő című művét emeljük ki, melyet a mai szegedi közönség is láthatott az 1965 őszén. Völgyessy Ferenc gyűjteményének tárlatán. Feltevésünk szerint e képét Gulácsy Újszeged fás, bokros, rózsatős parkjában is készíthette, melynek — a szintén itt tartózkodott — Erdelné lehetett a modellje. Ugyanis a három hétig városunkban vendégeskedő G'úácsv, Oskola utcai ideiglenes lakásukból járt ki vázlatkészítésre. a természeti szénsévekben eszdag szegedi körnvezetbe. E festménve legújabban a Nemzeti Galériában tavaiv bemutatott ne"v rnűsWnt/5-kléűftásnr) — már más kollekr'őba került képként — szerepelt. Végezetül — ezt az idézetek csokrává alakított, s a száz éve született festő emlékezetének tiszteletére szánt — cikket zárja Gulácsy monografusának. Szíj Bélának azon megállapítása, mely szerint Juhász Gyula „ ... nem arra gondolt, hogy Gulácsy képein valamilyen mesét, történetet látunk megörökítve, melyet az irodalmi mondanivaló oldaláról tudunk megragadni, hanem kitűnő érzékkel meglátta, hogy valamilyen formában, mesemondók, voltak a Raffaello előtti művészek is, akik néha kezdetleges technikai eszközökkel, naiv képzelettel. ménis meocryözö erővel tudták, elmesélni, képeiken a Bibliából, a legendákból vagv a való életből merített mondanivalóikat. juhász ezt a belülről épülő rokonságot vette észre Gulácsvban." SZELEM ZOLTÁN