Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-08 / 236. szám

4 Péntek, 1982. októfcer 8. w Almában robbant „Visszaveszel egy kicsit az 2Uto!" Teleírhatnám az újságot csupa széppel anélkül, hogy egyetlen szót is lódítanom kellene. Ez a kollégium azért épült öt évvel ezelőtt, hogy begyűjtse falai közé a te­hetséges gyerekeket, és olyan iskolába küldje őket, ahol legjobban meg tudják moz­gatni agyuk gondolkodásra termett pályáit. Ha pedig egy intézmény a gyerekből minden képességet elő akar bányászili, sőt a meglevőt még gyarapítani tudja, az előtt kalapot kell emelnünk. Vigyáznom kell azonban minden szóra, mert ha itt valóban tehetségesebb gye­rekek laknak, mint a sok­évi átlag, egyetlen rossz kö­vetkeztetésen elbukhatok. Kétszáznyolcvanan laknak a diákotthonban most Megint lelkesedtem, mert bízni le­het benne, hogy mindből te­hetséges felnőtt lesz. Két­száznyolcvan tehetséges em­ber már szint tud adni egy megyének. Ha azt is hozzá­veszem, hogy ez tehetség­mentő intézet, akkor észre .kell vennem, hogy rajtuk kívül is vannak hasonlókép­pen nagyon okos gyerekek, akik intézeti segítség nél­kül is jól tudják folytatni tanulmányaikat Tehát sok­kal több tehetséges fölnőtt lesz, talán számát se tudjuk, mennyi. Fahitű'az, aki en­nek se tud örülni. Akik délután mennek is­kolába, most itthon vannak. Pedagógusi segítséggel a je­lentkezők közül válogatok beszélgető társakat Simon Edit Forráskútról jött, Sop­sits Tamás Ferencszállásról, Rajczi Piroska Kistelekről, Báli Gábor Csanytelekről, Varga László és Varga Sza­bolcs Mártélyról, Herold Szil­via Baksról "és Lesznyák Judit Ásotthalomról. — Tanyáról kik jöttek? Kiderül, közülük egyik se tanyai. Át kell igazítanom a fejemben egy csavart az ftt évvel ezelőtt tanyai kol­légiumnak is nevezett inté­zetben nem sokasodnak, in­kább kevesednek a tanyai­ak. Megint fordul a fejem­ben a gondolat: a forrás­kút!. a ferencszállási, a kis­teleki, a csanytelek!, a mártélyi, a baksi és az ásotthalmi iskola nem képes gondozni a kiemelkedően értelmes gyerekeket? Rossz a gondolat mert alkalmatlan fejben termett. Beszélgeté­sünk közben jön be hoz­zánk Magony Tünde, 6 he­gedűművész akar lenni. Ott­hon is tanult már, de Sze­geden jobban tanulhat zenét. Nem avval ünneplem te­hát a kollégium fönnállásá­nak ötödik évfordulóját, hogy teóriákat gyártok, és mindjárt meg is cáfolom azokat hanem engedem a gyerekeket beszélni. Jól si­került a válogatás, mind eleven észjárású, és ald csak kérdésre válaszol, bölcsesség lakik annak is a fejében. — Mikor voltatok otthon? — Minden pénteken ha­zamegyünk, és vasárnap es­te jövünk vissza. Tizévesek, .a hazajárás egészséges fejlődésük szem­pontjából létkérdés. Az egészséges fejlődés és a te­hetség pedig édestestvérek, tehát kétszeresen fontos minden héten hazamenni. — Nálunk búcsú volt Azt hittük, nagyobb lesz, el is kéredzkedtem, hogy ne kell­jen "«te visszajönnöm, de csak három sátor volt Ennél fontosabb dolog eb­ben a pillanatban talán a világon sincsen, mindenki leadja voksát Egyik-másik nagyapói komolysággal mondja, hogy elmúlóban vannak a régi jó búcsúk, a többiek hirtelen licitálni kezdenek: — Nálunk nagy láncos is .volt, meg gönjböc is, tek­nőc is, libegő is, és annyi bazáros az úton, hogy meg­számolni se lehetett. Hu­szonnégyszer ültem a nagy láncoson. Visszaugrunk a búcsúból. — Jo itt lenni? — Azért jó, mert Itt nem csúfolnak. Otthon mindenki Similabdának nevezett Aki kimondta, annak utána sza­ladtam, és megkaptam, ha elértem. — A városaiak semmivel nem különbek, mint mi va­gyunk, mi is tudunk úgy viselkedni, ahogyan kell, csak a beszédünk más.' Mi ö-vel beszélünk, a városiak nem annyira. — Előtáborozáson voltak az újak. Hajókáztunk, sé­táltunk, sétabuszoztunk is. Vadkacsát is láttunk 'a Ti­szán. Amikor a Tisza pere­mén jöttünk, ekkora zöld sáskát láttam! Haza akar­tam vinni apunak, de meg­harapott, és meg is döglött A lányoknak szól a kér­dés: — Babátok van? — Otthon van, de Itt nincs. Ellopják, attól félek. Nem szabad azt hinni, hogy itt lopósak a gyerekek, csak azt kell tudni, hogy gyerekek még, a baba pedig kedves jószág. Annyira gye­rekek, • hogy elkezdik szá­molgatni, ki hány nappal idősebb. — Miért fontos? — Mert akkor tudom, hogy elbírok vele. Azt mondja a hangszóró a falon, hogy Rajczi Piros­kát anyukája keresi tele­fonon. Piroska azonnal pil­langóvá válik, és röpül. Ak­kor is röpköd benne a bol­dogság, amikor visszajön. Nincs nagyobb öröm a vi­lágon, mint anyuval beszél­ni. A testvére elvágta a ke­zét most vettek ki a kap­csokat Anyu megveszi az atlaszt, és elhozza a zseb­pénzt Amíg Piroska telefonált, mi belevágtunk egy kor­szakos nagy vitába. Ki a szegény? Meglepődtem, mert kérdések özöne jött felelet helyett — Milyen szegény? Ho­gyan kell érteni? Akinek rongyos a ruhája? Akinek nincsen pénze? Akinek el­vált az anyukája? Hencegés lesz ebből, me­gint licitálnak, kinek keres többet az apukája, ötezrek, tízezrek röpködnek. A böl­csek később szólnak. — Ennivalónk is van, ru­hánk is van, senki se sze­gény. — Szeretnél gazdag lenni? — Nagy korára az- lesz nagyon gazdag, akinek ösz­szeér a szemöldöke. Az enyém nem ér össze. Vártam, hátha kiugrik a nagy zsivajból, hogy a gaz­dagságnak köze van vagy nincsen köze a tehetséghez, de nem ugrott. Léptünk egy nagyot, megkérdeztem, ki szokott álmodni. Ebben a korban talán nem olyan eget rengetők az álmok, hogy mindet meg kéne fejteni, a Varga Laci azonban olyan­nal hozakodott elő, hogy a székről majd leszédültem. — Azt álmodtam, hogy otthon voltam anyuékkal. Kirándultunk. Mentünk az erdőben, egyszercSak előjött Hitler. Kergettek a katonái bennünket, meg akartak fogni. Oldalkocsis motorral is jöttek. Az volt a szeren­csénk, hogy apu talált két zacskó aknát, és alájuk robbantott Ezüstísillag nyakláncot is találtunk, megint jött a Hitler, le akart ütni bennünket, de bombá­val azokat is fölrobbantot­tuk. — Szoktál háborús filme­ket nézni ? — Régen, még kiesd ko­romban. Hol van már Hitler? És lám, még mindig itt a ré­mület! Laci apukája, ha jól számolom, még apró gyerek lehetett akkor, ez az álom­beli robbantás tehát, ha a gének emlékeznek is ben­nünk, nem közvetlen apai örökség, legföljebb nagy­apai. Ne is a robbantást nézzük, hanem ^ kiváltóját, az üldözést, az oldalkocsis motorbiciklit. Generációkat átugorva is gyökeret ver bennünk az alkalmi rette­gés? Milyen pedagógia tud­ná ezt a szennyet kimosni sejtjeinkből? Hány nemze­déknek kell elmúlnia, hogy utódaink álmaikban se rob­bantsanak se kicsit, se na­gyot? Csicseregnek a gyerekek, ők már régen máshol ugrál­tatják gondolataikat, én cö­vekeltem csak le. At is me­gyek az ügyeletet tartó Tóth Józsefnéhez, akit az egész osztály Erzsike néninek ne­vez, és nagy szeretettel em­lít. Valaminek lennie kell ebben az asszonyban, ha ennyire rajonganak érte a háta mögött Pótmama ő, minden gye­rek második anyukája. Fél­ve mondom, mert tudom, az első igazándiból nem is pótolható. Osztott munka­időben dolgozik, ő kérte, hogy így legyen. Itt van most délelőtt, visszajön dél­után is, és az ő simogatá­sával fekszik le ennek a csoportnak minden tagja. — Este az ölembe ülnek, kapaszkodnak belém. Min­den előjön akkor: szeretet, sértés, család is. Kell a si­mogatás, még a puszilgatás is. Itt anyának kell lenni minden este. Ez egy oda­bújós, simogatós kollégium. Aki így tud elaludni, talán kevesebbet robbant. Horváth Dezső Annyi keserves év után az autók végre némi elégtételt vehetnek az „őket" oly sok­szor nyomdafestéket nem tű­rő szavakkal átkozó gazdái­kon. „Kapcsold be a bizton­sági övedet" — „Kapcsold ki végre a fényszórót" — egyelőre ehhez hasonló ta­nácsokat osztogatnak majd a feledékeny vezetőknek, s ha csak a programozók nem akarják, inem fűznek sem­milyen jelzőt egyszerű ta­nácsaikhoz. Az amerikai Nartron Cor­poration egyike ama vállal­kozásoknak, amelyek finan­szírozzák a beszélő számító­gépek fejlesztését. Éljön majd az idő — mondja Norman Rautiola, a vállalat elnöke —, hogy jninden komolyabb használati tárgy „beszél" majd. A sütő közli, hogy megsült a hús, kész a va­csora. A kenyérpirító pedig rászól az óvatlanra, hogy ne piszkálja késsel vagy vil­lával ,a pirítóra rásült ke­nyérdarabkákat, a mosógép emberi hangon figyelmezteti a tulajdonost, hogy ezútttal túlságosan sok ruhát tett a gépbe. „Amikor a feleségem ko­csiba ült és útközben ki­gyulladt az olajnyomás meg­szűnését jelző fény — akkor még gyorsabban hajtott, hogy hazaérjen, mielőtt még történik valami. Ezzel csak fokozta a bajt" — mondja a cég elnöke. „Ezután máshogy lesz: kellemes hang közli vele, hogy álljon le az út szélén és állítsa le a mo­tort". Az autóba beépíthető be­szélő számítógépek rövide­sen bemondják az esetleges hibákat is — sőt azt is, hogy meg lehet-e az autót javítani az úton, és hogyan. A Nartron-cég elnöke el­lentétes érzelmekkel visel­tetik a japán konkurrencia iránt: a japán kocsiba be­épített számítógépek a veze­tő szóbeli utasítására kap­csolják be az ablaktörlőt, a fényszórót, és húzzák fel vagy le az ablakokat. „Az én masináim azt mondják meg, hogy mi a rossz és mit lehet tenni elleiie" — mondja. Az amerikai társaság sze­rint a visszabeszélő autók és tárgyak a közeli jövő le­hetőségei: ha egyszer bein­dul a tömegtermelés, akkor a költségtényező jelentősége alaposan csökken. A Nart­ron már gyárt olyan beszé­lő számítógépet, amely tu­catnyi tanácsot képes szó­ban közvetíteni. Ára mind­össze ötven dollár — s ha megkezdődik a tömegterme­lés, ez az ár akár a felére csökkenhet. kertbarátoknak Szaporítóanyagok Október 10-én Békéscsabán Vállalkozás a vállalkozókért Napjaink gazdaságpoliti­kai slágertémája a kisvállal­kozás, amely minden benne rejlő lehetőségei ellenére sem eléggé ismert. Hogy mi mindent lehetne megoldani az új társulási forma segít­ségével, arra tesz az érde­keltekkel közös kísérletet a Békés megyei tanács, amely nagyszabású börze keretében megrendezi Békéscsabán a vásárcsarnokban a „vállal­kozók napját". A rendezvény célja, hogy megismertesse és népszerű­sítse az új vállalkozási for­mákat és segítséget, ötlete­ket adjon létrehozásukhoz, elősegítve működésüket sok­oldalú szolgáltatással és szaktanácsadással. A vállal­kozók érdekében született vállalkozás programjában két nagy témakör szerepel. Az első nagy egységben ta­nácsot, segítséget kívánnak nvújtani azoknak, akik sze­retnének valamire vállal­kozni, de nincs még konkrét ötletük, elképzelésük. A tanácsi szakemberek tá­jékoztatást nyújtanak arról,­hogy a termelés és a szol­gáltatások mely területei számítanak „fehér foltnak" a szomszéd megyében, hol vannak kielégítetlen igé­nyek. A megye termelő üze­mei is igen széles skálán mozgó termelési és szolgál­tatási lehetőséget kínálnak fel a kisvállalkozóknak. A vállalkozók napján erről az egyes vállalatok képviselői részletes felvilágosítást ad­nak az érdeklődőknek. A kereskedelem „hiánycikk" kiálllításon teszi közszemlé­re azokat a termékeket, amelyek gyártására vállal­kozókat keres. Ugyancsak az első egységben kapnak he­lyet azok a vállalatok, ame­lyek épületet, gépet, beren­dezést tudnak bérbeadni, esetleg eladni a kisvállalko­zóknak. A második nagy egység­ben az engedélyezés körüli ügyekkel, adózással, társa­dalombiztosítással, a hitelek feltételeivel biztosítási, munkajogi és egészségügyi kérdésekkei foglalkoznak, és nyújtanak segítséget az érintett szervezetek szakem­bereinek bevonásával azok­nak, akiknek az új vállalko­zási formák megalakításá­val, működésével kapcsolat­ban kérdéseik, - problémáik vannak. Emellett lesz még készletbörze, tájékoztatás a vendéglátóipari és kereske­delmi egységek bérletének lehetőségéről. a magánkeres­kedelem és a magánkisipar kérdéseiről, továbbá korsze­rű építőanyagok bemutató­ját és szakkönyvvásárt is rendeznek a békéscsabai vá­sárcsarnokban, ahová az or­szág minden részéből érkez­nek érdeklődők. A vállalko­zók napja Békéscsabán ok­tóber 10-én, vasárnap reg­gel 9'órától IS óráig tart. A korszerű és eredményes szőlő-, gyümölcstermelés alapja, hogy a telepítéshez megfelelő termőképességű, egészséges, fajtaazonos sza­porítóanyagot használjunk fel. Ezért vált szükségessé, hogy a szaporítóanyag ter­melését és forgalmazását központilag Irányítsák, és rendelet szabályozza, amely részletesen foglalkozik az­zal, hogy ki állíthat elő sza­porítóanyagot, és azt milyen feltételek szerint, milyen ellenőrzést követően hoz­hatja forgalomba. A faiskolai lerakatokban és az engedéllyel rendelke­ző kistermelőknél vásárolt szaporítóanyagért a forga­lombahozó minőségi és faj­tagaranciával tartozik, tehát rossz eredés, illetve eltérő fajta esetén vagy új szapo­rítóanyagot köteles adni, vagy a vételárat fizeti visz­sza. Sok kistermelő nem tud­ja az általa keresett fajtát a faiskolai lerakatban meg­találni, vagy lehetősége van ellenőrzött helyről a si­ma szőlővesszőt, vagy a szemzőhajtást beszerezni, és saját iskolát létesít. Szeret­nénk minden ilyen kister­melő figyelmét felhívni, hogy az előállított szaporí­tóanyagot kizárólag saját telepítésre használhatja fel. Ha eladja, olyan szabálysér­tést követ el, amely pénz­büntetést von maga után. Azon kistermelők részére, akik saját kis faiskolában állítják elő a szaporító­anyagot, szeretnénk most segítséget nyújtani. A szőlő-gyümölcs szaporí­tóanyag kitermelése hozzá­értést, lelkiismeretet igé­nyel. Elsősorban a gyökérzet minőségére és mennyiségére kell ügyelni. (Ideje a nö­vények nyugalmi időszaka alatt van, lombhullás és rügyfakadás között.) A nyu­galmi időszak alatt a növé­nyek életműködése mini­málisra csökken, ezért síny­lik meg a legkevésbé a kis­termeléssel járó viszontag­ságokat. A kitermelést a kisüzemben a lombhullás után szabad megkezdeni. A munka megkezdése előtt — ha csapadék nem esett — 6—8 nappal meg kell öntözni a területet, hogy a talaj jól átázzon. Kö­tött talajon meg kell várni, amíg a talaj felszíne meg­szikkad. és nem tapad a gyökerekre sem. Legalkal­masabb a tízfokos hőmér­séklet és a szélcsendes, bo­rult idő. Erős szél vagy nap­sütés esetén a kitermelt sza­porítóanyag gyökerét azon­nal le kell takarni, külön­ben tfamar kiszárad. Ha a hőmérséklet a 2 fokot eléri vagy ez alá süllyed, a ki­termelést be kell fejezni, mert a vékonyabb gyökerek megfáznak. A szaporítóanyag kiszedé­se előtt a fák címkézését feltétlen el kell végezni, mert a kitermelés után már fajtakeveredés következik be. (Szőlőnél elég, ha a ki­termelés alkalmával a kö­tegekben levő vesszők 10— 15 százalékára teszünk faj­tajelző címkét.) A címke le­hetőleg olyan anyagból le­gyen, amelyet a víz nem mos szét; a felírásnál is ez a követelmény. A kitermelés gyakorlati lebonyolítása gyümölcs ese­tében úgy történik, hogy a csemete mellett 20 centi­méter távolságra két ásó­nyom mélységű futóárkot készítünk, majd a másik ol­dalról ugyancsak 20 centi távolságra az ásót leszúrjuk és miután 30—35 centire lent van az ásó hegye, a nyelét magunk felé húzzuk, ugyanakkor a csemetét a gyökérnyaknál megfogva megemeljük. Ha a csemete nem jön fel, kétoldalt ha­sonló formában le kell szúr­ni az ásót, és ezt követően kell a csemetét kihúzni. A kitermelés gyorsabb és biz­tonságosabb végrehajtásá­hoz jobb, ha legalább két személy dolgozik. A kiemelt csemete gyökeréről azonnal le kell rázni a földet. A szőlőiskola kitermelésé­nél is hasonló elv szerint járunk el, csak itt a dug­ványtól 15 centiméterre ás­suk a futóárkot. Mélységé­nél arra kell ügyelni, hogy az a dugvány talpgyökeré­nél mélyebb legyen. Az el­lenkező pldalon szintén 15 centiméter távolságra szúr­juk le az ásót, a dugvány kiemelése a facsemetéhez hasonlóan történik, csak a kihúzásnál óvatosabban kell eljárni, mert a dugvány könnyen elszakad, és alkal­matlan lesz telepítésre. A tisztításnál a sátor- és ol­dalgyökereket tőből el kell távolítani. A talpgyökereket teljes hosszukban meghagy­juk, A kitermelt szaporító­anyag vermelését a felhasz­nálástól függően végezzük el. AZ őszi felhasználásra szánt szaporítóanyagot futó­árokba helyezve is lever­melhetjük, mfg a tartós ver­meléshez jobban fel kell készülni. Legalább 30—35 centiméter mély árkot kell ásni, és a csemetét, illetve gyökeres szőlővesszőt nem kötegelve szorosan egymás mellé az árokba helyezzük, és a földet úgy húzzuk visz­sza rá, hogy levegő ne ma­radjon a gyökereknél A mély vermelés azért szük­séges. hogv egy esetleges komoly téli fagy esetén a gyökér meg ne fagyjon. A vermelőt rendszeresen el­lenőrizzük, hogy a csemeté­ket, illetve a gyökeres sző­lővesszőt pocok vagy egér ne károsítsa, ezért a verme­léshez knkoricaszárat vagy szalmát felhasználni nem szabad. Rózsaültetés Kertünk egyik legszebb és leghálásabb virága a rózsa. A világos, napfényben gaz­dag, levegő járta helyet kedveli. Talajban nem vá­logat, azonban legjobban a gyengén meszes területen érzi magát. Savanyú kém­hatású, pangó vizes terület­re ne ültessük. Legkedve­zőbb az ültetésre az októ­ber közepétől november vé­géig terjedő időszak. Koráb­ban a rózsa hajtásai még éretlenek, később pedig már nem tud megindulni az új gyökér képződése. A rózsa tápanyagigényes, ezért a te­lepítést megelőzően négy­zetméterenként 5—10 kilo­gramm szerves trágyát, 3 deka pétisót, 3 deka kálisót és 4 deka szuperfoszfátot dolgozzunk be a talajba. A sor- és tőtávolságot a hely­től függően kell meghatá­rozni. Az ültetés mélységé­nél alapvető fontosságú, hogy a szemzés helye leg­alább 5 centiméter mélyen talajszint alá kerüljön, mert a nemes rész könnyen kifagy. Ültetés előtt a gyökereket egyharmadával visszakur­títjuk, a törött, sérült ré­szeket egészen levágjuk. A hajtásokat 4—5 szemre metsszük vissza. Az ültetés során a növény gyökere kö­rül a talajt megfelelően tö­möríteni kell. Az ültetés be­fejezését követően minden tövet bőségesen be kell ön­tözni. és ezt követően a té­li fagy ellen e rózsatő kö­rül a földet felkupacoljuk. Dr. Tóth Mihály megyei főkertész

Next

/
Thumbnails
Contents