Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-31 / 256. szám

Vasárnap, 198?. október 31. S Ifjúsági találkozók A szakmunkástanuló és dolgozó fiatalok hónapja keretében tegnap, szombaton két szegedi nagyvállalatnál rendeztek ifjúsági találkozót. A DÉLÉP és a DÉLTERV KISZ-bizottsága közösen szervezte meg a megyei építőipari ifjúsági napot a Délmagyarországi Építőipari Vállalat Vár utcai klubjában. Az egész napos programsorozat keretében délelőtt előadások hangzottak el az építőiparban dolgozó fiatal műszakiak és közgazdászok helyzetéről, a fizikai dolgozó fiatalok pályakezdéséről, valamint az ifjúsági lakásépítési-vásárlási lehetőségekről. Az előadásokat szekcióülések követték, majd délután szellemi és ügyességi vetélkedőkre került sor. Az építőipari dolgozó fiatalok ifjúsági napja este kulturális műsorral zárult. A textilipari vállalatok — a HÖDIKÖT, a Szegedi Ruhagyár, a KSZV és a Szegedi Textilművek — fiataljai kilencedik alkalommal rendeztek tegnap ifjúsági találkozót. Délelőtt a gyárakat, szakmunkásképző intézeteket és a szakmunkásiskolákat mutatták be, majd játékos szellemi vetélkedőre került sor. Délután sportrendezvények színesítették a programot, az ezt követő fórumokon pedig a textilipar időszerű, illetve külpolitikai kérdésekről esett szó. Este táncház, filmvetítés és diszkó járta az egész napos ifjúsági rendezvényt. Aműve!ődési integráció tapasztalatai Az ország mind több településén hozzák létre a közoktatási, közművelődési és sportintézmények összevonással, integrációval szervezett egységeit, az úgynevezett általános művelődési központokat. A művelődésügy irányítóinak többsége érzékenyen reagált a helyi kezdeményezésekre. Több megye tudatos, tervszerű irányító munkáról számolhat be. Néhány vidéken ezekben a hetekben alakítják, alakították ki az integráció helyi modelljeit Ám akadnak olyan megyék is, melyek továbbra is túlzottan óvatosak: itt nehezen alakulnák több célú művelődési intézmények — állapítja meg az integráció helyzetével foglalkozó művelődési minisztériumi tájékoztató. Az oktatási, közművelődési és sportintézmények öszszevonásának az a célja, hogy a művelődési alapellátás magasabb szintű legyen mind az iskolai oktató-nevelő munkában, mind a felnőtt lakosság körében, s egyszerűbbé váljék az igazgatásgazdálkodás. Jelenleg 20 kísérlet folyik az országban. Hat településen — Pécsett, Kecelen, Debrecenben, Földesen, Halásztelken és Mezőhegyesen — kifejezetten a sajátos igényekre tervezett, újonnan épített, létesítmények adtak otthont az általános művelődési központnak. A többi helyen már meglevő, más rendeltetésű, illetve régi épületeket használtak fel a komplex művelődési intézmény kialakítáHárom ország művésze Holnap, november elsején lenne 95 éves Balázs G. Árpád festő- és grafikusművész, három ország alkotója, akitől tavaly vettünk örök búcsút. 1887. november elsején született egy Kassa környéki faluban. Újvidéken kezdi középiskolás tanulmányait, a bajai tanítóképzőbe iratkozik, majd Pestre szökése után Kiskunfélegyházán szerez tanítói diplomát. Erős szálakkal kötődött a nagybányai művésztelep alkotóihoz. Főiskolai tanulmányait kettétöri a háború, egyszerre a pécsi hadikórházban találja magát. Innen visszatér második szülőföldjére, Bácskába, s bár itt bontakozik ki művészi szemlélete, első, számontartott kiállítását 1921-ben Kassón rendezi meg. Prágában iskolapadba kényszerűi, ahol kapcsolatba kerül a legmodernebb törekvésekkel. Ekkor jelentkeznek művein a szocialista témák. Visszatérve negyvenévesen belgrádi lakos lesz. Itt él 1941-ig, majd Szegedre kerül rajztanárnak, s egy erdélyi vargabetű után városunkban él egészen 1957-ig, amikoris mindenekelőtt a Délmagyarország rajzolója. A hetvenéves művész visszatér Szabadkára, pályájának új, termékeny periódusa kezdődik el. Élete utolsó esztendeit Szegeden - töltötte családja körében. Balázs G. Árpád gazdag életműve jól példázza az öntudatra ébredés alkotói stációit, a műfaji sokszínűség pedig európai látókörét, kísérletező kedvét. Egy 1932ben készített linóleummetszetével emlékezünk a Szegedhez oly sok szállal kötődő nagyszerű művészre 95. születésnapján. A Postaládába érkező levelek panasztémái az évszakok változásának hü tükrei. Idéhyjellemzö gondok köszönnek rendre vissza: nyaranként az idegenforgalom, a vízhiány, a közlekedés, tavasszal és ősszel a vendéglátás, a kereskedelem, a köztisztaság az, amelyről leginkább panaszkodunk. Cs most — a levelek tanúsága szerint már megérkezett leghűvösebb évszakunk slágertémája: a fűtés. Hiába süt ugyanis mée mindig melegen a nap. fűtünk. Azaz néha csak fűteni szeretnénk. Ez nem mindig egyszerű, már csak azért sem, mert különbözőek vagyunk. Van, aki forrón szereti, s van. akinek postaláda társszerzőnk az olvasó sok a melegből. S akad olyan, aki a gazdálkodj okosan (az energiával) című — manapság igen népszerű — „társasjáték" szabályainak be nem tartását kéri számon a partnerétől. Fűtött lépcsőház — lehűtött lakókkal (!?) A Felsőváros 333-as és 334es épületében lakók közösen írt levelét teljes terjedelmében és egyetértésükkel teszszük közzé. Azzal a céllal, hogy az illetékes vállalatot az ésszerűség és a mindenkire érvényes takarékossági intézkedések a jelenlegi helyzet felülvizsgálatára, de még inkább változtatására késztetik. „A szegedi Városgazdálkodási Vállalat tájékoztatója szerint ez év október 15-tő] a lépcsőházak fűtéséért köbméterenként 14,40 forintot számláz, fűtési idényként. Ez bennünket, egy KP—11. típusú tízszintes épület 60 lakásának lakóit a lépcsőház 1364 köbméteres térfogata alapján évi közel húszezer forinttal terhel. Javasoltuk levélben a vállalatnak, hogy közösen szüntessük meg a lépcsőház fűtését, ezzel a lakásonkénti körülbelül 330 forintos költségnövekedés elkerülhető lenne. Szóban máris elutasító választ kaptunk, mondván, hogy a vállalat az Országos Anyag, és Árhivatal IV/21 (1982/AT 16) ÁH alapján jogosan fizettet. Az előző határozattal nincs szándékunk vitatkozni — ha fűtenek, fizetnünk kell. De mi nem kérjük a fűtést a lépcsőházban! Állandó téma az energiatakarékosság, akkor miért erőltetünk lakók ezreire olyat, amit nem akarnak, ami felesleges? Igaz, a lakásokból így valamennyi meleg kiszökik a bejárati ajtón a lépcsőházba — de ez távolról sem kerülhet annyiba, rrjint amit követelnek tőlünk. Tegyék kötelezővé az ajtók körbeszigetelését, ha még ezt a kis meleget is meg akarjuk fogni (vagy gyártsanak jobban záró nyílászárókat?!). Sehol nem teszik kötelezővé olyasminek a megvásárlását, amit a vevő nem kíván megvenni — miért eltérő ez a lépcsőházak fűtésénél? Ahol nem távfűtés van, ott sem fűtik a lépcsőházat. Vagy még nagyobb nyereségre vágyik a Városgazdálkodási Vállalat a távfűtésből? Köztudott, hogy ez a tevékenységük meglehetős hasznot hajt nekik! Hogyan érvényesül ez az összeg a nem társasházi lakók esetében — ott is a lakók fizetik a lépcsőház fűtési díját? Jó lenne, ha egyúttal arra is választ kaphatnánk, hogy reggeltől a délutáni órákig miért hidegek sok esetben a lakások radiátorai, s fáznak az otthon levő picik, anyukák és idős emberek! Tudomásunk szerint a szolgáltató vállalatoknak is azt a feladatot szabták, hogy szolgáltatásuknak ne az árát emeljék elsősorban, hanem a színvonalát! "" Talán még nem késő az elhamarkodott döntés felülvizsgálata, s a szerintünk népgazdasági szinten is jelentős megtakarítást eredményező fűtésmegszüntetés bevezetése. Ígérjük, nem kérünk az ötletért külön honoráriumot!" lektíva nevében. Elutasítjuk az ahhoz hasonló kijelentéseket. Mi többségében szakmánkat szerető, munkánkat felelősséggel végző emberek vagyunk. Olyan nagyképű, beképzelt és felelőtlen kijelentéseket tevő kollégával nem vállalhatunk közösséget, mint aki a cikksorozattal kapcsolatban névtelen levelet írt. Igenis egyetértünk a cikksorozattal, és csak helyeselni tudjuk azt a szándékot, amely a tragikus balesetek felszámolására törekszik. Sőt, ezen túl is szívesen segítünk esetleges gyakorlati észrevételekkel. Ügy gondoljuk, hogy a cikk írója nem járt el korrektül, amikor az egész közösséget »OKOS JÓSKÁKNAK« titulálta a névtelen levél alapján. Ezzel tulajdon, képpen a Volán 10. sz. Vállalat összes jószándékú, becsületes, felelősségtudó, munkáját odaadóan végző autóbuszvezetőjét megsértette egy felelőtlen alak miatt. Márpedig az igen magas létszám. Egyébként meg kívánjuk jegyezni, hogy a nagy balesetek két esetben történtek helyi járatú busszal. A cikkben leírt nem felel meg a valóságnak. Persze, ez nemitrenti az autóbuszvezetői mundér becsületét. Egyébként ugyanolyan -kaliberű« emberek vezetik a helyi buszokat is, mint a távolságaiakat, csak sokkal veszélyesebb közegben." Az, hogy valaki más véleményen van, mint mi, a legtermészetesebb dolcg. Az is nagyon jó, hogy megírja véleményét. Elgondolkodtató azonban, hogy nem a sajátjaként írja, hanem társai nevében. Így kezdődött az a levél: „Mi, a 10-es Volán gépkocsivezetői..." Lám, most kiderül, vannak néhányan, akik egészén más véleményt mondanak,• ha meg- • kérdezik őket. Nem tudjuk, kik vannak többségben, de bízunk benne, hogy a józan ítéletűek. Az Okos Jóskák ügyében nem vagyunk vétkesek. Eszünk ágában sem volt megsérteni azokat, akik munkáját napról napra igénybe vesszük, és akikre keresve se tudnánk rosszat mondani. Tessek csak megnézni még egyszer a levelet, hajszálra pontosan közöltük. Az idézőjelen belül van az Okos Jóskák, zárójelben, három fölkiáltójellel. A sértés tehát — ha az van benne — nekünk szólt. Kiegészítve így értelmezhető talán: mit ugatnak bele megint az Okos Jóskák abba, amihez nem értenek?! Mi természetesen nem sértődtünk meg. Testi biztonságunk és lelki nyugalmunk érdekében minden embernek joga van szólni, nekünk kötelességünk is. Horváth Dezsó Nem bántja a szemét? Mármint az utcákon, tereken szerteszét dobált szemét nem zavarja-e a szemét. Ezt a kérdést több levélírónk is felvetette. Többek között K. J. (Csanádi u.), azt teszi szóvá, hogy lakóházuk környékén mit sem törődnek a környezetvédelemmel. Hiszen papírzsebkendőket, papírdobozokat. konzervesdobozokat és egyéb hulladék öl' nyugodt lélekkel dobálnak el a lakók. Egy névtelen levélből pedig arról értesültünk, hogy Szeged egyik legszebb utcája — a Somogyi Béla utca — meglehetősen elhanyagolt. Török Imre (Szamos u.) olvasónk a Gyevi temető állapotáról panaszkodik. Azt javasolja, hogy az illetékesek a tervezettnél előbb számolják fel a temetőt. Úgy gondoljuk, mindenképpen áti kellene gondolnia, milyen munlfSt éá •feónfftft jelent egy temető megszüntetése. összeállította: Kalocsai Katalin Gázos ügyek Balázs Sándorné (Nyíl u. 25/A) és szomszédai gázos tortúrája már tavaly decemberben elkezdődött, amikoris közel tizenegyezer forintot fizettek családonként azért, hogy házuk kapujáig vezessék a gázcsövet. Ez év nyarán (!) a vezeték meg is érkezett a házig. Ekkor következett volna a belső szerelés — költségeinek 25 százalékát készpénzben azonnal kifizették —, a fennmaradó 75 százalékra az OTP-től kértek hitelt. Az összeget meg is kapták annak rendje, s módja szerint, a következő kikötéssel: 1982. július 30-ig kötelesek a szerelési munkálatokat elvégezni. A szerelők azonban csak szeptemberben jelentek meg, öt darab gázkészülékkel, melyeket a Nyíl utca gáz nélküli öt lakásához osztottak szét. A panaszosok levele október közepén kelt, s tanúsága szerint mind ez ideig — a további szerelési munkálatokra vár. I va — szétdúlt lakásban, s hidegben várják további sorsukat. Természetesen fizetik a gázszerelésre kért OTPrészleteket annak ellenére, hogy a gázt nem használhatják. Egy valami talán vigaszt nyújt majd számukra a fagyos téli estéken. Történetesen az, hogy gázdíjat még nem kell fizetniük. Ja, hogy közben fáznak a gyerekek és a felnőttek, és csatatérre emlékeztet a lakás? Ki tehet erről? Talán a kereskedelem,. mely hosszúnosszú hónapok óta nem forgalmaz elegendő gázkonvektort. De az is lehet, hogy a felelősség a szerelésre kötelezett vállalatot terheli?! Tóth István szegedi olvasónk idős és beteg emberek nevében ragadott tollat, amikor kétségbeesetten panaszolja, hogy legjobb tudomása szerint hamarosan megszüntetik az Alföldi Tüzép vevőszolgálati boltját a Csongrádi sugárúton. Ez azt jelentené, hogy tüzelőért a rókusi Tüzép-telepre kellene járni. Örömmel közölhetjük, a hír rémhír. Az Alföldi Tüzép Vállalat illetékesétől érdeklődtünk, aki elmondta, hogy a vevőszolgálati bolt továbbra is a Csongrádi sugárút 12. szám alatt fogadja a megrendelőket — egy másik irodában. Pár szál virág Gondoljuk még további A vasúti kereszteződésekben történt balesetekről írott riportsorozatunk úgy kezdődött, hogy szeretnénk fülhergelni a szakértőket. „Ha kell, zsaroljuk meg őket. Vérlázító a nyugalmuk" — irtuk. Hamar kiderült, csak a buszvezetők hergelődtek föl, tőlük kaptuk az első visszautasító levelet. Közöltük is október 23-i számunkban. Most sokkal higgadtabb levél érkezett hozzánk, Jónás Imre szakszervezeti főbizalmi írta. „Fölháborodva olvastam és olvasták kollégáim a -Gondoljuk tovább!- cikkben található sorok azon részét, amelyet valamely felelőtlen kollégánk írt az egész kolNapok óta izgatott a dolog, nem jár-e Arany János emlékezete is úgy, mint Bethlen Gábor három évvel korábban, halálának évfordulóján. Ugyanis Bethlen Gábor Szegedi Dóm téri árkádok alatti mellszobrát, halálának 350. évfordulóján, egy közösség sem koszorúzta meg; csak egykét szál virág jelezte, mégsem feledték egyes személyek. Pedig a törtenetíró úgy írt róla, hogy vagy sose halt volna meg, vagy meg se született volna ... a választott király, történelmünk egyik legnagyobbika, legigazabbja. Arany János is hasonló óriása a magyar irodalomnak, nem hagyott tehát a gondolat, csak kap egy csöpp kis babért. Igaz, neki életében is kijutott, s nem is csak egy-két levél — de most, halálának 100. évfordulóján, meg kell, hogy emlékezzen róla Szeged népe is, hisz laknak az Arany János utcában, intézmény is lelhető ott, a mostani színház színészbejárója is ott lévén; s kik ott bejárnak, ismerik Arisztophanészt... Arany János szocialista briepdok tucatjával lehetnek és Toldi Miklós úttörőcsapat, raj, őrs. Régi Barátomat tárcsáztam a megyei népfrontnál a barát szabadságon, az apparátus nem tud sémmtféle rendezvényről. Mondják, hívjam a városi népfrontot, talán ők. Hívtam. Kértem a mozgalomból régóta ismert személyt, nem tudott ő sem Arany János megemlékezéséről, igaz egykét napja tért meg hoszszabb távollét után. Kihez forduljak? Ki mondja meg, hogy mikor tisztelegjünk a Családi kör, a Toldi, a Walesi bárdok trojanak emiéke elótt? Talan az egyetem. Tehát tárcsáztam az irodalomtörténeti tanszéket. Elnézés ... hosszas futkosás ..., majd a valasz: október 22-re nincs betervezve semmi, az egyetem már lerótta kegyeletét az elmúlt héten. „Ve hát az évforduló?" — kérdeztem; hosszas hallgatás, búcsú, én is elnézést kérek. Kit hívjak, ki az illetékes? Kínomban felhívtam a Szeged városi református egyház esperest telefonszámát, hátha ők tudnak valamit, hisz Török Pál, volt kisújszállási rektor — 1882ben református püspök — temette, búcsúztatta s költőfejedelmet. Egy hölgy szól: ez kimaradt, de ígéri, legközelebb szoba kerül a gyülekezet előtt az emlékezés (mégis valami). A Magyar Írók Szövetségének csoportjánál senkivel sem tudtam kapcsolatot teremteni, csüggedni kezdtem. Felrémlett előttem az Uj Írás 1982-es naptár — poszterjének Arany János képe a szerény, a tartózkodó, a hivalkodásra képtelen arc az örök itteni néppel azo nosuló... S úgy döntöttem hogv 1982. október 22-én megfogom gyermekeim kezét, s pár szál virággal elballagunk a panteonba az árkádok alá — Arany Jánoshoz. Ágoston István Az írószövetség helyi csoportja és a Somogyi-könyvtár október 23-án elhelyezte a megemlékezés virágait Arany János szegedi panteonbeli szobránál. (A szerk.)