Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-30 / 255. szám

8 Szombat, 1982. október 30. Illyés Gyula köszöntése A

magyar irodalmi élet. a mag var szellemi élet kivételes Dillanata: Illvés Gyula november 2-án nyolcvanéves. Ha voltak is irodalmunknak már eddig pátriárkái kort megért — kevés számú alkotói, még aligha mondhattuk el. hogv bár deres liaiú férfi, de szellemileg teljesen friss, alkotóereje teliében élő. nyolcvanéves művészt köszönthetünk, akinek elmesaikráztató gondolatait képernyőre tapadó szernmei hallgattuk. figyeltük, aki most is úi meg úi versekkel alándékozza meg olvasóit, s színház készülődik legúiabb drámáiénak bemutatására. Az ünneplésre, a köszöntésre nem a költőnek: nekünk van szükségünk. Az ünnep csak akkor igazi, ha közösségi együttlétre. találkozásra alkalom. Nyolc évtized Illyés Gyula irói pályája és munkássága ma már irodalmunk egy egész korszakát jelenti. Mint^ költő, regény-, dráma- és tanulmányíró, s mint szerkesztő, irodalomszervező egyaránt beirtu nevét a magyar irodalom történetébe. Munkussága nem köthető irodalmi mozgalmakhoz es stílusirányzatokhoz, noha valamilyen módon huszadik századi szellemi életünk minden íontosabb mozgalmával és irányzatával érintkezett. Indulásakor szürrealista verseket irt, Kassák Lajos avantgarde-jához állott közel, majd a Nyugat mozgalmához csatlakozott, és József Attilával, Szabó Lőrinccel együtt az Ady utáni magyar költészet egyik kiváló alkotója lett. Ugyanakkor vezető egyénisége volt a népi írók mozgalmának, munkásságában ennek legjobb törekvései kaplak hungot, és szoros kapcsolatban állott a szocialista mozgalommal is. Nehéz föld cimü első kötetérc még a szürrealisták lázadó indulata és szabad képtársitása hatott. Sarjurendek cimü kötete hozta a fordulatot: az irodalmi népiesség hagyományalt újította fel, de őrizte az avantgarde vívmányait is, mindenekelőtt a képzelet merészebb szabadságát. Az új költői népiesség irányzatához csatlakozva elsősorban közéleti célokat követett. Párizsból hazatérve úgy Ítélte, hogy a magyar progressziót, miután az ellenforradalom szétverte a forradalmi munkásmozgalmat, a parasztságra kell alapozni, a magyar költészetnek pedig a népi hagyományok révén kell megújulnia. A szükséges társadalmi reformok elodázása miatt, majd a terpeszkedő fasizmus hatására sötétebbé vált • költészete, mindinkább a "veszélyeztetett nemzeti léttel vetett számot. Továbbra is kifejezte hűségét a dolgozó nép iránt, ébresztgetni próbálta a forradalmi hagyományokat, mégis mind magányosabbnak érezte magát. Válságokkal kellett megküzdenie. Hangjának korábbi közvetlenségét merengő rezignáció és keserű irónia váltotta fel. Költészete intellektuális irányban mélyült el, súlyos történelmi tapasztalatait elemezte, a morális helytállás feladataival vetett számot. Az önvizsgálat jegyeben felelősségéről, s nagy ívű költői szimfóniákban tett hitet a munka, a teremtő élet mellett. Az atomháborús fenyegetés kísértetét is az emberiség teremtőerejére támaszkodva űzte el (Az éden elvesztése). Prózájában ugyancsak az otthonosság érzése urakodott. Ebéd a kastélyban című kötetében a dunántúli puszta megújult emberi világát festette le, ironikusan búcsúzott a nehéz múlt emlékeitől. Khárom ladikján című esszéregényében az „öregedés tüneteiről" számolt be, s az' alkotó, tevékeny életben találta meg az idő múlásának ellenszerét. A békés egyensúly mögöttes terében azonban újabb nyugtalanság lappangott, amelyet az új verseskötetek: a Minden lehet, a Különös testamentum és a Közügy tártak fel igazán. Illyés számot vetett a nemzeti tudat zavaraival, és a határokon túl élő magyarság helyzetével. Ugyanakkor szembe is fordult riasztó élményeivel, a közösségi tudatot próbálta erősíteni. A történelmi tapasztalatoknak és a költői világképnek az a változása, amely a lírai életműben megmutatkozott, a drámákból is kiolvasható. Illyés Gyula munkássága a nemzeti drámairodalom külön fejezetét alkotja. Az ötvenes években indult meg történelmi drámáinak Sorozata, amelyben az „új fogalmú hazafiság nagy magyar példáit" akarta életre kelteni, hogy erősíthesse a közösségi érzést, a nemzeti tudatot. Az Ozorai példa a szabadságharc első népi győzelmét mutatta be, a Fáklyaláng a világosi vereség tanulságait kereste, a Dózsa György az 1514-es parasztháborúnak állított emléket, egyszersmind az A kortársak szemében... kezdett prózalrással foglalkozni. Epikus munkái (Mint a darvak, Koratavasz) ifjúkorának eseményeit beszélték el. Nagy szerepet vállalt az irodalmi életben. Közírói tevékenysége, esszéi és tanulmányai széles körben hatottak. 1934-ben részt vett a szovjet írókongreszszuson, Oroszország című könyvében számolt be élményeiről. Puszták népe című önéletrajzi elemekkel átszőtt művében az irodalmi szociográfia műfajának klasszikus példáját alkotta meg. Petőfi című életrajzával a mozgalom irodalmi elveire hatott. Magyarok című kötetével a népi ideológia kialakításában vett részt. A nemzeti függetlenséget védelmezte, a szociális és demokratikus átalakulásban látta e függetlenség valódi zálogát. A német megszállás idején bujkálni kényszerült. A felszabadulás után egy ideig a Nemzeti Parasztpárt képviselőjeként vett részt a közéletben. 1948— 1949-ben az újjászületett Válasz szerkesztője volt. 1945-ben jelent meg Egy év című kötete, a bujdosás és a felszabadulás verseivel. Ugyanebben az évben adta ki Honfoglalók között című riportkönyvét, amelyben a földosztás eredményeit mutatta be. Műveiben ekkor az ország új életét, a nagy történelmi újrakezdést ábrázolta. Ezt követően azonban — Válogatott versei kivételével — hosszú időn át nem jelentek meg költeményei, csupán történelmi drámáival szerepelt a nyilvánosság előtt. Mind több bizalmatlansággal figyelte a „személyi kultusz" korának politikáját, tiltakozása ritkán megszólaló költészetébe is beszűrődött, de közben rendületlenül dolgozott tovább, A nehéz . évek termése 1956-ban látott napvilágot Kézfogások című verseskönyvében, amely új fordulatot hozott: a számvetés könyve volt. A későbbi verseskönyvek a lélek egyensúlyát mutatták. Az Üj versek és a Fekete-fehér című kötetek az alkotó élet derűsebb ihletéről tanúskodtak. Illyés gazdag realizmussal és meditatív erővel Idézte fel a múltat, számolt be köznapi tapasztalatairól. Alkotótársait ünnepelve szólt a művészet hivatásáról és A magunk jobb emberségének ünnepét üljük Illyés Gyula napján. Szocializmus és demokrácia, kommunistaság és népiség, nemzeti és emberi, együttélés és közös kelet-európaiság arányegyenlegét olvassuk ki írásaiból, ezért áll oly közel hétköznapjainkhoz is. Tévedhet esetenként, amiképpen mi is, de Illyés Gyula számunkra századok gondját, prófétaíróink hagyományláncolatának korszerű folytatását, a környezetünkhöz való reális alkalmazkodás és egészséges megmaradás, a közös dunai fejlődés erkölcsiségét jelenti. Poétasága szláv—magyar—román közügy, múltat jövővel kapcsol népi Indítékaink szüksége szerint. Addig éljen, míg a népnek él. Örökké. (Balogh Edgár) ...kettőnk közül Illyés volt az, aki író módjára élte meg a maga s az emberiség viszontagságait: tollal a kezében. Amit nyelnie kellett, azt a -'tolla emésztette meg. Egyetlen nagy kiruccanásáról, a párizsi emigrációból történt hazatérte után végképp megtelepedett az országbán, s a civil létben, s hátát a minden ízében ismerős viszonyoknak támasztva, nézett eztán körül a világban. Hic Rhodus, hic saltal (Déry Tibor) A húszas évek Párizsában eljövendő, vagy már éppen zakatoló világnagyságok köréből rúgta el magát — hazafelé, számba venni kicsi vonatokon a bolyongó jővöt. Ö lehetett volna pedig a magyar Ionesco, a Dunántúl költő-Picassója, egyike mindenképpen a Nagy Elszármazottaknak. S kivált, hogy a haza széjjelvert kaptáraiból még mindig zabálta lépestül-méhestül zsákmányát az ellenforradalom. De hát épp ezért a sietség, néhány magaslati keringés után a gyors visszaszállás az otthon szikes talajára; dadaista-kubista szómutatványok zsibvásáréból a véres látványok földjére. (Sütő András) Halmozhatnók a kifogásokat, de mit jelent minden kifogás az örömhír mellett, hogy Erdélyi és Tamási után megint egy költő, akinek minden szavára figyelni kell. Illatokkal sűrűsödik a levegő, tehetségének új fürtje hányja virágait. (...) Rakosgatom a neveimet: Erdélyi, Tamási, Illyés. Mérőrudak, amelyekkel egy új, készülő világot mérek, Irányok, amelyek szerint tájékozódom. ... Illyésre úgy nézek, mint a csillagra, aki ott jelent meg, ahol kiszámítottam. Most itt a csillag, az én tökéletlen csillagom, lélegzetvisszafojtva lesem, arra fut-e, amerre naiv képleteim szerint futnia kell. (Németh László) Illyés Gyula rám a felfedezők erejével hatott. A magynr fö'd kültelkét (magamban így neveztem a Puszták népét) mutatta meg, s benne önmagát, feledhetetlenül : versekben, prózában. Azt, hogy a magyar föld kültelkének népe emberekből áll, olyan rokon-rokonszenves tulajdonságokkal. amelyeket a feudális uraktól, a nagy- és kis- és lumpenpolgárságtól meggyötört magyar világ ... sem tudott kilúgozni belőlük. Igen: ez az emberszabású plebejusság kötött minket össze mindjárt az elején és később. (Hidas Antal) Reflexei minden közösségi problémára azonnal reagálnak. A közösségi érzés első szinten az elnyomott mélyrétegek tulajdonsága. Illyés Gyula a pusztáról a ... közösségi életmód reflexeit, érzelmi harmóniáját és nyugalmát is magával hozta. A szegények közösségének életvalóságától jutott el a nemzetig. (...) Népben, nemzetben gondolkodni, mondta Veres Péter, s ezt teszi Illyés Gyula is, felsőfokon. Ami egyben annyit is jelent, hogy a nemzetiségi türelem és megértés erkölcsének védelmében emberiségben, világban is gondolkodik. (Duba Gyula) ' Illyés Gyula nagy költő. Bonyolult költő: amilyen bonyolult az élete, ugyanolyan a költészete is. Életmódjának és külső megjelenésének egyszerűsége, akárcsak a költői kifejezéseiben tapasztalható egyszerűség, ne tévesszen meg senkit, mert igen sok bennük a legyűrt nehézség.. „ A világ költői érzékelésének teljessége és ereje, a heves vérmérséklet s a kép mélyén mindig ott rejlő optimizmus teszi Illyés Gyulát korunk egyik legkarakterisztikusabb költőjévé, s ezektől töri át költészete azokat a kereteket is, amelyekbe olykor ő maga próbálja beleszorítani. E költészetben egy nyugodt, dolgos, s a szó legjobb értelmében természetes, teljes értékű emberi lét átélése diadalmaskodik, annak érzése, hogy az ember természettől fogva szép ... (Dávid Szamoljov) Dübörgő villódzás, ahol az antagonisztikus elemek hol egybemosódnak, hol szétválnak, míg csak össze nem állnak egyetlen borzongó tárggyá. Egyetlen mikrokozmosszá, amelynek hatalma ötvenes évek sötét közérzetét fejezte ki. A Malom a Séden a magyarság második világháborús felelősségét vizsgálta. A Teleki László nyomán írt Kegyenc és a Teleki tragédiájáról szóló Különc a hatalom és a morál viszonyát elemezte. A Tiszták az aibigensek tragikus bukásában a nemzethalál komor vízióját festette le. Alkotó munkában teltek el Illyés Gyula írói évtizedei, s alkotó munkával védekezik ma is az idő múlása, az öregség gondjai ellen. Szavának messzehangzó ereje van. egy egész nép figyel rá, de sokan hallják az ország határain kívül is. Mit kívánhatunk neki nyolcvanadik születésnapján? Azt hiszem, kedvet és erőt a munkához; ez a kívánság nemcsak az ő javát szolgálja, a miénket is. POMOGATS BÉLA van rá, hogy eszméljen, és páni egységében megértessen valamit a világból, ha az olvasó hagyja, hogy a vers gépezete magával ragadja. (André Frénaud) A nemzeti és az általános emberi mindig fontos probléma marad Illyés számára. Különben az is lehet, hogy ez egyáltalán nem is probléma. Fontos, hogy megállapodjunk abban, mit értünk ezeken a szavakon. Minél többet olvasom a műveit, annál világosabban látom, hogy nincs két — egy paraszt és egy kifinomult értelmiségi Illyés. Egyetlen Illyés létezik — a népi író, ennek a kifejezésnek a legteljesebb értelmében. (...) Illyés tudja, hogy csak a saját történelmét élő nemzet művészei emelkednek arra a szintre, ahol a „nemzeti" már rendelkezik az eurónai és a világkultúra tekintélyével. Ezért tartja természetesnek, hogy költőként. íróként népe szellemiségét fejezze ki. >4 •' (Vlagyimir Ognyev) Illyés helyét az irodalomtörténet régóta kijelölte, a népi írók mozgalmában. De ... ha a magyar irodalmi viszonyokkal nem ismerős olvasó egyvégtében végigolvasná Illyés egész lírai ós prózai életművét, néha erősebbnek érezné intellektualizmusát, mint népiességét, néha pedig közelebb érezné őt az európai líra áramlataihoz, mint a sajátos magyal1 hagyományokhoz. Illyés utolsó korszaka: küzdelem az új össznemzetl költészetért, olyan körülmények közt, midőn magának a nemzetinek értelme is átváltozóban van. Ha Illyés utolsó korszakában nagynak érzünk valamit, úgy azt a drámai küzdelmet, mely a nemzeti új értelmének tudatosításáért, új szenvedélyek felmutatásáért folyik. (Sőtér István) Illyés Gyula A tél ellen örök forradalomban Látom a lelkem: itt a fagv: szemmel látom a lelkemet, ahogy mellemből ki-kicsan. Kardként küzd értem, úgy szeret. Töményebb lettem, igazibb, hogy a fény s meleg itthagyott. Minden szervem viaskodik. Szüntelen diadal vagyok. ölni akart? Éltet a Tél! Rám rontott? Hátrál a Halál! Kard volt? — Most — ha nő a Veszély! tűzkígyót vet az orr. a szái Egész szívemmel dohogok és forrongok és pörölök. Mint a teleírt szalagok, szentek szájából libegők. dől belőlem az érv örök v melegért, mihelyt vacogok. És náncéltoronyként forog szívem a hó és a jég fölött isten-jussunkért, emberek: ne haljon sose meg. ki egyszer a világra iött.