Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-23 / 249. szám

DM JEL Szombat, 1982. október 25: Társadalmi változások a képzőművészet tükrében •vou KUV ori:U ,APO VOIT iíiii. VptT iM KU enc szr JpA »«• Kiállítások sokasága, akciók, rendezvények tömkelege, megváaérott vtüvck óriási példánya bizonyítja, hogy a festészet, a szobrá*aat, a grafika. az iparművészet mind teljesebben és differenciáltabban található mindennapi életünkben. A Szegedi Ünnepi Hetek tucatnyi tárlala, a nemrégiben befejeződött képzőművészeti világhét országos programjai, s a most zajló múzeumi hónap rendezvényei fotyamalosan rbren tartják az érdeklődést. Különösen, ha olyan kérdésekkel is foglalkoznak, mint társadalom és művészet kapcsolata; mtni az alkotóművész ős a közönség találkozása. A művészét sokirányú meghatározottságát, a művész örök kálváriáját számomra máig legprcgnánsabban Szalag Ferenc fönt látható Bartók ihlette C*tilata profanája jelzi. LU Érdemes vázlatosan, tendenciájában fölrajzolni a képzőművészeti alkotások tükrében a felszabadulás óta eltelt több mint három és fél évtizedet. Tudván, hogy művészet és társadalom egymásra utaltsága egymást feltételez ö szükségszerűség; tisztában vagyunk azzal is, hogy ez a dinamikus kölcsönhatás nem mindig jelent szinkront, a művészet lépéselőnye cs lépéshátránya csak évtizedek hosszú folyamatában egyenlítődhet ki. Ám bármilyen röpke is visszapillantásunk. 1945 fordulópontjáról indulva utalnunk kell az új társadalom örökségére, egy tulajdonképpeni búvópatak felszínre kerülésére, a folytonosságra. Dési Huber István, Derkovits Gyula, Nagy István, Nagy Balogh János szocialista kötődésű művei, Kassáknak a nemzetközi avantgardbrm is jelentős szerepet játszó művészete, a népiesek mozgalma jó alapot nyújtott az első lélegzetvétel, a szokatlan lehetőség, a kitáguló horizont föltérképezésére. A helyzetet jól jellemzi Rabinovszky Márius 1946-ban, egy Picasso-kiállitás kapcsán irt véleménye: „Az igazi művész átfogóbban. mélyebben, általánosabb érvénnyel, messzetekintő bben lát. A demokrácia ne követeljen tőle — például ma — okvetlenül nyugodalmas optimizmust vagy derűsen dacos szilárdságot vagy hűséges természetfigyelést. Hogy a legbensőbb időszerűséget ki tükrözte a legigazabban ma. azt úgyis a jövendő történetírása fogja megállapítani." Kiváló, ma is érvényes helyzetértékelés és mérceállítás. Csakhogy nézzük meg egy pillanatra, hogyan is viszonyulhat korához a képzőművész? Beleszületik egy korba, egy országba, Az általa képviselt társadalomba, egy családba. A környezet komplex hatásaira alakul, fejlődik, majd tehetsége, eszmélete és gerince fölmérése után dönt, képességeit milyen cél, eszme szolgálatába állítsa. Konfliktushelyzet persze számos adódik. Talán trr. egyik, a minőség szempontjából legfontosabb, hogy vagy kiválóan felismeri a tennivalókat, de nem képes azt adekvát módon kifejezni, megfogalmazni vagy fantasztikus manualitásához nem párosul szellemi magaslat, illetve lustaság, • érdektelenség, anyagiasság okából nem vállalja a birkózást kora összefüggéseivel, hatásainak feldolgozásával. véseit átmentő csoportja elé hr. Ebben az első időben valamenynyien fölvillantották egy hatalmas perspektíva jelzőtüzeit. Az Európai Iskola tagjai — például Anna Margit, Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Korniss Dezső, Bálint Endre, Pór Bertalan, Szántó Piroska, Bokros Birmann Dezső, és társaik — a szürrealista törekvések, a konstruktív szándékok és az absztrakt kisérletek erjesztői voltak. A Greshamkörhöz tartozók nem a napi aktualitásokat, inkább az általános érvényű igazságokat keresték műveikben, legmagasabb szinten Bernáth Aurél, Pátzay Pál, Szónyi István és a Ferenczy-tiestvérek. A közösségi művészet hagyományait élesztették az újrealisták Domanovszky Endrével, Hincz Gyulával, Főnyi Gézával, Kerényi Jenővel, Mikus Sándorral az élen. E három jelentős törekvés néhány esztendő múltán zátonyra futott. A dogmatizmus és személyi kultusz időszakában a „szocreál" bélyegével jelzett esztendőkben a megmerevedés tanúi lehetünk. Ahogy a húszas években a világ képzőművészetére is jelentős hatást gyakoroló orosz avantgardot megfojtották, úgy szorították vissza a modern törekvéseket az ötvenes években. A legkiválóbb alkotók, a legétikusabb művészek visszavonultak, s — paradox módon — megteremtették a hazai illusztrációs művészet és éremkultúra mértékadó csúcsait, de sokan hallgattak, mások külföldre távoztak. Hincz Gyula, Ferenczy Béni, Borsos Miklós könyveket illusztrál, utóbbi érmeket formál. Természetesen értékek is születnek, Kerényi sátoraljaújhelyi partizánemlékműve a köztéri politikai szobrászat ritka pillanata, Kiss István Dózsa-kompozíciója, Domanovszky dunaújvárosi freskói többek, mint kordokumentumok. 3. vánnal, Bak Imrével, Hencze Tamással az élen. Egész grafikusnemzedék nőtt föl nemzetközi színvonalra — Reich Károly, Kass János, Würtz Ádám, Gross Arnold, Feledy Gyula, Gyulai Líviusz, Csohány Kálmán, Rékassy Csaba stb. A szobrászatban Vígh Tamás, Schaár Erzsébet, Kiss Nagy András, Varga Imre teremtett új értéket. Az újrealisták Vásárhelyhez kötődtek, s Kohán György mellett Szalay Ferenc, Németh József, Kurucz D. István, Fejér Csaba szólt legmarkánsabban a paraszti lét sorskérdéseiről. 4. A hetvenes évek a differenciálódás jegyében teltek, melyek egyáltalán nem voltak mentesek az értékek billenésétől, a szándékok összemosódásától, a tévutaktól és zsákutcáktól sem. Kiderült, hogy a művészek közül egyre kevesebben és kisebb mélységben vállalkoznak a társadalmi mozgások elemzésére, az élet nagy problémáinak fölmutatására, de még önnön helyük tisztázására is. A társadalomban a problémák az élet felszínéről áttevődtek a mélyrétegekbe, az emberi kapcsolatok szférájába, ahol egyén és közösség• viszonya, tudati változások, generációs problémák, intellektuális gondok várnak megoldásra és megfogalmazásra. Mindezek a vizuális megjelenítéstől . is összetettebb kifejezésmódot kívánnak formában és tartalomban egyaránt Nem véletlen, hogy sokan ezt megérezve formai újításokra kényszerülnek. Így például az új tartalmak epikus elmondására föltámasztják a szárnyasoltár soktételes formáját, mind többen sorozatokban fogalmaznak, több tételben igyekeznek teljesebb képet rajzolni mondandóikróL Ugyanakkor épp a társadalmi jólét, az életszínvonal-emelkedés következtében ellentétes mozgások is megfigyelhetők. A pénz-' tárca gyorsabban megtelt, mint a kobak, szűk piaci viszonyok árnyékolták be a művészet birodalmát, s az alkotók jelentős része vállalta ennek a kiszolgálását Szállítója, majd kiszolgáltatottja lett Lakásból otthon! — nagyszerű társadalmi feladat, mely az emberek mindennapjaira is hatással van. Csak nem mindig pozitív ez az igény. Kép a falon == olyan festmény, ami megy a bútorhoz (meghatározott méret), illik a tapétához (színtónusigény), és kifejezi a panelvárosokban és új családi házakban azt a nosztalgiát, ami a gyerekkorhoz, a régi paraszti világhoz vagy az elidegenedő természethez fűz (tanyaképek, tájak, csendéletek). íme a modell: 60x80-as méretű, .melegbarnás tónusú alföldi tanyakép. Persze az igény is Janus-arcú, a lakások mellett az épített környezet is mindinkább követeli a képzőművészet jelenlétét, először csak mint önálló applikáció, az utóbbi időben viszont mint az építészet monumentumaihoz szervesen kapcsolódó társmű. A közösségi alkotások sorában születtek nagyszerű értékek, mértékadó művek. Gondoljunk csak Hincz Gyula üvegablakaira, gobelinjeire, Barcsay Jenő szentendrei mozaikjára, Borsos Miklós szobraira, Varga Imre Radnótijára, Leninjére, Károlyi Mihályára, Prometheusára vagy Vígh Tamás Életfájára. A neves művészettörténész fönt idézett megfogalmazása szocialista fejlődésünk hajnalán akár program is lehetett, hiszen nagyszerű lehetőséget vetített az Európai Iskola, a szocialista képzóművészcsoport örökségét fölvállaló újrealisták, de a Gresham-kör posztnagybányai törekAz ellenforradalom káosza, emberi-művészi megrázkódtatása után a konszolidáció újabb lendületet adott a magyar művészetnek. Sokszínűbbé, emberibbé vált a képzőművészet palettája, a hosszú évek óta hallgatók ismét ielentkeznek. A hatavanas években Hódmezővásárhely menedékből fellegvár lett — a magyar parasztság nagy életformaváltásának hűséges krónikása, az életmódváltás ellentmondásainak, nehézségeinek kifejezője, ábrázolója. Teret nyert a szürrealizmus—szürnaturalizmus—mágikus realizmus. Olyan képviselői bontottak szárnyat, mint Csernus Tibor, Kondor Béla, Hantai Simon, Gyémánt László, Országh Lili, Kokas Ignác és a Párizsból hazatért Bálint Endre, majd Kóka Ferenc, Lakner László. A konstruktív-geometrikus ábrázolás korszerű érvényességét egész csapat bizonyította Lantos Ferenccel, Fájó Jánossal, Nadler Ist5. Régészek, geológusok, szocialista brigádok Társadalmi munkák a gorzsai ásatásnál A legközelebbi lakott helytől is több óra járásra, a vásárhelyi határban emelkedő gorzsai halmon évek óta tart a szegedi múzeum ásatása, ötezer évvel ez, előtt, az újkőkor végén jelentős, akkor városkezdeménynek számító települési centrum romjait tárják fel a régészek évről évre, házról házra haladva. Érdeklődőnek, külső szemlélőnek rendszerint ritkán nyílik alkalma, hogy a feltáró munka folyamatába, műhelytitkaiba bepillantson. Ezzel szemben a valóban istenhátamögötti helyen nyaranta látogatók százai fordulnak meg, akiknek nevei sűrűn elfedik a látogatásuk emlékét megörökítő, évente újrakezdett nagy vendéglapot. A több száz aláírás között a külföldi és hazai szakemberek szignói mellett azonban tetemesek azok kézjegyei, akik nem csupán vendégként fordultak meg itt, hanem milliókkal mérhető társadalmi munkával segítették a régészet ügyét. A szokottnál idő közben nagyobb méretűvé nőtt ásatás még 1978 nyarán indult Rózsa Gábor, az NKFV geodéta mérnöke és társai munkaidő után, hétvégeken, sőt szabadságuk ideje alatt segítették a világtól elzárt helyen a régészek munkáját szervezéssel, mérésekkel és földmunkákkal. Nekik köszönhető a halom előzetes, kézi fúróval végzett átvizsgálása, ami aztán az ásatás nem várt sikereit is elősegítette. A talajminták kiértékelésénél, a társadalmi munkások megszervezésében végig részt vett dr. Révész István (SZKFI) és dr. Mucsi Mihály TJATE) geológus. A következő években a gorzsai ásatás nemcsak korábbi közös munkákat elevenített föl, hanem évről évre új kapcsolatokat is hozott Még a pusztaszeri feltárások Idejéből született az együttműködés a Kőolajkutató Vállalat geológusaival, akik Kiss István vezetésével ezúttal nem szakszemmel, hanem kemény fizikai munkával, ásóvallapáttal törődtek a földdel. A Kiri István és Király Béla vezette Kollektor brigáddal is erre az időre nyúlik vissza a kapcsolat. Gorzsa esetében az ásatás és a termelőüzemek közötti kapcsolat szinte kivétel nélkül közös igényből született. Többnyire nem tömegszervezetek tárgyalóasztalai körül formális, hivatalos szerződéskötések közepette, hanem a munka során, kölcsönös érdeklődésből. Varga Lajos, a Kőolajkutató Vállalat főfúrómestere az 511. kút felé robogva az ásatás láttán állt meg és ugrott ki terepjárójából. Mit segíthetünk? — kérdezte az évezredes romok láttán. Azóta már nem kérdez, minden évben szervezi a XX. S brigádot. Rendszerességben és teljesítményben kiemelkedő volt ax Major József és Horváth Sándor" vezette KFV Móra Ferenc brigád. Az ásatáson folyó építkezéseknél, földmunkáknál éveken keresztül szervezték és végezték a munkát, tették a magukét. Simon András (NKFV Május 15. brigád), Forgó Ferenc (Üt- Vasútépítő Vállalat) és munkatársai Íjét végeiket áldozták az önerőnkből szinte megoldhatatlan feladatok elvégzésére. Ki-ki azzal segített az ásatáson, amivel tudott, persze elsősorban igyekezett mindenki saját szaktudásával szolgálni. Deli Miklós, a KV üzemfenntartási üzemegységének vezetője a Münnich Ferenc szocialista brigádot mozgósította, Vadas József, a KV párttitkára pedig magára vállalta a brigádok munkájának összehangolását, új kapcsolatok megszervezését. Levelezett és telefonált, szervezett és rábeszélt, ötletekkel, tanácsokkal segítette a kutatás feltételeinek megteremtését. A gorzsai ásatáson született együttműködést jól jelzi, hogy az évente odaítélt múzeumi emlékplakettet három ízben kapta itt dolgozó szocialista brigád, illetve vezetőjük: Rózsa Gábor, Révész István, Major József, ötévi tapasztalat: kétségtelen, a szervezett társadalmi munkát lehetetlen elválasztani az egyéni érdeklődéstől, önzetlen segiteni akarástól. Az ásatás „szomszédvárai", a nagyfai gazdaság, élén dr. Banka Lajossal, a Hódmezővásárhelyi Főiskolai Tangazdaság Hovorka György igazgató vezetésével egyaránt rendszeres támogatói a hosszú ideje folyó, s várhatóan még sokáig tartó régészeti munkának. A szocialista brigádmozgalomnak igazi, tartalmas példáiként talán még ennél is gyakrabban kellene láthatóvá tenni az itt folyó munkát, őszinte igyekezetet. Egyfelől a közös munka lehetősége, másrészről a puszta érdeklődés az, ami újra meg újra ide vonzza a munkával, élettel, magán- és munkahelyi gondokkal küszködő embereket Az ásatáson látottak-hallottak, a megtett munka a vállalások teljesítésének puszta tényénél jóval többet jelentenek. A szocialista brigádok tagjai közel kerülnek egy. a nagyközönség számára szükségképp elzárt tudományos munka apró rejtelmeihez. A munkakapcsolatokon túl barátságok születnek, és a legfontosabb: a múlt, a nemzeti kultúra alapelemei kerülnek kézzelfogható emberközelbe azok számára is, akik a magyar föld több évezredes történetének, kultúrájának emlékeit egyébként csak múzeumok zárt üvegszekrényeiben láthatnák. Egy nemzet önbecsülésének fokmérője az, hogy mennyire ápolja, tiszteli saját múltját. A múzeumi hónapon el kell mondani, hogy a gorzsai ásatás önkéntes patrónusai a maguk részéről ezért már eddig is sokat tettek. IIORVATH FERENC Üj évtized küszöbén, a nyolcvanas évek elején úgy tűnik, újabb módosulás várható társadalom és képzőművészet kölcsönhatásában. Nem lehet más cél és feladat, mint egy tartalmasabb, az eddigieknél jobban értékre koncentráló, a minőséget mecénáló, dinamikusan működő együttműködés kimunkálása. Ez egyszerre felelősség a társadalom irányitóinak, az alkotóknak és mindazoknak, akik akár vásárlóként, akár nézőként kerülnek kapcsolatba a képzőművészettel A művészeti élet decentralizálési kísérletei éppúgy feltételezik a hozzáértő szakemberek szervező, irányító, mecénáló munkáját, mint a művészek önnön tevékenységének átértékelését, a kiállításpolitika újragondolását, a mind teljesebb emberi élet segítését TANDI LAJOS \ 1 /