Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-23 / 249. szám

12 Szombat, 1982. október 23: NICOLAS SCHÖFFER KIÁLLÍTÁSÁT RENDEZTÉK MEG BUDAPESTEN, A MŰCSARNOKBAN. KÉPEINKEN: HÁROM ALKOTÁS A KlALLlTASRÖL Kérdések és válaszok társadalmunk jelenéről Miért sír a telefon? Az elmúlt évek gyakrah hallott sláger-sanzonbeli kérdésére bizony szomorú választ adhatunk, mert jócskán van oka sírnia néhol a telefonnak. Sirathatja azt a négymillió forintnyi kárt, amit tavaly okoztak a rongálok egyedül Budapesten. De sajnos arányaiban a vidéki kártevések is e körül mozognak. S ez csupán az — önmagában sem csekély — anyagi veszteség! Am esetenként mennyivel nagyobb az, amit pénzzel nem mérhetünk. Hányszor megírták már a lapok, hogy sürgősen orvosra. mentőre lett volna szükség, de a kétségbeesett családtag a késő éjszakai óran hiába szaladt egyik telefonfülkétől a másikig, mert itt is, ott is csak a rongálás riasztó nyomait találta: leszaggatott zsinórt, föltört tárcsadobozt... Csak dicsérhető tehát a Magyar Posta kezdeményezése, amellyel októberre társadalmi tulajdon védelmi hónapot hirdetett meg, ezzel a jelmondattal: „Társadalmi összefogással a társadalmi tulajdon védelméért." Ebben igen kifejezően kap hangot az a gondolat, hogy a postások nemcsak a lakosság segítségét kéri. hanem maguk is tudják, érzik a felelősségüket abban, hogy minél kisebbre csökkenjenek a veszteségek az ágazat különféle területein. Nemcsak a telefonokról van ugyanis természetesen szó, hanem egyebek között a csomagforgalomról, a vezetékes hálózatokról, a földalatti kábelekről, a takarékbetetek kezeléséről, és sok más egyébről. Egyszóval olyasmikről is, amelyekben maguknak a postai dolgozóknak kell nagyobb figyelemmel, felelősséggel eljárniuk. Mert szó, ami szó: eléggé tetemes a postai dolgozók által előidézett károk összege is, amely a küldemények hanyag kezeléséből, pénztárhiányból, járműrongálásból és hasonlókból tevődik öszsze. Most ők igyekeznek megtenni a magukét, de az is nyilvánvaló, hogy igazi eredményre csak akkor számíthatunk, ha segítőkész partnerre találnak a lakosság minden rétegében, az ország minden megyéjében. Október folyamán tulajdonképpen egyhónapos széles körű akció zajlik a társadalmi tulajdon fokozottabb postai védelméért, de mégsem tekinthető ez kampányfeladatnak. Inkább azt mondhatnánk, hogy ez adja meg a lendületes bevezetőt a további közös fellépésekhez, intézkedésekhez. segítve a legfontosabbat: a megfelelő szemlélet kialakítását. amellyel a folyamatos megelőzést segíthetjük elő, a kártételek okainak, lehetőségeinek csökkentését vagy akár a megszüntetését. Most. októberben az a legfontosabb, hogy sikerüljön ráirányítani a figyelmet azokra a területekre, amelyeken a legtöbb kár keletkezett, és amelyek a legveszélyeztetettebbek. Néhány igen hasznos kezdeményezésre máris érdemes fölfigyelnünk. így például Győrben és Szombathelyen, a megvei távközlési üzemek dolgoséinak bevonásával megszervez-. ték a nyilvános telefonállomások figyelőszolgálatát, hasonlóan Zalaegerszegen a postai munkásőrök segítségével hoztak létre társadalmi figyelőszolgálatot, Budapesten pedig a Távbeszélő Igazgatóság önkéntes rendőri csoportja vállalkozott a folyamatos ellenőrzésre. A tudatra igyekszenek hatni a földalatti kábelhálózat rongálásának megelőzése, csökkentése céljából, egyetlen; de annál figyelmeztetőbb adatot ehhez: tavaly ilyen vagy olyan okokból 22 ezer 855 káresemény fordult elő a postán, s a károk értéke több mint negyvenmillió forintra rúg. Márpedig ez nemcsak a postát, hanem mindannyiunkat érinti, mivel megtérítése csak a közösen megtermelt nemzeti jövedelemből lehetséges. Miért kelljen azt ilyesmikre költenünk? Szívből reméljük, hogy a Magyar Postának ez az új kezdeményezése, az első ízben megsav ASA mivel itt inkább a fölkészületlenség idézett elő károkat. (Nem is csekélyt. 1981-ben 1375 esetben összesen 11 millió forint értékben.) A Debreceni Postaigazgatóság ezért rendkívüli megyei hálózatvédelmi ankétot szervezett az érdekelt postaszervek és mintegy 200 építőipari vállalat, államigazgatási szerv részvételével. Hasonlóképpen a Miskolci Postaigazgatóság oktatást tart a káresetekkel foglalkozó műszakiak részére, hogy csökkentse a vezetékes postai hálózatrongálásokat. S még néhány példa: a Szegedi Postaigazgatóságon fokozottan ellenőrzik a zárlatok kezelésével, őrzésivel kapcsolatos biztonsági előírások betartását, s külön is nagy gonddal a pénzbegyűjtő járatok tevékenységét; a Pécsi Postaigazgatóságon a gépjármű-balesetek megelőzésére alkoholszondás ellenőrzéseket folytatnak a postakocsiknál; a Budapest vidéki Postaigazgatóságon — vagyis Fejér, Komárom, Nógrád és pest megyében — kiemelten vizsgálják az anyag-, munkaerő-, energiagazdálkodást; a Budapesti Postaigazgatóságon a csomagok biztonságos továbbítását kísérik fokozott figyelemmel, s arra törekszenek, hogy az esetlegesen megsérültek mielőbb átcsomagoló helyekre kerüljenek. A posta érőfeszítései tehát igen példamutatóak, és joggal várja el a lakosságnak nemcsak a megértését, hanem a tevékeny közreműködését, hiszen a társadalmi tulajdon közös érték, tehát a védelme is közérdek. Még rendezett társadalmi tulajdon védelmi hónap sokakat rádöbbent a közös felelősségre. Ezzel nemcsak fölösleges bosszúságokat sikerül majd elkerülni, hanem sok-sok munkát, pénzt, anyagot fordíthatunk hasznosabb célokra. Az MSZMP KB Budapesten működő Társadalomtudományi Intézete 1975 őszén megbízást kapott a mai magvar társadalommal és annak fejlődési tendenciáival foglalkozó kutatások irányítására, szervezésére. Ennek a túlzás nélkül mondva hatalmas munkának egy részét a szegedi József Attila Tudományegyetem marxizmus—leninizmus szakcsoportjának munkatársai végezték el, akik egy specifikus régió vizsgálattal járultak hozzá a kitűzött célok megközelítéséhez. A kutatás keretében figyelmük társadalmi viszonyaink, osztályok, rétegek, közgondolkodásunk jelene és jövőbeni alakulása telé fordult. Más szóval a kutatás a feilett szocializmus távlataira, jövőnk megismerésére irányult, s mint ilyen, mondhatni jövőkutatási Nem szorul indoklásra. hogy milyen rendkívül fontos ismeret gyorsan változó világunkban a közeli jövendő körvonalainak, főbb változás irányainak előrejelzése. Ezáltal könnyebbnek látszik a törések elkerülése, mert kutatók és döntéshozók összefogásával gyarapodik az irányítók valóságismerete. megnövekedik a széles népi-étegekre vagy szűkebb társadalmi csoportokra vonatkozó intézkedések igazságfedezete. Kutatók és döntéshozók együttműködése gyöngítheti az előítéletek befolyásoló erejét, javíthat a társadalom életfunkcióihoz tartozó rétegek közötti véleménycsere tisztaságán, segíthet a társadalmi csoportoknak egymás jobb megismerésében. Mindez persze feltételes módban, mert az eredmény a kutatók felkészültségének. erkölcsi elkötelezettségének, politikai tisztán látásának függvénye is. Mint a nagyszabású munkák esetében lenni szokott, a feladat egészének áttekintése inkább csak érintőlegesen lehetséges, mint részletező elmélvültséggel. Ebben az esetben sincs ez másképpen. noha fontos segédeszköz látott napvilágot, amely lehetővé teszi e sokágú munka megismerését, nevezetesen megjelent annak a tanácskozásnak anyaga, amely e specifikus régió vizsgálatot végző szakemberek 1979 októberében tartott összejövetelén készült. A konferenciát bízvást minősíthetiük nemzetközinek, mert a környező szocialista országokból számos kutató jött el. s vett részt az üléseken, amiként erről a kötetben közölt előadásaik. a vitában elhangzott fölszólalásaik tanúskodnak. Közgondolkodásunkban jelenlevő ismeretek közül való alapvetés. hogy a szocializmus építése csapatmunka. Olyan értelemben is. hogy társadalmunkon belül is szövetségi politikára törekszünk, és olyan értelemben is, hogy a környező és távolabb fekvő szövetséges társadalmakkal együtt haladva tudunk eredményesen Bölöni György emlékezete Október 30-án lesz száz éve, hogy megszületett Szilágysomlyón Bölöni György. A magyar közvélemény elsősorban, mint Ady Endre barátját ismerte meg, s méltán. Hiszen egyike volt azoknak, akik Ady örökségét már a két háború között a megfelelő értékrendbe állították. Az igazi Ady című könyve (Párizs, 1934) máig az Ady-szakirodalom egyik alapműve. A Kölcseyvel is távoli rokonságban levő Bölöni György Zilahon járt iskolába. Dzsentri-értelmiségi családjával fiatalon szakít. Jogot végez, de újságíróként dolgozik, így kerül ki Párizsba, ahonnan a hazai radikális lapoka', tudósítja. Adyt Párizsban ismeri meg igazán, itt szövődik legendás barátságuk. Bölöni a forradalmak idején cselekvő részese lesz az eseményeknek, ezért a Tanácsköztársaság leverése után emigrációba kényszerül. A hosszú emigrációban Márkus Ottília az élettársa, akit még Ady nevezett el Itókának. (Anatole Francé titkárnője néhány évig.) A Bölöni házaspár továbbra is tudósítja a haladó lapokat Párizsból, s Bölöni az emigráció egyik vezéralakja, szervezője. A felszabadulás után tér haza Magyarországra. Ekkor már hatvanhárom éves, így a hazai irodalmi élet már „Bölöni bácsinak" ismerhette meg közelebbről. Diplomáciai szolgálatot teljesített (Hágában követ), majd megalapítója, első igazgatója az Irodalmi Alapnak 1950-től. Az irodalmi életben több funkciót is betölt; az ellenforradalom után meginduló Élet és Irodalom című politikai, irodalmi hetilap főszerkesztője, a Magyar PEN Club elnöke, s az irodalmi élet konszolidációját elindító Irodalmi Tanácsnak is elnöke az Írószövetség újjáalakulásáig. dolgozni. Egymás nehézségei, tűrései, de eredményei szintúgy riagy mértékben befolyásolják haladásunk ütemét, lehetőségeit. Ezért volt a hazai kutatásról számot adó konferencián fontos, hogy jelen legyenek ott más szocialista országokból érkező társadalomkutatók. akik mintegy képet adnak számunkra arról a közegről, ahol élnek és dolgoznak. A JATE marxizmus—leninizmus szakcsoportját alkotó, külön tudomány területekkel foglalkozó tanszékek közös vállalkozásaként elvégzett kutatás avval az. előnnyel járt. hogy lehetőség nyílott a vizsgált dél-alföldi régió komplex föltárására. Ez a komplexitás megmutatkozott a kötet bevezetőjéül közölt előadások témái megválasztásában is. melyek: A fejlett szocialista társadalom főbb jellemzői (Antalffv György); A társadalom termelési módjának fejlődése a fejlett szocializmus építésének időszakában (Nagy Lajos); A társadalmi struktúra főbb jellemzői Dél-Alföldön a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában (Rácz János); A fejlett szocializmus tudati és ideológiai jellemzői (Horuczi László); A fejlett szocializmus kutatásának helyzete és feladatai Magyarországon (Nagy László). A lefolytatott vizsgálódás nem nélkülözte azoknak a segédtanulmányoknak a felhasználását, amelyeknek nem elsődleges feladata a politikai viszonyok kutatása. de módszertanilag fontos a felhasználásuk. Ilyennek tekintették a szakemberek a szociológia. statisztika, pszichológia, demográfia fölhasználását, s a kötet tanúsága szerint éltek is e lehetőségekkel. Bizonyosan helyesen, mert a módszerbeli komplexitás biztosíthatja a tudományos kutatás számára az egyoldalúság kizárását. Természetesen ezeknek a módszereknek a fölhasználása önmagában még nem garancia a valóság mélységbeli megismerésére, ha hiányzik a tudományosság másik feltétele, nevezetesen a történelmi folyamatokat láttató dialektikus szemlélet. Más oldalról nézve e vállalkozást alkalmasint fölvetődik a kétely, hogy mennyiben indokolt a dél-alföldi régió vizsgálata, hiszen távolról sem olyan elkülönült, sőt önmagában sem olyan egységes terület ez a mi vidékünk. Valóban, ezért a kutatók munkájukban szem előtt tartották a rész és egész dialektikáját; hogy mintegy felmutassák régiónk jellemző tulajdonságai méi lyén is az ország, s tágabban ét» telmezve a szocializmus építéséi nek hasonló szintjén dolgozó népek velünk megegyező küzdelmeit. lehetséges fejlődés irányait. A hasmos szerénység megjelenését véli a kötet olvasója fölismerni abban az önértékelésben, amit a szerzők vallanak, tudatában lévén erejük végességének, de egyben látva az elvégzendő feladatsorok múltunkból iövőnkbe tartását. Nyilvánvalóan ilyen természetű vállalkozást nem lehet lezárni a befelvezettség elégedettségével. Ezért is. meg a szüntelen munkáló továbbgondolás igényével is számolva tűnik indokoltnak a javaslat, hogy az elvégzett munka eredményeire építve, a nehézségekkel számolval célszerű volna folytatni a vizsgálódást, illeszkedve a 80-as évek társadalmi és gazdasági fejlődésének irányait. kutató országos figyelemhez. Igazolva már az eddigi eredményekkel is, hogy a kutatás nem pusztán tudományoskodó öncélúság, hanem szocialista társadalmi viszonyaink fejlesztésének nélkülözhetetlen, a jövő kihívásai közepette növekvő szerepű, felelősségű eszköze. TRÁSER LASZLÖ \