Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-16 / 243. szám

Győri Imre Vásárhely megújuló művészete Az őszi tárlat nyitása hagyományosan és helvesen. kötődik Vásárhely felszabadulásának, október 8-ának időpontjához. Közel három évtizede mindig az ehhez legközelebb eső vasárnapon nyitjuk mea az egv év úi termését felsorakoztató kiállítást. Szabadjon talán elidőznünk a kiállítás kapcsán az őszi tárlat létreiötte alakulása gondolatkörénél, szólni arról, miiven helvet foglal el a város, de az egész magyar képzőművészeti életben. A felszabadulással megnyíltak a lehetőségek egv úi. emberibb társadalom létrejöttéhez, felépítéséhez. Ez a lehetőség nem egyik napról a másikra valósult és valósul meg. hanem folyamatosan realizálódik, és azt is tudjuk, hogy történelmünknek ez a szakasza kitérőktől, konfliktusoktól sem mentes. Érvényes ez a felszabadulás utáni művészeti fejlődésre is. A felszabadult város ébredésével egviitt — a hagyományok jegyében — már 1945 januárjában Adv-estet rendeztek itt. s még ebben az évben egvéni és kollektív kiállításokra is sor került. Az első évtizedben számos kiállítás volt. A közoktatás és a népművelés kiterjesztése rohamosan növelte azok körét, akik a művészeti értékek mind értőbb szemlélőd, befogadói. A felszabadulás után 10 évvel megértek a feltételek ahhoz, hogv a különböző addia önállóan, elkülönülten létező alkotó erők eavesülienek. és 1954 ben megnyitotta kapuit azóta folyamatos tárlatunk. Közben Művészeti Alap jött létre, és ennek a kulturális fejlődésünk szempontiából fontos szervnek művészlelepe alakult Vásárhelyen, ahol a művészek azóta megszakítás nélkül jelen vannak, dolgoznak. Felsőfokú képzőművészeti oktatásunk szocialista arculatának erősödésével egvütt járt hogy mind gyakrabban érkeztek művészteleoi gyakorlatra a növendékek Hódmezővásárhelyre. Természetesen ki kellett alakulnia a helvi. városi, társadalmi, gazdaségi feltételeknek is ahhoz, hogv művészek élhessenek, alkothassanak. itt maradjanak ebben a városban. Elismerés illeti a kezdeményezőket akik sajátos arcú. karakteres kiállítás létrehozására törekedtek, és azokat is akik ezt a célkitűzést felkarolták, következetesen szolgálták, megvalósították. Igv vált Hódmezővásárhely a mai magvar képzőművészet egvik centrumává. A hódmezővásárhelyi festők saiát arcéllel jelentkeztek a magvar képzőművészetben, ama kevés csoporthoz tartoznak. amelyet magától értetődően ,.iskola"-ként tartanak számon. Vagyis a ..vásárhelyi iskola" valami salátosat. lényegeset adott a magvar képzőművészetnek, a magvar kultúrának, mint ahogv a „szentendrei iskola", vagv korábban a „nagybányai iskoláról" is ezt fel- és elismerték. Hogy amit adott, az rengeteg vitát váltott ki? Voltak is, vannak is. akik támadják. Mint ahogvan voltak és vannak. akik védik, esküsznek rá. mi több: ha művészek, itt dolgoznak, s ha gyűjtők, vásároliák képeiket. Mindez azt bizonyítja, hogv Vásárhely mellett nem lehet közömbösen elmenni. Művészetét lehetett szeretni vagv nem szeretni de agyonhallgatni, észre nem venni nem lehetett Ebben a városban nagv hagvománva van a művészetnek. a képzőművészetnek pedig különösen. Itt élt Tornyai János. Rudnay. később Kohán. ide is kötődött Koszta. ök a maguk módján feledhetetlenül festették az alföldi falusi paraszt életét. Ezt az életet festik a maiak is. De még Tornyai egyik legismertebb képén, amelynek ..Bús magyar sors" a címe. sovánv. megfáradt gebe áll a végtelen, vihar előtti éa alatt elterülő pusztán, addia a maiak már olyan életképeket ragadnak meg mint az írógépelő öreg paraszt, vagv a feltartott tenyerekkel szavazó tsz-oarasztok közgyűlése. Nem akarok esztétikai, művészeti értékítéletet mondani-formálni — nem vagvok rá hivatott —. de az a különbség, ami e képek választott tárgvában tükröződik, mégis csak örökszép művészi emlék állítása: emléket állítottak annak a változásnak amelven ez az ország, ez a vidék, ez a város, s az itt élő emberek keresztülmentek a magyar történelem felfelé vezető útián. Vásárhely, a tái képzőművészetében a társadalom problémái iránti érzékenységet iól nvomon követhetjük az elmúlt evti/edekben. hiszen érzékenven reagáltak az egvik legnagyobb nyugodtan mondhatjuk, forradalmi változásra, a mezőgazdaság szocialista átszervezésére őszintén megjelenítették ezt a társadalmi feilődésünk kulcskérdését ie• Elhangzott a 29. Vásárhelyi Oszi Tárlat megnyitóján 1992. október 10-én. lentő, de nem minden nehézség nélküli átalakulást. A művekben megfogalmazódott a tudatváltás olykor drámai'perce. de találkozunk az alkotásokban az úi közösségben helyét kereső és megtaláló ember ábrázolásával is. Ember— munka, ember—természet, ember és környezel, mindig is időszerű kérdései mozgatják ecsetjeiket, raizironiaikat. mintázófáiukat az itt kiállító művészeknek. Jól írta e művészek helyzetéről (a XIV. őszi tárlat alkalmából) egv magvar művészettörténész (Suoka Magdolna. a Nemzeti Galéria mindenki által tisztelt és szereíett egykori munkatársa): „Serkenti a vásárhelyi munkálkcdást. hogy e város nem csak befogadia és hívja, hanem istápolja és tiszteli a művészek magatartását, kiállításokkal üzen a fővárosunknak és a külföldnek, szakirodalmi vitát indít olykor e művészetnek az országos festészetben betöltött szerepéről, és őszi tárlatainak katalógus-előszavaiban is állásfoglalásra készteti a szakmát." Az 1967-ben írott sorok óta igen sok szakmabeli szerint (én természetesen nem vagvok az) a vásárhelyi iskola megtorpant. Egyenetlenné vált. sőt zsákutcába jutott. A vitákban naroanyikoknak is. parasztnosztalgikusoknak is bélyegezték őket. Én úgy gondolom, hogv nem csak ők kerültek zsákutcába — bár ezt túlzásnak tartom, még akkor is. ha egyes időszakokban mutatkozott is az elszürkülés veszélye —. de zsákutcába került a legtöbb modern képzőművészeti irányzat is. és nem csak Magyarországon, hanem világszerte. Most azonban örömmel látjuk és nyugtázhatjuk, hogv az azonos, változatlan etikai alapok, a tájszeretet és a humanizmus. továbbá a realista látás- és megjelenítési mód megtartása mellett e tárlatnak az utóbbi évek bizonytalanságán és — legyünk őszinték, olykor — egyenetlenségén túljutva, sikerült megújulnia. Köszönhető ez nvilván annak a bátorságnak, kezdeményezőkészségnek is. amelvlyel a mostani tárlatra sok fiatal kéozőművészt is meghívtak. elsősorban nem földraizi. települési szempontok, hanem az eszmei közösség-rokonság jegyében. Vagvis nyitottabbak lettek a vásárhelyiek az országra, világra. Az őszi tárlat nyitása mindig is társadalmi esemény volt Hódmezővásárhelyen. Sok százak számára jelentett vonzó rendezvényt, szellemi örömet és persze — túlnyomórészt helyi tárlatlátogatók részére — egvüttérző izgalmat az Itt élők sikereiért. Ez a társadalmi kapcsolat most szervezetten, az ipari és mezőgazdasági üzemekkel kiépítetten — immár második évben is. és remélhetőleg hagyományt teremtve — tovább erősödött. A város tíz üzeme, illetőleg állami gazdasága, termelőszövetkezete — a Képző- és Iparművészeti Lektorátus állásfoglalása alapján, de külön, személyes' kiválasztás mellett — díjat adományozott a kiállító képzőművészek legjobbjainak. A tanácsok és a Művészeti Alap díjai mellett is nagvon fontosnak kell tartanunk a társadalmi mecenatúrának ezt a megnyilvánulását. Bízunk abban — és erre már van is példa —. hoev a díjátadással. sőt az esetleges vásárlással sem feieződik be az üzemek és a művészek kapcsolata, hanem különböző formákban — kiállítások, előadások, eszmecserék rendezésévei — folytatódik, erősödik, állandósul. A közművelődés oldaláról ls megközelítve a művészet és társadalom kapcsolatát itt Vásárhelven. szintén jóleső érzéssel lehet szólni arról a több mint két évtizedes gyakorlatról, hogv azzal a nagv kiállítással egv időben — 1959 óta minden esztendőben — a helvi művészek bemutatkoznak egv-egv termelőszövetkezetben, állami gazdaságban. A tapasztalatok azt mutatiák. hogv az ott dolgozók érdeklődéssel, elismeréssel, olvkor kritikával, de mindig szívesen fogadták a kiállított műveket, melvek által saját világuk, szűkebb-tágabb körnvezetük művészi tükröződésével ismerkednek meg. Még egv gondolatot szeretnék felvetni a helvi alkotói közösség emberi oldalának erősítése érdekében. Ez ugyanis — véleményem szerint — visszahat magára a munkára, és közvetve az elért és várható eredményeket is befolyásolja. Kormányzatunk művelődés- és közelebbről művészetpolitikáia igénvli segíti, támogatia az alkotó közösségek létrejöttét, működését. Ezek az alkotó közösségek természetesen elsősorban elvi. művészeti törekvésbeli rokonság. és nem valamiféle anvagi érdekközösség alaoián kívánatos szerveződnie. Az eddig megtett út és a mostani kiállítás is meggyőző bizonvság ilven alkotói mflhelv létére. A törekvések azonossága, a realizmus következetes felvállalása útján alakult ki az. amiről már szóltam. a művészettörténetünk által is számon tartott vásárhelyi műhely. vásárhelyi iskola. A műhelymunka, az egvüvétartozás természetesen nem jelenthet vita nélküli harmóniát. Az alkotó helyett az alkotásról folyó, a marxista esztétika legyében fogant, a szocialista vitakultúra szellemében zailó vita szükséges. Az ilyenfajta kohéziót a lövőben is támogatni kell. Ahhoz, hogv a vásárhelyi alkotóközösség e műhelymunkája továbbra is felfelé ivelien. érdemes számon tartani a nagv elődök — a felszabadulás előtti és utáni — kiemelkedő sikereinek összetevőit. Nem illetéktelen tanács talán, ha arra kérjük, ösztönözzük a művészeket, hoev tanul janak Tornyaitól. Rudnavtól. de az elmúlt 25—30 év során kiforrt jeles mesterektől Is Nekik van egv közős vonásuk — igazán akkor alkottak maradandót. amikor szembenéztek a társadalmi valósággal. Rudnavról tudiuk hanyatlása akkor kezdődött, amikor elfordult a kora valóságától. Tornvai festészete azt mutatja: minél súlvosabb. nehezebb a nép helyzete képei annál szigorúbbak, keményebbek. határozottabbak. Alkotásaival nem elaltatni, hanem felrázni, felébreszteni akarta a társadalmat. A vásárhelyi nagyok, jól látva és ismerve az élet fénveit és árnvait. drámai megfogalmazással tükrözték az emberek életének, a társadalomnak mindennapjait. Színeikkel, ábrázolásukkal a legkilátástalanabb helyzetben is tudtak biztató leieket felmutatni. A megfogalmazás ma is lehet drámai. Eletünk, a társadalmi valóság ma sem egvszerű. ellenkezőleg, most is ellentmondásos csak másként, mint fél évszázada, vagv akár csak 25 évvel ezelőtt Igaz. hogv a szocialista társadalom megalapozásának nagv megrázkódtatásokkal egvüttjáró periódusán már túl vagyunk, kibékíthetetlen osztályellentétek hazánkban már szerencsére nincsenek. Bár nvugodt belső békében élünk, de a társadalom állapota ma sem idillikus. Nem problémák, gondok nélküli, a szocializmus megvalósulása sem olvan gvors. ahogv korábbi lelkesedésünkben ezt elképzeltük vagv feltételeztük. De azt sem feltételeztük, hogv egv emberöltőnvi idő alatt úev változik meg az Alföld, a falu világa, ahogv ez a legutóbbi évtizedekben végbement. Ma már a dolgozó parasztságnak csak körülbelül fele végez régi értelemben vett paraszti munkát. Jövedelem- és életviszonyai a városi dolgozókéval egalizálódott. A tsz-ek dolgozói között több mint 60 ezer a diplomás, egyetemet, főiskolát végzett. Arról nem is beszélve. hogy nyugdíjas parasztról gépkocsi- vagv nvaralótulajdonos tsz-tagról még álmodni sem nagvon mertünk. Hogy komoly és nehéz problémák is vannak — a nemzetközi okok mellett —. azzal is összefügg, hoev a szocializmus még hazánkban sem beteljesedett társadalom, az út még hosszú a célig. Ma is szükséges a fénvek és árnvak valóságos bemutatása. Ma is harcolni kell a társadalmi jóért. mindenféle viszahúzó rosszal, megcsontosodottal. életünk visszásságaival szemben. Ma is szükég van leleplezésre is és mozgósításra is. De szükség van biztatásra. az emberiességbe, a szocializmusba vetett hit ébren tartására, a fények felmutatására is; Nem lehet egyetérteni azokkal, akik csak a sötétet érzékelik és látiák. s megpróbál iák elvitatni a nagy forradalmi változásokat vagv úgv nagyítanak ki társadalmi visszásságokat, hogv azzal lemondásra, s nem ptdig aktivitásra, harcra ösztönöznek Azt sem kívánja senki, hogv bármiiven alkotók, művészek egvoldalú elfogultsággal csak a jót. a nemeset látva idealizálták életünket, a pillanatnyi helyzetünket. Pártunk és kormánvunk Kultúrpolitikája tág lehetőséget biztosít minden ló szándékú alkotónak és alkotásnak. Rendszerünkben a 1ó szándékú emberek vannak meghatározó többségben a gátat vető akadályokat támasztó kisebbséggel szemben. Ez nagv biztonságot adhat a kultúra, a művészet, köztük a képzőművészet területén elhivatottan tevékenykedőknek. A kiállítók társadalom iránti felelősségérzete humánus alapállása és elkötelezettsége « művekben kifejeződő tehetség. egyéni látás- és megjelenítési mód ezen a mostani kiállításon is jól érvénvesül. Az út. amelven eddie iártak. es amelynek egvik nagv szakaszát, részét képezi a mostani Kiállítás, jó. követhető, jövőbe mutató. Mit kívánhatunk az alkotóknak, a művészeknek, a vásárhelvl iskola helvben lakóinak és a távolról jötteknek? Haladjanak a maguk útién. alkossanak önmaguk élményét kifelezve, az emberek örömére, s akkor nem csak vásárhelyiek, nem csak magvarországiak. hanem univerzális emberi ielentőséaűek lesznek alkotásaik. A kiállítóknak alkotókedvet, sok sikert, a tárlatlátogatóknak pedig művészi élményt, és nemes szórakozást kívánok. 131 Szombat, 1982. október 9. \ r I