Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-16 / 243. szám

127 Szombat, 1982. október 9." Hosszú, forró nyár után Szegedre úszó rönkök Kis Mihályt, a Dél-Alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság fűrészüzemének vezetőjét arról kérdeztük, milyen volt az idei nyár a faiparban. — Volt benne jó is, rossz is. — Kezdjük a jóval! — Hosszú, száraz volt a nyár. Az alapanyag, a rönkfa tetemes-része saját erdőgazdaságunkból, a Tisza árterületeiről érkezik. Alacsony volt a vízszint, s ami a tutajozásnál szintén lényeges: ritkán változott. Az ártéren a gépek közel tudtak menni a vízhez, kis költséggel lehetett leúsztatni a rönköket Itt a régi tápéi kompátkelőnél szedték ki a vízből a fát, az innen egy kilométer. Hatezer köbméter nyárfarönköt úsztattak le így. — S ml volt rossz? — A piaci helyzet A tőkés gazdasági recesszió a faipart is elérte. Ez mindaz exportunkra, mind a hazai eladásainkra hatást gyakorol. A tőkés piacon már 1981-ben meg lehetett figyelni olyan 8—10 százalékos árcsökkenést. 1982-ben további 15—20 százalékkal olcsóbban lehetett csak eladni a faárut Exportálni viszont muszáj, ez a népgazdaság elsőrendű érdeke. — Mi az árcsökkenés oka? — A külföldi beruházások csökkenése hat a faiparra itthon és külföldön egyaránt: általában elmondható, hogy az építési kőlségek 5— 6 százalékáért vásárolnak faanyagot az építtetők. Ha nem építkeznek, nincs szükségünk faanyagra. — S a hazai piac? — Bizonyos fafajtákból itt is telítettség van. Okai ugyanazok, mint Nyugaton: a lakossági kereslet és a beruházások értékének csökkenése. A belföldi kereskedelemben nem estek az árak, de megnövekedett a konkurrencia, amit az is jelez, hogy a vevők jobban kukacolnak a minőségben. A faárukat bonyolult osztályba sorolással minősítik, a különböző osztályok ára között lényeges a különbség. A szabvány anynyira bonyolult, hogy az osztályba sorolást befolyásolják a kereslet-kínálat viszonyai. Megszaporodtak a vevők és az eladók közötti viták, alkudozások. — Nem az történt-e valójában, hogy megszűnt a földolgozó ipar monopolhelyzete? — Legalábbis a túlkeresletből fakadó erőfölény már a múlté. Nyilván vannak ennek pozitív vonásai is: a vállalatok egyre inkább érNagy László felvétele Rakodás a rönktéren zik a népgazdaságra nehezedő nyomást. Ezek az emberek itt, a fűrésztelepen ugyanannyit dolgoztak idén is, mint tavaly. Akkor a fűrészüzem nyeresége közel 40 millió forint volt Idén, a nyomott árakkal, a kereslet csökkenésével jó, ha a felét elérjük. Viszont ez a kényszerhelyzet még mindig tud bizonyos tartalékokat a felszínre hozni. — Mennyi volt a féléves eredményük? — Egymillió 700 ezer forint veszteséggel zártuk az első félévet — Hogyan lesz ebből nyereség? — A második félévben főként a saját erdőgazdaságunkból származó rönköt dolgozunk föl. Ennek belső elszámolási ára köbméterenként 800 forint. Ha ugyanezt a fát vásároljuk, kétezer forintba kerül. Az első félévben több fát vettünk más partnertől, az alapanyag költsége magasabb volt, s ez csökkentette nyereségünket. — Hogyan lehet, hogy az alapanyagárakra nem hatott vissza a piaci áresés? — A hetvenes években, a faipari rekonstrukció során jelentős feldolgozó kapacitás alakult ki hazánkban. Ezeknek az üzemeknek megvannak a terveik, teljesíteni igyekeznek azokat. Alapanyagra továbbra is van kereslet, hogy a meglevő kapacitásokat kihasználják. — Vagyis raktárra fürészelnek? Meddig tarthat ez az átmeneti állapot? — Sokáig biztosan nem. Mostanában látni biztató jeleket is. Hozzánk is gyakrabban jönnek ismét külföldi megrendelők. A bútorgyárak is reménykednek, hogy raktáron levő óriási készleteikre előbb-utóbb találnak vevőt, s újból fölfuthat a termelés. Van még egy racionális érv a javulás mellett, a beruházások oldaláról: hosszú távon nem lehet szüneteltetni őket, hiszen az a további gazdasági fejlődést kérdőjelezi meg. Ha pedig beruházás lesz, faárura is nagyobb szükség lesz ismét. I. T. Újabb szénkutatások A kimerülőben levő ajkai szénmedence készletének pótlását szolgáló, s a folyamatos bányászat lehetőségeinek megteremtését előkészítő munkához kezdett Devecser és Sümeg térségében az Országos Földtani Kutató Fúró Vállalat. Az előzetes kutatások tapasztalatai szerint ugyanis ezen a vidéken jelentős szénkészlet húzódik. Most összesen hét nagy teljesítményű fúrógépet állítottak fel és a tervek szerint a kutatások eredményeképpen jövőre már pontosan behatárolják a lelőhelyet. Ezt követi majd a részletes kutatás, amely a bányanyitás előkészítéséhez ad információkat Két keréken, imbolyogva A szokatlan októberi vihar három balesetben a kerék- doljon arra, hogy semmi sem visszazargatta a városba a kiskertjükben tevékenykedőket. Szombat délután volt tornyos felhők pöffeszkedtek az égen, kezdett az eső szemerkélni. Konvojban jöttünk, olyan hatvan-hetvenes sebességgel. Egy dupla kanyarban aztán hirtelen leálltak az előttünk haladók. A bal oldali útpadkán hajadonfőtt feküdt egy ember. Lába furcsán kifacsarodva. Nem mozdult. Biciklije pár méterre repült tőle. Sapkája viszont még fönt, az úttest bal oldalán leesett, ott, ahol az autó elcsaphatta. A kocsi mögött még látszott a féknyom, amint a vezető kikerülni igyekezett az elékanyarodó kerékpárost. t. Szemtanú több is akadt: szemből is, hátulról is látták, mi történt. A kerékpáros egy földútról hajtott föl a műútra, körültekintés nélkül, közé a konvojnál-:. Ha — az őt elütő gépkocsi szempontjából nézve — az út jobb oldalán megáll, sértetlenül megússza. De nem állt meg. Balra akart kanyarodni, vagy áthajtani a műúton. Valaki elment mentőért, rendőrségért telefonálni. Az emberek összecsődültek a baleset helyszíne körül. Biztosan más sem tudta, kit, sajnáljon jobban: a kifacsarodott lábú kerékpárost, aki eszméletlenül feküdt az út szélén, arcán lecsorgott az eső, vagy a reszkető kezű gépkocsivezetőt, akinek elékanyarodott. Bármelyikünk elüthette volna. Bármelyikünk. És toporoghatott volna halottsápadtan az eszméletlen kerékpáros mellett. Bárhol, bármelyikünk elé kanyarodhat egy tanya mögül egy vigyázatlan, saját testi épségével sem törődő ember. párosok sérültek meg — súlyosan. A fenti hevenyészett ministatisztika a legtöbb hét végét jellemezhetné. Autós ismerősöm mondta cinikusan: majd elfogynak, aztán nem kell tartani tőlük. Noha ezt a vérlázító véleményt a nyilvánosság előtt nem vállalná ser.ki, úgy tetszik, mintha csakugyan nem remélhetnénk mástól a kerékpáros balesetek számának csökkenését. A közutakon nagy számban közlekedő járművek közül a kerékpár a legkevésbé stabil. Biciklizni a közlekedési alapismeretek teljes hiányában is lehet, vizsgára, a táblák megismerésére, a szabályok tiszteletben tartására az esetleges veszélyérzeten kívül semmi sem készteti a kerékpárost. Láttam már egyirányú utcában a forgalommal szemben vígan bicikliző polgártársat. Az elsőbbségadásra kötelező táblákat sorozatosan figyelmen kívül hagyó kerékpárosokat mindenfelé találni. Soha nem láttam, hogy két keréken járót szondáztattak volna; dülöngélő részeget biciklizni annál többet. Mindezt úgy és olyan körülmények között, amikor a kerékpárosok a többi jármű között, azoktól el nem különítve közlekedhetnek csak. E sorok nem a kerékpárosok ellenében, hanem éppen érdekükben íródnak. Hiszen a járművük sajátosságaiból következően ők sérülnek meg súlyosabban akkor is, ha vétlenül, akkor is, ha saját hibájukból karamboloznak. S az ő tétjük óriási: legroszszabb esetben az életük is lehet. Egy apró szabálysértés kiáltó aránytalanságban áll az esetleges következményekkel. tartja vissza a biciklin közlekedőt, hogy a pohár fenekére nézzen. És hajtson úgy, hogy mindezek ellenére is elkerülje a baleseteket... Valóban, el is várható mindez! A bevezetőben leírt karambol autós résztvevője vétlen volt. Ezt a helyszínelés és a szemtanúk véleménye alapján föltehetően megállapították, illetve megállapíthatják. A megrázkódtatáson kívül nyilván nem lesz egyéb büntetésben része Még ezt, az egy ember elütésével járó lelki traumát, izgalmat, félelmet és sajnálatot sem érdemelte, hiszen szabályosan haladt. Elkerülhette volna-e a halesetet a gép kocsi vezető ? N y i 1 ván igen, ha a közlekedés jelenlegi szabályozottságából (szabályozatlanságából?) következőkhöz tartja magát: ha számít arra, hogy minden tanya mögül, minden dűlőútról fölkanyarodhat a főútvonalra egy figyelmetlen biciklis. Ha számításba veszi, hogy részegek fekhetnek a betonon, kivilágítatlan járművek botorkálhatnak a sötétben; hogy. mondjuk, a nemzetközi főútvonalon a tilalom ellenére lassú járművek közlekednek. Ha tehát úgy hajt, hogy minden váratlan helyzetben azonnal, minimális fékúttal meg tudjon állni. Ez tán huszonötharminc kilométeres sebességet jelent, ilyenkor nagyjából kizárható, hogy váratlan eseményt észlelve baleset történjen. Keddi számunkban adtunk hírt a hét vége közlekedési baleseteiről. A tudósításban szereplő hat baleset közül háromnak a szereplői voltak kerékpárosok. Két esetben ők közlekedtek szabálytalanul, a harmadikban az autós. Mind3.J A jelenlegi helyzet mintha egy tévesen értelmezett közúti demokratizmust takarna: a kerékpár a legszélesebb rétegek számára hozzáférhető jármű. Vigyázzon hát rájuk a közlekedés többi résztvevője. Készüljön föl rá, hogy a kerékpár billeg, imbolyog. Vegye figyelembe, hogy egy részük nem ismeri a jelzéseket, vagy ha ismeri is, nem tartja kötelezőnek magára nézve. Legyen tisztában vele, hogy a kerékpárok igen nagy hányada közlekedik világítás nélkül. Gonket a legcélravezetőbb módon kielégíteni. Tehát eldönthetik, mennvi pénzt használnak fel úi lakások éoitésére. mennvit személvi tulajdonú, beépítésű területek előkészítésére (ami egvébként. úgy gondolom, a korábbinál helyenként több figyelmet érdemel), mennvit felújításra, mennvit közművesítésre és más támogatásokra. Ismét hangsúlyozom a differenciáltság fontosssáeat. Mert egészen mások lehetnek az igények, s a lehetőségek olvan településeken, ahol főként csak bérből, fizetésből élők laknak, és más a helvzet ott. ahol jövedelmüknek nem a bér az eevetlen. vagv éppen a meghatározó forrása. Ezt azonban éppen a helyi tanácsok tudhatiák a legjobban. tehát mi sem indokoltabb, mint hogv övék legyen a döntés ioga és felelőssége. — De ahogy mondani szokták, erősen „belejátszik" az építőipar helyzete, állapota is. — Természetesen, és még sok egyéb. Éppen ezért, a tanácsok megkaoiák azt a lehetőséget, hogv a pénzügvi formációk, az építőipari kapacitás. a közműlehetőségek és a lakossági szükségletek Ismeretében határozzák mea például a lakásépítésben az alapterületet, a lakások minőség szerinti összetételét, a lakásépítés különféle módozatainak alkalmazását. Megintcsak példával élve: nyilvánvalóan más a helvzet ott. ahol a szomszédban van házgyár, vagv ahol a lakosság reáljövedelme az átlagosnál magasabb, és ott. ahol esetleg e jellemzőknek az ellenkezőie érvényes. tehát ahol. mondiuk csak hagvománvos technológiával vagv éppen házilagos módszerrel kedvezőbb a lakásénítés. De még egv településen belül is lehetséges, sőt szükséges a többféle építési mód. — És a közműhálózat? — Lakásépítésnél elvi és meghatározó lépésként ki kell dolgozni a közműhálózat fejlesztésének. pénzügyi, megvalósulási formáit és leghatékonyabb módszereit. Eddig ezt főként állami eszközökből finanszírozták, de mindinkább előtérbe kerülnek a lakossági társulások, egyszerűbben szólva: a lakossági teherviselés. Ennek a lehetőségeit és természetesen tűrési határát is nagy felelősséggel kell felmérni. — Mí a meaoldás? — Az. hogv nem elég deklarálni a tanácsok abbéli kötelezettségeit, hanem meg kell teremtenünk hozzá az anvagi feltételeket is. Átgondolandónak tartom a telkek használatbavételének eddigi gyakorlatát. Ezt úgy kellene továbbfejleszteni. hogv megtaláljuk a mindenki számára elfogadható formációkat. A tanácsi rendelet keretében dolgozzák maid ki a lakásgazdálkodás helyi szabályait, ezeken belül a szociális és egvéb íuttatásokat. Az a feladat is hárul ráiuk. hogv javítsák a csere feltételeit, és az úi lakásokon kívül a meglevő lakásállomány bevonásával bővítsék a lakáscserealapot. — Milyen intézkedések várhatók a lakásfenntartás fejlesztésére? — A főbb rendező elvek közé tartozik, hoav fel kell mérni a lakások állapotát, meg kell állapítani a használati értéküket ki kell alakítani a lakbérövezeteket, továbbá a lakbérek helvi differenciáltságának elveit és mértékét. A lakbérmegállapítások nyomán előfordulhatnak reklamációk. fellebbezések de ezzel egvütt is vállalnunk kell ezt a semmi mással nem pótolható és kikerülhetetlen munkát. Mea kell keresni a fenntartás anvagi forrásait és eaveztetni a szükségletekkel. Ehhez korszerűsíteni kell az állami lakások fenntartó szervezeteit, aminek eavik lényeges feltétele, hogv kettéválasszuk az alapellátás (tehát a fenntartás) és a felúiitás munkáiét. Mindehhez kutatni kell az ingatlankezelési szervezeteken belül, e szervezetek megtartásával vagy újabbak kialakításával, a helvi adottságoknak megfelelő, rugalmas fenntartási formákat. Hatóságilag ellenőrizni kell a fenntartási munkát és irányítását, amibe célszerű az eddiginél sokkal nagyobb mértékben bevonni a társadalmi szervezeteket. — A közvélemény érdeklődésének homlokterében álló intézkedésektől milyen eredményeket várhatunk? — Az egész lakásgazdálkodási rendszer nem egvik napról a másikra, hanem fokozatosan bontakozhat ki és hosszabb tavon juthat csak érvényre. A helvi szervek önállósága sokiránvúan bővül. Lénveges társadalompolitikai cél hogv az építés és a fenntartás aránvai az igazságosabb teherviselést szolgáliák. Társadalmi méretekben támogatni kell. hogv a lakásépítés belső aránva mennyiségi csökkenés nélkül megváltozzék: több legven a saiát szervezésű, vaev a munkáltatók támogatásával létrehozott lakás. A korszerűsített lakáselosztási és -fenntartási rendszert a nyolcvanas évek második felére szeretnénk kiteljesíteni. — A lakossáo íav feltehetően aktívabban együttműködik maid a helyi tanácsokkal. . — Ez kívánatos is. Alaoia az a ,énv hoev a lakosság érdekeltsége közvetlenebb lesz a helvi településpolitika kialakításában ami segítheti az életkörülmények iavulását és visszaszoríthatja azt a szemléletet, melv szerint elée. ha mindent az államtól várunk el E szemléletváltozás nem puszta óhai hanem éppen a megváltozott helvzet teremthet hozzá feltételeket. Ugvanis a lakosság számára nem lesz nvndeev hogv lakására vaav lakóhelvének körnvékére mennvire vigyáznak hogvan védik áooliák hiszen ami létrejön. az egvre nagvobb mértékben saiát munkájának és anvagi tehervállalásának eredménve amelvben mindenkor számíthat a tanácsok segítségére. Cserhalmi Imre Két lehetőség kínálkozik a kerékpáros balesetek számának csökkentésére. Az egyik: mindenütt, ahol erre lehetőség van, a kerékpárokat elkülöníteni a gépjárműforgalomtól. Ennek nyilván számos technikai és pénzügyi akadálya van. Sőt, , talán szemléleti is. Mostani útjaink többségét olyan időszakban tervezték, amikor ügy véltük, a kerékpár egyre inkább kiszorul a közlekedésből. Mostani viszonyaink között azt kell mondani: olcsó és kiváló jármű, a közlekedésben feltehetően növekedni is fog a számuk. Megérné tehát az ezután építendő (korszerűsítendő) utakat elkülönített kerékpárúttal tervezni. A másik: az ő saját és valamennyi közlekedő érdekében kötelező jelleggel meg kellene ismertetni a közlekedési szabályokat a kerékpárosokkal. Ezenkívül őket is ellenőrizni kellene, hogy mielőtt gépükre szállnak, fogyasztottak-e alkoholt. Az alkohol mindenki reflexeit lassítja. A szankcióknak a közlekedés valamennyi résztvevőjénél egyformának kellene lenniük. Bizonyos, hogy ha a kerékpárosforgalmat valóban beillesztenék a közlekedés egységes rendjébe, csökkenne a kerékpáros balesetek száma. Tanács István Múzeum a régi majorságban Mezőgazdasági múzeumot alakít ki békáspusztai majorságában a Bólyi Kombinát. s ebben a Baranya megyei tanács múzeumi és műemléki albizottsága is támogatja. I