Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-03 / 180. szám

2 Kedd, 1982. aneosrttre 3. Hazánkba érkezett a békemenet Ünnepélyes fogadtatás Záhonyban e Budapest (MTI) Utjának tizenhatodik napján, hétfőn, a délutáni órákban hazánkba érkezett a „Békemenet '82" mintegy százfőnyi csoportja. A skandináv nőszövetség kezdeményezte demonstráció v tagjai Stockholmiból Leningrád érintésével Jutottak el Moszkvába, majd Minszkbe- Innen két irányban indultak tovább úticéljuk, az osztrák főváros felé. A békemenet egyfelől Pozsonyon át tart Bécsbe, másrészről pedig a Szovjetunió kárpáton túli területén, s Magyarországon áthaladva. A Záhonyban, hazánk földjére lépő békeharcosokat — számos nemzet békemozgalmának aktivistáit — sóval és kenyérrel fogadták. Az őket szállító Ikarus-autóbuszok a határállomástól hajtottak a közeli pihenőparkba, ahol a helyi lakosok és a környékbeliek várták a békemenetet. Köszöntőbeszédet Albert Antalné, a nyíregyházi 7-es számú általános iskola igazgatója, az Országos Béketanács tagja mondott. — Önök olyan akciót indítottak útjára — hangsúlyozta —, amely ékesen bizonyítja, hogy az élniakarás, a béke, az emberiség közös vágya, s ennek beteljesüléséért a népek képesek és készek összefogni. Mi, magyar édesanyák is építő szerszámokat és nem gyilkos fegyvereket szánunk gyermekeink kezébe, s mélységes aggodalommal tölt el bennünket a világméretű fegyverkezés. Döbbenettel halljuk napról napra a híreket, hogy otthonok dőlnek romba ott, ahol még koránt sem épült belőlük elég, ezrek és ezrek esnek az esztelen pusztítás áldozatául. Ezután Tolnai László, az Országos Béketanács leszerelési bizottságának elnöke a magyar békemozgalom nevében arról biztosította a jelenlevőket, hogy céljaik egybeesnek a hazai mozgalom törekvéseivel, annál is inkább, mert Európa újkori históriája során szinte alig akadt olyan konfliktus, amely népünk számára ne okozott volna tragédiát. A köszöntésekre a békemenet résztvevőinek nevében Maria Kranzl, osztrák békeharcos válaszolt. Az emberi jogok nyomában (2.) Közös elemek - közös alapok Bejrút Szorosabbra zárult az ostromgyűrű • Bejrút (MTI) Az Izraeli ostrom legkegyetlenebb megpróbáltatásait élte át vasárnap az 50 napja bekerített Nyugat-Bejrút libanoni és palesztin lakossága. Az izraeli légierő, a tüzérség, a hadiflotta és a harckocsik 14 órán át bombázták. ágyúzták megkülönböztetés nélkül a város valamennyi körzetét. Nem végleges adatok szerint 165 a halottak és 400 a sebesültek száma. A kórházak képtelenek ellátni és elhelyezni a nagy számú sebesültet A hajnali fél 4-kor kezdődött, összehangolt támadás eredményeként az izraeli inváziós hadsereg szorosabbra zárta az ostromgyűrűt Bejrút körül. A több irányból előnyomuló páncélosok elfoglalták Bejrút nemzetközi repülőterét, és vét oldalról megközelítették a város peremén levő BOTZS Brazsneh palesztin menekülttábort. Ariel Sáron hadügyminiszter személyesen is elismerte, hogy a területszerző akció célja az izraeli Brezsnyev-üzenet Reaganhoz » 4b Moszkva (MTI) Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a libanoni helvzet súlvos kiéleződése miatt, személves üzenetben fordult Ronald Reaganhez. az Egyesült Államok elnökéhez. Brezsnvev üzenetében felhívja az amerikai elnök figyelmét arra. hogv Izrael hitszegő módon ismét megsértette a bejrúti tüzszüneti* megállapodást és nagyszabású támadást indított a város nyugati szektora ellen. Bejrútban kegyetlenül gyilkolják a békés lakosságot és tovább rombolják a várost A szovjet államfő felszólítja az amerikai elnököt, hogv a legsürgősebben élien a rendelkezésére álló lehetőségekkel, és akadályozza meg a lakosság további irtását a libanoni fővárosban. A helvzet annvira súlvos és válságos, hogv a legsürgősebb intézkedésekre van szükség. Brezsnyev üzenetében hangsúlyozza, hogv Libanonnak és különösen Bejrút lakosságának a tragédiája letörölhetetlen foltként szárad azok lelkiismeretén, akik megállíthatnák az agresszort, de nem teszik. Ronald Reagan tegnap már el is utasította Brezsnvev üzenetét. pozíciók Javítása volt. Más Tel Aviv-i szóvivők arra helyezték a hangsúlvt. hogy Izrael a libanoni fővárosra nehezedő katonai nyomás fokozásával kívánja siettetni a bekerített palesztin A kenyai kísérlet kJ ahány nagy nyugati hírügynökség befejezett tényként közölte, hogy a kenyai hadsereg megfosztotta hatalmától Dániel Arap Moi elnököt és átvette a hatalmat. A hírt világszerte nemcsak csodálkozva, de egyenesen kételkedéssel fogadták. Meglepő gyorsan kiderült, hogy az elnökhöz hű erők leverték a kísérletet, és kezükben tartják az ország kulcspozícióit. Jogos a kérdés: azon a kontinensen, amelyen nem ritka az eredményes katonai puccs; azon a kontinensen, amelyről gyakran mondogatjuk, hogy a gyarmati sors örökség nyomán sok helyütt a hadsereg az egyetlen szervezett és hatékony erő, miért ébresztett kételyt a kenyai puccskísérlet sikerének híre? A válás? viszonylag egyértelmű. Azért, mert Kenyát a saját útját kereső, forrongó kontinens mindmáig legstabilabb országának minősítették. Nem alaptalanul. Amikor Jomo Kenyatta, a legendás „lángoló lándzsa" 1978-ban matuzsálemi korban jobblétre szenderült, afrikai viszonyaiban virágzó — noha természetesen nem problémamentes — országot hagyott hátra alelnökének és utódjának, a brit egyetemet végzett Dániel Arap Moinak. Nos. ez a háttér már megcsillantja a kételyek egyik legfontosabb okát. Kenyát Afrika talán legegyértelműbben nyugatbarát államát szoros szálak fűzik az egykori gyarmattartó. Anglia gazdasági és politikai életéhez, sőt az egész nyugati világhoz, különös tekintette) Washington által vezetett katonapolitikai érdekhálózatához. Washington már Carter idején megkezdte, Reagan országlása óta pedig gőzerővel folytatja egy, az egyiptomi Ras Bánástól kezdődő és egészen az indiai-óceáni Diego Garcia támaszpontszigetig húzódó bázislánc kiépítését. Ennek egyik legfontosabb láncszeme Kenya indiai-óceáni nagy kikötővárosa, Mombasa. amely közvetlen öszszeköttetést biztosít a „végállomással", Diego Garciával A z a tény — valamint ** az a körülmény, hogy Kenyát Etiópiától kezdve Tanzániáig tőle „balra álló" országok veszik körül —. önmagában is egyfajta bizonyosságot jelent Arap Moi társadalmi feszültségektől és törzsi-etnikai ellentétektől szabdalt, de gazdaságilag még mindig viszonylag stabil rezsimje számára afelői. hogy a Nyugat sem politikailag, sem katonailag nem hagyná kiiktatni ezt a láncszemet. Harmat Endre harcosok és vezetőik eltávolítását. Az izraeli vadászbombázók egyetlen napon 150 bevetésben támadták a bekerített várost. Bejrúti elemzők rámutatnak. hogy a kilencedik hetébe lépett invázió kezdete óta az izraeli hadvezetés mindig hasonló megfontolásból rúeta fel az egymást követő tűzszüneteket. A kérdés most csupán az. hogy a vasárnapi, öt kilométeres előnyomulás az általános roham előjátéka volt-e. avagy annak a ..szalámitaktikának" a része, amely a déli kerületek, palesztin menekülttáborok szakaszos elfoglalását irányozza elő. Az izraeli hadsereg csak azért nem hatolt be NyugatBejrútba, mert a rohamot megállította a palesztin gerillák. a szíriai katonák és a libanoni haladó erők hősies ellenállása. Hogyan lehetséges, hogy egyáltalán létrejöttek kompromisszumok az emberi jogok ideológiailag érzékeny kérdéseiben ? Van-e talaja ennek a „felepítménynek" ? Nemcsak szűken vett gazdasági rugók, hanem általában vannak-e a jogi formák mögött húzódó mélyebb okok, politikai. kulturális, történelmi támasztékok? Először is: a különbségek az euiDeri jogok felfogásában a létező rendszerek közt valóban nagyok. De mégis, a második világháborúban és azt követően kialakult politikai realitások miatt nem akkorák és nem éleződnek úgy ki, mint sokan gondolnák. A legnagyobb különbséget okozó tényezőket fokozatosan „bekerítették" vagy többé-kevésbé sikereser. zárójelbe tették. A fasizmus az az erő, amely totálisan tagadja az emberi jogokat, de a világháborúban kellett és sikerült öszszefogni ellene a kommunistáknak és a demokratikus kapitalistáknak, és le is győzték a fasizmus fő erőit. „Kis fasizmusok", helyi fasizmusok azóta is vannak. felbukkannak, de nem váltak nemzetközileg fő erővé. Ezért — legalábbis formailag — az emberi jogok egyes normáit elismerni kényszerülnek, vagy arra ítéltetnek, hogy rendszeresen megszégyenítsék, elszigeteljék őket. A fejlett kapitalista demokráciák táborában szélső konzervatív felfogás is jelen van, de ez nem válhat egyeduralkodóvá. Az amerikai és a brit konzervatív egyetért abban, hogy a vállalkozói magántulajdont a legfontosabb jogok egyikének tartja, de azt már nem Ti"Várhatják, högy *ézt '-széles nemzetközi egyezmény tartalmazza. Abban pedig még a brit sem követi az amerikai konzervatívot, hogy a szabad fegyverviselést alkotmányos alapjognak tartsa. A nyugati szociáldemokraták és liberálisok nem értenek egyet a szocialista országokkal a kollektív politikai jogok értelmezésében, de álláspontjuk közeledik azokéhoz a gazdasági (foglalkoztatási), a szociális, társadalombiztosítási és a kulturális jogok esetében, s túllépnek a konzervatívokon, akik idegenkednek e jogoktól. Ezért például az Európai Kommunista és Munkáspártok 1976-os Berlini Konferenciájának Nyilatkozata együttműködésre hívott fel ezekkel az erőkkel az Emberi Jogok Egyezségokmányainak minél szélesebb körű ratifikálása érdekében. A fejlődő világban a kolonializmus felszámolása oiyan fejlemény volt, amely utat nyitott az emberi jogok elismerésének, bár nem minden szelekció nélküL A legnagyobb érdeklődés a nemzeti, a faji egyenjogúság iránt, valamint az éhezéstől, betegségtől való mentesség iránt nyilvánul meg. Ezek érdekében a harmadik világ olyan jótékony sürgetést és közvetítést fejt ki, amely a szocialista és nyugati országok közti megegyezést is előmozdítja. A többi jogok iránt a fejlődő államok érdeklődése nem egyforma. Egyes jogok elismerése iránt bizonyos múltból maradt hagyományaikkal szemben éppen a külföld fejt ki rájük nyomást, például a női egyenjogúság, a vallás, illetve valláetalanság megválasztásának joga, vagy a kisebb nemzetiségek jogai esetében. A szocialista országokban a kollektív fejlődés és az egyéni jog. boldogulás viszonya nem volt mindig konfliktusmentes, szélső álláspontokkal itt is alálkoztunk. Felületesség volna azonban csak ezekből általánosítani. A történelmi fejlemények — amelyek közt kiemelkedett a második világháborús antifasiszta harc, s azt megelőzően az 1935ös, Dimitrov által előterjesztett népfront-irányvonal — megalapozták a szocialista tábor érdekeltségét az ENSZ és az emberi jogok megállapodásai iránt. A személyi kultusz törvénysértéseinek leleplezése, felszámolása, a XX. kongresszus és más fejlemények pedig tovább tisztázták ezt az álláspontot, erősítették a személyi jogok és garanciák iránti érdekeltséget. A nemzetközi enyhülés időszakában — ajTiinek további fennmaradásáról lehetnek különbökő nézetéit, de ezt az időszakot nem lehet meg nem történtnek tekinteni — további elemek is jelentkeztek a szocialista országok belső jogában. Az 1977-es szovjet alkotmánytól a magyar törvényekig sokfelé kimutatható az egyéni jogok határozottabb megfogalmazása. Megbuktak ugyanakkor olyanok, mint CsiangCsing és Pol Pot, akik a törvénysértések legdurvább formáit elevenítették fel. Mindenz természetesen nem járt a rendszerek, köztük a két legnagyobb, a fejlett tőKes es a tetező szocialista rendszer alapvető struKturáinak Kózeledesevel, osszemosodasávaL Az ilyen iiiuzioKat mar egyre kevesebben vallják. Az emberi jogokról szóló kompromiszszumos megállapodások kulcsa éppen az, hogy bizonyos mertékig sikerült ezeket a kerdéseket a rendszerek alapvető strukturális kérdéséitől elválasztani. Így siKerult bizonyos közös elemeket feltárni, amelyek a víiágban az emberek életében sokszor aiapvetőek, noha a rendszerek struktúrái, azok identitásának megőrzése szempontjából nem azok. A világ országaiban különböznek a tulajdonviszonyok, az alapvető osztályviszonyok, eltérőek a politikai, az állami intézményrendszerek és a pártrendszerek. Hasonló és közös elemeket teremt viszont az emberi kultúra elért szintje, annak elterjedése. Emellett bizonyos közös veszélyek elhárítása — a nukleáris háború elkerülése, a környezetvédelem — és bizonyos közös gondok megoldása — például a nyersanyag- és energiakérdés — is közös normák kialakulását kívánják meg. És nem utolsósorban közös elem, amire már egyes ókori görög filozófusok rámutattak: minden országot emberi lények lakják. Az alapjai megvannak tehát a közös erkölcsi normák, értékek, érdekek kialakításának. Megvannak az alapjai annak, hogy a fegyver legyen az egyetlen nemzetközi szankciós eszköz. A nemzetközi kapcsolatokban szerepgt játszik a közvélemény előtti presztízs és a szégyen isi g létezik "*— bizonyos ''Közvetítésekkel — nemzetközi közvélemény. Nem igaz, hogy ez a nemzetközi közvélemény nem érdekli, nem zavarja az egyes kormányokat. Amikor azonban a rendszer identitását látják veszélyeztetve, szakítópróbának kitéve, a közvélemény-visszhangtól átmenetileg eltekinthetnek, • még a körültekintőbb kormányok is súlyos lépésekhez folyamodhatnak. Kulcsár Péter (Következik: Sorrendek és fontosságok.) FOGADÁS A KÍNAI NAGYKÖVETSÉGEN A kínai népi felszabadító hadsereg megalakulásának 55. évfordulója alkalmából A Szovjetunió tovább küzd a fegyverkezési hajsza elEen Tyihonov válasza Raymond Goornak O Moszkva (MTI) Nyikolaj Tyihonov. a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Szovjetuniónak a nemzetközi biztonság néhány kérdésével kapcsolatos álláspontját fejtette ki a Raymond Goor kanonokhoz, az ismert belga közéleti személyiséghez intézett üzenetében. Az európai biztonságért és együttműködésért küzdő nemzetközi bizottság Lenin-békedíjas elnöke a közelmúltban levelet küldött a szovjet kormányfőnek és eljuttatta hozzá a bizottságnak a helsinki tanácskozáson részt vett országok kormányaihoz intézett felhívást. Ez felszólítja az érdekelteket a fegyverkezési hajsza megfékezésére. Európának a nukleáris háború veszélyétől való megmentésére, a Helsinkiben kezdődött folyamat folytatására. A Szovjetunió azt kívánja, hogy maradéktalanul eltűnjenek Európából mind a közepes hatótávolságú, mind a harcászati' nukleáris feavverek. Kész azonban arra. hogy fokozatosan, egvszerre csak néhány száz darabbal csökkentsék a két fél a Szovjetunió és a NATO Európában található közepes hatótávolságú nukleáris fegyvereit. ..Arra törekszünk, hogy megállapodást érjünk el a hadáázati fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről. Javasoltuk, hogy már most fagyasszuk be a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati rendeltetésű fegyverzetét. Mennyiségi befagyasztásról van 6zó, s arról, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozzuk e fegyverek korszerűsítését. Nyikolaj Tyihonov végezetül megállapítja, hogy az európai népek érdekei megkövetelik a helsinki záródokumentumban foglaltak maradéktalan végrehajtását. Határozottan vissza kel) verni minden olyan próbálkozást, amellyel kárt akarnak okozni az európai együttműködésnek akár politikai, kereskedelmi-gazdasági, akár kulturális, vagy humanitárius téren. Yang Shengru, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja hétfőn fogadást adott a nagykövetségen. AMERIKAI TUDÓSÍTÓ KIUTASÍTÁSA A szovjet Külügyminisztérium sajtóosztálya hétfőn közölte Andrew Nagroskival, a Newsweek amerikai hetilap moszkvai tudósítójával, hogy visszavonta akkreditálását, mert ismételten viszszaélt a Szovjetunió területén biztosított újságírói jogokkal. BÉKÉN YILATKOZAT Ünnepélyes békenyilatkozat és a kormányokhoz intézett felhívás elfogadásával hétfő este véget ért az atom- és hidrogénfegyverek elleni világkonferencia. A tokiói művelődési palotában 13 nemzetközi szervezet és harminchárom ország öszszesen nyolcszáz képviselője bélyegezte meg az atomháború megvívhatóságáról. megnyerhetőségéről és korlátok között tarthatóságáról terjesztett veszedelmes elméleteket. s követelte a nukleáris fegyverkezési verseny haladéktalan megfékezését.