Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-03 / 180. szám

8 Kedd, 1982. augusztus 3. Az építőipari szövetkezetekről OKISZ elnökségi ülés A beruházások mérséklődése miatt az utóbbi idő' szakban előtérbe kerültek a lakóház-felújítások és a különféle épületfenntartási munkák. Ennek megfelelően élve az új vállalkozási lehetóségekkél ez év első felében — már 25 építőipari és építőanyag-ipari szövetkezet, valamint 8 ipari szolgáltató szakcsoport alakult, nagyrészt ezekre a munkákra. A most alakult szervezetek segítik a szövetkezeti építőipar előtt álló új feladatok megvalósítását. Mindezt az OKISZ elnökségének hétfői ülésén állapították meg, amikor is az építőipari szövetkezetek helyzetével és feljesztésükkel foglalkoztak. A tanácskozáson részt vett Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter iff. Az OKISZ keretében csaknem 250 ipari szövetkezet foglalkozik építőipari, építéstervezői és építőanyag-ipari munkával. Közülük több mint 160 szövetkezet kivitelezést végez. A szövetkezeti építőipar az utóbbi évtizedben jelentős részt vállait a lakásépítési programban, ez idő alatt 60 ezer lakást építettek fel zömében a legkorszerűbb technológiákkal. Bekapcsolódtak a lakásfenntartási, -felújítási és -karbantartási munkákba is. Ez utóbbiak munkájuk 50 százalékát tették ki már a múlt évben is. s előreláthatóan a következő esztendőkben is elsősorban az ilyen jellegű megbízásokra számíthatnak. A szövetkezetek jó munkaszervezéssel, a meglevő kapacitások átállításával igyekeznek jó minőségben és a korábbinál rövidebb határidő alatt eleget tenni. Az OKISZ elnökségi ülésén felszólalók egyaránt azt hangoztatták, hogy az építésügyi tárcával jó és rendszeres kapcsolatot a változó körülményekhez keli igazítani, mert az szolgálja az építőipari szövetkezetek fejlődését és a lakossági igények jobb kielégítését is. (MTI) Kitüntetési ünnepség Szolnokon Benőséges ünnepségen köszöntötték nyugállományba vonulása alkalmából hétfőn, az MSZMP Szolnok megyei bizoPságán Posta Mihály munkásőr ezredest, aki részt vett a testület megalapításában, és két évtizeden keresztül a munkásőrség Szolnok megyei parancsnoka volt. Áldozatos. eredményes munkája elismeréséül a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Vörös Csillag Érdemrend kitüntetésben részesítette, amelyet Borbély Sándor, az MSZMP KB tagja, a munkásőrség országos parancsnoka adott át. A munkásőrség országos parancsnoka Zsovák Lászlót, az MSZMP Szolnok megyei bizottsága volt osztályvezetőjét kinevezte a munkásőrség Szolnok megyei parancsnokává. (MTI) A barack meg a híre Szegény szatymaziak? Azt mondja a rádió, ennyi és ennyi őszibardck pusztul á siófoki gyümölcstárolóban. Fülhegyről hallom csak. a szám el is ugrik előlem, csak az marad meg. hogv nagyon sok. Pedig Siófokon az idegen is sok. Ha ezt mondja a rádió, azt lehet kiérteni belőle. hogy nyakig vagyunk a barackban. Annyi termett, hogy nem lehet eladni. Na. Szatymaz. erre az évre véged van. Minden évben termeled, egyszer el tudod adni. egyszer nem. Kezd is belénk verődni a kereskedelmi tudományokból annyi, hogy nemzeti katasztrófa, ha valamiből sok terem. Áltudomány ez inkább, félnemzetivé vált demagógia. Sokan vagyunk maradi eszűek, akik még mindig örülni tudunk, ha valamiből sok van. De mi lesz Szatymazzal. ha Siófokon raktárban folyik el a barack leve? Vigyük el kérdésünket oda. ahová való. és tegyük le Széli István főkertész asztalára. — Van még híre Szatymaz. nak? — Szerencsére, van. Akárhol kínáljuk a barackot, ha kimondjuk, honnan hozzuk, elmosolyodnak az emberek. — El lehet adni? — Eddig semmi gondunk nincsen vele. — De ha annyi termett! • — Álljunk meg. mert nem igaz. ürülünk, hogv ennvi termett. Elsirattuk januárban, mert hetekig jégpáncél ült a rügyeken. Totálkárról beszéltünk. Jött a virágzás, jött a rossz idő: nem lesz itt barack semmi. Lett. Ezért siránkozunk? — Rekordtermésről beszélnek. — Még mindig csak eleién vagvunk a szezonnak. Körülbelül annyi termett, amenvnyit terveztünk. Értelmes ember rekordokat nem mer tervezni, összesen 571 tonnára számítunk. — Viayázzunk. csak akkor barack, ha el lehet adni. — Nem félünk tőle. A tagoktól is átvesszük, és azt is eladjuk. — Értékesítési nehézség? — Nincsen. — Ne mondd. Pista! Hajnaltól a füleden a telefon. Mindenhová barackot kínálsz. — Félreérted a helyzetet. Az nem értékesítési nehézség, hogy dolgozni kell vele. mint ahogv nem termelési nehézség. hogy meg kell kapálni valamit. Én azt mondom inkább. az a baj. hogy nem tudunk többet foglalkozni az értékesítéssel. — Tehát nem vagyunk nyakig vele? — Messze vagvunk még attól. Ha az Erzsi barackot 32 forintért akarják megvenni. akkor nincs tele a piac. — Ezt a fajtát nem ismerem. Mi az, hogy Erzsi? — Méretet jelent. „E" fokozat. Előtte van az „A", a „B", a „C" és a „D". Tehát egy igencsak közepes méret. — Akkor viszont hatalmas pénzeket lehet árulni. — Ennyiért nem szabad adni. Rábeszéljük a vevőinket. olcsóbban vegyék és olcsóbban adják. — Ilyet se hallottam még. Ti agitáltok, hogy kevesebbet kapjatok? — Ne felejts el egy arany •igazságot. A tisztességtelen ár legjobban a termelőt sújtja. Ha valaki harminckét forintért tudja csak megvenni a közepes gyümölcsöt, akkor igen keveset vesz. A nagyobbra rá se mer nézni. Mi avval köszönünk, hogv sokkal olcsóbban adjuk, de többet vegyenek. — Mindenütt azt hallani, a Bosnyák téri piac diktál. — Mi is azt vesszük figyelembe. Az eleién ott nagyon magasak az árak. mi akkor lóval olcsóbban kínáljuk. Amikor bedöglik a Bosnyák tér. amikor semmit nem adnak érte. a mi vevőink akkor is megmaradnak. Amit az eleién elvesztettünk, azt a végén behoztuk. — Hová viszitek? — Mindenhová, ahol csak vevő van. Tettünk egy körutat Miskolc és Kazincbarcika környékén, öt komoly, állandó vevőt találtunk. Hidd el. tele van az ország olvan falvakkal, kisebb tárosokkal, ahol talán nem is latnak őszibarackot. — Siófokon viszont romlik. — Nem tudom megérteni. Csak sejtem, mit szól az a vevő hozzá, aki nem tud hozzájutni. — Falvakat és kis városokat mondtál. Kis tételben érdemes szállítani? — Nem is szabad. Drága a fuvar, fél rakománnyal nem engedhetünk el egy kocsit se. Azért se. mert ha nem terheljük meg az autót, tönkrerázza a gyümölcsöt. Most telefonáltak Esztergomból, huszonöt mázsát kértek. Kevés. Tegyünk hozzá almát, vagy akármit. Jó. maid keresünk valamit. Az északi községekben is azt mondták, vennék, de egy fuvar nekik sok. Megegyeztünk, öt-hat falunak szállítunk egyszerre. Szégyellnénk magunkat. ha eddig se tudnánk számolni. — Mondtad, hogy a taaokét is ti áruljátok, öfc mit szólnak hozzá, ha lefelé alkudtok? —ök is szatymaziak. ők is örülnek, ha mindig el lehet adni. — Mennyi a hasznotok raj. ta? Húsz százalék? — Kilónként egy forint. — Nem üzlet. — Jó üzlet! — Ötször annyit is kérhetnél. — Az lenne a rossz üzlet. — Itt megint fifika van? — A leghétköznapibb, józan. paraszti számítás. Azt mondiük a tagjainknak, ne piacolianak ők. mert mi is eladjuk annyiért, amennviért lehet. Jöjjenek inkább dolgozni. A mindenkori napi árat fizetjük, de mindig csak egv forint a mienk. — Jönnek — Ök is tudnak számolni Drága a benzin, nagv a kiadás. ha ők mennek el Kazincbarcikára. Ha viszont itthon maradnak, és dolgoznak. kiadásuk semmi nincs a gyümölcsnek biztos piaca van. és keresnek naponta 2— 300 forintot. Tavaly is. tavalyelőtt is kivallattam a szatvmaziakat Szokatlanul nagv fi fi kával dolgoznak: mindig a leaeavszerűbben számolnak. Mindig meggyőznek, hogy legjobban ebből lehet meoélni. Horváth Dezső A minősé E

xportmegrendelések után kutat egy vállalat. Vaion mit tesz! Nyilván mindenekelőtt fölmérik lehetőségeiket és a követelményeket, s aszerint próbálnak ajánlatot tenni mintakollekciót előállítani. Fölmérik lehetőségeiket: mit tudnak kielégítő színvonalon, elfogadható küllemben. viszonylag jó minőségben előállítani. Aztán beleadnak apait-anyait a mintakollekció elkészítésébe, legjobb szakembereik legjobb elméleti tudását. legjobb szakmunkásaik ismereteit. tapasztalatait, precizitását és munkafegyelmét. Mondiuk az ígv elkészített mintakollekció megnyeri a vásárló tetszését és elfogadható, szolid hasznot biztosító árat ajánlva a termékért. viszonylag elfogadható sorozatot is rendel belőle. Ügy hihetnénk ezzel nyert ügye van a vállalatnak. Pedig a gondok jórészt csak ekkor kezdődnek. A sorozatgyártással. Gyártani kezdik ugyanis a megrendelt terméket. Ekkor már nemcsak legjobb szakmunkásaikat kell bevonniuk a munkába. a sorozatgyártáshoz ióval több emberre van szükség. Aztán megfelelő, univerzálisan is jól alkalmazható gépek híján sok áthidaló megoldást is kell választani. Amikor egy jobban felszerelt gyárban csupán néhány automata berendezést kell átprogramozni az új termékhez, hogv annak alkatrészei kiváló minőségben, gyorsan elkészüljenek. nálunk ismét csak emberek tucatjainak nagy szakmai gyakorlatát, tudását. tapasztalatait kell legtöbbször igénybe vennünk, hogy az úi alkatrészek — többnyire rengeteg emberi energia fölhasználásával —. ha lassabban is. ha viszonylag nagy selejtszázalékkal is. de elkészüljenek. Aztán megkezdődhet a szállítás. Ám a sok gond-baj miatt sokszor késve, a túlontúl is sok emberi közreműködés következtében (hiszen az ember mindenképpen hibaforrás lehet például a gépekkel szemben). sokszor minőségi kifogásokat vonva maga után, amelyeknek minimum árengedmény a következménye. Így aztán — a késedelmek és a minőségi kifogások, a túlontúl nagy emberi energiák befektetése következtében — a remélt szolid haszonból gyakorta csak szolid, vagy kevésbé szolid veszteség marad a vételár kereskedelmi árfolyamra történő átszámítása után. A példa sem nem egyedi, sem nem teljesen általános. Szerencsére. Igaz. még túlontúl sok vállalatunk küszködik hasonló problémákkal, dé szerencsére már ióval kevesebb, mint amennyi'egy-két évtizeddel ezelőtt. Csak hát ez a jóval kevesebb is rengeteg gondot okoz a népgazdaságnak. valamennyiünknek. Annál is inkább, mert hátrányos helyzetük elsőrendű oka sok esetben nem föltétlenül a fejlesztést szolgáló tőke hiánya, inkább a hazai piaci helyzetből adódó szemléletbeli gyöngeség. A hazai és a külföldi piacok gyakori elválasztása a vállalatok, a gvártók részéről, illetve ennek a szétválasztásnak a lehetősége. Egyre több szó esik manapság a minőségről. de úgy tűnik, sokszor még nincs kellő foganatja. S ráolvasásként, kérdés, hogy lehet-e. Hiszen a vállalatok jó része ma még nem kényszerül folyamatosan minőségi munkára, a vállalatok tekintélyes hányadánál nem ismerik föl igazán, hogy a kiváló minőségű termék előállítása nem föltétlenül ráfizetést hozó kényszer, hanem nagyon sok szempontból alapvetően gazdaságos megoldás. Gazdaságos, ha nem sokkal több bevételért (a hazai piacon ugyanis sokszor még nehéz elismertetni a jobb minőségű termék előnyeit az árban is), szóval, ha nem sokkal többért, vagy ugyanannyiért ióval több szellemi és fizikai energiát kell rá.fordítani egy-egy termék előállítására? Ügy tűnik, még így is megérheti a vállalatoknak. Mit is tartalmaz az MSZMP Központi Bizottságának június 23-i üléséről kiadói közlemény? Többek közt azt. hegy: magyar népgazdaság fejlődésében alapv<> tő, általános követelmény a termékek me;felelő minőségének biztosítása. Ez egvaráu vonatkozik a hazai és a nemzetközi pia', ra szánt termékekre." Nos. az itt leírtak;* úgy is vehetnénk, mint egy határozatot ; sok közül, amelv — esetleg hosszú távú érdekeikből kiindudva — rövid távon érdekeik elleni cselekvésekre kényszerítené a vállalatokat és dolgozóikat. (Ez utóbbiakat természetesen csak munkavállalóként hiszen vásárlóként ők is nyilván örülnének a termékek javuló minőségének.) Márpedig manapság aligha akad olyan vállalat amelynek módjában állna hosszú távú érdekei alapján mellőznie a rövid távú érdekeket. Ha edig a minőség javításáról van szó. arra szinte mindenütt úgy gondolnak. mint drága, olykor fölöttébb drága mulatságra. Amiben van is valami igazság. hiszen valóban extra minőséget hoszszú távon és nagv sorozatokban ma már mindenekelőtt automata berendezésekkel lehet produkálni, amelyek eleve kiszűrik az emberi hibákat. Ilyen nagv fejlesztésekre azonban pénz nemigen akad. Ám akadnak tartalékaink, amikkel sokat kezdhetünk. Igaz. befektetést — mindenekelőtt szellemi befektetést — e tartalékok hasznosítása is bőségesen igényel de az is bizonyos, ez az invesztáció meg kell. hogy térüljön. Hogy hogyan? És milyen invesztációról van szó? Sok vállalatnál eredményesen alkalmazzák például (az általában fejlett ipari országok cégeitől átvett) a termelékenységet növelő, a minőséget javító munkaszervezési eljárásokat. Különösebb befektetést az ilyen szervezések meghonosítása sem igényel, s a feszesebb munkarend szükségszerűen javítja a minőséget is. (Az már más kérdés, hogy ezek az eliáráso akkor hozhatják meg a remélt eredményeket, ha a dolgozókat anyagilag is kellőképpen érdekeltté teszik a nagyobb terhelés vállalásában.) Ez is jó lehetőség, főként akkor, ha más folyamatokban is megkíséreljük elhelyezni a jobb szervezés remélt eredményeit. G

ondoljunk csak ismét az induló példánkra: exportmegrendelést kap egy vállalat. Mi történne akkor például, •ha a cégnél nem szükséges rossznak, kínnak, bajlódások szülőjének tekintenék é magas minőségi követelményeket, hanem megoldandó, természetes feladatnak? Akkor például a szakemberek tudását, tapasztalatait nem elsősorban áthidaló szükségmegoldásolé kispekulálására használnák föl. hanem olyan szervezési, gépátalakítási, technológiai stb. módszerek kidolgozására. afhelyek jóval eredményesebben biztosíthatnák a valóban jó minőséget. Igaz. egy-egy megrendelés kis szériájához aligha gazdaságos ilyen megoldásokat kidolgozni és alkalmazni. Csakhogy ha a vállalatoknál — mint az gyakori — nem választanák el sokszor egymástól az exportot és a hazai piacot, akkor már igenis megérné a nagyobb sorozatok révén komplexebb megoldásokat választani. Megérné, s ezzel jól járna a hazai vevő is. mert kiváló minőségű árut kapna, jól járna a vállalat is mert az ilyen megoldások révén jóval kevesebb lenne a hibalehetőség, a szállítások csúszása, s az ezekből következő árveszteség. s jól járna a néngazdaság is. Arról nem is szólva, hogy csak ilyen módon alakulhat ki olyan munkakultúra egy-egy vállalatnál, amely hosszabb távra is alapot teremtene ahhoz, hogy a kül- és a belföldi piacon egyaránt talpon maradhasson, hogy a kiváló minőség ne kis szériákban megengedhető áldozat hanem a mindennapi munka gazdaságosságot javító tényezője legyen. Szávay István Kártérítés a gazdaságoknak Az Állami Biztosító a mezőgazdasági nagyüzemek káraira az év első felében mintegy 600 millió forintot fizetett ki, hét százalékkal kevesebbet, mint a múlt év azonos időszakában. A biztosító szakemberei szerint azonban ezt az összeget jelentősen megnöveli a július eleji jég- és viharkárokra nyújtandó kártérítés. A szövetkezetek és állami gazdaságok állatkáraira kifizetett térítés június 30-ig elérte a 450 millió forintot, ez a7 összeg 10 százalékkal magasabb R tavalyi első félévinél. Az álló- és forgóeszköz biztosítások alapján nyújtott kártérítés viszont mindössze fele a tavalyinak, megközelítően 45 millió forint. A mezőgazdasági nagyüzemek az első félében 477 ezer hektár vetésterület, illetve ültetvény elemi kárait jelentették be, ebből tényleges veszteséget a biztosító szakemberei 256 ezer hektáron állapítottak meg. A legnagyobb kárt — csaknem 120 ezer hektáron — a belvizek okozták; mintegy 76 ezer hektáron a jég verte el a növényzetet: a téli és tavaszi fagykárok, valamint a homokverés viszonylag kisebb területeket sújtottak. A téli fagyok pusztításának következményeként 34 ezer hektáron kellett pótolni a vetést, erre 71*3 millió forint kártéritést vettek fel a mezőgazdasági nagyüzemek. Az áprilisi és májusi fagyok 23 és fél ezer hektár gyümölcsösben. és másfélezer hektár szőlőben tettek kárt. A gyümölcsnél a veszteség a fele a tavalyinak. A vízkárokat eddig 23 ezer hektáron mérték fel, itt a belvizek okozta terméskiesés mintegy 47 millió forint értékű. További 95 ezer hektárnyi elöntött területen folyamatosan illetve az őszi érésű növényeknél később állapítják meg a károkat. Az eddigi kártérítési összeg alig fele a tavalyinak. Jégesős nap az országban a félév végéig 37 volt, kettővel több, mint a tavalyi azonos időszakban. Június 30-ig 76 ezer hektár volt a jégvert terület, a július 4-i súlyos jégverések azonban ezt 80 ezer hektárral növelték. A jégkárokért a biztosító eddig 19 millió forintot fizetett ki a mezőgazdasági nagyüzemeknek. (MTI)