Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

4 Szombat, 1982. augusztus 14.' 6ait S nem is csak a kamerákba épített mikroszámítógépek révén, hanem a számítógépek igénybevételével tervezett objektívek kiváló felbontóképessége és színvisszaadási képessége eredményeként, amivel messze maguk mögé utasították a sokáig utolérhetetlenül élen járó, de Csipkerózsika-álomba merült -<é met optikai ipart. Természetesen nekünk is vdina bőven mit terveznünk, szerveznünk és gyártanunk az elektronika. a számítástechnika segítségével. Csak hát ehhez gépek programok és szakemberek kellenének. Szakemberek? Előbbutóbb, így. vagy úgy, mindenkinek értenie kell majd a gépek (különösen napról napra könynyebb és egyszerűbb) nyelvén. Ma egy vállalatvezetőnek, sőt, akár egy brigádvezetőnek is rengeteg olyan döntést kell hoznia. amikor több ezer tényezőt kellene figyelembe vennie. Erre ember viszont képtelen. Igaz, segíthet az emberi agy „heurisztikus programja", amely a tudás és a tapasztalatok alapján pillanatok alatt szelektálja a tényezők tömegét, megtartva az áttekinthető legfontosabbakat, s vavalamilyen közelítő megoldáshoz segítve a döntésre kényszerült embert. De csak közelítő megoldáshoz. Adatok, szempontok, programok... Ez lenne a jövő világa? Alighanem már a jelené is. Magyarországon is sok ezren foglalkoznak ma már azzal, hogy adatokkal látnak el számítógépeket. (Csakhogy e géppark, s a kialalított kis számú gépi hálózat így is kevés adattal, tehát kevéssé hatékonyan dolgozik.) Mert információs rendszerünk még egy korábbi korszakhoz tartozóan elavult Szempontjainkat sem mindig megfelelően válogatjuk öszsze. Nem azt és nem úgy kérdezzük a gépektől, amit és ahogy igazán kellene és hasznos lenne. Márpedig a gép csak arra és úgy tud felelni (ha mindért szükséges adattal rendelkezik), amit és ahogyan kérdezürtk tőle. (De Kérdésfeltevésünk módszere, jellege is sokszor egy korábbi korszakhoz tartozóan elavult.) És nincs elegendő számítógépi programunk sem, millió rutinművelet gépesítéséhez. (Ez különben világjelenség. Számítógépet gyártani — hiszen nagyrészt gépi úton készíthető — nem művészet, nem idő. De nagyon nehéz és lassú a programok, a „software" készftése. Azt ugyanis emberek csinálják.) Változnak azonban a gépek, s változnak az emberek. A gépek nyelve mind egyszerűbb lett és lesz. Ma már nem klimatizált teremben dolgozó lassú monstrumok, hanem gyors és nem túl érzékeny szerkezetek a számítógépek. Áruk pedig folyamatosan csökken, méreteikkel együtt. A programok pedig? Ügy mondják, ahány éves az ember, annyi óra alatt tanul meg nagyjából autót vezetni. Ami roppant könnvű egy gyereknek, nagvon nehéz lehet a mégoly okos, de máshoz szokott felnőttnek. Kísérletek szerint a gyerekek játszópajtásnak tekintve a számítógépet, hamarosan megtanulják, hogyan használhatják nagyon bonyolult feladatok (iátékproblémák) megoldására, hogyan írhátnak fel. csak úgy játékból, nagyon is bonvolult programokat a gépek számára. Megtanulják, még akkor is. ha az iskolában nem ie'eskednek matematikából. (A mai gének használójának nem kell föltétlenül felsőfokú matematikai ismeretekkel rendelkeznie. De tudnia kell bánni a géppel és tudnia kell logikusan gondolkodnia, a nroRlémákat elemeire bontva ismertetnie R génnel.) Előbb-utóbb valamennviiinknek meg kell tanulnia ezt. a nvelvet Mmt ahogyan már sokan tanuljuk is. Ahogyan néldául hen-ogramozzuk automata mosógéoíinket. S valamennyien nvernénk ha a mérnök is hasonlóan, képernyőn tervezhetné az új szerszámot, vagy gépelemet. amit azután robotok, automaták állíthatnának elő, szerelnének össze Nyernénk termelékenységben és minőséeben egyaránt. (Az alapok megteremtésére a Minisztertanács tarabi decemberben 4.5 milliárd forintot irányzott elő.) SZÁVAY ISTVÁN Korszakváltás lesebb, vagy keskenyebb szedésre van szükség, a gép maga választja el a nyelvtani szabályok szerint a szavakat is.) Az elektronikusan vezérelt szedőgépből egész oldalnyi film bújik elő, amit csak elő kell hívni, fotográfiai eljárással nyomólemezre másolni, s már indulhat az ofszet rotációs gép. A nyomdai átfutás ideje tizedére csökken, s a nyomda akár ezer kilométerre is lehet a szerkesztősegtől. (Japánban már így készül néhány lap. A Tokióban összeállított újságoldalakat elektronikus úton továbbítják például Oszakába. hogy a két. sok száz kilométerre levő városban ugyanabban a percben kerülhessen utcára a lap.) Két eljárás, két korszak. S ma egymás mellett él mindkettő. Napjaink korszakváltásának egy napilapot kézbe véve is tanúi lehetünk. — Gépek fogják ellenőrizni világunkat! — láttak napvilágot már viszonylag régen „azok a bizonyos jóslatok", a számítástechnika kezdeti eredményeit látva lehetőségeit fölismerve. És jósoltak még sok mindent és sokféleképpen. Például: gépek fognak dolgozni helyettünk, vagy: a gépek elveszik munkánkat. Vagyis ugyanazt, csak más szemszögből, más politikai-társadalmi szférák indíttatásai szerint. S e jóslatok megszületése idején jószerével sejteni 6em igen lehetett, mit is fog tudni, mire is lesz képes a számítástechnika tíz-tizenöt év múltán, azaz: napjainkban. Híresek és hírhedtek a japán autók. Minőségük kiváló. (Egy, az NSZK-ban készült fölmérés szerint a japán autókat kell a legkevesebbet javítani.) S mégis olcsók. Az európai vagy az amerikai autógyártás képtelen igazán fölvenni a versenyt a japán árakkal és minőséggel. Igáz," a japán autók nagy részét robotok szerelik össze, automatáit' által készített alkatrészekből. Gyorsan, pontosan, hiba nélkül és — olcsón. A japán autóipar előretörése miatt Európában és az USA-ban tízezrek veszítették el munkahelyüket. És újabb tízezrek félnek, hogy ha a lépéstartás érdekében az ő vállalataik is egyre több robotot és automatát (tehát alapvetően számítástechnikát) fognak használni, hát elveszítik állásukat. Ha pedig nem alkalmazzák e korszerű eljáráso-' kat, hát a versenyben maradnak alul, vagy csak a protekcionizmus, az importkvóták külkereskedelmet korlátozó bevezetése, illetve fokozása jöhet számításba. Ez viszont előbb-utóbb fölforgatja a világgazdaság amúgy is ingatag mai- rendjét, súlyos csapást mérve mindenkire, alkalmazóit is beleértve. A fejlődést megakadályozni nem lehet. És nem is szabad. Valaha százak munkáját tartalmazta egy hagyományos, mechanikus áruházi pénztárgép. Az új, elektronikus gépeket automaták által gyártott alkatrészekből néhány mozdulattal szerelik össze. S a pénztárosnak már gombokat sem kell nyomogatnia. Sok ország ABC-áruházaiban az áruk csomagolásán vonalak, számok sorjáznak. A pénztáros csak eltolja az árut a pénztárgép leolvasója alatt, s az máris kiírja az árat, az árakat, hogy gombnyomásra összegezzen. Sőt, a gép azt is megjegyzi, mit, miből és mennyit adott el az üzlet. Az adatokat a vezető akár pillanatonként megkérdezheti, s a gép figyelmezteti, ha valamilyen cikk fogytán van, ha valamiből rendelni kell. Ember ezt aligha tudná utána csinálni. S eljöhet nálunk is a készpénz nélküli korszak. Személyi száma már mindenkinek van. adataink előbb "utóbb -.rszágos számító^pes nyilvántartásba kerülnek. S idővel a személyi számhoz kódolhatják havi jövedelmünket is. S elegendő lehet bármely üzletben csak személyi, mágneses kártyánkat becsúsztatnunk a pénztárgépbe, hogy az folyószámlánkról lehívhassa a szükséges összeget (s jelezze is. ha esetleg nincs fedezetünk a vásárláshoz). Hogy mindez még messze van? Lehet. De például a japán fényképezőgép-gyártó ipar az elektronika révén főzte le versenytárTandori Dezső „Hogy legyen valaki miatt..." Mindig lényeges, hogy legyen valaki miatt. Különben nincs igazi lényeg. Nekünk ez: ők hatan, ezek a lények, megmentett madarak. Miattuk — de csak ne mentegetőzzünk! Olyan lenne az, mint t büszkélkedő. Hogy miről módunk le, és Így tovább. Utazás, nagyobb lakás, több mozgás szabadsága. Kitavaszodik, ahogy ezt írom, zöldek odakint a fák, beborítják téli [etetőedényeimet. A párkányra még járnak kukoricadarára [a szemközti parkból a verebek; és fölfedezünk egy [zöldikefészket. Mindig lényeges, hogy legyen lényeg. Megyek, bevásárolni, szatyromban háztartási hulladék: még mindig nekik, a kintieknek. Valaki megmutatja a bokrok tövében a kikelt rigófiókákat. Kutyákat terelünk arrébb, gazdáik készségesek, Reméljük, lesz utánpótlás; megdűl sóztunk érte a télen, Lesznek rigók, egyebek. Itt bent, most, hogy ezt írom, harmadéves verebünk udvarol: bárminek, ami az útjába kerül. Micsoda apa lenne (ha igaz)! [Megyek, megnézem kalitkáikban a többieket. (Már röpültek [ma, elpihennek, vagyis kaszinóznak egymással; [Pipi Néni, a vak verébtojó, részt vesz a társalgásban.) [Szpérónak, ő az idén lesz öt éves — mennyi idő múlt el! mi közelít? —, ujjat nyújtok a rácsok közt, ráül, tollászkodik a kezemen. Bízom benne, sokáig [játszhatunk még így. S hogy ez nem játék: ma, az első igazán [hihető tavaszi napon, felkerestem egy madársírt. egy [halottunkét, és nem tudom, a hihetetlen volt hihető, vagy a [hihető hihetetlen. Szikszai Károly Mozdulatok B. Marinak Uppsalába í mennvi emlék ennek a szobának régi lapjain pedig nem éltem minden nercében üresen peregtek el a napok amikor sörözők pultjára támaszkodva vártalak hamvadó cigarettavég részegek között és mindig mások lőttek mindig ugyanazok nem éreztem iól magam akkor a városban de vártalak mert odaképzeltelek a sörözőbe akkor már hat éve „élted az életemet" barátaim mellettem ittak ió iátszótársaim ha szememig ért a tudatlanság becsuktam a boltot és csonkára ittam a holdat én is 2. azt hiszem túl retusáltuk ezt a kapcsolatot akár a vándorfényképészek földíszítettük egymást vagy csak én téged arcodba beleképzeltem a legszebb arcot mit anva még nem szült a világra és naponta szöktem hozzád, en a bolondok királya Az ABC-ben kattog a pénztárgép. A nagyobb forgalomnál zakatolássá erősödő hang megszokott vevő és pénztáros számára egyaránt. A pénztáros számára is, aki hol unottan, hol fáradtan ütögeti a billentyűket, zongorázza az adatokat a gép számára, hogy az zúgva, kattogva írja papírra a számokat, s adja össze végül azokat. Másik áruház. A pénztárnál lapos, kis készülék. Minden gombnyomást halk ..bip"-pel nyugtáz. Zöld számok villognak fel a vásárló felé eső jókora kijelzőkön, hangtalanul kúszik elő a papírcsík is a gépből, hogy aztán egy gombnyomásra ismét csak megjelenjen rajta a summa. Két gép, amelyek ugyanazt a célt szolgálják. Nagyjából ugyanúgy kell kezelni is őket. Mégis, két merőben más korszakhoz tartoznak. Napjaink korszakváltásának az üzletek pénztárainál is tanúi lehetünk. Talán nem ildomos szakmánk apró-cseprő tudnivalóival untatni az olvasót, de az, hogy hogyan készül (hetne) az újság, mindenképpen tanulságos mesének tűnik. Amolyan felnőtteknek szóló mesének. Nos, az újsághoz kéziratok és képek kellenek. Az anyagok a szerkesztőhöz kerülnek, aki egy, az újság méretének megfelelő papírlapon (a tükrön) rajzolja meg, melyik anyag hová kerüljön az oldalban, hová a képek és a címek. Beméretezi a képeket, a kéziratokat ellátja szedési utasításokkal, s átküldi az egészet a nyomdába. A kliséüzemben az előírás szerinti méretű kliséket készítenek a képekről, a szedőteremben ólomból kiszedik a szöveg sorait és a címeket. A mettőr a kész anyagokból a tükör szerint egy jókora tálcán (hajóban) összeállítja az oldalt, ami ezután prés alá kerül, hogy papírmatrica készüljön belőle. A papírt már meg lehet hajlítani, így szolgálhat öntőformául, hogy segítségével kiöntsék a rotációs nyomógép hengeréhez szükséges, félkör alakú nyomóformát. Sokan és sok órát dolgoznak azért, hogy végre elindulhasson a rotációs gép, amely óránként több tízezer lappéldányt képes kinyomni. De lehetne ma már má6ként is. Egy nem is olyan képzeletbeli szerkesztőségben például. A szerkesztő nem lát sem kéziratot. sem képeket Képernyő előtt ül, keze ügyében írógépsze. rű klaviatúra. (Mindez egy számitógéphez tartozó egység, display. A szerkesztő a képernyőn javíthatja a kéziratokat, húzhat belőlük, betoldhat szavakat, mondatokat, ugyanis az újságírók által megírt, lediktált anyagok nem papírra kerülnek, hanem a számítógép adattárolójába. A fotók egy tévékamera segítségével szintén. A tördelőszerkesztő azután a képernyőn állítja össze az újságoldalt Ha hosszú egy írás, fokozatmentesen kérheti kisebb betűkből, vagy szükség szerint nagyobbakból. Képernyőn helyezi el az oldalban a fotókat is. S ha kész az oldal, egy gombnyomással, telefonvonalon továbbítja az egészet a nyomdai fényszedőgépnek, ami a számítógép irányításával néhány perc alatt kiszedi az egész újságot. (Ha szé<