Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-05 / 182. szám

(Csütörtök, 1982. augusztus 5. 5 Palotási kacsafarm Csehszlovákiában A Pozsony mellett levő tupavai halgazdaságban megépült az a kacsafarm. amelynek teljes berendezését — tojásfertőtlenítő mosógépeket, önkiszolgáló etetőket. itatókat és egyéb kellékeket — a Palotási Állami Gazdaság kacsatenyésztési rendszere szállította. A vízterületének kettős hasznosítására. a haltenyésztésre és a kacsatartásra berendezkedett gazdaságnak Palotásról tízezer kacsaszülőpárt küldtek. A tervek szerint négy Pozsony környéki halgazdaságban alkalmazzák majd magyar módszer szerint a halastavak kettős hasznosítását. a tenyészkacsákat szintén hazánkból vásárolják. A víziszárnyasfarm palotási licence iránt a csehországi budajovicei gazdaság is érdeklődik. Programozó állomások Számjegyvezérlésű szerszámgépek működését irányító programok készítéséhez hívták segítségül a számítógépet a Villamos Automatika Fővállalkozó és Gyártó Vállalat mérnökei. Olyan programozó állomást fejlesztettek ki. amely adott esetben egy kollektíva több hetes munkáját végzi el néhány óra alatt. egyetlen szakember közreműködésével. Az NC- és CNC-vezérlésű megmunkáló központokon ma már olyan bonyolult és nagy értékű munkadarabokat gyártanak. hogy az irányító programok hibája több százezer forintos kárt okozhat. Az állomás a programírás egyszerűsítésével javítja a programok megbízhatóságát, és jelentősen csökkenti ezeknek az egyébként sem olcsó szellemi termékeknek a költségeit. A Gépipari Technológiai Intézetben a szerszámgépeken végezhető valamennyi lehetséges műveletre alprogramokat dolgoztak ki. melyhez alkotóik egy speciális, a technológiai folyamatokat is értelmező programozói nyelvet fejlesztettek ki. Öntöznek a diákok Az esőzések után visszatért kánikulában ismét működnek az öntözőberendezések a Tiszazugban, a tiszai öntözőgazdaságok eevesülésének a tagszövetkezeteiben. Az öntözést diákok segítik: az idén első ízben szerveztek önkéntes ifjúsági öntöző tábort Szolnok megyében, s mindjárt kettőt az egviket a tiszaföldvári Lenin Tsz-ben. a másikat a kunszentmártoni Körös menti Termelőszövetkezetben. A fiatalok — egy-egy turnusban százhatvanan dolgoznak — naponta két. hatórás műszakban kezelik az esőztető s vizet árasztó berendezéseket. locsolják a kukoricát, cukorrépát, a réteket és legelőket. A szarvasi főiskolások szakmai irányításával dolgozó középiskolások közreműködésével 1300 hektárnyi növénykultúra jutott mesterséges csapadékhoz a Tisza vízlépcső öntözőfürtjéből. A diákok által eddig elvégzett munka értéke meghaladja a másfél millió forintot. \A járás és községei Változó szerepkörben Sörös sorok Solr, kevés vagy elég? Borivó nemzet a magyar, hangoztatjuk külföldi vendégeink előtt, s cipeljük őket márkás poharazókba, hangzatos nevű pincékbe, borharapókba — aztán, ha elméritek, fellélegezve beszétíülünk az első kocsmába (büfétoé; TUs vendéglőbe, étterembe — ahogy tetszik) és vedeljük a sört. Évente kilencen litert, vagyis száznyolcvan üvegre valót. Mindnyájan, a statisztikai népi egységnek megfelelően azok is, akik még soha nem részesültek az árpáié okozta gyönyörökben. Sok-e vagy kevés, nem könnyű megítélni. Európában vannak, akik többet isznak nálunk, ám sereghajtók sem vagyuni; a kétes értékű ranglistán. Ha az alkoholellenes bizottság tagját, netán a ideggyógyász-pszichiátert, vagy az ittassággal öszS7efüggő különböző büntetőügyek bíráját kérdezem, azt hallom sok. Kevésnek ítéltetik azonban, ha a forgalmazó kereskedőt, vendéglátást, na meg a Kőbányai világosért sorbanállót faggatom, egyszóval innánk mi többet is. Ügy tűnik, nézőpont kérdése, hogyan ítélem meg a sörkérdést. Káros, ha egészségvédelmi, fontos, ha áruellátási szemszögből nézem. Nemrégiben egy közéleti vezető az aratók közérzetet befolyásoló politikai kérdés rangjára emelve állt ki egy település lakói nevében a tévé nyilvánossága elé — s hogy valóban közérzet-meghatározó szerepe van, nem tagadhatjuk. Botránnyal érne fel, ha mondjuk egy majálison, vagy az augusztus -0-i ünnepnapon csak Gyöngy üdítőt mérnének. Elvégre is nem attól lesz valaki - alkoholista, hogy a büfében megiszik egy üveg sört. de ugvanígy attól még senki sem szokik le káros szenvedélyéről, ha kevesebb innivalót forgalmazunk. Az utóbbi egyéni belátáson és még egy sereg mélységesen szubjektív tényezőn alapul, az előbbi viszont gazdaságpolitikai szükségszerűségen: ha nem antialkoholista szempontok alapján indokoljuk, akkor sem lesz lényegesen több sör. Jelenleg, ha a magyar söripar megfeszül, sem képes maradéktalanul eleget tenni a követelményeknek. Lehet, hogy ha ez nem így áll, nem kapok össze D. Miskával, a széksósi italárussal. De összekaptam és telefonban közbekiabáló cimboráktól tüzelve, mint Rógsa; Gyuri társasjátékában — íeteremtett a sarga földig, amiért összevissza. irkálok mindenféléket a strandok hiányos ellátásáról. A harci gőz elszálltával aztán kiderült, nem azt vitatja, hogy igaz-e amit leírtam, hanem az bántja, miért nem „vágok" oda a söriparnak, hiszen, ha az nem szállít neki eleget, ő nem árulhat a szomjas vendégnek egy fél fiaskóval sem többet. Pár napra rá megkeresett Gábor, a strandbüfé vezetője — ugyganezért, ugyanezzel — mondván, hallgattassák meg a másik fél is, elsírta panaszát a szállítóknak kiszolgálattot helyzetéről, s különben is és egyáltalán majd megtudnám, ha ott töltenék egy hét végét a pulton belüL .. Nos, ezen ne múljon, a munka nem szégyen — még, ha „segédmunka" is — azóta két hét végén várom a strandbüíében. fehér köpenyben, kávét főzve, fagylaltot porciózva, lángost osztva, üveget — mikor mit — adogatva, pakolva, hogy egy amolyan igazi „majdmeglátnám" helyzet kialakuljon. Még várat magára. No, az igaz, hogy az egyik állal jónak mondott kávémra a másik vendég a kekszet reklamálta, mert hogy teához az is jár, a másik hálás volt, mert gumivirslitől erősödnek a rágóizmai, a negyediknek nagy volt, az ötödiknek meg kicsi a lángos. a hatodik pedig elégedetten tapogatta a frissen jegelt sörösüveg oldalát, a hetedik viszont szidott, mert neki már csak meleg jutott. IIát persze jégből sosem elég. A kért tiz tábla helvett csak ötöt hoztak egyik nap. A másikon még annyit sem. Sokáig persze nincs ok panaszra. Amit jéggel nem sikerült lehűteni, megtette a zivatar. Egy perc alatt vacogott mindenki, — akit még ott ért. így viszont nem maradt. aki panaszkodjon az ellátásra. Volt áru bőven — bezzeg most az újság nem írja meg! « — Jól dolgozik a söripar vagy rosszul ? — kérdezem az ügyben nálunk legilletékesebbet, dr. Dóczy Istvánt, a Kőbányai Sörgyár szegedi kirendeltségének vezetőjét, aki válaszként a kimutatást idézi. — Tavaly a megyében 353 ei?eir i 600 helcföliter sör fogyott el.' Ebbói az első félévben 94 ezer 100 hektolitert forgalmaztunk a területünkön, míg mo6t, 1982. első félévében a tervezett 95 ezer 400 hektóval szemben 96 ezer 100 hektolitert adtunk a fogyasztóknak. — Tehát többet ittunk, mint tavaly? — Pontosan húszezer rekesz, azaz 400 ezer üveggel. Ennyit tesz ki a 2 ezer hektós többlet. — Mégis szidják a céget. — Szidják, pedig a jószándékon nem múlik. A jelenlegi termelést csak úgy tudtuk biztosítani, hogy a palackozó üzem dolgozói az ötnapos munkahét ellenére hat napot — sőt ha kell, hetet is — dolgoznak. A telepünk szük, elavult, modernizálásra sem remény, sem lehetőség nincs. A kisegítő kirendeltségekből érkező árut az utcán rakják át kamionokból a „terítő" árukiszállító gépkocsikba. — Mi a kiút ebből a zsákutcából? — Üj palackozó épül a szegedi Móra téesz-szel közösen. — Az mivel lesz különb? — Most a jelenlegi palackozóban naponta 280—300 hektó sört tudunk fejteni, s ha ehhez Kecskemétről, Kisújszállásról, Szarvasról kapott mennyiséget is veszszük, akkor sem több napi 600 hektónál. Az új telepen már szerelik a gépsort, amelyen kezdetben 6—700 hektoliter fejthető. — Mikorra készül el? — Várhatóan november elejére. — Egészségére. Most mivel koccintottunk? — Tuborg sörrel, amelyet Kőbányán főznek és nemsokára forgalomba kerül Szegeden is két helyen. — Miért nem Gyöngy üdítővel. amelyet két éve kínált? — Mert azóta, hogy megírta, mással sem kínálnak ha valahová meghívnak, tüntetően csak Gyönggyel. Ennyire azért én sem szeretem. Igriczi Zsigmond Társadalmi, gazdasági követelmények, a fejlődés meggyorsításának, elmaradásainak gyorsított ütemű behozásának igénye diktálta éveken, évtizedeken át, hogy a falvak fejlődésére kevesebb pénz, figyelem és energia jutott a kelleténél, az ott létrehozott értékek arányánál. Az ipar — természete folytán is — mindenekelőtt a városban fejlődött, munkalehetőségeket teremtve, s alapul szolgálva a kommunális, kulturális, urbanizációs fejlődésnek. Hogy aztán százezrek költözzenek a városokba (a gyorsuló ütemű lakásépítkezések ellenére is mind égetőbbé téve a lakáshiányt, az infrastruktúra terhelését), tízezrek ingáztak és ingáznak ma is naponta falu és város kőzett, lakás és munkahely között, munkaerőt szolgáltatva ugyan vállalatoknak, de növelve a közlekedés, a vállalati szociális jellegű kiadások terheit, szociális hátrányba hozva egyúttal önmagukat Mindezek a folyamatok a gyorsított ütemű, lényegében alapvetően extenzív jellegű gazdasági fejlődés természetes velejárói voltak. Ám, közben változott a világ, s benne a gyorsan fejlődő, iparosodó és urbanizálódó magyar valóság is. S mivel a nagyipar alapjait lényegében megteremtettük, s mivel egyre inkább más feltetelek között kell boldogulnunk a világban, egyre inkább más feltételeknek kell megfelelnünk, hát előtérbe kerültek — a kimerült extenzív lehetőségek helyébe — a gazdaságfejlesztés intenzív metódusai. S épPéfi' áZ intenzív szakasz eljötte, s az extenzív szakaszba n megteremtett alapok szolgáltatta lehetőségek adtak módot arra, hogy néhány éve átértékeljük a falvak és a városok nézeteinkbe begyökeresedett szerepkörét. Mert éppen a már létrehozott alapok teremtettek lehetőséget arra, hogy rugalmasabban, gazdaságosabban, az emberek, a vállalatok, s a népgazdaság érdekeit egyaránt a korábbinál inkább figyelembe véve léphessünk előre, fejleszthessük tovább gazdaságunkát. Néhány éve politikai és kormányzati döntések születtek, amelyek a falvak szerepének átértékelésére voltak hivatva, egy olyan gazdaságfejlesztési modell jegyében. amely a drága, központi fejlesztések helyében előnyben részesítheti a decentralizált megoldásokat. Amely immár nem elköltözésre vagy ingázásra készteti az embereket, hanem lakóhelyükön is munkát adhat nekik, jobb, kielégítőbb életmódot biztosítva az érintettekre, s jelentős megtakarítást a népgazdaságnak, a vállalatoknak. E folyamat, e döntések már éreztetik hatásukat a szegedi járásban is. Erről tanúskodik többek közt az az anyag is, amelyet a járási hivatal állított össze, s amelyet nemrégiben vitathatott meg a járási pártbizottság végrehajtó bizottsága. Hogyan is alakult a járás községeinek helyzete, népessége? Nagyjából mindenki számára köztudott, hogy falvaink népessége csökkenésnek indult a társadalmigazdasági fejlődés következtében, s egyáltalán, meglehetősen kevés jutott a községek fejlesztésére, arra. hogy korszerű módon elláthassák lakóikat. Nos, a politikai és kormányzati döntések következtében az utóbbi egy-két évben jelentősen javult a falvak helyzete, a gazdaságfejlesztés megváltozott módszereinek, modelljének köszönhetően pedig csökkent a városba vándorlás üteme. Lényegében ez a tendencia figyelhető meg a szegedi járás községeiben is. A szegedi járásban 1970ben 81 141-en laktak, 1980ban pedig 77 201 lakója volt a járásnak. Azaz, a népességcsökkenés üteme ebben az időszakban megközelítette az 5 százalékot, míg Csongrád megye lakóinak száma ugyanebben az időszakban 2,5 százalékkal, Szegedé pedig 12,6 százalékkal növekedett. Ám a csökkenés a szegedi járásban évről évre kisebb mértékben fogyasztotta az ott lakók számát. A néhány évvel későbbi kezdettel számolt periódusban (1973 és 1982 között) már csak 3,2 százalékkal csökkent a járás népessége. S a csökkenést ma már nem annyira az elvándorlás, mint inkább a fölöttébb kicsiny természetes szaporulat magyarázza. Alapvetően nyilván három szemponton múlik, hogyan alakul egy járás, s egy-egy község lakóinak száma. A tendencia nyilván függ a munkalehetőségektől, a kulturális-művelődésügyi helyzettől, s végül a kommunális-szociális ellátottság helyzetétől. Mindhárom tényezőben jelentősen javult az utóbbi években a szegedi járás községeinek helyzete. Érdemes sorra venni a legfontosabb, jellemző adatokat. Ami a művelődésügyet illeti, a járásban az óvodás korú gyermekek 79 százalékának jut hely az óvodákban. Helyhiány miatt mindössze 121 gyermeket kellett legutóbb elutasítani. A kör-zetesítés- révén javultak .az általános iskolai oktatás feltételei: a tanulók több mint 99 százaléka szakrendszerű oktatásban részesül. Megoldott az egészségügyi alapellátás is. Ami a kommunális ellátottságot illeti: az elmúlt húsz évben a járásban tízezernél több lakás épült. Minden községben működik törpevízmű, s minden belterületi lakásban van villany. A külterületi lakások felébe is bevezették már az áramot. Üllésen a lakások 90, Kisteleken 35 százalékába bekötötték a földgázt is. Kisteleken és Mórahalmon szennyvízcsatorna és -tisztító is épült. A járás valamennyi községének megfelelő közúti összeköttetése van a külvilággal, és sokat javult a telefonellátottság is. Az ipari szolgáltatások és a kereskedelmi ellátás is kielégítőek. Az Áfész-üzletek forgalma évek óta a megyei átlaggal azonos mértékben, vagy annál gyorsabb ütemben növekszik. A járás aktív kereső korban levő lakóinak többsége ma helyben dolgozik. A közel 39 ezer aktív kereső közül 8 ezren kénytelenek egyelőre másutt dolgozni. A helyzet azonban évről évre változik, mindegyre újabb munkahelyek születnek a szegedi járásban. S ami szintén változik lassan: a járásban a fizikai dolgozók havi átlagjövedelme jelentőser. alacsonyabb, mint a megyei átlagkereset. Az újabb munkahelyeken azonban a kereseti lehetőségek már többnyire megfelelnek az iparági átlagnak. Össztársadalmi érdek, hogy a községek lakóinak száma ne csökkenjen tovább, s sikerüljön tehermentesíteni a városokat a gyors ütemű bevándorlás következményeitől. A szegedi járásban már tanúi lehetünk a kezedeti eredményeknek. A községek lakói helyben is egyre több munkalehetőséget találnak, az iparban, a mezőgazdaságban és a szolgáltatásban, közlekedésben egyaránt. A mezőgazdaságban a termelési szerkezet átalakítása következtében " — előtérbe kerültek a zöldség- és gyümölcskultúrák — egyre több embert tudnak foglalkoztatni. Csakúgy, mint a termelőszövetkezetekben ismét fejlődésnek indult melléküzemágakban. Vállalatok, szövetkezetek is egyre inkább együttműködnek a községek termelőszövetkezeteivel, közös vállalkozások létrehozása érdekében. Ezek enyhítik — méghozzá • különösebb befektetés nélkül — a vállalatok munkaerőgondjait, állandó jövedelemforráshoz juttatják a téeszeket. és ú.iabb munkalehetőségeket biztosítanak a járás lakóinak. Méghozzá helyben. A domaszéki téeszben például festékeket csomagolnak a BUDALAKK számára, Sándorfalván alkatrészeket szerelnek össze a fémipari vállalatnak, Pusztamérgesen a "HÓDGÉP-pel közösen létrehozott lakatosrészleg működik, s a Szegedi Ruhagvárral közösen varrodát is kívánnak nyitni, akárcsak Bakson. Bőven lehetne még folytatni a sort. Mindenesetre tény, hogy a szegedi járásban is egyre több és egyre többféle munkalehetőség között választhatnak a lakók. S a járás községei — a nehezebb gazdasági helyzet ellenére is— egyre több pénzből gazdálkodhatnak, a központi elhatározások szellemében. (Az V. ötéves tervben a megyei tanácsi pénzalapok 3,5 százaléka, 1981ben már 6.4 százaléka jutott a járás községeinek. S ez az arány évről évre nő.) A községek fejlődését szolgálja az is, hogy a megyei tanács, s a járási hivatal a maga eszközeiből segíti, ha valahol saiát erőből hasznos fejlesztésekbe kezdenek. Az új munkalehetőségek, a szociális, kulturális. kommunális ellátás javulása, általában az életkörülménvek, s az ehhez tartozó feltételrendszer folyamatos javulása nyilván javítja a jövőben is a iárás községeinek népességmegtartó képességét. Sz. T. Gazdaságtörténeti kongresszus Augusztus 16. és 20. között Budapesten, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen rendezik meg a VIII. nemzetközi gazdaságtörténeti kongresszust. A házigazdája az MTA Történettudományi Intézete lesz — jelentették be a szervezők szerdán megtartott sajtótájékoztatóján. Ránki György akadémikus, a szervező bizottság elnöke elmondta, hogv a tanácskozáson több mint 900 külföldi és 100 magyar történész vesz részt. A szakemberek 52 szekcióülésen vitatják meg a gazdaságtörténeti kutatás aktuális kérdéseit, új irányait, véleményt cserélnek a gazdaságtörténet egyes korszakainak legfontosabb jellemzőiről. A kongresszus témáit, amelyek a/, ókortól egészen napjainkig terjedően fogiák át a gazdaságtörténet főbb szakaszait, előzetes viták után fogadta el a Nemzetközi Gazdaságtörténeti Társaság vezetősége. A témák egy részéről előre felkért előadók tartanak vitaindítókat, néhány szekcióülést spontán vitafórumnak szánnak. I I t