Délmagyarország, 1982. augusztus (72. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-26 / 199. szám

6 Csütörtök, 1982. augusztus 26. Burkolatjavítás — garanciában A szegedi új Tisza-híd építői, eleget téve garanciális kötelezettségüknek, a szigetelés és az útburkolat javításához fognak hozzá ezekben a napokban. Tegnap óta már terelőkarók, lánckorlátok, s jelzőtáblák is figyelmeztetik a forgalmi rend változására a járművezetőket. A négy sávból kettőt, a híd fél pályáját zárták le. a megmaradó két sávon kell megosztozniuk a szemben haladó járműveknek. A várhatóan október középéig tartó garanciális burkolatjavítas miatt az eddigi nyolcvan kilométeres haladási sebesség negyvenre csökken, a híd teljes hceszában. Paradicsomi állapotok 2. Melyik ujjukat harapják? Azt mondják a hozzáértők. a paradicsomtermesztés akkor gazdaságos. • ha a hozamok meghaladják a hektáronkénti 350 mázsát. A Szeged környéki szakszövetkezetekben. Bordányban. Domaszéken, Mórahalmon. Zákányszéken ez nem gond. Inkább tíz okoz olykor zúgó_ lódást. hogy nagyobb területen is termelnének, mint amennyit a konzervgyár igényel. Az itteni kisgazda! Ságokban a munkabér költségét sem számolják föl külön. A gazda nem napszámban dolgozik önmagánál. s nem számítják ki munkaidő utáni órabérét a községházán dolgozó felesednek. vagy a vakációzó gyereknek sem az otthoni „épitőtáborozásért". A szakszövetkezetekben a termesztési technológia igen vegyes képet mutat, összességében azonban végtelenül racionális: a maszek traktoroktól, növényvédő gépektói. házi készítésű szállítóeszközöktől a jó minőséghez elengedhetetlen tömérdek kétkezi munkáig minden megtalálható errefelé. A paradicsom jól illeszkedik a vetésforgóba, s bár válogat a talajban, a kisgazdák mindig megtalálják a neki való parcellát. A Szegedi Konzervgyár idén háromezer vagon (harmincezer tonna) paradicsomra kötött szerződést. A gyári sűrítőüzem névleges kapacitása napi 85 vagon. Ennyit azonban csak papíro" termel, a valóságban a 70 vagont, sem éri el. 1980ban bővítették. Akkor ez már égetően szükséges volt. A hetvenes évek végén szinte belefulladtak a paradicsomba: 100—160 vagonos készletek erjedtek az udvaron A szegedi járásban három léctlomás üzemel: a bordányi Előre és a mórahalmi Homokkultúra Szakszövetkezetben. valamint a rúzsai Napsugár Tsz-ben. Varga Mihály, a Szegedi Konzervgyár termeltetési osziály vezetője: — A kihelyezett léállomások előnye, hogy a frissen szecett áru azonnal a gépre kerül. Nem romlik az utazás során, könnyű és gyors a rakodás a tartálykocsikban. A falvakban munkaerő is könnyebben kerül — Szervezetten, ütemezve szállítjuk a lét a gyárba — mondta dr. Masa István, az egyik legnagyobb paradicsomtermelő szakszövetkezet. a bordányi Előre elnöke. Dolgozószobája ablakából az utcára mutatott: — Ott mennek el a tartálykocsik a szemem előtt Az órát hozzájuk lehetne igazítani, olyan pontosak. Az is előny, hogy a paradicsomtörkölyt (a magot és a héjat) nem kell drága benzinnel behurcolni a gyárba Bordányban a tagok 180, a közös gazdaság 40 hektáron termel paradicsomot. A termés 400 mázsa fölött van hektáronként. A léállomás évente 8—12 ezer tonna bogyót dolgoz föl. Nagy haszna nincs a szakszövetkezetnek belőle: az évi másfél millió forintos tiszta jövedelem kicsi, de csaknem biztos pénz. Mérlegüket az is javítja. hogy az állam tízszázalékos árkiegészítést ad. s ez újabb másfél milliót hoz, a konyhára. Bordányban a paradicsomszedés nagyobb munka, mint az aratás; az ünnep után még az elnök is kiment paradicsomot szedni a közösbe. Egyedüli gondjuk, hogy csak egy targonca üzembiztos a léállomáson. Van másik három is. egvik rosszabb, mint a másik. Nincs alkatrész hozzájuk se egen se földön. Pedig 1982be i már nem lehet 1200 vagon árut puszta kézzel 'öntögetni a lévonal garatjába. Mórahalmon nagyjából hasonló a helyzet. Az ottani adatokat Masa József elnökhelyettes bocsátotta rendelkezésemre. Itt mintegy 9 ezer tonna bogyót dolgoznak föi évente. A mórahalmi kistermelők idén 220 hektáron ültettek paradicsomot. Ide érkezik az áru Zákányszékről és Ásotthalomról is. A szakszövetkezetnek eddig minden esztendőben nyereséges volt a feldolgozás. A Mórahalom és Vidéke A fesz is vásárol föl paradicsomot. Erről Bon László kereskedelmi osztályvezető tájékoztatott: — 1400—1600 tonnára számlánk. Ezt az árut a Szegedi Konzervgyár nem tudta átvenni, a vezetők azt tanácsolták, forduljunk a békéscsabaiakhoz. Az ottaniaknak sem .valami bombaüzlet ez. mert nagy a fuvarköltség. de leköti a kapacitásukat. s levezeti az itteni föiösieget. Mi azoktól a kistermelőktől szándékozunk felvásárolni a paradicsomot, akik más zöldségüket, gyümölcsüket is az áfész-hez hozzák. Igen kis mennyiségre kötöttünk szerződést. Amennyit mi el tudunk adni annyit átveszünk. Ha dömping lesz. állandó termelő partnereinket igyekszünk előnyben részesíteni. — Nem konkurrálnak a téeszekkel? — Ugyanannyit fizetünk, mini ők, a minősítés rendje is hasonló. Nagyjából ez a mai helyzetkép. Miért hát a figyelmeztetés a sorozat előző részében; a dömping, a minősítési viták, a zavar és elégedetlenség ezentúl sem csak az emlékezetben létezik? Nos. az idei állapotok sem mindenben paradicsomiak A csemege minőségűért a léparadicsomnál 1 forinttal többet. 2.80-at fizetnének — ha egyáltalán átvennék. De nem veszik át! Veit, aki egész kocsival kiválogatott. aztán csak léoaiacucsom árat fizettek érte. kihúzva ezzel vagy ezerkétszáz forintot a zsebéből. Bordányban például az öszs+es termés 40 százaléka eleve csemegének alkalmas fajta Odry Károlyt, a Szegedi Konzervgyár termelési főmérnökét megkérdeztem, miért a fönnakadás. — Földolgozzuk, amit tudunk. Szállítottunk a kecskeméti és a paksi konzervgyárba is: eladjuk. amire vevőt találunk. Ennél többet nem lehet. — Az összes csemegeparadicsomot el tudnánk adni közvetlen fogyasztásra. Csak ügyesen kell kereskedni! — vélte dr. Masa István. — Akkor miért nem adják? — Mert óriási szállítópark kellene hozzá. És a barack jó részét is saagunk adtuk el. mert a ZÖLDÉRT nem ahrrt érte tisztességes árat f.zetni. Ennyi teherkocsit nem tarthat ekkora gazdaság A tagoknak mi kifizetjük a csemegeárat, az árut pedig lének dolgozzuk föl. Duplán fizetünk rá: egyrészt fedezzük az árkülönbözetet, másrészt a csemegeparadicsomból igen kevés lé nyerhető. — Miért nem vesz át tő bet a konzervgyár? — Mert elhúzódott az uborkaszezon — válaszolta Odry Károly. — Naponta bejön 100 tonna uborka. A vizes uborka ugyanazon a gépsoron készül, amelyiker a csemegepa ''-somot tartalmazó vegyes dara savanyúság. Választani kell: vagy egyik, vagy másik. Ha a vegyes darabost választanánk. mindennap ki kéne dobni hatvan tonna uborkát. Ügy döntöttünk, átmenetileg rám veszünk át csemegeparadicsomot, és az összes uborkát földolgozzuk ötliteres vizesnek. Bármelyik ujrunkaí harapjuk, mindegyik fíj! — Lám. az erőviszonyok: a termelő megint ráfizet! — A gyár is ráfizet. A vegyes darabos sokkal gazdaságosabb termék. Csak nem annyival, hogy érdemes lenne naponta hat vagon uborkát a szemétre dobni miatta. Tanács István (Folytatjuk.) Honunk i A

hogyan a csepp vájja a követ: nem erővel, hanem gyakori eséssel... A tizedik országos honismereti akadémián elevenítette fel valaki ezt a latin mondást, utalva arra, hogv bízik a honismereti mozgalomban: bízik abban, hogv az önismeret „cseppjei" az igazi hazafiságot mélyítik el a társadalomban. Az igazi hazafiságot. amelv egyszerre jelenti a magyar ügv és a társadalmi haladás ügyének szolgálatát. mégpedig annak tudatában, hogy sorsunk — a szocializmust építő Magyarország sorsa — általunk alakítható, hogy tetteink nem pusztán előzményei, hanem előkészítői tulajdon jönvőnknek. Sajnos, nem mindig magától értetődő ma sem, hogy a világot a világ népei tartoznak alakítani, hogy a történelem felgyorsult sodrában sincs nemzet, amelv megengedhetné magának a sodortatás luxusát, nincs nemzet, amely vélt tehetetlenségébe beletörődve, a cselekvést másokra háríthatja át. Mi sem lehetünk ilyenek. Ahhoz azonban, hogy közös jövőnkért jó hazafiakként cselekedjünk — a világot annak részeiként és részleteiben alakítva —. mai „sorskérdéseink"-re kell válaszolnunk, amihez nélkülözhetetlen honunk érdemi ismerete A honismeret. A manapság olv divatos nemzeti identitástudat fogalma kellő ismeretek nélkül csak hangzatos lehet. a megóvásához, megtisztításához, a jövőépítés érdekében való áthangolásához ehhez nem elégséges a tiszta szándék: a nemzettudatnak tényekből kell táplálkoznia, a nem megszűrt, a nem misztifikált, a múltból a máig vezető valóság ismeretével. Ezt a célt szolgálja a honismereti mozgalom is. amelyenek szerves része — és legmagasabb szintű továbbképzési formája — a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Népművelési Intézet által, egy-egy megve népfrontbizottságával és művelődési központjával közösen évről évre megszervezett országos honismereti akadémia. Az elsőnek tíz évvel ezelőtt, s a jubileumi tizediknek legutóbb, egyaránt SzabolcsSzatmár megye. Nyíregyháza adott otthont. A tizedik országos honismereti akadémia nem különbözött az eddigiektől abban. hogy a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola auditóriumának padjaiban is szakértő hallgatóság foglalt helyet: népfrontaktivisták, honismereti szakkört vezető főiskolai tanárok, történészek, néprajzosok, levéltárosok, múzeumi munkatársak, egyetemisták, akilittek egv részét személy szerint hívták meg a továbbképzésre. többségüket pedig a megyék delegálták. Az előadásokat ezúttal is vita — ha úgy tetszik: szakmai vita — követte, az elhangzottak azonban ezúttal is valamennyiünkre tartoznak: az újabb ismereteket, a gondolkodtató, s tevékenységre serkentő tapasztalatokat továbbítani ezúttal is a résztvevők megtisztelő feladata lesz. „öntudatos a néD ha ismeri a múltat, vállalja a jelent és a jövőt". Ezt a legutóbbi népfrontkongresszuson elhangzott gondolatot választotta jelmondatául a tizedik országos honismereti akadémia, amelv ezúttal a magyar falusi társadalom helyzetének vizsgálatára, ennek előzményeire és jelenére irányította a fő figyelmet. A hetvenes évektől kezdve ugyanis a magvar falu rendkívül gvors ütemben változott, gyorsult a társadalmi átrétegződés, amima is tart. Márpedig a mai magyar falu holnapi élete nyilvánvalóan attól is függ. hogy a falusi rétegek érdemi önismerete milyen mértékben lesz része a mai tudatnak. Hogy milyen módon járulhat hozzá a leghatásosabban ehhez az érdemi önismerethez a honismereti mozgalom, ez a kérdés volt a leginkább vitatott ezen az akadémián, s az e kérdésre adott válaszában különbözött a leginkább mindattöL, amit folytatni volt hivatott. És ez a válasz a honismereti mozgalom egészére is vonatkozik: ma már nem elég helytörténeti adatokat, gvű.iteni (noha ez is fontos), s végképp nem elegendő sillernek könyvelni el. hogv évről évre több honismereti dolgozat készül, hanem magukat a kutatásokat kell szociológiai, szociográfiai megközelítésmóddal felvértezni. Van ennek hagyománya nálunk, voltakéopen e hagyomány felelevenítését isz szorgalmazták a Nyíregyházán elhangzott előadások, például a népi írók mozgalmának jelentőségéről. az agrárszociográfiában hasznosítható tanulságairól, vagv a magvar szociográfia felszabadulás utáni újjáélesztésének kísérleteiről, amelyeknek tapasztalatait kamatoztatni a honismereti mozgalomra hárul. K

étségtelen, hogy a szociológiai megközelítés a honismereti kutatásokban nem csupán lelkesedést, szorgalmat és szakértelmet követel. Könnyebb és hálásabb például egy-egv tájegység lakodalmi szokásait, vagv éppen boszorkányhiedelmeit összegyűjteni, nehezebb és valamivel tán kockázatosabb azt vizsgálni, hogy kik hisznek ma is boszorkányokba* és miért. A szociológia segítségével ideiében kell tudnunk tisztázni mindazt, ami hátráltat, s ami serkent, korábban, mini hogy a kutatások eredményeit rnár csak a tudomány legyen képes hasznosítani. A krónikaírás, az üzem.türténetírás hasznosságához nem férhet kétség, ám célravezetőbb azt is kutathi. hogv a krónika szereplői miért élnek úgv. ahogv élnek. Meglehet, hogv ez a módszer prózaibb és esetenként, kevésbé felemelő eredményeket fog produkálni, de a honismerethez — honunk érdemi ismeretéhez — az effajta önvizsgálat is hozzátartozik. Aczél Gábor Napirenden: a szállítás A Vasutasok Szakszervezetének elnöksége szerdai ülésén egyebek között tájékoztatót hallgatott meg a MÁV eddigi tervteljesítéséről. A tájékoztatóból kitűnt: az előzetes tervektől eltérően csökkent a vasúti személyszállítási igény. Ennek okát egyrészt az ipar folyamatos decentralizálásában, a munkába járással kapcsolatos utazások mérséklődésében látják, s az okok között szerepel az is hogy az ötnapos munkahét bevezetése eddig még nem eredményezte a hétvégi kirándulóforgalom várt növekedését. Visszaesett a nemz.etközi személyforgalom is. A megcsappant forgalom nem okozott számottevő bevételkiesést. ugyanis, bár kevesebb volt az utas, de többen váltottak jegyet gyorsvonatra, illetve elsőosztályú kocsira. Kedvezőtlen tapasztalat, hogy az utazás minőségi jellemzői sem javultak: így például — mindenekelőtt a pályakorszerűsítési munkák miatt — romlott a vonatok menetrendszerűsége, s továbbra sem megoldott kérdés a szerelvények tisztántartása. A vasút jó munkáját dicséri viszont az ötnapos munkahét miatt szükségessé vált, s az egész országra kiterjedő menetrendváltoztatás. Az igények jó összehangolásának és érdekek egyeztetésének köszönhetően alig érkezik panasz az új menetrendre. Az áruszállítás is elmaradt a tervezettől — megközelítően 3,5 millió tonnával. Csökkent az átlagos szállítási távolság is 1,4 százalékkal, ez elsősorban a tranzitforgalom visszaesésével áll összefüggésben. A belföldi áruszállítási igény mérséklődésének egyik legfontosabb előidézője az állami és vállalati beruházások erőteljes korlátozása, valamint a szállíttatok elégtelen rakodási készsége. A fuvaroztatók a hétvégeken gyakran nem rakják ki a teherkocsikat. emiatt a MÁV gazdaságtalan munkára kényszerül. Egyenetlenné válik a kapacitáskihasználás, nő a kocsiforduló-idő, s lassul az áruk továbbítása. Mindezek miatt az áruszállítás bevétele körülbelül 1.2 milliárd forinttal elmaradt a tervezettől. Az elnökség felhívással fordult a vasutas dolgozókhoz. A személyszállításban törekedjenek a közlekedés kulturáltságának javítására a menetrend fokozott betartására. Az áruszállításoknál a legfontosabb teendő a fuvarozási igények maximális kielégítése, a kocsipark jobb kihasználása, az árutovábbítás gyorsítása. Az egész vasút területén nagy gondot kell fordítani a belső tartalékok feltárására, a munkaszervezés javítására az üzemanyag és energiafelhasználás csökkentésére, valamint az ésszerű anyagtakarékosságra. (MTI) Vándorgyűlés A Magyar Elektrotechnikai Egyesület XXIX. vándorgyűlésén — mely csütörtök délután kezdődött a Budapesti Műszaki Egyetemen — az erősáramú ipar helyzetét, a gyártástechnológia fejlesztésének legfontosabb feladatait vitatják meg a . résztvevők. A vándorgyűlést Szepessy Sándor, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület főtitkára nyitotta meg. Gábor András ipari miniszterhelyettes bevezető előadásában hangsúlyozta: a jelenlegi világgazdasági helyzetben a hazai ipar szakembereinek az eddigitől eltérő feladatokat is meg kell oldaniuk. Szükségessé válik a vállalatok közötti belső munkamegosztás javítása. A jelenlegi helyzetben a kiváló minőség az eladhatóság alapvető feltételévé válik. A minőség javítása csak úgy lehetséges, ha a konstruktőr és a technológus sikeresen együttműködik. Az eddigieknél még nagyobb gondot kell fordítani a fejlesztési eredmények gyors bevezetésére, a technológiai korszerűsítésekre, az anyag- és energiatakarékosság növelésére és a szocialista vállalatokkal, illetve a tőkés cégekkel folytatott együttműködés hatékonyabbá tételére. A megnyitó után megvitatták az erősáramú iparban alkalmazott korszerű technológiák fejlődését és hazai helyzetét ismertető előre beküldött tanulmányokat. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület vándorgyűlése csütörtökön és pénteken is folytatja munkáját. V