Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-09 / 159. szám

4 Péntek, 1982. július 9. 4 A történelem sodrában — Apám kái%>itr>ssegéd páccsal álltunk szembe egy- ket beolvasszák minél na­Volt. Munkásnegyedben, a mással: leváltjuk a munkás- gyobb vállalati szervezetek­Somogyi telepen laktunk — tanács tagjait. Végül az el- be. Világos volt, hogy nem meséli Fogas János, az lka- lenséges hangadókat kihagy- maradhatunk tovább önál­rus szegedi gyáranak igaz- luk, s az utána következő jóak. Házon belül azt mon­EatÓjt, x . ülősztrájkot is fölszámoltuk, dogattuk, hogy ha már min­— Elvegeztem a négy pol- Dorozsmaról hoztunk egy denképpen csatlakozni kell gant, utana esztergályosnak traktort, azzal próbáltuk valahová olyanhoz csatla­tanultam Szegeden nem kap- megindítani a gépeket. De- ko2Zunk,' aki nekünk is tet­tam munkát • győri vagon- cember végére, január ele- ^ik. Termékeink 52 gyarba kerültem. Negyven- jére megindult a munka­négy tavaszán Szegedre jöt- Március 10-én nálunk is tem vissza, utana pedig le- szervezték a munkásőrséget, venteként elvittek, s hadi- Magam is beléptem, rajpa­fogságba kerültem. Ezcrki- rancsnok lettem, majd sza­leneszaznegyvenöt szeptem- kaszparancsnokként szerel­berében jöttem haza. Apám tem le 1970-ben. nzzal fogadott, megváltozott Nagy volt a munkanélkü­lit a helyzet, a baloldaliak, liség azokban az időkben, kommunisták vették át a Politikai kérdés volt, hogy pohtikaban a kezdeménye- minél több munkahelyet zést. tudjunk teremteni. A Fém­A Lippai-fele fűrészüzem- lemezipari Vállalattól hű­ben hclyezkecllcm el. Szege- szonegynéhány termék gyár­den apro vasipari üzemek xását vettük át: teatojás, voltak fölkerekedtünk, el- diódaráló, habverő, szemét­mentünk Budapestre. A Cse- iapát... Azutón autóvilla­pcl Müvekben dolgoztamegy moa6Ógi cikkek: különböző évet. Feleségem azonban megbetedett, -19-ben haza­jöttünk ismét, a Kenderfo­nó- és Szövőipari Vállalat- ... , , ..... . .. x , .. nál helyezkedtem cl. Akkor tunk kul"n%ző nyomdai be' stoplámpák. Gyártottunk belső visszapillantó-tükröt is abban az időben. Készítet­már kezdtem bekapcsolódni a politikai munkába: nem volt ugyan külön MADISZ­rendezéseket is. Azokban az években ke­rültünk kapcsolatba az lka­szervezet. de a fiatalokat i'usszal._Kulonbozo reszegysé­összegyűjtöttük. Mint a fiu- 8«k gyártását bízták ránk: talok politikai munkájának tetőszellőzőket, kapaszkodo­Bzerve/.őjét a helyi pártve- fogantyúkat, zetöségbe is beválasztottak. ötvenhatban az irodagép­Negyvenkilencben került technikai részleg különvált, napirendre a kisüzemek ál- Később a tanács újból ösz­lamoiítása is. Behívattak á szecsapott bennünket. Ki­pórtbizottságra. Ott már so- lencféle szolgáltatást is vé­kán voltak. Kaptunk egy- geztünk, például motorte­egy borítékot, gépkocsit, kercselést, kerékpárjavítást, rendőrt. Föl volt térképezve Akkoriban népszerűek vol­a város, kiosztották, ki me- tak a Dongó segédmotorok: lyik üzembe megy. Meg- ezek javítását is mi végez­mondták: odamegyünk a tu- tük. Sokfelé volt telephe­lajdonoshoz, a nép nevében lyünk, a központunk lefoglaljuk az üzemet, a mindig a Honvéd téren, pénztárat, pénztárkönyvet szinte a város közepén. Hat­magunkhoz vesszük. Nekem vanhatban merült föl elő­dr. Bárkányi Ferenc öntődé- ször a kitelepítés kérdé­je es vasműhelyc jutott. se: kaptunk négy holdnyi te­Harmincöt fos kisüzem volt rületet a mostani helyen, az, nyolc-tíz kommunista Negyven-negyvenöt fős dolgozott benne. Csóri Jani építőbrigádot szerveztünk, bácsira emlékszem, o volt a hatvankilencben már az új portás. Fél lábát elvesztette eredeti szakmája, fél lábbal is úgy ment a tetőn, mint a macska. , , , , „ helyen termeltünk két üzem- ™ — sSShSBHRS srrsu aa25-.SE - " rítéssel leadtuk más vál­lalatnak. , , , Gondot jelentett a válla­Masfél évig voltam ebben lat szakmai felügyelete. A a kisüzemben vezető, akkor ^^ ipari <>sztáiyan sem megalakult a Vasipari Egye- értenek mindenhez, a haté- . .... . . . süles. A Koho- es Gépipari k ^^ felügyelet 11- tudjak mémi' honnan tartózó kis- ,úzió ,ehetett csak. Akkori. dúltak, hová jutottak, Minisztériumhoz üzemeket szervezte egységbe. Először a munkaügy és az szaza­iékát abban az időben már az Ikarus számára készítet­tük. Nekünk nagyon meg­felelt a pesti nagyvállalat, és az ottani központnak is kapóra jött a lehetőség. A Rába ugyanis átvette a szombathelyi tanácsi fém­ipari vállalatot, az ott ké­szülő buszalkatrészeknek ép­pen nem volt gyártójuk. 1976. január l-től, mint az Ikarus szegedi gyára mű­ködünk. Fiatal korom óta a törté­nelem sodrásában élek. Föl sem tudnám pontosan so­rolni azt a rengeteg profil­váltást, ilyen-olyan válto­zást, amin műszaki veze­tőként, igazgatóként keresz­tül mentem, a történelem, az ilyen-olyan gazdaságpolitikai koncepciók kacsicaringóiról nem is beszélve. Az én ed­digi életem úgy ment el, hogy nem fáradtam bele a munkába: mindig szórako­zás is volt számomra a munka. Hatvanhatban vé­geztem el a technikumot. Szükség van a tanulásra, ma anélkül nem lehet már megélni, mégis azt gondo­lom, önmagában semmilyen szaktudás nem ér semmit, ha valaki nem végzi kedv­vel és szívesen a munkáját. Én például az utolsó csa­varig tudom, mi hol van az üzemcsarnokban: benne van a két kezem munkája. Szép idők voltak ezek, jó visz­szaerrúékezni rájuk. A te­remtés öröme éltette.az em­bert. A mostani fiataloknak talán kevesebb a „fűtő­anyaguk". Ök már nem nyerhetnek annyit, amennyit én nyertem, amikor elindul­véko­nyan megkent zsíros ke­nyereitől a mostani perspek­tívák felé. Azok közé tar­tozom, akiknek még van összehasonlítási alapjuk, föl IN­és ban különben is az volt a milyen áron. anyagé 11 átás lettközös, ké- Képelő, hogy a kisüzeme­sőbb pedig kezdték Tanács István Hegesztés — „madérszeeimel" Szovjet tudósok a mada­rak — többek között a ga­lambok — iatásánák, szem­szerkezetének közelebbi ta­nulmányozása során megta­lálták egy sokáig rejtélyes­nek tűnő jelenség magyará­zatát. Eddig megmagyaráz­hatatlan kérdés volt, % miként képesek a madarak — akár hosszú időn keresztül is — a napba tekinteni anélkül, hogy a fény elvakítaná őket. A kutatók' megállapítása szerint a rendkívüli fényál­lóság a madárszemben vég­bemenő pigmentképződéssel függ össze. Pontosabban fo­galmazva arról van szó, hogy ' a madarak szemében bizonyos pigmentképződmé­nyekböl álló „védőszem­üveg" található, amelynek egyébként más funkciók be­töltésében — például a tá­jékozódásban — is szerepe van. Műszeres mérésekkel ki­mutatták, hogy a galamb recehártyájának bioelektro­mos potenciálja erősödik, ha a napfény alulról jut a látó­szervbe, és gyengül, ha a napsugarak felülről hatolnak a madár szemébe. Kiderült, hogy amíg a napsugarak a madár csőrénél magasabb szögben hatolnak szemébe, addig az állat azt nem érzi kellemetlennek. Ha viszont a sugarak alulról jutnak a szemébe, a madarak lehajt­ják fejüket, megváltoztatván a fénysugár beesési szögét Köztudomású, hogy az embernél súlyos szemgyulla­dáshoz vezet a hegesztési ívfény lángjába való nézés. A madarakat viszont csöppet sem zavarja az erős fény­hatás, sőt kíváncsian direkt odanéznek a fényforrásra. Szovjet szakemberek meg­próbáltak a madarak szem­szerkezetéhez hasonló szem­üveget és maszkot létrehozni a hegesztők számára. Ennek eddig kétféle változatát dol­gozták ki: az egyik gyengíti a szembe alulról jutó fény­sugarakat, a másik pedig fényelnyelő réteggel védi a szemet a káros fénysugarak­tól. össze­vonni őket. A Honvéd téren volt például a Tóbiás Már­ton és Fiai. A Madách ut­cábun a Benkóczy. A har­madik korábban Frischmann Ferencé volt. ötvenegy áp­rilisában ezt a hármat ösz­szevonták. Ebből lett a Sze­gedi Fémipari Vállalat: a korábbi üzemek ennek a te­lepeiként dolgoztak tovább. Később az öntödéket is fölszámolták. Volt itt a Friedmann, aztán a Rick­welsz, a Bárkányi, a Deutsch: ezeket is hozzácsapták. A Honvéd téren volt a köz­pont Az egyesítés után is rengeteg dolgot gyártottunk. Korcsolyát, bűtorvasalást, körzőt, gamma-féle rajztáb­lát. Ez a vállulat fuzionált egy másikkal, amelyik mo­tortckercseléssel és iroda­geptochnikával foglalkozott. Miután a Vasipari Egyesü­lést fölszámolták, előbb a megyei tanácshoz, később a városi tanács ipari osztályá­hoz kerültünk. Üj nevünk is lett: Fémipari és Finomme­chanikai Vállalat. Kovács Jánosnak hívták az igazga­tót, én voltam a műszaki ve­zető. ötvenhat októberében Te­mesváron voltunk tapaszta­latcserén. Jöttünk hazafelé, Békéscsabán tudtuk meg, hogy mi van idehnza. Ková­csot be sem engedték a gyár területére. Megalakították a munkástanácsot. A pártszer­vezetnek november vége felé sikerült összeszednie magát. Akkorra már jöttek a Kádár­kormány utasításai, de ter­mészetesen annyit értek, amennyit végre tudtunk be­lőlük hajtani. Az egyik ilyen, a mi vállalatunknál döntő összecsapás a sajtolóban zaj­lott le: pájszerral, nagykala­Szépen magyarul — szépen emberül Nem érdekel!" BS Egyik napilapunk olvasó­ja megírta, mennyire fel­háborodott egy javítóválla­lat alkalmazottjának eluta­sító magatartásán. Amikor az ígért időpontban vissza­jött a javításra elvállalt tár­gyért, még nem kapta meg, késett a javítás, csak dél­után érkezik vissza az üz­letbe — közölték vele. A tárgy tulajdonosának azon­ban sürgősen el kellett utaz­nia. s ezt meg is mondta. Meglepő választ kapott: el­utazása a vállalót „nem ér­dekli", mondván: ez már magánügy. Nem is nagyon ritka ma­gatartásról szólt a levél. Az elhárításnak sokféle módját figyelhetjük meg el­adók, kiszolgálók részéről. Efféle magatartás legtöbb­ször megmarad az érdekte­lenség nem szóbeli jelzé­seinek szintjén: fejrázásnál, beszédes gesztusnál, netán a vásárlót figyelembe se ve­vő odébbálássnál. Legtöbbször azonban va­lamilyen hallható jelzést ka­punk, mégpedig aszerint, hogy milyen mértékben „ér­dekli" a válaszolót a ta­nácstalan ember dolga. Egy igen vagy nem rendszerint elhangzik, néha egy biztató szót is hallhatunk arról, hogy másnap, vagy a jövő héten meglesz az öltöny, nézzen be ekkor és ekkor. Nem ritka a magyarázat sem: „Csak később kapunk árut", „Már egy hónapja hiánycikk", „Jövő csütör­tökön érkezik .,.", „Két dol­gozónk is megbetegedett" stb. Néha udvariasan kez­dődik: „Sajnáljuk..." Az elhárításnak persze vannak kevésbé finom hang­jai is: „Hová gondol!", „Hol él maga!" S itt kez­dődik az érdektelenség el­utasító magatartása — és beszéde. Ha fellapozzuk szófejtő szótárunkat, és az érdeklő­dik eredetét keressük, meg­tudjuk, hogy alaptöve az ér ige, amelynek jelentése: .hozzáér'. Ez a jelentés ma az érint igében maradt meg eredeti, konkrét értelmé­ben, de benne volt az ér­dekel többszörösen képzett formában is, hiszen élt va­lamikor .bökdös' jelentése is. Akit tehát valami nem érdekel, azt jelenti, hogy nem érinti — átvitt érte­lemben. Ha megvallatjuk azt a ha­talmas szócsaládot, amely az ér Igetőből kisarjadt, akkor jól körülhatárolt jellem­rajzát bonthatjuk ki annak az embernek, akit ember­társa dolga nem érint. Lás­suk! Ez az ember először is nem érti meg felebarátja gondját, mert hiányzik be­lőle a kellő értelem, azaz nem elég értelmes, tehát ér­telmetlen. Nincs is érzé­ke ahhoz, hogy értelmezze a baját, azaz értelmileg fel­fogja. De nem is érett más ember bosszúságának fel­fogására, éretlen hozzá, nem jutott el a kellő érettség fo­kára, mert nem érlelődött meg benne a hajlam az együttérzésre, hiszen erre a szintre csak a lelki élet kifinomodásával lehet eljut­ni. azaz éreznie kellene nemcsak a maga fájdalmát, örömét, a vonzódást vala­kihez vagy valamihez, az idegenkedést a kellemetlen­ségtől. Nem tudja érzékel­ni társa bánatát vagy örö­mét, mert érzéketlen ma­radt, érzelemvilága szánan­dóaii csökevényes, lelke pe­dig érdes. Látható mindebből, ho­vá kellene elérkeznie annak az embernek (persze, a vá­sárólnak is!), aki velünk em­berileg akar közösségben él­ni, művelten viselkedni és beszélni.., Milyen emberi módon vall erről anyanyelvünk rejtett jelentésvilága! Szende Aladár kertbarátoknak Termelünkr értékesítünk A zöldségfélék és a gyü­mölcsök többsége szedés után közvetlenül fogyaszt­ható, .vagy értékesíthető. Értékes tulajdonságaikat egy részük különösebb tartósítá­si eljárás nélkül megőrzi. A legtöbb zöldség, gyümölcs azonban a betakarítást kö­vető későbbi fogyasztáshoz külön tartósítási eljárást igényel, ezék közül ismer­tebbek a zöldségkonzervek, levek, savanyúságok, gyü­mölcslevek, szörpök, ízek, dzsemek, befőttek és kocso­nyák. A betakarítás utáni köz­vetlen fogyasztáshoz a házi­asszonyok megfelelő recept­tel, hagyománnyal rendel­keznek, de a forgalomban levő szakácskönyvek is pon­tos leírást tartalmaznak az elkészítésre vonatkozóan. A feleslegként mutatkozó ter­ményeket értékesíteni kell, melynek megszervezése már esetenként gondot okoz, mi­vel a többlettermés előzetes felmérése nehézkes, megfe­lelő gyakorlatot igényel és a természet függvénye is. A legbiztonságosabb értéke­sítési forma a felvásárló szervekkel kötött szerződés keretében történő áruátadás. A szerződés kötésekor a ter­melő megismerheti az át­adás feltételeit, az áru mi­nőségére vonatkozó igénye­ket.. A kertészeti termékek többsége szabadáras, ami azt jelenti, hogy a termelő az átvételi árat az átvételt megelőző napon — eseten­ként közvetlen az átvétel­kor — ismeri meg. A minő­ségre vonatkozó előírásokat az érVéftybefl~Ievő SZábéá­nyok tartalmazzák, melyről az átvevők az érdeklődők­nek kötelesek tájékoztatót adni. Az áru szedését megfele­lően elő kell készíteni. Aki korábban értékesítéssel nem foglalkozott, annak célszerű az értékesítésre szánt ter­mékből a felvásárló telepre mintát vinni, mert a túl korán, vagy túl későn sze­dett termék áruforgalmazás­ra gyakran alkalmatlan. A szállításhoz a felvásárló te­lep göngyöleget biztosít, amit már a szedés előtt be kell szerezni, és az árut már a felvásárló által biztosított göngyölegbe kell szedni. Ez­zel elkerülhetjük az áru tö­rődését. A szedést lehetőleg az átadást közvetlen meg­előzően kell végezni, araeny­nyiben rövidebb ideig táro­lásra van szükség, erre a célra hűvös, szélmentes he­lyet jelöljünk ki. Magasabb áron értékesít­hető a zöldség, gyümölcs közvetlen bolti értékesítés esetén: ez történhet előre lekötött szerződés alapján, vagy szerződés nélkül. A szerződéses termelés na­gyobb értékesítési biztonsá­got jelent a kiskerttulajdo­nosoknak, mivel a boltok szerződés nélkül csak abban az esetben vásárolnak sza­bad árut, ha a szerződésre felvásárolt mennyiség nem elegendő. Bolti értékesítéskor lehe­tőleg az átlagot mutató min­tával célszerű a boltvezetőt felkeresni, ő megfelelő tájé­koztatást ad a minőségi igényre, a termék érettségi fokára és az átadható meny­nyiségre vonatkozóan. Jó minőségű áru szállítása ese­tén tartós kapcsolatot lehet a bolttal kialakítani. Szabadpiaci értékesítéskor lehet a legmagasabb árat elérni, mivel ebben az eset­ben az áru a termelőtől közvetlenül a fogyasztóhoz kerül és a szabványtól el­térő minőségű, túlérett, éret­len, méret alatti áru is el­adható. A szabadpiaci érté­kesítés szükségessé teszi, hogy a kistermelő a szállí­táshoz megfelelő göngyöleg­gel rendelkezzen. A korszerű táplálkozás alapvető élelmiszerei közé tartoznak a gyümölcs- és zöldségfélék, melyeknek fo­gyasztása friss állapotban rövid időszakra korlátozódik. A házi konzerválás — vagy közkeletűbb szóval — a be­főzés gondos munkát, sok­féle ismeretet, alapos szak­értelmet kíván, ennek meg­szerzéséhez adnak segítséget a könyvesboltokban kapha­tó, a háztartásban is meg­valósítható receptet, techno­lógiát tartalmazó szakköny­vek. Ezek közé tartozik Ehrhard Donath Házi gyü­mölcs- és zöldségfeldolgozás című könyve is. (A szak­könyvek ára általába" nem több egy-két kiló fris3 gyü­mölcs áránál, s segítségük­kel elkerülhető a belőttek romlása.) Néhány alapvető követel­ményre azonban szeretnénk felhívni a befőzni készülő háziasszonyok figyelmét. A zöldségkonzervek készí­téséhez megfelelően érett zöldséget használjanak fel. Az előkészítés során a zöld­séget jól meg kell tisztítani, a romlott részt el kell távo­lítani. A tároláshoz tiszta, jól záró edényt szabad csak felhasználni. A tartósításhoz csak a legszükségesebb tar­tósítószereket alkalmazzák. A sterilizálással tortéttő -tar­tósítást kell előnyben része­síteni. A természetes íz meg­tartására kell törekedni, tartózkodni kell a túlzottan édes levek készítésétől. A levek és savanyúságok ké­szítéséhez felhasználhatók a szabványon kívüli, ám meg­felelő beltartalmi értékkel rendelkező zöldségek is. A gyümölcsbefőttek készí­téséhez ne használjunk túl­érett gyümölcsöt, mert a hő­kezelés miatt túlzottan el­puhulnak. A természetes ízek megőrzése végett tar­tózkodjunk a túlzott mér­tékű cukrozástól. A gyü­mölcs nagysága nem befo­lyásolja a cukor mennyisé­gét. A gyümölcslé folyékony gyümölcs. Tehát törekedni kell a természetes íz meg­őrzésére. Az alma, körte, szőlő stb. kipréselése után, természetes állapotban, cu­kor nélkül is megfelel. A csonthéjas és bogyós gyü­mölcsöknél a sav aránya magas, ez szükségessé teszi cukor alkalmazását. A gyü­mölcsíz és gyümölcskocsonya készítésnél a cukrot csak a befőzés befejezése előtt sza­bad hozzáadni, így a ké­szítmény sűrűsége kedve­zőbb és az odaégés veszélye is kisebb. A gyümölcsborok készíté­séhez általában a túlérett, sza bványkövetelményeknek meg nem felelő gyümölcsöt szoktuk felhasználni. Éppen ezért nagy figyelmet kell fordítani a szedés utáni gyors feldolgozásra. Meleg időben az erjedés gyorsan végbemegy, ezt követően gyorsan le kell dugaszolni és sötét helyen kell tárolni. A gyümölcsborok kedvező savtartalma 6—7 g/l, ennek ismeretében kell a hozzá­adandó víz és cukor meny­nyiségét meghatározni. A borkezelési eljárások továb­biakban az általános bor­készítési technológiával meg­egyeznek. Dr. Tóth Mihály, megyei főkertész

Next

/
Thumbnails
Contents