Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-09 / 159. szám

2 Fentek, 1982. július Díszvacsora a Parlamentben a francia vendégek liszfeletére . - alábbiakban Mitterrand elnök láto­gatásának egy olyan eseményéről tudósí­tunk. amelyre szerdán este. lapzártánk után került sor: Kádár János és Losonczi Pál a Parlament vadásztermében díszva­csorát adott Francois Mitterrand tiszteleté­re. A díszvacsorán részt vett Lázár György. Aczél György. Trautmann Rezső. Mariai József, Péter János. Katona Imre, Púja Frigyes, Köpeczi Béla, Méhes Lajos. Ván­csa Jenő, Veress Péter. Béni/i József, to­vábbá az Elnöki Tanács több tagja, vala­mint állami és társadalmi életünk számos vezető személyisége, köztük Szentáaothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és Lékai László bíboros, esztergomi érsek. Jelen voltak a francia elnök kísére­tének tagjai: Claude Cheysson. Michel Jo­bert, Jean-Pierre Chevenement. Jack Láng. Pierre Joxe, René Chazelle. Jacques Le­compt, s a köztársasági elnökkel érkezett más francia személyiséaek. A díszvacsorán az MSZMP KB első tit­kára és a Francia Köztársaság elnöke po­hárköszöntőt mondott. Kádár János pohárköszöntője Excellenciás uram! Höl­gyeim és uraitri! Barátaink! Elvtársak! Szívből, régi ismerősként köszöntöm Francois Mitter­rand urat. a Francia Köz­társaság elnökét. Köszöntöm minden francia vendégün­ket. Megtiszteltetés ' szá­munkra, hogy a Francia Köztársaság elnöke elláto­gatott Magyarországra. Önök. szívesen látott vendégeink, s legfőbb kívánságunk, hogy érezzék jól magukat ná­lunk. Ennél az asztalnál két nép képviselői találkoznak. Mi jól ismerjük a francia nép dicső történelmét, amely az emberiség számára is sokat jelentett. A nagy francia forradalom eszméi hozzánk is eljutottak, élénk szelle­mi kapcsolat volt a magyar és a francia progresszió kö­zött. A magyar nép leg­jobbjai — Batsányi János szavaival szólva — Párizsra vetették vigyázó szemüket. Amikor ma este a Kossuth téren a Marseillaise-t hal­lottam, eszembe jutott, hogy munkásmozgalmunk 6a .iát nemzeti himnuszunkon kí­vül jól ismerte a Marseil­laise-t is. Ismerjük a fran­cia nép hősies harcát a po­rosz militarizmus és a Hit­ler-fasizmus ellen. Tudjuk azt is, hogy Franciaország ma is az európai és a világ­politika jelentós tényezője. Ma is pozitív várakozás­sal tekintünk Franciaország­ra közvéleményünkben, né­pünkben mély rokonszenvéi Franciaország és a francia nép iránt. Mi — „a másik fér — egy kisebb lélekszámú nem­eetet képviselünk, egy olyan népet, amely több mint ezer éve él itt a Duna és a Ti­sza partján, s az utóbbi év­tizedekben új országot., új társadalmat épít: a szocia­lizmust Az évszázados szellemi és kulturális kapcsolatokon kí­vül sok minden más is ösz­szeköti népeinket. Állam­közi kapcsolataink a törté­nelem során nemegyszer bo­nyolultak voltak, most még­is örömmel állapíthatom meg, hogy a két ország és a két nép kapcsolataiban új szakasz nyílik. Igaz, hogy népeink különböző társa­dalmi rendszerű országban élnek, különböző szövetségi rendszerhez tartoznak, még­is úgy gondoljuk, hogy van­nak közös érdekeink: min­denekelőtt az. hogy mind­két nép békében akar élni, és békében szeretné élvezni munkájának gyümölcsét. Gazdasági kapcsolataink volumene még nem nagy, de azért megállapíthatjuk, hogy az utóbbi öt évben kül­kereskedelmi forgalmunk megkétszereződött. Kapcso­lataink kiterjednek az élet úgyszólván minden terüle­tére, beleértve ebbe a la­kosság közvetlen kapcsola­tait is. Meggyőződésem, hogy az ön látogatása még na­gyobb lendületet adhat a magyar—francia kapcsolatok fejlődésének. Az ön látogatása, elnök úr, kiemelkedő jelentőségű a magyar—francia kapcsolatok történetében, hiszen francia államfő első ízben jár Ma­gyarországon. A jelenlegi bonyolult világpolitikai hely­zetben ez a látogatás — véleményem szerint — nem­csak a kétoldalú kapcsola­tok szempontjából jelentős. A nemzetközi politikában ma különböző törekvések hatnak, közöttük olyanok is, amelyek újabb fegyverke­zési hullámot, gazdasági boj­kottot, sőt, akár kereskedel­mi háborút is hozhatnak,. Természetesen vannak po­zitív erők is, amelyek a fe­szültség csökkentésére, a fegyverkezési verseny meg­fékezésére, a különböző tár­sadalmi berendezkedésű or­szágok közötti normális kap­csolatok fenntartására és fejlesztésére törekszenek. Az emberiség többsége Európában és a világon mindenütt békét akar. Ezért mindazoknak a lelkiismere­tes és felelős politikusok­nak. akik jelentős befolyás­sal bírnak országaik életé­re, bármilyen társadalmi rendszerű országban dolgoz­nak, az a kötelességük, hogy népük óhaját és akaratát, a béke ügyét szolgálják. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe — ha le­het — két kézzel szavaz a békére és az enyhülésre. Szövetségeseinknek hű szö­vetségesei, partnereinknek korrekt partnerei akarunk lenni. Az adott nemzetközi helyzetben ,még ha fontos kérdésekben véleményeltéré­sek is vannak, nagy a je­lentősége a kapcsolatok fenntartásának, a találko­zóknak, a tárgyalásoknak, az eszmecseréknek, amelyek megkönnyítik, hogy jobban megértsük egymást és meg­találjuk egymás érdekeit, fi­gyelembe véve a közös ta­lálkozási pontokat. A Magyar Népköztársaság a Varsói Szerződés, a Fran­cia Népköztársaság a NA­TO tagállama. Ebből kö­vetkezik, hogy az ön ma­gyarországi látogatásának a kétoldalú kapcsolatokon túl­menő jelentősége van. Mi, magyarok azt valljuk: kö­zös célunknak kell tekinte­nünk, hogy nagyobb, szi­lárdabb nemzetközi bizton­ságot teremtsünk a fegyver­zet alacsonyabb szintjén. Ma reálisan ezt a célt lehet ki­tűzni. A gyümölcsöző, kö­zös érdekeknek megfelelő, széles körű kapcsolatoknak vagyunk hívei. Meggyőző­désünk, hogy a vitás nem­zetközi kérdéseket tárgya­lások útján kell megoldani. Az ön magyarországi lá­togatása — bárhogy .néz­zük — Kelet- és Nyugat­Európa, Kelet és Nyugat ta­lálkozója is. Ügy gondolom, jó és hasznos találkozó lesz. Mitterrand urát, a Francia1 Köztársaság tisztélt elnökét régebbről ismerem. Nem először találkozunk, s többi francia vendégünk között is vannak, akiket nem először látunk. Az elnök úrral való korábbi találkozóimról és tárgyalásaimról — jómagam erről szólhatok — elmond­hatom. hogy kellemesek az emlékeim: nyíltan, érdemi­leg, baráti légkörben, hasz­nosan tudtunk beszélgetni. Erre a két napra olyan programot állítottunk össze, hogy érdemi beszélgetéseket, tárgyalásokat tudjunk foly­tatni. Arra törekszünk, hogy vendégeink bepillanthassa­nak népünk életébe, talál­kozhassanak a magyar tár­sadalom különböző képvi­selőivel. Befejezésül Kádár János Francois Mitterrand és va­lamennyi francia vendég egészségére, a nagy francia népre, a két nép barátságá­ra emelte poharát. ismerem a németeket. és megértem az Önök törekvé­seit is. Ki ne óhajtaná, hoey azok az egyensúlyi ' tte­lek, amelyek lehetővé tették a tényleges egymás mellett élés gyakorlati megvalósulá­sát, ismét érvényesüljenek Erre van szüksége F"-óoá­nak. amelyben Önöknek és nekünk — másokkal együtt — lényeges szerepet kell be­töltenünk. Franciaország ezen mun­kálkodik. Nem enged sz' - • lárdságából, ha . törvén "-"s ' 'elekéiről van szó. ha ve­szélybe - kai üN a .pépek iio­ga, hogy maguk rendelkez­zenek sorsuk felett, ha sére­lem éri az emberi jogokat, de nyitott minden igazi párbeszéd előtt. Ragaszko­dunk az egyensúly megőrzé­séhez. mert tudjuk. hogy annak legkisebb me«v - ' '.­sa is háborúhoz vezethet. Le keli tehát mondani min­den uralmi törekvésről, el kell utasítani, hogy 'r! 1 's erővel lépien fel másokkal szemben. S ez a szabály mindenkire érvénves. Ne le­gyen sem kereskedelmi, sem kulturális háború, nem aka­runk semmiféle háborút. A mai feszült helyzetben meg kell őriznünk mindazt, amit elértünk. Mindegyi­künk a maga szövetségi rendszerében védelmezze a világpolitikai egyensúlyt. Kerüljük el, hogv azon a kis földrészen. amelyen élünk, túl sok fewver hal­mozódjék fel. Kerüljük el a mások belügyeibe való be­avatkozást. Ismerjük a leg­utóbbi világháború után ki­alakult reaUte—'-at. és ter­mészetes. hogy valamennyi európai nép önmegvalósítás­ra törekszik. Eközben azon­ban szem előtt kell tartani, hogy ne tépiék szét azt. aminek epysége fontos, ne siettessenek olyan ese­ményeket, amelyeket kéz­ben kell tartani. Mi ragaszkodunk A mad­ridi konferencia folytatásá­hoz. s ahhoz, hogy sikere­sen fejeződjék be. Nem mintha nem lennének szi­gorú észrevételeink bizonyos iriagatartásbeli megnyilvá­nulásokról. de ha azt akar­juk. hóav a helsinki ta­nácskozást követő értekezle­tek sikerrel járjanak, akkor először a helsinki záróok­mányban foglaltaknak a megvalósítását kell elérT nünk. A csomagok egy ré­szét ' nem szabad útközben elveszítenünk. különösen, ha ezekben az emberi szabad­ság értékei rejlenek. Úgy véljük, hogv a madridi ta­nácskozás pótolhatatlan Eu­rópa számára, mert egyike azoknak a ritka helyeknek, ahol mindenki találkozik. , Élénken helyeseltük — akár­csak,Önök — a két jelentős genfi tárgyalás megkezdé­sét. vagy ha úgv tetszik, felújítását. Az az óhajunk, hogy a tárgyalásokat ko­moly szándékkal folytatva sikerre vigyék. Ez mindkét fél érdeke, s a miénk is. A szükségletek és a törek­vések e találkozása széles alapot nyújt a nemzetek, s a mi népeink közötti igazi politikai párbeszédre. Fran­ciaország világosan szokta kifejezni magát. Most is egyértelműen szeretném ki­jelenteni: Franciaország azt óhajtja, hogy a párbeszéd legyőzze az ellentéteket. Ez a párbeszéd nyílt szókimon­dást feltételez, beleértve azt is, hogy mindenki tegyen eleget az emberi szabadság, a nemzeti függetlenség és a béke elsőrendű követetlmé­nyeinek. A béke veszélyben lehet, és veszélyben van, ha a világ stratégiai színterén vagy akár csak Európában tartósan felborul az egyen­súly, kiváltképpen a fegy­verzetek területén. Magyarországi látogatá­somról szólva el szeretném mondani, hogy kíséretem­ben van a francia kormány négy jeles tagja, két kiváló parlamenti képviselő: a fran­cia—magyar baráti csopor­tok vezetői, az irodalmi, a tudományos és a diplomá­ciai élet számos személyisé­ge. Igaz volt, első titkár úr, amikor azt hangoztatta, hogy ez a látogatás is bizonyítja készségünket az. Önök orszá­gával >-ft.)lyt;ttőít párbeszédre. Magy&KrtW.áS úgy véljük — természetes törekvéseinél fogva nyitott erre a dialó­gusra. Remélem, hogy nem az egyedüli ilyen kelet-eu­rópai ország, de valamelyik­kel meg kellett kezdeni a látogatások sorát Azt hi­szem, hogy ez volt a jobb megértéshez vezető legrövi­debb út. Tisztelt első titkár úr, höl­gyeim és uraim, szeretnék néhány szót szólni kétoldalú kapcsolatainkról is. Ezek fej­lesztésére törekszünk, hogy rendszeresebbek és gyümöl­csözőbbek legyenek a kultu­rális cserekapcsolatok, egy­más nyelvének oktatása. A magas színvonalú fordítások révén jól ismerjük Magyar­ország jelentős hozzájárulá­sát a modern kultúrához. Találkozom néhány híres írójukkal, akiknek nevét ha­tárainkon túl is ismerik. Meg kell sokszorozni az üzleti kapcsolatokat, az ipari együtt­működést, a közös kutatá­sokat, vagyis minden terüle­ten együttes erővel előre kell lépnünk. Ezt hazatérve én is figyelemmel fogom kísérni. Országaink között már több éve tart ez a kapcsolatépí­tés. Mégis van hol előrelép­nünk, nem lesz nehéz meg­találni ezeket a területeket. Közöttünk igazi, de kissé elszenderült barátság van. Minden arra ösztönöz te­hát bennünket, hogy szoros kapcsolatok épüljenek ki a belső szervezetét nyugodtan, folyamatosan fejlesztő Ma­gyarország és Franciaország között, amelynek kormánya megvalósítja a népe által óhajtott változásokat. Erről beszélünk majd a következő két napon sorra kerülő. tár­gyalásokon. Meg kell vizs­gálnunk, hogy a múltban mi akadályozta szándékaink si­kerre vitelét, hogy a jövő­ben leküzdjük az akadályo­kat Még egyszer megköszönöm a meghívást, amely lehetővé tette ezt a látogatást. Kívá­nom, hogy tárgyalásaink kapcsolataink fejlesztésének újabb kiindulópontjait al­kossák. Élve a tömegtájékoz­tatási eszközök adta lehető­ségekkel, ki szeretném fe­jezni a Francia Köztársaság elnökének nagyrabecsülését a magyar j\ép iráflf. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy -mn eflrtfck % népnek a vendége lehetek. Végezetül Francois Mitter­rand Kádár János, Losonczi Pál, a jelenlevők egészségé­re, a magyar népre, Magyar­ország jövőjére emelte po­harát. Francois Mitterrand válaszbeszéde Tisztelt első titkár úr. tisztelt elnök úr. hölgyeim és uraim! Köszönöm első titkár úr Bzavait. Mélyen átérzem an­nak a kiváltságos helyzetnek a jelentőségét, hogy itt va­gyok Budapesten. Európa szívében, és hivatalban le­vő francia államfőként elő­ször léphettem magvar föld­re. Óh Európa hány határ! — kiáltott fel 1927-ben az önök nagy költője. József Attila. Európa két része között valóban túl sok és túl széles határ húzódik. Márpedig mi egy közös tör­ténelem. kultúra és civilizá­ció örökösei vagyunk. Ezért is tulajdonítok naev jelen­tőséget magyarországi láto­gatásomnak. A franciák emlékeznek ar­ra. hogv francia pápa küld­te a koronát Szent István­nak. Anjouk uralkodtak Ma­gyarországon. s a keresz­ténység. a reformkor, az en­ciklopédisták. a szabadság­harcosok mind-mind szoros Bzalakkal fűzték össze né­peinket. Szent István és IX. Lajos egyaránt megalapoz­ták nemzeteink jövőjét. De az Európa két távoli részén élő és sok tekintetben kü­lönböző Magyarország és Franciaország mégsem lé­pett elég szoros kapcsolatba egymással, s voltak idők. amikor viszonyunkat a szembenállás jellemezte. De beszéljünk inkább a máról és a holnapról. A ma­gyarországi kedves meghí­vásnak azzal a szándékkal tettem eleget, hogy vi­szontlássam azt az országot, ahol 1976-ban már jártam, hogy találkozzam azzal az erdett és bátor nemzettel, amely történelme során o1-' sokszor helytállt, hogv meg­ismerjem azt az államot, amelv az adott helyen és feltételek között szavát hal­latva megbecsülést vívó4* H magának, önnel, első titkár úr, most harmadszor talál­kozom, és munkásságának értelmét, világosan látom. Mint ön is emlékeztetett rá, utazásomra olyan Idő­pontban került sor. amikor a világ állapota és a vezető hatalmak közötti kapcsola­tok helyzete súlyos aggoda­lomra ad okot. Több alka­lommal is módomban állt kifejteni Franciaország ál­láspontját. Ez természetesen eltér az Önökétől, hiszen Önök is mindenekelőtt — s ki tenne ezért szemrehá­nyást — saját nemzetük és szövetségeseik érdekeit tart­ják szem előtt. Mi is hason­ló elvekből indulunk ki. de a kor parancsa önöktől és tőlünk is azt követeli, hogv keressük, miként tudná n1­fokozatosan, de minél hama­rabb hasonló nézőpontból szemlélni a világot. Franciaország samálattal állapította meg. hogv a fo­lyamat. amelyet egy elfo­gadott kifeiezés-el enyhü­lésnek neveznek, kárt szen­vedett. Teljes mértékben ér­tékelem azokat a jelentős előnyöket, amelyekkel az enyhülés sok ország számá­ra járt. Nemrégiben osztrák szomszédaiknál jártam, jól Brezsnyev üzenete Reagannelk Libanonban és különösen annak fővárosában. Bejrút­ban mind jobban éleződő helyzet kapcsán Leonyid Brezsnyev felhívással for­dult Ronald Reaganhez: te­gyen meg mindent, ami az Egyesült Államoktól telik, annak érdekében, hogy Li­banonban véget vessenek a vérontásnak, hogy megál­lítsák a libanoniak és a pa­lesztinok — asszonyok, gyer­mekek és öregek — izraeli csapatok által történő bar­bár megsemmisítését. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke felhívásában hangsú­lyozta, hogy ma egyetlen fe­lelős államférfi sem a föld egyetlen becsületes embe­re sem maradhat érzéketlen azok jajszava iránt, akik az izraeli megszállók kezétől pusztulnak el Libanonban. Azokkal a megnyilatkozá­sokkal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok elv­ben készen áll amerikai csa­patkontingenst küldeni Li­banonba, Leonyid Brezsnyev figyelmeztette az Egyesült Államok elnökét: amennyi­ben ez valóban bekövetke­zik, a Szovjetunió e tény figyelembevételével fogja alakítani politikáját. A szovjet államfő kife­jezte reményét, hogy a li­banoni események e kriti­kus percében a felelősségér­zet és a józan ész fölébe kerekedik a konjunkturális számításoknak és az Egye­sült Államok minden tőle telhetőt megtesz annak ér­dekében, hogy az izraeli ag­resszió megszűnjék, és hogy az Egyesült Államok és kö­zel-keleti küldöttjének tény­kedése ne szolgáljon fedezé­sül az izraeli agresszió foly­tatásához, és a palesztin arab nép megsemmisítésé­hez. Magyar—svéd egészségigyi ellátási egyezmény A Budapest (MTI) Magyar—svéd egészség­ügyi ellátási egyezményt írt alá dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter és Karin Söder szociálisügyi miniszter — aki svéd egész­ségügyi küldöttség élén tar­tózkodik hazánkban — csü­törtökön, a Duna Intercon­tinental Szállóban. Az egyezr mény értelmében az átme­netileg egymás országában tartózkodó svéd, illetve ma­gyar állampolgárokat he­veny megbetegedéskor vagy más halaszthatatlan esetek­ben ugyanolyan kórházi el­látásban részesítik, mint a saját állampolgárokat. Haderő-csökkentést ' tárgyalások Magyar felszólalás Bécsben 6 Bécs (MTI) Bécsben csütörtökön meg­tartották a közép-európai fegyveres erők és fegyver­zet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 312. teljes ülését. Reece nagy­követnek, a kanadai dele­gáció vezetőjének elnökleté­vel. Az ülésen elsőként Lőrinc Tamás nagykövet, a Magyar Népköztársaság delegáció­jának vezetője szólalt fel. Beszédében rámutatott, hogy a szocialista országok, köz­tük a Magyar Népköztársa­ság, központi feladatuknak tartják a fegyverkezési haj­sza korlátozását és a le­szerelést. A bécsi haderő-csökkenté­si tárgyalásokon szereplő kérdések megérettek a meg­oldásra — hangsúlyozta a magyar nagykövet. — Ennek bizonyítása a szocialista or­szágok részéről már 1980­ban megkezdődött, amikor a szóbeli összevetés világosan megmutatta, hogy fontos kérdések egész sorában van egyetértés a tárgyaló felek között. Az azóta előterjesz­tett újabb szocialista javas­latok további lépésekkel vit­ték előbbre a tárgyaláso­kat. I

Next

/
Thumbnails
Contents