Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-31 / 178. szám

Vereségeinken okulva Olvasnak-e vajon a szesztest­vérek újságot? Napi sajtót, he­tilapokat. folyóiratokat olvas­nak-e? lviert soha annyit nem ír­tak. vitatkoztak róluk, a szesz­fogyasztásról. az alkoholizmus pusztító egészségügyi, társadalmi szövődményeiről mirjt napjaink­ban. De attól tartok, a szesz­testvérek — kivált az idült al­koholisták — nem valami szor­galmas olvasók, s így elkerülheti a figyelmüket a tömérdek okos cikk. megfontolásra érdemes ja­vaslat. meggyőző érvelés, aggódó figyelmeztetés a veszedelmekre. Továbbá attól is tartok, hogy sokan közülük — például a még nem idült, de már veszélyezte­tett nagyivók —. ha olvasnak is lapokat, folyóiratokat, ingerülten továbblapoznak az efféle cikk láttán: ha személy szerim nekik címezték volna, nyilván tovább­lapoznának akkor is. Igazában én még attól is tartok, hogyha netán olvasgatják is a róluk — és nem kis nyomatékkal nékik szóló közleményeket. vitákat, nem fog rajtuk. A már szenve­déllyé hatalmasodott kínzó, kö­vetelő szomjúságukat viszonylag gyenge hatásfokkal lehet észér­vekkel csillapítani. Végezetül és leginkább attól tartok, hogvha azok a feltételek, körülmények, érdekviszonyok, azok az italozási szokások, ame­lyekből az alkoholizmus immár népbetegséggé nőtt ki. ugyan­olyan változatlanul fennmarad­nak a társadalomban, a gazda­ságban. mint ez idáig is fennma­radtak. túlélve minden alkoho­lizmus elleni kampányt — ak­kor hamvába hull ez a mostani felbuzdulás is. Egy régi-régi viharos kam­pány közepette eltűnődtem én már ezen a nyilvánosság előtt: ..... No. ha meghirdetjük a har­cot az alkoholizmus ellen, ez biz­tos jele annak, hogy lesz mit in­nunk. több. mint idáig. Még előbbre rukkolhat a nemzetiközi élmezőnyben a hazai szeszfej­adag. Tapasztalatból mondom. Mert ha valami ellen harcot hirdetünk, az többnyire használ­ni szokott annak a valami­nek ... Nemcsak a bor ellen, a borravaló ellen is hirdettünk már mi harcot — s mi lett az ered­ménye?" Imígyen tamáskod va nem va­lami biztató következtetésekre jutottam el akkor: „Talán szük­ségünk sem ienne az újabb alko­holizmus elleni harcra, ha bizo­nyos személyi, szakmai és szak­mán túli érdekeltségek nem kényszerítenék arra a szomjazó állampolgárt, hogyha gyümölcs­lét. szörpöt, tejet, szódavizet, ás­ványvizet — netán egy oohár hideg vizet — kíván, akkor is szeszes italt igyon, sőt, minél rövidebbet, töményebbet, többet. Megértően elnézik neki azt is. ha beszámíthatatlan már. ami­kor & fizetésre kerül a sor. Egy lelkes harcunkkal kevesebb len­ne. az igaz. De kevesebb lenne egv biztosnak ígérkező veresé­günkkel is." Sajnos, a jóslat bevált, mond­hatnám : látványos vereséget szenvedtünk. Hivatalosnak te­kinthető adatok szerint ebben a mi elszánt harcunkban olyannyi­ra az ellenség — az alkohol — győzött, hogy vitatni sem lehet­ne győzelmét: az utolsó húsz év alatt megkétszereződött Magvar­országon a szeszfogyasztás fej­adagja. Méghozzá ezen belül is feltűnő arányban az egészséget leginkább károsító égetett sze­szes italok forgalma nőtt: maid három és félszeresére. Nem tud­hatom. hogvam veszik számba a statisztikusok a zugpálinkafőzdék termékeit, de elképzelem, hogy­ha a valósághoz híven számba vehetnénk, a ielenleg nyilvántar­tott harmadik helyünknél is előbbre rukkolnánk a világrang­listán. Van persze második he­lyezésünk is. nem hallgathatom el: abban az ENRZ-statisztikában amely azt mutatja ki. hogy a személyi jövedelemből mennyit költenek országos átlagban sze­szes italokra, az első helvezett Írország után mi következünk. Ha jól számolom. 5000 Ft körüli összeg ez minálunk. Azaz: eoy­nyit adunk ki szeszes italokra évente és fejenként, beleértve a csecsszoDÓkat is. Majd kétszer annyit költünk szeszes italra, mint húsfélékre, néev+ze" anv­nvit. mint tejre és tel termék ék­re és vagv 25—30-saor annyit, mtnt könyvekre. Lehangoló statisztika, bár az átlagok mögött is megbúiik a lé­nyeg: nem az italfogyasztás ma­gas feiadagja a mi legnagyobb gondunk. A franciák, spanyolok, portugálok, olaszok borfogvasz­tása például átlagosan is jóval több. mint a miénk, viszont ná­luk ritka a részeg ember, ott az étkezéshez hagvománvosan hoz­zá tartozó, valóban élvezeti cikk az ital. Nálunk pedig mindin­kább — narkotikum. Olyan be­tegség okozóia. amely lárvány­szerűen. alattomosan terjed, ele­inte riasztó tünetek nélkül. Osoóri Sándor interjújában mondja Levendel László: Ál­talában naponta 40 grammnál több abszolút alkohol rendszeres fogyasztása már máj- és ideg­rendszeri károsodást idéz elő; 40 gramm alkohol van két féldeci töményben, két nagyfröccsfoen. két korsó vagv üveg sörben." A túlzott alkoholfogyasztásra visz­szavezethető halálokok: a mái­zsugorodás. a közlekedési bal­esetek zöme és az öngyilkossá­gok a legteremtöbb életkorban levó — 30 és 60 év közötti — férfiakat sújtják." Igen. egy grafikonban is ezt látom: 1920 óta évtizedről évti­zedre csökken a munkaképes ko­rú férfiak halálozása 1960-ig, az­óta pedig meredeken nő. „Ha az elkövetkező évtizedben ilyen iramban folytatódik a romlás — mondja Levendel —. 100 ezer munkaképes férfi többlethalálá­val kell számolnunk." Az Autóséletben olvasom: egy liter sör elfogyasztása után a halálos baleset okozásának a ve­szélye hat és félszer nagyobb, mint józanul. A bűnözés, a ga­rázdaság okai között is fő helyen az alkohol. Szaporíthatnám a terhelő ada­tokat. bő a Választék. Hivatalos becslés szerint félmillió az iszá­kosok. a mértéktelen nagyivók száma az országban, köztük 150 ezer már súlyos betegnek tekint­hető idült alkoholista. És ha ezekhez az adatokhoz hozzászá­molom a gyerekeket, a házastár­sakat. családbelieket. lakótársa­kat, szomszédokat, munkatársa­kat — milliók, a negyede ország, mindennapos gondjainak, keserű­ségének. rossz közérzetének, nélkülözéseinek, olykor elrontott életének, tragédiájának az okai ebben az úi népbetegségben gyö­kereznek. És vajon új népbetegségünk okai miben gyökereznek? Vég nélkül sorolhatnám, és bárki folytathatná az akármilyen hosszú listát, hiszen végtelen sok személyes motívuma lehetséges annak, ahogyan valaki alkohol­mámorba menekül. De ennél a szónál érdemes megállni: mene­kül. Feltűnően sokszor ismétlő­dik a menekülés mozzanata: magányból, csalódásokból, una­lomból, családi, munkahelyi gon­doktól, sérelmektől, az otthon vonzását nélkülöző lakásból. Igen. valaminek a nélkülözése, a hiánya is gyakori motívum, olyan gyakori, hogy akár hiány­betegségnek is nevezhetném az alkoholizmust. A szülő-nevelő környezet, a fegyelmező közös­ség hiánya valamely távoli mun­kásszálláson, lakótelepen. a sze­relem, a mély emberi kapcsola­tok. az érzelmi kultúra hiánya; a család, a gyerekek, a távlatok hiánya; a jó munkahelyi, lakó­helyi, állampolgári közérzet hiá­nya: a munkás életprogram, a sűrű tennivalók, a fontosnak ér­zett célok, törekvések, alkotói szándékok hiánya, vagy éppen a gerincpróbáló terhek, vállalások, elkötelezések hiánya stb., stb. Ha mármost a menekülésektől, hi­ányérzetektől megviselt ember találkozik a mámor roppant kí­nálatával. amely menedéket és mindenre jó pótlékot ígér — a további sorsát nem nehéz el kép- ­zelni. Beszámítva, hogy a lakó­helyi, munkahelyi haveri . társa­ságok különben sem ismerik el minálunk a nemivás. vagy a mértékletesség szabadságát., A mámor lehengerlő kínálata persze költségvetési tényező; igen bőséges bevételi forrás nem­csak a kereskedelemben, a ven­déglátóiparban. de az államház­tartásban is. Ez bizony kemény ellentmondás. Vajon találunk végre olyan ösztönzőket, ame­lyek hatásosak — nem az élve­zeti cikk ital. hanem a narkoti­kum, az iszákosság. a részeges­kedés ellenében? Olyan megol­dást, amely a szeszbevétel meg­határozott hányadát az új nén­betegség hatásosabb gyógyításá­ra szánná? Teremthetünk olyan közvéleményt, amely keményen elítéli végre a már gátlástalan, önpusztító italozási szokáster­rort? Most válik el, mire képes a józan ész. ha elhatalmasodó szenvedélyekkel kerül szembe. Nehéz vizsga lesz. FEKETE GYULA Népek esküvője Ljubljanában Petárda robban a kis tér felett, a dörrenés vetek­szik » rezesbanda hangereiével. Színes népviseleti ruhákba öltözött táncosok — spanyolok, magvarok, szlovének — roniák kitartóan, a több ezres tömeg ovációla közenette. A tér sarkánál hideg sört mér­nek. Darasztsonkát. meg kolbászt árulnak. A vá­rosházán zászlók: a szél ióvoltából a magvar lo­bogó a finnekével „ölelkezik". Lassan elcsendesül a tér. Csend lesz a városháza uatinás nagytermében is. Leszámítva a diszkréten osonó angol, spanyol, magvar tévéseket, no meg a seregnvi újságírót. Köjénkorú hölev szól ünnenélvesen. a falak fel­erősít K a hangiát. Aztán sorra elhangzik a si. oui. da. igen. yes. ia. Tizenhét nemzet lánvai és fiai kö­szöntje egymást kipirulva, koccannak a pezsgőspo­harak . Népek esküvője. Ljubljana. 19i!2. iúnius 26. Euró­Dában is páriát ritkító látványosság ez. Tizenöt évvel ezelőtt a szlovén fővárosban két fiatal oár — egv helybéli, valamint egv svéd — há­zasságot kötött. A negyedmilliós város lakói közül sokan elkísértek őket a lakomára, az utcákon va.ó­ságos fesztivált rendeztek tiszteletükre. A helvi tu­ristaszövetséget igazán nem lehet rugalmatlanság­gal vádolni. Rá egv évre már fél Európából idecső­ditették a házasulandókat — persze. alaDos szelek­tálás után. Az eseménv ürügvén naevszabású folk­lórprogramot állítottak össze. A város utcáin fel­vonulókat minden évben nagv tömegek köszöntik. A költségek természetesen nagyok, de ha azt vesszük. hogy átlag öt-hat ország tévései, filmesei örökitik meg az eseményt, tucatnyi újságíró ír az esküvőről, s szén számmal futnak be a valutát hozó csoportok, teriesztik a város — s közben az ország — hírét, akkor korántsincs szó kidobott Dénzről. De tériünk vissza a lagzira. Nagvon szén népvi­seleti ruhában éppen most ion le a városháza lép­csőién a szombathelyi Dár. Horváth Andrea és Taschner Sándor. Még meleg a tanári diDlomáiuk. Nagv élienzést kannak az átrándult magvaroktól, s a kőszegi tánccsonorttól. Nvomukban a budaoesti páros. Göntér Ágnes és dr. Trésn Gábor. Aztán a combtőig érő bőrcsizmás sokszoknvás osztrákok, a kimonóba öltözött ianánok. a bánvászsitvakos nyu­gatnémetek. Az olasz vőlegénv feién cilinder, az angolok Robin Hood szellemét idézik öltözékükkel. S a többiek, a montenegrói, a macedóniai, a szlové­niai. szerbiai, tunéziai, spanvol. cseh. finn nárosok. Csörren az ostor, megindul a menet, át az óváros sörözőkkel, éttermekkel zsúfolt részén. A ljublja­naiak nem saináliák a tenyerüket Vagv három kilométer után feltűnik a cél. az atlétikai világ­versenveknek is gvaicorta helvet adó Tivoli sport­csarnok. Itt iön a 1ava. A párokat díszes asztalhoz ültetik, megtelnek a lelátók. A terembe hatvantagú fúvószenekar masíroz be. főtt sonkákat aurítanak kis kocsikon. Késő estig tart a lakoma, a nagv vigalom. Másnap a oárok Dubrovnlkba utaznak, nászútra. S a szer­vezők készülnek a következő évre. K. G. Oláh János A folyó Barátaimmal ladikba szálltam, és áteveztünk a holtág hináros. iszapos vizén. oda. ahol már zuhogó hullámokat tördel a part: egv déli folyó áttetsző-tiszta vizére gondoltunk, olyan lassan és kényelmesen úsznak ott az emberek, mint alkonyatkor, ha álomba merülnek, s hogy könnyűnek lássuk salát örömeinket, gondoltunk a kőfejtők nehéz munkájára is: milyen furcsa, hogy más munkások meg kavicsokat dermesztenek kővé. és megbonthatatlan falakat emelnek belőlük. Előre láttam, hogy a szürke víz ugyanígy emlékké dermeszti eleven gondolatainkat. Mezei András Ideje volt Ideje volt nyílt férfiságnnk. Ideje voit vállalt halálnak. Gazdag ember látszott kövérnek, ezegény ember látszott soványnak. Jó és gonosz, mint a mesében, e z fehérben, a z feketében. Az angyal arca volt födetlen, volt a gyilkosé leplezetlen. Lón: a farkasok mosolyognak. Lón: a bárányok vicsorognak. Hazug ajkán az ál-igazsáe Igaz ajkán az ál-hazugság. Irgalmatlan az irgalmasság, bizonytalan a bizonyosság.

Next

/
Thumbnails
Contents