Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-31 / 178. szám

Vereségeinken okulva Olvasnak-e vajon a szesztestvérek újságot? Napi sajtót, hetilapokat. folyóiratokat olvasnak-e? lviert soha annyit nem írtak. vitatkoztak róluk, a szeszfogyasztásról. az alkoholizmus pusztító egészségügyi, társadalmi szövődményeiről mirjt napjainkban. De attól tartok, a szesztestvérek — kivált az idült alkoholisták — nem valami szorgalmas olvasók, s így elkerülheti a figyelmüket a tömérdek okos cikk. megfontolásra érdemes javaslat. meggyőző érvelés, aggódó figyelmeztetés a veszedelmekre. Továbbá attól is tartok, hogy sokan közülük — például a még nem idült, de már veszélyeztetett nagyivók —. ha olvasnak is lapokat, folyóiratokat, ingerülten továbblapoznak az efféle cikk láttán: ha személy szerim nekik címezték volna, nyilván továbblapoznának akkor is. Igazában én még attól is tartok, hogyha netán olvasgatják is a róluk — és nem kis nyomatékkal nékik szóló közleményeket. vitákat, nem fog rajtuk. A már szenvedéllyé hatalmasodott kínzó, követelő szomjúságukat viszonylag gyenge hatásfokkal lehet észérvekkel csillapítani. Végezetül és leginkább attól tartok, hogvha azok a feltételek, körülmények, érdekviszonyok, azok az italozási szokások, amelyekből az alkoholizmus immár népbetegséggé nőtt ki. ugyanolyan változatlanul fennmaradnak a társadalomban, a gazdaságban. mint ez idáig is fennmaradtak. túlélve minden alkoholizmus elleni kampányt — akkor hamvába hull ez a mostani felbuzdulás is. Egy régi-régi viharos kampány közepette eltűnődtem én már ezen a nyilvánosság előtt: ..... No. ha meghirdetjük a harcot az alkoholizmus ellen, ez biztos jele annak, hogy lesz mit innunk. több. mint idáig. Még előbbre rukkolhat a nemzetiközi élmezőnyben a hazai szeszfejadag. Tapasztalatból mondom. Mert ha valami ellen harcot hirdetünk, az többnyire használni szokott annak a valaminek ... Nemcsak a bor ellen, a borravaló ellen is hirdettünk már mi harcot — s mi lett az eredménye?" Imígyen tamáskod va nem valami biztató következtetésekre jutottam el akkor: „Talán szükségünk sem ienne az újabb alkoholizmus elleni harcra, ha bizonyos személyi, szakmai és szakmán túli érdekeltségek nem kényszerítenék arra a szomjazó állampolgárt, hogyha gyümölcslét. szörpöt, tejet, szódavizet, ásványvizet — netán egy oohár hideg vizet — kíván, akkor is szeszes italt igyon, sőt, minél rövidebbet, töményebbet, többet. Megértően elnézik neki azt is. ha beszámíthatatlan már. amikor & fizetésre kerül a sor. Egy lelkes harcunkkal kevesebb lenne. az igaz. De kevesebb lenne egv biztosnak ígérkező vereségünkkel is." Sajnos, a jóslat bevált, mondhatnám : látványos vereséget szenvedtünk. Hivatalosnak tekinthető adatok szerint ebben a mi elszánt harcunkban olyannyira az ellenség — az alkohol — győzött, hogy vitatni sem lehetne győzelmét: az utolsó húsz év alatt megkétszereződött Magvarországon a szeszfogyasztás fejadagja. Méghozzá ezen belül is feltűnő arányban az egészséget leginkább károsító égetett szeszes italok forgalma nőtt: maid három és félszeresére. Nem tudhatom. hogvam veszik számba a statisztikusok a zugpálinkafőzdék termékeit, de elképzelem, hogyha a valósághoz híven számba vehetnénk, a ielenleg nyilvántartott harmadik helyünknél is előbbre rukkolnánk a világranglistán. Van persze második helyezésünk is. nem hallgathatom el: abban az ENRZ-statisztikában amely azt mutatja ki. hogy a személyi jövedelemből mennyit költenek országos átlagban szeszes italokra, az első helvezett Írország után mi következünk. Ha jól számolom. 5000 Ft körüli összeg ez minálunk. Azaz: eoynyit adunk ki szeszes italokra évente és fejenként, beleértve a csecsszoDÓkat is. Majd kétszer annyit költünk szeszes italra, mint húsfélékre, néev+ze" anvnvit. mint tejre és tel termék ékre és vagv 25—30-saor annyit, mtnt könyvekre. Lehangoló statisztika, bár az átlagok mögött is megbúiik a lényeg: nem az italfogyasztás magas feiadagja a mi legnagyobb gondunk. A franciák, spanyolok, portugálok, olaszok borfogvasztása például átlagosan is jóval több. mint a miénk, viszont náluk ritka a részeg ember, ott az étkezéshez hagvománvosan hozzá tartozó, valóban élvezeti cikk az ital. Nálunk pedig mindinkább — narkotikum. Olyan betegség okozóia. amely lárványszerűen. alattomosan terjed, eleinte riasztó tünetek nélkül. Osoóri Sándor interjújában mondja Levendel László: Általában naponta 40 grammnál több abszolút alkohol rendszeres fogyasztása már máj- és idegrendszeri károsodást idéz elő; 40 gramm alkohol van két féldeci töményben, két nagyfröccsfoen. két korsó vagv üveg sörben." A túlzott alkoholfogyasztásra viszszavezethető halálokok: a máizsugorodás. a közlekedési balesetek zöme és az öngyilkosságok a legteremtöbb életkorban levó — 30 és 60 év közötti — férfiakat sújtják." Igen. egy grafikonban is ezt látom: 1920 óta évtizedről évtizedre csökken a munkaképes korú férfiak halálozása 1960-ig, azóta pedig meredeken nő. „Ha az elkövetkező évtizedben ilyen iramban folytatódik a romlás — mondja Levendel —. 100 ezer munkaképes férfi többlethalálával kell számolnunk." Az Autóséletben olvasom: egy liter sör elfogyasztása után a halálos baleset okozásának a veszélye hat és félszer nagyobb, mint józanul. A bűnözés, a garázdaság okai között is fő helyen az alkohol. Szaporíthatnám a terhelő adatokat. bő a Választék. Hivatalos becslés szerint félmillió az iszákosok. a mértéktelen nagyivók száma az országban, köztük 150 ezer már súlyos betegnek tekinthető idült alkoholista. És ha ezekhez az adatokhoz hozzászámolom a gyerekeket, a házastársakat. családbelieket. lakótársakat, szomszédokat, munkatársakat — milliók, a negyede ország, mindennapos gondjainak, keserűségének. rossz közérzetének, nélkülözéseinek, olykor elrontott életének, tragédiájának az okai ebben az úi népbetegségben gyökereznek. És vajon új népbetegségünk okai miben gyökereznek? Vég nélkül sorolhatnám, és bárki folytathatná az akármilyen hosszú listát, hiszen végtelen sok személyes motívuma lehetséges annak, ahogyan valaki alkoholmámorba menekül. De ennél a szónál érdemes megállni: menekül. Feltűnően sokszor ismétlődik a menekülés mozzanata: magányból, csalódásokból, unalomból, családi, munkahelyi gondoktól, sérelmektől, az otthon vonzását nélkülöző lakásból. Igen. valaminek a nélkülözése, a hiánya is gyakori motívum, olyan gyakori, hogy akár hiánybetegségnek is nevezhetném az alkoholizmust. A szülő-nevelő környezet, a fegyelmező közösség hiánya valamely távoli munkásszálláson, lakótelepen. a szerelem, a mély emberi kapcsolatok. az érzelmi kultúra hiánya; a család, a gyerekek, a távlatok hiánya; a jó munkahelyi, lakóhelyi, állampolgári közérzet hiánya: a munkás életprogram, a sűrű tennivalók, a fontosnak érzett célok, törekvések, alkotói szándékok hiánya, vagy éppen a gerincpróbáló terhek, vállalások, elkötelezések hiánya stb., stb. Ha mármost a menekülésektől, hiányérzetektől megviselt ember találkozik a mámor roppant kínálatával. amely menedéket és mindenre jó pótlékot ígér — a további sorsát nem nehéz el kép- zelni. Beszámítva, hogy a lakóhelyi, munkahelyi haveri . társaságok különben sem ismerik el minálunk a nemivás. vagy a mértékletesség szabadságát., A mámor lehengerlő kínálata persze költségvetési tényező; igen bőséges bevételi forrás nemcsak a kereskedelemben, a vendéglátóiparban. de az államháztartásban is. Ez bizony kemény ellentmondás. Vajon találunk végre olyan ösztönzőket, amelyek hatásosak — nem az élvezeti cikk ital. hanem a narkotikum, az iszákosság. a részegeskedés ellenében? Olyan megoldást, amely a szeszbevétel meghatározott hányadát az új nénbetegség hatásosabb gyógyítására szánná? Teremthetünk olyan közvéleményt, amely keményen elítéli végre a már gátlástalan, önpusztító italozási szokásterrort? Most válik el, mire képes a józan ész. ha elhatalmasodó szenvedélyekkel kerül szembe. Nehéz vizsga lesz. FEKETE GYULA Népek esküvője Ljubljanában Petárda robban a kis tér felett, a dörrenés vetekszik » rezesbanda hangereiével. Színes népviseleti ruhákba öltözött táncosok — spanyolok, magvarok, szlovének — roniák kitartóan, a több ezres tömeg ovációla közenette. A tér sarkánál hideg sört mérnek. Darasztsonkát. meg kolbászt árulnak. A városházán zászlók: a szél ióvoltából a magvar lobogó a finnekével „ölelkezik". Lassan elcsendesül a tér. Csend lesz a városháza uatinás nagytermében is. Leszámítva a diszkréten osonó angol, spanyol, magvar tévéseket, no meg a seregnvi újságírót. Köjénkorú hölev szól ünnenélvesen. a falak felerősít K a hangiát. Aztán sorra elhangzik a si. oui. da. igen. yes. ia. Tizenhét nemzet lánvai és fiai köszöntje egymást kipirulva, koccannak a pezsgőspoharak . Népek esküvője. Ljubljana. 19i!2. iúnius 26. EuróDában is páriát ritkító látványosság ez. Tizenöt évvel ezelőtt a szlovén fővárosban két fiatal oár — egv helybéli, valamint egv svéd — házasságot kötött. A negyedmilliós város lakói közül sokan elkísértek őket a lakomára, az utcákon va.óságos fesztivált rendeztek tiszteletükre. A helvi turistaszövetséget igazán nem lehet rugalmatlansággal vádolni. Rá egv évre már fél Európából idecsőditették a házasulandókat — persze. alaDos szelektálás után. Az eseménv ürügvén naevszabású folklórprogramot állítottak össze. A város utcáin felvonulókat minden évben nagv tömegek köszöntik. A költségek természetesen nagyok, de ha azt vesszük. hogy átlag öt-hat ország tévései, filmesei örökitik meg az eseményt, tucatnyi újságíró ír az esküvőről, s szén számmal futnak be a valutát hozó csoportok, teriesztik a város — s közben az ország — hírét, akkor korántsincs szó kidobott Dénzről. De tériünk vissza a lagzira. Nagvon szén népviseleti ruhában éppen most ion le a városháza lépcsőién a szombathelyi Dár. Horváth Andrea és Taschner Sándor. Még meleg a tanári diDlomáiuk. Nagv élienzést kannak az átrándult magvaroktól, s a kőszegi tánccsonorttól. Nvomukban a budaoesti páros. Göntér Ágnes és dr. Trésn Gábor. Aztán a combtőig érő bőrcsizmás sokszoknvás osztrákok, a kimonóba öltözött ianánok. a bánvászsitvakos nyugatnémetek. Az olasz vőlegénv feién cilinder, az angolok Robin Hood szellemét idézik öltözékükkel. S a többiek, a montenegrói, a macedóniai, a szlovéniai. szerbiai, tunéziai, spanvol. cseh. finn nárosok. Csörren az ostor, megindul a menet, át az óváros sörözőkkel, éttermekkel zsúfolt részén. A ljubljanaiak nem saináliák a tenyerüket Vagv három kilométer után feltűnik a cél. az atlétikai világversenveknek is gvaicorta helvet adó Tivoli sportcsarnok. Itt iön a 1ava. A párokat díszes asztalhoz ültetik, megtelnek a lelátók. A terembe hatvantagú fúvószenekar masíroz be. főtt sonkákat aurítanak kis kocsikon. Késő estig tart a lakoma, a nagv vigalom. Másnap a oárok Dubrovnlkba utaznak, nászútra. S a szervezők készülnek a következő évre. K. G. Oláh János A folyó Barátaimmal ladikba szálltam, és áteveztünk a holtág hináros. iszapos vizén. oda. ahol már zuhogó hullámokat tördel a part: egv déli folyó áttetsző-tiszta vizére gondoltunk, olyan lassan és kényelmesen úsznak ott az emberek, mint alkonyatkor, ha álomba merülnek, s hogy könnyűnek lássuk salát örömeinket, gondoltunk a kőfejtők nehéz munkájára is: milyen furcsa, hogy más munkások meg kavicsokat dermesztenek kővé. és megbonthatatlan falakat emelnek belőlük. Előre láttam, hogy a szürke víz ugyanígy emlékké dermeszti eleven gondolatainkat. Mezei András Ideje volt Ideje volt nyílt férfiságnnk. Ideje voit vállalt halálnak. Gazdag ember látszott kövérnek, ezegény ember látszott soványnak. Jó és gonosz, mint a mesében, e z fehérben, a z feketében. Az angyal arca volt födetlen, volt a gyilkosé leplezetlen. Lón: a farkasok mosolyognak. Lón: a bárányok vicsorognak. Hazug ajkán az ál-igazsáe Igaz ajkán az ál-hazugság. Irgalmatlan az irgalmasság, bizonytalan a bizonyosság.