Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-31 / 178. szám

Szikszói Károly Tükrök Nem én vagyok, csak szerettem volna én lenni, valaki kölcsönkért, és kölcsönkapott, valaki eljátszotta a szerelmet, kiszökve a tél gyomrából, nagy. barna szemekkel, mint egy lányregény. Nem én vagyok. csalt szerettem volna én lenni. jóllakni testeddel. játékaiddal, ebben az ünnepire fordított tavaszban. ebben a susogó szobában, ahol talán megállt volna az idö. talán visszafelé pörögne. vissza a gyerekkorig. ahol végigvezethetnék egy arcot életemen. de valaki eljátszotta a szerelmet, elvesztvén az utolsó leosztást, igen Rózsa Endre Míg a vaskályha parazsa kihűl Késő éjszaka. Váróterem csöndje. Osz férfi horkol. Gyökérből kifordult odvas törzse a rácsfogsorú. orv pult Arnyában nyugszik. Foszló posztumusz lomb: kék cigarettafüst bóklflsz fölötte. Mellette kérges, mohos öreg néne feszeng, bóbiskol, neszez földre nézve: lába tövén két batyu-gomba kuksol Anvla ölén egy hánykolódó kislány holdas tükrű tavat szunnyad magából, mely széttörik, álmát kettéhasítván. S légvszennv-tejutas mennyezet... A lámpa fénvbuborékja esdeklőn világol: szeretne csillag lenni, égre szállna. Fogalmak ébresztése Sokan kérdezik manapság egymástól, hogy a megindult és nagyarányú filozófiai könyvkiadás vajon nem valamiféle kulturális adó-e. A kultúra érdekében. úgy látszik, adóznia kell a magyar könyvkiadásnak — mondják —, tehát megjelenteti egymás után Kanttól A tiszta ész kritikáját, Hegeltől az Ifjúkori műveket, Marcuse-tői az Ész és forradalmat, és sok más alkotást. Azt mindenki elismeri, hogy minden társadalomnak szüksége van — többek között — a maga műveltségi színvonalának fenntartására. és ehhez hozzátartozik a valamikor klasszikussá vált művek kiadása. Amit azonban sokkal kevésbé látnak, az az, hogy kiadásuk nagyon is konkrétan gondolatébresztő lehet Pedig valós tény. hogy a klaszszikus alkotások történetileg mindig i6 gondolatébresztóek voltak. A régi fogalmak állandóan újra feltámadtak, megmutatták erejüket, és kiderült róluk, hogy frissek. Platón régen élt de az űjplatonizmueban a 15. és 16. században megint csak reneszánsza volt, és aki ismeri a reneszánsz igazi történetét, nagyon jól tudja, hogy Platón nélkül nem zajlott volna le úgy, ahogy lezajlott Sőt mi több, a kor művészete is befolyása alatt állt, és ha nemcsak az olasz festőkre gondolunk, hanem például Dürerre is. a német festészet egyik legkiválóbb alakjára, altkor tudnunk kell, hogy 6 sem lehetett volna az, aki volt a- úgynevezett újplatonizmus nélkül. De menjünk tovább. Lessing éppen úgy megújította Arisztotelész fogalmát a drámai megtisztulásról a katarzisról, mint ahogyan a maga módján a francia forradalom megújította az antik demokrácia csaknem minden jelszavát. Fölelevenítette többek közt a demokratizmus fogalmát a szókra tészt egyenlőség-gondolatot stb. Ezen nincs mit csodálkozni. Nagy osztályok, nagy történelmi mozgások onnan merítenek, ahonnan tudnak. Moliére-t idézhetném ezzel kapcsolatosan, aki midőn megkérdezték tőle, hogy miért vett át egy egész felvonást Cyrano de Bergerac darabjából azt válaszolta csupán: „Ami nekem kell azt onnan veszem, ahol találom". De ez nemcsak művészi magatartás. A történelem is mindig onnan meríti a gondolatokat, ahol találja, a haladó történelem onnan, ahol a haladó gondolatok vannak, a reakciós történelem pedig onnan, ahol a retrográd gondolatok rejtőznek. De ideje visszatérni eredeti kérdésünkre. Vannak-e a filozófiai történelemben ma ÍR felhasználható gondolatok? Persze nem a marxizmus klasszikusaira célzok, akiknek nagyon sok alapvető gondolatát ma is naponta felhasználjuk. Azt hinnők, hogy pusztán polgári gondolatok egyáltalán nem használhatók már napjainkban, különösen azért nem, mert a múltra vonatkozóan a múlt légkörében hangzottak el, és több évszázados gondolatokat nem érdeme® feleleveníteni. Pedig velük is éppen az történik, mint az arisztotelészi gondolattal Lessing idején, vagy, mint a platonival a reneszánsz korában. Egyetlen gondolatot szeretnék kiemelni, melyet igen sokszor nem értenek meg vagv félreértenek. Ez a gortdolat a felvilágosodás idején alakult ki: az értelmes önzés gondolata. Persze paradox problémafelvetés. Különösen paradox mindazok szemében, akik az önzés mellé tel jesen képtelenek volnának egy pozitív jelzőt társítani. Valami vagy értelmes, vagy önző — általáhan ez a felfogás uralkodik, s nemcsak most hanem évszázadok óta a köznapi életben. Illetve: az önzés az valami egészen más fogalom. mint az értelem. Az önzés pusztán etikai, helyesebben szólva negatív fogalom, az értelmesség viszont ismeretelméleti, pozitív ismeretelméleti fogalom. Ne keverjük tehát össze a fogalmakat — szokták mondani. Ugyan ki is értené meg egy ismeretelméleti és egv etikai fogalom kapcsolatát különösen akkor, ha az eevlket negatívnak. a másikat pozitívnak tekintjük. Hangsúlyozni szeretném, hogv a felvilágosodás idején eleinte szintén nagv ellenállásba ütközött ennek a két kategóriának a párosítása. De azután szinte divattá vált. Mert mit jelentett az értelmes önzés? Voltaképpen a polgárság nagy illúzióját. Azt jelentette. hogy ha az ember nem szűklátókörűén gondolkozik, hanem például uzsora helyett befekteti a pénzét valamiféle vállalkozásba. akkor ennek az eredménye kettős lesz. Egyfelől saját érdekeit is szolgálja, hiszen a vállalkozáson nyer. keres és a vállalkozás eredményeként meggazdagszik. Másfelől pedig az egész társadalom gazdagságát növeli, hiszen az űj vállalat új munkaalkalmat teremt, felgyorsítja a társadalmi létben a technika fejlődését, továbbá szükségszerűvé tesz olvan — a társadalmi élet szűkebb körében ls végbemenő — változásokat. mint amilyen például a lakosság tömőSzépen magyarul — szépen emberül A terpeszkedő kifejezések rítése vagv a harmadik rend. a polgárság erősödése. melyeknek jelentősége az egész társadalmat érinti. Ebben a vonatkozásban már lehet értelmes önzésről beszélni. Értelmetlenül önző ember Moliére Harpagonja. akinek éopen ezt a vonását emelte ki Márkus László mostani Harpaeon-alakítása. Az értelmesen önző ember egészen más. az a társadalomnak <is hasznára van. Beaumarchals A sevillai borbélvban azt mondatia Figaróval Almaviva grófnak, hogv el kell csábítania és feleségül kell vennie Rosinát. amivel egyszerre két nagyszerű dolgot visz véehez: a saját érdekét is képviseli, hiszen szereti Rosinát. másfelől egv öreg zsarnokot. Rosina gyámját is megszégyeníti ezáltal. Mármost a zsémbes öregember megszégyenítése — társadalmi érdek. Miért ébresztgetjük ma az értelmes önzés fogalmát? Nyilván nem azért, hogv valamiféle kapitalista vállalkozásokat és azok pozitívumait propagáljuk. Az értelmes önzés egv más vonatkozásban. úi interpretációval a szocialista társadalomban ts hasznos fogalom lehet. Engels egyszer azt mondta: „Hisz mindannyian érdekből vagyunk kommunisták." S ezzel azt jelezte, hogy a szűklátókörű emberek nem veszik észre: a társadalmi érdek előbbutóbb a szocializmus felé irányítja az embereket. S fűzzük hozzá, hogy az érdekek és az értelem összhangja, vagvis az. hogy mindenkinek legyen érdeke okosabban. pontosabban dolgozni, mivel a társadalom értelmesen méltányolja. anyagilag Is. erkölcsileg is elismeri — már a szocializmusban is létező fogalom. Ha az érdek nem ütközik össze a szocialista közösség tendenciáival, ha tehát a szocialista társadalom az egyéni és közérdekeket egyesítő gazdaságirányítást dolgoz ki. akkor szintén az értelmes önzés lehetősége jön létre, ami azt is jelenti. hogv a szocialista társadalomban az égvén boldogulása és boldogsága, valamint a társadalom előrehaladása nem képzelhető el egymás nélkül. Régi fogalmat ébresztettünk fel. Azért tettük, mert a fogalom egyre aktuálisabb társadalmunkban. Az értelmes önzés fogalma élesen szemben áll uavanis a harácsolással. az értelmetlen, a közvetlenül hasznosnak tűnő. de a közérdeket eltaposó önzéssel, de szembekerül azzal az álönzetlenséooel is. mely sokszor a tehetetlenséget, az ötlettelenséget és a pontatlanságot is eltűri és leplezi. Ezért aktuális e csaknem háromszáz éves fogalom ma. a szocializmusban, s az ilyen példák magvarázzák: miért aktuális a régi filozófusok mai közreadása. HERMANN ISTVÁN Addig nyújtózkodjál, ameddig a takaród ér! — tartja a közmondás. Ezzel arra tanít, hogv céljaink, elképzeléseink legyenek arányban képességeinkkel, lehetőségeinkkel. Ha valaki többet akar. mint amennyire erejéből futja, vagv amennyit a körülményei megengednek, azt könnyen kellemetlenség érheti, vagyis — mesterkélten szólva — ráfázhat. Vonatkozik ez a népi megfigyelés a nvelv használatára. a nyelvi magatartásra is: addig nyújtózkodjunk. ameddig gondolatunk ér! Mégis találkozunk mindennapjainkban olvan szóbeli vagv írásos megnyilatkozással, amelv hosszabbra nvúlt annál. amennyit a mondanivaló igénvei. Egyszerűbb és egyúttal helyesebb például, ha nem kifoaós tárgyává tesznek valamit, hanem kifogásolják. A ..küldöttség kitűzött céljai" is határozottabban hat ha rövidebb: a „küldöttség céljai". Néha a hivataloskodás teszi terjengőssé a közlést: Az ügy hamarosan elintézést nyer. Ez a mondat talán természetesebb így: Az ügy hamarosan elintéződik; vagv ekképp: Az ügyet hamarosan elintézik. „A termést nem vonják adó alá" kifejezés is nehézkes: föloldásának több módia is lehet: A termést nem adóztatják meg. vagv mentesítik az adótól stb Helyenként a stílusosságra, a pontosságra való túlzott törekvés nvúitia meg a mondatot: Az értelmiségnek föltétlenül van funkcionális szerepe: Műveit sok idegen nyelvre lefordították. Hagviuk ki az önismétlő részeket! Nem kell a funkcionális, illetőleg az idegen jelző: Az értelmiségnek föltétlen van szerepe (vagv feladata, rendeltetése, akár funkciója és így tovább): Műveit sok nyelvre lefordították. A sportnvelvben sem ritkák a szóburlánzósok: Végezzünk törzsdöntési ayakorlatot. kétszer előre: kétszer hátra!; A verseny vasárnap kerül lebonyolításra. íme. a fölösleges elemek nélküli változatok: Döntsük törzsünket kétszer előre, kétszer hátra!: A verseny vasárnap lesz (esetleg: A versenyre vasárnap kerül sor; A versenyt vasárnap bonyolítják le. vagv rendezik meg). Néhn egész szövegszerkezet lazul meg és terül szét: Érdeklődés volt a bemutató Iránt a szakemberek részéről, sőt érdeklődött a sajtó, n rádió és a televízió is. Ne ismételjük meg az érdeklődni szo alakjait! Tömörebb lesz a hír: Érdeklődtek a bemutató iránt a szakemberek sőt n saltó. a rádió, a televízió is. Esetleg: Érdeklődéssel fogadta a bemumutatót a szakmai közönség, sőt a sajtó, a rádió és a televízió is. Nem szabad tehát, hogv a szabatos és természetes "ogalmazás védőgátját széttörjék a terpeszkedő kifejezések. Inkább eléjük kell ülabb és újabb korlátot •illitanunk tudatosabb nvelvl magatartással. Azért, hogv ne hígulion föl a beszéd és az írás hogv a közlés a lényegre, a mondanivalóra szorítkozzon. És hosv ne Idézhessük — egv-eev körülményes megnyilvánulás kapcsán — a bevezető közmondás szólásváltozatát: „rövidebb a pokróc, mint az ásv" MOLNÁR ZOLTÁN MIKLÓS