Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-31 / 178. szám

Szikszói Károly Tükrök Nem én vagyok, csak szerettem volna én lenni, valaki kölcsönkért, és kölcsönkapott, valaki eljátszotta a szerelmet, kiszökve a tél gyomrából, nagy. barna szemekkel, mint egy lányregény. Nem én vagyok. csalt szerettem volna én lenni. jóllakni testeddel. játékaiddal, ebben az ünnepire fordított tavaszban. ebben a susogó szobában, ahol talán megállt volna az idö. talán visszafelé pörögne. vissza a gyerekkorig. ahol végigvezethetnék egy arcot életemen. de valaki eljátszotta a szerelmet, elvesztvén az utolsó leosztást, igen Rózsa Endre Míg a vaskályha parazsa kihűl Késő éjszaka. Váróterem csöndje. Osz férfi horkol. Gyökérből kifordult odvas törzse a rácsfogsorú. orv pult Arnyában nyugszik. Foszló posztumusz lomb: kék cigarettafüst bóklflsz fölötte. Mellette kérges, mohos öreg néne feszeng, bóbiskol, neszez földre nézve: lába tövén két batyu-gomba kuksol Anvla ölén egy hánykolódó kislány holdas tükrű tavat szunnyad magából, mely széttörik, álmát kettéhasítván. S légvszennv-tejutas mennyezet... A lámpa fénvbuborékja esdeklőn világol: szeretne csillag lenni, égre szállna. Fogalmak ébresztése Sokan kérdezik manapság egy­mástól, hogy a megindult és nagyarányú filozófiai könyvki­adás vajon nem valamiféle kul­turális adó-e. A kultúra érdeké­ben. úgy látszik, adóznia kell a magyar könyvkiadásnak — mondják —, tehát megjelenteti egymás után Kanttól A tiszta ész kritikáját, Hegeltől az Ifjúkori műveket, Marcuse-tői az Ész és forradalmat, és sok más alkotást. Azt mindenki elismeri, hogy minden társadalomnak szüksége van — többek között — a maga műveltségi színvonalának fenn­tartására. és ehhez hozzátartozik a valamikor klasszikussá vált művek kiadása. Amit azonban sokkal kevésbé látnak, az az, hogy kiadásuk nagyon is konk­rétan gondolatébresztő lehet Pedig valós tény. hogy a klasz­szikus alkotások történetileg mindig i6 gondolatébresztóek voltak. A régi fogalmak állandó­an újra feltámadtak, megmutat­ták erejüket, és kiderült róluk, hogy frissek. Platón régen élt de az űjplatonizmueban a 15. és 16. században megint csak rene­szánsza volt, és aki ismeri a re­neszánsz igazi történetét, nagyon jól tudja, hogy Platón nélkül nem zajlott volna le úgy, ahogy lezajlott Sőt mi több, a kor mű­vészete is befolyása alatt állt, és ha nemcsak az olasz festőkre gondolunk, hanem például Dü­rerre is. a német festészet egyik legkiválóbb alakjára, altkor tud­nunk kell, hogy 6 sem lehetett volna az, aki volt a- úgyneve­zett újplatonizmus nélkül. De menjünk tovább. Lessing éppen úgy megújította Arisztote­lész fogalmát a drámai megtisz­tulásról a katarzisról, mint aho­gyan a maga módján a francia forradalom megújította az antik demokrácia csaknem minden jel­szavát. Fölelevenítette többek közt a demokratizmus fogalmát a szókra tészt egyenlőség-gondo­latot stb. Ezen nincs mit csodál­kozni. Nagy osztályok, nagy tör­ténelmi mozgások onnan meríte­nek, ahonnan tudnak. Moliére-t idézhetném ezzel kapcsolatosan, aki midőn megkérdezték tőle, hogy miért vett át egy egész fel­vonást Cyrano de Bergerac da­rabjából azt válaszolta csupán: „Ami nekem kell azt onnan ve­szem, ahol találom". De ez nem­csak művészi magatartás. A tör­ténelem is mindig onnan meríti a gondolatokat, ahol találja, a haladó történelem onnan, ahol a haladó gondolatok vannak, a reakciós történelem pedig onnan, ahol a retrográd gondolatok rej­tőznek. De ideje visszatérni eredeti kérdésünkre. Vannak-e a filozó­fiai történelemben ma ÍR fel­használható gondolatok? Persze nem a marxizmus klasszikusai­ra célzok, akiknek nagyon sok alapvető gondolatát ma is napon­ta felhasználjuk. Azt hinnők, hogy pusztán polgári gondolatok egyáltalán nem használhatók már napjainkban, különösen azért nem, mert a múltra vonatkozóan a múlt légkörében hangzottak el, és több évszázados gondolatokat nem érdeme® feleleveníteni. Pe­dig velük is éppen az történik, mint az arisztotelészi gondolat­tal Lessing idején, vagy, mint a platonival a reneszánsz korában. Egyetlen gondolatot szeretnék kiemelni, melyet igen sokszor nem értenek meg vagv félreérte­nek. Ez a gortdolat a felvilágoso­dás idején alakult ki: az értel­mes önzés gondolata. Persze pa­radox problémafelvetés. Különö­sen paradox mindazok szemében, akik az önzés mellé tel jesen kép­telenek volnának egy pozitív jel­zőt társítani. Valami vagy értel­mes, vagy önző — általáhan ez a felfogás uralkodik, s nemcsak most hanem évszázadok óta a köznapi életben. Illetve: az ön­zés az valami egészen más foga­lom. mint az értelem. Az önzés pusztán etikai, helyesebben szól­va negatív fogalom, az értelmes­ség viszont ismeretelméleti, po­zitív ismeretelméleti fogalom. Ne keverjük tehát össze a fogal­makat — szokták mondani. Ugyan ki is értené meg egy is­meretelméleti és egv etikai foga­lom kapcsolatát különösen akkor, ha az eevlket negatívnak. a má­sikat pozitívnak tekintjük. Hangsúlyozni szeretném, hogv a felvilágosodás idején eleinte szintén nagv ellenállásba ütközött ennek a két kategóriának a pá­rosítása. De azután szinte divat­tá vált. Mert mit jelentett az ér­telmes önzés? Voltaképpen a pol­gárság nagy illúzióját. Azt jelen­tette. hogy ha az ember nem szűklátókörűén gondolkozik, ha­nem például uzsora helyett befek­teti a pénzét valamiféle vállal­kozásba. akkor ennek az ered­ménye kettős lesz. Egyfelől saját érdekeit is szolgálja, hiszen a vállalkozáson nyer. keres és a vállalkozás eredményeként meg­gazdagszik. Másfelől pedig az egész társadalom gazdagságát nö­veli, hiszen az űj vállalat új munkaalkalmat teremt, felgyor­sítja a társadalmi létben a tech­nika fejlődését, továbbá szükség­szerűvé tesz olvan — a társadal­mi élet szűkebb körében ls vég­bemenő — változásokat. mint amilyen például a lakosság tömő­Szépen magyarul — szépen emberül A terpeszkedő kifejezések rítése vagv a harmadik rend. a polgárság erősödése. melyeknek jelentősége az egész társadalmat érinti. Ebben a vonatkozásban már le­het értelmes önzésről beszélni. Értelmetlenül önző ember Moliére Harpagonja. akinek éopen ezt a vonását emelte ki Márkus László mostani Harpaeon-alakítása. Az értelmesen önző ember egészen más. az a társadalomnak <is hasz­nára van. Beaumarchals A sevil­lai borbélvban azt mondatia Fi­garóval Almaviva grófnak, hogv el kell csábítania és feleségül kell vennie Rosinát. amivel egyszerre két nagyszerű dolgot visz véehez: a saját érdekét is képviseli, hiszen szereti Rosinát. másfelől egv öreg zsarnokot. Rosina gyámját is meg­szégyeníti ezáltal. Mármost a zsémbes öregember megszégyení­tése — társadalmi érdek. Miért ébresztgetjük ma az ér­telmes önzés fogalmát? Nyilván nem azért, hogv valamiféle kapi­talista vállalkozásokat és azok pozitívumait propagáljuk. Az ér­telmes önzés egv más vonatkozás­ban. úi interpretációval a szocia­lista társadalomban ts hasznos fogalom lehet. Engels egyszer azt mondta: „Hisz mindannyian ér­dekből vagyunk kommunisták." S ezzel azt jelezte, hogy a szűk­látókörű emberek nem veszik észre: a társadalmi érdek előbb­utóbb a szocializmus felé irányít­ja az embereket. S fűzzük hozzá, hogy az érdekek és az értelem összhangja, vagvis az. hogy min­denkinek legyen érdeke okosab­ban. pontosabban dolgozni, mivel a társadalom értelmesen méltá­nyolja. anyagilag Is. erkölcsileg is elismeri — már a szocializmus­ban is létező fogalom. Ha az ér­dek nem ütközik össze a szocia­lista közösség tendenciáival, ha tehát a szocialista társadalom az egyéni és közérdekeket egyesítő gazdaságirányítást dolgoz ki. ak­kor szintén az értelmes önzés le­hetősége jön létre, ami azt is je­lenti. hogv a szocialista társada­lomban az égvén boldogulása és boldogsága, valamint a társada­lom előrehaladása nem képzelhe­tő el egymás nélkül. Régi fogalmat ébresztettünk fel. Azért tettük, mert a fogalom egy­re aktuálisabb társadalmunkban. Az értelmes önzés fogalma élesen szemben áll uavanis a harácsolás­sal. az értelmetlen, a közvetlenül hasznosnak tűnő. de a közérdeket eltaposó önzéssel, de szembekerül azzal az álönzetlenséooel is. mely sokszor a tehetetlenséget, az öt­lettelenséget és a pontatlanságot is eltűri és leplezi. Ezért aktuális e csaknem háromszáz éves foga­lom ma. a szocializmusban, s az ilyen példák magvarázzák: miért aktuális a régi filozófusok mai közreadása. HERMANN ISTVÁN Addig nyújtózkodjál, ameddig a takaród ér! — tartja a közmondás. Ezzel arra tanít, hogv céljaink, elképzeléseink legyenek arányban képességeinkkel, lehetőségeinkkel. Ha valaki többet akar. mint amennyire erejéből futja, vagv amennyit a körül­ményei megengednek, azt könnyen kellemetlenség érheti, vagyis — mesterkélten szólva — ráfázhat. Vonatkozik ez a népi megfigyelés a nvelv hasz­nálatára. a nyelvi magatartásra is: addig nyújtóz­kodjunk. ameddig gondolatunk ér! Mégis találko­zunk mindennapjainkban olvan szóbeli vagv írá­sos megnyilatkozással, amelv hosszabbra nvúlt an­nál. amennyit a mondanivaló igénvei. Egyszerűbb és egyúttal helyesebb például, ha nem kifoaós tárgyá­vá tesznek valamit, hanem kifogásolják. A ..küldött­ség kitűzött céljai" is határozottabban hat ha rö­videbb: a „küldöttség céljai". Néha a hivataloskodás teszi terjengőssé a közlést: Az ügy hamarosan elintézést nyer. Ez a mondat ta­lán természetesebb így: Az ügy hamarosan elinté­ződik; vagv ekképp: Az ügyet hamarosan elintézik. „A termést nem vonják adó alá" kifejezés is nehéz­kes: föloldásának több módia is lehet: A termést nem adóztatják meg. vagv mentesítik az adótól stb Helyenként a stílusosságra, a pontosságra való túlzott törekvés nvúitia meg a mondatot: Az értel­miségnek föltétlenül van funkcionális szerepe: Mű­veit sok idegen nyelvre lefordították. Hagviuk ki az önismétlő részeket! Nem kell a funkcionális, il­letőleg az idegen jelző: Az értelmiségnek föltétlen van szerepe (vagv feladata, rendeltetése, akár funk­ciója és így tovább): Műveit sok nyelvre lefordí­tották. A sportnvelvben sem ritkák a szóburlánzósok: Végezzünk törzsdöntési ayakorlatot. kétszer előre: kétszer hátra!; A verseny vasárnap kerül lebonyo­lításra. íme. a fölösleges elemek nélküli változatok: Döntsük törzsünket kétszer előre, kétszer hátra!: A verseny vasárnap lesz (esetleg: A versenyre vasár­nap kerül sor; A versenyt vasárnap bonyolítják le. vagv rendezik meg). Néhn egész szövegszerkezet lazul meg és terül szét: Érdeklődés volt a bemutató Iránt a szakem­berek részéről, sőt érdeklődött a sajtó, n rádió és a televízió is. Ne ismételjük meg az érdeklődni szo alakjait! Tömörebb lesz a hír: Érdeklődtek a be­mutató iránt a szakemberek sőt n saltó. a rádió, a televízió is. Esetleg: Érdeklődéssel fogadta a bemu­mutatót a szakmai közönség, sőt a sajtó, a rádió és a televízió is. Nem szabad tehát, hogv a szabatos és természetes "ogalmazás védőgátját széttörjék a terpeszkedő kife­jezések. Inkább eléjük kell ülabb és újabb korlátot •illitanunk tudatosabb nvelvl magatartással. Azért, hogv ne hígulion föl a beszéd és az írás hogv a közlés a lényegre, a mondanivalóra szorítkozzon. És hosv ne Idézhessük — egv-eev körülményes meg­nyilvánulás kapcsán — a bevezető közmondás szó­lásváltozatát: „rövidebb a pokróc, mint az ásv" MOLNÁR ZOLTÁN MIKLÓS

Next

/
Thumbnails
Contents