Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-03 / 154. szám

Szombat, 1982. július 3. Az atomok bizonyossága Születésnapi beszélgetés Dér Endrével U

gy tartja a mondás: hatvan felé, hazafelé. Olyan mérföldkő ez a születésnap, mely kikerülhetetlen mérlegkészítésre késztet Akkor ls, ha csúcsra érkezik a földi vándor, akkor ls, ha fennsík magasából fürkész visszapillantó tükréből. Különösen jelentős ez a dátum annak, akit ifjú korában eljegyzett a betegség, s e frigyet 50-ben egy súlyos mútét után úgy húsz évre garantálták a tudós orvosok. Szerencsére tévedtek, s Dér Endrével a születésnap előestéjén jó egészségben beszélgethettem olyan, eleiét meghatározó, pólyáját determináló, emberségét jellemző kulcsklfeiezésekről. mint: „dajkáló táj", MAD1SZ. Viharsarok, „békétlen Békés", ŰJ Auróra, képzőművészeti szerelem. De kezdjük sorjában. 1922. július 7cn született a Viharsarok fővárosában, Békéscsabán, ám gyerekként a biharzsadánvi táj dédelgeti, kínálja a meghatározó élményeket, impulzusokat. — A dajkáló táj számomra valóban fontos, meghatározó kifejezés. Élmény, bölcsőhely, nevelő közeg, megtartó és akkumuláló erő. A „dajkál" szó egyszerre Jelent gondozást, babusgatást, ringatást és azt is, hogy ébren tart, s ápol a lélekben gondolatot, érzést. — Bizonyára nem volt egyszerű az út a soproni teológiai főiskola falai közül a békéscsabai MAD1SZ vezetőségébe, onnan a kommunista íróság erkölcsi-művészi vállalásáig, a szocializmus ellentmondásoktól sem mentes életmódjának sokszínű, felelősségteljes ábrázolásáig. — A közéleti szereplés, mint teljesen természetes, humánus és erkölcsös cselekvés, soproni diákként kezdődött. Ott szerveztük a Soproni Március Fiatalok antifasiszta Munkaközösségét. Folyóiratunkban, mely a Nyugat őrszem címmel Jeient meg. haladó diáklap lévén elsőnek közöltük Kónya I.ajos verselt, valamint Móricz Zsigmond, Veres Péter, Németh László írásait, beszédeit. Jelentős kapcsolatokat építettünk ki a magyar népfrontmozgalommal. A város Petőfi terén 1942. március 15-én németellenes, nagy tüntetést szerveztünk. 1944 nyarán evangélikus scgédlelkészként ott voltam Gvergvőtölgvesen és Borszéken az egyetemista munkatáborban. Az istentiszteletek szövegéből nem hagyhattam ki Juhász Gyula sorait.: „A német Isten szőke Idegen. / Az öreg Isten jó uram nekem", meg József Attila agitatív gondolatait: „Adtál földmívest a tengernek, / adj emberséget az embernek. / Adj magyarságot a magyarnak, / hogy mi ne legyünk német gyarmat." Innen — bár szedni kellett a sátorfámat — szinte egyenes út vezetett a csabai MADISZ vezetői. Cseres Tibor és Féja Géza mellé. — Ezt a hatalmas lendületű munkát az országban megtörte a személyi kultusz időszaka, Dér Endre életét pedig a súlyos betegség Toppantotta meg. Mégis, ezek a szanatóriumi hetek érlelték a végső elhatározást: az irodalmi mélyrepülést, est az immáron holtig tartó, hűtlen hűségben fogant jegyességet. — Így (gaz. Verselgettem, írogattam én azelőtt is, de jobban lefoglalt a közéleti buzgalom. Varga Domokos, szívbéli jó bartom egy szanatóriumi látogatás alkalmával bíztatott, a novellák egyszálú történeteit fűzzem regénnyé. Ma is furcsa számomra, hogv ez az első regény, Az első . próba című — talán jelképes is lehet Immár, ennyi év távolából — 1956-ban József Attila-díjra érdemesített Azóta írtam sok novellát, kisregényeket, rádiójátékot, színdarabot, regényeket, készítettem műfordításokat. Ha arról kellene szólnom, kiket tartok meghatározónak az írói keresztségben. a népt írók legjavát kell emlegetnem. Engem Veres Péter ajnározgatott az írott szó göringyes dűlőútján. Szabó Pál ls számon tartott, mint zsadányit. Cseresről pedig már szóltam. Megírták kritikusaim, hogy csendes szavú író vagyok, s való igaz. közelebb áll lelkemhez a i<Wir°il' pásztor íurulyahangja, mint a harci kürtszó, szívemhez a népdal, mint az induló. Talán ez az oka annak is, hogy írásaim szereplői nem hősök, csak emberek. hétköznapi örömökkel, gondokkal, szenvedésekkel, boldogság-reménnyel. Emberek és kapcsolatok mai lehetőségeit és megvalósulásait kutatom emlékeim és környezetem mikrovilágában, melynek holdudvaránál azért általánosabb érvényű igazságok is földerengenek. — Lassan harminc éve hogy iró, ugyanannyi ideje szegedi. Ügy került ide, mint a város irócsoportjának titkára. A Szegedi Néplap 1957. február 20-i számúban megjelent toborzó - cikke törte meg a néhány hónapos irodalmi némaságot. Hosszú évekig a Tiszatáj belső munkatársaként tevékenykedett. S egy idő óta kevesebb Dér Endre-sor jelenik meg választott városában, s mind több szál köti bölcsőhelyéhez, a „békétlen Békéshez". — Kékesdi Gyula kérésére lettem utóda a szegedi írócsoport titkári székében. Húsz évig minden munka ide kötött — irodalomszervezés, írói műhelymunka, közéleti szereplés. Aztán hatnyolc éve megszakadt kapcsolatom a Tiszatájjal. Szerencsére ekkor kezdett ismételten szerveződni a békési irodaiont, izmosodni az ottani folvóiratkiadás Hívtak számítottak munkámra, sikerült bekapcsolódni ebbe a véráramba. A szervződő Oj Auróra már indulásakor számított az e tájon egykor élt írók, költők, képzőművészek, néprajzosok hagyatékára; magához kötötte-vonzotta az elszármazottakat; s természetesen az ott élők munkásságát is Inspirálta. Olyan kiválóságok jelentik színvonala garanciáját, mint Fábián Zoltán. Béládi Miklós, Fodor András, Funk Miklós, vagy a folyóirat szerkesztője. Filacíelfi Mihály. S még valami — a helyi hagyományok ápolása a kiadványok küllemében is jelen van. Hisz itt működött a század első felében a magyar tipográfia két megújító műhelye, a gyomai Kner és a békéscsabai Tevan Nyomda. — Ügy ismerem, mint' akinek életre szóló, titkos szerelme a képzőművészet. Nemcsak sok ilyen tárgyú cikket, esszét irt, de festmények, grafikák bélelik ki otthonát, nem is akármilyen müvek. Értékes, tartalmas alkotások, melyeknek hitelesítő pecsétje a személyes ismeretség, barátság. — Békéscsabai kisdiákként egy íjsztályba jártam Schéner Mihályival és Cs. Pataj Mihállyal. Tanáruk pedig az a Mázán László volt, akinek szatirikus festményeit, a népélet fonákságait pellengérre állító képeit most kezdik újrafölfedezni. Ennek hatására magam is rajzolgattam, főleg karikatúrákat Aztán soproni főiskolásként Jánosy István, a költő a könyvtárból kezembe adta a Fra Ángelido és Filippo Lippi művészetét bemutató albumokat. Életre szóló élményt jelentettek. Dédelgetett terveim között szerepel egy regény, melynek hőse ez a firenzei zseniális festő lenne. De visszatérve az eredeti szálhoz: Szász Endre illusztrálta első regényemet, . a kapcsolat ma is élő. Fischer Ernő szegedi tanársága idején gyakran járt nálunk, hozzá, akár Vinkler Lászlóhoz igaz barátság fűzött. Vinkler rajza díszíti a Mi pulóveresek című könyvem címlapját. — Bár néhány nap múlva hatvan éves lesz, az íróság nem nyugdíjfis hivatás. Az agy. a szív, s nyomukban a tdll nem hisz az éveknek, és nem alkalmazkodik naptári tényekhez. így elengedhetetlen a kérdés: további tervei? — Nemrégiben épp a Délmagyarorszóg közölte Tornádó című önélményekből táplálkozó regényem egy részletét, mely a II. világháborúban és a felszabadulást követő esztendőkben játszódik. Szegedi Kis István prédikátor a modellje annak a dédelgetett tervemnek, melynek szinopszisa a Móra Kiadónál van. Olyan átmeneti kor konfliktusairól szeretnék ebben a regényben szólni, mely minden erőszakoltság és belemagyarázás nélkül korunkkal is oárhuzamba állítható. A legfrissebb írásom pedig minden bizonnyal az Üj Auróra gondozásában napvilágra kerülő antológiában lesz, A kitömött sirály című kisregény. Csak atom címmel szép novellát írt Dér Endre egy 80 éves festőről, aki műtermi magányában különös párbeszédet folytat festett modelljével, az egykori szeretett társsal. S ez a képzeletbeli disputa afféle számvetés, az egész életen át kergetett, de talán soha meg nem található bizonyosság pillanatnyi tettenérése: „ ... / Felhúzom a faliórát, amely ketyegni kezd: csak • atom .., csak atom ... csak atom / — Azt a világot építem fel magamban, ígérem neked, ami a tiéd volt... csak lenne bizonyosság! ! A falióra monoton hangon felel: csak atom van..., atom ..., atom. / — Atom... van szép is benne ... atom ..., ha meghalunk, minden tovább él!" A novella festője nyolcvan évesen rátalált a titokra, atom és teljesség kapcsolatára, az emberi lét folytonosságának bizonyosságára, melynek Dér Endre már most a birtokában van. Pedig még csak három nap múlva lesz hatvan. TANDI LAJOS Mclina Mrrcouri a Hajnal igézete cumi film forgatásán Görögnek születtem" H 'a az életét vizsgáljuk, mindenképpen az a furcsa meggyőződésünk alakul ki. nincsenek véletlenek, önéletrajzában írja, hogy nagyanyja több mint harminc esztendőn át volt Athén polgármestere, és akkoriban a két világháború között ez nagyobb hatalmat és tiszteletet jelentett. Melina Mercouri apja is már huszonkét évesen kezdte el politikai karrierjét, ilyen fiatalon választották meg a parlamentbe képviselőnek. Ezért csöppet sem tűnhet túlzásnak a megállapítás: Mercouri sorsa nagvonis összefonódott Görögországéval. Így hát csakugyan több volt mirft hír számára a bejelentés 1967. április 21-én, hogy három magasrangú katona magához ragadta a hatalmat abban a városban, ahol tulajdonképpen kitalálták a demokráciát. Görögnek születtem — ez a címe a színésznő-politikus — vagy inkább politikus-színésznő — könyvének, amely őszintén, pátosz és öndicsőítés nélkül kívánja összefoglalni életútja jelentősebb tanulságát, de amelyik mégis végsősoron nemcsak színpadi és filmes sikerek és kudarcok naprakész krónikája, hanem egy hatalmas és megindító szerelem rajza is, azé a kapcsolaté, amely máig is szülőhazájához köti. a görög naphoz, a görög dombhátakhoz, a görög tengerhez és persze a görög néphez. Mátyás Ferenc Falusi dalolok Bede Anna Kihallik a dal az útra. Föllármázza az éj csöndjét, házak fölött nyárfa zúgja, szél süvöltl a dal-örvényt, énekelnek a legények, szemük, akár az éjszaka, sötéten süt. de az ének. mintha a föld morailana. folyvást Ciba zendítenek, citeráiukon peng a drót. nem is vesznek lélegzetet, a búsító, vigasztaló éneklésük folyik, árad. bokáznak rá a csillagok, fára ülnek napsugárnak, s a sötétség elandalog, ablakok, szívek kinyílnak, fölszakadnak, mint az őszi rét. midőn a virágillat a haldokló nyarat őrzi. bezuhog a dal a mellbe, s főit. ha sir. ha örömről szól. dalol a falu egyszerre, mert csak a dal vigasztaló. Ködös tájon Állok szélén a pirkadatnak. E völgy torkából jajszó árad. Nem kellünk a gőgös Nyugatnak. Már visszalöknek Ázsiának. Éltet kelő nap tiszta fénye. Én így maradtam meg magvarnak. Vagvok sámánok húga. nénje, de nem úgy. hogy odazavarnak. J6 nékem, jó Nyugat varázsa, kózlegénvség vesztes csatákon, tüzes virágok hervadása. és az idegbaj, s ez a mákony. ez kell. e köd-szálldosta táj itt. nem Napkelet vad fényessége. Odavaló álom ha csábít, visszagondolom a mesékbe. FÜLÖP ILONA RAJZA Éppen hatvanesztendősen bizonyítja, hogy a művészet nem csupán szerepekre sarkallhatja 'az embert, hanem arra is, hogy ezek által valósítsa meg törekvéseit, hogy kökéleti szándékai mindig megtalálták az érvényesülés lehetőségét nemcsak drámai feladatokban, a görög klasszikusok népszerűsítésében, de tüntetésekben, békemenetek szervezésében, és most a kulturális miniszteri székben is. Mercouri századunk talán legmagasabbra emelkedett színésznője, aki úgy készült erre a pályára — nemcsak a tradíciók miatt — mint egy szép Szophoklész szerepre. Nemcsak görögül, de később, második hazájában franciául is elkápráztatta nézőit, hallgatóit kirobbanó temperamentumával, természetességével, érzékenységével — s később már angolul is. A Cotopouli Színház hírneves tragikája azonban világsikerét Jules Dassin Akinek meg kell halnia című filmjével vívta ki, ebben a modern körülmények közt feltámasztott Jézus legendában mint Mária Magdolna, s egyszeriben nemzetközi meghívásokkal árasztották el, de egy pillanatra sem ingott meg. Csak olyan feladatot vállalt, amely megerősítette hitében, hogy így is tud tenni valamit az emberekért, elsősorban a nőkért, akiknek kiszolgáltatottsága ellen már fiatalon is berzenkedett. Valamennyi nagy filmje, a pályakezdő Stella (1955), de a tévében játszott, modernizált Média, a hatalmas sikerű Phédra, A villamos zongorák, és nem utolsósorban a szellemes, ironikus Vasárnap soha — mind-mind Melina Mercouri küzdelmei az elnyomatás, az alábecsülés, a prostitúció ellen, és hittétel az emberi méltóság mellett. Ezért aztán Csak további lendületet adott neki az ezredesek rendelete, amely megfosztotta állampolgárságától. A katonai junta ellen nemcsak ellenzéki álláspontot foglalt, de a maga módján hatásos háborút vívott szólamaik leleplezéséért, lejáratásukért. Turnékat szervezett a nagy európai városokba, hogy közvetlenül megmagyarázza, mi is történik Athénban. „Görögnek születtem és görögként halok is meg" — érvelt hét éven át, mígnem 1974-ben végre győzedelmesen visszatérhetett hazájába. A nagy lelkesedés, a rajongók sokezres tábora nemcsak a különös szépségű, egyéni stílusú filmsztárnak szólt, hanem az elszánt politikusnak is, aki a dicsőségben is tudta mivel tartozik népének. Mint a PASOK, a görög szocialista párt aktív tagja egyelőre elsősorban a közéletnek él. Mint miniszter egyik első rendelkezése a cenzúra eltörlése volt. A filmművészet elvesztett egy nagy színésznőt, egy sziporkázó sztárt, de helyette talált egy új, tüzes védelmezőt. Nincsenek véletlenek — mondhatná valaki Melina Mercouri pályafutása láttán. De így pontosabb: nincsenek véletlenek, csak erős akaratok. NEMLAHA GYÖRGY