Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-03 / 154. szám

Szomfcat, 1982. július 3. WLLDM­MAGAZIN -GjQftr. viz - i' -ISBÍÍV-, Láncolatok A mióta költők és tudósok vannak ezen a világon, cáfolhatatlan az a tétel, hogy fejünk és zsebünk között nagy ellentmondások szoktak len­ni. Akinek a zsebe van tele, an­nak a feje üres, ámbár nem min­dig gazdag, aki fejben szegény. Az okos ember nem ér rá oénzt keresni, a pénzes meg tanulni nem akar. Azért akarna, hogy szegényebb legyen? Annál azért több esze van. Ha annyira régi a tétel, és any­nyiszor bebizonyosodott. hogy igaz, akkor leülhetünk, malmoz­hatunk. mert úgyse tehetünk el­lene semmit. Aki viszont ilyen szépen belenyugszik mindenbe, lehet, hogy hosszú életű lesz a földön, de felelős posztra nem való. A zsombói tanácselnökről, dr. Faragó Mészáros Vilmosról több­ször hallottam már. szembetűnő törekvése, hogy a faluban és a tanyákon élők szellemi színvona­la emelkedjen. (Meg kell fordí­tanom a sorrendet, mert tanyán vannak többen, a demokratikus játékszabályok szerint őket kell előbb említenem.) Gazdasági tö­rekvéseink hangosabbak. ha va­lakiről emez a hír jön előbb, meg kell néznünk közelebbről. — Igaz? — Szívesen vállalom. Előrelé­pésünk gátja, ha csak az orrunkig látunk. Lépten-nyomon tapasz­taljuk: most hajtsuk magunkat, mert lehet és érdemes. Mire va­laki észreveszi, hogy értelmesen is lehetne élni. sőt csak úgy len­ne szabad, legtöbbször már az orvos kezében találja magát. — Drámai a képlet. — A valóság, sajnos, ennél is drámaibb. Kicsike falunkban évenként nyolc-kilenc-tíz az ön­gyilkos ember. Egyikre se mond­hatjuk. hogy szegény, hogy a ki­látástalan nyomor hajtja bele. Azt se mondhatjuk, hogy ezek ilye­nek. nyugodjunk bele, mert aki ekkora tragédiákat belenyugvás­sal tud szemlélni, az lélekben megrokkant ember. — Tehát az öngyilkosság ellen küzd. — Ha van is rá azonnal ható orvosság, még nem találta meg a mi népünk. Nekünk a láncola­tot kell látnunk. — A leggyöngébb láncszemet? — Az egész láncolatot. Be kell tudnunk bizonyítani, hogy az okos ember jobban ól. Életkori sajátosságokra szoktunk hivat­kozni, és azt mondjuk, bizonyos kor után szellemi rugalmassá­gunk csökken. Azt hiszem, túl korán kezdünk hivatkozni rá csak takarózni akarunk vele. — A megoldás? — A művelt embernek is meg­vannak a maga görcsei. Azt hiszi, a többi ember eleve nem akar művelődni. Jön egy előadó, kezdi az alapoknál, a legegyszerűbb alapoknál, egyszer csak közbeszól valaki, hogy a nyomelemekről tessék beszélni. Meglepődik az előadó, mert nem hitte, hogv ezek már itt tartanak. Bátorság­ra kell tehát bíztatnunk a kul­túra terjesztőit is. Az eddiginél sokkal nagyobb bátorságra. — A zsombói módszer? — Kettőt említek, mind a ket­tő igen fontos. A szakszövetke­zetnek jó vezetőkre van szüksé­ge. különben nem tud boldogul­ni. Az érettségi a küszöb. A sze­gedi Radnóti Gimnáziummal kö­zösen magánvizsgára előkészítő kurzust szerveztünk. — Ezt mondják állásvédő ak­ciónak. Tanulok, illetve bizonyít­ványt szerzek, hogy megmarad­hassak az állásomban. — Az indíték többféle lehet, biztosan benne van ez is. A lé­nyeg azonban az. hogy 45-en kezdtek el tanulni, és 21 már el­végezte a harmadik osztályt. Eredményként csak ezt a 21-et tekinthetem, pedig ennél jóval több. Aki tanul, a gyerekét is tovább tanítja. Családi igénnyé lép elő a tanulás. A példa to­vább inspirál, ha Jancsi tanul. Pista is csatlakozik nozzá. Bár fejeket nem lehet szigorú számí­tások szerint tervezni, bátran hi­hetjük, hogy négy év múlva sok­kal több lesz az okosabb ember, öt év múlva még több. Igen gyorsan megtérül az a befekte­tés. amit a kultúrára áldozunk. — A másik? — A tanyai népművelés köz­pontja marad a Wesselényi is­kola. — Máshol igyekeznek megsza­badulni a tanyai iskoláktól. — Mi áldozunk rá, és fejleszt­jük. Szerveztünk például egy nö­vényvédős tanfolyamot. Az itt élő emberek naponta bánnak a mé­reggel. létkérdés, hogy okosan használják. — Egyszerű a logika. — A megoldás nem ennyire egyszerű. A fönnálló szabályok szerint ilyen tanfolyamot az vé­gezhet. aki utána növényvédelmi szakemberként akar egy gazda­ságban dolgozni. Harmincötén járnak, ennyi szinte az egész me­gyének elég lenne. A szakszövet­kezeteknek azonban speciális igé­nyeik vannak, kénytelenek vol­tunk megkerülni a rendeletet. — Veszélyes művelet. — Rákényszerít bennünket az élet. A teljes tanfolyam elvégzé­se után nem bizonyítványt adunk, hanem csak oklevelet. Állásért nem dörömbölhet vele senki, de a tudását naponta használhatja. — Mit vár a szellemi fölpezs­düléstől ? — Az okosabb ember másként él. Elsőrendű szempont. Másként építkezik. Egyszer talán oda is eljut, hogv nem nyúzza magát végkimerülésig. Nem érzi any­nyira bezárva magát, távlatait föl tudja mérni, és marad ereje a változtatásokra. Ki tudja ke­rülni az áttörhetetlennek látszó falat, talán nem nyúl a kötél vagy a méreg után. — De szegényebb lesz! — Nem igaz! Másként gazdál­kodik. másként tervez. Előbbre lát, vak szeszélyeknek nincsen any­nyira kiszolgáltatva. Most leg­többször utánoz és gürcöl, hogy pénze legyen. Aki a fejét önálló gondolatra is használja, szellemi rugalmasságát megőrizve a gaz­dálkodásban is kezdeményező lesz. — Ebben a láncolatban milyen sors vár a tanyákra? — Negyvenezer forintért ké­szült nem is olyan régen az a koncepciós terv, amely a falu elhalásával számol. Eszerint 1990­re már nem lesz Zsombó. Néz­zen körül, az élet minden moz­zanata az ellenkezőjét mondja. Elég régóta csak pusztuló tanya­világról beszélünk. Legalább ek­kora tévedés ez is. Most kaptunk 470 ezer forintot, hogy harminc­egy tanyában segíteni tudjuk a villany bevezetését. Ennek az esztendőnek a végére minden életképes tanyánkban villany lesz. Innen indul a láncolat. HORVÁTH DEZSŐ A fafaragó Szépen magyarul — szépen emberül Hogyan (ne) köszönjünk? A mai fiatalokat gyakran éri a szemrehányás, hogy Könnyen tegeződnek. A pertuban levők a köszönéssel is utalnak a tegező­désre: más szavakkal: az üdvöz­lésnek van jellegzetesen tegező, illetve magázó formája. Ez alól talán csak a ió reggelt a kivétel, hiszen mindkét esetre alkalmaz­hatjuk. Nem egészen új fejlemé­nye nyelvünknek a tegező köszö­nés. voltak előzményei. Régebben ezt mondták: isten hozott, búcsú­záskor: isten veled, isten áld ion: avagy egy klasszikus példa: Ba­lassi Bálint így ír egyik ismert versében: ..Vitézlő oskola, immár isten hozzád!" Ezek a formák ün­nepélyességet sugallnak; napja­inkban alig-alig használjuk őket. helyükbe mások léptek Nem is gondolnánk, hogy a m^ oly gyakran hallható szervusznuk erősen feudális színezete volt Eledeti alakia a latin servus hu­millimus (legalázatosabb szolgá­ja). Ezt magyarra is lefordítot­ták: alázatos szolgája (rövideb­ben: alá'szolgáia). Az így köszö­nő felettesét üdvözölte ekképpen tehát tegezésről szó sem lehetett. Az alázatos szolgáia a felszaba­dulást követően teljesen eltűnt. A szervusz azonban maradt, s már a múlt században is alkalmas volt a tegezésre. Rövidesen — mintegy igének fogva fel — ki­alakult a többes számú alakja is: szervusztok. E szónak ma már több változata él: szerbusz 'kis­sé népies), szevasz (elsősorban a nagyvárosi nyelvre volt jellem­ző). sziasz. szia. szió. sőt újabban van egy szirupos alakja is: szió­ka. Az olasz filmek hatására vált ismertté a szervusz itáliai leszár­mazottja, a csaó (csau). Közhely már. amikor azt mond­juk. hogy a nyelv mindig válto­zatosságra törekszik: s ez a kö­szönésekben is megmutatkozik. Legfeljebb a stílusértékük más és más. Kissé bizalmaskodó a kö­szöntelek. üdvözöllek, üdv: sőt — a szellemeskedés fokozására még meg is toldiák: üdv a dolgozó­Fülöp Ilona rajza nak. harcos üdvözletem stb. Az üdvözlégy eredetileg Szűz Máriá­ra vonatkozott: kissé megváltoz­tatva a kifejezést: légy üdvözöl­ve lett belőle — kissé bizalmas­kodó. Jellegzetesen női köszönés­sé vált a következő gyermek­nyelvi szó: pá. pápá (rendszerint hozzáteszik: édesem) — de még nélküle is édeskés. Nemcsak a latin hatott nyel­vünkre. Tréfálkozva szoktuk használni az arab szálem alei­kumot (béke veled), a szlovák dobrv vecert (ió estét). Gyakran halljuk mostanában az angol hellót: ez már bizonyos művelt­ségfitogtatást mutat. Búcsúzáskor ezt is mondják tizenéveseink: bái-báj. Az igaz hogv elárul né­mi báiölgást is. mégsem ebből származik, hanem az angol good bve kifejezés utótagiából. Ennek hatására keletkezett a szervusz­ból a vusz-vusz. Az elmondottakból világos, hogv még tegeződve sem mind­egy. hogyan köszönünk Az üd­vözlést fogadó fél csupán a kö­szönési formulából is azonnal tudja, hogy kivel áll szemben. Mindig meg kell találni a hely­zetnek megfelelőt, avagy néhány formulát nvugodtan elhagyha­tunk. Elvégre ..mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki" — miként a közmondás tartja. MIZSER LAJOS A hódmezővásárhelyi népművészetet hosszú ideig elsősorban a fazekasság és a varrás-hímzés jelentette, de az utóbbi évtizedekben a népi művészet más ágai is erőteljes fejlődésnek indultak. Ezek egyik jelentős képviselője a fafaragó Hegyi Flórián. 1972-ben, egy balatoni kempingezéskor kezdődött. Egy üdítős üveget kellett visszazárni, de dugó nélkül ez elég reménytelennek látszott. Egy kezébe akadt, megfelelő vastagságú ágacskát faragott dugó formájúra, és hogy tetszetősebb legyen, emberfőt formázott rá. Ma is őrzi, miútegy kabalából, ezt az első darabot. Az elmúlt 10 év alatt igen sokat alkotott. Fő témája a dolgozó ember, küzdelmei, si­kerei, jókedve és keserűsége. Egyik legerősebb hatású sorozatában a paraszti munkát ábrázolja. Jellemző szobraira, hogy míg az alak maga viszonylag elnagyolt, addig egyes részletek, például az arcok, kezek igen gondosan kimunkáltak. Alkotásai állandóan járják az országot, gyakran több kiállítása is van egy időben. Első sikerét 1974-ben érte el, azóta szinte minden népművészeti pályázaton, ki­állításon díjak elnyerése jelzi tehetségét. Kép és sző ver. TAKÁCS GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents