Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

SZATHMÁRY GYÖNGYI: BÁLINT SÁNDOR Díjazottak parádéja A változások korát éljük kép­zőművészeti közéletünkben is. Nemzedékek, műfajok, törekvések keresik helyüket ezekben az években. S nemcsak helyüket, de önmegmutatási le­hetőségeiket, új, az eddigieknél tartalmasabb találkozásaikat, pár­beszédeiket éltető közegükkel, a közönséggel. A művészeti élet átrendeződésének egyik legka­rakteresebb jellemzője,' hogy a decentralizálás nyomán kezd ki­alakulni az ország kiállításainak sajátos, s legfőbb vonásaiban már koordinált rendszere. Ez évben — oly hosszú szünet után — a budapesti Műcsarnok­ban megrendezték az országos képzőművészeti kiállítást, mely­nek megnyitásán Tóth Dezső, művelődési miniszterhelyettes . a következőket mondta: „...hang­súlyozom tehát, hogy ez nem csupán egy, hanem egyszersmind bizonyos értelemben első kiállí­tás is, amely önmagában nem, csak a később mellé sorakozók­kal együtt adhat valóban hiteles választ arra, hogy milyen napja­inkban a művészet és a valóság kölcsönható viszonya. Mint ahogy arra is emlékeztetek, hogy ez l>t­szony korántsem csak az ilyen fajta országos kiállításokon, ha­nem ezekkel együtt széles körű és differenciált kiállítási rend­szerünk egészében ítélhető meg." Évtizednyi szünet után megszüle­tett tehát a nemzeti tárlat, mely a tervek szerint kétévenként a hazai művészet legrangosabb föl­sorakozása lesz. Ebből egyértel­műen következik néhány orszá­gos vonzású és hatósugarú vidéki kiállítás profiljának, időpontjá­nak megváltozása. S ezek a módosulások Szegedet sem hagy­ták érintetlenül. U " gy is mondhatnánk, egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Számos tanácsko­zás, vita kristályosította ki azt a gondolatot, hogy az országos tár­lat újjászületésé megkérdőjelez­heti a szegedi nyári tárlatok lé­tét. de legalábbis a koncepció át­gondolásara késztet. S közben örülnünk kell annak, hogy 1983­tól Szeged is fölsorakozik a mű­faji biennálékat rendező városok sorába. Ezek a különböző műfa­jok legrangosabb bemutatkozási erőfelmérési lehetőségei. Pécseit a kisplasztika. Miskolcon a grafi­ka, Szombathelyen a textil, Bé­késcsabán az alkalmazott grafi­ka. Egerben az akvarell. Siklóson a kerámia művelői gyűlnek össze kétévenkent, s-hozzájuk csatla­koznak majd a táblaképfestök az ünnepi hetek idején Szegeden a jövő évtől kezdve. A legfris­sebb döntés szerint » közbeeső években — tehát legközelebb 1984-ben — ismét lesz nyári tár­lót. ahogy Bányainé dr. • Birkás Mária, a városi tanács elnökhe­lyettese írja az idei katalógus előszavában: „A Szegedi Nyári Tárlat az 1982-es átmeneti év­től kezdve kétévenként kerül megrendezésre ... a páros évek­ben változatlanul szabad beadási rendszerben, de nagyobb terüle­ten biztosítunk helyei a szobrá­szat, festészet, grafika művelői­nek." Ez a mostani, holnap nyíló XXIII. Szegedi Nyári Tárlat mindenképpen különleges helyet jelöl a folyamatban. Hattyúdala egy majd negyedszázados soro­zatnak, s tulajdonképpen kezdete egy új rendszerű programnak. Az 1965. óta díjazott művészek parádéja egyszerre lehet emlék­idézés, a fejlődési folyamat kri­tikus regisztrálása, tehát mérleg­készítés és a jövő fürkészése is. Mindenesetre kiváló alkalom ar­ra, hogy ezt az egyáltalán nem egyenes ívű kiállítássorozatot nyomon kövessük, visszaperges­sük. a tárlatok naptáplapjait, s tények, adatok, korabeli kritikák, káialógus-előszók sorainak segít­ségével vázoljuk folytonosságát, művészi értékeit, buktatóit, köz­művelődési hatását. A felújított szabadtéri játé­kok második évében nagy sikerű kiállítást rendeztek a képtárban. A Képzőművésze­tünk a felszabadulás után című tárlat, amelyet a Magyar Nem­zeti Galéria rendezett, tizenöt év művéseeti anyagának legjavát mutatja be. „A művek most szinte megkétszerezett erővel ku­tatják, keresik a szocialista esz­meiség és tartalom kifejezésének új művészi eszközeit..." — írta a kritikus. A tárlaton huszonkét szegedi festő harmincnégy fest­ménye is szerepelt. Egy eszten­dővel később Szeged város. Bács­Kiskun, Békés és Csongrád me­gye festőinek, szobrászainak al­kotásaiból rendezték meg a Dél­Alföldi Képzőművészeti Kiállí­tást. A 82 kiállító közel fele, 40 szegedi festő, szobrász és grafi­kus volt. Ekkor jelentek meg a következő méltató sorok: „Re­méljük-. hogy Kecskemét. Szeged, Hódmezővásárhely, Békéscsaba es Gyula festőinek és szobrászai­nak közös összefogása szép si­kert eredményez, mely felzárkóz­va a Szegedi Szabadtéri Játékok országos színvonalához, biztos zuloga lesz a következő évek még kiteljesedettebb értékű nagy, alföldi képzőművészeti találkozó­jának." Az 19G2-es kiállítás — fölvál­lalva az előző két esztendő ha­gyományteremtő kiállításait —. mint a harmadik Szegedi Nyári Tárlat nyílt meg. fölsorakoztatva 90 alkotó 170 művét. A 62-es és 63-as kiállítás a helyi és kör­nyékbeli művészek mellett fölvo­nultatta az ország képzőművésze­ti életének olyan kiemelkedő mestereit, mint például Ber­vúth Aurél, Kmetty János. Holló László, Labor cz Ferenc. Borsos Miklós, Kohán György, s mellet­tük tehetséges fiatalokat: Né­meth Józsefet, Szalay- Ferencet. Palay Lászlót, Orosz Jánost. Ka­kas Ignácot. Az akkori katalógus így fogalmazott: az egyre ki­terjedtebb vonzáskörű helyi nyá­ri tárlatok által Szeged ábrá­zolómüvészete évről évre remény­teljesebben fejlődik és fokozódó lendülettel kapcsolódik bele a hazai szakterület országos háló­zatának élvonalába." A következő esztendő, 1964 nagy kísérletnek számított. Ekkor ugyanis Szegedi Országos Képzőművészeti Kiállítás címmel rendezték meg a seregszemlét, amely „egy csokorba foglalja ösz­sze a kiállításra alkotott műve­ket és az utóbbi évek közgyűjte­ménybe került alkotásait." Olyan névsort állíthatnánk itt föl, mely szinte azonos a felszabadulás utáni magyar képzőművészettel. A retrospektív jellegű kiállítás­ról így írt D. Fehér Zsuzsa: „... a festészet és szobrászat, rajzmű­vészet sűrű próbáztatása, erősza­kolt keresztmetszet-igényű feltá­rása már idejét múlt művészet­politikai elképzelés, s örülünk az egyéni és csoportos bemutatkozá­soknak külön-külön — bizony, jót tesz n.éha átfogóbb gyűjte­mény alapján ítélni a magyar képzőművészet fejlődéséről, útjá­ról, eredményéiről, problémáiról. Érre ad jo alkalmat az idei sze­gedi tárlat..." A hatvanas évek közepétől is­mét új szakasz kezdődött a nyári tárlatok történetében. A hatodik seregszemle volt a vízválasztó az előző esztendők kísérletei és a következő évek határozott törek­vései között. Ekkor született dön­tés, hogy „• • • a. városi tanács a kiállítandó alkotások színvonal­beli gazdagításának érdekében plakettel járó díjat alapított, amelyeket a tárlaton legjobban szereplő művészeknek ítélt oda." Az első díjazottak: Kokas Ignác, Pintér József és Szalay Ferenc. Azóta százszor adták ki a nyári tárlatok díjait, Borsos Miklós szép plakettjét. Bár azóta a sze­gedi tárlatokon kevesebb a nagy név, ám mind erőteljesebben je­lentkeznek a helyi művészek, fia­talokkal gyarapodik, frissül az ide kötődő alkotók sora. 1965­ben fogalmazódott meg az igény: „Hasznos volna a Szegedi Nyári Tarlatok jellegét úgy alakítani, hogy azok a művészi vállalkozá­sokról. alkotói kísérletekről rend­szeresen és batran adjanak szá­mot." Pogány ö. Gábor egy év­vel később így fogalmazott: ,.A mai magyar képzőművészét egyik legbecsesebb tulajdonsága éppen nemzeti, lokális hangvétellel nyi­latkozik meg, legújabb termésé­ben is van valami, ami kétség­telenül magyar, s ami csak itt, a mi hazánkban keletkezhetett. A nyári tárlat Szegeden is azt bizo­nyítja. hogy az esztétikai zavar­keltés ellenére képzőm üvésze­tiink biztatóan fejlődik, kifeje­zésben skálája gazdagodik." A tizedik évfordulón. 1969-ben több mint száz alkotó négyszáz eruleljes. magas színvonalú mü­vei ünnepelte a jubileumot. A második évtized küszöbén Roz­ványi Márta azt írta,, hogy a XI. nyári tárlat nem egyszerű tagja a sornak, hanem egy kicsit kez­det is, az első lépcső egy minő­ségileg új szalcasz kezdetének. A hetvenes évek tárlataival kap­csolatban érdemes és fontos idéz­ni Rideg Gábor 1975-ös kataló­gus-előszavának néhány gondola­tát: „Kezdjük mindjárt egy kér­déssel — Van-e szegedi mű­hely?... Költői kérdés. mart A XXIII. Szegedi Nyári Tárlat anyagából VINKLER LASZLŐ nem akarjuk számon kérni, ha nincs, sőt az szeretnénk, hogy ne is legyen, ne legyen szegedi mű­hely, csupán a magyar képzőmű­vészet. műhelye Szegeden. Mert vajon mi szükség a szegedi kép­zőművészetre. ha van képzőmű­vészet Szegeden? Márpedig hogy van, arra többek között ez a ki­állítás is bizonyíték... A nyári tárlat országos fórum, puszta lé­te cáfolja, hogy létezhet külön szegedi, vásárhelyi vagy akár bu­dapesti képzőművészeti minő­ség . . . Egy Szegeden születő kép­zőművészeti alkotás akkor válhat igazán országos érvényűvé, ha Szegeden is érvényes, de megfor­dítva is igaz', ha ez a műalkotás országos érvényű és hatású, csak akkor igazán érvényes Szegedre." N éhány gondolat Tóth De­zső kulturális miniszter­helyettesnek az 1980-as XX. - jubileumi tárlat megnyi­tóján elhangzott beszedőből: „Szeged ilyenkor, nyáron két nagy, s két évtizede egy­mást kölcsönösen erősítő rendez­vényével. a Játékokkal és a tár­lattal az opera, táncművészet, színházművészet és a képzőmű­vészetek . . . kózös közönségének, a múzsák testvériségének váro­sává szépül; s gondosan váloga­tott, egymásra épülő, gazdag kul­turális programjával egyebemben egy hatalmas tömegeket mozgó­sító es messze sugárzó közműve­lődési fórummá, a nyári Ma­gyarország legjelentősebb kultu­rális központjává nő. . . A Sze­gedi Nyári Tárlat sem gondok és erőfeszítések nélküli, mégis évről évre sikerrel bizonyította életerejét; meg tudta őrizni or­szágos rangját és kétségbe von­hatatlan szerepét, amelyet kultu­rális életünk egyik legjelentősebb központjában, az ünnepi hetek változatos programjának kereté­ben, annak közönségbázisára építve eredményesen tölt be . .." Végül Ury Ibolya művészettör­ténész sorai a múlt évi kataló­gusból: „Az évenként történő számadás mindig ösztönzően hat. azonban csak akkor eredményes és konstruktív, ha versengésre is ösztönöz. Mégpedig a mindig többet és jobban elve alapján. Az országos tarlatok képe szerte az országban, éveken keresztül azonos képet mutatott. Semmi új­donság. semmi változás nem volt észlelhető. Az utóbbi egy-két év­ben azonban, mintha megmoz­dult volna valami." A tizenhét év alatt, 1965 óta éppen száz dijat osztottál, ki 88 művésznek. Közülük 72-en küldték el alkotásaikat az idei kiállításra. 189 művel talál kozhatnak az érdeklődök a Hor­váth Mihály utcai képtárban — 104 festmény. 31 grafikai lap és 54« szobor-érem várja a látogató­kat. ünnepélyes nyitás holnap vasárnap délelőtt 11 órakor. Meg­nyitót Kiss István Kossuth-díja szobrászművész, a Magyar Kép­ző- és Iparművészek Szövetségé­nek elnöke mond. TANDI LAJOS Természetesen a Szegedi Nyári ' Tárlat nem az egyetlen kép­zőművészeti esemény a Szegedi Ünnepi Hetek gazdag forgatagá­ban. Olyan rendszere alakult ki a kiállításoknak, mely igy együtt, másfél hónapos időszak­ban a legkülönbözőbb helyszíne­ken jórészt a kortárs képző- cs iparművészetek tartalmas villa­násait jelentik. Régi hagyomány, hogy a nyári tárlatok díjazott szobrászai önálló tárlaton mu­tatkoznak be a következő esz­tendőben a Közművelődési Palo­ta kupolagalériájában. Most két fiatal, egymástól eltérő alapallá­sú művész alkotásait mutatják be e szép helyszínen: Szabó Ta­más és Fritz Mihály kisplaszti­káit és érmeit tegnaptól már láthatják is az érdeklődök. A Bartók Béla Művelődési Központ igen izgalmas vitákat ingerlő és élményszerű tarlatok­kal rukkol ki. Jelenleg három tárlat látható termeiben: Mitsui Sen japán szobrászművész — aki házassága révén került ha­zánkba r— jelplasztikái egy sajá­tos távoli világba vezetik a szemlélőt úgy, « hogy korunk legfontosabb mondandóit — örömeit és szorongásait is — e jelképekké formálják. Anna Margit festményei a nagyterem­ben láthatók — az európai isko­la. a szentendrei művészet kivá­lósága az utóbbi tíz esztendő terméséből válogat. Gerle Mar­git, Szegeden élő keramikus­művész az emeleti kisteremben mutatja be természetihlette, fontos mondandókat is sűrítő porcelán- és samottm unkáit. A jövő pedig a fotóé: augusztus 1-én nyílik a Fotóklubok 18. Szegedi Szalonja, melyhez kap­csolva megrendezik a tavalyi nyertes. Török László önálló tár­latát is. A Képcsarnok Gulácsy Lajos ** termében évek óta iparmű­] vészek vendégeskednek vyaran­; ta: most láthatók Polgár Csaba textiljei és Szemereki Teréz ke­rámiái Augusztus 5-én két Munkácsy-díjas művész: a kek­. festő Bodi Irén és a keramikus •"' mposzt Éva alkotásait láthat­ják A szegedi Ifjúsági Ház j nagyszabású kiállításra készül. 1 Augusztus lO-én az emeleti ! 'nagyteremben összegző tarlatol i rendez Varga Mátyás Kossuth­díjas díszlettervező aki az idén megkapta a Kiváló Művész cí­met. Díszlettervei mellett meg­i ismerkedhetnek a látogatók jgra­| fikáival. festményeivel és kerá­mia kompozícióival is A Juhász Gyula Művelődési | Központ két érdekes bemutatót tartogat A szegedi ifjúsági na­pokhoz kapcsolódva a városi KISZ-bizottsággal közösen ki­i:llitást rendeznek fiatal népmű­vészek alkotásaiból. majd au­gusztus 6-tól bemutatjak a sze­I gedi születésű. Békéscsabán élő j Takács Győző munkáit.

Next

/
Thumbnails
Contents