Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-21 / 169. szám

2 Szerda, 1982. K>R«s 21: A közel-keleti kérdésben A Szovjetunió nemzetközi tanácskozás összehívását javasolja 0 Moszkva (TASZSZ) KÉRDÉS: hogyan értékeli ön a jelenleg Libanonban és térségében kialakult helyzetet? VÁLASZ: Nap-nap után aggasztó hírek érkeznek Libanonból, amelyek felháborodást és haragot keltenek; haragot azokkal szemben, akik barbár cselekedeteket hajtanak végre a libanoni földön. Libanoniak és palesztinok ezrei haltak meg a megszállók kezeitől, és a vérengzésnek még mindig nincs vége. Libanon fővárosa. Bejrút lassan romhalmazzá válik. Izrael tetteire nincs más szó, mint a tudatos népirtás. Vajon miért folytatja még mindig bűnös agresszióját Izrael? Miért hagyja figyelmen kívül az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait, amelyek a megszállók csapatainak azonnali és feltétlen kivonását követelik Libanon határain kívülre? Miért teheti meg Izrael, hogy semmibe vegye a világközvélemény felháborodását? Azért teheti, mert — mint HZ jól ismert — mögötte áll az Egyesült Államok. A Szovjetunióban csodálattal figyeljük a palesztinokat. és mindazok bátorságát, akik keményen ellenállnak az izraeli hadigépezetnek. Bármilyen bonyolult legyen Is a palesztin kérdés, bérmilyen nehézségeket élt Is át a palesztin nép, egy dolog nyilvánvaló: a palesztin kérdés nem gordiuszi csomó, azt karddal nem lehet kettévágni. Az állhatatosság pedig. ariiéíjiet a palesztlhök' Ilyen tragikus körülmények között tanúsítanak, újult erővel bizonyítja, hogy létező nép valóságos ügyét védik és erejüket nem lehet megtörni. Mindezek alapján határozottan megállapítható: az agresszió a betolakodók számára súlyos politikai és erkölcsi vereséget hozott, és annak nyomán elmélyül Izrael nemzetközi elszigeteltsége. Meg kell legyezni, hogy ezt mind többen kezdik megérteni Izraelben 1s. Erősödik a világon a felismerés, hogv a palesztinai arab nép ügvének megoldásához vezető egyetlen járható út — mint azt a Szovjetunió többAz SZKP KB központi lapja, a Pravda szerdai számában közli azokat a válaszokat, amelyeket Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke adott a lap szerkesztősége által feltett kérdésekre. szőr hangoztatta — egy palesztin állam létrehozása. A libanoni események szüntelenül a szovjet vezetés figyelmének középpontjában állnak. A Szovjetunió álláspontja egyértelmű: véget kell vetni a háborúnak, meg kell szüntetni az agressziót, az izraeli csapatoknak el kell hagyniuk Libanon területét. Hozzáteszem, hogy országunk eddig is segítséget nyújtott és a jövőben is segítséget kíván nyújtani azoknak, akik nem hajtanak fejet az agresszor előtt, akik az igazságos rendezésre és békére törekednek ebben a térségben. KÉRDÉS: Az ön véleménye szerint elsősorban mit kell tenni e cél elérése érdekében ? VÁLASZ: Mindenekelőtt elengedhetetlen, hogy Izrael és az Amerikai Egyesült Államok végrehajtsa az ENSZ Biztonsági Tanácsának a szuverén libanoni állam elleni agresszió megszüntetésére. az Izraeli csapatok haladéktalan és feltétel nélküli kivonására felszólító határozatát. Ami pedig a legfontosabb, á leghálaszthatatlanább: az izraeli csapatoknak meg kell szüntetniük Bejrút ostromát. Nem ellenezzük, hogy ennek érdekében az első lépés a Nyugat-Bejrutot védelmező erők és az izraeli csapatok szétválasztása legyen. E célok megvalósítása érdekében fel lehetne használni az ENSZ erőit, annál is inkább, mert az ENSZ ideiglenes rendfenntartó erőinek egységei a Biztonsági Tanács döntésének értelmében már Libanonban állomásoznak. Egyértelmű, hogy a továbbiakban is határozottan fel fogunk lépni az ellen, hogy amerikai csapatok jelenjenek meg a libanoni földön. Az ilyen értelmű figyelmeztetést már megtettük. Szeretném hangsúlyozni azt is, hogy minél egységesebbek azok az erők, amelyek fellépnek Izrael katonai kalandorpolitikájával szemben, minél szélesebb azon országok köre, amelyek az agresszió megfékezését követelik — annál gyorsabban és nagyobb bizonyossággal lehet véget vetni az agressziónak. A jelenlegi — őszintén szólva kiélezett — helyzetben kulcsfontosságú jelentősége van az arabok egységes fellépésének. Mindazt. ami ezt akadályozza, legmélyebb meggyőződésünk sz«"int félre kell tenni ebben a kritikus órában. E tekintetben mind sürgetőbbé és egyértelműbbé válik annak szükségessége, hogy az arabok együttesen határozzák meg azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a palesztinoknak az élethez, a biztonsághoz, a független fejlődéshez és saját államuk megteremtéséhez való jogai érvényesítéséhez. Végezetül: mindaz, ami Libanonban történik, ismét fölveti a kérdést, nem lenne-e itt az ideje komolyan és teljes felelősséggel hozzálátni az igazságos és átfogó közel-keleti rendezés megteremtéséhez? Az agressziós cselekedetekkel és háborús konfliktusokkal terhes évtizedek szomorú tanulsága bizonyította, hogy a fegyveres konfrontációk útja csakúgy, mint a különalkuk módszere, nem hozott és nem hozhat rendezést a Közel-Kelet problémáiban. Rendezést csak valamennyi érdekelt fél — beleértve a PFSZ-t. mint a palesztin nép egyetlen törvényes kénviselőjét — kollektív erőfeszítése hozhat. A jövőre nézve éppen ilyen perspektívában látjuk az általunk felvetett, egy nemzetközi tanácskozás összehívására vonatkozó javaslat értékét. S minél előbb kerül erre sor, annál jobb. A Szovjetunió kész gyakorlati lépéseket tenni ebben az irányban, lojálisán együttműködni mindazokkal, akik szeretnének hozzájárulni a tartós béke létrehozásához a Közel-Keleten. Az USA nem (olyiaiia az atinkíséríetek teljes eltiltására vonatkozó háromhatalmi tárgyalásokat 0 Washington (MTI) Az amerikai kormány — értesülések szerint — úgy döntött, hogy új nukleáris fegyvereinek kipróbálása fontosabb — ezért nem folytatja az atomkísérletek teljes eltiltására vonatkozó szovjet—amérlkai—brit tárgyalásokat. A döntés nem érinti a hadászati és a közép-hatótávolságú fegyverek korlátozásáról Genfben folyó szovjet—amerikai tárgyalásokat. A döntés a The New York Times szerint hétfőn született a nemzetbiztonsági tanács ülésén. A Reagan-kormány a többi között az ,.MX" szárazföldi Indítású és a Trldent—2 víz alól indított rakétarendszerekkel fejleszti nukleáris támadó erőit — ezek új robbanótölteteinek föld alatti kipróbálását tartja Washington „létfontosságúnak". Az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia 1963-ban állapodott meg arról, hogy megtiltanak mindenfajta nukleáris robbantást a föld felszínén, a víz alatt és a világűrben. Ehhez az úgynevezett atomstop szerződéshez utóbb a világ 120 országa csatlakozott. Washington a szerződéshez továbbra is tartja magát. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió később, 1974ben szerződést írt alá. amely szerint (az előző megállapodás által nem érintett) föld alatti nukleáris robbantások legfeljebb ISO kilo* tonna erejűek lehetnek. Kgy Újabb, 1976-Os szovjet—amerikai megállapodás megtiltotta a 1Ö0 kilotonnásnál nagyobb, békés célú föld alatti nukleáris robbantásokat is — ám e két utóbbi szerződést az amerikai szenátus nem hagyta jóvá. A három eredetileg szerződő nagyhatalom 1977-től tárgyalt mindenfajta nukleáris kísérlet eltiltásáról. 1980 őszén azonban az amerikai kormány felfüggesztette a tárgyalásokat: Carter elnök tanácsadói szerint nem volt biztosítható a tervezett megállapodás ellenőrzése. A Reagan-kormány legújabb hidegháborús ihletésű döntése tovább nehezíti a szovjet—amerikai kapcsolatokat, még inkább távolíthatja Washingtontól a nyugat-európai szövetségesekét. A döntést, amely mindén bizonnyal heves hazai és külföldi tiltakozást vált ki. a Reagan-kormány éppen ezért eredetileg titokban kívánta tartani — ifja a rendszerint jól értesült The New York Times. iT-ii!gs 0 New York (AP) A Biztonsági Tanács hétfő esti, zárt ajtók mögötti ülésén újólag megbízta a testület soros elnökét, a guyanai Noel Sinclairt azzal, hogy próbálja meg rávenni Iránt a tűzszünetre — közölték 'diplomáciai források. Az említett források ugyanakkor jelezték azt is, hogy az ENSZ székhelyén nem sokat várnak Sinclair tárgyalásaitól, mert — mint Jordánia képviselője hangoztatta — Irán reagálása eddig „teljesen negatív" volt. Teherán — mint ismeretes — elutasította a Biztonsági Tanács korábbi tűzszüneti felhívását, s az elmúlt napokban több iráni vezető Is hangoztatta, hogy Irán nem hajlandó a tűzszünetre, és folytatja az Irak elleni háborút. * Az ÍRNA iráni hírügynökség jelentése szerint az iráni légvédelem iraki repülőgépeket és helikoptereket kényszerített visszavonulásra. Az iraki gének Khorramshahr környéke ellen akartak bombatámadást indítani. Iráni területen megkezdték az irakiak által elhelyezett aknák felszedését, aknátlanítását. A mintegy 100 ezer aknát a nyár elején helyezték el a visszavonuló iraki csapatok. Teheráni jelentés az is, hogy Hasemi Rafszandzsanit ismét megválasztották a parlament elnökévé. r Államcsíny psccserszágban D'icCs Bolíviában. Erre • a hírre senki nem kapja föl a fejét. Megszoktuk, hogv La Pazban egyiK tábornok váltja a másikat. Legföljebb időnként egy-egy polgári politikus is szeretne megkapaszkodni a hatalom csúcsán. Puccsországban — így becézik Bolíviát — 157 esztendeje kivívott függetlenség históriája 190, illetve 211 erőszakos hatalomváltást jegyzett föl. Az adat azért bizonytalan, mert akadtak egy-két napos, sőt néháhv órás junták, amelyek megítélése még a La Paz-i történészek számára sem egyértelmű. Annyi bizonyos, hogv hétfőn lezajlott a 191. vagy a 212. puccs. A hatalomváltás ezúttal is már jóideje „a levegőben lógott". Csak azt nem tudták pontosan, ki követi majd Celso Torrelio Villa tábornokot. Végül háromtagú katonai junta állt az ország élére. A puccs indoka semmiben sem különbözik az elődök érvelésétől. Natalio Morales Mosquera tábornok, a légierő főparancsnoka közölte: az előző elnök képtelen volt megbirkózni a gazdasági gondokkal. Vagyis Torrelio Villa tábornok tehetetlennek bizonyult. Utódja, a junta megbízásából, Guido Vildoso vezérkari főnök, akit rövidesen beiktatnak az államfői tisztségbe. Jelent-e valamit a személyi változás? Talán. Ez a mostani őrségváltás némi reménysugarat ébreszt az iránt, hogy később a tábornokoktól végre polgári politikusok veszik át a stafétabotot. Az új junta ugyanis elkötelezte magát amellett, hogy 1983. április 24-ig általános választást rendez, és Ígéretet tett. hogy a jövő _ augusztusban átadja a hatalmat a legtöbb szavazattal rer: delkező politikai erőnek, amely polgári kormányt alakíthat. Igaz. ilyesmit ígértek már nem egyszer ... Mégis, ha a kaszárnyakapuk csakugyan bezárulnak. talán könnyebb »lesz Bolívia kormányzása. Jelenleg az országban mind aggasztóbb az infláció, a munkanélküliség. Az új kormánynak a közkiadásokat le kell faragnia, hogv legalább a nélkülözhetetlen élelmiszer-behozatalra valamiből előteremtse a pénzt. A betiltott bolíviai mun** kásközpont és a többi. illegálisan működő szakszervezet most újult erővel küzd legalitásáért. A politikai erők igyekeznek megfelelő keretet teremteni a majdani választási kampányhoz. Most abban bíznak Bolíviában hogy a puccshinta lengés^ lelassul, s az új államfő megtartja igéretét. Gyapay Dénes Áz iszlám és a politika kapcsolatáról 3. Al-Afgani és az iszlám modernizmus kezdete twlerfkönfa férted opnirri snxz'jo \t> A XIX. század második felében a Közel- és Közép-, Kelet az imperialista érdekellentétek éles ütközési pontjává vált. Anglia, Franciaország és a cári Oroszország vetélkedett egymással a régió feletti uralomért. Nem tekinthető tehát véletlennek, hogy a7 itt élő iszlám gondolkodók tették fel először a kérdést: mi okozta a muzulmán népek hanyatlását országaik miért váltak az európai hatalmak gyarmatává? A kérdés első megfogalmazója és válaszadója AlAfgani volt. 1838-ban született Afganisztánban vagy Iránban dokumentumok nem bizonyítják egyértelműen, hogy melyik országban. Tény. hogv élete nagyobb részét Iránban töltötte, ahol az uralkodó siita irányzatnak a híve volt. Hosszabb időt töltött Törökországban, maid Egyiptomba ment, ahol egyik eszmei előkészítője volt az 1879-ben Arabi pasa vezette angölellenes nemzeti felkelésnek. Ezután éveket töltött Indiában és Európában (London, Párizs). A francia fővárosban harcostársaival lapot alapított abból a célból, hogy propagálja a világ muzulmánjai összefogásának eszméjét, a pániszlamizmust. (Erre utal a lap címe is: Eltéphetetlen kötelék). 1891ben halt meg Törökországban. hamvait később Kabulba szállították, és díszsírhelyben helyezték el. Az őt ábrázoló festmény ma is ott látható a kabüli egyetem előcsarnokának falán. Az Iszlám gyengeségének okairól c. tanulmányában vetette fel legvilágosabban a kérdést: miért hanyatlott mélypontra az -iszlám befolyása, s miért kerültek a hajdan uralkoodó muzulmán népek szolgasorba? „Miért ez a nyomorúságos állapot? Anglia elfoglalta Egyiptomot, Szudánt. Indiát, Franciaország pedig Észak-Afrikát. A nyugatiak befolyása olyan hatást gyakorolt ezekre a népekre, hogv már akkor reszketnek, ha meghallják Anglia. Franciaország vagy Oroszország nevét. A muzulmánok ma olyan állapotban vannak, hogy sokan kételkednek fennmaradásukban. Miért ez a kilátástalan helyzet?" Al-Afgani az okot abban látja, hogy a muzulmánok megváltoztak, eltértek az iszlám eredeti tanításaitól. Helyzetükön nem úgy változtathatnak, hogy mereven elutasítják, elvetik az európai behatolással együtt jelentkező technikát és kultúrát, hanem úgv. hogy ők maguk is megváltoznak. Állítását Korán-idézettel táMSZMP—SKP Pártközi eszmecsere 0 Budapest (MTI) A Spanyol Kommunista Párt meghívására Július 17. és 20. között a Mundo Obrero ünnepség alkalmából Madridban tartózkodott Horn Gyula, az MSZMP KB külügy osztályának helyettes vezetője. Találkozott Santiago Carillo főtitkárral. Jálme Batléstefos főtitkárhelyettessel Valamint az SKP más vezető képviselőivel. A megbeszéléseken áttekintet ték a két párt tevékenységével tffvábbá az MSZMP és az SKP közötti kapcsolatokkal összefüggő időszerű kérdéseket. masztja alá: „Alah csak azt változtatja rneg egy népben, amit előzőleg már e nép is megváltoztatott." Vagyis Allah csak akkor támogat egy népet ha az is erőfeszítéseket tesz saját hibái leküzdésére. Ez a nyilvánvaló buzdítás ugyanakkor egybevág a síita irányzat dzsihád felfogásával. Eszerint a dzsihád elsősorban a saját magában — egy személyben vagy népben — meglevő hibák, erkölcsi torzulások saját erőből történő leküzdését jelenti. A muzulmán népeknek úgy kell felvenniük a harcot az idegen elnyomással szemben, hogy az eredeti iszlámhoz visszartyúlva megújítják magukat, alkalmazkodnak a változó világhoz. E tételben tehát nyoma sincs a konzervativizmusnak vagy idegengyűlöletnek. Sokkal inkább arm ösztönöz, hogy állandó megújulásban adaptál ;ák a változó világ eredményeit Ezért ezt az irányzatot az iszlám modernizmus irányzatának nevezhettük. A századforduló körüli évtizedskben ez az irányzat volt az urálkodó az iszlám gondolkodók körében. A szélsőséges, konzervatív erők szervezetten az első világháború után ielentek meg. Ekkorra már nyilvánvalóvá vált hogy mind politikai. mind gazdasági téren az imperialista hatalmak 'ettek a győztesek és az élet minden területén diktéln' kezdtek A szélsőséges iszlám nelitikai erők kfizul legismertebb a nani hírekben is gyakran szereplő Muzulmán Testvérek szervezete. J. Nagv Lászl'" (Folytatjuk.)