Délmagyarország, 1982. július (72. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-17 / 166. szám

• . > .. i V son. Ma már ir.kább szobai hasz­nálatra veszik, kivétel több népi táncegyüttes melyek tagjai elő­szeretettel ropják a táncot Rát­kai mester papucsaiban. Készíté­se igen gondos munkát igénvei. A felső rész. anyaga hímzett ka­lapbársony. melyet bőrre húzva varr a mester a talphoz. A szege­di papucs egyik titka a ió varrás, amit semmiképpen nem szabad ragasztással helyettesíteni. A sa­rok rászegése után még néhány simító igazító művelet, és rövi­desen gyönyörködhetünk is az újonnan elkészült papucsban. Képeinken a munka néhány érdekesebb pillanatát mutatjuk be. TAKÁCS GÁBOR A következő héten. kedden kezdjük A szegedi papucs című ötrészes sorozatunkat. Ez dr. Tal­pai Emil írása. — Nemrég olvastam egv tanul­mányt: több mint 700 tényezőt sorolt fel. amelvek gátolják a szelemi kapacitás eredményesebb hasznosítását. Az MTESZ és tag­egyesületei rendszeresen figyelik, elemzik a — műszaki, gazdasági, társadalmi. pénzüavi. vezetési, szabályozási vagv éppen emberi — tényezőket. Nemcsak elem­zőnk. javaslunk is. Az MTESZ tagegyesületeiben dolgozó szak­emberek véleménve szerint — löbbek között — erősíteni kellene a társadalmi termelésben részt Pályaudvar Kendők alszanak lebegve Bejönnek pohár sörre vagy pogácsát rágni A nyilvános WC csempéi vakító tiszták Szerelmesek parkban töltött órák után — mikor magányuk homokba fúródott üvegszilánk — átfázott testtel elnehezülnek A kéménvekből fekete hó hull és nincs két forintod az automatához I 2 5 is elmúlt Még nem tudjuk: köd miatt a Názárethi késik vevő egységek kapcsolatrendsze­rét. Szorosabb együttműködésre van 'zükség a kutató-fejlesztő, termeiő és értékesítő vállalatok között. Mivel kitűzött feladatain­kat a vártnál is nehezebb külső feltételek között kell megoldani, ezért különösen fontos. hogv eredményesebben alkalmazzuk a kollektív és egyéni érdekeltség meglevő eszközeit. Anyagi forrá­sainktól függően szükség van a műszaki értelmiség egyes kategó­riáiban a keresetek javítására, a Birtalan Ferenc Vándorének testem nyomát ha megtalálod kerted végén a fák alatt sovány batyummal messze iárok viszem a kihűlt álmokat nem fejtheted meg merre mentem helyem pihenni lesz-e űz a hajnal kérlelhetetlen sovány batyummal messze A műszaki értelmiség jelene és jövője Hazánk gazdasági fejlődésének jelenlegi és jövőbeni szakaszában értelemszerűen komoly szerepe van a műszaki értelmiségnek. Éppen ezért nem mindegy, ho­gyan élnek a műszaki szakembe­rek. mik a problémáik. miiven feladatok állanak előttük. Mind­erről pedig a legpontosabb ké­pet nyilvánvalóan a műszaki, gazdasági, agrár- és természettu­dományi szakenibereket tömörítő szervezet, a Műszak és Termé­szettudományi Egyesületek Szö­vetsége (MTESZ) adhatja. Ezért kerestük fel kérdéseinkkel dr. Tóth Jánost, az MTESZ-főtitká­rát. — Hazánkat nyersanvagsz.e­gény országként emlegetik — mondja —. ami igaz ugyan, de van egy erőforrás, amelyben rend­kívül gazdagok vagyunk: a dol­gozók munkaereje, szellemi ka­pacitása. Ez olvan népgazdasági tartalék, amelyet eddig csak kis részben használtunk ki. Persze a tartalék összvolumenét. felső ha­tárát nehéz lenne meghatározni, de úgy vélem, hogy ez az erőfor­rás végül is kimeríthetetlen. A pontosság, a szorgalom nem el­hanyagolható tényező a gazda­ságban. de műszaki szakembe­reinktől ennél sokkal többet vá­runk. És nemcsak a műszakiak­tól — de az innovációs folyamat­ban kutatás-fejlesztés-termelés­értékesítés-felhasználás) reszt ve­vő minden szellemi és fizikai munkástól is. # Milyen szellemi kavacitást képvisel a műszaki értelmiség? Létszámuk elegendő-e a tervfel­adatok teljesítéséhez? — Az 1980-as népszámlálás szerint több mint 360 ezer ún. nem fizikai szakember dolgozott műszaki területen. 120 ezer közü­lük felső fokú végzettsegű. A nyugdíjasokkal egvütt e szám kö­rülbelül 140 ezer. Az alkalmazott műszakiak létszáma 240 ezer. Ne­héz ítéletet mondani: sok vagv kevés a mérnök hazánkban? Én a nagyobb problémát inkább ab­ban látom, hogv nem használjuk ki kellőképpen műszaki szakem­bereink felkészültségét és képes­segét. Nem tudtuk még megte­remteni azt a feltételrendszert, amely, ha kell. gazdasági kény­szerrel hozza felszínre a szunnya­dó tartalékokat. Pedig sok eszköz, és a nemzeti jövedelem évi 3 százaléka áll a szellemi munka területén dolgozók rendelkezésé­re. De az anyagi és szellemi rá­fordításokhoz képest, nemzetközi összehasonlításban is, kevés a nemzeti végtermék. tt Eszerint a. népgazdaság be­meneti oldalán" jelentősek a szel­lemi erőforrások, de a ..kimeneti oldalon", ahol a végtermék meg­jelenik. nem mindig azt kaviuk. amit a hazai és külföldi vevő vár? AkkoY a ..bemenet" és ..ki­menet" közti termelörendszerben van a hiba? hátrányos megkülönböztetések fo­kozatos felszámolására. Olvan társadalmi és munkahelyi légkör kialakítása is indokolt. amelv jobban kedvez, az úiat akaró szakembereknek. És gondoljunk utána, milyen pocsékolás az. ha mondjuk egv fiatal műszaki al­kotómunka helyett műszaKi raj­zolással. alkalmi munkával egé­szíti ki jövedelmét? Itt segíthetne a nyilvánosságot formáló sajtó is: jobban be kellene mutatni a ió — de a rossz — eredményt pro­dukálókat is, és azokat a vezető­ket. akik a kiemelkedő teljesít­ményt anyagilag is kiemelkedő mértékben támogatják. De emel­lett növelni kellene a műszaki értelmiség közgazdasági ismere­teit. nyelvtudását is. Sokféle fel­adat vár hát ránk. És nem is igényel mind „fentről jövő" in­tézkedést. inkább szemléletvál­toztatást és a meglevő lehetősé­gek hatásosabb alkalmazását. Gyakran panaszkodnak fiatal műszakiak: érdemi munka híján csak lézengenek munkahelyükön. És ezt a vezetők eltűrik. Előfor­dul az is, hogy egv versenytár­gyalásnál, döntésnél az igazgató a helyettest, a főosztályvezetőt kérdezi meg. nem azt. aki a konkrét témához legjobban ért. Gyakran tapasztaljuk, hogv a külföldi utaztatásnál sem a szak­értelem. hanem a ranglétre dönt. Újítások halnak el nemtörődöm­ség. közöny miatt. És mindeze­kért. úgv hiszem, nem sok veze­tőt vontak még nálunk felelős­ségre. Nem is minden vezető sze­reti a mindig újat akaró fiatal szakembert. A technikusképzés tíz év előtti megszűntetése kárt okoz a termelés szervezésében. Sorolhatnám tovább, de ebből is látható: a régi szemléletben gyö­kerező gondokról van szó. Eze­ket egyszerre nem lehet felolda­ni, de a már megtett intézkedé­sek példája nyomán, lépésről lé­pésre. cselekedetek sorával igen! II Gyakran halljuk a kisvállal­kozás ..elszívja" a jó szakembere­ket. Valós e veszély? — Véleményem szerint sok olyan tevékenységi forma van. amely nagyvállalati keretek kö­zött gazdaságtalan. Ezért szüksé­gesek a kisebb termelőegységek. És szakemberekre ott is szükség van. A kiemelkedő tudású mű­szaki a népgazdaságnak akkor is hasznot hajt. ha munkáját kis­vállalozásnál végzi. Nem a kis­és nagyvállalat szembeállítására hanem együttes fejlesztésére van szükség! O Az MTESZ mivel segíti a műszaki értelmiséget megnöveke­dett feladatainak ellátásában? — A szövetség és a tagegye­sületek feladata kettős. Egyrészt a tagok megismertetése a műsza­ki-tudományos haladás legújabb eredményeivel, másrészt fórum biztosítása a közéleti aktivitásuk számára. A rendelkezésre álló. és a társadalmi munka eszközeivel hasznosítható szellemi erőket el­sősorban az energiagazdálkodás, az eletkronikai alkatrészgyártás, az élelmisz.er-gazdálkodás ipari háttere, a gyógyszeripar fejlesz­tése. az innováció, az újítások, ta­lálmányok hasznosítása, széies körű elterjesztése érdekében kell összpontosítani. Üj vonás a szö­vetség munkájában, hogv az öt­lettől a megvalósulásig kíséri vé­gig. segíti a tudományos-műszaki gondolatot, erre mozgosítia a szakembereket. A véleményezésen és javaslattételen túl önálló kez­deményezések. koncepciók ki­munkálásával járulunk hozzá a műszaki-technikai haladás meg­gyorsításához. A szövetség részt vesz a népgazdaság 2000-ig szó­ló. és a műszaki-gazdasági értel­miség helyzetének alakulásával foglalkozó egyes részkoncepciók kimunkálásában és véleményezé­sében. Üj és megtisztelő feladatot jelent számunkra a Miniszterta­nácsnak az a döntése, hogv az MTESZ-t intézményesen bevon­ják a műszaki-gazdasági döntések előkészítésébe és végrehaitásába. SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN A. papucsos Csendes felsővárosi ház a templom mellett. Kapuián egy­szerű tábld hirdeti: Itt lakik és dolgozik Rátkai Sándor papucs­készítő mester. A tágas veranda egvik világos sarka a műhely. A kéoet-tekin­télyes méretű tölgvfatuskó ural­ja. Ez nem is nagv — mondja Sándor bácsi — régebben voltak két-hnromemberes tüskök is. Bizony csak régebben. Ma ő az egyetlen, aki igazi szegedi papu­csot készít. Szívesen beszél mun­kájáról. annak eredetéről, gyöke­reiről. A papucs maga török ere­detű. a XIV—XV. század folya­mán honosodott meg hazánkban. Eredetileg teljesen bőrből ké­szült. később kezdtek más anya­gokat is használni. Még 30—60 évvel ezelőtt is általánosan hor­dott utcai lábbeli volt. főleg Tá­pén. Felsővároson és Alsóváro­Károlyi Amy Festmény Egy régi ház. Rozsdaszín vonalak. Ablak mögött sötét ágyak mélyén nagy dunyhák alatt nénik alszanak Álmodnak fánkról, kávésbögréről, álmodnak nyárról, álmodnak télről. Száncsengő csilingel a párnáiukon. Főznek. Öltöznek. Lakodalom. Küszöbbe botlik egy kisgyerek, én voltam? te? vagy a szomszédgverek'' A pókhálókban nevetés tanyáz. Mindenki meghalt. Mindenki él e képen. Múlhatatlan délután. Eső előtt. Eső után. Bókkon Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents