Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-12 / 136. szám

12 Szombat, 1982. június 12. HÉTKÖZNAPOK Szervezés Üzlet Ellesett. az asztaltársaságnak szóló monológ a strand büféiében. Aki elmondja, alighanem eav építőipari céa szakmunkása. — Dolaozik az ember. Illetve, dolgozna, ha hagynák. Kivezényelnek bennünket valahová. Elkezdjük. Megcsinálunk vagv negyvenezer forintnyi munkát. Aztán jön az ukáz: menjünk át máshová. Ott ls belekezdünk, csináltuk. Negyedéig se jutunk, vissza kell menni az előző helyre. Ott ló. ha a felét, elvégezzük: menlünk egv harmadik munkára. Kezdjük el azt lsl De hát kinek kell ez? A munka se halad, mi ls rosszabbul keresünk. Miért nem lehet befejezni valamit, ha clkezdiük? Jól járna mindenki, aztán érettségi sc kell hozzá, hogy rájöjjenek: így ls lehet... Hiába. no. Magasabb kéozettségek és kellő praxis híján egy munkás láthatta a fát. no de az erdőt? Arra ugyanis rájöhet, hogv hogyan ls kellene értelmesen megszervezni a munkát. De hát ez csak az alfája az életnek. Mert hát vállalati „szinten" önmagunkat is meg kell szerveznünk. adminisztrálnunk, s adnunk az oly fontos látszatokra: kérem, ml dolgozgatunk és haladgatunk. itt ls. ott ls... S hogy erre végül is mindenki ráfizet? Elméé. rút anyagiasság. Hát méu mindig nem vesztél ki a világból? VászonciDőt kínálnak a butikban. Lelkes és még lelkesebb lányok, asszonyok nézegetik, próbálgatják. Igaz ugyan, hogy az elmúlt nyár naev divatja volt de legalább az idén mar nálunk ls kapni lehet, s még egészen azért nem ment kl a divatból sem. Könnyű, praktikus ... — Mennyiért adják? — kérdezik. — Négyszáznyolcvan — jön a válasz. Potomság, ugye. A vevőjelöltek hervatag képpel teszik vissza a hirtelen nehézzé vélt cipőket, a ka.iánkodó hallgató pedig számolgatni kezd. Az anyagköltség lehet úgy nyolcvan forint, a gyártási költség — mondjuk — ugyanennyi. Ha netán a cipőipar elkezdte volna gyártani, adókat, árréseket is beszámítva, jó nyereséggel adhHtnák Párját háromszázért. Jól járna az ipar. a kereskedelem és a vevő is. Mindenki. Elnézést mégsem. Szegény maszekok ugyanis aligha vághatnák zsebre a minimális kínálat és a nagy kereslet által szült extraprofitot. S Igaz, rájuk is tekintettel kell lenni. Hiszen ha elvesszük termelési kedvüket, honnan tudla meg a nagyipar, hogv négy-öt éves késéssel mit dobjon piacra, a divat elmúltával? Mert hát n divatintézet előrelelzéselre. a külföldi piacok keresletére és kínálatára csak úgy, egyszerűen mégsem lehet hagyatkozni. SZ. I. Kutatók pályadíja üjsághír: „A mezőgazdasági élelmezésügyi miniszter a tudományos eredmények gyorsabb felhasználását ösztönzi azzal, hogy minden érvben pályázatot hirdet a tudományos kutatók és kutató kollektívák részére a kutatási ei-edmények gyakorlati bevezetésére. Ebben dl Gabonatermesztési Kutató «r évben az első díjat a szegeIntézet dr. Németh János vezette kollektívája kapta s hibrid kukorica nemesítésében, hoterjeszt éaében elért eredménoaításában ée gyakorlati elnyelért." J

ó híre van a szegedi intézetnek, a céltudatos kutatómunka évról évre erősiti hirét-nevét. A növénynemesítók hosszú évek múlva könyvelhetik csak el eredményeiket., és évtk múltán derül ki at Is. ha valamelyik elképzelésük rossz vágat" yon futott. Az, hogy * szegedi kutatócsoport tíz év munkájával pályázott, és első helyezést ért el. megkülönböztetett figyelmet érdemel. Ezeket a dijakat nem tudományosan megalapozott igéietekért, hanem a tudomány eredményeinek gyakorlati megvalósulásáért adják. A tudomány gazdasági hasznáért. Nem szeretnénk szem elől téveszteni az olyan kutatásokat sem, amelyek jóval később kamatoznak majd, most azonban érdemes elidőznünk a számoknál és A forintoknál. Tíz év alatt huszonkét új kukoricafajta született a szegedi intézetben, és tizénhárom külföldi fajtát honosítottak meg. Jellemző adat: 1972ben *z Ország kukorleatermő térülőiének csupán nyolc százalékán vetettek szegedi érdekeltségű hibrideket. Idén viszont 71.8 százalékán. Forintban kifejezve közel két és fél milliárdról van szó. Vetőmagot azonban nem csupán a hazai gazdaságok vásárolnak Szegedről, a tlz év alatt külföldre eladott vetőmag értéke ls meghaladja a kétmilliárd forintot. A tlzennégytagú kutatócsoport hat tagja pályázott moat. de természetesen, hogy u többi nyolcnak is helyt kellett állnia, sőt a segítő technikusok és fizikai dolgozók munkáját is Ide kell számítanunk. Németh János a csoport vezetője, vele együtt Gyulavari Oszkár, Kálmán László, Pintér Lajos, Pintér Zoltán és Szél Sándor pályázott még. A rövidebb tenyészidejű, korai fajták elterjesztésében szereztek elévülhetetlen érdemeket, súríthetőbb. sz-iárd szaréi cs jó vizleadó képességű fajtákat adtak a köztermesztésbe. A kutatónak lételeme a nemzetközi kitekintés, a szegedlek számos külföldi kutató Intézettel tartanak fönn gyümölcsöző kapcsolatot. A világ legnagyobb kukoricanemesítő cégével, ar amerikai Pioneer-céggel kialakított szakmai kapcsolatot kereskedelmi együttműködéssel ls kiegészítették. Itt megint érdemes néhány számot említenünk, hiszen a kereskedelmi kapcsolatoknál kimondottan pénzre megy a Játé*. Óvatos számítások szerint 1 hektárról 330 kilóval több kukoricát takaríthatnak be, ha Ploneer-hlbrldet vetnek bele, és a hazánkban termelt kukorica kétharmada ilyen származék. Természetesen ára is van ennek, a 330 kilóból körülbelül 15 kilót kell átadnunk a cégnek. A tényleges haszonnak a töredéke ez L

t UH itt csupán, tehát megéri. Azért ls értiemee fönntartanunk a nagyszerű kapcsolatot, mert vetőmagot is termelünk neki, azt természetesen megvásárolja tőlünk. A .sokoldalú kapcsolatok kiépítése és Ápolása Németh Jánog érdeme elsősorban. Gyulavári Oszkár nevéhez fűződik az a törekvés, hogy a régi tájfajták génállománya az új hibrideknek ls alkotója legyen. A hazai fajták ugyanis alkalmazkodtak már a hazai körülményekhez. A nálunk honos betegsegeknek is ellenállnak, ha ezeket a tulajdonságokat átörökítik az új fajtákba, azok ls etlenálóbbek lesznek. A távoli vidékekről összekerülő Jó tuladjonságok egyébként is erősítik egymást. A vetőmagtermelés egyik fontos mozzanata a lecímerezés. Régen rájöttek már a kutatók, hogy a munka zöme kiiktatható, ha úgynevezett himsteril változatokat alkalmaznak a keresztezésnél. A módszerek közül a Tcltoplazmás változat terjedt el, de hamar vissza |s vonult, mert leválszáradást és terméskiesést okozott. A szegedi csoport más cltoplazma forrásokat keresett, és Kálmán László közreműködésével talált is. Olyat, amelyik nem hordoz betegséget. é tenyészkerti eredmények átültetése a nagyüzemi gyakorlatban nem mindig jár zökkenők nélkül. Pinlér Lajos agrotechnikai kísérletekkel tiaztázott néhány olyan termesztési kérdést, amely gyorsította az eredmények nagyüzem) átültetését. Tőszámki6érletelvel megállapította, melyik fajták mennyire hálálják meg. ha sűrűbben vetik. A nagyüzemi kísérleti hálózat megszervezése ls az 6 föladata volt. Pintér Zoltán a korai kukoricafajták nemesítést programjának húsz éve részese, az NDK, a lengyel és a magyar nemesítől együttműködés tevékeny résztvevője. A gépi betakarítás a termesztési eljárások fontos láncszeme. ehhez azonban olyan szilárd szárú növények kellettek, amelyek akkor sem dőltek meg. ha sűrűn vetették. Jó érzékkel válogatott a hibridek között, ennek köszönhető, hogy a gépi betakarítás átmenet nélküli térhódítása a gazdaságokban szinte semmi problémát nem okozott. . A kukorica takarmánynövény, haszna nem csupán mázsákkal mérhető. Amelyiktől hamarabb fejlődnek az állatok, az a jobb. Szél Sándor bizonyította be, hogy a nagy lizintartalmú hibridek termesztésének hazánkban ls megteremthetők a föltételei. a kutatócsoport munkájában tehát neki is meghatározó szerepe van. Az értékelési és nyilvántartási módszerek kidolgozásával, a laboratóriumi munkák Irányításával ls hozzájárult a szép eredményekhez. és a külföldi kapcsolatok kialakításában ls tevékenyen járult közre. Kellemes meglepetésként érte a díj a kutatókat, hiszen először pályáztak, Munkájuk azonban szerves folyamat, amin például most dolgoznak, az a kilencvenes évék fordulójára érik be. és talán az ezredfordulón lesz belőle hibrid kukorica. A díj erkölcsi értékét tartják nagyra, örömmel tölti el őket az a tudat, hogy az egész mezőgazdaság eredményeihez hozzájárulhattak. HORVÁTH DEZSŐ Quo vadis? B

enne vagyunk a pályaválasztás idejének kellős közepében. Egészen fiatal lányok és fiúk. 14—15 évesen, vagy néhány évvel idősebb társaik — a középiskola befelezése után —. 18—19 évesen döntik el. hogy mihez ls kezdjenek önmagukkal, milyen útra lépjenek. Nem kttnynyfl dolog ez. Régi jó ismerősömmel beszélgettem gyermekeikről. Elmondta, hogy maga sincs teljesen tisztában avval, hogy jól választottak-e. Nem is mindig az ifjú dönti el. hogy milyen pálvára lépjen, hanem az anyja vagy az apja. Esetleg a família valamely más tagja, a rokonság egyegy tekintélyesebb képviselője ls beleszól a dolgokba. Aztán elindul a „kis polgártárs" valamerre. A kérdés talán az. hogy arra-e. amely Irány, pálya, út neki a legjobban megfelel, amely úton megtalálja önmagát, lelkivilágát, élete széppé válhat, szívesen és örömmel telnek maid napjai, évei és évtizedei. E kérdésben nagyon nehéz okosnak lenni. Lehet, hogy sokan „megátkozzék" később pályaválasztásukat. pályakezdésüket. Elmarasztalhatják önmagukat ls. természetesen, de azokat is. akik őket valamely palyáfa rálökték, amely végül ls nem az övéké lett. Mi akarok lenni? — tettük fel önmagunknak ls gyerekfejjel hajdanában e kérdést. De minket is gyakran faggattak, mi leszel, ha megnősz ? S mit válaszolhattunk önmagunknak. s mit mondtunk a felnőtt kérdezőknek? Általánosságokat. Apróságunk Idején az Ismert szakmákat, mesterségeket, szépségeket, csodált munkaterületeket emlegettük. A kis húgunk előbb óvónő, majd tanítónő akart lenni. Játszótársam velem együtt mozdonyvezető. pilóta, katona, s még kl tudja, mivé szerettünk volnu válni. Almaink voltak, s álmainkban olykor különleges pályákon futott eljövendő életünk. 3 mikké váltunk? Valóban lett közülünk mozdonyvezető ls. pilóta is. katonatiszt is. Mindenkiből lett valami. valaki. Csak mellékesen mondom — börtöntöltelék ls lett. alkoholista ls. de lett vezérigazgató is professzor ls. pékmester és kéményseprő ls. fölsorolni úgysem lehet mindent. Az édesanya-szomorítótól az együgyűig. Mondhatnám, hogy kár e „tarkaságért". de nem mondom, minek. Inkább az a jó, s talán így kerek a világ, hogy ennyire sokszínűek az emberek. Azt is vállalom. hogy megrónak azok az emberek, akik a szépséges harmóniát. a teljes tisztaságot, a szeplötelenséget tartiák egvedül üdvözítőnek és értékelhetőnek Nem vitatom, hogv e jellemvonások Igazán elismerésre méltóuk. Mégis úgy vagyok vele. hogy kár lenne az önmagunk által felállított formákra, tetszetősségekre gyúrni utódainkat, másokat. Szomszédaimat régóta Ismerem Nagyjából velem egykorúak. Három gyermeket neveltek fel; egy fiút és két lányt. Mindhárom gverek saját lábára állt már. Persze, számomra még ma is gyerekek, hiszen előttem cseperedtek föl. Emlékszem édesanyjukra, aki — Slmal Mihály Kitömött kígyó Megdermesztettél. Néztem, néztem szörnyű kobra-szemüveged ... Félelem, te kitömött kígyó —r meddig tartott a bűvölet? Ezen a seholsenki tálon tőled féltettem bőrömet...? Eldőlhetsz már. ostoba bábú ... de hol rejtőznek a Kezek?! Ezen a seholsenki erdőn ki tartott föl? ki mozgatott? Hatalom? Ármány? Lidérclélek . Megrángó ujjaimra nézek — ti voltatok? TI voltatok azokban a nehéz Időkben, a ..Ratkó-korszak" kellős közepén — nugy szeretettel várta vllégrajöitüket és később ugyanolyan odaadással. aggódó szívvel és lélekkel nevelte, óvta és szerette őket. Az édesanya gyakran mesélt saját kislánykoráról. Nem is mondom el, milyen nehéz élete volt. fölösleges, hiszen a mai ifjú édesanyák el se hinnék azt. „panel"-propagandnnak tartanák, hogy már megint jön a bezzeg, a ml Időnkben. De valami még ma sem hagy nyugton. Mégpedig az a dolog, hogy vajon szomszédomék gyermekei azon a pályán futnak-e. amely legjobban teljessé teszi életüket, őket kellene egyszer megkérdezni, hogy érzik magukat. Elképzelhető, hogv édesapjuknak. vagy anyjuknak, dc az sem kizárt, hogv valamelyik rokonuknak. ismerősüknek, esetleg gyerekkori barátuknak köszönhetik szakmájukat, mesterségüket, jelenlegi életük mlndennaD.iait. Biztosan érdekes lenne válaszuk, hogy boldogok-e, van-e szépség és öröm a munkátokban, menynyire maradt tiszta szivük és lelkük. jó-e ott. ahol élnek, ahol dolgoznak, jól érzik-e magukat hazájukban, városukban, az utcájukban és abban a házban, lakásban. ahol megállíthatatlan sebességgel és pontossággal fut as idő. Tudom, hogy borzasztóan nehéz kérdések ezek és még ennél is nehezebbek a válaszok. Kissé megdöbbenten legutóbb, amikor Öreg burátommal beszélgetvén egyik kérdésemmel kizökkentettem egyensúlyából. Apró, mindennapos kérdések voltak: hogv vagy. egészséged, majd rákérdeztem. jó pályán futottál-e eddig? Nem is a válaszáh lepődtem meg. mert azt előre is elárulom, hogy nagyon kedvező volt. hanem azon. hogy hosszasan elmélázott magában, mielőtt felelt volna. Nézett rám elmerengve. Azt olvastam le uz arcáról, hogy csodálkozik. mit ls kérdezlek tőlem, hogy jó pályán futottam-e? Hanghordozása nosztalgikusnak, fáradtnak tűnt — legalábbis én ilyennek éreztem. Válusza korrekt. udvarias volt. Kedvemre való pálvára léptem, s minden bizonnyal nyugdíjazásomig, vagy halálomig. Aztán visszakérdezett: Ismerted te az Esztergályos Gyuszlt? Igenlően bólintottam, hiszen együtt Jártunk Iskolába mindhárman. — Azt tudod, hogy meghalt? — Igen — mondtam —. sajnálom. Magnm is elmerengtem egv kissé, flgveltem az arcát. Hosszú esztendőkön át gvakran találkoztunk. munkakörünk, beosztásunk kívánta ezt így. E oibilnatokDan azonban a szemben ülöt mér nem igazgatónak néztem, hanem « valamikori gyereknek, akivel együtt kergettük a rongvlabdát. cslcsókát ástunk az iskola kertiének végében. * úgv csemegéztük, rágtuk, mint a mai gvorekek a banánt. Motyogott magában és megiegvezte, hogv fát a lába tt térde körül. Mivel kisfiú korában a téglagyári agvagbánvúban sokat kellett térdelnie. így van ez. mit is csinálhatnánk? Panaszkodni. ..bezzegezni" fölösleges, i em is illik, talán nem is tisztességes csak „kamu" volna az eg*sz, Ezek a dolgok valószínű azért jutottak eszembe mert a másik szomszédunk kisfia most felezi be az általános Iskolát. Tehát választania kell pálvát, életutat. Minden bizonnvnl az emberi élet legszebb, legragyogóbb, soha viszsza nem térő Ideje ez. Minden lehet az emberből. Valiban lehel kéményseprő, tábornok, felfed?, z-ő és... Hát mit váte—zunk? Valami olyasmit, ami tettessé teszi maid az életet. Mi. felnőttek már aligha választhatunk. sőt már pályamódosítást sem tehetünk, legfeljebb segíthetünk azoknak. akik meghallgatnak ben nünket, és elfogadták az ős/jnte szívvel és emberséggel adott véleményünket. A teljes, a jó az volna. ha mindenki, a most útnak induló fiatalok. Igazán arra a pályára tudnának lépni, amely életük végéig ma.id boldogságot és örömet .jelent számukra. _ GAZDAGU ISTVÁN