Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-05 / 130. szám

Hogyan dolgozik a városi pártbizottság? Lehet, hogy nő írta... A közelmúltban az Országos Széchényi Könyvtár állományába került a Leuveni Kódex; ebben fedezték fel 1922-ben az első magyar nyelvű verset, az Ómagyar Mária-siralmat. Több magyar kutató láthatta külföldön a kódexet, annak 134/b lapján a magyar nyelvű verset Majdnem másfél évtizeddel ezelőtt — 1968 nyarán — azonban járt Leuvenben egy magyar kutató, aki nemcsak a paleográfia, az írástörténet nemzetközileg is elismert szakembere. hanem a középkori irodalom és művelődéstörténet kitűnő tudósa is. Mezey László professzor a könyvtárban töltött három napot arra használta fel. hogy az egész kódexet szemügyre vegye Írástörténet! szempontból, de szerkezetileg és tartalmilag is tanulmányozta azt. Több olyan gondolatot vetett fel. amely a kódexről eddigi tudásunkat bővítette. illetve néhány, a tudományos köztudatban elfogadott megállapítást módosított — de legalábbis megkérdőjelezett. Először is. a latin nyelvű írást eredetiben vizsgálva megállapította. 'hogy: „a2 írás a maga valóságában — inkább, mint homályos mikrofilmen, ahol eddig mód nyílt a vizsgálatra — határozottan ellene mondott minden eddig bizonyosra vett olasz eredetnek." Több irányú írástörténeti elemzés után megállapítja, hogy szerinte kétséget kizáróan francia eredetű a kódex zömének betűvetése. Mezey professzor a magyar bejegyzésekkel. és elsősorban az ómagyar Mária-siralom szövegével kapcsolatban nagyon valószínűnek tártja, hogv azokat 1270 körül (vagy még előbb) Írták. (Ellentétben Gragger Róbert és Jalubovich Emil 1922-ben tett megállapításával. miszerint a szöveget 1280—1310 között Írhatták.) Beszámolójában megállapítja Mezey László, hogy az írást időrendben leginkább IV. Béla Zechud ispán és testvére részére adott adománylevelében (kisebb privilegiális 1258), illetőleg az óbudai káptalan egy tiltakozó (1243) és egy jelentő leveléhez (1261) látom közel állónak." Hogy ki írhatta le a magyar vers szövegét — és vajon ugyanaz fordította-e magyarra a kódexben ugyancsak megtalálható latin szövegből, amit egyébként szintén magyar kéz írt le, talán sohasem lehet kideríteni. Mezey professzor a latin szöveg leírójáról megállapította, hogy: „Ez a .notátor' a hiteleshelyek, az ország nagybírái és az ispánok mellett klerikusi szolgálatot teljesítők közé tartozhatott."% De hát mégis, ki írhatta le a vers magyar szövegét? Mezey professzor: a magyar siralom bejegyzője, aránytalanul bizonytalanabb kézzel. a kor textuálisát. könyvírását reprodukálja. korántsem klerikusi. gyors és könnyed technikával. E bejegyző — talán nő — távol áll a kódex francia és magyar scriptorainak nem éppen alacsony színvonalától." Tehát az is lehetséges, hogy első magyar versünket, az Ómagyar Mária-siralmat női kéz vetette papírra. Több tényező alapján feltételezi ugyanis Mezey. hogy az ómagyar Mária-siralom latin szövege, Geoffroi de Breteuil éneke „talán már a szerző életében eljutott Magyarországra, a király. III. Béla udvarába." B. P. Tarka nézetek keringenek arról városszerte, hogy a párt dolgai csupán a kommunistákra tartoznak-e. Alighanem az ötvenes évek elején eresztett gyökeret az a vélemény, hogy ami a pártban történik, az szigorúan belső ügy, ahhoz a tagokon kívül senkinek sincs köze. Más — valószínűleg az MSZMP kendőzetlen politikáján alapuló — észrevétel szerint a pártélet, 'a párton belüli viszony, munkastílus kihat nemcsak az állami vezetésre, hanem a szocialistia demokrácia gyarapodására, az egész nép boldogulására, ezért nagyon is érdekli a pártonkívülieket, hogy a párt milyen módszerek révén érvényesíti irányító szerepét. Vagyis: a párt munkamódszere — úgymond — közérzetbefolyásoló tényező. Ez utóbbi véleményeket természetesnek veszik a kommunisták annál is inkább, mert a párt és a lakosság folyton erősítő bizalmát látják benne. Nem vitás: abban, hogy önmagára talált a nép, az ország „döntő szerepe volt a dolgozó emberekre figyelő, az ország adottságaival számoló, következetes marxista—leninista politikának, az őszinte szónak, a türelmes meggyőzésnek, a szavakkal egybevágó cselekvésnek." Másfél évvel ezelőtt központi bizottsági határozat született, hogy a pártszervekben és az alapszervezetekben meg kell vizsgálni a munkastílust, a munka módszereit, hogy a továbbfejlesztés útjából elhárítsák az akadályokat. A szegedi pártbizottság ezt a feladatot úgy oldotta meg, hogy széles körű eszmecseréket, beszélgetéseket szervezett a város legkülönbözőbb munkahelyein, és az összegyűjtött vélemények alapos figyelembevételével készített jelentést saját tevékenységéről. A városi pártbizottság és a munkabizottságok tagjai, az üzemi, intézményi pártbizottsági és pártvezetőségi titkárok, állami és tömegszervezeti vezetők nyíltan, gyakran kritikusan mondták el észrevételeiket. Mindenütt a munka további javítását célzó szándék volt érezhető. A problémák föltárása már csak azért is lehetségessé vált, mert a szűk vitafórumokon ki-ki akár többször is szót kaphatott, az időt sehol nem jelölték ki előre. A summázat szerint a városi pártbizottság a felsőbb pártszervek határozataival összhangban kellő politikai felelősséggel, a követelményekhez igazítva alakítja ki munkarendjét és munkamódszereit. Az elmúlt években a módszerek változtatását a következők is indokolták: a gazdasági életben a minőség szerepének növekedése; a közigazgatásban a környező községek csatlakozása; a pártszervezeti életben az alapszervezetek számának növekedése és az ágazati pártbizottságok létrehozása, illetve az ezeket tükröző ideológiai viszonyok változása. Tanú rá az idő, hogy a pártbizottság alapvetően jól megfelelt hivatásának, s kellő önállósággal, felelősséggel végzi a dolgát Irányító tevékenységében, a felsőbb pártszervek határozatainak végrehajtásakor, valamint saját döntéseinél figyelembe veszi a város társadalompolitikai helyzetét, jelentős politikai, gazdasági és kulturális szerepét. A követelményekhez igazított módszerekkel úgy gondoskodott a pártmunka színvonalának folyamatos növeléséről, hogy az alsóbb pártszervek önállósága tovább erősödött. Munkájának hatékonyságát a párt- és várospolitikában elért eredmények is igazolják. A hatáskörébe tartozó szervek és testületek munkáját elvi-politikai útmutatással segíti, ezért munkamódszerében nincs szükség alapvető változtatásokra. Vannak kisebb-nagyobb problémák, amelyeket azonban a pártbizottság tagjai bővebb ismeretekkel, átfogóbb információk birtokában, rendszeresebb pártmunka vállalásával meg tudnak oldani. Általános vélemény, hogy a testület időben dönt a legfontosabb kérdésekben. Többen kifogásolták azonban a testületi tagok formális részvételét a döntés előkészítésében, valamint a határozatok olykor gyenge színvonalát. Ennek persze oka az is, hogy többeknek nincs elemző képességük, s szavazáskor gyakran a hozzáértők igenléséhez kapcsolódnak. Egyes kérdések eldöntése előtt tehát nagyobb gondot kell fordítani a szakértők véleményének ismertetésére. Bírálat érte a viták színvonalát, illetve azt, hogy egyes hozzászólások túl hosszúra nyúlnak, nem elég polemizálók, sablonosak, rutinszerűek. Elsősorban a kérdések megoldását segítő, személyesebb hangvételű hozzászólásokra volna szükség. Az új testületi tagok többnyire bátortalanok, egy részük csupán a saját munkaterületéhez kapcsolódó témák tárgyalásakor szólal föl. Nem jó az sem, hogy az osztályok néha a hozzászólók előzetes rábeszélésével kívánják elérni azaktivitást. Egyes hozzászólók ugyanis ezt úgy értelmezték, hogy saját üzemük gazdasági eredményeiről kell beszélniük. Ezek a felvetések is jelzik, hogy a testület és az apparátus együttműködésében akad még javítani való. Elvtársaink esetenként lassúnak találják az információáramlást Felvetődött, hogy a Központi Bizottság üléseiről — a pártbizottsági ülések kötött időpontjai miatt — a tájékoztató későn jut el a testület tagjaihoz. Célszerűnek látszik, hogy amikor a téma megkívánja, hívják össze és gyorsan informálják a M

eglehetősen igénytelenül élte az életét. Nem érdekelte se könyv, se színház, se mozi. se zene, se sport. Barátnői nem voltak, férfiakkal csak héba-hóba foglalkozott. Az egyetlen, amit igazán kedvelt — bármilyen nevetségesen is hangzik — a malátakávé volt. Egyszer a malátakávés dobozban talált egy sorsjegyet, mely tudatta vele, hogy kéthetes tengerparti üdülést nyert. A társasutazásra természetesen — bár nem túl nagy kedvvel — elment. A gyülekezési helyen az utazási iroda illetékesel közölték. hogy ő az iroda egymilliomodik utasa, és ezért visszaérkezése után egy autóval fogják megajándékozni. Amikor az autó átvételére érkezett, ismét kisebb küldöttség várta őt, és az öltönyös urak örömmel újságolták, hogy autója pontosan a félmilliomodik eladott példány. Virággal halmozták el. és a kezébe nyomtak egy lakáskiutalást. Malátakávé nak hamar híre ment. Először reklámfilmek főszerepével bízták meg, így megismerték az emberek. Később a rendezők látták, hogy szereplése biztos siker, ezért lassan már játékfilmekben is feltűnt. Rövidesen ismert filmszínésznő lett. Sikerei csúcspontján, éppen akkor, amikor a felemelkedését segítő cégek kezdték kicsit magukénak érezni a sikerét. egyórás interjút adott a televízióban. A kérdésre, hogy minek köszönheti, hogy idáig eljutott, azt válaszolta, hogy a malátakávénak. A filmgyárat felháborította ez az igazságtalanság, a többi céget úgyszintén. Ettől a naptól kezdve némileg megcsappant az érdeklődés iránta. Filmszerepre nem kérték fel. munka nélkül maradt hát, így nem tudta fenntartani a gyönyörű lakását, kocsiját. Rövidesen el kellett adnia mindkettőt. ÉrezPéldátlan szerencsesorozatá- te, hogy vége a népszerűségnek, a szerencsének, és ezíel a nagyvilági életnek. Azontúl már nem érdekelte se könyv, se színház, se mozi. se zene. se sport. Barátnői látogatásai megritkultak, a férfiak sem keresték kegyeit. Azontúl az egyetlen, amit a történtek ellenére is igazán kedvelt, a malátakávé volt. Mígnem az egyik nap a pasztillakészítő gépsor felett, az emeleti szerelőcsarnokból egy zacskó kihelyezett patkányméreg hullt a készülő malátakávéba. Ebből a sorozatból jutott neki a közértben, s bár a rádió azon a napon többször is bemondta a vélhetően mérgezett tartalmú kávéval töltött dobozok sorszámát, ő nem hallgatott rádiót, így nyugodtan készítette el, s itta meg a reggel vásárolt malátakávét Vesztére ... A rendőrség két nap múlva talált rá a szomszédok bejelentése alapján. A konyhaasztal mellett hevert. 1obb kezében egy malátakávés dobozt a balban pedig egy sorsjegyet szorongatott. TRENCSÉNYI ZOLTÁN Bertók László Sírvers, 1980 Jöttek-mentek idegenek utolsó szalmaszálon is. Megálltak csöppet, nagy sisakjuk kupoláján fölkelt a hold. Azt hittük, együtt még lehet, kapaszkodtunk a víz alatt. Csizmájuk talpa eltakarta, de itt is. ott is buborék. Kondult a világ, mint a kút. Fölszóltunk rájuk: emberek! Cingár szavunk a partot verte, ők meg fújták a magukét Arcuk volt és üres kezük, aztán végképp elmerült Ok feküsznek köpenyben alul, fölöttünk törött szalmaszál. városi pártbizottság tagjait 'te! alsóbb pártszervek is nagyobb segítséget adhatnanak a városi testületi tagok munkájához azzal, hogy folyamatosan tudomásukra hozzák, mi történik az üzem, az intézmény életében. Általános tapasztalat, hogy mire a végrehajtó bizottság a pártbizottság elé terjeszti a jelentéseket, azok már túl általánosak, kevésbé kritikusak, s alig ösztönöznek vitára. Az írásos indítványok nyilván nem tartalmazhatják az előkészítési folyamatban elhangzott észrevételek mindegyikét, de lehetőséget kell adni arra, hogy ezeket megismerje a testület A szóbeli kiegészítők tömören Ismertessék az előkészítő vitákban elhangzottakat jobban indokolják a javaslatokat s hívják föl a figyelmet a témával összefüggő gondokra és megoldási lehetőségekre. Kritikaként hangzott el, hogy esetenként figyelmen kívül marad a végrehajtásért felelős szervezetek véleménye. A megkérdezettek többsége szerint a határozatok nem elég konkrétak. Jogosan vetődött föl — különösen a párttitkárok részéről —, hogy sok az érvényben levő határozat amelyek között gyakran nehezebb eügazodni, mint a végrehajtásukat megszervezni. Érdemes lenne megfontolni azt a jelzést hogy a pártbizottsági döntések meghozatalával egy időben veszítsék érvényüket az adott témakörben korábban hozott és végrehajtott határozatok. Sokan megállapították, hogy az állami és a tömegszervezeteknek jó a kapcsolata a városi pártbizottsággal, ugyanakkor a testület és apparátusa az indokoltnál több olyan operatív feladatokat vállal magára, amelyeket a tanácsnak vagy a tömegszervezeteknek kellene végrehajtaniuk. Ez egyrészt túlzott leterhelést jelent, másrészt csökkenti az illetékesek munkakedvét és felelősségét. Ezért egyrészt a pártbizottságnak hatékonyabb koordinációra kell törekednie, másrészt szükség van az állami, tömegszervezeti kommunista vezetők felelősségének növelésére. Jelentősen fejlődött a felsőbb párthatározatok helyi viszonyok szerinti alkalmazása. Az alapszervezetek többsége megfoghatóan. jól tűzi ki saját föladatait, megjelölve a végrehajtásért felelős személyeket Ezzel erősödött a végrehajtás megszervezésének és ellenőrzésének fegyelme. Sokak szerint a városi pártbizottság hatékonyan ellenőrzi az alapszervezetek munkáját, voltak azonban, akik tovább szigorítanák ezt a munkát. Az ellenőrzésben kulcsszerepet játszik a végrehajtó bizottság, amely a hatáskörébe tartozó pártszerveket és más intézményeket folyamatosan beszámoltatja. Évente azonban csak egy alkalommal adott számot saját tevékenységéről a pártbizottságnak, s ez kevés. A jövőben minden pártbizottsági ülésen adni kell tájékoztatást a két testületi ülés között végzett legfontosabb munkákról. A megkérdezettek összesített véleménye szerint a városi pártbizottság munkarendje, munkamódszere általában mtrgíelel a kívánalmaknak, biztosítja a testületek és az apparátus rendeltetésszerű működését A hatékonyabb politikai munka azonban megkívánja, hogy azokat a módszereket részesítsék előnyben, amelyek mentesek a formalizmustól, az öncélúságtól. Olyan munkatársak kellenek, manapság különösen, akik megbízatásukat nem hatalomnak, rangnak és célnak, hanem felelősségnek és szolgálatnak tekintik. Rugalmasabban kell alkalmazkodni a megváltozott és nehezebb körülményekhez. Igen, a pártbizottság munkamódszere alapvetően befolyásolja a különböző állami, gazdasági és társadalmi szervek munkáját, a párt tömegkapcsolatait, ezért olyan módszerekre van szükség, amelyekkel növelhető az alsóbb pártszervek önállósága, felelőssége és kezdeményezőkészsége. F. ti. I