Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-05 / 130. szám

„Tisztelet a szülőföldnek Interjú dr. Cosztonyi Jánossal, a Magyarok Világszövetsége főtitkárával A Magyarok Világszövetsége az totóbbi években széleskörű kap­csolatokat épített kl a külföldön elő magyarokkal, külföldön mű­ködő magyar egyesületekkel, klu­bokkal, kulturális csoportokkal, világi és egyházi vezetőkkel, hí­rős művészekkel. írókkal. ma­Ryar nyelvet tanító iskolákkal, kiadványok és rádióműsorok szer­kesztőivel, sót egy-két esetben — a nyelvtanítás érdekében — hi­vatalos szervekkel, állami főha­tóságokkal is. E kapcsolatok sok­féle .leiét, eseményét ismerjük ml. itthon élő magyarok is. Indokolt tehát, ha először azt kérjük dr. Gosztonyl Jánostól, a Magyarok Világszövetsége főtitkárától; — Jellemezze röviden a hatá­rainkon túl élő magyarok össze­tételét, rétegeződését. — A magyarság egyharmada él határainkon túl. többsége a szom­szédos szocialista országokban. A kapitalista országokban élő ma­gyarok. Illetve magyar származá­súak számát egymillió-háromszáz­ezerre becsüllük. Ez természete­sen csak becsült szám. Pontos adataink azért nem lehetnek, mert jó néhány országban a hi­vatalos statisztikák nem tartják nyilván a lakosságot az anya­nyelv vagy a származás alapján. A külföldön élő magyarok helyzete, összetétele folyamatosan változik. Számításaink és becslé­seink szerint a külföldön élő ma­gyarságnak ma már csak mint­egy egyharmada első generációs, azaz olyan, aki Magyarországon, illetve magyar nyelvterületen született. A második és harma­dik nemzedékhez tartozó na­gyobb rész viszont már nem be­szél, magyarul, illetve a legjobb esetben, ahogy ezt Amerikában mondják, csupán „fülmagyar", azaz valamelyest érti a magvar szót, beszélni azonban már nem tud. Mindebből az következik, hogy figyelmünket fokozottabb mértékben kell a második. Illetve a harmadik generáció felé fordí­tanunk. Természetesen mindenek­előtt azt a szándékot kell támo­gatnunk és segítenünk, hogy a kint született gyermekek és uno­kák is — lehetőségük szerint — tanulják meg a magyar nyelvet. Azt gondoljuk, hogy ezen a té­ren további lépésekre van szük­ség. Kívánatos volna egy olyan gimnázium. ahol két nyelven, magyarul és angolul, esetleg né­metül tanítanak, hosszabb-rövi­debb Ideig tanulhatnának a kül­földi magyar fiatalok — és ha akarják — Magyarországon sze­rezhetnének érettségi bizonyít­ványt Tárgyalásaink alapán van­nak reményeink arra vonatkozó­an, hogy egy-két éven belül lét­re tudjuk hozni ezt az intéz­ményt. — AJ anyanyelv oktatásit, vé­delmét sokféleképpen végzi, ösz­tönzi_ illetve szervezi a világszö­vetség. — Igen. immár tizenegy éve, hogy hazai és külföldi szakembe­rek lelkes munkája nyomán, kö­zös vállalkozásként útjára indult az anyanyelvi mozgalom és a vi­lágszövetség keretén belül auto­nóm jelleggel megalakult az anyanyelvi konferencia védnök­sége. Azóta négv anyanyelvi kon­ferenciát rendeztünk, a legutóbb tavaly nyáron. Pécsett. Az anya­nyelvi konferencia védnöksége több tankönyvet adott ki, és jó munkát végez módszertani fo­lyóirata. a „Nyelvünk és Kultú­ránk". A védnökség több eszten­deje rendszeresen megszervezi a külföldi magyar pedagógusok nyári továbbképzését Debrecen­ben. a diákok nvári kollégiumát Sárospatakon. és a gyermekek nyelvtanulással egvbekötött üdü­lését a Balatonnál. — Mindezekre az idén is sor kerül? — Természetesen. Sőt a leg­utóbbi anyanyelvi konferencia ajánlásalt figyelembe véve. kul­turális szaktanfolyamot is Indí­tunk a klubműsorok, a gyermek­és Ifjúsági társas összejövetelek szervezőinek, a színjátszó cso­portok vezetőinek. A pedagógus­továbbképzőn külön szekciót nyi­tunk a svédországi magyartaná­roknak. Közreműködésünkkel és Umoeatásunkkal a szombathelyi tanárképző főiskolán levelező ok­tatási formában folytatódik a burgenlandi tanítók részére a magyar nyelvű továbbképzés. Idén is fogadjuk az Amerikai Egyesült Államokból a louisianai egyetem hallgatóinak egy cso­portját, a nyári továbbképzésre. — Melyek még az idei munka, illetve program főbb pontjai? — A Művelődési Minisztérium­mal közösen „Tisztelet a Szülő­földnek" címmel megrendezzük a külföldön élő magyar művészek II. budapesti kiállítását, amelyen a képző- és iparművészet, a nép­művészet. a fotóművészet képvi­selői mutatkoznak be. Erre de­cemberben kerül sor, de máris nagy az érdeklődés iránta. Ter­vezünk további értelmiségi talál­kozót bányamérnökökkel, észak­amerikai — főként kanadai — magyar üzletemberekkel. majd megrendezzük a külföldön élő magyar orvosok első hazai talál­kozóját és tudományos tanácsko­zását. A tanácskozás témája elő­zetes terveink szerint: „A magyar orvostudomány hozzájárulása az egyetemes orvostudomány fejlő­déséhez". — Az idei idegenforgalmi sze­zon kezdetén időszerű a kérdés: a már szokásos nyári programo­kon kivül, gondoltak-e az ide­genforgalom adta egyéb lehető­ségekre is? — Gondoltunk arra is. hogy hazai turistautakat szervezünk második és harmadik generációs fiataloknak. Az IBUSZ vezetői készek segíteni, s remélhetően, a közeljövőben speciális programo­kat ajánlanak majd a magyar származású fiataloknak. Erre azért volna szükség, mert tapasz­talataink szerint a második és harmadik nemzedék bár magya­rul már' nem, vagy alig beszél, de előítélettől mentesen érdeklő­dik ősei szülőföldje iránt. Ezzel összefüggésben említeném meg. hogy hangsúlyozottabban kívánt­juk támogatni a nyugati orszá­gokban működő magyar kultúr­csoportokat, mert azt tapasztal­juk, hogy a magyar néptánc rendkívüli módon vonzza a fiata­lokat, és nemcsak a magyar szár­mazásúakat. Alapos előkészítés után néhány év múlva meghirdet­nénk Budapesten a magyar né­pi együttesek, tánccsoportok' rep­rezentatív bemutatkozását. Nem­csak azokra gondolunk, akik ve­lünk kapcsolatban állnak, hanem az egyházak, a cserkészek által a világ minden részében működ­tetett csoportokra is. Ha a ha­zai részvétel egyik feltétele volna, hogy a befogadó országok nép­dal-, népzene- vagy néptánc­kincséből is mutassanak be vala­mit, akkor ezzel különösen szol­gálhatnánk a népek közötti ba­rátság ügyét. — A jelenlegi nemzetközi hely­zet nem gátolja a világszövetség munkáját? Nem veszélyezteti pél­dául a már elért eredményeket? — Mi az idei feladatok meg­határozásánál a már meglevő, ió alapokra építettünk. Mindenek­előtt g;t akarjuk folytatni tehá;. amit évek óta csinálunk. Arra tö­rekszünk. hogy a nehezebbé vált nemzetközi viszonyok ne késztes­senek bennünket visszahúzódásra. Minden kapcsolatunkat meg kell tartanunk, sőt. ha lehet, újakat is kell építenünk. Ennek alapján idén a világszövetség, illetve az anyanyelvi mozgalom, valamint a külföldi magyar egyházak között az együttműködést tovább kell szélesíteni. A magyarságtudat megőrzésének, az anyanyelv ápo­lásának alapvető intézményei az egyházak, a templomok, a külön­féle felekezeti közösségek. Ugyan­ez vonatkozik az ifjúságnál a cserkészekre, örvendetes, hogy a kapcsolatkeresésnek egyre több jelét mutatják az egyházi embe­rek és a cserkészvezetők is, Az elmúlt hónapokban kontaktust teremtettünk az Izraelben élő nagyszámú magyar zsidóság több képviselőjével. Fontos felada­tunknak tekintjük a kapcsolatok továbbié j lesztését. — Mivel tudják segíteni a vi­lágszövetséggel, illetve a hazánk­kal kapcsolatban állókat? — Több segítséget akarunk adni a velünk együttműködő egyesületeknek. Több mint száz ilyen egyesület működik. Az év elején először küldtünk ki szá­mukra egységes körlevelet, szá­mos melléklettel. A mellékletek tartalmazzák az anyanyelvi kon­ferencia védnökségének teljes. 1982-es rendezvénytervét, és tá­jékoztatást egy új szolgáltatá­sunkról: az egyesületek videoka­zettákkal történő ellátásáról. Mellékeltünk egy részletes Kodály­életrajzot is. mert az • egyesületi élet kulturális programjainak gyújtópontjába megemlékezést javasolunk Kodály. Zoltán szüle­tése 100. évfordulójáról. A Ko­dály-évfordulóval kapcsolatos rendezvények segítésére minden egyesületnek elküldjük a Szabó Ervin Könyvtár Kodály-kiadvá­nyát. Megrendeltük a központi rendező szervek által készített vándorkiállítás anyagát, s ezt az egyesületek rendelkezésére bo­csátjuk. Csatoltunk az anyaghoz egy részletes Arany János-élet­rajzot, hogy ezzel is segítsük a halála 100. évfordulóján történő megemlékezéseket. Itt kell szól­nom röviden kiadványainkról is. Évente 26 alkalommal jelenik meg lapunk, a Magyar Hírek, amelynek olvasói minden évben megkapják a világszövetség Kin­cses Kalendáriumát. Szinte min­den évben megjelentetünk vala­milyen időszaki kiadványt. Nem­régen jelent meg az „Utazás Ma­gyarországon" című füzetsorozat utolsó száma. Nyolc füzetben, egyenként 10 ezer példányban mutattuk be az egyes megyéket és városokat. Most új vállalkozás­ként, s ezúttal a Hazafias Nép­fronttal közösen, sorozatot indí­tunk „Néprajz mindenkinek" címmel. Terveink szerint ez a sorozat 6 kötetből áll majd. A népfronttal együtt részt vettünk a Himnusz és a Szózat új nagy­lemezeinek elkészítésében is. CSERHALMI IMRE Házhoz jön a könyvtár A tudományos információ hatalmas erőforrás A tv ismeretterjesztő soro­zatának, a Deltának egyik adásában bemutatták és kommentálták az információtá­rolás és feldolgozás legújabb, szovjet kutatók által kikísérlete­zett technikáját, amely egyaránt alkalmazza a számítógépet, a lé­zersugarat és a holográfiát (ma­gát B-n eljárást „asszociatív holog­ráfiának" keresztelték el). Az in­formációtárolás és feldolgozás ezen új technikájának eredmé­nyeként — amint erről a Delta tudósított — a világ egyik leg­nagyobb állományú könyvtárá­nak, a moszkvai Lenin Könyv­tárnak az adatai egy kis kris­tálykockában tárolhatók. Az így tárolt információtömegből a visz­szakeresés, és az ember által él­vezhető, tehát olvasható szöve­gek „előállítása", illetőleg visz­szaállítása, olvashatóvá tétele ugyancsak megoldottnak tekint­hető. E technika üzemszerű mű­ködtetése a jövő zenéje, de en­nek egyes akkordjai már bizony, ha távolról is, de hallhatók. Ez a távolság nemcsak föld­rajzilag és képletesen igaz, ha­nem mindenekelőtt időben. Kö­zelebbinek tűnik, sőt már üzem­szerűen is működik jó néhány helyen, máshol pedig kísérleti jelleggel, az ún. Viewdata-rend­szer (ez gyűjtőfogalom, mert kü­lönböző országokban különféle márkanevekkel használják), ami nem más, mint a tv, a telefon és a számítógép összekapcsolása. Ez az összekapcsolás már most lehetővé teszi a világ fejlett ipari országaiban a „házhoz jött" könyvtár — tudományos infor­máció és szövegek — alkalmazá­sát a munkában, de a szórako­zásban is. Más szóval, a telefon­nal elérhető számítógép a lakás­ban levő, adapterrel ellátott tv­készülék útján kivetít a számító­gépbe táplált és a használó (ol­vasó. kutató) által igényelt infor­mációkat (téma-bibliográfia, egy­egy adat kikeresése stb.), illető­leg szövegeket Hexikoncímszavak, olvasmányok stb.). Futurológia-e vajon mindez? Korántsem. Idő, oénz, infrastruk­túra (telefon pl.), számítógépes kultúra és a mindezen tényező­ket döntően befolyásoló képzés, szemlélet, azaz a szellemi befo­gadókészség kérdése, hogy a vi­lágban mikor, hol, hogyan ter­jednek el az új és újabb infor­mációs technológiák. Nemhiába tekintik már évek óta nemzetközi szervezetek, jeles szerzők egyaránt az információt — ezalatt tudományos informá­ció értendő — az anyag és ener­gia mellett harmadik fő erőfor­rásként. Nem kevésbé jellemző azonban a The OECD Observer­ben a nyugati világ 24 országot magába foglaló legjelentősebb gazdasági együttműködési szer­vezetének központi folyóiratában megjelent cikk, amelynek címe: Katona Judit Botár Attila Sappho dicsérete Teljes és egyszerű Miként szülő nő vajúdik — úgy kell verset írnom, ahogy zaj nesszé csöndesül — úgy kell verset írnom, ahogy várandós nő teszi, kezét hasához emeli apró rúgást tapintva. Mint aki bűnét vetkezi — úgy kell verset írnom, szisszenve, félve, fájva, lobogva s lassan égve is, erőt, Irgalmat esdekelve ha ép a csönd s ha eltörött. Áldott az asszonyok között, aki szívében verset hordhat, ha eleven szót szül is, ha holtat s ha kínnal magzatát vetéli: kl verse* ír reményt viselve örömre, dühre és haragra kel értetek. Csillaga fénye csalja magasba, löki mélybe « legyen áldott, ha így akarta. Kis fura szél a vizeken mai arcomat összegyűrné. Kis fura szél a városon mai testemet elföldelné. Fura kis szél leányhajakkal eszemet venni indul éppen. Vén gépek, roggyant vagonok telepén talál, új földrészen. Vasak rozsdában vakoskodnak, a fél mező kohóra vár itt. Volnék-madár vinné a Napba. Emberként csak rozsdásakat köpök és gondolok hazáig. S majd hallom hulló hangokon: járkált nagy fák alatt, nagy fűben akár a fény, akár a víz törvényeibe csöndesültem Teljes és egyszerű a reggel. A szájban rozsdaíz: jövő időm salakja. Nyelés, köpés. Amíg csak tej világit napfoltos homlokunkra. Van-e negyedik gazdasági szek­tor? A cikk címében utal arra, hogy a gazdasági tevékenységi körök eddig általánosan elfoga­dott fő osztályozását; mezőgaz­daság, ipar, szolgáltatás, nem kellene-e revideálni, e három mellé negyedikként felvenni a tudományos információt is. A cikk széles értelemben használja az információt, ideveszi az adat­tárolás, feldolgozás és átvitel (például számitógép-technológia) iparágakban foglalkoztattak egy jó részét is. Az „információipar­nak" a munkaerőmérlegben, a nemzeti jövedelem termelésében, a nemzetközi kereskedelemben elfoglalt részesedésének és az in­formációs foglalkozások fejlődési ütemének adatából azt a követ­keztetést vonja le a cikk, hogy bizony ideje volna ennek az „ipar"-nak önálló, fő gazdasági szektorként történő kezelése. Ter­mészetesen ez a következtetés az adott folyóiratban nem elméleti, akadémikus jellegű felvetésként látott napvilágot, hanem nagyon is gyakorlati meggondolásokból. Ha ugyanis az az immár álta­lános érvényű társadalmi-gazda­sági tendencia folytatódik, hogy a foglalkoztatottság fokozatosan (olykor történetileg ugrásszerűen) a mezőgazdaságból az iparba, onnan a szolgáltatási szférába tolódik át, majd az információs szektor lép be negyedikként, en­nek mind a termelésben, mind a javak újraelosztásában, a jöve­delemelosztásban, és főleg a kép­zésben (oktatásban) messzemenő kihatásai vannak. Hogyan állunk idehaza a tu­dományos információ jelentősé­gének felismerésével, az új infor­mációs technológiák befogadó­készségével, és a mindezekből adódó következtetésekkel, illető­leg teendőkkel? Tanulmányok, cikkek, megnyilatkozások, hatá­rozatok nem kis száma foglalko­zik ezekkel. Személy szerint azt hiszem, hogy még mindig nem alakult ki a tudományos infor­máció sokoldalú témakörével való foglalkozás tényleges mechaniz­musa (tényeges alatt koncepcio­nális, pénzügyi, fejlesztési ráha­tást értek), és a használók kép­zése is megoldatlan. Az ösztönző szemlélet kialakulását hátrál­tatja, az adatátviteli infrastruk­túra hallatlan (és közismert) el­maradott része a telefonhálózat. A végére hagyom, amiben úgy vélem, jelentős lépések történtek. Ilyenek: a kiemelt számítástech­nikai kormányprogram kereté­ben számottevő géppark alakult ki; hazai gyártás folyik több te­rületen (például terminál), van már nem is jelentéktelen igény a számítógépes tudományos infor­mációra. Miért hatalmas erőforrás szá­munkra is az információ vagy miért különösen az számunkra? Két meggondolásból. Az egyik: anyagban, energiában rendkívül gyenge adottságú országban a szellemi felkészültség jelentősége fokozott, ebben pedig az Infor­máció meghatározó tényező le­het. A másik: egy olyan ország­ban, amely nemzetközi kereske­delemtől meglehetősen függ (a nemzeti jövedelemnek mintegy a fele realizálódik a külgazdaság útján), az információ a verseny­képességnek rendkívül lényeges eleme. DR. RÓZSA GYÖRGY. az Akadémiai Könyvtár főigazgatója

Next

/
Thumbnails
Contents