Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-04 / 129. szám

Péntek, 1982. június 4. 3 Tudomány a gyakorlatban Hazai kutatók egy munkacsoportja sikeresen alkalmazta a számítástechnika úgynevezett alakfelismerési módszerét a kémiai méréstechnika, az élelmiszeripari minőségvizsgálat és az orvosi diagnosztika gyakorlatában — jelentették be a pécsi akadémiai bizottság székházában csütörtökön kezdődött kétnapos tudományos tanácskozáson. Az eszmecsere célja, hogy egyeztessék a kutatási terveket és kijelöljék a további feladatokat. Az alakfelismerés olyan számítógépbe programozható módszer, amelynek lényege, hogy a vizsgálat tárgyait, jelenségeit bizonyos osztályozási szempontok szerint elkülönítik, 8 ezzel megkönnyítik a szakemberek munkáját, a jelenségek közöl ti összefüggések feltárását. A kutatócsoport, amelynek munkájában a Magyar Tudományos Akadémia, a Központi Élelmiszer Vizsgáló Intézet, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Semmelweis és a Szegedi Orvostudományi Egyetem kutatói vettek részt, három éve kapott megbízást — egy pályázat elnyerése után — az alakfelismerés gyakorlati alkalmazásának vizsgálatára. Az orvosi diagnosztika területén többek között a magzati veszélyhelyzet, az újszülöttkori sárgaság és a szívinfarktus kiszűrésének számítógépes eljárását dolgozták ki. Konferencia Csütörtökön kétnapos konferencia kezdődött Budapesten a ritkafémek hazai gyártásának és felhasználásának lehetőségeiről. A tanácskozást a Magyar Tudományos Akadémia, az OMFB, az Ipari Minisztérium, kutatóintézetek és vállalatok szervezték. A megnyitón Soltész István ipari miniszterhelyettes az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke megemlékezett az egyesület megalakulásának közelgő 90. évfordulójáról is. Kapolyi László ipari államtitkár előadásában a ritkafém-kutatás, -gyártás é6 -alkalmazás két évtizedes tapasztalatait elemezte. (MTI) Esőt vár a határ Gépszemlék - Szénabetakarítás Az elmúlt hetek nem kedveztek a szegedi tájnak. Elmaradt a várva várt esőzés. A szárazság nemcsak elgondolkoztatta a mezőgazdaságban dolgozókat, hanem egyben arra is kényszerítette. hogy felkészüljenek: esetleg aszályos nyári körülmények között kell betakarítani a termést. Így történt ez Dorozsmán is. A legutóbbi határjáráskor megállapította a vezetőség, hogy a 400 hektárnyi gabona már csak napokig bírja kiadós esőzés nélkül. Amennyiben ez elmarad. a tervezettnél jóval kevesebb szemterméssel számolnak. Annyi már bizonyos, hogy szalmából a tavalyinak fele sem lesz. A szemtermést még befolyásolja az eső. Mindenesetre a növénytermesztési főágazaU ban a vezetőség minden észszerű dolgot felhasznál, s elkövet, hogy mérsékelje az eddigi kieséseket. így időben elvégzett talajmunkákkal. gyomirtással, vegyszerezéssel. , levéltrágyázással és öntözéssel próbálja enyhíteni a szárazság okozta ..sebeket". Négyszáz hektáron cfiszlfk ipaii. „pénzes" növény a közös gazdaságban. Eddig jól bírták a szárazságot, összesen 250 Hektáron piroslik majd a fűszerpaprika. a háztáji gazdaságokat is beleértve, a közös területről hektáronként 140 mázsás termést várnak. Ez 14 millió forin' körüli bevételt hoz. Tart még a szénahordás. A József Attila Tsz tagjai 2500 mázsa lucernát szárítottak. hogy minőségi takar* már-nyal szolgáljanak az állattenyésztésnek. Ezekben a napokban tíz lovas kocsi hordja a lucernaszénát. a koia reggeli órákban, hogy ne törjön a levele. A gazdaság saját tehenészetében használja fel a minőségi takarmányt. az eredmény mérhető is. Az elmúlt évben a tejtermelés 30 százalékkal növekedett, rekordnak számított, az idén szintén tudna* javítani a tejtermelésen 7—8 százalékos eredményjavulást várnák. A tehenészetük azonban elég költséges és sok munkaerőt leköt. A határjárás során rendezett és tiszta táblákat láttak a szakemberek, különösen szemet, gyönyörködtető a 200 hektáron díszlő napraforgó. Ezen a tájon a gazdálkodó szakembereknek. 6 a termelőszövetkezeteknek nem újdonság már az aszalj os időjárás, hiszen sajnos, rendszeresen v issza térő jelenség. tavaly is hasonló időjárási viszonyok között takarították be a termést. Az már bizonyos, a megszokottnál jóval korábban kezdődik az őszi árpa aratása, ha az eső nem szól közbe, jóval Péter. Pál előtt. Megtörténtek a gépszemlék, megfelelő anyagi-műszaki állomány áll rendelkezésre. Tavaly 2 n-i'lio 200 ezer forintból vásárolt a gazdaközösség egv Claas dominátort. munkáia nagyon jó. kifogástalan állapoiban van. Mellette három NDK-kombájn segíti majd az aratást. így remélhető, hogy a betakarítás folyamataban is enyhíteni tudnak a keletkezett terméskiesésen. Hatom dologra összpontosítja a figyelmet a vezetőség a betakarítási munkában; minél kisebb szem veszteséggel aratni, a legoptimálisabb időben és ésszerűen tárolni a termést. Megszoktuk már. hogy a Józset Attila Tsz megbízhatóan gazdálkodik. Kritikusnak ígérkezik ez az év. de egy olyan téeszben. mint a dorozsmai, elképzelhetetlen a veszteség. Éppen ezért mérte fel a szövetkezet vezetősége a tennivalókat, hogyha kell. az időjárással is dacolva, sem év közben, stm év végén ne érezze meg a tagság „zsebe", hogy egvnémelyik ágazatban terméskiesés történt. Ennek érdekében öntözik száz hektáron a fűszerpaprikát is. Amenynviben a kritikus szárazság tovább tart, a vezetőség a tervtől eltérően, egyes ágazatokban átcsoportosítást hajt végre. Volt egyszer egy építőmester Az energia nem vész el... Az energia nem vész el, csak átalakul: Lehetséges, hogy bizonyos energiafajtákkal a világűrt fűtjük, de SLZ emberi energiák mindenképpen hasznosulnak. A Délalföldi Építőipari Társulás—a fogalom a DÉLÉPet, a DUTÉP-et és a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatot takarja — kaptuk a hírt, a Paksi Atomerőmű építkezésén befejezte munkáját. Emléktábla valószínűleg nem jelzi, hogy hol és mit csináltak a három vállalat dolgozói. A mai építőmesterek nem is szoktak ilyen táblákat elhelyezni. Az ember néha arra gondol, hogy talán érdemes volna ezt a hagyományt felújítani ... Energiahordozókban szegény ország vagyunk. Fontos dolog tehát, hogy az atomerőmű minél hamarabb készüljön el, s lá6sa el villamos energiával a hozzá tartozó orezágrészeket. Az építőipari vállalatoknak szokatlan leckét adott fel az építkezés: — igazából nem hiányzott más, csak a tankönyv. Vizsgázni a jegyzetekből kellett. A Délalföldi Építőipari Társulás vállalatai, mint kiderült, ennek ellenére sikeresen abszolválták a vrésgat. Ai -aUaneiuaiu segéd; épületét, a speciális követelményeknek megfelelő öltözők es laboratóriumok, a hűtőgépházat, a hidrogénés nitrogéntárolót úgy építették meg, hogy az az igen szigorú fnűszaki paramétereknek mindenben megfelelt. Építettek közműveket, és ők készítették a tartálypark alapjait is. Munkájuk erteke meghaladja a 700 millió forintot. Nemrégiben búcsúztatták Pakson a munkájukat befejező építőket. Az ünnepségen Baranya Sándor, az ÉVM miniszteri biztosa mondta: „A DÉT dolgozói kezdettől, 1978-tól fogva nagy szakmai odaadással és felelősségérzettel végezték munkájukat. A társulás tagjai a DÉLÉP irányításával hamar megtalálták a közös hangot, s jól összeforrott, kitűnően együttműködő szervezetet alakítottak ki." Hogy a mai építőmesterek mégse legyenek névtelenek, mert nem is lehetnek azok, s ha nem is emléktábla, de legalább a rotációs papír megőrizze nevüket, leírjuk, hogy a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést Szilágyi Lajos, a DÉLÉP üzemvezetője, Barna Mihály, a DÉLÉP betonoz ója, Győrfi Dezső, a DUTÉP technikusa és Fetgl János, a Békés Lépéskényszer M

ár-már „fárasztó" az olvasó, a hallgató számára — mondotta nemrégiben egyik előadás bevezetőjeként dr. Pusztai Gyula, az Országos Találmányi Hivatal elnöke —, ahogyan az állami, társadalmi szervek minden eszközzel szorgalmazzák az újítómozgalom továbbfejlesztését, s hogy mennyit hallunk mostanában újításokról, találmányokról, innovációról, műszaki-technológiai megújulásról. Pedig — mondotta — meg kell értenünk, hogy népgazdasági céljaink megvalósítása minden tartalék mozgósítását szükségessé teszi. Tartalékaink pedig mindenekelőtt szellemi kapacitásainkban akadnak. Lehet, hogy egy előadás bevezetője nem feltétlenül gondolkoztatia el az embert. Akkor hát idézzünk a Minisztertanács legutóbbi üléséről kiadott közleményből! „A kormány a helyzet elemzéséből, s főleg a nemzetközi gazdasági feltételek rosszabbodásából levonható következtetések alapján a minisztériumokat és az országos hatáskörű szerveket arra kötelezte, hogy a tervezett célok eléréséhez tegyenek további intézkedéseket az exportképes termelés növelésére, az energiával, az anvaggal való takarékosság fokozására, a költségvetési és az egyéb kiadások mérséklésére." Mindennapi rutindöntésről lenne szó, az operativitás jegyében? Aligha csak erről. A közleménynek ezek a szavai figyelmeztetés, figyelemfelhívás számba is elmennek. Hiszen mit is jelent, ha az általában véve romló külgazdasági körülmények nem teszik lehetővé népgazdasági céljaink elérését? Egyértelműen azt. hogy életszínvonalpolitikánkban sem tudjuk megvalósítani azt, amit akarunk, amit az ötéves terv célkitűzései magukba foglalnak. Nem tudjuk, mert a világgazdasági környezet hátrányos változásai közé számít az is. hogy egyre nehezebb hitelekhez jutnunk a nemzetközi pénzpiacokon, s e hiteleket is egyre rosszabb feltételekkel adják. Aligha van hát lehetőség arra — mint azt korábban sokszor tettük —, hogv életszínvonalunkat hitelekből is finanszírozzuk. Magunknak kell hát megteremtenünk az életszínvonal megóvásához, esetleges további javításához szükséges eszközöket és lehetőségeket. Magunknak, de hogyan? Hiszen a hátrányunkra változó világgazdasági helyzetben nehezebben és rosszabb áron kelnek el termékeink. Legalábbis termékeink tekintélyes hányada. Rosszabb áron. hiszen az általunk elérhető áremelések sokszor legföljebb csak töredékét fedezik a nyersanyag- és energiaárak növekedéséből származó költségtöbbletnek. így aztán korábban még tűrhető feltételekkel értékesített termékeink mára sok esetben csak veszteséggel adhatók el, sok árunk, amely korábban vevőre, piacra talált, ma el sem kel. Sorscsapás lenne mindez? Kivédhetetlen folyamat, amit megadón kell viselnünk? Aligha. Hiszen a hátrányok nem a nazai gazdaság egészét sújtják, csak egy részét. Igaz. sajnos, a nagyobbik leiét. Mert sorra-rendre lehetne idézni a példákat arra. hogy szinte kiadások nélkül, vagy gyorsan megtérülő beruházásokból, szellemi tőkénkre támaszkodva, hogyan lehet, méghozzá gazdaságosan, százezreket, milliókat előállítani. Dollárban mért százezreket, milliókat. Hiszen a világméretű recesszió, amely igencsak súlyosan érintette Magyarországot, egyúttal viszonylag kedvező lehetőségeket is teremtett számunkra ahhoz, hogy megkapaszkodhassunk, hogy kihasználhassuk azokat a réseket, amik a visszaesés következtében nyíltak. Válság a javából — mondhatnánk teljes joggal a világgazdaság mai állapotára. Hiszen abban az időszakban, amikor a bajok-gondok egyik fő forrása a nversanyag- és energiaárak gyors emelkedése volt. eljutottunk oda. hogy már az olaitermelő országok egy része is gondokkal küszködik. hogy csak hitelekből kénes finanszírozni gazdaságfejlesztési, szociálpolitikai programjainak megvalósítását. Mindezt akár a sors iróniájának is tekinthetnénk, de korántsem 1ó a sorsot okolni azért, ha a körülmények változása viszonylag hoszszabb időszakokra is hátrányos helyzetbe hoz valakit. Nem jó. mert mi is tettük ezt egy ideig, önáltatással is erősítve hátrányos helyzetünket. Hiszen aki sorscsapásként fogja fel a körülmények változásait, az képtelenné válik arra, hogv időben változzék 6 is, hogy gyorsan alkalmazkodjék a megváltozott feltételekhez, s a hátrányokat — ha előnyére nem is fordíthatja — legalább olyanná formálja, hogy békésen együttélhessen velük. Nálunk — sajnos — eleddig a kevesek „privilégiuma" volt a rugalmasság. Az. hogy lépést tartsanak a világgazdaságban végbemenő fejleményekkel. De az is világos, hogy a sors azt sújtja igazán, aki belenyugszik a „megváltoztathatatlanba". s aki nem ismeri föl időben, hogv mihden rosszban van jó is. Csak meg kell találni, föl kell fedezni. Megtalálni, fölfedezni? De mit? Például azt, hogy a recesszió, bár általában véve visszafogta a gazdaságfejlesztést, s bár csökken a nagy megrendelések száma, egvegy berendezést, gépet, kis szériában gyártott terméket mindig el lehet helyezni a piacon, ha jó, ha nem túl drága, ha megfelelőek műszaki, használati, esztétikai jellemzői. Márpedig — legalábbis elvben — egy kis ország szakemberekben elvileg bővelkedő kisebb méretű gazdasága szolgálhat olyan, rugalmas keretként, amelv lehetővé teszi a gyors és rugalmas alkalmazkodást a piac. a kereslet változásai szerint. T

ermészetesen sok feltételnek kell ' eleget tenni ahhoz, hogv egy népgazdaság. vagy akár csak egv vállalat valóban rugalmasan reagálhasson a változásokra. Mert nem árt hozzá például a valóban korszerű, mikroprocesszorok által vezérelt technológia, amely rentábilissá — és kifogástalanná — te«zi a kis sorozatban gyártott termékeket is. De ha ez nincs, akkor is előreléphetünk. Igaz, egy időben — más feltételrendszerből kiindulva — magunk kötöttük gúzsba magamagunkat. De intézkedések sora született már. amelyek éppen a vállalatok nagyobb önállóságát, mozgásszabadságát, játékterét vannak hivatva biztosítani. Vagyis születőben van az a keret, amely biztosíthatja, hogy belső, szervezeti feltételeink ne korlátozzák, inkább segítsék rugalmasságunkat. E keretet természetesen tartalommal is ki kell töltenünk. Mozgékonyabb vezetői magatartással, nagvobb szellemi frissességgel, megújulásra való készségünk tudatos és átgondolt fejlesztésével. Az idő ugyanis a tehetetlenek, a kivárásra játszók ellen dolgozik. Szávay István megyei ÁÉV művezetője kapta meg. Andrássy Ákos, a DUTÉP főmérnöke. Dörner Henrik, a DUTÉP vezérigazgatója, Petrás Pál, a DÉLÉP főüzemvezetője, Sípos Mihály,, a DÉLÉP vezérigazgatója és Walíis | László, a Békés megyei ÁÉV ács szakmunkása a Paksi Atomerőmű építésében végzett Kiváló Munkáért kitüntetésben Tészesült. Kiss Sándor, a DUTÉP brigádvezetője, Nagy István, a DUTÉP brigádvezetője, Nagy Sándor, a DÉLEP darukezelője és Rácz Antal, a DÉLÉP vasbetonszerelője a „Paksi Atomerőmű Építéséért" kitüntetést vehette át. Fogyasztók fóruma A Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházaban csütörtökön tartotta első érdemi munkaülését a nemrég megalakult Fogyasztók Országos Tanácsa. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter tájékoztatása alapján a belkereskedelem és az idegenforgalom helyzetét vitatta meg. Mindenekelőtt a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. számú törvény végrehajtásának tapasztalatait vették számba. Mint ezzel összefüggésben, a többi között hangsúlyozták, javítáTanácsi beszámoló Csütörtökön az Országházban ülésezett a tanácsi koordinációs bizottság Papp Lajos államtitkárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésével. A bizottság Ladányi József megyei tanácselnök előterjesztésében megvitatta a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei tanács végrehajtó bizottságának tevékenységéről szőlő beszámolót. Az ülésen részt vett és felszólalt Grósz Károly, az MSZMP BorsodAbaúj-Zemplén megyei bizottságának első titkára. Ezt követően dr. Raft Miklósnak. a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökhelyettesének előterjesztésében az államigazgatási eljárás különös szabályai felülvizsgálatának tapasztalatairól szóló jelentést vitatta meg a bizottság. sát. A meglevő hiányosságok ellenére is fejlődött az együttműködés — a bel- és a külkereskedelmi tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek, illetve ugyanezen szervezetek ég a termelők között. Így például a piackutatásban, az igények tolmácsolásában és az árualapok megfelelő mennyiségi, illetve minőségi biztosításában. Bővült a kereskedelmi hálózat. Ezzel együtt a fórum résztvevői közül nem mindenki értett egyet azzal a hivatalos értékeléssel, amely szerint javultak a vásárlási körülmények. Ez utőbbj tényezők közé ugyanis a bolti eladók nem minden szempontból kifogástalan magatartását is oda kell sorolni. Az idegenforgalmat illetően elhangzott a tanácskozáson, hogy itt a fejlődéshez nagyban hozzájárul a valóban világvárosi Budapest és a Balaton vonzásán túl a hazánkban tapasztalható nyugodt légkör, a jó közbiztonság, népünk vendégszeretete, történelmi és kulturális é~tekeink ság fogyasztásának mintegy 6 százalékát jelentik a turisztikai célú kiadások. Ezzel kapcsolatban a tanácskozás résztvevői azt hangoztatták:, a közérzet szempontjából is rendkívül fontos, hogy a turisztikai lehetőségek közéj legvenek a fizetőképes kereslethez. Számos javaslat is elltaogzott a Fogyasztók Országos Tanácsa részéről. Így például szorgalmazták a miniszternél a kistelepülesek áruellátásának javítását. Azt is szóvá tették, hogy nem eléggé hathatós a kötbérszankció azokkal a szállítókkal szemben, akik — szerződés ide — szerződés oda — nem időben és nem a kért összetételben vagy mennyiségben szállítják az árut a kereskedelmi egységeknek. A szerződéses boltokkal kapcsolatosan az a vélemény kapott hangot, hogy szükség van az ilyen kereskedelmi formára, és nem szabod elhamarkodottan elmarasztaló ítéletet mondani egy-egy kudarccal vagy fél sikerrel elhaló vállalkozás alapján.