Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

A

szegedi Felszabadulás Tsz tagjára. Molnár Imrére, első látásra rámondhatjuk: nem fél a munkától. Mozgása, formája dolgos embert sejtet. Mikor kibújik a nyakig érő takarmányporból. sorolja élesének, sorsának kilométerköveit, s a vele együttjáró megpróbáltatásokat. Vásárhelyt gazdaként került téeszbe, még a legeisók idején. Akkoriban fölvenni a ritmust nem volt neki se könnyebb, mint másnak. de egy valami miatt mégis hamarébb sikerült. Szeretett dolgozni, örömét lelte munkájában. Pedig a földdel bánó embernek dupla súlyt rak vállára az élet. Azért tudott boldogulni, mert volt hozzá akarata. Azonkívül arra született, hogy szeresse az állatokat. Gyermekkorában voltak nyulai, galambjai, felnőttként meg hasznot hozó jószágaj. Nem hiszi, hogy van olyan része a paraszti munkának, amelyikhez ne merne hozzáfogni. Pár éve került a keverőüzembe, a tehenészetből. Mivel nem volt más választása, elfogadta a fölajánlást. ötvennyolctól hetvenkilencig tehenészként dolgozott, s nem csoda, ha fülig a luÚjult erővel cernalisztben is azokról az időkről beszél. A jószágok gondozását olyan magát kedveitető munkának tartja még most is. Szemet gyönyörködtető, szívet melengető érzés például, .ha az éhes csorda idővel jóllakottan ballag hazafelé a csapáson. Mikor még voltak a téeszben tehenek, első feleségével — kit váratlanul szólított el mellőle a sors — évekig dolgoztak egy karra. A baktői házhoz is együtt verték a vályogot. s tisztességgel fölnevelték három gyereküket. Fejőversenyeket nyertek. Mindig csak a két kezük munkájára hagyatkozhattak. örömet leltek, ha kezük alól fényesedett a jószág, vagy magát kedveitető munkának találták, ha a kisborjakat kellett ajároznk Vagy talán csak későbbről nézvést tudódik annak? Nincs jó és rossz munka. Molnár Imre szerint elvégzendő munka van. Meggyőződéssel mondja: azért tudott talpra állni, amikor megvágta az élet. mert dolgozott, s belemenekült a munka sűrűjébe. Amikor az új irányt kellett formálni. csak az adott erőt. ha meglelte az élet ismételt célját M. T. minél kevesebb, hogy lehetőleg minden küldemény eljusson a címzetthez, ha netalántán roszszul is címezték.") Vélhetően neki ís. a Németh Jánosoknak köszönhető, hogy a Szeged I. postahivatal a napokban elnyerte a kiváló címet. Húsz év óta sokat fejlődött a posta munkája, javultak feltételei, az ügyvitel — a kézbesitők alapfizetése azonban változatlanul szerény. („Sokan nehezen szokják meg a hajnali kelést, csak üggye-bajjal képesek maguknak rendszerezni, osztályozni a küldeményeket, így aztán későn végeznek.") Hálás interjúalany, készségesen beszél a munkájáról, önmagáról viszont csak szerényen. Hogy munkahelyén aktív társadalmi munkás — a pártnak 1975 óta tagja, beválasztották a hivatal pártvezetőségébe és a postaigazgatóság pártbizottságába — csak kérdésre mondja el. Azzal sem dicsekszik, kiváló dolgozó, megkapta a KISZ KB dicsérő oklevelét. Gyanítom, nehéz táskáját cinelve. Németh János elgondolkodik mostanság a Belváros régi épületeinek lépcsőit járva: hamarosan minden eddiginél nagyobb terhet vesz a nyakába. — Telket vásárolt, építeni szeretne. .Szűk már a családnak a picinyke lakás ... L. Zs. Nagyon jól megvagyunk... A

pám több mint harminc, anyám több mint húsz éve dolgozik a szalámigyárban — meséli a Maros utcai pénzügyi osztályon Oltványi Józsefné. — Amikor megkaptam az érettségi bizonyítványt a közgazdasági szakközépiskolában — 1971-ben — én is idejöttem, s azóta is itt dolgozom. — Mindig ugyanazt? — Nem egészen. Többféle szervezeti változás tőrtént itt azóta, ugyanannak a munkának a különböző részét végezzük. — Nem unalmas? — Ahogy vesszük. Nem valami mozgalmas, de azért sokrétű: élőállatok fölvásárlásának a számlázásával foglalkozom. Többfelér kell kapcsolatot tartani, s ha nem is sokszor szólít el a munka az épületből, telefonon sokfelé érintkezünk. — Mennyire látja át egy alkalmazott a vállalat egész tevékenységét? — Azt a részét, amit számlák, bizonylatok formájában a kezünkön keresztülmegy, mindenképpen át tudjuk tekinteni. Ez az én esetemben az élőállat-felvásárlásra vonatkozik. Hát a többit szóbeszédből vagy belső tájékoztatásból ismerjük. — Beosztott adminisztrátorként kezdte, így is megy nyugdíjba? — Középfokú végzettséggel, bármilyen jól dolgozik valaki, legfeljebb csoportvezető lehet. Más kérdés, hogy a vállalat mindenkinek biztosít lehetőséget a tanulásra? Most ls járnak pénzügyi és számviteli főiskolára a kolléganőim. — És maga? — Gves-en voltam. nemrég Jöttem vissza, ráadásul épitkeTápén. s ez rengeteg időt elvesz, viszont pillanatnyilag ezek a legfontosabb céljaink. — Igaznak tartia-e. hogy az adminisztratív dolgozókat kevésbé becsülik meg. mint a fizikaikat? — A magam esetére nem. Nálunk is megfelelő a fizetés, megjutalmazzák, aki megérdemli. — Csuptt nők dolgoznak a csoportban. Nem szoktak összekapni? — Nem Sőt. nagvon 161 megvagyunk. ötszörös aranvkoszorús szocialista brigádban dolgozunk — Kívánságai? — Szeretném, ha minél előbb befejeznénk az építkezést: ha egészsége.sen. békében fölnőne a gyerekem. Ha mód lesz rá. szeretnék utazni. T. I. Pedagógusnosztalgia M

űszerésznek készült, véletlenen múlt hogy postás lett. („Kerestek egy srácot odahaza. Kisteleken, a postára. Egyetlen gyerek vagyok, édesanyám örült, hogy a közelében maradhatok. A segédkezelői tanfolyam után jöttem Szegedre, az I. postahivatalhoz, majd Kéri Béla brigádjába kerültem.") Németh János tizenkét év óta rója ugyanazokat az utcákat. Körzetében minden házat ismer, s persze valamennyi lakót is. Nemcsak névről. Tud gondjukról, bajukról, örömükről — legtöbb helyen szinte családtagként fogadják. („Eleinte, pedig még csak 22 éves voltam, majd mindenki postás bácsinak szólított. Aztán, már jobban összeismerkedve a lakókkal, Jánosnak. Sokan a legszemélyesebb problémáikba is beavatnak, van, akinek az is elég. ha meghallgatom, hisz nagy ritkán nyitnak rá ajtót, legfeljebb a gázszámlás. Általában 15, van, hogy 20 kiló húzza a vállamat. Akkor jó postásnak lenni, ha örömet hordhat szét az ember. Ha mosolyogva integetnek utána ...") Mosolya elárulja, kedves, előzékeny, lelkiismeretes. Számon tartja, ki költözött el körzetéből, s Igyekszik megtudni, hová. Hogy a régi címre érkező küldemények is megtalálják gazdájukat. („Igaz. nem termelővállalat vagyunk, de azért nálunk is akad selejt. Azon kell lennünk. A

lig van olyan városa vagy faluja az országnak, amelyikben Szilágyi Imre ne járt volna. Ennyi kilométerrel legalább hússzor körüljárhatta volna a földet az egyenlítő mentén. Volt olyan hónap, hogy kilencezer kilométert autózott pótkocsis teherautóval. — Traktoros voltam én négy évig. de amíg fiatal az ember, mindig vágyakozik, Az autó nem ráz úgy. A forráskúti szövetkezet talán egy centivel se jutott volna előrébb. mint szomszédai, ha a kezdet kezdetétől nem maga szervezte volna meg portékáinak eladását. — Eleinte úgy indultunk, hogy nem tudtuk, hol kötünk ki. Itt a rakomány, de vissza ne hozzátok 1 Fölmentünk a Bosnyákra, ami ott nem kelt el. máshová vittük. Most7. Addig el se indulunk. amíg el nincs adva. — Azt mondják, piacon huncut a kereskedő. — Nem huncut, de mind meg akar élni. Legyen észnél az is aki elad. Elindul az ember egv rakomány paradicsommal, kilója 250 forint, jól meg kell nézni a mázsát, különben átejtik. Lelkiismeret kérdése is ez: én se csapjak be mást. de ne engedjem, hogy engem becsapjanak. Ha Mindig úton egy ekkora szövetkezet rám meri bízni az értékeit, akkor nekem csak egy a fontos: a becsületet eljátszani nem szabad. Ha rossz a portéka, először akkor is az én szemembe mondlák, de ha szép. a mienket viszik el leghamarabb. — Alkalmi utasok? — Legföljebb katonát veszek föl. mást nem. Győrből hordtuk egyszer az üvegház alkatrészeit éjjel volt. álmos voltam. Integet egy pasas, hogy Bicskére szeretne menni. Legalább beszélgetünk. Bicskén azt mondja, mégis inkább eljönne Pestre. Kérdezem, hol tegyem le. Majd ő szól. Elhagytuk Soroksárt, még mindig nem szól. Ellenben kezdi előszedegetni a késeit. Először egv kicsit, aztán nagyobbat. később még nagyobbat. A karján borotválja vele a szőrt, hadd lássam, milyen éles. Na. akkor megborsókézott a hátam közepe ls. kiment az álom a szememből. Nem mondhatok róla semmit. mert egv rossz szót nem szólt hö'zám. nem is fenyegetett de nem is mertem megkérdezni, hogv mit akar. Lajosmlzsén a rendőrség előtt álltam meg. beszóltam, hogv hoztam egy nekik való embert. Azóta nem veszek föl senkit. H. D. M

i lehetett a legelérhetőbb cél egy falusi gyerek előtt, ha kiemelkedni akart? A tanítóság A jászberényi tanítóképzőt 1944-ben kezdtem. 49-ben végeztem. Azalatt nagyot fordult a világ. # Ösztöndíjas lehettem. így kerültem matematika—fizika szakos egyetemistának Szegedre. Azóta itt vagyok ... Dr. Valkusz Pálnak, a József Attila Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziuma igazgatójának később viszonylag egyenes útja vezetett az igazgatói munkakörig: két évig volt tanársegéd az egyetem marxizmus —leninizmus tanszékén, de amint mondja. a pedagógusnosztalgia legyőzte: nyolc évet töltött az újszegedi tanítóképzőben, s miután az az intézmény megszűnt, szakmáját a kísérleti fizikai intézetben öt éven át adjunktusként gyakorolta. — Ám akkorra már tudtam, hogy az én munkám csak a tanítás lehet Márta Ferenc, az egyetem akkori rektora meggyőzött, mi lenne az igazán nekem való feladat: 1968-ban nyugdíjazták a Ségvári gimnázium igazgatóját, én kerültem a helyére. — Nekem szerencsém volt. Hosszú éveken át tanítottam, egészen kicsiktől felnőttekig, hatévestől huszonévesig minden generációról jócskán vannak tapasztalataim. A Ságváriba járó gyerekek mentalitását meghatározza, hogy ez gyakorló iskola. Nyolc hónapon át tanárjelöltek adják egymásnak az osztályokat, s el kell érni, hogy a szakvezetők lehetőleg azonos követelményeket támasszanak velük szemben. Egyik fő feladatom tehát ezt koordinálni. — Az első négy év nagyon nehéz volt Egyszerre túl sok kézben vannak Itt a fiatalok, a fegyelmezési gondok nagyobbak, mint másutt. S mivel végzőseink 70 százalékát fölveszik az egyetemekre és főiskolákra, tehát igen jó képességű tizenévesek a mi tanulóink. nem szabad megfeledkezni arról, hogy úgynevezett nevel ts égi szintjük nincs ezzel összhangban. Legnagyobb és legnehezebb feladataink egvike. hogy e két jelenséget szinkronba hozzuk. E nem mindennapi nehézségű feladatok mellett az igazgatónak másra is kell, hogy jusson ideje: 12 éve a megyei népi ellenőrzési bizottság elnökségének tagia. Kiváló Népi Ellenőr kitüntetést is kapott, miként az Oktatásügy Kiváló Dolgozója és a Kiváló Tanár elismeréseket is magáénak mondhatja. Munkája egészének alighanem nem kis része van abban, hogy ma már köztudott: az utóbbi években a Ságvári gimnázium a város egyik legrangosabb középiskolájává vált. D. L. A postás táskája > i