Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-12 / 109. szám
4 Szerda, 1982. május 12. Közösségi élet a lakótelepeken Hat-hét éve is tán, hogy egy tizenéves lakótelepi ismerősöm arra gondolt; a ház alagsorában ki lehetne alakítani egy klubot a fiatalok számára. Az ifjak mellett jó néhány idősebb pártfogója is akadt, mondván, legalább az öregeknek is lesz hol összejönniük, beszélgetniük, az egyik zugban akár egy barkácsműhely is létrehozható. Az ötletből nem lett semmi. Nem mintha kevesen akarták volna igazán, hanem, mert „hivatalos" támogatóra sehogy sem leltek. Így a dolog eleve megbukott a szigorú közegészségügyi és építészeti előírásokon, az ingatlankezelő vállalat npellátát nem tűrő elutasításán. Akkoriban már nem ez volt az egyetlen hasonló próbálkozás. Némelyik ugyancsak kudarcba fulladt, egykettő azonban hivatalos hozzájárulás, engedély nélkül is megvalósíttatott. Rácáfolván azokra a nem egészen alaptalan megállapításokra, amelyek szerint a lakótelepi életforma sivár, nincs közösségi élet, lazák az emberi kapcsolatok. De, hogy ne volna igény az ismerkedésre, az együttlétre?!... Az új lakás nagy öröm, be kell rendezni, be kell lakni. Eleinte nem is kívánkozik el az ember otthonról. Később már menne, de nincs hova. Hiányzik a betonrengetegből egy mozi, egy eszpresszó. Es milyen messze van a színház! Kezdetben nem érdekli, hogy az építkezés maradványain átbukdácsolva tér haza, majd mindinkább zavarja. Járda kéne. egy kis zöld a hatalmas épület köré, akár a házbeliek is összefoghatnának! De kinek szóljon? Hiszen még a szomszédot sem ismeri... Szóval, előbb-utóbb megunjuk a bezártságot, a suta köszönéseket a lépcsőházban, a kínos közös hallgatásokat a liftben. Szükségünk van egymásra, a közös munkára, hogy az építkezés nyomait eltüntessük, hogy környezetünket megszépítsük; szükségünk van egy közös helyiségre, az együttlétekre, a beszélgetésekre, hogy a nagy házban ne csak lakjunk, a sokszáz ember között ne tétlenül, ne egyedül éljünk. Az utóbbi években mindinkább megélénkül a „mozgás" a lakótelepeken. A 6/árítóhelyiségből emitt klub lett, amott gyermekmegőrző, vagy társadalmi óvoda. Néhány kezdeményezés a sajtóban talált támogatásra, közülük nem egyre a művelődési otthonok figyeltek fel, és segítséget is nyújtottak a lakóközösségeknek. A közös szándék és az összefogás sok helyen meghozta gyümölcsét. Így jöhetett létre az Avas tövében, Miskolcon hobbiés klubszoba, kondicionálóterem. Kecskeméten, a Széchenyi-lakótelep egyik OTPházában a szárítóhelyiséget hozták rendbe a házbeliek. Maguk adták össze a tapétázáshoz, a padlóburkoláshoz, a berendezéshez valót. A közös helyiség megannyi hasznos szórakozásra ad módot. A gyerekek ide térnek be tanítás után, s nem az utcán csatangolnak. A sportkedvelő férfinép együtt nézi a tévé mecc^közvetítéseit. S rendeznek itt névnapi ünnepségeket, közös szilvesztereket. A jászberényi Jobb mint otthon klub gazdája a Barátság Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet. A lakók által átalakított alagsorban lehet zenélni, sportolni, filmet nézni. A klub felszereléséhez a népfront is hozzájárult, és nagymértékben segíti programjait. Debrecenben a népfront, az ingatlankezelő vállalat és a KISZÖV hathatós támogatásával ugyancsak több, eddig kihasználatlan helyiség került a lakók birtokába, szórakozásuk, művelődésük szolgálatára. Számos hasonló jószándékú kezdeményezés azonban pártfogók híján nem bontakozhat ki. A lakók kezét megkötik az anyagiak, a jogszabályok. Holott az önkéntes próbálkozások a nyitottság iránti igény megnyilvánulásai, az emberi kapcsolatok erősítését, formálását, a közös szórakozási lehetőségek megteremtését célozzák. Egyegy piciny lakóklub itt is, ott is, olykor többet jelenthet egy sokmilliós költséggel felépült művelődési otthonnál. Feltéve persze, ha e spontán létrejött közös műhelyek munkáját mások is segítik, lehetővé téve, hogy a lakók művelődésének mindennapi színterévé váljanak. A Hazafias Népfront, a Művelődési Minisztérium és az Országos Közművelődési Tanács felkarolván ezeket az öntevékeny közösségeket, tavaly decemberben pályázatot hirdetett mindazok számára, akik a lakókörnyezetükben meglevő közösségi, művelődési gondokon kívánnak enyhíteni. Felhívta a tenniakarókat a lakótelepi épületek kihasználatlan helyiségeinek hasznosítására, különböző klubok alakítására. A legéletrevalóbb pályázatok díja: az induláshoz szükséges anyagi támogatás, amely tízezertől kétszázezer forintig terjed. A pályázatok beküldési határideje e napokban járt le, sok hasznos ötlet vár elbírálásra. Voltaképpen sikerre számíthat minden olyan kezdeményezés, amely egy aktív, megfontolt, együttgondolkodó közösséget sejtet. Az indulásra szánt összeg a felpezsdítést szolgálja. A népfront helyi bizottságai és a tanácsok figyelemmel kísérik a kapott pénz felhasználását, mintegy felügyeletet gyakorolván a megalakuló klubok felett. Figyelemre méltó tény, hogy az ÉVM, a KÖJÁL és az ingatlankezelő vállalatok enyhülni látszanak e próbálkozások iránt. A jól működő közösségek számíthatnak a további anyagi támogatásra is. S azoknak nem kell elkeseredniük, akik későn értesültek e pályázatról, mivel megismétlik majd. Igaz, a pályázatok önmagukban nem gyarapíthatják a jóravaló kezdeményezések számát, még inkább nem formálhatják a lakóközösségeket, nem fűzhetik szorosabbra a lakótelepeken élők kapcsolatait. Legfeljebb csak ösztönöznek, lehetőséget nyújtanak a nyitottabb, tartalmasabb életmódra. A lakókon, közös szándékukon, leleményességükön, az egymás iránti bizalmon, s az együttes munkán múlik, hogy lesz-e műhely, igazi klub a betontömbök alagsorában, annak bizonyítására, hogy a lakótelepi életforma a mainál sokkal bensőségesebb és gazdagabb is lehet. V-nde Katalin Egyesült erővel Számítógépgyártás a KGST-tagirszáiikban 1969 decemberében hat szocialista ország: Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szovjetunió, majd két évvel később Románia és Kuba is úgy döntött, hogy közös erővel fejlesztenek ki harmadik generációs számitógépeket, és fektetik le *a szocialista tábor komputeriparának az alapjait. Néhány év múlva az Egységes Számítógép Rendszer, •vagy az ismert rövidítéssel ESZR-program égisze alatt már ezen a területen nagynak számító sorozatban készült hétféle, egymással öszszekapcsolható, egymáshoz illeszkedő különböző teljesítménykategóriába tartozó számítógép. Első lépésként a tagországok elérték az alapvető célt: az R-számltógépcsaláddal megoldhatóvá váltak a legfontosabb adatfeldolgozási adatok. Közben azonban a technika rohamlépésben haladt, igy a partnerek az elmúlt években már megtelelő tapasztalatokkal felvértezve, korszerűbb alkatrészekkel létrehozták az ESZR második számitógépcsaládját, és kidolgozták az automatizált ipari folyamatok komputerizált vezérlésére szolgáló MSZR, Mini Számítógég Rendszert is. A tízéves együttműködés sorén a tagországok között körvonalazódtak a munkamegosztás formái, szakterületei: Magyarország például az ESZRben a legkisebb, az MSZRben a legnagyobb számítógépek gyártására szakosodott Ehhez hasonlóan a perifériák területén is kialakultak a főbb együttműködési irányok: a magyarok például a képernyős megjelenítők, sornyomtatók, a bolgárok a cserélhető mágnestárcsás tárolók, a lengyelek nagy kapacitású sornyomtatók. az NDK szakemberei pedig az optikai jelolvasók gyártásában értek el jó eredményeket. Az ESZRprogramban a nyolc ország 70 gyára, 250—300 ezer munkása és 40 ezer fejlesztőmérnöke vesz részt. Amikor az ESZR-program beindult, Magyarországon mintegy 80 számítógép működött. napjainkban mintegy 950. A jelenleg működő gépek időbeli kihasználtsága már eléri a világátlagot nem ilyen jó a helyzet a minőségi kihasználtság terén. A vállalati gazdálkodás és az állami irányítás információs szükségleteinek az ellátásában a számítógép ma már nélkülözhetetlen segítőtárssá vált. siia utcai útépítésről A KEVIEP válasza Április 29-i számunkban interjút közöltünk Sípos Mihállyal, a DÉLÉP vezérigazgatójával. Ebben szerepelt egy kitétel a KEVIÉPnek az Ilona utcai útépítésével összefüggésben. Dr. Fogarasi István, a Keletmagyarországi Vízügyi Építő Vállalat igazgatója ezzel kapcsolatban a következő tájékoztató szöveg közlését kérte lapunktól: „Az Ilona utcai csatorna építésére 1978-ban, az út építésére 1979. októberében kaptunk megbízást 1980. október 31-i befejezési határidővel. A város dinamikus fejlődése azonban szükségessé tette az eredeti koncepció megváltoztatását, pontosabban az Ilona utca—Kossuth Lajos sugárút csatlakozásának áttervezését. A beruházó abból a helyes elvből kiindulva, hogy inkább egy-két évvel később. de hosszú távú tömegközlekedési koncepciónak legjobban megfelelően épüljön ki a csomópont, az új tervek elkészültéig a munkát leállította. A munka teljes befejezése attól függ. hogy a VILATI, a városi lámpázott csomópontok tervezője és kivitelezője az Ilona utca— Kossuth Lajos sugárút csatlakozásának terveit, illetve annak alapján a kivitelezést mikorra fejezi be. Ez várhatóan ez év közepe. Vállalatunk számára sajnálatos, hogy a több éve húzódó munkát a tervmódosítások következményeként teljes egészében még nem tudtuk befejezni, azonban belátjuk. hogy egy nagyváros forgalmi igényeinek legoptimálisabb kielégítése, néha óhatatlanul ilyen megoldáshoz vezet, és még mindig jobb, mint esetleg egy frissen elkészült csomópont egy-két éven belüli felbontása és átépítése." n gyermekmm segély Bedolgozóként foglalkoztatják B. F.-né szegcdi olvasónkat. Másfél éves gyermeke van, aki után eddig gyermekgondozási segélyt nem kapott, mert a rendelkezések szerint a bedolgozónak gyes nem járt. Ismerőseitől hallotta, hogy új rendelkezés jelent meg és ez a bedolgozókra is kiterjeszti a gyermekgondozási segély folyósítását. Kérdezi: mit mond erről a jogszabály, továbbá azt is szeretné tudni, hogy kapliat-e gyest gyermeke után? Az új rendelkezés szerint a gyermekgondozási segély megállapításához a korábbinál rövidebb időtartamú előzetes munkaviszony (szövetkezeti tagsági viszony) szükséges: a gyermek születését közvetlenül megelőző két éven belül 270 nap. A korábbi napi hatórai munkaidővel szemben napi négyórai munkaidő is elegendő a jogosultság megállapításához. Á bedolgozók is kaphatnak gyest, ha társadalombiztosítási kötelezettség alá tartoznak. Továbbá a mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok, azok családtagjai is, akik munkamegállapodás alapján részt vesznek a közös munkában és a szülést megelőző két éven belül 900_ órát igazolnak. Gyes-re jogosult az is, aki, bármely iskola, felsőoktatási intézmény nappali tagozatán végzett tanulmányok befejezését követően 90 napon belül munkaviszonyt, szövetkezeti tagsági viszonyt létesített, legalább 4 órai elfoglaltsággal, vagy bedolgozói jogviszonyt. Ilyen esetben előzetes munkaviszony stb. a jogosultsághoz nem szükséges. Az egyedülálló apa az anyával azonos feltételekkel veheti igénybe a gyest. Üj. hogy a gyest a gyermek egyéves korának betöltése után az anya helyett a vele közös háztartásban élő apa is igénybe veheti — közös kérelem alapján. Természetesen feltétel, hogy mindketten megteleljenek a jogszabályban előírt feltételeknek. Az apánál e feltételeknek az igénybeje. lentésnél kell meglenniük. A gyes továbbra is a gyermek hároméves koráig jár. Az új rendelkezés szerint az életkoron felül legfeljebb a gyer. mek hatéves koráig is jár, ha a gyermek tartósan beteg, vagy súlyosan fogyatékos. Régóta felmerült igényt elégít ki az új rendelkezés, hogy a gyermek másfél éves kora után a gyes-en levő — a segély teljes összegének folyósítása mellett — dolgozhat, de havi átlagban nem haladhatja meg a napi 4 órát. Az új rendelkezés szerint gyest kaphatnak azok is, akik arra a korábbi rendelkezések alapján nem voltak jogosultak, de a jelenlegi jogszabályokban meghatározott enyhébb feltételeknek megfelelnek. Az új rendelkezés szerint olvasónk jogosult a bedolgozói jogviszony alapján a gyermekgondozási segélyre gyermeke hároméves koráig. Természetesen, mivel gyermeke a másfél évet betöltötte, a gyes mellett még napi 4 órai elfoglaltságot, vagy bedolgozói jogviszonyt is létesíthet. Dr. V. M. Szegedi történészek lenúiabb kutatásaiból Az egyetemi Acta Historica nemrég napvilágot látott 71. kötete hat történész dolgozatát tartalmazza. Közös vonásuk, hogy mindegyik a középkor egy-egy szeletét helyezi nagyító alá. A kronológiai sorrendben közzétett dolgozatok közül Olajos Terézé nyúl vissza időben legtávolabbra, a VI —VII. század fordulóján élt bizánci történetíró, Theophylaktos Simokattés alakjához. Olajos Teréz az Acta Historica korábbi számaiban már foglalkozott a bizánci Mikroelem műtrágya A nitrogénműtrágya értékesebb lesz. ha mikroelemekkel dúsítják. Az Üzbég Tudományos Akadémia Vegyi Intézetének munkatársai nemrég szabadalmat nyújtottak be porított mikroelemek kivonására és készítésére. Amikor az oxigénes konverterben átfúvatják a rézsűrítményt. az elektrosztatikus szűrőkön finom por rakódik le. s ez 18 százalék rezet, 15 százalék vasat, továbbá cinket, 'kénsavat és molibdént. vagyis csupa olyan elemet tartalmaz, amelyre a növényeknek szükségük van a fejlődésükhöz. Az üzbég kutatók eljárást dolgoztak ki ebből a porból műtrágyába bekeverhető granulátum — szemcsészett termék — készítésére. Laboratóriumban 300 kg 140—145 Celsius-fokos karbamidba 3 g olyan port öntenek, amely elektrosztatikus szűrőkön rakódott le, majd az olvadékot kétperces keverés " után egy szitafenekű előmelegített edénybe öntik. A lyukakon át lecsöppenő megszilárduló karbamidgömböcskék így az említett elemeket magukba foglalják. szerző történetírói munkásságával. Ezúttal életútját és pályáját próbálja meg rekonstruálni — a meglehetősen gyér adatok miatt — Theophylaktos fennmaradt munkáinak és a bizánci történelem fordulópontjainak egymásra vetítésével. Historiográfiai jelentőségű munkát végzett Tóth Sándor, amikor összevetette a neves angol történésznek. A. Toynbee-nak a magyar őstörténettel kapcsolatos nézeteit a magyar történettudományban elfogadott álláspontokkal. Toynbee nem a magyar történelem tanulmányozása közben fogalmazta meg állásfoglalásait, hanem Biborbanszületett Konstantin császárról írott monográfiája „melléktermékeként". Tehát Toynbee nem a magyar őstörténet egészéről, mint rendszerről nyilatkozik, hanem annak csak egy-egy részletéről. A magyar szakirodalom ismerete nélkül nyilvánít véleményt több olyan kérdésben. amely tudósaink körében sem lezárt — ez teszi Tóth Sándor összehasonlító munkáját különösen érdekessé. XI—XII. századi okleveleinket újszerűen fogja vallatóra Kristó Gyula. A birtokösszeírás céljából készült oklevelek gyakran tesznek említést magányos sírokról, nemegyszer megemlítve a magányosan temetkező személyt is. ami a temetkezés és az oklevél kelte között eltelt idő rövidségére utal. Ez a keresztény szokásoknak ellentmondó tény arra a következtetésre juttatja a szerzőt, hogy „a pogányság gyökerei talán valamivel mélyebbek lehettek a magyar társadalom különböző rétegei körében annál, amint a feudalizmus propagálását forrásaink (mindenekelőtt törvényeink, valamint a krónikák és legendák) alapján következtetni lehet". Petrovics István és Rokay Péter munkái szűkebb pátriánk — Szeged, Illetve Csongrád megye — történetéhez kapcsolódnák. Petrovics István a dolgozat címében feltett kérdésre (Volt-e Szegeden bencés apátság?) nemmel felel, bizonyítva az egyetlen oklevélen alapuló feltevés ingatag voltát. Rokay Péter egy 1424-ben lezajlott, Szeged környéki birtokcseréről ír. felvillantva mind a birtokról lemondó Marótiak. mind a birtokot megszerző Csáklak lépésének okait, kapcsolódásukat az országos politikához. Az Acta Historica legújabb száma színvonalas műhelymunkát tükröz, amelynek eredményei egyformán gazdagítják a helytörténet és az országos história kutatását. F. Font Márta