Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

„A munkát dalolom..." Kitüntetett vállalat. Intézmény, szövetkezet — ki az? öt­ven-száz-kétszáz ember, egy munkára szervezett-szervezkedett közösség, amely mégis egyes emberekből áll. Kiss Péterekből. Kovács Ferencekből, Faragó Jánosokból... Lakatosokból, mű­vezetőkből. tervezőkből, kőművesekből, közgazdászokból, sofő­rökből. tanárokból, tr aktoristákból. állatgondozókból... A májusi ünnep a munka és a munkás, dolgozó ember tisz­teletében fogant, különösen a szocialista építés korszakában erre alapozódott hagyomány. Talán nem sértjük meg a dolgos közösségeket, ha éppen ezen a napon nem kitüntetett közössé­gek sikerszámairól, termelési százalékairól szólunk, hanem az emberről, a kitüntetéssel, elismeréssel a társadalmi közfigye­lembe emelt munkákollektívók egy-egy példásan helytálló, dol­gos reprezentánsairól, összeállításunk most fordított alapállású, hiszen nemcsak az egyén erényei csillanak fel a közösségben, hanem a közösség legjobb tulajdonságai is ott élnek az egyes emberben. ..A munkát dalolom..." — mondja Juhász Gyula verse. A munkát dalolja ez a májusi portrécsokor is. Szombat, 1982. május 1. 13 A fejtörés öröme N agy fejlődésnek lehettek tanúi a gyufagyár dolgozói az elmúlt években. A nagyarányú gépesítés, automati­zálás eredményeként munkájuk termelékenysége majdnem a két­szeresére nőtt öt év alatt, s je­lentősen csökkentették közben az energiafogyasztást is. Ráadásul e fejlesztések nagy részét saját szellemi és fizikai lehetőségeik fölhasználásával produkálták: műszaki szakemberek és a téem­ká fizikai dolgozói. E munka egyik résztvevője volt Bagj György, a téemká forgácsolója, ö is részese az ismét kivívott „kiváló" címnek. — Huszonkét évesen. 1966-ban kerültem a gyárba, esztergályos­nak. De hát a téemkában hamar kiderült, egy szakma kevés itt. Nincs mindenhez ember. Meg kellett tanulnom a marós, a he­gesztő szakmát is. S géplakatos­nak is kellett lennie az ember­nek. ha éppen arra volt szükség, — Alighanem szerencsém volt. Jó. ha az ember sokoldalú szak­mai tudást szerezhet, ha új is­meretekhez juthat. Ezért is vé­geztem el közben levelezőn a gépipari szakközépiskolát. Sok hasznát látom az elméleti isme­reteknek a különböző számítá­soknál. — Hogy hogyan kezdődött? Tudja, itt mindig is ki kellett ta­lálni, dolgozni valamit. Aztán 1974-ben jött a rekonstrukció, a teljesen új. termelékenyebb tech­nológia bevezetése. Néhány alap­gépet megvettünk importból, töb­bek közt a termelés nagyságrend­jét meghatározó mártógép kor­szerűsítéséhez szükséges kiegészí­tő berendezéseket. Ezekhez vi­szont a gépünket ls át kellett ala­kítani. Kitaláltuk, megcsináltuk. Es a többi gépet ls. Igv sokkal olcsóbb, s mindazt tudiák a mi gépeink is. amit a külföldről származók. — Hogy hány újításom van? Nem tudom, tán húsz lehet. Da hát itt ilyen a szellem. Ösztönöz a vezetés is. feladatokkal és pénz­zel is. Nálunk a brigádban az egyéni vállalások között ls sze­repel. hogy mindegyikünk több szakmát is megismerjen, kitanul­jon. Ezt Pemcsak ösztönzik. a munka is kényszerit rá bennün­ket. Jó érzés az. hg például Bo­rovics József műszaki vezető hoz egy tervet, ötletet, ml pedig megcsináljuk és sok helyen 1a­vítanl is tudunk az eredeti váz­laton ... Borovlcs József műszaki veze­tő: mindent észrevesznek. min­dent megoldanak ezek az embe­rek. Elkészült a saját tőkaköz­pontositó. Voltak gondok a ve­zérléssel. Gyuri — mondtam — ezt meg kellene oldani. Látja, már Itt van a kezében az új be­rendezés. Sz. L A mának és a A z építészet szürke eminen­ciásai a statikusok, akik a vázat, a szerkezetet ál­modják meg. Persze, nem keve­sebb fantáziára és szakmai tu­dásra van szükség ebben a mű­fajban sem, mint a tervezés lát­ványosabb szakaszában. Így az­. tán intézeten belül nagyon ls jól tudják, ki a jó statikus. Amikor a CSOMITERV igazgatójának gratuláltam a Kiváló Válallat ki­tüntetéshez és arra kértem, hogy ebből az alkalomból egy jó ter­vezőnek mutasson be. Kucsora Sándorhoz kalauzolt. A 32 éves mérnök — statikus, tavaly Ki­váló Dolgozó volt. most pedig megkapta a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. » — Csak nem olyan mostoha a sors a szerkezettervezőkhöz — mondom viccelődve. — Pedig higgye el. azért hálát­lan a ml munkánk, mert semmi nem látszik belőle. — Csak kiderülne előbb vagy utóbb, ha valami hibázna. — Az már tragédia lenne. Ml csak egyféleképpen dolgozhatunk: pontosan. Mióta a CSOMITERV­hez kerültem, csak statikával foglalkozom. Amint lobban el­mélyültem a szakmában. azon vettem észre magam, hogy egy bűvös világba kerültem. — Melyek voltak eddig a nagy feladatai? — Az egyik az ópusztaszerl „szegedi kapu", a másik is ópusztaszerl, az emlékparkban a múzeum. Az előbbi már látható teljes életnagyságban, az utóbbit most megmutatom papíron. Hatalmas méretek, nagy kupo­la. Csodálkozásomra nem késik a szakszerű magyarázattal. — Az ópusztaszerl múzeumot rögzített faszerkezettel fedik majd le. aminek a főcsarnoka 45 méter átmérőjű körhenger. Na­gyobb. mint az újszegedl kug­lófra emlékeztető termálfürdő. Az ópusztaszerl kupola nem lesz középen alátámasztva. Életem ed­digi legnagyobb feladata volt ennek a szerkezetnek a kidolgo­zása. Opusztaszert azért emiitet­tem, mert álmaim csúcsát jelenti. Megmozgatta a fantáziámat, nem rutinfeladat. — Sok a rutin a munkájában? — Mint mindegyik foglalkozás, a mienk sem csak a nagy álmok sorozata. Ilyen különleges fel­adat valóban ritkán adódik. De egyik épület sem volt hálátlan, mindegyikben örömet leltem ed­dig. Az igaz. és ez már szállóige, nekünk csak egy „ellenségünk" van, a rajzpapír. — Hogy értsem ezt? — A kivitelező technikai és technológiai felkészülts-Béhez valamint a társadalom anyagi le­hetőségeit figyelve kell tervezni. Nem a jövő századnak, de úgv gondolva a Jövőre, hogy egy-egy ház a szakmai társadalmi és esztétikai elvárásoknak eleget te­Nincs gyönge a láncban A MEDIKÉMlA-hoz 1974. jú­niusában kerültem — me­séli Fránvó Andrásné bri­gádvezető. — Nem szeretek sű­rűn állást változtatni. Régebben a KSZV-ben dolgoztam, ió he­lyem volt. csak elkezdtem köhög­ni a portóL és nem bírtam to­vább a szövőgépek mellett a munkát Később hat évig jártam egy téeszbe. Ott is 161 éreztem magam, de aztán egyesült a gazdaság egv gyengébbel, meg­változott a korábbi rendszer. Vá­sároltak egy csomó gépet, keve­sebb szükség lett a magamfajta gyalogmunkásra. Fél évig takarí­tottam az egyetemen, akkor ol­vastam az újságban, hogv mun­kásokat keres a MEDIKÉMIA, jelentkeztem, azóta vagyok itt Nem kívánkozom el innét. — Mi a dolga? — UniverzfjUsnak kell lenni. Legtöbbször töltünk a géppel, feladatunk az ügynevezett Jeori­ginálás": lezárjuk az aerosolos palackot. Ez szalagmunka: igazi csapattevékenység. A KSZV-ben a szövőgép csak az enyém volt az én sikerem a géptől és a sa­ját munkámtól függött Itt. ha egy láncszem kiesne, az egész kollektíva látná a kárát. — Melyik a 1obb? — Nagyon jó kollektíva gyűlt itt össze, idősebbek, mindenki tudja a dolgát segítünk egymás­nak. nincsen gyönge szem a láncban. Az utóbbi években ren­geteget könnyebbedett a munka: mióta megvan a zsugorfóliás csomagoló, mióta nagy teljesít­ményű töltőgépeken dolgozunk, azóta figyelni kell legfőképpen, kevesebb fizikai erőre van szük­ség. — Milyen a légkör? — Jó. A szövetkezet sikeresen dolgozik. Magam is tag vagyok, sőt a vezetőségbe is beválasztot­tak. Itt mindenki számára nyil­vánvaló az érdekazonosság a cég egésze és munkások között. A vezetők tájékoztatnak a gondok­ról is: arról, ha gyorsan föl kell adni egy-egy szállítmányt, vagy egyéb sürgős tennivaló előfordul. Olyankor addig dolgozunk, míg kész nincs. amit. elterveztünk — Vezetőségi tagként bele­szólhat a szövetkezet ügyeibe? — Beleszólhatok. — Beleszól? — A szövetkezet vezetői pon­tos helyzetismertetést, döntési al­ternatívákat hoznak a vezetőségi ülés elé. Ha valamit nem értek, meg szoktam kérdezni. Ügy nem L akatos Sándor a lakatosok csoportvezetője a házgyár­ban. — Stílusosan válasz­tott szakmát... — Alapszakmám gáz- és víz­vezeték-szerelő. A harmincegy éves fiatalember „öreg" dolgozója a kompletláclós üzemnek, hiszen az általános Is­kola befejezése után lépett az építővállalat dolgozóinak sorai­ba, s tanult mesterséget. Később a Rózsa Ferenc szakközépiskolá­ban érettségi bizonyítványt is szerzett. Mit csinálnak a házgyári laka­tosok ? — Most éppen szellőzőberen­dezéseket készítünk a békéscsa­bai építkezéseinkhez. Persze, az ilyen berendezéseket az építkezés helyszínén ls el le­hetne készíteni, de éppen azért van ez a korszerű központi üzem. hogy gyorsabban és minő­ségileg is jobban legyártsák az épületek vas-, fém- és lemez-..al­katrészeit". Lakatos Sándor ti­zennégy fős csoportja a Kossuth II. szocialista brigád. Kétszer nyerték el a vállalat kiváló bri­gádja címet. — Most gyarapodtunk egv új irigádtaggal — Vannak fölvételi követel­mények? — Igen. a fölvételhez ki kell járni az elöiskolát. Példamutató munkát végezni, a társadalmi ak­ciókban részt venni és természe­tesen a kollégákhoz való normá­lis viszony is föltétel. A naplóból jegyeztem ki. hogy a tavalyi munkájuk alapján a szocialista brigádkitüntetés arany fokozatát kapták. Lakatos Sán­dort nemrégiben a Vállalat kivá­ló dolgozója kitüntetésben része­sítették. Két évvel ezelőtt elnyer­te a Szakma ifjú mestere címet is. Hosszasan sorolja mesterségük mindennapi tennivalóit, szerszá­maik sokaságát. Olykor fizikailag is nehéz a lakatosok munkája, hi­szen a rókusi gázkazánhoz ké­szülő egyik vasidom például ke­reken hat mázsát nyom. Beszélgettünk arról is. hogv egy Ilyen nagyvállalaton belül mekkora szerepe van egvetJen lakatosnak abban, hogy Kiváló vállalat kitüntetést kaptak. — A mi munkánk nem olyan látványos, mint a panelszerelőké, a kőműveseké, de a ház csak ak­kor egész, ha a lakatosok is" le­tették névjegyüket, és különösen akkor, ha pontos munkát határ­időre végeztek. — Egy ember ls érzi. hogy ré­szese a sikernek? — Feltétlenül Nekem az a vé­leményem. hogv mindenki a salát munkálat végezze el rendesen akármilyen kicsinek ls tűnik a nagy egészben. Az összkéo csak akkor teljes, ha minden szög. minden tégla, minden kalapács­ütés a helyére kerül. jövőnek gyen. Epp ezért, amikor leülök, meg kell húzni egy vastag vo­nalat — amit persze szimboliku­san értsen —. ami állit paran­csol a fantázia csapongásalnak. H. M. Minden munka fontos szem bólintok rá semmire, hoev nem értem, miről van szó. Más kér­dés. hogy a véleményünk leg­többször megegyezik » vezetőké­vel. ök is a szövetkezet, javát akarják, és igyekeznek a legjobb megoldásokat megtalálni — Családja? — Deszkről 1árok be naponta. A fiam katona. n lánvom már férjnél van. — Nem nehéz a bejárás? — Megszoktam. Ha 1ól utána­számolok. Deszkről sem jön sok­kai tovább a busz. mint Tarján­ból. — Miért kevés a fiatal erre a munkára? — Talán mert nehéznek tart­iák. Pedig már nem nehéz. Vagy azért, mert koszosak le­szünk. amikor megfogluk a zsá­kot. Na és? Azért van a szap­pan. hogy munka után megmo­sakodjunk vele. Innen szeretnék nyugdíjba menni. Az a legfőbb vágyam, hogy egészséges marad­jak. T. L

Next

/
Thumbnails
Contents