Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-09 / 107. szám

3 Vasárnap, 1982. május 9. Csuklós trolibuszok aiiiün—ii.wiiiiiiin I mm— mmnmmam A látszat csal — ez a lármű nem autóbusz, hanem az Ikarus-evár és a Ganzmüvek új trolibusza Tartós próbaüzem — röviden igv fogalmazhatnánk meg a célt, amiéi t az Ikarus-gyár és a Szegedi Közlekedési Vállalat között létrejött együttműködési megállapodásnak megfelelően néhány nappal ezelőtt Szegedre érkeztek a hazai járműipar újdonságai: a csuklós trolibuszok. Az egyikkel a május elsejei felvonuláson már megismerkedhettek a város lakói, most részletesebben is szeretnénk bemutatni a kocsikat. Az Ikarus-gvár trolibuszai körülbelül harminc kilométert áramkimaradás esetén is meg tudnak tenni — benzinmotoros berendezésükkel eljuthatnak a javítóműhelybe. A kocsik háromféle motorral készültek (mindhárom Szegeden vesz részt majd először rendszeresen a forgalomban) — az egyik motor szállítója a Ganz Villamossági Művek, a másik kettőt importból szerezték be. A karosszéria ismerős lehet — hiszen a 280 T—6 jelű autóbuszok kocsiszekrényét használták fel a fejlesztő mérnökök. A 16,5 méter hosszú, korállpirosra, illetve sötétbordóra festett kocsik az egy évig tartó szegedi tartós próbaüzem előtt már több külföldi kiállításon „bemutatkoztak" a szakembereknek — az Ikarus ugyanis exportajánlatának választékát szeretné e járművekkel bővíteni. Száznegyvenöt utas fér el a kényelmes és csöndesen járó trolibuszokban. melyek a szakmai érdeklődést elsősorban energiatakarékos berendezéseikkel keltették fel. Olyan szerkezettel látták el a kocsikat, amelyek műszaki hiba esetén megakadályozzák a felsővezeték leszakítását. A járművek elektromos berendezései tirisztoros vezérlésűek, a fékezéskor energiát termelnek és juttatnak vissza a hálózatba. Az Ikarus 200-as autóbuszcsalád szerkezeti elemeinek és a Ganz-művek elektromos főegységeinek felhasználásával készült — és képünkön is bemutatkozó — csuklós trolibusz utasainak kényelmét szolgálja a légrugózás, vezetőjének fáradását pedig az ergonómiai szempontok szerint kialakított vezetőhely csökkenti. Az SZKV a május elsejei bemutatás után megkezdte az előkészületeket a járművek forgalomba állítására. Mivel azonban ilven típusú trolibuszai mindeddig nem voltak a hazai járműparknak, előbb a KPM szemléjén, majd a rendszertechnikai engedély beszerzése után a hatósági műszaki vizsgán kell helytállniuk a kocsiknak. S közben jogosítványt kefl kapniuk a csuklósok vezetésére az SZKV trolibuszvezetőinek is. Ezért aztán va lamicskét még várniuk kell a szegedi utasoknak arra, hogy az új trolibuszokra flelszálkhassanakaz 5-ö» vonalon. De ha a kocsik végül beválnak a szegedi forgalomban, minden bizonnyal itt is maradnak a próbaüzem után, végleges használatra Lelkesedés felsőfokon Egy szombat a Vér-tón Szinte már a közhelyek közhelye, hogy erre vagy arra nincs pénz, esetleg árnyaltabb megfogalmazásban „a jelen gazdasági körülmények között nem időszerű" egy dolog megvalósítása. Nem meglepő hát. ha az Ipoly sor és a Vér-tó környékének újrókusi lakói is ezzel találták magukat , szembe, amikor a tanácsnál érdeklődtek, mi lesz a tó sorsa, s ha valamit terveznek vele, mikorra valósul az meg. Az. hogy a tervek mit írnak elő. a dokumentációból könnyen kiderült, s a kép megnyugtató volt, elvégre a mocsárnak is csak nagy fantáziával nevezhető Vér-tó ízléses rekonstrukcióját tervezték. Am a csaknem 40 milliós ..bekerülési költség" eleve a távoli remények világába helyezte aat. Reális és elfogadható távlat. ha az irodából nézzük. Annál kevésbé az, ha nap mint nap a házunk ablakából. hogy az elénk táruló panoráma „Tájkép csata után." Ezt ismerte fel Apró Juhasz János, az új házsor egyik lakója és Firbás Zoltán, a DÉLÉP mélyépítési üzemigazgatóságának programzója. s a tanács — korábbi rossz tapasztalatokon óvatossá edződött — illetékeseivel tárgyalvaegyezkedve végül is átdolgozták az eredeti rendezési tervet, mintegy 30 milliót megtakarítva, reálisan megvalósítható kiviteli tervvé varázsolták. Ehhez aztán a tanács, látva a lelkesedés mellé párosult tenni akarást, megadta azt az anyagi segítséget, amely megadható. Az ősszel indult munka eredménye ma oly látványos, hogy az arra járók és az arra lakók megállnak csodálkozni. Ezt így is lehet? A szokásos fordulat, miszerint a környék aprajanagyja munkába áll. itt a munka egyetlen lehetséges leírása. Mondják, ha egyszer egy üzlet megindul! Ugyanis látva a helyiek értelmesen szervezett munkáját. a város más táján lakók is ide jönnek. — Ez az a példa, amely a tanács messzemenő egyetértésével találkozik — mondja Joó Antal, a városi tanács társadalmi munkaszervezési főelőadója. — ön miért dolgozik? — kérdezem Dombi Endrétől. — Mert jő érzés tudni, hogy van a munkának látszatja. — Itt. lakik? — Egy kicsit messzebb. Mezőberénvben. Hogy a jól átgondolt társadalmi munkát nemcsak a hétvégén lapáttal, ásóval szöszmötölő emberek hada jelzi, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az utóbbi napokban rendszeresen munkagépek is dolgoztak a Vér-tó körüli terep rendezésén. Mégpedig azért, hogy a közületek és nem kevésbé a szegedi lakosok felajánlotta dísznövénveket, gyümölcsfákat. díszfákat, cserjéket ültethessék az arra vállalkozók. Emellett pedig a városi tanács megrendelte a DÉLÉP-tól hivatalosan a Vér-tó „űiiávarázsolásának" kivitelezését. Rövidesen nekilendülnek a tóépítő földmunkagépek. Azt. hogy mi minden lesz a környéken, felsorolni nehéz lenne. A most még pocsolya Vér-tó például halastóvá változik. S7ánkózódomb és rönkvár lesz a gyerekeknek, terveznek szoborparkot. sőt az ötletek közt vadaskert is —'egyelőre még szerényen, de meghúzódik — szerepel, és az egyik sarokban 48-as emlékhelyet is létesítenek. Nemzetiszínű lobogó jelzi az egyik garázs fölött, hogy ott van a társadalmi munkások főhadiszállása. Mint valami hadműveleti terv. úgy fekszik kiterítve és körben a falon felfüggesztve a munkákra vonatkozó dokumentáció és a különböző felajánlásokkal jelentkezők jegyzéke, névsora. Ak Erdőfelügyelőség fákat, a rózsái vadásztársaság élő állatokat ajánlott a vadaskerthez. Sípos Mihály szegedi kertész dísznövényeket. Terhes Mihály faanyagokat bocsát a társadalmi munkások rendelkezésére. Akik között iskolás gyerekek is szorgoskodnak. Kálmán Tibor a gedói iskolából, Mezei Csilla a Dugonics iskolából. Lévai Géza a béketelepiből. Szilágyi László a Gutenberg utcai iskolából, Mihátik János a Tömörkény gimnáziumból és húga. Viktória a Juhász Gyula gyakorlóból. Kis csapat érkezik Frank Gábor tanár vezetésével a Garam utcából. Magyar József is aligha vallhatia magát rókusinak. hiszen ő a Csillag térről jött ide. A DÉLÉP mélyépítési üzemigazgatóságának KISZ-szervezetét képviseli ... Meg kéne mindegyiket kérdezni, s valami okos. jól fésült nyilatkozatot szerezni tőlük. De inkább adjatok fiúk ásót. jut még nekem is egy fa. amit elültethetek. Igriczi Zsigmond Politikai rendszer es A

demokrácia egyik legnagyobb filozófusa, Jean Jaques Rousseau azt írta: „A szó szigorú értelmében véve igazi demokrácia soha nem létezett és nem is fog létezni soha. Ellentmond a dolgok természetes rendjének, hogy a sokaság kormányozzon és a kevesek kormányoztassanak." E szkeptikus jóslat ellenére emberi közösségek és nemzedékek sora tette fel életét arra, hogy demokratikus kormányzati rendszert hozzon létre, és ilyen hatalmi berendezkedést működtessen. Marx hangsúlyozta, hogy a demokrácia szolgál minden államforma igazságául és hogy a szocialista-kommunista társadalom adekvát hatalmi berendezkedése a demokrácia, bár nem zárta ki azt, hogy despotikus-diktatórikus formában is létezhet átmenetileg. A szocialista társadalmak történetét vizsgálva azt kell mondanunk, hogy hosszú évekig a szocializmushoz méltatlan, tőle idegen diktatórikus hatalmi berendezkedés működött. Leszűrhető az a következtetés, hogy a szocialista-kommunista társadalom igazi történelmi próbatétele nem csupán a társadalom gazdasági-anyagi-műszaki bázisának megteremtése és a világ élvonalához felzárkózó fejlesztése, hanem hatalmi rendszerének demokratizálása is. A szocialista demokrácia a szocializmus érettségének és történelmi távlatokban életképességének igazi fokmérője. A szocialista demokrácia és politikai mechanizmus történetét vizsgálva megállapítható, hogy a magyar szocialista társadalom kialakulásának és fejlődésének első évtizedében a gazdasági rendszer és a politikai rendszer makrotársadalmi viszonyában a politikai rendszer szinte végletekig fokozott elsődlegessége és meghatározó szerepe érvényesült. Ennek részben eszköze, részben következménye volt, hogy csupán a politikai rendszer felől épült ki a politikai döntések közvetítő mechan:zmusa, a gazdasági rendszer felé. A társadalmi integrációnak és a gazdaság és politika kapcsolatának ez a fajtája egyszerűen kizárt mindenféle demokratikus közvetítő mechanizmust: a politikai döntések konktrolliát és befolyásolását, a szervezetek és közösségek autonómiáját, az érdekek csoportérdekké integrálódását és politikai akaratként való kifejeződését, így nem csoda, hogy a politikai élet egyik legfontosabb kategóriája, az érdek, egyszerűen kikerült a politika elméletéből és hétköznapi szótárából. A stabil és erős, széles társadalmi alapon nyugvó hegemonisztikus szövetségi blokk helyett rendkívül instabil, csupán apparátusbázisú naonopolisztikus hatalmi blokk jött létre. A demokrácia pedig nem egyszerűen korlátozódott, torzulást szenvedett, lecsökkent ebben a hatalmi és társadalmi reprodukciót vezérlő mechanizmusban, hanem rendszeridegen elemként ki sem bontakozhatott. Ezért — véleményem szerint — 1956 őszén a magyar társadalom nem egyszerűen gazdasági és politikai-bizalmi válságba került, hanem a társadalmi reprodukció és integráció hatalmi mechanizmusának egésae került válságba, mondott csődöt. A politikai mechanizmus szinte korlátlan elsődlegessége jegyében működő társadalmi integrációt és hatalmi rendszert néhány rendszertipikus (a rendszer egészét meghatározó) elve a szocialista demokrácia fejlődésének szempontjából jól jellemzi: 1. A kapitalizmus államközpontú politikai rendszerével szemben a szocialista társadalom pártközpontú politikai rendszer, melyben a kommunista párt került a társadalmat integráló és a társadalmi reprodukciót vezérlő hatalmi mechanizmus centrumába. 2. Ebben a rendszerben a hatalom megszervezésének Gramsci által monopolisztikus hatalmi blokknak nevezett berendezkedése alakult ki, amelyben a párton belüli demokratikus hatalmi egyensúlyozás éppen úgy nem érvényesült, mint a párt és a párttagok, a párt és a szövetségesek, a párt és a társadalom egészének viszonyában. 3. A monopolisztikus hatalmi rendszer legfőbb szervező elve a nagyon erős centralizáció volt, melynek keretében minden társadalmi probléma, igény, feszültség a hatalmi hierarchia hosszú vertikális útjára került. 4. A politikai rendszer által „felszippantott" gazdaság, a gazdasági-termelési viszonyokat helyettesítő politikai integráció óriási mennyiségű adminisztratív feladatot termelt ki, s e feladatdömping megoldásárra óriásira duzzadt politikai és gazdasági bürokrácia jött létre. 5. A politikai és gazdasagi centralizáció megállíthatatlannak tűnő szervezeti koncentrációval járt együtt, ami tovább erősítette az irányítás centralizmusát. 6. Ez együtt járt az állami, a párt- és a társadalmi szervezetek egymásba csúszásával, hataskörük összekeveredésével, amit részben egy-egy vezető többes szervezeti tagsága, a pozíciók halmozása jellemzett, részben a * A fenti irás a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában 1982. április 28-án elhangzott előadás rövidített változata. mindenféle hatáskört koncentráló bizottságok hatalmi szervezetei valósítottak meg. 7. Ebben a politikai mechanizmusban a hatalmi és hierarchikus függőségek személyi függőségen alapuló rendszere épült ki, mely a hatalmi viszonyokat teljesen bizonytalanná és kiszámíthatatlanná tette. 8. A hatáskörök megoszlásának sajátos „zsákmányrendszere" alakult ki, ami azt jelentette, hogy egy-egy személynek, szervezetnek nem annyi hatásköre, döntési jogosítványa volt, mint amennyit előírtak a jogszabályok és szervezeti-működési szabályok, hanem annyi döntési joggal rendelkezett mindenki, amennyit magához tudott vonni, amíg hatalmi ereje mások ellenállásába nem ütközött. Ezek az elvek egymást felerősítették, hatásukat kummulálták és egyenkénti megváltoztatásukat lehetetlenné tették. Ennek a társadalmi reprodukciót vezérlő politikai mechanizmusnak a megváltoztatása csak a következő három elv együttes érvényesülésével valósulhatott meg az ellenforradalmat követően, az MSZMP politikája nyomán: a centralizált reformok elve, a reformok totális érvényesítésének elve és a reformok egyértelműségének elve. Ez azt jelentette, hogy a centralizációt továbbra is fenntartó irányítási mechanizmusban gyökeres irányítási reform csak felülről elindítva, a társadalmi élet szinte minden területére kiterjesztve, és kétségeket nem hagyóan egyértelműen valósítható meg. E három elv együttesen biztosíthatta azt az átütő sikert, ami az MSZMP politikáját az elmúlt 25 évben kísérte. Ebben a negyedszázadban a szocialista társadalom integrációs mechanizmusának minőségileg magasabb rendű típusa alakult ki: a gazdasági és a politikai rendszer két irányú közvetítések révén összekapcsolt integrációs mechanizmusa, amelyben a politikai rendszer dominanciája tovabbra is érvényesül ugyan, de a társadalmi alrendszerek közvetítéses kapcsolataikban megőrzik mozgásterük és speciális törvényszerűségeik társadalomszervező hatását. Az MSZMP politikai gyakorlata a szocialista társadalom fejlődésének egyik lehetséges törtenelmi alternatívája: a racionalizált és hatékony társadalmi reprodukció és a demokratikus hatalmi berendezkedés egysége. Elsőrendű fontosságú feladatnak tartom ebből következően hazánkban a szocialista demokrácia továbbfejlesztését, mégpedig a párt által központilag irányított reformok sorozatával; totálisan, tehát minden politikailag jelentős közösségi viszonyra kiterjedően érvényesítve; és kétségbe nem vonható egyértelműséggel szorítva háttérbe minden antidemokratikus politikai ambíciót. E három elv jegyében következetesen folytatott reformpolitika nemcsak a racionalitást és a demokrácia érvényesülését biztosítja a társadalmi reprodukcióban, de egyúttal jelentősen megnöveli a társadalom tanulási, innovációs és adaptációs képességét is. Az MSZMP programja világos és egyértelmű a szocialista demokrácia fejlesztésének szükségességét illetően. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek tennivalóink. Hadd utaljak csak két nehézségre. Az egyik, hogy társadalmunk szocialista fejlődésének antidemokratikus mechanizmusából jó néhány elem megtalálható még ma is, mind a gazdasági, mind a politikai rendszerben, mind pedig a kettőt összekötő közvetítő mechanizmusban; a másik, hogy a demokratikus politikai kultúrát nem lehet elméletileg elsajátítani és átültetni a gyakorlatba, hanem csak demokratikus politikai gyakorlat során válhat először gyakorlati készségekké, majd elméleti tudássá. É

rdemes fölsorakoztatni azokat a vezérlő elveket, amelyek az ez irányú fejlődést elősegíthetik. Mivel a demokrácia osztálytartalmú és történelmileg konkrét, a szocializmusban akkor beszélhetünk a demokrácia érvényesüléséről, ha a szocialista társadalmi viszonyok talaján keletkező érdekkülönbségek, mint politikai véleménykülönbségek a társadalom politikai rendszerében kifejeződhetnek, s ezek részt vehetnek a döntések előkészítésében, meghozatalában, végrehajtásában és ellenőrzésében. Ahhoz, hogy a demokrácia. mint a politikai hatalomgyakorlás pozitív értéktartalma megvalósulhasson, egymással szorosan összefüggő feltételek és garanciák megteremtésére és szervezeti eszközök biztosítására van szükség. A szocialista társadalom viszonyai kőzött biztosíthatók a demokratikus hatalomgyakorlás feltételei, kiépíthetők a működéséhez szükséges szervezeti-intézményi keretek, megvalósítható a demokratikus hatalomgyakorlás tartalmi és formai egysége. A szocialista társadalom építésének egyik legfontosabb társadalompolitikai célja, úgyis mondhatjuk, hogy a szocialista társadalom „érettségének fokmérője" történelmi perspektíváját meghatározó jelentőségű feladata: a szocialista demokrácia állandó fejlesztése. IM. Bihari Mihály f