Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

Szombat, 1982. május I. Navigare necesse est BARCZANFALVY FERENC RAJZA Maia, maja, május L

egszebb hónapunkhoz, a virágfakasztó, rügypattintó májushoz érkezvén bizonyára sokukban merül fel at, kérdés: ugyan miért éppen ezzel a kedves hangulatú, lágyan zengő névvel Illetjük az április és június közé ékelődő harmincegy napot. ... Nos, azért, mert ez egy olyan feldojkáló. „anyás" Időszak. s ugyan ml más Illene rá. mint az a gzó. hogy anya. A május elnevezés ugyanis ebből az eredetileg Maia hangzású ősi latin névből származik, amely nem volt mái. mint a mitológiából Jól Ismert Mercuriusnak, az utazók, a kereskedők és a tolvajok Istenének anyja. A görögök hitregéiben szintén úgy szerepelt, mint „anyácska". Innen tehát a május hónap máius neve! Am. ha már szóba került ez az Ikrek Jegyében eltelő Időszak, illendő még egy s mást elmondani róla. A kertészkedők jól tudják, hogy valóban Ilyenkor tobzódik a legjobban a szerves élet. Nem cs.xta tehát, hogy az Isteni MaL át — Maját —. míg latin és görög hívói hittek benne, nemcsak mint rakoncátlan fiacskájának világrahozóját tisztelték, hanem úgv ls becsület övezte, mint a föld termékenységét oltalmazó égi lényt. A történelem meg a politika iránt érdeklődők viszont afelől lehetnek tájékozottak, hogy május hava, pontosabban annak legelső napja hosszú Ideje a dolgozó ember nagy kitárulkozásának, a megpezsdült természettel való találkozásának az ünnepe volt. Amikor pedig egyre inkább a kevesek birtokába került az életet adó — a persze hasznot hajtó — természet, akkor mindinkább politikai eseménnyé tették ezt a találkozást a kétkeziek, lgv lett május elseje. u munkásosztály nemzetkőzi összefogásának ünnepe, amelyet 1869-ben. a II. Internacionálé kongresszusa hivatalos eseménynyé nyilvánított. 8 tette ezt annak a haymarketi (USA) vérengzésnek az emlékére, amikor a felvonuló tömegbe belelőttek. Mindez 1886-ban történt... A néprajz, a népszokások Ismerői pedig kedves eseményként tartják számon a májusfa — egyes vidékeken így mondják: májfa — Állítását. Ez is H hónap legelső éjszakáján történik. Mégpedig úgy. hogy a kedvese ke. gyemé áhítozó legény egy frls«•» -náéott, szalagokkal, színes kendőkkel feldíszített fiatal husángot szúr vagy ás le a leányos ház elé, illetőleg annak kertjébe. Nagy titokban kell ezt megcselekedni, mert így igazi a bók. így teljes a kedvesség. És még egy május ünnepi szokási Ez is fához kapcsolódik, de annak a vastagabbik fajtájához. Magyarán azokhoz a termetes és sima felületű rudakhoz, amelyeket az egyik végükön mindenféle ajándéktárggyal — teli borosflaskákkal. fonatos kalácsokkal, legényeknek való kézi eszközökkel stb. — jól feldíszítenek. aztán a másik végüket eróser a földbe illesztik. és amikor égnek mered a dorong, lehet felkúszni rá. Aki valamelyik jutalomfélét eléri, azzal ereszkedik alá a nézők nagv tapsa. üdvözlése közepette. Ezt az ún. díjmászást a május elsejei majálisok íő-íő számaként rendezték meg a múltban, és kerítenek sort rá itt-ott még ma is. Maia — Maja — mama, tehát még ilyen virtuskodá&ra is átörökítette a nevét... A. L. A tiszai hajózásról Ma is legkedvesebb emlékeim között őrzöm azokat az éveket, amikor hajóval utaztunk Szegedről Csongrádra. De hol van már a tavalyi hó, s vajon hova lettek a tiszai hajók? Még a fölszabadulás után is jártak személyszállító hajók Szolnokig. Kiránduló diákokat, kofaasszonyokat, s egyszerűen utazni vágyó embereket vittek a folyó kanyargós útjain. Az Igaz, hogy lassan úszott a gőzös fölfelé, de olcsó volt és szép. Egy ideig nagy csönd vette körül a folyami hajózás ügyét, majd, amikor az energiaárak hihetetlen gyors növekedése elgondolkodtatta az embereket, újból szóba hozták a folyami áru- és személyszállítást. Erről a kérdésről, a Tiszáról, mint vízi útról és kihasználásának helyzetéről, lehetőségeiről beszélgettünk Árva Ferenccel, a MAHART folyamhajózási üzemigazgatóságának szegedi felügyelőjével. — Mikor maradt abba a tiszai személyszállítás? — A hatvanas évek legelején, de talán már jóval előbb elhervadt a folyami hajózás. Utoljára a „Délibáb" nevű motoros hajó búcsúzott, amely korábban Csongrádig közlekedett. — Miért a búcsú? — Végül is a „Délibáb" már csak kirándulókat szállított alkalmanként, de később a Tisza vízviszonya) ls megváltoztak. Pontosan nem tudnám megmondani, hogy miért, de állítólag a folyó felső szakaszain igen kiirtották a fákat, s most nincs, ami a hordalékot rendesen megfogná. A lezúduló hordalék megváltoztatja a folyó természetét is. Medre már alig van, csak „alja". — Mégis alkalmas hajózásra? — Valamikor úgy vélték, hogy talán egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb a vasút és a közút áruszállításra. Éppen ezért el is hagyták a vízi utakat a fuvarozók. Persze az is közrejátszott ebben a témában, hogy a folyó melletti vagy ahhoz közeli vállalatok, termelő szervezetek nem is foglalkoztak a vízi utak lehetőségeivel, nem mérték föl pontosan, hogy milyen lehetőségeket nyújthat a folyó főleg az áruszállításban. — Vannak egyáltalán vízi jármüvek erre a célra? — Voltak is és vannak !s. Jelenleg is használják a 400 és az 1000 tonnás uszályokat. Gabonát, takarmányféléket, zúzott követés sódert szállítanak. Az algyői folyami rakodóállomásról külföldre is indulnak teherhajók. De sokkal több is igénybe vehetné a folyókat, elhajózhatnának áruval megrakva akár a nyugati országokba, de különösen a közeli országokba: Jugoszláviába, Romániába, Bulgáriába és a Szovjetunióba vihetnének rakományokat és visszafelé újból megrakva érkezhetnének hazánkba. — Állandóan panaszkodnak a záhonyi vasútállomás túlterheltségére, talán a vízi út valamelyest tehermentesíthetné a vasutat? — Ezzel mi is egyetértünk, de az ls igaz, hogy a vasút nem szívesen adja át a szállítani valót, a vízi útnak, pedig a környező országokban éppen az ellenkező törekvések kaptak szabad utat, mivel a vízi út olcsóbb a közútnál, de még a vasútnál is. Azt tapasztaljuk, hogy mindenütt újra „fölfedezték" a folyókat, sőt képesek nagyobb beruházásokra is, csatornák építésére, hogy teljesebbé tegyék az egészet. Nem szükséges bővebben magyarázni, hogy egyszerre nagy mennyiséget lehet folyami utakon szállítani. — Korábban gyakrabban hallottunk a Duna—Majna—Rajnacsatornáról, s arról is, hogy mi, magyarok érdekeltek vagyunk ebben. Most mi a helyzet? — Ebben a programban ml Is benne vagyunk, s a tőlünk elvárható módon bekapcsolódunk a tervezett vízi útba. Sőt a vízi járművek, folyami bárkák gyártásában és javításában is közreműködünk. — Mikor lesz teljes ez a csatornarendszer? — Ez nehéz kérdés, s talán nem is mindig csak pénz dolga. — Elképzelhető-e, hogy esetleg újra lesz a folyón személyhajó, személyszállítás, kirándulójáratok menetrendszerűen vagy alkalmilag? — Jelenleg egyáltalán nincs személyforgalom a Tiszán. — Miért nincs? — Nem lenne rá kereslet, nincs igény. A vonatok, a buszok és természetesen a személygépkocsik gyorsabbak a hajónál. — De vannak különleges igények is, amikor az emberek nem a gyorsaságot választják. S nosztalgia is van a világon. Azt is el tudom képzelni, hogy a családfő fölrakná a famíliát a hajóra és később Csongrádon vagy Szolnokon várná személykocsijával. S ez at út természetesen fordítva is érvényes Szolnoktól Szegedig. — Ez elképzelhető. Tavaly volt 160 személyes vízi busz, diszkóprogrammal úszkált a Tiszán, s úgy tudom, nem fizettek rá az üzembentartók. — Jó megoldás a dizskóhajózás is, de nem pontosan erre gondoltam, hanem a menetrendszerű és nagyobb távolságra járó kiránduló hajókra, utasszállításra. Az erdőket is átszerő kisvasutak reneszánszukat élik, sőt sok helyütt milliókat költenek arra, hogy megmentsék a használaton kívülre kényszerített kisvasutakat, de az sem ritka, hogy újajat építenek. A Tisza mindenütt a gyönyörű természetet nyújtja ingyen és bérmentve. Jgaz? — Igaz, s elképzelhető volna mindaz, amit fölsorolt. A szórakozás miatt is, de közben egyszerűbb igényeket is kielégítenének a folyami hajók. S természetesen a turizmus, a vendéglátás programjaiba is illeszkedhetne, hiszen szép városok, falvak találhatók a Tisza mellett, ideális kiránduló, táborozó helyek sokaságát lelni a folyópartokon. — Mi az akadálya, hogy hajókázzunk? — Mint említettem előbb, a Tisza igen szeszélyes vízéllású, valamint rövid' a hajózási idő, hiszen az csak májustól szeptemberig tart. Ezenkívül nincsenek megfelelő kikötési lehetőségek. — Az Bt hónapot ls jól ki lehetne használni, hiszen a sielési idő még ennyi sincs, mégis építenek sífelvonókat, pályákat. — A hegyekben a síszezon sokkal egyszerűbb, elegendő a sítalp, s azt a vendég viszi magával. A folyón jó állapotban levő hajókat kell üzemeltetni, ami már nem is olyan egyszerű. — S elképzelhetőnek tartana-e valamilyen közös vállalkozást a folyami hajózásban: a vendéglátás, a turistairodák, a kereskedelem és természetesen a MAHART együttes részvételével? Nem állami dotációs vállalkozásra gondolok, hanem olyanra, amelyben akár nyereséget is találnának a társulás tagjaL — Ez a variáció elképzelhető. Több cégnek is át kellene tekintenie. Természetesen a vállalatok is igénybe vehetnék ezt a szolgáltatást kollektív kirándulások lebonyolítására. .. „a a* • — Kezdhettem volna a beszélgetést azzal a kérdéssel is, hogy van-e hajójuk? — Jelenleg nincs. Amelyek tf folyón úszkálnak, azok a Szegedi Vízművek és Fürdők Vállalat tulajdonában vannak. — Végül, mi a véleménye at egész kérdéskörről? — Az, hogy feltétlenül érdemes fejleszteni a tiszai hajózást, s ezt értem a teherszállításra és a személyhajózásra egyaránt. Navigare necesse est... Hajózni muszáj, mondták a rómalak. S ha muszáj, akkor hajózzunk. Nem kell messzire mennünk, hogy hajóra szálljunk. GAZDAGH ISTVÁN A

tévémackó lerúgta papucsait átbújt a takaró hosszán, lefeküdt, felkelt. kihalászta a sámli alól a Jdsmacit. megpuszilta, viszszabújt és azonnal elaludt. De nem úgy az én fiam. a nagycsoportos óvodás. Megállapodásunk szerint a tévémese után noszogatás nélkül lefekszik. De helyette, ha úgy kívánja, én mesélek neki, mégpedig hosszabb ideig, mint az esti mese tart, A mesét természetesen ő rendeli meg. Gyakran élt ezzel a lehetőséggel. ám csak ma fordult elő először, hogy az elhangzott gépi mese után az ágyból szólt ki, nagy fekete szemeit könyörgően rámszegezve — Apu. mesélj I — Hát, hogy is van ez? — köszörültem keményen a torkom, szigorú homlokráncokkal ls erősítve zord atyai mivoltomat. — Nem így állapodtunk meg! — Hát én tudom aztat. de,., — Azt! — Hogy? — Azt, nem aztat. — Jó, Szóval én tudom aztat." de hamarosan gyermeknap lesz, és az kivétel. Mese — Igazad van. kivétel lesz. De addig még sok idő van hátra. — Hát én aztat gondolom... — Azt! — Ja. Aztat... azt gondo. lom, a gyereknap az egy nap ... nem lehetne gyerekhét? Kémény küzdelem követke. zett, melynek végén döntés született, hogy egy héten át kettős mese lesz. Két kis karját felém lökte, érzelmektől heves és túláradó puszi kiosztására hívott. Utána lehunyt szemmel, elégedett mosollyal, boldogan fészkelte el magát. Valamiféle befelé csöppenő sós víz áztatta el itatóspuhára gyengeségre hajló atyai lelkem egyébként is laza szövetét. Ilyen olcsón ls lehet apró kis boldogságot .nyúltani? Elgondolkodtató. A rendkívüli napok második estéjén így szólt: — Azt a boszorkányosat meséld. Több boszorkányos mesém volt tartalékban, ezért rögtön rákezd tem: — A boszorkány felült a seprűjére, villámgyorsan az erdőben termett... — Seprű? — Nézett rám kételkedve, finoman rajzolt szemöldökeit is felvonva. — Persze. A boszorkányok seprűn közlekednek. — Milyen seprűn? Tágra nyitott szemekkel várta a választ. — Hát..,' olyanon. mint anyué a konyhában. — Te hazudol, Apuci! — Én? Én ugyan nem. A mesében seprűn közlekednek u boszorkányok. — De milyen a gyártmánya? — Micsoda? — A márkája. Merci? Lada! Wartburg? Trabant? A mesébe mér régen belezavarodtam, ezért rövid lelkitusa után ki leientettem: — Egyszerű seprű, kézzel készített, nincs márkála. Ilyenen utaznak, sőt repülnek a boszorkányok. Csengettyűk tiszta kromatikája zengett nevetésében: — Te mégis hazudol ne. kem! Anyu seprűjében nincs motor, se kuplung, nincs fékje. kormánya sincs. Azon nem utazhat boszorkány, meg se senkii Ezentúl vigyáztam. hogy meséim jobban tükrözzék a reahtásokat: — A boszorkány berúgta a motort, teljes gázt adott, éa felemelkedett a földről. Útközben egy légi rendőr Igazoltatta, mert nem adott elsőbbséget egy jobbról kanyarodó seprűnek. Aztán leszállt az erdei seprűtéren... Másnap helikopterré alakítottam a seprűket. A kővetkező napon Kálmán királyunkra hivatkozva eltöröltem a boszorkányokat. Ezen látható, lag meghökkent, a mély töprengés biztos jeleként; hüvelykujját szopta elmélyedve. De hamarosan — nagy cuppantással — kirántotta szálából. felragyogó arccal vázolta a következő napi programot: — Holnap mesélj a repülőszőnyegről! Most komoly gondban vagyok: nincs koncepcióm a motor és a sebességváltó elhelyezésére, Mór bontakozik ugyan valami halvány elképzelés. de a kipufogóval nem boldogulok. BANKI MIHÁLY i