Délmagyarország, 1982. május (72. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-21 / 117. szám

V Péntek, 1982. május 2í: Vége a tárgyalésolinak • London (MTI) Marsaret Thatcher brit miniszterelnök becsapta az ajtót a falklandi válság bé­kés rendezését célzó tárgya­lások előtt. Az alsóházban közölte, hogy Nagy-Britan­nia legfrissebb javaslatait — amelyeknél „messzebb" a kormány nem mehet el, Ar­gentína „teljes egészében el­utasította"; — „elképzelhetetlennek" minősítette, hogy az ENSZ­főtitkár saját javaslatait, amelyek sok ponton rokonok a brit állásponttal, Argentí­na a későbbiekben elfogadja; — jelezte, hogy a további tárgyalások értelmetlenek, bár a brit kormány megfe­lelő választ kivan adni Pé­rez de Cuellar emlékiratára; — végül — a parlamenti ellenzék megdöbbenésétől kí­sérve — azt is leszögezte, hogy az elutasitott brit ja­vaslatok „immár nincsenek az asztalon", megszűntek lé­tezni — még ha Argentína a későbblekben készséget matatna is az elfogadásukra. Lázár György fogadta Nicolae Constantint Befejeződtek o magyar-román gazdatági együttműködési megbeszélések Kél tanácskozás között # Budapest (MTI) Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke csütörtökön a Parlamentben fogadta Ni­colae Constantint, a Román Szocialista Köztársaság mi­niszterelnök-helyettesét, a magyar—román gazdasági együttműködési vegyes kor­mánybizottság társelnökét A szívélyes légkörű megbe­szélésen részt vett Marjai József miniszterelnök-helyet­tes, a bizottság magyar társ­elnöke, valamint Rajnai Sán­dor hazánk bukaresti és Victor Bolojan, a Román Szocialista Köztársaság bu­dapesti nagykövete. * A magyar—román gazda­sági együttműködési vegyes kormánybizottság 16. ülés­szaka csütörtökön befejezte munkáját. Az ülésszak mun­kájáról és határozatairól Marjai, józsef, a Miniszter­tanács elnökhelyettese és Nicolae Cnostantin román miniszterelnök-helyettes, a bizottság két társelnöke jegy­zökönyvet irt alá. Az ülésszakon áttekintet­ték a magyar—román gazda­sági kapcsolatok helyzetét. Megállapították, hogy a két ország közötti gazdasági együttműködés a legutóbbi ülésszak óta alapvetően a közösen meghatározott cé­lokkal összhangban fejlődött. Az áruforgalom lényegében a tavalyi előirányzatoknak megfelelően alakult, bővült a termelési kooperáció és a gyártásszakosítás. Gáspár Sándor látogatása Szegeden (folytatás az 1• oldalról.) alaposabbá váltak a dönté­sek. és biztosított az is, hogy a szakszervezeti tiszt­ségviselők munkahelyükön első kézből tájékoztatják dolgozótársalkat E mód­szert alkalmazták akkor is, amikor különböző munkate­rületekről más helyre kel­lett átcsoportosítani munká­sokat. s akkor is, amikor egy-egy üzemben új mun­kaszervezési szisztéma elsa­játítására akarnak megnyer­ni gyakorlott, nagy szakmai rutinnal rendelkező munká­sokat. A tájékoztatókat követően Gáspár Sándor arról érdek­lődött. hogy a vezetők sorra kerülő minősítésébe miként vonják be az illetékes szak­szervezeti tisztségviselőket, elsősorban a bizalmiakat és a főbizalmiakat. A kérdésre Pü&k' Mihály adott választ, elmondva: a vezetői munka e széles értelemben vett de­mokratikus értékelése mos­tanában válik gyakorlattá a vállalatnál. Jó kezdeménye­zésekben nincs hiány, és a tapasztalatok ls nagyon ked­vezőek. A szakszervezeti mozgalom kulcspozícióit be­töltők nagy többsége felelős­béggel. éretten mond véle­ményt A szubjektivizmust a kollektíva rendszerint visz­rzautasitja. A szaktanács fő­titkára megelégedéssel nyug­tázta mindezt és hozzátet­te: a SZOT-ban is általá­nosnak mondható tapaszta­lat. hogy a becsületesen dolgozó, a beosztottaik tói is hasonló teljesítményt köve­telő vezetőket messzemenő­en tisztelik a munkások, és minősítésükkor ez tükröző­dik is a leírtakban. A mozgalmi és a gazda­sági élet sok-sok részterüle­tét átfogó beszélgetést kö­vetően gyárlátogatásra ke. rült sor. Az újszegedi szö­vőgyár Igazgatója. Frányó József kalauzolta a Politi­kai Bizottság tagját, és a kíséretében levő megyei ve­zetőket az öreg gyár külön­böző üzemrészeiben. A műanyag csomngolózsá­kokat előállító műhelyben Minyé Pálné gépmunkással és Mészáros Ivánnéval, a Magyar—Szovjet Barátság szocialista brigád vezetőié­vei váltott szót Gáspár Sán­dor. majd a brigádvezető kérésére bejegyzést tett a brigádnaplóba. A gyár szövödéjének szo­ciális létesítményeit is meg­nézte a SZOT főtitkára, az orvosi rendelőben pedig dr. Villányi Ilona üzemi főor­vostól az üzemegészséRügyi helyzetről érdeklődött. A szövödében Antal Istvánná, a Dimitrov szocialista bri­gád vezetője szegfűcsokorra! üdvözölte Gáspár Sándort, akit ott is leültettek a bri­gádnaplók elé. A szövödében tett séta so­rán a Politikai Bizottság tagjának bemutatták a gyár vezetői a közelmúltban Munka Érdemrenddel kitün­tetett szövőnőt. Szabó Sán­dornét. aki elmondta: ilyen magas elismerésért bizony nagyon sokat kell dolgozni a tizenkét gép mellett! Cjszeged után a Szegedi Kenderfonógyár megtekinté­sére került sor. Az immár 104 éves gyárban Kapás Sándorné gyárigazgató. Joó György szakszervezeti titkár e> Gyulai Zoltán. a pártve­zetőség titkára kalauzolta a vendégeket. A fóliaüzemben Tóth Zoltánná főbizalmi és dr. Várnagy Feroncné. az alapszervezet párttítkára volt Gáspár Sándor beszél­gető partnere. Az eszmecse­re arról folyt, hogy az al­kalmazott bérformák meny­nyiben járulnak hozzá a teljesítmény szerinti kereset­differenciálás kialakulásá­hoz. Az idő sürgetésében rö­vidre szabott kenderfonó­Ryárí látogatást követően, délután a megyei vártbizott­ság oktatási igazgatóságá­nak székházában aktivaülé­sen találkozott Gáspár Sán­dor megyénk társadalmi, ooiitikai. gazdasági és kultu­rális életének vezetőivel. Az astivaülést dr. Komócsin Mihály nyitotta meg. maid Gáspár Sándor előadást tartott gazdasági, társadal­mi és politikai életünk, va­lamint a világpolitika idő­szerű kérdéseiről. Szegedi programjának be­fejezéseként a SZOT főtitká­ra a késő délutáni órákban a megyei vezetők társaságá­ban az SZMT székházában találkozott a szakszervezeti mozgalom vezető tisztségvi­selőivel, akikkel eszmecse­rét folytatott a legnagyobb tömegszervezetben soron le­vő feladatokról­B. N. A bizottság megvizsgálta az 1982. évi áruforgalom ala­kulását és egyeztette a to­vábbi tennivalókat. .Nagy fi­gyelmet fordított a két or­szág közötti gazdasági és műszaki tudományos együtt­működés bővítési lehetősé­geinek folyamatos feltárásá­ra. Az egyes ágazatok terü­letén megfogalmazta a köl­csönös érdekeket szolgáló közös feladatokat. Jegyző­könyvben rögzítették a har­madik piaci együttműködés kialakításával összefüggő te­endőket. A bizottság ülésén foglalkoztak a két ország gazdasági kapcsolatait érin­tő, más, részben az év fo­lyamán, részben a további­akban még megoldandó kér­désekkel is. Nicolae Constantin csütör­tökön elutazott hazánkból. Elutazott hazánkból az APN elnöke # Budapest (MTI) Csütörtökön elutazott Lev Nyikolajevics Tolkunov, az APN szovjet sajtóügynökség elnöke, aki Bajnok Zsolt, államtitkár, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatala elnökének meghívására má­jus 12. és 20. között hivata­los, baráti látogatást tett ha­zánkban. Itt tartózkodása so­rán megbeszélést folytatott a tájékoztatási együttműködés további szélesítéséről. Fo­gadta Aczél György, a Poli­tikai Bizottság tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Marjai József, a Miniszter­tanács elnökhelyettese, vala­mint Győri Imre, az MSZMP KB agitációs és propaganda­osztályának vezetője. Talál­kozott Várkony 1 Péterrel, a Népszabadság főszerkesztő­jével; A z egyik tanácskozás vé­get ért, u másik kez­dődik. Tegnap ismét tár­gyalóasztalhoz ültek a kül­döttségek Genfben. Az eu­rópai közép-hatótávolságú fegyverek korlátozására vo­natkozó megbeszélést — közös megegyezéssel — fel­váltva tartjak majd a két misszió helyiségeiben. Paul Nitze nagykövet Svájcba visszaérkezve optimistán nyilatkozott. Megfelelőnek ítélte a helyzetet az ered­ményes tárgyalásra, ugyan­akkor azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok tár­gyalási alapnak továbbra is Ronald Reagan „nulla meg­oldását" terjeszti elő, s en­nek elfogadására fogja fel­szólítani a Julij Kvicinsz­kij vezette szovjet szakér­től küldöttséget. Washingtonban tisztában vannak azzal, hogy az eu­rórakéta-tárgyalás halasz­tása még jobban megerősí­tené a nyugat-európai és észak-amerikai békemoz­galmakat, s megsokszoroz­ná azoknak a várható tün­tetéseknek az erejét, amely­lyel Reagant az atomhábo­rú-ellenes szervezetek fo­gadják majd júniusi euró­pai útja során. Így, a tár­gyalás elutasítása vagy ele­ve elfogadhatatlan feltéte­lek szabása nem látszik kedvező taktikának. A Szovjetunió' következe­tes tárgyalási készsége ugyancsak nyilvánvaló ha­tást gyakorolt a luxem­burgi NATO-tanácskozásra. A hét elején ülésező atlan­ti külügyminiszterek a ko­rábbinul mérsékeltebb han­gú közleményt adtak ki. A dokumentumban ismét sze­repelt az oly sokáig tabu­nak számitó szó, az „eny­hülés". Igaz, a NATO egy­értelműen felsorakozott a Reagan elnök által Eure­kában tett „START-javas­lat" mellett, de további tárgyalásokat is . szorgal­maz. A közlemény kitér a madridi megbeszélések és a bécsi közép-európai csa­patcsökkentési tárgyalások fontosságára. E tárgyaláso­kon az Egyesült Államok állítólag új kezdeményezés­sel kíván fellépni, amely­nek lényegét még nítn is­merjük. A NATO-doku­mentum mindenesetre ta­núsítja az álláspontok bi­zonyos negatív irányú vál­tozását is. Ilyen az a kivé­tel, amely a szocialista or­szágokba irányuló fejlett technológia kivitelének kor­látozására, a hitelfeltételek nehezítésére vonatkozik. Ismét növelni akarja a fegyverkezési kiadásokat. A falklandi válság ismétel­ten felveti a fJATO „ható­körének" bővítését. A tavasz végi felélénkült ** nemzetközi diplomácia feltehetően választ ad majd a kérdésre: vajon a NATO­dokumentumban mi az üres szólam és mennyi igaz a benne hangoztatott tárgya­lási készségből? Miklós Gábor Bolgár—lengyel csúcstalálkozó • Szófia (MTI) Lengyel párt- és állami küldöttség érkezett csütörtö­kön hivatalos baráti látoga­tásra Bulgáriába Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok­nak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának, a Len­gyel Népköztársaság Minisz­tertanácsa, a Nemzeti Meg­mentés Katonai Tanácsa el­nökének vezetésével. A küldöttséget a fellobo­gózott szófiai repülőtéren Todor ZsivkovváL a BKP KB fótitkárával, a Bolgár Államtanács elnökével az élen a BKP és a bolgár ál­lam vezetői üdvözölték. A lengyel küldöttség mos­tani bulgáriai útja illeszke­dik az elmúlt két hónapban Moszkvában, Berlinben. Prá­gában és Budapesten tett legfelsőbb szintű lengyei lá­togatások sorába. A bolgár sajtó a lengyel küldöttség látogatásával kap­csolatosan rámutat, Lengyel­országnak nem egyszerűen csak segítségre van szüksége ahhoz, hogy leküzdje a vál­ságot. hanem mindenekelőtt a KGST- tagországokba- fű­ződő sokoldalú kapcsolatok megszilárdítására. Dér Endre Tornádó A kocsik állatokkal, kosarakkal, ketrecekkel vol­tak telerakva. Időnként juhok terelődtek, egy­egy disznó fülét-farkát markoló, idősebb ember taszigálta a jószágot: aztán jöttek a lóhaicsárok. kantérszáron vezetve lovaikat, jó kedvűen és magablztosun. ahogy a ló magatartása is sugall­ta. A járda se volt az az elnéptelenedett járda, falusi svábok, horvátok, magvarok, tótok, szer­bek. cigányok asszonyai kísérték az úttesten fő­szerepet játszó férfiakat és az állatokat. Sokan a vásárba igyekeztek, amely az utca végénél kez­dődött. mások istállót kerestek ebben az utcá­ban és a legtöbbje talált is. hiszen kereken tíz kocsma állt a vásározók rendelkezésére, mind a tíz kocsmának nagy udvara és több istállója volt. De én akkor mindezekről még semmit nem tud­tam. Anyám szemlátomást megfiatalodott ettől a látványtól, megkerültünk egv pár beszélgető fa­lusi asszonyságot, fiatalokat, népi viseletbe öl­tözve. gyerekeket, akik ide-oda futkostak, és ro­hangáltunk a járdaszéleken, vagv a fal mellett közvetlenül, kikerülve az üzletek kiugró részeit. — Látod. itt. ebben a házban egy cukrászda van — mondta anvám. nem tudom miért, eneem egyáltalán nem érdekelt, s ő se járt cukrász­dába soha. De azért a Benvovszkv Móricz utcát anyám nagyon megfigyelte, s igyekezett minden üzletre felhívni a figyelmemet, természetesen csak azokra, amelyek a gróf Benvovszkv Móricz utca jobb oldalán voltak. — Ebben a házban fodrász működik! — lel­kendezett anvám. S valóban, két cintányér sár­gállott az ajtó fölött, anyám áhítattal nézte. Egv év múlva, bérmálásom előtt frizurát csináltat­tam itt magamnak, és — először életemben — tetves lettem. Senkinek nem mertem szólni miat­ta. csak nevetve érdeklődtem Maricától, szerinte mit kell Ilyenkor csinálnia annak, aki meg akar szabadulni a tetűtől. Maricától akkor egv sűrű fésűt kaptam, többször megmostam a halam, s a fodrászüzletet többé észre se vettem. Még ak­kor se figyeltem föl rá. amikor madárkalitkák és papagájok tarkálltak a fodrászüzlet kirakatában, amely kirakat azelőtt egy piszkos függönnyel volt eltakarva. A fodrászüzlettől vagy ötven méternyire meg­álltunk anyámmal egy pillanatra, maid szó nél­kül perdültünk öt lépcsőfokon át. anvám az üz­let ajtaja előtt megint meaállt maga előtt tusz­kolt be engem egv vendéglőbe, amelynek cégtáb­lája egv kék macska volt. amikor visszanéztem az ajtóból, láttam is egv bádogból készült kék macskát egy rúdra tűzve himbálózni a bejárat előtt. A Kék Macska vendéglőnek a tulajdonosa cirógató szemű öregasszony volt Licsek mama. aki éppen elözvegyült, és csapost keresett a ven­déglőiébe. Ahogy visszaemlékszem, apámat sehol nem lát­tam, amig anvám és apám egvütt éltek ezután, apám alakiára nemigen emlékszem. Lehet, hogv azért mivel én nem abban a szobában laktam közvetlenül a konvha mellett, ahol aoám és anvám laktak, hanem egv öreglánvnál. Plankó Böskénél, aki úav tudott 1árnl. hogv amikor az egyik lábával lépett, a másik lábával, farával és mellével oldalvást fordult egv kicsit, éonen csak annyira, hogy a másik oldalon mindent észrevegyen és őt is észrevegye mindenki. Ezt utánozhatatlanul csinálta, napokig törtem a fe­lem. hogyan emeli a kariát mikor emeli föl a fejét, mikor fordítja oldalra magát, és a többi... Valóiában nekem minden nagvon tetszett Az első pillanattól kezdve (azaz másnap, mihelvst engem bemutatott anvám Licsek mamának) ott­hon éreztem magam. A bátyámat se láttam itt soha, érdeklődtem utána, de nem tudtam meg fe­lőle semmit valószínűleg anvám se tudott róla. napok múlva levélben értesített bennünket szak­munkásképző kollégiumi elhelyezéséről, a város­ban lakott, az épületre, ahol a kollégium volt nem voltam kíváncsi, tudtam, hogv a központ­ban ván valahol, de hogy festékeskereskedő ta­noncnak ment már nem érdekelt. Egyedül apám­nak nem tetszett a választása, mármint a szak­mát illetően, szerinte „köhögés" embernek nem való a festékpor. De akkor még nem volt igazán köhögős a bátyám, s apám megiegyzését inkább fontoskodásnak gondolta Licsek mama és anvám is. hiszen a „legjobb" helyen van. úi épületben, a tornaterem a legkorszerűbb tornaterem a vá­rosban. mit akar még?! Anyámnak egyedül az nem tetszett, hogy a bátyám különállóként intéz­te a sorsát, hiszen ha igazán dolgozni akarna, itt. az üzletben is dolgozhatna... De valóiában űgv volt minden jól, ahogyan volt egv nap múlva a bátyám sorsa már nem volt téma. Csak úgy fél év múlva kérdezte meg tőlem az egyik törzsvendég, az Osjogász: — A kedves bátyja a kedves édesanyjával var a szobában? — Valóban? — reszketett meg a szívem, és a szobába szaladtam, de senkit se találtam. Visz­szamentem dolgozni a vendéglőbe, ahol a sön­téspult előtt, egy nagy asztal mellett Licsek ma­ma ült elárvultan, azaz eEváltalán nem volt el­árvult. a házbeliekkel beszélgetett, vendégeknek köszöngetett, főleg az előfizetéses ebédlőkkel volt nagyon előzékeny, akik rendes embereknek szá­mítottak az ő szemében, s akiket állandó va­csorázóknak is meg lehetett volna nyerni. Este hét órakor egv hét óta mindennap meg­jelent „Gábor Ervin úr". ígv szólította őt Licsek mama és anvám. apámra ilyenkor köhögési ro­ham jött. és kiment a folyosóra, ahonnan — kö­högve — hamarosan visszajött, mivel a hosszú, teriedelmes folyosóról huszonkét szobakonvhás lakás nvílt. s aoám köhögési rohamára Uvenkor a huszonkét lakásnak legalább a feléből asszo­nyok dugták ki a fejüket, teiet. vizet akartak itatni apámmal, aki szó nélkül visszamenekült a tolakodók elől. (Folytatjuk.) I »

Next

/
Thumbnails
Contents