Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-14 / 86. szám

v I Szerda, 1982. április 14. Békebwikád M intha maga Janus, a kétarcú rúmai isten küldte volna a szerkesztőség­be a külföldi híreket az idei hús­vétkor. Egyfelől — a Falkland-sziRetekről. Izrael tájáról — fegyvercsörgetés hallat­szott, másfelöl azonban — éppen Európá­ban —. megzendült a béke hangja is. Ba­selban a „Húsvéti Meeting '82" seregszem­léjén három országból tízezer svájci, né­met és francia tüntetett a fegyverkezés el­len. London-Greenwichben ezrek vonultak fel. a Ruhr-vidéken húszezren meneteltek Essenből Bochumba, tízezren Duisburgból Dortmundba. Münchenben ezres tömeg tüntetett az eurorakéták ellen, Nürnberg belvárosában tizenötezer békeharcos, Hamburgban éppenséggel félszázezer bé­keharcos harsogta az utcán: „Le az atom­rakétákkal!", a város közelében pedig a NATO keUlnghuseni támaszpontjától It­zehoe-ig vonultak ötezren, hogy ott „frie­densbarrikade"-ot — békebarlkádot — for­máljanak. Aligha tévedünk, ha megjósoljuk, hogy egy-két napon belül tele lesz a nyugati sajtó a váddal: „Az európai békebarikádot 7- úgymond — Moszkvából építik." A vád nem új. Néhányszor már tanúi voltunk, hogy a NATO-propaganda az emberek és a népek természetes békevágyáért egysze­rűen a Szovjetuniót tette felelőssé. Nem véletlenül szólt olyan nyíltan e kérdésről a minap ae APN tudósítójának J. A. Zsukov, a szovjet békeblzottság el­nöke. Rámutatott, hogy a háborúellenes mozgalom spontán válasz az USA és a NATO fegyverkezésére. „A küzdelmet — mondta — ezúttal nemcsak a Béke-világ­tanács körül csoportosuló, tapasztalt szer­vezetek vezetik, de új erők is, amelyeket nyugaton pacifistának neveznek." „A militaristákat — emlékeztet rá Zsu­kov — váratlanul érte a bókevágy ily vi­haros megnyilvánulása. Eleinte hallgat­tak róla. majd "-szovjet cselszövést* kezd­tek emlegetni. Reagan elnök és Luns NA­TO-főtitkár "guruló rubelekről* szólt. Luns odáig ment, hogy a Newsweeknek egyenesen ezt mondta: "Moszkva titkos akciókkal, eszközökkel, ügynökökkel gya­korol hatást a pacifistákra. A szovjet el­hárítószerveknél 'egész osztály dolgozik ezen.*" A cáfolatot hamarosan maga az élet adta és elemi erejű volt. A békeharcosok a tavasz kezdetén több mint 850 ezren vo­nultak az utcára. „Azóta — emlékeztet rá a szovjet békebizottság elnöke — hangot változtattak odaát. Bush, az USA alelnö­ke kijelentette: "Az atomfegyverkezés el­len tüntetők között sok jó szándékú ember van.* Haig külügyminiszter megtoldotta: "Európa és Amerika éles válasza a nuk­leáris kérdésre rendkívül ővatos megköze­lítést igényel.* Igaz. e szavak mellett tit­kosszolgálatuk programot dolgozott kt a békemozgalmak gyengítésére, a pacifista szárny és a Béke-világtanács vezette bé­kemozgalom .szembeállítására, a békcharc sznvjetellenes irányba terelésére". A húsvéti békemenetek tíz- és százez­reit azonban aligha tudják politikai trükkökkel félrevezetni. Űk egyér­telműen a béke mellett lépnek fel. s mind­annyian tudják, hogy a veszély neve Euró­pában ma így hangzik: purorakéta. A kor­látozott és Európában megvívható atom­háború felelőtlen tézisé veit tiszta meggyő­ződésüket szegezik szembe. Nyíltan ki­mondják: Európa népeinek nem mindegy, hogy Janus templomát — mint hadüzenet­kor. illetve békekötéskor szokás volt — kinyitják-e vagy becsukják? V8si£fé|kéiit Amerikában 6. Fények mögötti árnyak Púja Frigyes Algírban e Algír (MTI) Az algériai fővárosban kedden megkezdődtek a Ma­gyarország és az Algériai Demokratikus is Népi Köz­társaság közötti első kül­ügyminiszteri tárgyalások. Púja Frigyes, aki hétfőn ér­kezett hivatalos látogatásra Algírba,keddi napon előbb­folytatta hétfőn megkezdett eszmecseréit a vendéglátó ország különböző szakmi­nisztereivel. A reggelj órák­ban Abdelaziz Khellef ke­reskedelmi minisztert keres­te fel, akivel — hétfői meg­beszéléseihez hcisonlóan — elsősorban a két ország gaz­dasági-kereskedelmi kapcso­latainak fő kérdéseit tekin­tette át. Ezután kezdte meg négyszemközti megbeszélését Mohamed Benjahia külügy­miniszterrel. A politikai tár­gyalásokba később a két tár­gyaló küldöttség lg bekap­csolódott. Mohamed Benjahia, az AV, gériai Demokratikus és Népi Köztársaság külügyminiszte­re a hivatalos tárgyalások első fordulója után, kedden délben díszebédet adott Pú­ja Frigyes és kísérete tiszte­letére. Púja Frigyes keddi prog­ramja a délutáni órákban vidéki látogatással folytató­dott A magyar külügymi­Angol blokád Falkland körül # London (MTI) Kétnapos londoni közve­títő tárgyalásait befejezne kedden délután a brit fő­városból hazarepült Ale­xander Haig amerikai kül­ügyminiszter. Rövid repülőtéri nyilatko­zatában közölte, hogy jelen­tést tesz Reagan elnöknek, majd „rövidesen" továbbin­dul Buenos Airesbe. Értésre adta: azért nem folytatja közvetlenül „ingázását" a brit és az argentin fővá­ros között, hogy a feleknek legyen Idejük „fontolóra ven­ni" bizonyos „új elképzelése­ket". Ezek tartalmáról azon­ban nem volt hajlandó nyi­latkozni, mint ahogyan sem a Londonban folytatott, ösz­saesan tizennégy órányi tár­gyalássorozatra, sem az ar­gentin fővárosban zajlott megbeszélésekre nem kí­vánt érdemi minősítést ad­ni. Mindenesetre elismerte, hogy hétfőn este, amikor Is­mét Buenos Alresbe akart indulni, „nehézségek támad­tak-". s végső soron ezek idézték olő a program- és útvonalmódosítást. E „nehézségek" — londo­ni és Buenos Aires-i érte­sülés szerint — abban áll­tak. hogy Gnltierl elnök kor­mánya határozottan elvetet­te A Falkland- (Malvin-) szi­getek brit—argentin—ameri­kai ellenőrzés alé helyezésé­nek — n szuverenitás .,há­romzászlós megosztásának" — tervét. Argentína ugyan­is kész volna visszavonni megszálló erőit a szigetekről, s ennyiben elébe megy a brit követeléseknek és a Biztonsági Tanács határo­zatának, de azzal a kikötés­sel, hogy felségjogait elis­merik; nem kell senkivel osztozkodnia. Ez a megol­dás Londonnak pillanatnyi­lag elfogadhatatlan. Ebből a zsákutcából kell kivezető utat mutatniuk a Haig által említett „új el­képzeléseknek". Egy brit flottacfloportosítás hétfőn, magyar idő szerint reggel hat órától a Falk­land- (Malvin-) szigetek kö­ré kétszáz tengeri mérföldes blokádot vont, hogy meg­akadályozza az argentin erők által április 2-án megszállt angol gyarmaton levő csa­patok további erősítését és anyagellátását. Argehtlna a hadi zónából visszavonta flottaerőit. Harci érintkezés eddig nem volt. Az amerikai külügyminisz­ter — idézett repülőtéri nyilatkozatában — reagált arra a kérdésre is, hogy va­jon a chilei—argentin ha­tár chilei részről való le­zárása és a chilei flotta moz­gósítása nem jelenti-e a tér­ség helyzetének súlyosbodá­sát? Haig azt mondta: a térség állapotait „fokozódó mértékben veszélyesnek" ta­lálja, és amellett van, hogy a viszályra „a Biztonsági Ta­nács határozatával egybe­csengő politikai megoldás szülessék". Ez szerinte „sür­getően szükséges". A BT az argenttn erők visszavonását és a vita tárgyalásos rende­zését sürgette. niszter és kfgérete az algé­riai fővárostól körülbelül 600 kilométerre fekvő Ghar­dalaba, a szaharaí sivatag egyik ősi. nevezetes városá­ba utazott. Puja Frigyes kül­ügyntinisjGler eló^jes programnak .. megfelelően szerdán, a kora délutáni órákban tér vissza a fővá­rosba. PuJa Frigyesnek vendég­látójával, Mohamed Benja­hia algériai külügyminisz­terrel folytatott tárgyalásain, amelyeken a két miniszter négyszemközti megbeszélése után részt vett a két tár­gyalóküldöttség is, elsősor­ban nemzetközi kérdésekről, ezen belül kiemelt helyen a közel-keleti térség problé­máiról fejtette ki a magyar álláspontot Puja Frigyes. A tárgyalásokat szerdán dél­után folytat .•••'k. A magyar—aigirial kül­ügyminiszteri tárgyalások el­ső fordulója után kedden délben Puja Frigyest fogad­ta Bendzsedid Sadli, az FLM Párt főtitkára, az Al­gériai Demokratikus és Né­pi Köztársaság elnöke. A ta­lálkozón részt vett Moha­med '.Benjahia külügymi­niszter és jelen volt Havasi Béla. hazánk algériai, vala­mint Abdelaziz Kara, Algé­ria budapesti nagykövete. Megint éjjel repülünk Mia­miból New Yorkba. Alattunk az Amerikai Egyesült Álla­mok több mint kétezer kilo­méteres atlanti partvidéke: Yacksonville, majd Virginia Beach, később Philadelphia fényei ragyognak, majd is­mét New York esti panorá­mája. A hotelben lehalkítom a mindig műsort adó televí­ziót: valami igen közepes cowboy-film megy. A jól fé­sült „hős".., ki is? JálRea­gen! Jót mulatok ezen az ócska propagandafogáson. Népszerűsíteni minden áron. Ha úgy veszem, ez is hirde­tés. Az itteni televízió fő­attrakciója: szinte valameny­nyi csatornán hirdetés hirde­tés hátán. Elnököt, arcbőr­épólót, üdítő italt, hideg mo­sószert, zöldségszelőt, mag­nót, rádiót, gyümölcsszörpöt, bundát, fürdőruhát — min­dent. Majd a legmodernebb harci eszközöket mutatják; agyuk, repülőgépek, tankok, rakéták zúgnak, lövések puf­fannak, színes, szikrázó kö­rítésben. Olyan toborzóféle, mondhatnánk magyarul is: „Gyere huszárnak édes öcsém ..Mert az USA-ban egyelőre még csak a katona­kötelesek összeírásánál tar­tanak — önkénteseket hívo­gatnak a hadseregbe, jó pén­zért: úgy vitték a vásárba a bőrüket Vietnamban is. Ott a főparancsnok az a Heag volt, aki most a Reagan-kor­mányban külügyminiszter. A toborzás propagandája ter­mészetesen a „szovjet ve­szély". Szinte párhuzamosan felidézi bennem a hitleri propagandát: „a zsidók és a bolsevikok az okai minden bajnak, kl kell Irtani őket a Föld színéről". Sokan vannak Itt, Ameri­kában, akik Hitler elől me­nekültek Európából vagy a fasiszta haláltáborokból sza­badították ki őket a szovjet csapatok, Csakhogy az már régen volt. elhagyták az or­szágot, kivándoroltak az USA-ba és harminc év múl­tán a megmentőkkel, az egy­kori szövetségessel szemben gyűlölködést szftanak — több-kevesebb sikerrel. A tengeren túl, messze, távol Európától, a Szovjetuniótól, egy más világban sokan el­hiszik az amerikai politikai gépezet állításalt. Mert ha például val&ki vitte valami­re — kétségtelen, hogy az ügyes, rizikót is vállaló sze­mélyek számára az USA nagy lehetőségeket nvújt — és azt mondják nekik: a szovjetek elveszik tőled va­gyonodat. szegény leszel, nyomorogni fogsz — persze, hogy félti nehezen kialakí­tott egzisztenciáját. Ám azért vannak Ameri­kában a valóságot helyesen felismerő emberek is, nem is kevesen. Ennek ékes bizo­nyítéka például tavaly Wa­shingtonban a közismert szeptemberi demonstráció. Erről beszámolt a magyar rádió és tévé is, ám a New Yorkban megjelenő Magyar CARL II. MAII LÁTOGATÁSA Dr. Carl H. Mau. a Luthe­ránus Világszövetség főtit­kára. — aki az LVSZ 1984­ben Budapesten rendezendő nagygyűlésének előkészítése céljából érkezett hazánkba. — dr. Káldy Zoltánnak. a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök püspökének kíséretében kedden látoga­tást tett Miklós Imre ál­lamtitkárnál. az! Állami Egy­házügyi Hivatal elnökénél. MITTERRAND JAPÁNBA UTAZOTT Francois Mitterrand fran­cia köztársasági elnök ked­den a kora délután^ órák­ban különrepülőgépen elin­dult Japánba, Kíséretében van felesége és a kormány több tagja. MEGALAKULT A KATALÁN KOMMUNISTA PART Megalakult a Katalan Kommunista Párt. Az új párt elnökévé Pere Ardicát, az Egyesült Katalán Szocia­lista Párt (PSUC) volt elnö­két, főtitkárává joan Há­mos parlamenti képviselőt választották. CEAUSESCU PEKINGBEN Nicclaa Ceausescunak az RKP főtitkárának, államfő­nek vezetésével román párt­ós kormányküldöttség érke­zett kedden hivatalos láto­gatásra Pekingbe. A román delegáció a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba Köztársaságba is ellátogat. Szó akkori számaiból idézek kommentár nélkül. Szeptember 17. Cím: „Se­regszemle New Yorkban" és ezzel kezdődik Lusztig Imre tudósitasa: „A múlt hét hét­főjén több mint 200 ezer New York-i dolgozó félreért­hetetlenül hozta a Reagan­kormany tudomására, hogy készek harcolni az elmúlt száz esztendő folyamán ki­vívott eredmények megtartá­sáért és a dolgozók jobb és biztonságosabb életéért — vasmunkások, irodai alkal­mazottak, teherautó-sofőrök, szőrmemunkások, kőműve­sek, ácsok, szobafestők, vil­lany- és vízvezeték-szerelők, élelmezési munkások, taní­tók, közlekedési alkalmazot­tak, autómunkások, lakato­sok, városi, megyei, állami és szövetségi kormány alkal­mazottak, vagyis a dolgozók minden árnyalata képviselve volt a Labor Day-i (munka­napi) felvonuláson." Majd részletezi a New York-i 6 órás megmozdulást. A szakszervezeti mozgalom­ról egyebek között ezt írja: egy aktív tagság nem­csak a munkáltató részéről, de a magas fizetést elérő és a tagságtól távol álló szak­szervezeti vezetők részének sem kedvező. Nyilvánvaló, hogy a szakszervezeti és a nagy vállalati vezetők közti együttműködés véget ért, mégpedig azért, mert a nagy vállalatok vezetői úgy érzik, hogy Jó barátjuk ül a Fehér Házban és elérkezett az idő, a szakszervezet megsemmisí­tésére vagy visszaszorításá­ra ..." Majd másutt szalagcímre hívja fel a figyelmet: „Wa­shingtonba, szept. 19-én!" Aztán a szeptember 24-i szám első oldalán teljes szé­lességben a cfm: „500 ezren tüntettek Reagan ellen." Íme ismét egy részlet a Ma­gyar Szó tudósításából: „Pél­dátlan esemény színhelye volt Washington szeptember 19­én. Százezres tömegekben özönlöttek Amerika dolgozói az ország minden részéből a fővárosba, hogy tüntessenek Reagan politikája ellen. Több mint 5 ezer autóbu­szon, 10 különvonaton jöttek a hajnali órákban New York és környéke dolgozói; özön­löttek. West Virginia és Centucky szénbányászai, Mi­chigan autómunkásai. Ott voltak Alabama, Indiana, Pennsylvania és Illinois ál­lamok acélmunkásai,. Ohio gumimunkásai: építőipari munkások, tanítók, kórházi alkalmazottak, élelmezési munkások az ország minden részéből. Eljöttek a mező­gazdasági munkások, színé­szek, irodai alkalmazottak, háziasszonyok, Ifjúmunkások és munkanélküliek, nyugdí­jasok és gyerekek. Eljöttek, hogy felemeljék szavukat a Reagan-kormány népellegles intézkedései ellen ..." — „A több mint félmilliós tömeg megható, sokatmondó, felbá­torító benyomást keltett, amit fokozott a harcra kéaz hangulat, amely áthatotta a résztvevőket. Megnyilvánult ez a tüntetők által magasra tartott plakátok ezrein: „Harcoljunk a Reaganizmus ellen!", „Reagan-hood: kira­bolni a szegényeket a gazda­gok Javára!", „Ne a népjó­léti kiadásokat csökkentsük, hanem a Pentagont!", „Ne nyúlj a társadalombiztosítás­hoz!", „El a kezeket, el Sal­vadortól !". Egy plakát, egy hároméves gyermek nyaká­ban így szólt: ..Reagan, ne vedd ki az élelmet a gyer­mekek szájából!" Egy másik bekezdésben: „Vajon mi késztetett több mint félmillió embert arra, hogy reggel kettő-három vagy négy órakor felkeljen, hogy elinduljon a hosszú út­ra és késő éjjel, holtfárad­tan térjen haza otthonába? Voltak, akik kiábrándultak Reagan ígéreteiből, akiknek kinyílt a szemük, és belát­ták. hogy hibát követtek el, amikor rá adták a szavaza­tukat. Mások felismerték, hogy Reagan munkásellenes, kész szétrombolni szerveze­tüket, ha nem lépnek akció­ba". A Nép válaszol című glosszéban Deák Zoltán ér­tékeli a washingtoni meg­mozdulást: „Évtizedes ké­tely, aléltság, közömbösség után az amerikai nep döntő, alkotó elemei a szervezett munkásság, fehérek, feketék, latin-amerikaiak, fiatalok és idősek, nők, férfiak eddigelé csak a távoli Jövőben remélt egységben, szinte megszám­lálhatatlan tömegekben so­rakoztak csatasorba a nem­zet fővárosában. Washing­tonban." „Megállj"-t kiáltot­tak Reagan elnöknek és kor­mányának, rájuk olvasták embertelen politikájuk csak­nem minden bűnét, kihang­súlyozva többek között — első ízben a hidegháború kezdete óta — a féktelen há­borús költekezés esztelensé­gét." — „Szertefoszlott ezen a példátlan történelmi na­pon a csalárd propaganda, Reagan »mandátumá*-ról, megbízatásáról, a népjóléti intézkedések és kiadások ir­galmatlan eltörléséről. Az amerikai népnek el kell ké­szülnie arra, hogy a közgaz­daságot, a politikát, kor­mányt uraló óriási trösztök, a multinacionális és transz­nacionális cégek, amelyek Reagan megválasztásával (amit az ők sok tízmillió dolláros pénzelésük tett le­hetővé) a kormányzat min­den fontos kulcspozíciójának elfoglalásával szabadnak vél­ték az utat az amerikai nép teljes kifosztásához, és ezen túl, a szabad világ és a har­madik világ még teljesebb kizsákmányolásához. Határ­talan dühhel igyekeznek majd eltávolítani útjukból ezt a váratlan, hatalmas akadályt, amelyet az USA dolgozóinak múlt szombati roppant meg­mozdulása szimbolizált. En­nek legelső bizonyítéka az u gyorsaság, amellyel a nagv eseményt elkbhyvelttKTr'"W' annak jelentőségét agyon­hallgatják úgy a sajtóban, mint a tv-ben." Idézhetnék még a továb­bi komroeptárokból: mindez a tőkéi világ vezető országá­ban, a kapitalizmus felleg­várában jelenik meg egy ma­gyar nyelvű újságban. Ilyen haladó és bátor nézeteket vall a lap minden bel- és külpolitikai kérdésben: Af­ganisztán, Lengyelország, Közel-Kelet és más témák­ban. Kérdezem a szerkesztő­től, miért vállalják a Ma­gyar Szó publicitásának har­cosságát, hiszen esetleg rá­juk süthetik a „kommunista felforgatók" bélyegét. Szeré­nyen hangzik az álláspont: a lap több mint 75 éves múlt­ra tekint vissza. Mindig is harcolt az amerikai polgá­rok jogaiért, az amerikai— magyar barátságért; most is ezt teszi. Még a címoldalon is jelzik: bubérkoszorús ke­retben. Nem a mindenkori elnök politikája határozza meg a lap tevékenységét, hanem a realitás, a valóság, az igazság. Íme egy rövid passzus — talán nálunk „ba­losnak" is tűnhet? — egyik vezércikkükből, amely nem­csak véleményüket, hanem stílusukat is kifejezi: „Nincs a világon egyetlen tárgyila­gos ember, aki kétségbe von­hatná, hogy a magyar nép soha nem élt nagyobb jólét­ben, mint napjainkban. — Akik igazán szeretik a ma­gyar népet, akik igazán sze­retik szülőhazájukat, akik Igazán tisztelik és szeretik fogadott hazájukat, az Egye­sült Államokat, azok — mi­után mér áldoztak a múlt­nak — összpontosítsák min­den erejüket és tehetségüket fogadott hazánk és népünk gondjaira. Gondjai az ame­rikai magyarság túlnyomó többségének bizony vannak. Drágaság, infláció, munka­nélküliség, a társadalombiz­tosítás csökkentésére Irányu­ló tervek, s mindenek fölött az egész emberiséget fenye­gető háborús veszély. Ezek­nek az elhárítására fogjon össze minden amerikai ma­gyar. minden egyházi és tár­sadalmi intézmény..." Markovlls Tibor (Folytatjuk.) •

Next

/
Thumbnails
Contents