Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

Mintha mese volna... V olt egyszer Viharsarokban egy gádorosi kubikos. Az asztalnál öt fiának szelt kenyeret. A gyerekek — Gyuri. Pista, Andris. Jóska és Pali — tényleg úgy magasodtak egymás mellett, mint az orgonasíook. Pa­tikára ebben a családban nem­igen költöttek és arra sem futot­ta idő az örökös munka meg a fáradság miatt, hogy a szülők na­gyon odafigyeljenek a gyerekek iskolai előmenetelére. Jobbára úgy tanultak, hogv egvik húzta­vonta maga után a másikat. Hazaért egyszer a legnagyobb fiú híre, hogy olyan az esze. mint a borotva. Taníttatni kell! Miből? A földosztáskor kaotak ugyan öt és fél hold földet de abból heten ettek, ruházkodtak, éltek. — Menjen csak el szerencsét próbálni, maid összébbhúzzuk magunkat! — döntött, a családi tanács. Elment és utána eredt a többi is. mert. azoktól sem le­hetett megtagadni a szülői párt­fogást. Gépész-, vízépítő-, repü­lő-. erdőmérnök — mutatta be sorban otthon négy fiú a diplo­máját. Az utolsó előtti öccs kő­művesnek tanult mesterember, most téeszben részlegvezető. Ha jeles ünnepkor összejönnek ott­hon — mert minden gverek ki­repült már a fészekből és csalá­dot alapított — a menyekkel és az unokákkal együtt most hu­szonkét szelet kenyeret kell vág­nia az apának, az anva pedig megsokszorozza mosolyát. bol­dog nevetését. Olyan ez a történet, mint a mesében. — Minden sora igaz pedig — nézett vissza gondolatban és nagyon messze a családból a második fiú. Sódar István, az Alsótiszavidékj Vízügyi Igazga­tóság termelési igazgatóhelyette­se. aki diplomája megszerzése után négy nap múlva itt he­lyezkedett el. Ennek 23. éve. Azóta szüntelenül hadakozik a Tiszával, a Marossal, a belvizek­kel, ha mo6t már közvetve is. Hogyan is kezdődött? Öntöző­telepeket tervezett téeszeknek. amikor az alig 25 esztendős mérnököt kinevezték a szegedi szakaszmérnökség helyettes ve­zetőjévé. Alig melegedett meg. önálló szakaszmérnökséget ka­pott Szentesen. Rögtön az első évben össze is találkozott akko­ra vizekkel a Tiszán és a Hár­mas-Körösön. amilyen utoljára 1940-ben 'volt. Ez volt próbaté­tele? Több annál. Ember az em­bert megismerhette a példás, fe­gyelmezett védekezésben. Utána három esemény hozta lázba, len­dítette előre: megkapta a Víz­gazdálkodás Kiváló Dolgozója kitüntetést, felvették a kommu­nisták soraiba és ..bekötötték" a felét. Az események ott találják 1965-ben a dunai nagy árvízvé­dekezésben. a "rákövetkező évben pedig a területén kialakult ten­gernyi belvizekkel hadakozott, mint védelmi vezető. A városo­kat elnyeléssel fenyegető Tisza és a Maros újabb bizonyításra feszített meg embert és techni­kát 1970-ben. Ebben a hónapo­kig tartó küzdelemben váltegv­gyé a szó és a tett, mert ember­ségben. tapasztalatban sokra ta­nított. a vizek megzabolázása. A fiatal mérnöknek sem az égből hullott alá a Munka Érdemrend ezüst fokozata. akit a beállott csend után úi munkakörben „pihentettek" meg az igazgató­ságon: egvidőben volt főosztály­vezető-helyettes és vízrendezési osztályvezető. „Mellesleg" egy­éves pártiskolát végzett, maid kinevezték a szegedi szakasz­mérnökség vezetőiévé. Beszélgetésünkben csak éppen kitért" a szülői házhoz való ra­gaszkodásra. testvéreire. akik igaz szeretettel viseltetnek egy­más iránt ma is. Az otthoni példa egész életre szóló útra­való. Odahaza apja tartósan párttikár és tanácstag volt és ku­bikusból lett termelőszövetkezeti paraszt. Minden fiát ott akarta látni maga mögött a pártban. A termelési igazgatóhelyettes egvszemélvben pártmunkás is. Minden munkaterületen volt pártmegbízatása. választott tiszt­sége. A pártvezetőségben most. a gazdaságpolitikai tennivalókkal bízták meg. Volt már szervező titkár, társadalmi munkavédel­mi felügyelő, a szakszervezetek megyei tanácsa. tagjaként dolgo­zott közgazdasági bizottságban. A munka, gz otthon, a társadal­mi tennivalók között osztja meg magát. Nemcsak életkorban, igazgatóhelyettesként is olyan fiatal, hogv a sarkába lépő nem­zedéknek még sokáig tud példát mutatni. Lehet utána menni: öt­szörös Kiváló Dolgozó, s ugyan­ilyen elismerést kapott már tár­sadalmi munkájáért is. Volt úgy, hogy Gádorosqn a Sódar-gvere­kekből állt a helybeli futball­csapat csatársora Ha otthon vannak — kerek évfordulókon mindig — ma is rivalizálnak egymással — az asszonvok és fiaik, lányaik is — szijleik szere­tetéért. Kifogyhatatlan örökség ez. a legtöbb, amit az élet ad­hat. LÖDI FERENC Hont és Buday •j^j stököspárosnak Ünnepi utazás S ofőrnek Csáki Lajost, kí­nálgató asszonynak Vá­• radi Pösze nénit, zenész­nek Zsembevi Pétert, hívogató postásnak Varga Ferencet vá­lasztottuk. Induláskor — hajnal előtt — Csengéitől, a vadgerlé­si sarokban Lajos belöttyintett két zsák tápot az etetőbe. Pö­sze néni Kisteleken megfejte a tehenet, a muzsikás ember Szatymazon beírta az utolsó va­gonhoz induló traktor rendszá­mát is a portáskönyvbe, míg a rúzsai határban a postás előbb alábújt a szétszedett Skodának, hogy mi is a baja. Különben a városi ünnepélyre Lajos szedi össze a népet, úgy. mint min­dennap máskor-másokat. Hét­köznap Szegedre hordja a mun­kásokat. Az építőkkel egyezke­dett a vállalata, s az 6 dolga, hogv naponta kétszer iária be a megadott utat, Csengelétől in­dulva Pusztaszeren, Kisteleken keresztül be Szegedig, meg visz­sza. Csak a nagyiát számolva, maicinem félezer kilométert ro­bog naponta. Kacifántossá in­kább télen szokott fordulni a világ, mikor is esik a hó. meg az ónos eső. s ezeken az uta­kon sokáig rajta is marad. Olyankor csak a nagv tapaszta­lat segít, hogy harminc-negyve­ned nagával nem az árokban köt ki. Kopogjuk le. eddig még időben odaért, ahová kellett. Reméljük, a mi külön csapa­tunkkal is beér az áprilisi ün­nepségre. Mert, ha nem, elsősorban a hetvenkét éves Pösze nénit éri kár. Neki nem jó ez a járat, mert a tanyájukhoz messze esik, de kivételesen az. ünnep kedvéért fölcserélte a kishatos­sal, ahol mar jól ismerik. Év­tizedek óta hordja a portékát a piacra. Mostanában csak Sze­gedre. a Marx térire csurgatott friss tehéntúrót és vajnak is beillő tejfölt. Régebben Pestre. Félegyházára. Szolnokra eai-abo­lyozott. ameddig a karjai bír­ták. Mivel mindenkinek élete egy regény, az övé kettőt is Ki­tenne. Második emberével él, sokauik asszonyként. Megtanul­ta csau a leleményes munka se­gít "az emberen. Tiszta asszony­nak tt ílják. most is eljár házak­hoz sütni, főzni, ha nagyobb ünnepre gyűl a rokonság Mi is azért hívtuk, hogy legyen meg a rangja az áprilisnak. Jött. de kikötötte: a piacrávalót is hozza magával. Öt már csak így isme­rik a városban. Különben azt hinnék az állandó vevők, hogy túladtak a tehénen. A zenészt a szatymazi téesz bejáratánál vettük föl. Haza se biciklizett, megszokta már. hogy a dolgos éjszakát a dolgos reg­gel követi. Katonakorában szok­tatták erre. s azóta beletörődött. Kicsit még most is bánja, hogy hallgatott a szülők kérésére, s nem maradt katonazenésznek. Mostanra bejárta volna a vilá­got. mint azóta akkori társai. Különösen nem bántja a dolog, negyven év alatt rengeteg ió párt is összemuzsikált, szaxofon­nal, klarinéttal, oboával. A nóta a sváboknál, cigányoknál, urak­nál egyformán hangosodott, de leggyorsabban a maga fajtájánál. Volt, mikor fekete szemüvegben dolgozott, hogy a násznép ne vegye észre a fájdalmát. Asz­szonya beteg volt olyannyira, hogy el is kellett temettetnie. Azóta újat talált, s az élet megv a maga során. A zene. a dallam erőt adott, mikor odaadták a keservvel kínozott földet a kö­zösnek. s később is. ha szüksége mutatkozott. Különben ag: tálas­kor -érte talán a legnagyobb gyalázat a mások jókedvét for­máló muzsikust. Azt mondta ne­ki az egyik ..vastag nyakú, sok­földes" gazda, hogy most már hozzájuk is elmegy beszelgetni, mert egyformák lettek. Isteni szerencséje, hogy ő csak a hang­szerek nyelvén ért. Annak aztán minden csínját-bínját ismeri. Még ha egyet szól lakodalomban, disznótoron, zárszámadáson, nő­napon. vadászbanketten. Ezért is lehet, hogy hajnalhasadtával, pityókásan, akármit is kukoré­kol a lakodalom népe. valahogy mindig a kottáján szól a nóta. Bízunk benne, a mostani ünne­pen se lesz másként. Legmesszibbre a barkácsoló postásért mentünk. Miközben Lajos odalépett a gáznak. Pösze néni kóstolót osztogatott. Péter szaxofonja pedig behangol ódott, s lágy dallamot eresztett. Ferenc, az üilési ember meg is ieDŐdött. micsoda társulat közé kevere­dett. De nem volt ellene pz út­nak. ha menni kell. akkor nincs pardon. Igazán tudja, mit t^lent a távolság. Naponta bekocogta­motorral, biciklivel, zöld autó­val a határt, vitte a ió és a rossz híreket a homok- vagv ép­pen a sártenger közepébe _ ra­gadt tanyákba. Nagyra nőttek közben a gyerekek. Gyengéje: a használt autó. A rakoncátlan öreg Skodákból ke­rítést is csinált. Mivel alkatrészt nem nagyon kapott hozzájuk, egyik miatt hozta a házhoz a másikat. Nem is magáért, hanem a krumpli érdekében. Termett világnak a föld. el kellett hor­dania valahogy. Nem akart le­maraam a többitől. Nappal a le­velet meg az újságot, este vagy hajnalban pedig a piacravalót hoidta. Csak egy pillanatra szunnyadt meg egyszer hazafe­lé... Nagyobb baj — szerencsére — nem történt, a kocsi eleie ösz­szetört. A többit már tudjuk. Útközben el is felejtjük. mert ahogy közeledünk a városhoz, emelkedik a hangulat. Szatyor aljából előkerül a pántlikázott borosüveg — Lajos részét, külön üvegbe öntjük — szolgálatban egy csöDpet sem. Ha évtizedekig megálUa, hogy ne igyon, most miért tenné. Amikor vőfély a la­kodalomban, akkor is csak a látszat kedvéért csúsztat le egy pohárkával. Péter, a zenész is elford^öa a fejét a második kínálásra, mond­ván. nem jó. ha mindkét végén ég a gyertya. Pösze néni nedia ra se bír né/.ni az italra. Isznak helyette mások duplán. Ferenc, a postás se enged az ünnen csá­bításának. Vallja: összekevered­nének a fogaskerekek, és belete­metkezne a homokba. Nem lettünk azért szomorúb­bak, vígsággal érkeztünk a vá­rosba. Megszeppenésünk oka tán. hogy átengedjük az ünnep örömét másoknak. Elée. ha iól meglegeltetjük a szemünket, s megyünk vissza, mert rögtön itt a ha nal. Kezdődnek a hétköznapok ... MAJOROS TIBOR is nevez­hetnénk őket, ha a Sze­gedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma nem bocsát útjára szinte egyidőben annyi ifjú ki­válóságot. Közöttük grafikus és színházi rendező, néprajzos és irodalomtörténész, költő és szo­ciofotós egyaránt megtalálta he­lyét, szerepét a progresszió vo­nulatában. Mégis ennek a cso­portnak talán két legkaraktere­sebb egyénisége Hont Ferenc, a színház és filmművészet hazai ügyének harcosa és teoretikusa, valamint Buday György, a Mű­vészeti Kollégium megalapítója, elvi irányítója, aki „mellékesen" világhírű grafikusművész is. Szinte jelképes, hogy születés­napjukat mindössze három nap választja el egymástól. Hont Ferenc — mint azt az egyik lexikonunk írja: „rendező, a színháztudomány művelője. Szegeden kezdi rendezői pályafu­tását. 1924-től részt vesz a mun­kásmozgalomban. 1926—27-ben Párizsban a Teatre National de l'Odeon-ban működik. 1928 és 36 között különböző budapesti és vidéki színházak rendezője, a Szegedi Szabadtéri Játékok kez­deményezője és 1933-ban első ízben rendezi szabad téren Az ember tragédiáját. 1934—37-ig A Színpad című színháztudományi folyóirat szerkesztője, 1937-től 38-ig az antifasiszta Független Színpad vezetője. 1941—42-ben ft budapesti Vigadóban tartott anti­fasiszta irodalmi estek rendezője. 1945—49-ig a budapesti Színház­és Filmművészeti Főiskola fő­igazgatója, a Madách Színház igazgatója. 1948—49-ben a Ma­gyar Filmgyártó Állami Vállalat művészeti vezetője. 1950-től 52-ig az Ifjúsági Színház igazgatója. 1952-től 57-ig az Országos Szín­háztörténeti Múzeum főigazgató­ja. 1957-től 59-ig a Színház- és Filmtudományi Intézet, 1959-től a Színháztudományi Intézet igazga­tója. 1961-től az ELTE docense. Az irodalomtudományok kandi­dátusa (1953), Kossuth-díjas (1949)." Buday Györgyről ezt tudhatjuk meg: „Grafikus. A szegedi egye­temen tanul, részt vesz az egye­temi fiatalok haladó mozgalmá­ban. 1930-tól nagyhatású, drámai fametszet-illusztrációkat jelentet meg (Arany János balladái. Szé­kely népballadák, Omar Kha.i­jam: Robaijat). A 30-as évek vé­gétől gyakran szerepel külföldi kiállításokon. 1936-tól 37-ig Ró­mában, 1938-tól Londonban él. 1945 óta több ízben járt Ma­gyarorszáeon. 1947-ben gyűjtemé­nyes kiállítása volt Budapesten* Könyve jelent meg többek között a magyar népi táncokról és egy regénye Boldogasszony búcsúja címmel." * Kapcsolatuk találkozóhelye, ba­rátságuk megalapozó terepe, erő­felmérésük vidéke és kiröppentő városuk egyaránt Szeged volt. Ott találiuk őket a Fiatalok Mű­vészeti Kollégiuma vezetői, irá­nyítói között, a Szegedi Szabad­téri Játékok első Tragédia elő­adása is összeforrott nevükkel, hisz a Dóm előtti produkció ren­dezője Hont Ferenc volt, a vetí­tett képekkel is gazdagított dísz-' leteket — a világon elsőként — Budav Györgv tervezte. Hontnak A színjáték című, 1932-ben meg­jelent tanulmánygyűjteménye díszletrajzai is Buday nevéhez Mester Attila Végül kipereg Végül kipereg lábom alól ez a vándorló szélfútta táj. Kapaszkodnék bodzába, akácba, gyökereznék földjébe, hiába, nem tart meg. Ez már nem az a homok. Abban vaskés volt, griffes-indás nyeregcsat. konok koponyák, ebben műanyag tenyészik, pusztíthatatlan mint a rák. Nem ez már nem az a homok. Meztelen talpam kagylónyomát nem őrzi már csak az a másik csak az a seholsincs malom zakatol bennem halálig, — ez a mostani csak forog. fűződnek. Ketten egy generáció­ból, egy nemzedékből, egy, a tra­gédia felé sodródó Magyarország haladó bolygócsoportjából, akik más-más indíttatással, más mű­vészeti ágban, de közös gyöke­rekből magukba szíva az éltető nedveket alkottak maradandót: egy nép, egy kultúra, eéy nem­zet öntudatra ébresztésének, fel­virágoztatásának érdekében. * Hont Ferenc Szegeden született 1907. április 4-én, itt kezdte ren­dezői pályafutását, szinte ezzel egyidőben már munkásmozgalmi kapcsolatai is kialakultak. Korán felismerte, hogy az ellenforradal­mi Magyarországon haladó 'szín­házi eszményeit csak Párizsban valósíthatja meg. Firmin Gémier mellett 1925 és 27 között itt ta­nulta a rendezést, s itt oltódott be forradalmi szemlélettel, nyi­tottsággal, tág horizontokkal. A párizsi tanulóévek alatt fogalma­zódoft meg benne a Szegedi Sza­badtéri Játékok ötlete, melyet a Délmagyarország 1927. május 11-i számában fejtett ki. Hont Ferenc élete összefonó­dott a szocialista magyar színház ügyével. Folyóiratokat szervezett, tanulmányokat írt, színjátszó cso­portokat vezetett, rendezte a Pesti Vigadóban az emlékezetes antifasiszta esteket. A felszaba­dulást követően is tevékeny ré­szese volt a film- és színházi éle­tünknek. * A Kolozsvárott 1907. április 7-én született Buday György már grafikai és festői sikerekkel tar­solyában érkezett az ottani egye­tem Szegedre költözésével váro­sunkba. 1930-ban korán elhunyt Kálmán öccsétől fadúcokat, met­szőkéseket, vésőket kapott aján­dékba. Azóta a művészet e szer­számait, a grafika ezen ősi esz­közeit nem tudta letenni. Kima­gasló szervező készségének és el­méleti felkészültségének birtoká­ban ő a megalapítója a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumá­nak. De ugyanakkor elkötelezett­je a grafikának is. Már az első munka nem várt nagy sikert ho­zott. Tizenöt dúcba faragta az alsóvárosi templom Boldogasz­szony-legendáját, melynek száz példányos kinyomtatásához Klein Sándor, a Dél-Magyarországi Nyomda művészetekre érzékeny művezetője ajánlott selejtbe do­bott szép papírt. De ki legyen a kiadó? — s erre a kérdésre vá­laszolt Buday, s elsőként szere­peltette kötetén a Szegedi Fiata­lok Művészeti Kollégiuma elne­vezést. A Magyar Bibliofil Tár-' saság Az év legszebb könyvei kö­zött minősítette a kiadványt, ezt a ,.tragikus képsorozatot", mely „évek óta formálódó látomások megfogalmazása ..." Ezt olyan világra szóló művek követték, mint a Radnóti-versek illusztrá­ciói, Ortutay Gyula néprajzi gyűjtéseihez készített metszetek, Arany János balladáinak és Ma­dách Az ember tragédiájának képi megfogalmazásai. London, a harmincas évek vé­gén, új otthont kínál Budaynak, ám itt sem lett hűtlen magyar forrásaihoz. Tíz éve egy ameri­kai kiadó megrendelésére 25 ma­gyar költő portréját faragta fába. * Érdekes megfigyelni, hogy az idős művészek mindjobban kere­sik kapcsolataikat szülővárosuk­kal, kiröppentő közegükkel. Hont Ferenc halála előtt néhány esz­tendővel egyre többször jelent meg Szegeden, előadásokat tar­tott az egyetemen, cikkeket írt helyi kiadványokba, azt tervezte, hogy visszatelepül szülővárosába, s a városra hagyja hatalmas ér­tékű könyvtárát. Terveinek meg­valósítása előtt ragadta el a halál. . Buday György, nővére, dr. Bu­day Margit főorvos jóvoltából, tavály bemutatkozhatott a Móra Ferenc Múzeumban a már emlí­tett huszonöt fába metszett köl­tői portréval. Hetvenötödik szü­letésnapja alkalmából készül az állandó Buday-emlékszoba, ahol művei mellett életének doku­mentumai is helyet kapnák. Ez a gyűjtemény alapja lehet egy olyan majdani eszméitető kiállí­tásnak, mely a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma tagjainak sokszínű, szerteágazó progresszív tevékenységét tárja a négy évti­zeddel későbbi látogatók elé. Pél­daként, mint ahogy példa szá­munka a 75 éve született Honi Ferenc és Buday György élete* munkássága, TANDI LAJOS , 1

Next

/
Thumbnails
Contents