Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

25 Szombat, 1982. április 3. Atomvillany é F

antáziám szegényességét bizonyítja csupán, hogy úgy jó három éve. amikor még földmunkagépek gyúrták-gyömöszölték nyesték-vágták, simították a Szeged-széli feketeföldet valami gyümölcsös telepítésére, üvegház építésére. de mindenképpen mezőgazdasági beruházásra tippeltem. S most megállva a sándorfalvi út mentén az annakidején lánctalpas masinák járta területnél, a tavaszi ég üdekékjén kirajzolódnak az ág-bogak. Csak valahogy szabályosabbak. mint amit vártam. És nagyobbak. de mennyire! Huszonegy méter magasban áll a terpeszállásba merevedett. büszke tartású tornászt idéző ..acélfenyő" karja. Csillogó ezüst ív fut az éledő természet párájától fátyolos szántóföld fölött a látóhatár felé a végtelenbe. Vagyis olyan „igaziból" mégsem oda, csak a Duna-partjáig. Pakson van a vége. Sándorfalva négyszázas. Ez lesz a hivatalos neve annak az alállomásnak. amely az atomerőművel áll összeköttetésben. Azzal, amely az ország energiaiparának legnagyobb beruházását jelenti. s amelyről születése minden napjáról- többet beszélünk. írunk, hallunk, mint bármelyik korábbi nagy beruházásunk egy-egy évérőL Érthető: atomerőművünk még nem volt. Most lesz. A sándoríalvi út mentén magasba törő oszlopok, színes acéltraverzek az onnan kiinduló vezeték itteni végpontját jelzik. Az ..atomvillany" hálózatának egy fontos csomópontját. Nagy a mozgás az építkezés területén. — A jó idővel a munka is meggyorsult — mondja Hudák Péter, az'Országos Villamos Távvezeték Vállalat üzemmérnöke, a beruházás műszaki ellenőre. — Mihez képest gyorsultak? — Ahhoz, hogy a nagy téli hidegben nehezebben dolgoztak az építők, a DÉLÉP dolgozói. — Most éppen ülnek. — Mert nem jön a beton. Ez azonban csak amolyan művezetőnek való bosszúság A munka menetével ennek ellenére nincs bajunk. Ezt erősítette meg a minap tartett beruházó-kivitelező vezérigazgatói értekezlet is. ahol megállapították. mégfelelő ütemben halad a paksi atomerőmű építéséhez kapcsolódó szegedi beruházás. A megfelelő ütem azt jelenti, nagy erővel dolgozhatnak az alállomás elektromos berendezéseinek szerelésén. Azok a munkák, amelyeket a DÉLÉP végez, a befejezésükhöz közelednek: portálokat állítanak, utat betonoznak, ök adják a szó szoros értelmében a villanyszerelés alapjait. Villanyszerelés. Itt valahogy mást jelent, mint amit lámpagyújtogató fogyasztóként megszoktunk. Itt négyszázezer voltt® feszültséget kibíró, azzal működö berendezések szerelése értendő ezen. A szakember úgy hívja az aláüomást: 400/120 kilovoltos. Négyszázas feszültséggel érkezik az atomvillany. százhúszra transzformálják itt. "s adják tovább Dél-Magyarország táplálására. — Rendkívül nagy szükség van erre a beruházásra — mondja Mátrai Miklós, az OVIT szegedi és sándorfalvl üzemegységének vezetője —. mert ez a terület egy kissé mostohán ellátottnak számít villamos energia szempontjából. — Hogyan érezzük ezt? — Nem arra értem, hogy — mondjuk — itt áramhiány lett volna, hanem a távlatokat tekintve nehezen tudtunk volna lépést tartani az igények fejlődésével. — Vagyis önök a jövőnek dolgoznak? — Nem. Nagyon ls a mának! Azért, mert a Paksj Atomerőmű biztonságos üzemeltetéséhez szükség van a Paks—Szeged 400 kilovoltos összeköttetésre. amellyel eljuttatják az erőmű által .termelt villamos energiát az abban szűkölködő területre. — Az energiaellátás mindenféle műszaki fejlődés alapja, biztonságot adó háttere. Ez pedig nemcsak itt. hanem országos méretekben is érvényes — mondta Mátrai Miklós. — Hogyan áll az építkezés, amellyel, mint mondták, elégedettek? — Már elkészült a távvezeték, itt a kerítésen kívül az oszlopa. VESZPRÉM erről kötjük be az utolsó vezetéksodronyokat a fogadóportálra. Ennek már csak a Duna fölötti átfeszítésén dolgoznak — mondja Hudák Péter. — Itt a telepen is vezetékeket feszítenek. — Ezek a gyűjtősínek. — Kábelek! — Sodronyok, mi így hívjuk: sínek. Régen síneken vezették a távvezetéktől az áramot. Rajtuk keresztül jut az áram a transzformátorba. Az is beszerelve várja az indítást. — Az alállomás területén két színt látni, kéket és pirosat egymástól jól elkülönítve. Van ennek valami jelentősége? — Természetesen. A kék mező a beérkező 400 kilovoltos feszültség alatti berendezéseké, a piros a 120 kilovoltos terület. , — Mikor jön az atomvillany? — Amikor az erőművet — no nem az egészet, csak a kezdőegységét — beindítják. Addigra fogadóképesnek kell lennünk. Mindez a második negyedév végén várható. ,, — Addig? — Most a legközelebbi fontos művelet a mozgató-kapcsolóberendezések „hidegpróbája". — Mitől hideg? — Nem attól, hogy hűvös van, hanem, hogy nincs üzemi feszültség alatt a rendszer. A működőképesség alapos ellenőrzése nélkül nincs indulás. Fent a magasban újabb sodronypár ezüstje feszül az égre. Elkészült a gyűjtősín. Lent teherautók sora kanyarodik a betonúiról. Az építők felállnak: megjött a beton. IGRICZI ZSIGMOND EGER Csak győztesek B

izonyság lett a jóslatból. Ugyanis két-három évvel ezelőtt mar gyakran volt arról szó, hogy a jövőben a társadalmi közkiadások mérsékelt és nagyon szerény növekedésére számíthatunk. Bármennyire is reménykedtünk, hogy a gazdasági élet vitorlavásznai jobb széljárásba kerülnek, ma már tudjuk, ez nem történt meg. Bár az alapellátásban nem érezzük a pénzügyi költségvetés gondjait, de más területen bizony meg kell nézni a tanácsoknak, mire mennyit költhetnek. így a kis közösségek találékonyságára, szorgalmára, ügyességére, összefogására van szükség, ha azt akarjuk, hogy a tágabb otthonunk is, tehát városunk, községünk komfortosabb, szebb legyen. Márpedig miért ne akarnánk, amikor igényesebbek, kényelemszeretőbbek vagyunk. Nem az idén találtuk ki, hogy a község-város fejlesztésének kiegészítő forrása a társadalmi összefogás. Évek óta hivatkozunk arrá. ha a tanács pénztárcájából nem telik új tornateremre, szép parkra, aszfaltozott járdára, köves útra, akkor közös összefogással pótolhatjuk a hiányzó forintokat, és új dolgokat teremthetünk. A tanácsok e cél érdekében a népfronttal, szakszervezettel ps a KISZ-szel már elég hosszú ideje évről évre meghirdetik a településfejlesztési versenyt. Ez már nem is vetélkedő, több annál, mozgalommá vált. Nem lebecsülendő az az összeg, amivel a társadalmi munka értéke mérhető. Például az elmúlt ötéves tervben közel 1 milliárd forintnyi munkát végeztek a megye lakosai. Biztos érdekes, tanulságos lenne az a felmérés, amellyel kiszámítanánk, hogy mennyit fejlődött a hetvenes években a városok és községek infrastruktúrája, a közös összefogás eredményeképpen. Sorolni lehetne a felújított óvodákat, bölcsődéket, utak, járdák kilométeréit, amelyeknek szinte kifejezhetetlen hatása, hiszen egyszerűen az ember csak azt érzi, jobb a közérzete. Elégedettebb, mert nem kell sárban taposni, a kertet nem önti el a belvíz, közelben a játszótér, ahová nyugodtan leküldheti a gyereket. Egyébként mindezek nem nagy dolgok, de ha hiányoznak... Persze, az összefogásra sok jó példát az elmúlt évből is jószerivel idézhetek, amikor a Csongrád megyeiek tízmillió órát dolgoztak társadalmi munkában és közel 200 millió forint értékkel lettek gazdagabbak a városok, községek. A versengésben a városoknál a csongrádiak, a nagyközségek közül a szegváriak, a községeknél a zsombóiak lettek az elsők, s mint ahogy azt hírül adtuk, több millió forint jutalmat is kaptak, szorgalmuk elismeréseképpen. Természetes, hogy külön kategóriában versenyeznek a települések — városok, községek szerint. Évről évre változnak az eredmények, másfélék a sikerek. Csongrád város nemcsak azért állhatott a dobogó legfelső fokán, mert a társadalmimunka-tervet közel 50 százalékkal túlteljesítette, hanem mert új módszereket is kitalált. A parkosításnál a helybeli lakosok ügyességén kívül az üzemek, vállalatok közreműködésére is számított a tanács. Bevonta ebbe a munkába az intézményeket, mivel a város pénztárcájából — nemcsak ott, hanem mindenütt — épp az ilyen feladatra jut a legkevesebb forint. Figyelemre méltó volt a kommunális fejlesztés, a víz-, villany-, gázhálózat-építés is. Dc a második helyezett Szentes sikerei sem lebecsülendők. Nagy vállalkozásuk, a műanyagsátor-tetős sportpálya építése. Szülők, pedagógusok fogtak össze és a vállalatok szakemberei irányításával dolgoztak szabad idejükben. Városról városra, faluról falura utazva, mindenütt találkozhatnánk olyan kezdeményezéssel, ami elismerésre méltó, s ami színesebbé teszi a versenyt. Égy valami azonban mindig állandó. És az értékelésnél örök napirendi téma. Szeged, ha megfeszül, akkor sem tud helyezést elérni. Pedig az utóbbi években „megfeszült". Tavaly 63 millió forint társadalmi munkával járultak hozzá a Tisza partján a város építéséhez, szépítéséhez. Csak címszavakban a közös összefogásról, emlékeztetőül a leltár: nemzetközi evezős- és kajak-kenu pálya, úttörő-vízitelep, új „játszóterek Alsóvároson és Gyálaréten, 6 kilométer hosszú csatornával bővült a belvízvédelmi rendszer, közel százezren vettek részt a parkosításban, árokásásban ... Mindez azt jelenti, hogy az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke Szegeden 367 forint, pedig közel 30 százalékkal túlteljesítették a tervet, Csongrádon pedig 1344 forint S még egy megjegyzés: évek óta a kisebb lélekszámú városok között dől el a verseny, és a nagyok — Vásárhely. Szeged — leszorulnak a dobogóról. Nyilvánvaló, hogy a 170 ezer lakosú és a 30 ezres lélekszámú település számára a versenyfeltételek nem egyformák. És ebből következik, nem is egyformán ösztönöznek. Régi nóta, jó lenne, ha az öt nagy megyei város, Pécs, Debrecen, Miskolc, Győr, Szeged, külön versenyezne. Jobban lenne tétje a vetélkedésnek és biztosan azt is előidézné, hogy mind nagyobb erővel, aktívabban kapcsolódnának a lakóterületi munkába a nagyvárosok üzemei, brigádjai, intézmények, vállalatok dolgozói.' Valószínű a maradandóbb sikerélmény is. Bár ebben a vetélkedésben nemcsak az első három helvezett hanem mindenki győztes. Mert ha azt vesszük, hogy tavaly 17 kilométer gázvezeték, 25 kilométer járda, tíz kilométer csapadékelvezető csatorna épült, a községekben elkészült tíz kilométer út, hozzávehetjük ehhez a parkok négyzetmétereit, a felújított közintézményeket ,.. akkor kiderül, mindenki nyert. Hiszen azon túl, hogy egyegy településen az új dolgoknak örülnek az emberek, a versenynek a másik haszna: a tanácsok hatékonyan felhasználhatják a lakosság társadalmi összefogásával megspórolt milliókat. És ez is érezhető Szegeden. Csongrádon, Szegváron vagy Mórahalmon... HALÁSZ MIKLÓS