Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

22 Szombat, 1982. április 3. Alternatívák a szabadságra „Ez az emberiség ugrása a szükségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába." R

égi szemináriumokról alighanem sokaknak visszacseng a szabadság fogalmának definíciója. Hogyan is tanultuk? A szabadság nem más. mint a szükségszerűségek fölismerése. s nz ember ezzel összhangban álló cselekvése. Csakhogy a világ mintha inkább a folytatást részesítené előnyben, amely szerint: a szabadság a választás lehetősége és képessége az emberi cselekvésben. A rohamos tudományos, technológiai. gazdasági fejlődés mindenekelőtt ez utóbbit, lehetőségeink kitágítását szolgálta, a növekvő fogyasztás, az anyagi javak. eszközök nagyobb számának birtoklása, révén. Csak az a kérdés, elszakítható- e egymástól a definíció két oldala? Aggódó, méghozzá joggal aggódó jelentést készített nemrégiben a FAO. Minden jel arra mutat hogy az ezredforduló táján semmivel sem lesz kielégítőbb a világ élelmiszerellátása, mint manapság. amikor többszáz millió ember alultáplált milliók az éhhalál küszöbéntengetik az életüket. Igaz. a szakemberek számításai szerint a Föld a jelenleginél jóval nagyobb lélekszámú emberiséget is képes élelemmel ellátni. Mindehhez azonban arra lenne szükség. hogy a jelenleginél jóval szélesebb körben alkalmazzák a fejlett agrotechnikai módszereket több gépet és műtrágyát használjanak világszerte. Am a világ nagy részén nemhogy középkori. inkább őskori módszerekkel művelik a földeket, amelyek ígv képtelenek eltartani a rajtuk élő népességet. S nemcsak alacsonyak ilymódon a termésátlagok, hanem az erózió, a talaj kizsákmányolása révén veszélybe kertit ezeknek a földeknek jövendő termőképessége is. (Kis-Azsia és Közel-Kelet gazdag ókori városainak helyén sívó homok hullámzik ma. A valahai gabonáskert Szicília nagy része terméketlen kösivataggá Tált.) Aggódnak, méghozzá joggal aggódnak a „zöldek". NyugatEurópa környezetvédő mozgalmai. Igaz, a hatvanas évek roppant erőfeszítései, rengeteg pénzt fölemésztő intézkedései réj/én sikerült. emlékké tenni a londoni szmpgot. vagy visszatértek a halak a Temzébe. De úgy tűnik, mindez kevésnek bizonyult. Mintha ahelyett, hogy az emberisée valóban megoldotta volna a környezetszennyezés gondjait, inkább kitolta volna a hatást a nyolcvanas évekre. Nyugat-Berlln levegőjében néha harmincszor aranyi szennyező anyag található példáuL mint amennyi a WHO szerint még megengedhető. amennyi mée nem. vagv alig károsítja az egészséget. Igaz. többszáz méter magas kéménveket építenek ma már a levegőt szennyező vállalatok, hogy a magassági szelek hordják el mérgező füstjeiket. El is hordják becsülettel. hogy néhányszáz kilométerrel arrébb- savas esők hulljanak, megmérgezve a talajt, a vizeket, pusztítva a növényzetet. (A „tiszta" Skandinávia egyre többet szenved az iparosodott Nyugat-Európa felől érkező méregtartalmú szelektől Az NSZK-ban fafaiták pusztultak ki. melyek érzékenyebbek B savas csapadék hatásaira. Világszerte ijesztően megnóti az elsősorban a környezeti ártalmakra visszavezethető — sokszor halálos — betegségek száma.) Aggódó, méghozzá ioggal aegódó szemmel fiavell az emberiség az energiahordozók elsősorban az olaj árának alakulását. Igaz. az OPFXT legutóbbi döntése amely szerint az olattermelők nem csökkentik áraikat, viszont visszafogják a termelést, a piaci kínálatot, patthelyzetet tükröz Pattot a termelők és a fogyasztók között. A nagymértékű áremelések ugyanis — a recesszióval eavütt — jelentős mértékben csökkentették világ» szerte az oiatfogvasztást. n keresletet. Vaion stabilizálódna^ majd az olajárak? Csakhosv már a jelenlegi árak Is többszörösére emelték sok termék világpiaci árát, amelyek szinte megvehetetlenül driigák lettek sok fejlődő ország számára. Például a műtrágyák, amelyek drágulása a világ élelmezési helyzetét tovább rontja. S az áremeléseknek nemcsak a szegény, vagv az olajjal nem1 rendelkező országok látják kárát, -hanem egyre inkább az olajtermelők is nvögtk az olajárak következtében fölgyorsul) infláció következményeit Mert a nagymértékű takarékosság és recesszió következtében hiú ábrándnak .tűnik az OPEC-nelc az a szándéka, miszerint áraikkal legalább az inflációt, követni akarják. Az inflációt, amit mindenekelőtt ők szabadítottak ki a palackból. A csökkenő kereslet miatt ugyanis áraikat aligha emelhetik, viszont a termelés visszafogása bevételeiket csökkenti, kétségessé téve nagyralátó gazdaságfejlesztési és szociális programjaik finanszírozását. Az OPEC tagállamai. amelyeik sokáig hitelezőként. befektetőként jelentkeztek a világgazdaságban, egyre inkább hitelfelvevőként kopogtatnak a pénzintézetek kapuin, még drágábbá téve az amúgyis egyre drágább — a fejlődő és a szocialista országoknak is olvanvnyira szükséges — hiteleket. (Nemrégiben nagy meglepetést keltett 'az olajban nagyon gazdag Líbia hitelfölvétele.) Aggódó, és joggal aggódó jelentéseket állítanak ' össze különböző nemzetközi tudományos szervezetek a Föld jövőjéről. Végesek az energia- és a nversanyagtartalékok. A fejlett ipari országokban éppúgy fogy a termőtalaj. mint a leeetmaradottabbakban. Veszélyes méreteket ölt az óceánok szennyeződése, amelyek pedig a Föld oxigéngyárai, s mind fontosabbá váló éléskamrái. A talaj és a levegő szennyezettsége is sok helyütt eléri a kritikus mértéket. (Peszszimistább jóslatok szerint, már a 2000. év után születő másodikharmadik nemzedék nagyon is komor világban fog élni.) Mi sokszor mintha páholyból néznénk a világban végbemenő folyamatokat. Még keveset érzékelünk belőlük, káros hatásaikból. még ha például a Balaton nálunk is komoly veszélyben forog. S hogv kedvezőbb helyzetben vagyunk, mint a világ sok. gazdaságilag fejlett, vagv elmaradott országa, annak többek között az utóbbi évek sajátos fejlődései is oka. Az. hogy a sokszor spontán folyamatok helyett a szocialista országokban már a gazdaságfejlesztési koncepciók kidolgozásakor sem csali a gazdasagi kényszer érvényesül, hanem komplexebb érdekrenciszer. amelynek csak egyik öszszetevője a gazdasági érdek. Igaz. mi is adott világban élünk. Kialakult életmóddá), életszínvonallal, az ehhez, s a világpiac szerkezetéhez igazodó, általa meghatározott termelési szerkezettel. Ügy. ho.gy nemzeti jövedelmünknek mintegy fele a külgazdasági kapcsolatokban realizálódik. A gazdasági kényszerek nálunk is egvre erőteljesebben hatnak, a közvetve vagv közvetlenül mi is egvre inkább megérezzük a világgazdaság változásait, azok na v a természetianyagi feltételeket romboló hatásait. Az emberiségnek elvben ma is megvannak a lehetőségei a természetet romboló folyamatok megállítására. visszafordítására, az élet anyagi, alapjainak megőrzésére. ésszerűbb társadalmigazdasági modellek kialakítására De amíg a világ nagy részén spontán folyamatok határozzák meg a gazdasági, társadalmi változásokat. az emberiség saiát magát veszélyezteti. Mert igaz ugyan, hogy személyes választ' si lehetőségeink spontán bővítése is szabadságunk kiterjesztését szolgálja. Am ha ez a szükségszerűségek ellenében történik, hosszabb távon éppen hogv beszűkíti lehetséges cselekvéseink terét, az emberiség választási lehetőségeit. Megoldást csak a hosszú távú gazdasági-társadalmi tervezés hozhat, méghozzá földi méretekben gondolkodó tervezés. Erre viszont mindeddig csak a szocialista országokban nvílt lehetőség, ha viszonylag elmaradott gazdasági alapokon is. a múlt örökségeivel, s a jelen politikai, gazdasági világfejleméraveinek terheivel birkózva. Ám a világban végbemenő folyamatok arra mutatnak, hogy a spontán tendenciák egyre elementárisabban ütköznek majd a szükségszerűség korlátaiba. Aligha véletlen, hogy a világ mind újabb és újabb részein kap teret az a felismerés, hogv csak a tudatos társadalmi-gazdasági tervezés, a szocialista társadalmi modell nvú.tthat igazi alternatívákat. Hiszen ily módon nyílik úgy lehetőség az ember választási lehetőségeinek bővítésére. hegyközben nem ütközünk a szükségszerűségek határaiba. nem romboljuk szét önnön létezésünk feltételeit. Ígv bővíthetjük igazán az emberiség valódi mozgásterét, a szükségszerűségek figyelembevételével. azok határainak átgondolt és folyamatos kitágításával. SZÁVÁT ISTVÁN István király a ruhagyárban A terem zsúfolt, a belépő előbb azt hiszi, gyűlésre vagv ünnepségre tévedt. Azután észreveszi, hogv valami más rendezvény van itt: nvolc asztalt ülnek körül fiatalok « idősebbek, férfiak és nők vegyesen. velük szemben hosszú sorban komoly hölgyek és urak, előttük sok papír és egy mikrofon. A másikat egy igencsak szemrevaló ifjú leányzó tartja kezében. háta mögött, vetítővászon és fekete tábla. A faiak mentén körben érdeklődők. (Drukerek?) A csinos jelenség papírlalokat oszt ki. tíz kérdéssel, idő: öt perc. Belesvén az egyikbe, látni, hogy • például az első felszabadult magvar városról, az alkotmány évéről, az új gazdaságirányítási rendszer kezdetéről érdeklődnek — surrognak a tollak a papírokon, a „bírák" figyelnek. később pedig — javítanak. Már kérdéseket tesznek föl hol az egyik, hol a másik asztal kollektívájának: miért indított I. Lajos hadjáratot Itáliába? Mi indokolta az Aranybulla kiadását? Miben állt István király államalapító tevékenysége? Idős. barázdált arcú férfi válaszol: „Áttértek a magyarok a földmüvelésre... azért lett erre szükség, mert a portyázásokban egyre kevesebb sikert értek el... Elég sok problémája volt a feiedel- , mekkel... A magvarországi kereszténység megalapítója... Székesfehérvárott..Aránylag folyékonyan, tagoltan beszél, nem néz se jobbra, se balra, az asztalánál ülők pillantanak csak rá olykor, némi büszkeséggel vegyes aggodalommal. A másik asztalnál idősebb asszony a honfoglaló magvar nők viseletét meséli: ..hímzett blúzt és bő nadrágot hordtak, vállkendőt.. úgv lovagoltak, mint a férfiak." Sugdolózás, a nők szinte az egéSz teremben mosolyognák. A vásznon a nagyszentmiklósi aranykincs képe. maid. a Dömötör toronyé. Ahogyan múlik az idő. úgy lesz a szemlélő egyre meglepettebb. a hosszú asztalnál ülő „bírák" egyre el foglaltabbak (és böbesszédűbbek) — a közönség pedig egvre izgatottabb. A politika időszerű kérdéseitől a magyar történelem Mátyás király uralkodásáig terjedő időszakán át Aranv János balladáiig és a szakmai ismeretekig jönnek sorban, egymás után a kérdések és a válaszok. Odakünn, a Szegedi Ruhagyár előtt zúgnak a villamosok. . dübörög « forgalom, itt benn. a teremben — csak az ismereteikről most számot adók világa létezik. A Csongrád megyei szocialista brigádok immáron nagy hagyományokkal rendelkezőnek nevezhető kulturális mozgalmának. a Munka és műveltség vetélkedőnek eev „szimpla" munkahelyi döntője zajlik most. csupán. a „bírák" — a zsűri — már reggel óta munkában van; délelőtt hét, most nyolc brigád méri össze tudását. A tapasztalatok szerint biztatóan. de az egyes témakörök között időnként bizony ugyancsak eltérő minőségben A művészeti kérdések néha túl nehezek, bár már egyszerűsítettek néhányat. A történelem viszont mennyiségileg sok: a honfoglalás, az államalapítás. a teljes Árpád- es Anjou-kor és még ama bizonyos igazságos Mátyás királv uralkodása is. Aranv János balladái viszont föltétlen diadalt arattak — látszik, hogy valódi élményt adtak munkások tucatjainak. (Talán ez a külső szemlélő legnagyobb öröme.) A „feleletek" néha persze igencsak akad őzök. végtére is akik Rt beszélnek, azoknak nem a szóbeli kifejezés a kenvere. Ám az elmondottak mögött szinte mindig felfedezhető a tndáavágy igyekezete, és a tneasBWzett ismeretek öröme. Délutánba hajlik az Idő erősen, a teremben látszólag minden mozdulatlan. Kérdések, válaszok. értékelések, pontok és helyezések. versenyzők és szurkolók. A légkör, a vetélkedő egész rendszere változatlan. Csak a résztvevő elmék- állapota nem. És ez a fő. DOMONKOS LÁSZLÖ Légi csaták Tavaszi napsütés. A könnyű, langyos szélben friss zöld lobogós a sugárutat szegélvező fák zsenge dísze. Kicsiny, szürke tollacska ereszkedik puhán lépegető lábaim elé. Lehajolok, felveszem. Alvadt vércseppek piroslanak n finom pihéken. Felnézek. A kék mélységben vörhenyesen villan egy vércse röpte, cikázó fordulattal lecsap egy számomra láthatatlan célpontra, mint egy támadó repülőgép... ... levetett civil ruháink a földön szétdobálva; próbálgattuk a kincstári posztót. A régi malom most raktár, emeletein három-négyszáz behívott öltözött. vedlett civilből katonává. A repülőtér irányából sűrűn, egymás után szálltak fel a Stukarajok. Kirobbantak a tetők mögül és felfelé zuhantak a légtérbe. Hová? Híre terjedt, hogv i Belgrádot borhbázzák. Délfelé már megszokottá vált a iövőmenő gépek állandó dübörgése. De egyszerre új hang keveredett az eddigiekhez: éles géppuskasorozatok csattantak fel. A félig civil, félig katona társaság az ablakokhoz rohant. A levegőben 8—10 gép cikázott. keringett: úgy láttuk, egymást, lőtték vad kavargásban. Egy-egy gép füstöt. húzva maga után. vagy lángolva tűnt el szemünk elől, nagyjából a Tisza ifeiett. Néhány perc múltán ki lehetett venni, hogv két-három német gép együttesen támadott egyetlen repülőt. Hamarosan véget is ért a csata. Másnap az újságban olvastuk, hogy egy jugoszláv kötelék a Belgrádot bombázó egyik német csoport után eredt és alacsony repülésben követte; a' város felett leszállás közben támadták meg őket. Nem sikerült, valamennyit lelőtték. "Eddig .a háborúból csak a lapok és a filmhíradó képeit láttuk. Ez volt az első kóstoló a valóságból. Szegeden, 1941. áprilisában. ... most láttam meg a galambot A túlsó oldalon egy négyemeletes ház gerincén bukott át. a cserepeket is érintve a tető síkjában zuhant, csúszott, vergődött, mert egyik szárnya csak lógott. A sik folytatásában átívelte az utca szakadékát és fölöttem. egy első emeleti párkányra vágódott, csapkodott még néhány másodpercig, mire mozdulatlanul megült. A vércse pompás ívben követte, de az utca mélyéra nem ereszkedett, csak megállt, mint egy helikopter, szárnyai motorként tépték a levegőt, nyakát forgatva kereste aldozatát... ,. .az úton két-három kilométerenként kiégett gépkocsik, árokba dőlt teherautók Bágyadt őszi nap sütötte a hegvek tarka, szeszélyesen váltogatott. színes foltjait. Álmosítóan duruzsolt a motor, fejem le-Iebillent. Széles .völgybe fordult, az út, mikor a "csend hirtelen, szaggatottan szilánkokra tört. A vezető padlóig nyomta a féket a kocsi farolva csúszott a porban, mire nrurfállt az árok szélén. — Ugrás! Mint békák a vízbe, a feltépett ajtókon kétfelé ugrottunk, de megroppant csuklóim, felhorzsoit térdeim fájdalmasan közölték, hogy a keménv földre érkeztem. A száraz, gazos fűbe nyomtam arcomat, félve lestem előre. A gép a jó 3—4 kilométerre szélesedő völgy felett már fordult vissza; egészen alacsonyra ereszkedett, látszott a pilóta alakja. Dühödt darázs, őrjöngő, dörgő, tébolyultan vonyító rémséges álomkép. De a vörös lángokkal robbanó golyókat köpködő két géppuska az út közepén apró, vulkánok kettős sorát verte fel fültépő csattana sokkal — a valóság! Amint a gép eldurrogott. lihegve. rémülettől mázsás súlyokkal terhelten futottam ki a mezőre, csak minél távolabb az autótól! Amint a repülő kanyarodni kezdett, földre vetettem magam, miközben egy pillanatra láttam, hogv a sofőr ugyanezt teszi a másik oldalon. Jött az újabb roham. Szívein is motorként dübögött, torkomban a Szahara szárazsága. Talán jobb lett volna az árokban maradni? Kapkodó, tétova, babonás gondolatok villanlak át túlgerjedt agyamon. a génekben százezer éve tárolt ösztönök vefték a menekülés riadóját A sorozat úgy 10—15 méternyire csapkodta a kiszáradt legelőt hátamra aoró rögök hullottak. Az extázis pillanatai voltak. Mikor a mennydörgés elborított. úgy éreztem, elviselhetetlenül hosszú ideig tart. gerincemet felhasítja a gép. a lövedékek cafatokká roncsolnak. Az envhület másodperceiben láttam. l)oev fordul harmadszor is! Nyöszörögtem: ez nem lehet Igaz! De ekkor csoda történt: a felszökkenő, visszakanyarodó és feilém sikló, hipnotizáltam bámult, tüzet prüszkölő, bőgve közeledő szerkezet látványa tökéletes közömbösségbe ragadott egyetlen szempillantás alatt; messzi tájon jártam. kanyargó folyó partján, fűzfák alatt, de láttam a Boszorkánysziget három, nyárfáját is. Az ég borult volt. a levegő melegen simogató, nagv kék szitakötők rezegtették szárnyaikat a csendes víztükör felett melyből ezüstös testű halak dobták fel magukat és csobbanva zuhantak vissza. Az ittmaradt énem azért látta a meredeken felvágó gépet; egvre kisebb, már csak arasznyi. hangja a bőgő húrjának elhaló brummogása. Néhány elhárító üteg felébredt és teleugatta a csendesülő völgyet. Hanyatt fordultam, és a késő délutáni kék ég tisztaságának mélyülő tónusait bámultam a hegyek peremén. — Mehetünk, zászlós úr? — a kocsinak semmi baia... ..minden oldalról galambrajok röppenlek elö, köröztek a vércse körül, támadták ij britran. A ragadozó eleinte csak odébb szökkent és lebegett tovább egy helyben. De hirtelen — menekülve a túlerő elöl — mint eldobott kA. bedő pont, beleolvadt a kék magasságba .,, A Hősök kapuja alatt lépdeltem és ismét megfogalmazódott bennem a béke lényege: le kell győzni a támadót. El kell űzni a vércséket, a héjákat. BÁNKI MIHÁLY