Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-30 / 100. szám

28 Péntek, 1982. április 30. Adatgyűjlés Csongrád megyében A gyermek növekedése Az ivadékgondozást az állatvilág számos fajánál megtaláljuk, aligha volna azonban helyes az ember sok áldozatot vállaló őrködését gyermeke egészsége felett, csupán magasabbfokon meg­valósuló ivadékgondozásnak minősíteni. A társadalom­ban élő ember esetében sok­kal többről van szó. Ez a tevékenység arra irányul, hugy a gyermek testi és szellemi fejlődését, gyarapo­dását elősegítse, olyan em­berré nevelje, aki felnőtt korában a társadalom hasz­nos tagjává válhat. De vajon csak a szülői felügyelettől és gondosko­dástól függ a gyermek egész­séges növekedése, fejlődése? Kétségtelen, hogy az em­bernél — mint a legfejlet­tebb élőlénynél — ez a gon­doskodás elengedhetetlen, hiszen meglehetősen hosszú Ideig az utód képtelen len­re szülői segítség nélkül magáról gondoskodni. Ha ez elmarad, pótolni kell vala­milyen módon, mert hiánya az utód létét veszélyeztetné. A növekedésnek azonban vannak a szervezetben rejlő törvényszerűségei is. Azokat a tényezőket, me­lyek ebben a folyamatban szerepet játszhatnak, rész­ben öröklött tulajdonságok­nak, részben külső — kör­nyezeti — hatásoknak ne­vezzük. Az örökletesség szerepét már a múlt század végén Galton angol antropológus­genetikus felismerte. Rájött arra, hogy a két szülő test­magasságának középértéke fontos útbaigazítást adhat az utódok felnőttkori test­magasságára vonatkozóan. A gyermek testmagasságát ilyen módon tehát — ha közvetett formában is — de a párválasztás befolyásol­hatja. A termet, vagy testma­gasság a növekedés folya­matának egyik jó indiká­tora. amely a rasszbeliségtől is függ. Nyilvánvaló, hogy a magasabb termetű negrid szülőpárnak sokkal maga­sabbak lesznek a gyerme­kei, mint az alacsony ter­mető mongoloidnak. Az örökletesség mellett azonban a növekedésre az un. belső elválasztású mi­rigyek is hatással vannak. Ezek a belső tényezők azonban a külső környezeti feltételektől is függnek. Jól­lehet a gyermek növekedé­sét az öröklött tulajdonsá­gok mintegy 90 százalékban meghatározhatják, a testma­gasság végleges kialakulását a környezeti hatások mégis nagymértékben módosíthat­ják. Utóbbiak részben termé­szeti tényezők, mint ami­lyen a lakóhely földrajzi helyzete, a klíma, a külön­féle sugárhatások, a talaj­ban levő ásványi anyagok, az ivóvíz minősége. Mas róczük társadalmi jellegű hatásoknak minősíthető, amelyek között említjük az egyén szociális helyzetét, foglalkozását, életmódját, táplálkozási viszonyait és szokásait, a civilizáció szá­mos vonatkozását. Talán nem is kell külö­nösen hangsúlyozni, hogy ezek közül mennyire jelen­tős a táplálkozás hatása. A gyermekek időközön­kénti méréséből az is meg­állapítható, hogy a növeke­désben az első húsz életév surán különböző szakaszok figyelhetők meg. Az eltérés a gyarapodás mértékében az nban nem­csak életkorok, hanem ne­mek szerint is kimutatható. A növekedésnek ezen túl­menően évi ritmusa is van. Emlékezzünk arra, hogy a nyári iskolaszünet alatt mi­lyen jelentős mértékben megnőnek a gyermekek, míg télen ez a gyarapodás ki­sebb. Ez nem is szokatlan, hi­szen az ember is az élő­világ tagja s az élővilág más csoportjainál — a nö­vényeknél és állatpknál — egyaránt tapasztalható ilyen periódikusság. Felvetődhet a kérdés, hogy vajon miért mindig a test­súlyra és a testmagasságra utalunk, amikor a növeke­desről beszélünk? Ennek az az oka, hogy a testi fejlettséget — úgy is mondhatnánk, hogy a gyer­mek , morfológiai korának meghatározását — a test­súly, a testmagasság és a mellkerülat alapján végez­zük. Ezek tehát azok a jelle­gek, • amelyek elsősorban tá­jékoztatnak bennünket a gyermek fejlettségéről. Még mindig kérdés marad azonban az, hogy a fiúkra és leányokra, meghatározott életkorban milyen fejlettség jellemző? Ügy is fogalmaz­hatnánk, hogy mi határozza meg azt, hogy egy gyermek normális testi fejlettségű-e vagy sem? Legegyszerűbb megoldás­ként azt fogadhatnánk el, hogy a három említett testi jelleg leggyakrabban előfor­duló értékeit tekintjük „nor­mális"-nak és ezzel megol­dottuk a kérdést. Igen ám, csak vidékenként és konti­nensenként (emberfajták szerint) más és más érté­keket kapnánk ,,normális" adatként. Ugyanakkor a gyermek súlya, magassága — a fáradtságtól, táplálko­zástól és egyéb tényezőktől függően — egy nap alatt is változik. Ilyen módon az is befolyásolná egy gyermek esetében ítéletünket, hogy testi jellegeinek értékeit milyen napszakban állapí­tottuk meg. Nagyon helyte­len lenne tehát bármelyik jelleg esetében is egy ha-» tározott számhoz kötni a normális fogalmát, annál is inkább, mert az ember*élő szervezete állandóan válto­zik, testméreteinek értékei folytonosan módosulnak. En­nek pontos megállapítása például a testsúly esetében csak akkor válna lehetővé, ha ezt a jelleget grammnyi pontossággal határoznánk meg. Legalkalmasabbnak azt az eljárást tartják, amikor a három említett (vagy több) testi jelleg alapján ún. fej­lődési táblázatokat dolgoz­nak ki s ezekben korcso­portonként — külön a fiúk­ra és külön a leányokra — a Jellemző, ,.normális"-nak tartott számértékeket adják meg. Ezek sok gyermek mé­résének átlagai és kiegészí­tésként tartalmazzák a táb­lázatok azokat a szélső ér­tékeket is, amelyek között változhat a gyermek három jellegének értéke, de még mindig normális testi fej­lettségűnek tekinthető a gyermek. Ezeknek az átla­gaknak az ellenőrzésére azonban legalább tízéven­ként szükség van, mert az életkörülmények megválto­zása azok nagyságát is be­folyásolja. Nagyon közismert az a tény, hogy a mai gyermekek testméreteinek átlagai Ma­gyarországon is, nagyobbak, mint például 50 évvel ez­előtti ugyanolyan korú és nemű gyermekek méretei voltak. Ezt a jelenséget ne­vezzük akcelerációnak, amelyre ugyanazon földrajzi területen elő, de különböző időszakokban mért hasonló korú és nemű gyermekek mérésének eredményei mu­tattak rá. Hazánkban is na­gyon sok vizsgálat történt ennek a kérdésnek a tisz­tázása érdekében. Szegeden az első nagyobb arányú gyermekmérés 1958­ban történt (4000 tanuló­nál), s azóta már 1961-ben és 1966-ban is voltak ellen­őrző vizsgálatok. A JATE Embertani tanszéke és a Csongrád megyei KÖJÁL Iskolaegészségügyi Osztálya a JATE Kibernetikai Labo­ratóriumával közösen 1981­ben kezdett egy újabb, most már egész Csongrád me­gyére vonatkozó adatgyűj­tést. Ezen túlmenően azon­ban lehetőség nyílott arra is, hogy Varga Anikó óvó­nő hathatós közreműködésé­vel az illetékes hatóságok engedélyével a szegedi óvo­dások testi fejlettségét is megállapítsuk. Az óvodások növekedésé­re Magyarországon aránylag kevés adatunk van. A sze­gedi gyermekek testméretei­nek főbb értékeit 1965-ben közöltük, így módunk van mintegy 20 éves távlatban összehasonlítani a 3,5—6,5 éves korosztályúak testi fej­lettségét. 758 szegedi óvodás fiú és 726 leány (3,5—6,5 évesek) mérésének eredményét vizs­gáltuk. A testmagasság, test­súly és nyugodt légzésnél mért mellkerület azon érté­keit tüntettük fel, melyek normálisnak tekinthetők, il­letve. a mérések alkalmával talált legkisebb és legna­gyobb értékeket is megad­juk. Ez utóbbik már nem tekinthetők elfogadhatóknak. Kitűnik, hogy a testma­gasság és testsúly esetében mindkét nemnél találunk olyan kiugró méreteket a kisebb és nagyobb méretek irányában is, melyek arra utalnak, hogy ezek a gyer­mekek vagy alulfejlettek, vagy túlfej lettek. Csupán egy példát említünk. A 6,5 éves leányoknál a testsúly normális értékei 14 és 29 kg között változhatnak. De volt olyan óvodás, akinek a testsúlya 40 kg volt, te­hát 11 kg-mal meghaladta az elfogadható felső értéket. Az 1962-ben mért és 1965­ben közölt szegedi adatok­kal összehasonlítva a tava­lyi mérési eredmények át­lagait, azt találjuk, hogy azok most általábbn maga­sabbak, különösen a fiúk testsúlya, a leányok testma­gassága és mellkerülete ese­tében. Ugyanakkor kisebb a fiúk testmagassága és mell­kerülete, valamint a leá­nyok testsúlya esetében. Mindezek a különbségek azonban statisztikai módsze­rekkel nem igazolhatók s így azt mondhatjuk, hogy 1962 és 1981 között a sze­gcdi óvodások testméretei lényegesen nem módosultak. Dr. Farkas Gyula Asztma — portól A könyvespolcokon, az ágyak és a szekrények alatt összegyűlő házi porról kimu­tatták. hogv allergiát okozhat. Megállapították, hogy a házi porban a Der­matophagoides nevű atkák találhatók, s hogy az aller­giás asztmában szenvedők­nek csaknem a fele érzékeny rájuk. A legújabb kutatások sze­rint az atkáknak allergiás rohamot okozó anyaga — jele Pi — az atkák testében és ürülékében fordul elő. alak­ja nagyjában gömb. átmérő­je 10—400 mikrométer, vagy­is mérete és fizika tulajdon­ságai hasonlítanak az ugyan­csak asztmát, okozó virág­poréhoz. A Pi csak akkor okoz asztmát, ha ismételten a tü­dőbe jut, s ott az ellene képződő ellenanyagokkal összekapcsolódik. Ennek ha­tására ugyanis olyan — hisztamin nevű — anyagok válnak szabaddá, amelyektől a hörgő Izmai görcsösen ösz­szehúzódnak. Ez a hörgői asztma fő tünete. Az izom­görcs miatt nem jut levegő az érintett hörgőkbe, s ki­alakul a betegek jellegzetes asztmás zihálása. A P| ellen még nincs kellő közvetlen védelem, általában azonban az atkaalergia többféle mó­don és véglegesen meggyó­gyítható. Szúnyogirtás! gombával A rovarölő szerek drágulá­sa. a betegséget átoalántáló rovarok növekvő ellenálló­képessége és a vegyszerek­nek esetleges környezetkáro­sító hatása arra készteti a kutatókat, hogv a kórokozó­kat terjesztő szúnvogok irtá­sára új utakat keressenek. Az érdeklődés előterébe a szúnyogokat pusztító bak­tériumok és gombák kerül­tek. Amikor a szúnyoglárvá­kat bepermetezték a Culici­nonyces gombafaj spórái­val. e spórák a lárvák emésztőrendszerében gom­baszövedékeket hoztak lét­re: ezek gyorsan terjedtek, s a lárvák néhány napon belül elpusztultak. A gom­baszövedékek a közvetlenül nem permetezett lárvákat is fokozatosan megtámadták, úgyhogy a kísérletben fel­használt csaknem valameny­nyi lárva elpusztult. A kí­sérletek szerint » gomba nem károsította a magasabb­rendű állatokat. Hétvégi faiu a Mecsekben Hétvégi faluvá alafcult a Mecsek egyik legszebb he­gyi települése: a négyszáz­húsz méter magasan fekvő, erdőövezte Kisújbánya. Egyetlen őslakó él már csak a falucskában, mégsem ju­tott Gyűrűfű sorsára, mivel valamennyi lakóházát meg­vásárolták üdülés céljára a természetkedvelő városi em­berek; tavasztól őszig Kisúj­bányán töltik pihenőnapjai­kat, élvezóe a jó levegőt, a csendet, a nyugalmat. Lakó­közösséggé szerveződtek, s bizonyos fokú önkormány­zattal intézik a víkendfalu ügyes-bajos tíol&aií. Kisújbánya XVIII. századi .település, alapítói bajoror­szági németek voltak. A köz­igazgatásilag Hosszúhetény­hez tartozó település 1970 táján kezdett elnéptelenedni. Az utolsó őslakos, Agác József is már a nyolcvanas éveit tapossa, de nem adta fel a régi otthonát. Az ár-' ván maradt többi ház vi­szont idegeneké lett: Pécs­től Budapestig és Pakstól Békéscsabáig tucatnyi város lakói váltak a mecseki falu hétvégi polgáraivá. Jelenleg negyvennyolc takaros ház sorakozik a szép kisújbányai völgyben, valamennyi fel­újítva, megtartva eredeti formáját, Külsejét. A tanács ugyanis gondosan ügyel ar­ra. hogy megőrizzék a falu sajátos karakterét. Kisújbá­nya sorsa jó példa a kihaló falvak értékeinek megóvá­sára. Együttes erővel született meg a falucska bekötőútja, amelynek építési költségei­hez minden háztulajdonos hozzájárult. Most közös pi­henőhely létrehozására vál­lalkoztak, hogy legyen, ahol Kisújbánya új polgárai ta­lálkozhatnak, beszélgethet­nek egymással. kertbarátoknak Krizantém nevelése A krizantém az egvik tö­megesen nevelt virágunk. Nálunk még ma is az őszi időszakban, főleg a halottak napján keresik, pedig fajta­változatossága a legszebb és legszélesebb választékú vá­gott virággá teszi. Gyakorlati szempontból termesztését két csoportra oszthatjuk, mégpedig a ha­gyos, főleg őszi. és a modern, időzített, termesztésre A kis virágú típusok dugványait májusban 30X25 centiméter­re 4 sorban ágyrendszerbe ültethetjük 4—6 centiméter mélyen. A mélv ültetés elő­nye, hogy a földbe került részén végig meggvökerese­dik. Az első visszacsípést az ültetést követő két hét. után végezzük el. A fejlődő 2—3 oldalhajtást 6—8 centiméter magasan ismételten vissza­csípjük, de ezt június köze­péig feltétlen el kell végezni. A hajtások végén 4—6 bim­bó fejlődik, ha a mellék­bimbókat visszacsípjük, min­den hajtáson egy-egv virá­got kapunk, de bimbózás nélkül is szép. csomós virág feilődik. A nvári ápolás ka­pálásból, öntözésből, két-há­rom alkalommal történő fejtrágvázásból és növényvé­delemből áll. Dekoratív fajtatípus eseté­ben az előzőhöz hasonlóan a dugványokat májusban kell kiültetni, azonban csak egy­szer kell visszacsípni. Egv száron 3—5 hajtás hagyható, melyet rendszeresen bimbóz­ni kell. Szeptember végén célszerű fóliasátort építeni az éatv fölé. A nagv virágú fajtatfpust május végén, június elején ültetjük ki. július 10-ig a fejlődött hajtásszár egyhar­madát levágjuk, igv az ol­dalhajtáson augusztusban jelenik meg a főbimbó. Amennyiben a visszavágást elmulasztjuk, a júliusban megjelenő bimbóból marga­rétaszerű virág fejlődik. A rövid tenyészidejű fajtákat júniusban kell kiültetni, eb­ben az esetben » visszavá­gás elmarad, de hónaljazni és bimbózni kell. Szeptem­berben fóliával kell fedni az állományt. A margaréta és anemone virágú fajtákat. ha július közepéig kétszer visszacsíp­jük, egy-egy tő 4—6 szál vi­rágot nevel Bimbózni és hó­naljazni rendszeresen szük­séges. Szeptemberben takar­ni kell a fagy ellen. Késői ültetés esetén eaves fajtái decemberig is virágoztatha­tók. A sírra kiültethetők a Blanche Poterine, Maríné Morin, Edelstein. az új fa,­ták közül a Popsié. Klülteté­si Idő máius. a többihez hasonló 30X30 centimétem Július 10-ig kétszer célszerű visszacsípni. Egy tövön 4—ti hajtást hagyunk meg. rend­szeres hónaljazást és bimbó­zást igényel Szeptember ele­jétől takarni kell és a meg­világítás idejével lehet irá­nyítani a virágzás ideiét. A kinvüt virág cserepezés után értékesíthető. A hagyományos nevelésnek alapvető feladata a megfele­lő növényvédelem. Az ülte­tést megelőzően a talajfer­tőtlenítést. feltétlen el kell végezni, mert ezzel a kri­zantémra rendkívül veszélyes fonalféreg fertőzés megelőz­hető. Erre a célra felhas? nálható a Basudin G—5 Galation G—5. stb. A felszívódó szerek közül ; Bi—58 használható A viré legveszélyesebb kórokozó a botririsz, amely elle Orthocíddal védekezhetün eredményesen. Esős időben károsít még a szeotóriás le­vélfoltosság is, melyet Zineb vagy Miltox Speciál alkal­mazásával tudunk megaka­dályozni. A vírusfertőzés gyakran meddőséget okoz. A szaporítóanyagot saját elő­állítás esetén célszerű 2—i évenként felújítani, ami a minőségi dugváavon túl e. vírusmentességet is biztosít­ja. A szaporításhoz felhasz­nálásra kerülő gyökeres dug­vány nevelésére az anvatö­veken fejlődő 6—10 centi­méteres, még nem fásodotl hajtásokat használjuk fel. A dugványokat perlitbe. perlittőzeg vagy perlithnmok keverékébe duggatluk Lehe­tőleg fóliával kell takarni, ebben az esetben a dugvánv 2—3 hét alatt jól meggyö­keresedik. Áz aknázómolyok Az utóbbi években, főleg tavaly sok kárt okozott az aknázómoly az almástermésü gyümölcsösökben. Az alma­levél-törpemoly lepkéje Igen apró. kifeszített szárnyakkal is csak 4—5 milliméter. Ap­ró, lábatlan, sárga színű lár­vája a levéllemezben él. Kezdetben az akna alig lát­ható, később a lárva növe­kedésével átmérője növek­szik. kígvó alakú járatokat készít a levél' színe alatt. A lárva ürüléke fekete vonal­ként látható a levél felső részén Erősen fertőzött le­vélen 35—50 akna is találha­tó. Bábja sárga színű, a ta­lajban telel át és kedvező időjárás esetén már április­ban repülnek az apró lepkék. Az időjárástól függően 3—4 nemzedéke van. Az almalevél-sátorosmoly lepkéje 6—6 milliméter. Alapszíne zsemlebarna, elül­ső szárnyain fehéres ék ala­kú mintázatokkal. Szabad szemmel alig látható tojásait a levél színére rakja Lárvái az előző fajhoz hasonlóan a levéllemezben élnek. Ká­rosítása során először sötét­barna. vöröses. maidnem körkörös akna látható, majd a felső bőrszövet ezusttenei­ré válik. Tömeges szaporo­dása esetén az asszimiláló felület leientős részét tönk­reteszi. Bábja a lehúllott le­veleken telel át, jó Idő ese­tén áprilisban kirepülnek a lepkék.' Évente 2—3 nemze déke van. Mivei a lárvák rejtett élet­módot folytatnak, nehéz el­lenük védekezni. még a szisztémikus (felszívódó) ké­szítmények is csak gvérítik a-r állományt. Leginkább sebezhető stádium az imágo állapot. Rajzáscsúcs idején — amikor az átlagos hőmér­séklet a 15 Celsius-fokot el­éri -*- szélcsendes időben a lepkéket elpusztíthatjuk, mi­előtt tojásaikat leraknák. Erre a célra legalkalmasabb szerek az Unifosz 50 EC. Unitron 40 EC. Anthio 33 EC, valamint a szintetikus piretroidok. a Chinetrin 25 EC stb. A permetezést a há­rom előbbi készítmény ese­tén a rajzási csúcs idején, a szintetikus piretroidokat rajzás kezdetén keli kiper­metezni. Elhúzódó rajzás esetén a permetezést meg kell ismételni. Dr. Tóth Mihály * " megyei főkertész '

Next

/
Thumbnails
Contents