Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-30 / 100. szám

Péntek, 1982. április 30. 3 A népesség megtartása a faivakban Az agrárértelmiség szerepe A Magyar Agrártudományi Egyesület országos elnöksége tegnap Szikáncson tartott tanácskozást a magyar falu és az agrárértelmiség kapcsolatáról. Szikáncs nagyszerű példa a tanyaközpunt népességmegtartó erejére. A tanácskozáson részi vett dr. Szeberényi Sándor, a megyei pártbizottság munkatársa, Földesi Gyula, a városi pártbizottság titkára, dr. Trefalun is növekedett az életszínvonal. Kiemelték a háztáji és kisegítő gazdaságok életmódot formáló, jövedelmet kiegészítő szerepét. Ahol eredményesen gazdálkodnak a mezőgazdasági nagyüzemek, ott megáll az elvándorlás. A termelés műszaki színvonata pillanatnyilag korszerűbb, mint amilyen életmódot a falusi lakosság jövedelmi színvonala biztosít. Az agrárszakthon Ferenc nyugalmazott embereknek nemcsak a terminiszter, a MTESZ társ- melés irányítása a feladaelnöke. Klenszner András, tuk, hanem az is, hogy az Állami Gazdaságok élesszék, táplálják a kultúKözpontjának vezérigazga- ra. a műveltség iránti tója, Csáki Csaba, a MAE igényt, szerepet kérjenek a főtitkára, valamint az egye- tudatformálásból. sülét több társadalmi vezetője. Az előadások és a hozzászólások során a következő kép bontakozott ki: a nagyarányú városi lakásépítések, beruházások miatt a szükségesnél kevesebb pénz jutott a kisebb települések fejlesztésére. Ugyanakkor Soós Gábor államtitkár zárszavában megállapította, nem az a feladat, hogy a falusi lakosság a városokba vándorolva kerüljön urbánus életkörülmények közé: a városias életmód feltételeit a helyi viszonyok között kell megteremteni. Környezetvédelem Jegyzőkönyv aláírásával Budapesten csütörtökön befejeződött a KGST Környezetvédelmi Tanácsának 18. ülése, amelyet április 26—29 között tartottak meg hazánkban. A tanácskozáson Gonda György államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal veze- / tőjének elnökletével a KGST-tagországok 1981—1985. évi széleskörű környezetvédelmi programjának kérdéseivel foglalkoztak. Napirenden szerepelt a hulladékgazdálkodás, a hulladékmentes technológiák, az ipari hulladékok újrafelhasználásának témaköre, valamint a tagországok közötti tudományos-műszaki együttműködés feladatai. Beszámolókat vitattak meg a' városok tisztántartásáról és a kommunális hulladék hasznosításáról. A tanácskozáson — amelyen az ENSZ képviseltette magát — értékelték az országhatárokon átterjedő légszennyeződés korlátozásáról hozott genfi nemzetközi egyezmény végrehajtását. fl kezünk már kevés Gyors alkalmazkodás a piaci igényekhez Ipari szövetkezetek küldöttgyűlése Tegnap délelőtt Szegeden, az Április 4. Cipőipari Szövetkezet tanácstermében tartotta soron következő küldöttgyűlését a Csongrád megyei KISZÖV. Részt vett az értekezleten Vahl Rezső, a megyei pártbizottság munkatársa, Lendvai István, az OK ISZ elnökhelyettese, a társszervek több vezetője. Horváth János, a KISZÖV elnöke fűzött szóbeli kiegészítést az elnökség beszámolójához. A tavalyi esztendő elé nagy várakozással néztek a szövetkezetek is. a különböző irányító szervek is. Az új középtávú tervidőszak nyitó éve ugyanis választ kellett, hogy adjon arra a kérdésre, megtalálják-e a szövetkezetek a szigorúbb közgazdasági szabályozók, a nehezebb feltételek közt is az eredményes gazdálkodás útját. Az összkép kedvező. / A megye szövetkezeti ipara 1981-ben 3.8 milliárd forint értékben termelt árut. s az előző évihez képest a 415 millió forintos termelésnövekedést teljes egészében a hatékonyság fokozásával érték el. A szolgáltatóipar dinamikusabban., az építőipar lassabban fejlődött — erre a gazdasági vörülmények szolgáltatták az indokot. Nagyobb szerkezeti változás nem történt a megye szövetkezeti iparában. kisebb módosulások következtek csak be: növekedett a vegyipar, csökkent a gépipar aránya. Külön kiemelte a KISZÖV elnöke. hogy javult az együttműködés a megyében dolgozó ipari szövetkezetek között. A sikeres kooperációban kisiparosok, a kereskedelmi szervek is részt vettek, csökkent a hiánycikkek száma, növekedett a megyén belüli értékesítés részaránya. A belföldi értékesítés általában növekedett, ugyanakkor — az országos tendenciával ellentétben —. visszaesett a megyében a tőkés export aránya három százalékkal. Ennek fő oka a tőkés világgazdasági receszszió, melynek következtében tovább szigorodtak a minőségi követelmények. nehezebbé vált a verseny. A hagyományos szolgáltatások értéke növekedett 1981-ben. Az itt számított adatok értékét befolyásolta, hogy néhány új rendelet jelent meg, amely egyes tevékenységi formákat más kate- vetkezet elnöke arról a fegóriába helyezett át. Mint- lemás jogi és megítélésbeli egy 40 millió forint érték- helyzetről mondott néhány ben valósultak meg építési példát, amelyben a megalaberuházások. A készletek az kuló kisszövetkezetek elkezdárbevétel arányát meghala- ték a munkát. Többek ködó mértékben növekedtek. Tovább csökkent az ipari szövetkezetekben a dolgozók létszáma —>- csaknem három százalékkal. Átlagosan 7 százalékkal növekedett a dolgozók bére. A szövetkezeti ipar megyei nyeresége 551 millió forint — 31 százalékkal több, mint 1980-ban. Az 1980-as alacsony bázis miatt volt ilyen jelentős az emelkedés. de szerepet játszott benne a termékszerkezet korszerűsítése, a gazdaságosabb termelés. Horváth János a továbbiakban részletesen szólt az idei tennivalókról, a szövetkezetek föladatairól a megyében. A tavalyi eredmények jó alapot adtak ahhoz, hogy a Szövetkezetek továbbra is rugalmasan alkalmazkodjanak a bel- és a külföldi piaci viszonyokhoz. Alapvető a minőség további javítása, a hatékonyság növelése. Az ipari szövetkezetek az idén is dinamikusan növelik a termelést, s ennek arányában — a lehetőségek szerint — javulnak a munka- és életkörülmények. zött nincsenek kidolgozva a nyugdíj- és egyéb szociális juttatások feltételei, s az ügyvitelben, adatszolgáltatásban őket megillető kedvezményeket is nehezen veszik tudomásul az illetékes szervezetek. Elekes Sándor, a mindszenti Vegyesipari Szövetkezet főkönyvelője szintén a kisszervezetek gondjairól beszélt: a jó szakemberek megtartásának pénzügyi korlátait ezekkel már ki lehet küszöbölni, de addig. míg nem látnak tisztán a jogi lehetőségeket illetően, kevesen vállalkoznak. Dr. Szendrei Gábor, a Komfort Vegyesipari Szövetkezet, elnöke a szolgáltatás helyzetéről beszélt: ezt kevésbé lehet tervezni. a megrendelő az utcáról jön be. jó néhány tevékenység mée az állami árkiegészítés mellett is ráfizetéses. Surányi András, a hódmezővásárhelyi Agyagés Szilikátipari Szövetkezet elnöke kifejtette: a háziipari szövetkezetek külön elbírálást érdemelnének. Munkájuk nem egyszerűen gazdasági tevékenység, hanem a nemzeti kultúra megörzéHangsúlyozottan beszélt ar- sére is irányul, ról, szüntelenül keresni kell a lehetőséget arra. hogy növekedjék a mecn/éből a tőkés export; méa több importot helyettesítő árut gyártsanak a szövetkezetek. a A beszámolót követő élénk vitában elsőként Pálmai Antal, a MEDIKÉMTA Ipari Szövetkezet elnöke szólalt fel. Elemezte, hogy a korszerű termékszerkezet, a költségek tervszerű csökkentése. a ió piaci munka figyelemre méltó eredményeket hozott szövetkezetüknél. Rózsavölgyi Andrásné. a szegvári Háziipari Szövetkezet elnöke arról beszélt, ellentmondásosan érvényesülnek a gazdasági szabályozók. Szövetkezetük hatékonysági mutatói igen jók. a dolgozók kiváló munkáiét mégsem tudják megfelelően honorálni az örökölt, igen alacsony bérszínvonal miatt. Ez pedig hosszabb távon kedvét szegheti az embereknek. s a hatékonysági célok ellen hat. Gáspár Péter, a Műszaki Kerámiaipari SzöLendvai István hozzászólásában ismertette a- ország gazdasági helyzetéből az ipari szövetkezetekre háruló feladatokat: további tőkés hiteleket csak az export fokozása arányában kaphat az ország. Ebből pedig az ipari szövetkezeteknek is ki kell venni részüket. Végezetül Vahl Rezső beszélt a hatékony termelés, az export szükségességéről, maid Horváth János zárszavával ért véget a vita. M indegyre változik körülöttünk a világ. Valaha átalakulása legföljebb ha az évszázadokat átlépő időben volt tetten érhető, a jövőből a múltba visszatekintő számára. Mostanra viszont, a fölgyorsult idő korára egy emberöltő sem kell a nagyobb szabású változáshoz. Mindannyian tanúi vagyunk környezetünk metamorfózisának. Ahol valaha mocsaras nádas húzódott, ott most tízemeletes lakóházak szöknek az égbe. gyárépületek emelkednek, termőföldek húzódnak. Megváltozott, s változik most is a táj, az ország, az életünknek teret adó és teremtő világ. Az ember keze nyomát viseli immár világunk minden zuga. Keze nyomát — mondjuk, szinte már amolyan nyelvi fordulatként. Hiszen alighanem igazabb lenne, ha azt mondanánk: feje. alkotó esze nyomát. Mert hát végül is fejünknek, alkotó gondolkodásunknak, szellemi energiáink fölszabadításának köszönhetjük alighanem a legtöbbet. A változások, az átalakulás fölgyorsulását mindenképpen. Valaha gidres-gödrös útjainkat sima aszfaltszőnyeg fedi. Mert gép készíti a burkolatot. az ember által kitalált, megtervezett és megalkotott gép. Az öthalmi út mentén, vagy Rókuson alighanem eltévedne. aki két-három éve nem járt arra. Üj lakóházak tucatjai nőttek ki azóta ott a földből. Mert.gyárban készülnek a panelek, amelyek elkészítése és összeszerelése a tervezésbe befektetett szellemi munka révén sokkal kevesebb fizikai munkát és időt igényel, mint valaha a házépítés. Folytathatnánk a sort, de vétek lenne. Minden megváltozott és egyre gyorsabban változik környezetünkben. S változunk mi is. Mind jobban, könnyebben, emberhez méltóbban akarunk élni. Ehhez viszont eszközökre, tárgyakra, feltételek rendszerére van szükségünk. Egyre több egymást kiegészítő dologra, amelyek megkönnyítik, megszépíthetik életünket. Mindezt pedig meg kell teremteni, létre kell hozni. Az ember keze munkájával — mondanánk. Csakhogy az emberi kéz önmagában egyre kevésbé alkalmas arra. hogy lépést tartson a kor igényeivel és követelményeivel. Fölgyorsult világunkban mindinkább eszünkre, alkotó szellemi energiáink igazi használatára van szükségünk. Csak így léphetünk előre. Hisz az emberi társadalom gazdagodásának, anyagi-gazdasági fejlődésének fordulópontjait mindig is a teremtő emberi agyban fogant, minőségi változásokat hozó ötletek, gondolatok adták a világnak. Csak amíg valaha. évszázadokkal előbb még évtizedeken át lehetett változatlan módon, a gyakorlott kézre hagyatkozva dolgozni. ma már ez képtelenség lenne. Hosszú ideig, az emberiség történetének évezredei alatt mindvégig kétféle munka élt békésen vagy kevésbé békésen egymás mellett: a szellemi és a fizikai. Most mintha fordulóponthoz érkezett volna történetünk. Mert valaha kevesek ..privilégiumának" lehetett tekinteni a szellemi munkát. Aztán egvre több ember kereste kenyerét a fejével, szellemi munkájával. Mostanság pedig lassanként annak lehetünk tanúi, hogy a hagyományos értelemben vett. csak a gyakorlott kéz ügyességére. a tapasztalatra és a fizikai erőre igényt tartó munka kivész a világból. Mert a munkásnak is mindinkább szüksége van fejére, eszére, folyamatosan bővülő és megújuló tudásra. Igaz. mindez szinte már közhelyszámba megy. mint ahogyan az is, hogy napjainkban már semmiképpen sem elég jobban, szorgalmasabban dolgoznunk: megújulásra van szükségünk minden téren. teremtő munkánkban. Átfogó, a teremtő észre a szellemi energiák fölszabadítására épülő megújulásra. Mindannyian panaszkodunk, ha rossz a kenyér. De azt átgondoijuk-e valaha is. hogy pékek és kis pékségek százaira volna szükség manapság, ha a hagyományos módon szeretnénk jobb kenyérhez jutni. Csakhogy honnan lennének azok a százak, akik vállalnák manapság is ezt a nehéz munkát? Kevesen, nagyon kevesen vagyunk ma már ahhoz, hogy a hagyományos módon tegyünk eleget igényeinknek, vágyainknak, szükségleteink kiterjedt rendszerének. Sok mindenre van szükségünk. túlontúl is sok mindenre ahhoz, hogy csak a kezünkre hagyatkozhassunk. S nem 'is csak sokra, hanem jobbra, szebbre, minduntalan többet tudó és nyújtó tárgyakra. eszközökre. Csupa olyasmire, amihez csak szellemünk, s az általa konstruált eljárások, gépek és szervezetek révén juthatunk hozzá. Hisz kis pékségek százaiból sosem lehet már jobb kenyerünk, legföljebb a jobb gyári technológia, a munkaszervezés és az érdekeltség javítása révén. Azaz. szellemi tőkénk kamatoztatása eredményeként. Valaha, a munkát és eredményeit ünnepelve. divat volt munkaként a fizikai erőfeszítést dicsérni, mint ahogyan tán apám, s annak apja is csak azt tartotta munkaként számon, amit két kezével tett. alkotott. De mit tartson ma számon munkaként a téemká esztergályosa, a sokszoros újító, aki szabad idejében könyveket, böngész, a pneumatika, a hidraulika, az elektronika alapelveivel ismerkedik, hogy újabb újításokat sorakoztathasson a régiek mellé. Ujabbakat, mert már megízlelte az alkotás örömét, hogy nem elég a gépet megjavítani, vagy netán elkészíteni. csak a kezét használva. Nem. mert azt a gépet tovább is lehet fejleszteni, ahhez vezérlést is lehet tervezni és készíteni, félautomatává vagy automatává lehet átalakítani, hogy könnyebb, egyszerűbb és eredményesebb legyen mások munkája. Ő vajon mit tarthat igazán munkának? És mi, mindannyian? T

udjuk, változik köröttünk a világ. Tudjuk, mert átéljük e változásokat, s élvezzük hasznukat mindennapjainkban. A csapból folyó meleg vizet, könnyebb munkát, a javuló munkakörülményeket. az üzletek színesebb, szebb, a távfűtéstől meleg lakás örömét, a gazdagabb kínálatát. Élvezzük e javakat, mint fogyasztók. De átgondol iuk-e igazán, hogy mint termelők, fölnőttünk-e a kor igényeihez? Tudásunkkal, szellemünkkel, alkotó eszünkkel. Mert hiszen e javakat nekünk kell növekvő mennyiségben, gazdagabb kínálatban, jobb minőségben előállítanunk. S ehhez csak a kezünk már régen kevés. Most, a munka ünnepén alighanem az újfajta munkát kell mindenekelőtt köszöntenünk. Azt a munkát, amelyben a teremtő kéz és agy együtt hoz újat a világnak. Azt. amely nemcsak környezetünket, világunkat teljesíti ki. hanem bennünket, magunkat is. Amely igazán emberré lesz> az embert. Szávay István Malommúzeum Malommúzeum nyílt meg csütörtökön a Vas megyei Velem község határában, a szerdahelyi patakra épített vízimalomban. Az épületet és az őrlőberendezést a századfordulós állapotának megfelelően hozták rendbe — a malom működőképes, a szobákban a molnárélet tárgyi emlékeit, dokumentumait állították ki. A megye legfiatalabb múzeuma tavasztól őszig látogatható, a gépeket, berendezéseket szombatonként működésben tekinthetik meg a látogatók. Magyar—kambodzsai gazdasági tárgyalások A magyar—kambodzsai gaz- kereskedelmi minisztere, a dasági és műszaki tudomá- bizottság elnökhelyettesei venyos együttműködési bizott- zették a delegációkat. A társág 11. ülésszaka befejező- gyalások során áttekintették dött. Doró György, az Or- a két ország gazdasági kapszágos Tervhivatal elnökhe- csolatai bővítésének, az árulyettese és Taing Sárim, a csereforgaiom növelésének Kambodzsai Népköztársaság lehetőségeit. Á fiatalok és a szabad idő Tegnap, csütörtökön délután tartotta soros ülését a KISZ Csongrád megyei Bizottsága. A testület megtárgyalta nevelési tanácsának jelentését, Turcsikné Süli Máriának, a megyei bizottság titkárának előterjesztésében, a fiatalok szabad idejének hasznos és kulturált eltöltéséről. Vita alakult ki a téma kulcskérdéseiről: a hász Gábor, a megyei tanács ifjúsági titkára és Kirschner Péter, a KISZ KB munkatársa. Bódi György, a KISZ KB tagja, a megyei bizottság első titkára vita-összefoglalója után a bizottság elfogadta a jelentést, s a témát júniusra ismét napirendre tűzte. Ezután jóváhagyták a megyei KISZ-bizottság és a Csongrád megyei tanács kulturálódási lehetőségek végrehajtó bizottsága közötfeltételrendszeréről, a mú- ti együttműködési megállavelődésért felelős intézmé- podást 1982—86. évre. Szinyek munkamegosztásáról, lágyi János, a megyei biilletve a KISZ szervező, irá- zottság titkára, a munkanyitó és propagandamun- helyi, intézményi és a kökájáról. A vitában szót kért zépszintú ifjúsági parlatobbek között Szabó G. mentek tapasztalatairól adott László, a megyei tanács el- tájékoztatót, Zeleiné Hornökhelyettese, dr. Lehoczky váth Sára, Csongrád Pál, a KISZ KB tagja, Kiss Barna. a JATE KISZ-bizottságának titkára. Horváth Zoltán, Pesti Zsuzsanna, Szögi Etelka, a megyei KISZ-bizottság tagjai, amelyet a testület etfagadoU. megyei úttörőelnök a KISZ és úttörőszervezetek közös feladataira tett javaslatot — különös tekintettel a KISZtaggá nevelés kérdésére —,